Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
És mi okoz ekkora gondot, amit magának megenged, vagy amit a másiktól kap?
(ez nekem mongyuk eszembe se jutott, valami titokzatosabb dologra gondoltam.:)
...hogy ha valakinek nem megy valami, akkor mi értelme erőltetni? Van, aki ragaszkodik a kis világához, amit felépített, és nem veszi észre az igazi világot, ami közben elhalad mellette. És amikor már szeretne rákapcsolódni a nagy áramlatra, akkor megdöbbenve veszi észre, mennyire nem megy neki. Más ez a világ, mint ami az ő lelkében élt évtizedek hosszú sora óta, megriad, és viszakozik. De a régi világát már nem találja, mert nem volt más az sem, csupán légvár. Valami, amit csak szeretett volna, de ami a valóságban sosem volt, és ha volt is, nem olyan volt, mint amilyennek látni vélte, amilyennek szerette volna, hogy legyen.
Miért vagyok biztosabb benne, mint magamban, mint bármi másban eddig, miért merem rábízni az életem - két hónap után, holott a többiekre hosszú évek után sem mertem?
Milyen sz*r annak, aki erzelemgazdag. Mindent mellre sziv, mindent zokon vesz, mindenen sirva fakad, sajnalatbol rosszul dont, tekintettel mas erzelmeire vakvaganyra viszi sajat eletet.
Viszont szaz evig elnek azok, akik kegyetlenul tortetnek, tipornak, gazolnak, szenvtelenul atvagnak.
