Nekem is mondta borász, h mindenki a cabsav-ot kéri tőle, pedig szerinte a kékfrankosa sokkal jobb. Szerintem is, egyébként. De azt rendes palackban alig tudja eladni, másfelesbe kell tölteni, és olcsón elnyomni a nagyját... Fura.
Gyorsan megnéztem néhény kereskedő kékfrankos kínálatát... azért van bőven az 4 ezres határ felett: Mátyás András, Wassmann, Bott Frigyes, Wetzer, Kasnyik, Karner, Böjt, Luka, Homonna, Heimann, Takler, Bukoly
Némileg öngyilkos módon a pincéket szűk fajtaválasztékkal és autochoton, kárpát medencei fajtákkal képzeltük el az indulástól kezdve. Egyébként a déli kollégáknak megállapítása a Kékfrankosról helyt álló. Ott délen nagyobb a kínálat is vörösből, ami tovább rontja a Frankos esélyeit. Frankos nem adja magát jó bornak gyorsan - amint te is megállapítottad a '16-os tételünkről.
Igen... és nagyon fontos szem előtt tartani, hogy amikor egy kereskedő azon nyafog, hogy hát X-ért még elment a borod, de 1.3*X áron már nem, akkor ez jellemzően nem rólad meg a borodról szól hanem a kereskedőről. Ilyenkor némi coaching elfér a kereskedőn. Meg persze ilyenkor jön be a kérdés, hogy a kereskedőnél mi is a szereped. Én már listáztam ki magam kereskedőtől azért mert azt láttam, hogy behozott egy olcsóbb "alternatívát" ami persze minőségben sehol nem volt a mi borainkhoz képest.
A dugóprobléma nagy része paradox módon abból fakad, hogy egyre többen térnek át más lezárási módokra, ezért kevesebb parafára van szükség. Az ember azt gondolná, hogy ha kevesebb nyersanyagra van szükség, akkor jobban meg lehet válogatni az anyag minöségét, pedig nem, mivel kevesebb fogy=>kevesebben foglalkoznak vele=>beszükül a nyersanyagforrás piaca.
Én azt figyeltem meg, hogy minden kiskereskedőnek megvan a maga fogyasztói bázisa egy jól meghatározható ársávval. Az például nekem egy idő után egyértelművé vált, hogy a Pinceáron nem tud értelmezhető mennyiségben és idő alatt négyessel kezdődő árú borokat eladni. Egyszerűen nem olyan a közönsége, nem olyan a portfóliója és nem olyan a kommunikációja. A Tónival én személyesen jóban vagyok és amikor előszőr elmondta akkor még bizalmas titokként, hogy elmegy a Zwacktól és csinál egy saját borboltot aminek a pinceár lesz a központi üzenete akkor is rákérdeztem, hogy nem lesz-e ez az imidzs egy üvegplafon az árazásban. De akkor még nem aggódtam emiatt. Később kiderült, hogy sajnos pont emiatt sok lehetőségünk nincsen az együtt fejlődésben. Sokat dolgozott a Tóni is, hogy eljussunk a 2400Ft polci ártól a 3800Ft polci árig, nagyon hálás is leszek neki ezért a munkájáért, a lojalitásom iránta örök... de sajnos eljutottunk oda, hogy ő nem tud nemhogy 8 ezerért, de még 4 ezerért sem sok bort eladni.
Az oka ennek pedig minden kereskedőnél mindig ugyanaz. Nézzed meg a portfólióját.... ha azt látod, hogy hasonló stílusban, fajtából, hasonló borvidékről van a tiédnél sokkal olcsóbb bor a kínálatban akkor lehet, hogy nem a tiedet fogja tolni a kereskedő, ha pedig drágább is van akkor még a prémium polcon kotorászóknak sem biztos, hogy te leszel az első választás.
Azt hallom (déli) kollégádtól, hogy a kékfrankosnak annyira nincs presztízse, hogy még 2 rugó környékén sem egyszerű eladni az egyébként igen jól sikerült példányt...
Szerintem nem a dugósság (= TCA) a probléma, ilyennel nálad nem is találkoztam, hanem az egyéb problémából (vélhetően a dugó állaga/inhomogenitása) bekövetkező szórás az élvezeti értékben. Természetesen ezt aránylag nehéz a fogyasztónak tetten érni, mivel ilyen drága borból gyakran (hetente) kevesen bontanak újabb palackokat, ha meg igen, akkor se a tiedet vedelik egyfolytában.
Viszont a hasonló/azonos dugóval rendelkező Gérókból aránylag gyorsan egymás után is bontottam. A szórás egészen lehangoló volt - akadtak olyan palackok, amik a nagyon kedvező beszerzési árat se érték meg, pedig nem volt TCA-s a dugó.
Nyilván nem az én dolgom, de ha a helyedben lennék, további gondolkodás helyett ebből a parafadugóból a meglévő készletet (is) kidobnám a faszba és akár valami filléres műanyag dugóval dugnám le inkább a boraimat.
A dugóproblémának megvan az oka. Nem a dugó minősége az, de ezzel együtt több mint valószínű, hogy cserélni fogunk. Több faktor is szerepet játszik. Elsősorban a palackozó helység és a palackok/dugók palackozás előtti temperálása. A téli palackozáskor ha párás a palackozó helység akkor a palackra/dugóra kicsapódó pára tud problémát okozni. A másik pedig a rezidens gyanúsított a palacktároló helységes fa cuccai... azok festésre, tüzelésre kerülnek most, megelőzve a dugósság fertőzését.
Amúgy, most, hogy egy fél éve az eladásaink többsége direkt így sokkal jobban le tudom követni a dugóproblémák visszajelzését és a szakmában mért 0.7-1.2% dugósságon belül vagyunk úgy 0.8%-kal. Ez persze szerintem bőven a duplája a korábbi adatoknak. De szerintem a direkt eladásokkor több dugósságról jut el a termelőhöz a probléma híre mint amikor a kereskedelmi csatornák benyelik az ilyen kárt. Nem ok nélkül szoktak a kereskedők pár százalékot ilyen célra pluszban kérni és kapni.
Mindenesetre iszonyatosan lehangoló ilyen problémával küzdeni, mert az okok nagy részéről szerintem marhára nem tehetünk. A faalkatrészek persze kiiktathatók... majd vasajtó lesz a palacktárolón és műanyag raklapokat használunk a fa helyett...
Hát a '15-ös Frankosunk egy igen jól sikerült tétel volt, 3.8 kFt-ért került polcra. Az egy vevők által elfogadott ár volt. Miután berendelték az utolsó 120 palackot a kereskedő felküldte 4.8 kFt-ra és hirtelen elfogyott a levegő. Csigalassúsággal fogyott el, pedig a megelégedettség garantált, most hétvégén is ránk írt egy ismeretlen fogyasztó, hogy milyen nagy élmény volt a bor.
Szóval szerintem az 5 kFt magasságban már igen ritka minden bornak a hegyi levegő. És egyre ritkul :)
Persze tegyük ismét hozzá ez csak az én saját békaperspektívámból látszik így - simán elhiszem, hogy vannak olyan atomkirály sztárborászok akik rendszeresen adnak el teljes évjáratokat 5-8 kFt környékén. :)
Naivkezdo Zenit 2019: Kellemes, tipikus zenit illat. Finom összetételű virgonc savak. Gyümölcsös ízek, de megjelennek az érett jegyek is. Egy jól elkészített harmonikus bor.
Nem nagyon látom a szenzációs magyar kékfrankosokat. A nekem legemlékezetesebb példányok (Vida Hidaspetre 2013, Wassmann 2012, Bott Frigyes 2013, Weninger 2002-2003) sok évvel korábbiak. Mostanában talán Szentesié (2017?) volt a legjobb.
A Karnerekről hallottam sok csodát, de amit magam kóstoltam tőle, az többnyire borhibakollekció volt.
Ráspi dettó, Weningerre meg nem is érdemes szót vesztegetni.
Luka Enikőé lehet biztos jó, de annyiért nem óhajtok magyar kékfrankost venni. Esetleg vetetek a párommal egyet karácsonyra. :)
A kékfrankosra sokan rámentek, hogy majd olyat alkotnak, hogy a fingóversenyt megnyerik, aztán a puki nem jól sült el, szerintem sem kell várni a -fajtától vilagmegvaltast.
Megint apró probléma, hogy a kék területek mekkora részén van.
Ritkaságért, mint amilyen ez a kadarka, egyszer-egyszer szívesen adok mondjuk 5 rugót.
Általánosságban a kadarkában nem érzek olyan potenciált, hogy ilyen összeget bármilyen megvalósítására rendszeresen költsek. De nem érzek ilyet a kékfrankosban sem, a bordói fajták pedig egyszerűen nem érdekelnek bizonyos koncentráció fölött.
Nagyon leegyszerűsítve, fehérben a rajnaiban, vörösben pedig a pinóban érzem olyan beltartalom lehetőségét, ami engem 5-6000 Ft feletti összeg kiadására késztethet.
Fehérbort számosat vettem idén 5000 felett (osztrák rajnaik), vöröset pedig pinón kívül mindössze egyet, Nádas Szilárd cab. franc-ját, de ezt is csak azért, mert szerszámra bartereztük, amiben ugye van nem csekély haszonkulcsom.
