Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív.
Guy de Maupassant
Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.
Vavyan Fable
Csak egyféleképpen tudok érezni! Már semmitől nem félek, és ha rámszakad a mennybolt, és elveszek, akkor is felkiáltok a boldogságtól, csak kezemben érezzem a kezed.
Albert Camus
Emelt fővel állok az egyenetlenül is gyönyörű szerelem elébe. Vakon élvezni fogom, míg csak tart. Belepusztulni akkor is ráérek, ha megint szünetelni kezd, vagy netán véget ér.
Vavyan Fable
Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.
Vavyan Fable
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Vavyan Fable
Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs, amire elcserélhető. Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem, többé nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet ő is: egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez foghatót eddig nem ismertem.
Vavyan Fable
Nem beszélhetek róla úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzőn hangzik; valójában ez az összetartozás a szeretet. Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl.
Vavyan Fable
...ez a kicsi majom"gyerek" igazán tündéri, nagyon köszönöm, megmosolyogtattál!
A "remélem" szó igazán csodálatos, ha érzem belőle azt a bizakodó hangsúlyt, éreztem és átéreztem Tőled, hiszen a legtisztább helyről foganva küldted, a lelkedből.
Szavaid igazán váratlan kincsek, jó mélyre elásom magamban, de csak olyannyira, hogy folyvást érezzem melegét minden betűnek. Tudom millió hibám és tökéletlenségem van, nem is próbálom elfedni, így hát köszönöm, hogy ezekkel együtt elfogadtál és barátoddá tettél...nekem megtisztelő, hogy az lehetek. Köszönöm!
A mai Osho-k lélegzetelállítóak, ahogy a lótuszok is...imádom őket, olyan harmónia árad belőlük!
Érdekes, bár tőlem nem, hogy én is hasonló gondolatokat olvastam ma egész nap, szeretem és olyan jó átérezni ezeket a csodás szavakat és érzéseket akár gondolatban is...ha nem haragszol elhoztam párat.
Legyen békés éjszakád!
****************************
A szívedet vizsgáld meg - ha az tiszta, hadd beszéljenek az emberek.
Tatiosz
Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet. A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Osho: Szerelem
Az az ember aki mindig mindent kikalkulál, logikus, céltudatos,
az képtelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen
-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekedet eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük,
nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom,
mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye... A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
Osho: Szerelem
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő,
mert ha van akkor az nem szerelem. A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között. Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba... A jelen az örökkévalóság.
Osho :Szerelem
Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat.
Ne Te csókolj, légy a csók.
Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész... Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.
Osho :Szerelem
A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben.
Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz.
A szerelem él.
Az örökkévalóság a Tied.
Osho :Szerelem
.....Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet... Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel...
Osho :Szerelem
A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni.
Legszebb tükör a szemed, Bámulni veszélyes, Fojtogatja a szívem, Olyan ősi fényes. Dagad bennem a mese, Amint belé nézek, Jóságodért mesélve Csendesen elvérzek...
Minden szebb a szemedben, Mint életben, másban. Télen élő virág vagy A havas világban. Olyan szép vagy, mint egy halk, Becsületes nóta, Jámboran nézek reád Őszi napok óta.
Szeretnék én mindig a Szemedbe lesni, Benne szívet gyógyító Jóságot keresni; S megcsókolni, ha őket Becsukja az álom, Mert az alvó két szemed Legszebb a világon.
Legszebb tükör a szemed, Derüje van s árnya, Te vagy itt e rossz világ Leghelyesebb lánya. Ha szemedbe néz szemem, S visszanevet benne, Láz borul a szenvedve Szerető szívemre...
A Családododnak is, minden szépet és jót kívánok!:-)
Bodor Aladár: Édesanyám
Kinek szeme ragyogott fönn Bölcsőm felett égi fényben? Kinek hangja védett, kísért Át a félős sötétségen? Csókjával ki ébresztette Szívemet, mint tavaszi fán A rügyet a nap melegje,- Édesanyám, édesanyám.
Ki vezette első léptem? Ki csókolta első könnyem? Kinek szeme kisért messze Iskolába télidőben? Kezemet ki melengette? Ingecskémet ki varrta rám? Ki csent cukrot kis zsebembe? Édesanyám, édesanyám!
Betegágyam őrizője Ki volt lázas éjszakákon? Ki hajolt rám mosolyogva, Hogy szíve csak titkon fájjon? Két kezemet összefogva S puha karját fonva alám, Ki tanított "Isten" szóra? Édesanyám, édesanyám!
S most, hogy járok idegenben, Kinek szíve jár itt velem, Rám könnyez az esőcseppben, Rám sóhajt a falevélen, Megcsókol a fáradt éjben, Melegít a hideg tanyán, Megbocsát, ha rosszul éltem... Édesanyám, édesanyám!
Kinek neve legyen egykor Legutolsó szó a számon? Kinek képe boruljon rám Lecsukódó szempillámon? Isten elé majd ki visz el Síron túl is vigyázva rám Hétfájdalmú Mária-szívvel? Édesanyám, édesanyám!
Döbbenetes felfedezést jelenthet ráébredned arra, hogy félsz az intimitástól, de gyökeres változást eredményezhet, ha magadba tekintesz, és nekilátsz száműzni mindent, amit szégyellsz, hogy olyannak fogadhasd el a természetedet, amilyen – s nem amilyennek lennie kellene.
A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív.
Guy de Maupassant
Én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat, ha szívem dobogására hallgatok? Aztán hallgatott szíve dobogására.
Jókai Mór
Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.
Vavyan Fable
Csak egyféleképpen tudok érezni! Már semmitől nem félek, és ha rámszakad a mennybolt, és elveszek, akkor is felkiáltok a boldogságtól, csak kezemben érezzem a kezed.
Albert Camus
Kedvesem, előttünk az egész élet - sőt még több is. Halhatatlanná tettél engem. Te és én ezer évig fogunk élni, és mindenre lesz időnk.
Wilbur Smith
Emelt fővel állok az egyenetlenül is gyönyörű szerelem elébe. Vakon élvezni fogom, míg csak tart. Belepusztulni akkor is ráérek, ha megint szünetelni kezd, vagy netán véget ér.
Vavyan Fable
Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.
Vavyan Fable
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Vavyan Fable
Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs, amire elcserélhető. Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem, többé nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet ő is: egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez foghatót eddig nem ismertem.
Vavyan Fable
Nem beszélhetek róla úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzőn hangzik; valójában ez az összetartozás a szeretet. Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl.
Vavyan Fable
A szívedet vizsgáld meg - ha az tiszta, hadd beszéljenek az emberek.
Tatiosz
