nem, sajnos ez újfent végleges elutasításnak tűnik, sokkal komolyabbnak, mint az, amikor csak beszéltünk róla. a látványtól igen kikészült, amit meg is értek, részben az általad említettek miatt (szőrös láb, harisnya nem a legjobb kombináció), de a szőrtelenítés még jobban taszítja...
ismét csak azt tudom mondani, hogy irigykedem rád, rátok, hogy ilyen jól megtaláltátok a közös hangnemet ebben a kérdésben!
Nem ez már régebben készűlt kép . Általában harisnyát és tangát (utcán is) melltartót és mini szoknyát persze tűsarkúval. A fekete harisnya a kedvencem.
Sziasztok!
Ahogy olvasom a különböző topicokat (pl. harisnyanadrág férfiaknak, pasik harisnyában stb.) nagyon gyakori téma, hogy eltitkolva párjuk elől tudják gyakorolni ezt a fajta vágyuk beteljesülését. Mint az előzőekben már írtam én nagyon szerencsés helyzetben vagyok mert a párom nekem tud erről a különös vonzódásomról a fehérneműk iránt. Szerintem ha valaki egy harmonikus kapcsolatban él és szeretik egymást akkor ez nem is lehet kétséges, hogy így is elfogadják azt akit szeretnek, akihez vonzódnak. Lehet a párodnak ez az egész első alkalommal különös látvány, és egyáltalán nem természetes dolog de 1-2 alkalom után teljesen természetessé válik, ugyan úgy mint számodra is. Mert azért tudni kell, hogy eleinte bennem is voltak gátlások mikor így járkáltam előtte. De hála istennek ez már a múlt! Nagyon jóleső érzés mikor egy ilyen társ van melletted és segítséget nyújt mindenben. Vásárlásoknál számomra majdnem, hogy nélkülözhetetlen az Ő jelenléte mert segít nekem a kiválasztásban és a tanácsadásban. Általában az ízlésünk megegyezik de vannak olyan darabok amiben nem, pl. ilyen a melltartó. De ebben is kompromisszumot tudunk kötni egymással.
Szerintem nagyon sok hozzánk hasonló férfi él ezen a világon akik úgy éreznek mint mi csak még önmaguknak sem merik bevallani ezt a fajta vonzódásukat és inkább elfojtják az ilyen irányú vágyaikat.
Én a hosszúnadrágos időszakban mindig borotválom a lábam két számomra nagyon fontos dolog miatt is, az egyik az amit a harisnya érzése nyújt a lábamnak, ha szőrtelen akkor teljes mértékben rásimul és még jobban érezhető a kellemes hatása. A másik pedig az esztétika, mert egy szőrös férfi láb harisnyában majdnem ugyanolyan csúnya mint egy szőrös női láb.
Szia! Én Opilca krémet használok, nem mindenkinek birja a bőre, de én immunis vagyok az ilyesmikre. Valamint arcra BabyLiss Epiliss eletrolizises gépet, teljesen nem tünt el, de nagyon legyengült a szőrzet, és nagyon könnyű eltávolitani. Itthon meg meg mindig harinadrág van rajtam, az meg koptatja.
igen, valahogy én is szívesebben mennék valami teljesen hétköznapi helyre, persze ehhez mindenképpen kellene valaki, aki elkísér, bár elsősorban szeretnék úgy kinézni, hogy ezt különösebb megbotránkoztatás nélkül megtehessem. ettől még nagyon távol állok sajnos. segítő, illetve olyan valaki híján, aki kontroll lehetne, nem igazán van erre esély egyhamar.
a szőrtelenítésen a teljes szőrtelenítést értettem, valahogy ez az, ami leginkább hiányzik, de a legkevésbé tehetem meg. egyébként hogy lehet ezt szépen megoldani? gyanta a megoldás?
Úgy vettem észre, hogy főleg és inkább a hetero helyekre járnak, főleg ha ők is heteroszexuálisak. Társaságunkból van aki jár az Alibibe és a Capellába is, ezek meleg helyek, nekem pl. azt mondták, ne is menjek oda, mert nem érezném jól magam. Voltunk a Rákóczi center kávéházában, a Tájfun biliárdszalon és étteremben, a Fenyőgyöngyében, minden ciki nélkül. Először néznek, aztán semmi különös, aztán megszokják. Itt csak az egyénen múlik, mer-e bemenni. Ilyen helyen egyedül még én sem voltam.
/köszi a képekről a véleményt, jólesett!... és ezek még korábbi képek, azóta már egy kicsit fejlődtem a sminktechnikában/
Én a szőrtelenitésből nem kell, hogy problémát csináljak, szemöldököm sincs, mert igy oda rajzolom, ahova éppen tetszik, azt mondtam a melóhelyen, hogy felcsapott a gázláng, és leégette. Hitték, nem hitték, nem tudom, de nem volt duma.
a kor-dolog az egyik, ami úgy érzem, leginkább "sürget". szeretnék még most, míg fiatal vagyok, "jó csajszi" lenni, kicsit kihívóan öltözködni, ki tudja, később rajtam milyen nyomokat hagy az a fránya kor.. (amúgy szerintem 6-7 évnél jóval többet is letagadhatnál a képeid alapján, komolyan!)
a legnagyobb problémám a szőrtelenítés, ezt szinte lehetetlen megoldanom, pedig ez már sokat segítene rajtam, sokkal jobban érezném magam a bőrömben. míg felöltözni felöltözhetek titokban, a szőrtelenítés mindenki számára észrevehető valami, amire nincs is olyan magyarázat, amivel "terelhetnék". télvíz idején megtehetném, mint ahogy erre már volt példa, de ezt ismét nem tehetem a párkapcsolatom miatt.
tapasztalatod szerint mennyire általános, hogy cd-k megjelennek nem kimondottan meleg, travi, stb szórakozóhelyeken?
Szia! Hát meg tudlak érteni, mert nem vagy egyedül az ismerőseim közül, aki ezzel a gonddal küzd, nem tudja elfogadtatni a párjával. Sajnos, ebben a témában még tanácsot sem tudok adni, mert én soha nem voltam tartós párkapcsolatban, hülyeséget meg nem akarok hinteni, zúdul az ránk úgyis mindenhonnan csőstül.
Önmagad határainak megismerése egy nagyon helyes dolog. Nekem is beletellett hosszú időbe, amig megtaláltam magam, a korlátaimon belül. Ugye a kor, aztán a kinézet, mert az a harminc év azért meglátszik itt-ott az ember fizimiskáján. De miután beláttam, hogy mégegyszer nem leszek 20 éves, sem modellkinézetű, ehhez kialakitotttam az öltözködés, viselkedés, stilusát, ismerőseim szerint , mint nő úgy 6-7 évvel fiatalabbnak látszom. Hosszú ruhák, kosztümök, szolid elegancia. /ennek ugyan ellentmondanak a honlapon feltett képek, ott pont miniben vagyok, de barátnéim ragaszkodtak hozzá, hogy ezek kerüljenek fel, egyébként majdnem bokáig érő ruhákat hordok, 8-10 centis sarkú cipőkkel, az a kedvencem/
Figyeld az emlitett lapot, ott megjelennek a programok, egyszer csak lesz rá lehetőség, hogy összejöjjünk, természetesen nem hogy nem bánnánk, de örülnénk neki. Irhatsz mailt is,minden 2-3 napban kerülök egyelöre netközelbe, később lesz sajátom is.
igen, valóban, egyedül könnyebb lehet ezt az életet élni, mint ahogy írod, nem kell igazodnod senkihez. én viszont nem szeretném alárendelni a kapcsolatom mindennek, ezért igen nagy a dilemmám, komoly mérlegelésnek kell megelőznie minden cselekedetemet. :(
csak gratulálni tudok, hogy sikerült megtalálnod önmagad, hogy elfogadd magad, és tudj egy "új életet" elkezdeni.
én jelenleg csak tapogatózom, próbálom megismerni a saját határaimat, és próbálok minél több mindenkivel kapcsolatot teremteni a témában. jó lenne találkozni is veletek (ha nem bánnátok), de a jelenlegi életem mellett ez szinte lehetetlen. :(
kicsit irigykedem is azokra, akiknek a párja maximálisan el tudja fogadni, sőt, támogatja cd párját, ez nálunk, azt hiszem soha nem fog megvalósulni...
Most vettem észre ezt a topicot. 3 éve vagyok gyakorló travi, de a kérdésen, hogy hol a határ a crossdress és a transzvesztitizmus között, már régen túltettem magam, mert nem tudom. Sőt a szexuálpszichológusok sem tudják, csak úgy csinálnak. Egyébként teljesen heteroszexuális vagyok, egyedül élek, igy nem kell igazodnom senkihez. A szomszédok meg nem nagyon érdekelnek, aki tudja rólam, az meg nem foglalkozik vele. /néhány csaj a házban már lekoppintotta egy-két ruhámat, úgy látszik jó az izlésem.../ Azt mondják, és igazuk van, az én életem, azt csinálok vele, amit akarok. Otthon mindig átöltözve vagyok, teljesen más világ, más légkör, teljesen lenyugszom, elfelejtek gondot, problémát, bebújok a paróka és a cicik közé, és vagyok, mint a befőtt. Az utcán meg azt szeretem, ha nem vesznek észre, hanem el tudok vegyülni a tömegben, mint minden más nő. Na, most mindezt 30 év katonaság után, ennek megfelelően pasiként meg elég vad gyerek vagyok. Hasonló ismerőseim java része párkapcsolatban él, néhol több gyerekkel, van akit a felesége, barátnője öltöztet, és elfogadja ilyennek.
Egyébként nem fedi a valóságot, hogy a travik zárt közösség. Az inkább a transszexuálisokra jellemző, közéjük még nekünk is nehéz bejutni. Van egy klubunk, a Tranny Baráti Kör. www.tranny.tuti.hu Ott Wanda néven vagyok, a profilomban részletesen leirtam a feelingemet. Összejárunk, sétálgatunk, nyilt napokat tartunk, és jelen leszünk júni 24-én az LMBT fesztiválon.Célunk a travizmus társadalmi elfogadtatása, hiszen sajna még mindig a Lajtán innen vagyunk. Teljesen nyitottak vagyunk mindenki felé, akit érdekel, keressen meg bennünket, szívesen látjuk.
szia! én pedig annak örülök, hogy itt vagy, hiszen te vagy az első, aki gyakorlója is a topik témájának. furcsamód, párom egyetlen legfontosabb dilemmája az volt ezzel az egésszel, hogy nem tudja, ez mennyire általános a ffiaknál, vagy csak én vagyok-e ilyen speciálius eset? visszaigazoltál, hiszen azt mondtam neki, amit te is írtál, sokan vannak ezzel a dologgal hasonlóképp.
erős túlzás volt tőlem tegnap a tűsarkú/harisnya fényes nappal utcán, viszont azt el tudnám képzelni, hogy 1-2 pohár valamit megigyak így valami szórakozóhely félreeső sarkában valakivel. :) pontosan nem tudnám megfogalmazni ennek a miértjét, valahogy szeretném én is érezni azokat a pillantásokat, amit egy csinosan felöltözött nő érezhet. :) persze ezt nagyon nehéz lenne kivitelezni, mégsem akarok teljesen lemondani erről. a párommal erről is beszéltünk, és nem igazán tudom, hogy viccnek vette-e, de egész részletesen átbeszéltünk egy ilyen kimozdulást is.. ki tudja, talán egyszer..
és most hadd meséljem el röviden tegnapi esténket:
otthonpezsgőzés volt aktuális, így némi reményt tápláltam egy őszinte (részemről) beszélgetés iránt :) már egész korán kerülgettem a forró kását, de mivel ez nem vezetett sehova, kénytelen voltam összeszedni magam, és kicsit konkrétabban megfogalmazni vágyaimat. mivel már nem volt neki új, különösebb meglepetést nem okoztam, inkább csak a "jajj, már megint itt tartunk!?" arckifejezést volt módomban tapasztalni. mindez nem vette el a kedvem, és egy majd két órás beszélgetés kerekedett a dologból. sok mindenről beszélgettünk, de a fő téma mégis ez volt. mindent elmondtam, és ennek nagyon örülök. a legfontosabb, a lelkiismeretfurdalás végre elmúlt, nem érzem, hogy átverem, hogy titkolok előtte valamit, ami nekem fontos.
viszont talán elkapkodtam valamit, mégpedig azt, hogy már tegnap megesett a "debütálásom", ami -őszinte beszélgetés ide, vagy oda- nem igazán sikerült a legjobban, érthető módon nem tetszettem neki, de talán idővel ez is változhat. ha meg nem is kedveli, talán később könnyebben elfogadja.
hatalmas köszönettel tartozom nektek, nélkületek valószínűleg nem vettem volna erőt magamon, és nem tettem volna meg ezt a lépést! nagyon hálás vagyok nektek! :)
nem, a betegség csak a szexben gátolja, ésha úgy tetszik, tényleg elég súlyos, bár talán lassan múlófélben van. (koppkoppkopp) kérdésed nem provokatív, és (számomra) nagyon is egyszerű a válasz: a fentieken kívül bátran állíthatom, hogy érzelmileg nagyon is stabil, teljes kapcsolatban élünk. ennél többet nem várhatok el partnertől, amit ő meg tud adni, és ezért nagyon hálás (jó szó ez ide?) lehetek! sok-sok különböző kapcsolatom után (faramuci mivolta ellenére is) ezt érzem a legmaradéktalanabbnak.
Sziasztok!
Először is gratulálni szeretnék analexamnak, hogy megnyitotta ezt a topicot mert rajta kívül szerintem sok hozzá hasonló férfi van aki nem vallja magát transzvesztitának csak CD-nek és idáig sehol nem tudott erről a témáról írni igazán egy megfelelő topicban sem.
Hasonló érzésekkel élek én is, mint a topic megnyitója. Nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy ezt az igen kényes témát nem a net segítségével tudom csak megbeszélni hanem a párommal is. Mindettől függetlenül örülök annak, hogy hasonló érzésű emberekkel is sikerül ezeket a gondolatokat és dolgokat megosztani.
Magamról annyit, hogy engem a női fehérneműk és harisnyák viselése vonz. Tetszett a topicnyitó hozzászólásban az a megfogalmazás, hogy az ember valójában egy nőn találja izgalmasnak az említett ruhadarabokat és ez a nagyfokú vonzódás vezetett oda, hogy Ő maga is szívesen kipróbálja ezeknek a viselését. Így kezdődött ez nálam is.
Én is próbáltam magamban elnyomni ezeket a vágyakat, de nem sikerült. Ezért úgy döntöttem, hogy mindent egy lapra téve, megosztom azzal, akivel az életemet is megosztom. Nem mondom, hogy nem tartottam attól, hogy elutasítás és nemi hovatartozásom megkérdőjelezése lesz a válasz. Szerencsére ez nem így történt. Páromnak ezt a vallomást egy e-mailben írtam meg és rettegve vártam a választ a reakciójával. Egyáltalán nem volt elutasító a válasza, inkább kíváncsivá tette Őt ez a dolog. Már aznap este egy harisnyával lepett meg, és kérte vegyem föl. Így haladtunk ezután lépésről lépésre, mára már ha kettesben vagyunk számára is természetessé vált, hogy ezekbe a ruhadarabokba bújok bele. Ezeket a női fehérneműket nem csak szex közben viselem hanem lehetőség szerint napközben is, persze csak ha kettesben vagyunk. Félreértés ne essék, a szex kettőnk között nem csak ebben a formában működik, sőt legtöbbször ezek nélkül, de ez a fajta változatosság feldobja és különlegessé, meghitté teszi a testi kapcsolatot is. Én nem vágyom arra, sőt elképzelni sem tudom azt, hogy az utcán női ruhába öltözve jelenjek meg, és mint írtam otthon is csak a fehérneműket viselem. Kivételt képez ez alól a harisnya, mert nadrág alá ezt az utcára is fölveszem. Ez sem volt természetesen ilyen egyszerű, eleinte ugyanis ezt is csak akkor hordtam, ha mások nem látták, mára azonban ezt a ruhadarabot már több ember előtt is hordom, és nem törődöm azzal, hogy kinek mi a véleménye ezzel kapcsolatban, de erről már írtam egy másik topicba.
Bízom abban, hogy e fórumon több emberrel is sikerül majd tapasztalatokat cserélni és véleményeket meghallgatni, esetleg egymásnak jó tanácsokat adni.
Háááát, de keversz...Illetve elbukni buktam már el, de nem házasságot, csak kapcsolatot...:))) De attól a kérdés ugyanaz...
Én baromi sokat gondolkodtam ezen, s arra jutottam, hogy 20 év kiegyensúlyozott házasság után talán nem lépnék le, hanem beletörődnék a sorsomba...Illetve ez sem biztos...Mert inkább azt mondom, hogy addig, míg a gyerekemet nem állítom a maga lábára, amíg rá van szorulva kettőnkre addig tűrnék...De ha nincs gyerek és fiatal vagyok, vagy ha már kirepült, és érettebb korú, akkor nem biztos, hogy maradnék...Előbbi esetben tuti nem. Fiatal vagyok, ki és milyen alapon várja el tőlem azt, hogy mindent feladva maradjak meg egy olyan kapcsolatban, ami nekem nem jó, csakhát sajnálom a másikat és szeretem, de nem szerelemmel, inkább amolyan szánakozással vegyes önmentegető akármivel...S lehet érzéketlen dögnek gondolni, de szerintem, ha nincs egy természetes önzés a kapcsolatban, csak a magam mártíromsága, akkor az úgy szar, ahogy van...Arról nem beszélve, hogy úgyis az a fél szív nagyobbat, aki mindent megad a másiknak...Kivétel, ha két hasonló kaliberű ember bír intelligensen együtt működni...De ez igencsak ritka...Szerintem.
Bennem is épp ez ötlött fel, hogy de meddig lehet ezt így...?! Nyilván nem véletlenül jutott eszünkbe, hisz mi már - ha jól emléxem, nálad is a lelépés esete forgott fenn, ugye nem keverlek másik "barátnővel"? - elbuktunk egy házasságot. Persze, nincs két egyforma helyzet.
Azért az már elég súlyos betegség lehet, ami egy éven keresztül meggátol a szexben (nyilván másban is). Tudom, rpvokatív a kérdés, és ne is válaszolj, ha nem akarsz - legalábbis nekem ne: Miért vagy együtt ezzel a lánnyal? Mi az, amit kapsz tőle, amit mástól nem kaphatnál? Mi tart össze benneteket még így, ilyen faramuci módon is?
most jött el az a pont, amikor azt éreztem: el kell mondanom valakinek, mert enyhe túlzással, igen, kicsit belehülyülök.. nem tudom meddig várható el bármi is, én valóban türelmesnek gondolom magam, de az is igaz, hogy ezért talán viszont elvárhatnék valami csekélységet cserébe.
végeredményben máris sokat köszönhetek nektek, hiszen nem csak meghallgattatok, hanem igenis fontos dolgokban erősítettetek meg, vagy éppen a kívülálló objektivitásával cáfoltatok rá általam alapigazságnak vélt butaságokra. :) tehát a net alkalmas lehet megismerkedni olyan hölggyel, akivel talán élőben is találkozhatok, bár amilyen a formám, aki esetleg találkozna velem, nyilvánvalóan 300km-re él tőlem :)
a meleg srácot annyira azért nem ismerem sajnos, hogy letámadhatnám a dilemmáimmal, de ha épp találkozok vele, talán megpróbálok beszélni is vele.
teljesen igazad van a hallgatással kapcsolatban, de tönkretenni se akarom emiatt tönkretenni a kapcsolatunkat -bár a hallgatásom is vezethet a kapcsolat végéhez a maga módján.
Előbb írtam az előzőt, minthogy ezt olvastam volna...
De hol van az önfeláldozás, a megértés, a türelem határa? Meddig várható el egy embertől, hogy effektíve önmagáról és igényeiről lemondva a másikat "szolgálja"? S meddig lehet ezt elviselni anélkül, hogy ne hülyülj bele?
Vagy megismerkedni eggyel....S erre a net is jó, mert ahogy észrevettem egy nőt könnyebben ráveszel egy ilyen találkozóra, mint egy pasit...
Egyébként szerintem, ha a barátnőd haverjának számító pasival vennéd fel a kapcsolatot, tekintettel arra, hogy neki aztán pláne tudnia kell, milyen nehéz is, nem tarzom valószínűnek, hogy kotyogna az asszonynak, s azt sem, hogy egyszer csak rád kattanna...Talán érdemes lenne egyszer úgy lazán neki is megemlíteni a dolgot...Asszonypajtásnak már úgyis említetted, így az sem lenne oly nagy gáz, ha visszamondaná...Tudom, a barátnőd elzárkózik előle...
De egyébként még egy kérdés: Megéri úgy együtt lenni valakivel, hogy hallgatnom kell arról, amire valóban vágyom? Ahogy én tapasztaltam, ez soha nem vezetett jóra....Lehet, hogy csak 10 év múlva, 2 gyerekkel "bukik ki", de az még rosszabb...
