Megpróbálom ide becopyzni azokat a hozzászólásokat, amiket a férjeddel váltottunk - kezdem az elején - nemigen értek aethez, tehát kicsit darabos lesz, de majd rakd össze magadnak.
"AliceCsodaországban válasz erre | adatok | e-mail 2002-11-08 21:02:26 (2368)
Nem szivesen avatkozom bele olyan beszélgetésekbe amiket szihológusok ellenőriznek, de szerintem mindenfajta bizonytalanság a magunkba vetett hit bizonytalansága, vagy ha úgy tetszik az énképünk bizonytalansága, avagy a magunk alulértékelése.
Vagyis az önbizalomhiány.
És miből ered az önbizalomhiány?
Onnan, hogy nem szeretjük magunkat még MI SEM!
Pedig ha valaki még SAJÁT MAGÁT sem szereti, az hogyan képzelheti el azt, hogy őt bárki más önzetlenül szerethetné?
Úgy veszem észre, az önértékelésed szorosan hozzá van kötve a férjed jó vagy rossz lelkiállapotához.
Azaz: nincs saját, szilárd önismereted-öntudatod. Összekevered a férjed vágyait a sajátjaiddal. Jól látom?
Az öntudatra ébredés egyébként keserves dolog: én apámtól függtem úgy, mint te a férjedtől, aztán mikor egyszer felébredtem, hogy az ő értékrendje nem az én értékrendem, és hogy én egy önálló személyiség vagyok, óriási balhé tört ki, ami évekig tartott.
Nem véletlenül kérdeztem rá egyszer, hogy milyen volt a viszonyod apáddal.
Hátha lerohadt mindig hívott, mert tudta, hogy aggódom. Ha csak késett persze én is felhívtam, hogy nincs-e baj? De ha nem hívtam/hívom előbb-utobb ő telefonál: "Mi van már eszedbe sem jutok?"
Szóval ezzel nem lehet gáz. Nem hívogatom feszt ellenőrzésképpen.
Félreértettél! Ha volt vagy lehetett volna köztük vmi, persze, hogy hazudik. DE!!!! ÉN abból indulok ki, hogy nem volt, és nem is akarta, hogy legyen. Akkor miért nem lehetett elmesélni, te figyelj találtam egy lányt, aki ért az alkatrészekhez, felvehetném segítségnek, csak be kell tanítani. Ha elmondja eszembe sem jut mást feltételezni. Vagy amikor az anyja elszólta magát, akkor elmondhatta volna a teljes igazságot, miért kellett újra hazudni, hiszen ettől lett gyanús.
"Ha ezeket bevallaná - nem hazudna? Ha nem mondja el, hazudik"
Nulli legyél legalább egészen őszinte egyszer, legalább magadhoz.
Nem azért kiáltottál itt segítségért, hogy ő is meghallja?????
És ugye te is tudtad, hogy ő is errefelé kószál a net világában - hiszen te is innen tudtad meg, hogy neki mi a problémája.
És itt egyáltalán nem a féltékenységről van szó! Itt arról van szó, hogy mind a ketten KÖZVETÍTŐKET kerestetek egymás felé! De hiába a közvetítők, ha egyszerűen nem találjátok meg a közös hangot. Pedig ő is elmondta már mi a baja, csak neked vagy szemed nincs a látásara, vagy füled a hallásra.
Fáradt, kimerült, kiürült. Amint erre célozgatott volna, te rögtön nagyobb bajt produkáltál. Mert azzal zsaroltad érzelmileg, hogy ilyen kövér nőt már úgy se szerethet senki, holott ez nála soha nem jelentett problémát. Ugyanakkor állandóan magát is feleklőssé tette ezért, hiszen a gyerekektől lettél ilyen, akiknek ő is okozója volt.
Nem akarlak áltatni, mind a ketten szarban vagytok, de nem reménytelenül. Könyörgöm EGY KIS IDŐT EGY KIS TÜRELMET, egy kicsi kivülállást, míg megnyugdnak a kedélyek! (Tudod van egy olyan mondás, hogy "állítsátok meg a földet ki akarok szállni" - hát ez most pont rátok jellemző!)
MSE
Miután lett telcsitek - Ő hívott, hogy : Drágám, itt rohadok a ..... km-nél, mert ez a dög megint....
vagy 2-3 óra múlva Te szóltál rá, hogy: Mordizomadta, hol vagy már?......
Ilyen élményekben addig volt részem, amíg nem volt rádiotelefonunk, de barkaszunk az volt, ami rendszeresen el is romlott. Elment a párom vidékre, tudtam kb. mennyi idő az út, és időnként hosszú órákat késett, mert árokparton szerelte a kis drágát. Gondolhatod, én is a hullaházban láttam állandóan.
Nem is szemrehányás volt részemről. Csak már meg is kaptam, hogy fenyegetőzök, meg föl akarom magamra hívni a figyelmet. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy ebből nem mászok ki csak ha tényleg megteszem.
Egyrész véletlen volt, hogy észre vetem, másrészt meg nem tettem neki szemrehányást, nem kértem számon. Ha nem olvassa itt, megse tudja. Ha olvasta ő mennyiben más mint én.
Nyilván gyengeelméjű vagyok, de az, hogy nekem fáj vmi, ami nem kéne, hogy fájjon, miért jelenti azt, hogy rátelepszem a gondolataira. Kértem, hogy gondolkodjék, vagy viselkedjen másként?
Hátha én féltékeny tipus lennék, már évekkel ezelőtt megőrültem volna. Nem fix mh-en dolgozik, nincs blokkoló óra, soha nem a mh-i telefonon hívom, hanem mobilon. Azt mond amit akar, hogy éppen hol van, már ha egyáltalán szóba kerül.
Ha vidékre megy, elmegy hajnalban és sokszor késő este jön haza. Nézzem a km órát, hogy elment-e egyáltalán, vagy fogadjak nyomozót? Nevetséges. szembe sem jutna kételkedni benne, vagy kutatni utána.
De úgyse hiszi el nekem. Nem számít, az én lelkiismeretem ez ügyben tiszta.
Ha tagadta, és tagadja most is - nem hazudhatott.
Biztosan nem jutottak el odáig.
Attól még tetszhetett neki. Férfi ő is. (Te is odavagy érte még most is) Ha meg hajtanak rá, nehéz nemet mondani.
Időben elkaptad ezt a témát.
De: A hazugságot még most sem írom alá!!! Szerintem az nem hazugság, ha nem vallja be töredelmesen, hogy igen, kivánatos a kolleganő. Igen jól érzem magam a társaságában. Valóban meg-meg kivántam. Szent Péter az orromra fogja kötni, hogy még nem fektettem le, de odáig nem akartam eljutni.
Ha ezeket bevallaná - nem hazudna? Ha nem mondja el, hazudik?
Sántít a dolog!
És te, te, te ott legbelül, tudod egyáltalán, hogy mit szeretnél? Vagy teljesen átvetted a férjed (vélt vagy valódi) értékrendjét, és azt hiszed, hogy az a sajátod?
El tudod magad élesen határolni a férjedtől, vagy úgy érzed, egybefolyik a személyiségetek?
Én egyébként maximálisan maximalista voltam magammal szemben, és ez volt az életelvem: "Nincs jogom élni, mert nem vagyok tökéletes." Gyűlöltem magam. Míg aztán megláttam magam valami tükörben, és elszörnyedtem, milyen kegyetlen vagyok magammal szemben. Megláttam, hogy a maximalizmus nem ismer kegyelmet, irgalmat, megbocsátást. Kicsit sokkoló volt felismerni, hogy az értékrendem nem különb egy náciénál.
MSE
A 10 éves fiad csak ezután fog igazán a figyelmedre szorulni. A kisebb lányaid meg éppen serdülnek. Mellettük az állandó figyelmet kivánó Panni! Hát ......
Én inkább attól görcsölnék be, hogy mit nem veszek észre, mi kerüli el a figyelmem.
50-60? Ez kb harmada a feladatnak? Péntekig mel vissza kell adnod, ha jól emlékszem.
A lábamat, ha nagyon feszül - langyos, sós ecetes pelenka maradványba szoktam bugyolálni. Kicsit enyhíti. Próbáltad már?
Nulli, nem kell másmilyennek lenned, és ne áltasd magad, ha akarnál se tudnál. Éppen csak arról van szó, hogy a saját magad számára is fogadd el magadat olyannak mint vagy, és próbálj meg békét kötni MAGADDAL. Ha úgy tetszik, szeresd meg egy kicsit magad. Van rajta mit. És ha saját magaddal békét kötöttél, a többi olyan egyszerű lesz, hidd ezt el egy olyan embernek, aki ezen már túlesett.
Az összes, mert most mindegyiket összetörném, de majd elmesélem sorjában ha már - így vagy úgy túl leszünk rajta. Mindenesetre ez az év nem az én évem, ez a hét különösen.
Igen, az vagyok. Kár lenne tagadni. De most fogalmam sincs mihez kedjek. Nem tudom, hogy kellene másként csinálni. De ha igazán őszinte vagyok, azt sem tudom akarom-e? Ilyennek szeretett meg 18 évvel ezelőtt, miért szeretne jobban ha másmilyen leszek? Akarok-e másmilyen lenni?
Valamikor régen - amikor a nagyobbik fiammal már a 6 hetes szülinapjánál tartottunk - történt az egyik eset.
Délelőttös volt a párom, estére nagyitást terveztünk. (telefon még nem volt). Ez azt jelentette, hogy a konyhának használt kis helyiséget be kellett sötétiteni, mindent elpakolni, hogy a gépnek, tálcáknak helye legyen. Ablakra, ajtóra fekete anyag....
4 fél 5 körülre vártam. Közben rádiót hallgattam, két szoptatás között, meg rámolgattam.
A budatétényi iskola aznap kora délután robbant fel - gázvezeték hiba miatt - két v. 3 tanár meghalt.
Borzasztó délután volt, egyfolytában mondták a hírekben, hogy ne telefonáljanak, mert még nem tudnak felvilágosítást adni.
Ő onnan két buszmegállónyira dolgozott. Azt hittem 6 óra körül, hogy Ő is, mint én, minden lében kanál, meg önkéntes tűzoltó, odament segíteni menteni.
Este 8, óra, kilenc, 10. Sehol senki.
Én már megnagyítottam amit akartunk. 11. Semmi.
Iszonyú pánik vett erőt rajtam, átmentem anyósékhoz, hogy jöjjön át valaki, amig én elmegyek telefonálni.
Apósom át is jött. Olvasgatott, tv-zett az alvó gyerek mellett, én meg elrohantam a kb 10 percnyire levő telefonfülkéhez, és mentők, tűzoltók, rendőrség...
Senki nem tudott semmiről. A neve nem volt a sérültek, halottak között. A rendőr jóindulatúan megvigasztalt: "lehet hogy valahol jól érzi magát".
Tiltakoztam, hogy megbeszéltük, hogy hazajön, nem szokott szó nélkül elmaradni, különben is 6 hetes babánk van. Most biztos, hogy nem szórakozik.
Hazarohantam, bőgtem.
Após is kicsit letört volt, de ott maradt velem fél 1-ig, mig végre beesett a kedves.
Pityókásan, meglepve, hogy miért is vagyok ideges.
Elfelejtette,hogy nagyítást beszéltünk meg. A kollegái meg elcsalták névnapozni. Mindezt persze vigyorogva a sok piától adta elő.
Apósom, meg elhúzott olyan megjegyzéssel, hogy egy férfinak nemcsak erre, hanem (Keresztnév) nőre is szüksége van néha.
Azután bármikor szóba került az este, minden alkalommal fülig érő szájjal vigyorogtak, hogy na ugye, hogy nem csak Te vagy aki a fiuknak kell.
Ennyit a jóindulatról.
Akkor tényleg nem "csalt" meg, a szó hagyományos értelmében. Ez eszembe sem jutott, nem olyan volt köztünk a kapcsolat. De azt az izgalmat, fájdalmat, félelmet - amit aznap átéltem, máig nem tudom másképp érezni.
"Nagyon nehéz még beszélni róla. Úgy érzem olyan dolgokat vár el tőlem, aminek nem tudok megfelelni. A legnagyobb baj, szerintem (szinte biztos), hogy olvasta a topicot."
Te is olvastad az övét.
"Emlékszel arra, amikor Rozi azt írta, hogy rátelepedek a gondolataira, teljes egészében magamnak akarom. Most azt mondta a párom, hogy lám még kivülállok is így érzik, akkor gondolkodjak el rajta, mert biztos így van. De nem tudta megmondani konkrétan miben nyilvánul ez meg."
Bár az okok meow ismertetése alapján érthetőek voltak, de a tény az tény, valóban rátelepedtél a gondolataira, még ha jószándékból is.
"Meg, hogy én betegesen féltékeny vagyok. Sose ellenőriztem a mh-én, nem kotorászok a zsebében, a táskájában. Nem foglalkozom vele, ha 3órás utat 5 óra alatt tesz meg. Legfeljebb arra gondolok, leült pl. a Balaton parton és ábrándozott, pihent egy kicsit. De sose gondolok rosszra. A 18 év alatt 3-szor voltam féltékeny. De akkor okom volt rá, mert hazudott és véletlenül mástól tudtam meg a dolgokat. Már pedig aki hazudik az gyanús.
De, hogy ezért én betegesen féltékeny lennék?!"
Nem tudom ez a fajta féltékenység beteges-e, és a hazugságra én is allergiás vagyok. De azért 4 gyerek elég összetartó erő lehet ahhoz, hogy az ember ne a féltékenységgel foglalkozzon. KIcsit megfordítanám a kérdést: ugyan kinek kell egy néggyerekes apa?
(Ja, és elnézést, de ma este nálunk őrültek háza van, nem tudok mindig rendesen idefigyelni, majd holnap elmondom. Éppen az előbb vágtam a földhöz egy tányért, lehet ha ide nem írhatnék még mást is idevágnék)
Nem, nem derült ki. Ő nyílván tagadott, én meg úgy voltam vele fáj ez nekem eléggé, miért akarnám, hogy még jobban fájjon. Ami tény, a lány bátyjának nagyon sok alkatrészre volt szüksége akkoriban. Ha csengett a telefon a gyerekek már kórusba mondták, hogy biztos az XY! Na miután kiborult a bili, a teso autója egy életre megjavult.
Félre ne értsd, már rég nem foglalkozom a dologgal, és nem akarom gyanúsítani sem. Rég volt, tán igaz se volt.
OK! Igazad van! Ez nem volt szép tőlem. De tudod ők már nagyon önállóak és nélkülem is boldogulnak. Annának meg rám lesz szüksége és remélem ez erőt ad a folytatáshoz.
50-60 van készen.Sajnos nem sokáig tudtam dolgozni. 1.görcsölt a hasam. 2. a gondolataim mindig másfelé jártak. 3.nagyon feszült a lábam.
Például, amikor először féltékeny voltam (ez úgy 9 éve lehetett), a férjem maszek volt és rengeteg munkája volt. Szinte naponta ment vidékre, beszéltünk róla, hogy jó lenne segítség neki. Aztán, mint kiderült ő talált egy lányt, aki nagyon értett az alkatrészekhez, és fel akarta venni, ezért együtt mentek vidékre, hogy bemutassa az ügyfeleknek. Na ezzel így nem is lett volna probléma, de nekem elfelejtett erről szólni. Aztán Karácsonykor az anyósom elszólta magát vacsora közben, hogy mi újság a Hajnikával. Még akkor is hazudott, hogy csak egy útra vitte el és nincs jelentősége. Aztán egy üzlettársa felhomályosított, hogy hetek óta minden útra együtt mentek. Előtte sose voltam féltékeny, nem mondhatta, hogy azért nem szólt. (Ja, egyébként akkor kövér sem voltam, úgyhogy a kisebbrendűségi érzésemre sem foghatta). Azért épp erről írtam, mert ez régen volt és egyáltalán nem fáj már. Nem értette meg, hogy csak azért voltam féltékeny mert hazudott nekem és ezzel gyanussá vált. Ok nélkül senki nem hazudik igaz?
Szia Csotrog!
Beszéltünk róla de még nem tudok biztosat. Lehet reggel derül ki az is, hogy nincs hely.
Csak azért sürgetném a dolgokat mert nagyon fáj a lábam, meg elég nehezen bírom magam. Meghát nyugodtabb is lennék ha már kint lenne.
Hátha lesz egy kis jó is az életemben, ami segít elviselni ezt a sok csalódást.
Nagyon nehéz még beszélni róla. Úgy érzem olyan dolgokat vár el tőlem, aminek nem tudok megfelelni. A legnagyobb baj, szerintem (szinte biztos), hogy olvasta a topicot. Emlékszel arra, amikor Rozi azt írta, hogy rátelepedek a gondolataira, teljes egészében magamnak akarom. Most azt mondta a párom, hogy lám még kivülállok is így érzik, akkor gondolkodjak el rajta, mert biztos így van. De nem tudta megmondani konkrétan miben nyilvánul ez meg. Meg, hogy én betegesen féltékeny vagyok. Sose ellenőriztem a mh-én, nem kotorászok a zsebében, a táskájában. Nem foglalkozom vele, ha 3órás utat 5 óra alatt tesz meg. Legfeljebb arra gondolok, leült pl. a Balaton parton és ábrándozott, pihent egy kicsit. De sose gondolok rosszra. A 18 év alatt 3-szor voltam féltékeny. De akkor okom volt rá, mert hazudott és véletlenül mástól tudtam meg a dolgokat. Már pedig aki hazudik az gyanús.
De, hogy ezért én betegesen féltékeny lennék?!
