Több helyen megbíráltak, hogy miért offolok, amikor egy adott topikon a magyar és a szomszéd népek történelmének általános kérdéseivel foglalkozom.
Így hallgatok a bírálatra, s a jövőben itt fogom folytatni az ilyen irányú beszélgetést.
Ne fogd vissza magad, hozzád nem ez a somolygás illik, hanem a röhögésig fokozódó hahotázás. Abban, mint az számomra egyértelműen kiderült, jó vagy nagyon.
Csak tudod, változatlanul ammondó vagyok: jó dolog a hahotázás, oxigént szállít a vérerekbe, az agyba is, de tudást - sajna - nem.
... és arra a válasz, hogy miért, adódik abból ha ránézel egy európa térképre. és bizonyos triste szavaival élve "annyira hülye még churchill se volt", hogy ne ismerje a térképet.
"Ráadásul te meg echte kommunista vagy, ami semmivel sem jobb mintha valaki echte nyilas lenne. Nem sok különbség van."
Namármost, annyira hülye még Churchill sem volt - majdnem azt írtam, hogy annyira hülye még Churchill sem volt, mint amilyen hülye otranto valójában, de ez így igen bizarr lenne - , tehát annyira "hülye" még Churchill sem volt, hogy ne látta volna világosan a különbséget a kommunizmus és a nácizmus (vö: nyilas) között.
Annyira látta - a világ jobbik felével együtt, tehát ebben nem volt egyedül - , hogy nemcsak egy "kommunista", hanem egyenesen egy sztálinista rendszerrel fogott össze a nácizmus ellen.
"Ráadásul te meg echte kommunista vagy, ami semmivel sem jobb mintha valaki echte nyilas lenne. Nem sok különbség van."
Namármost, annyira hülye még Churchill sem volt - majdnem azt írtam, hogy annyira hülye még Churchill sem volt, mint amilyen hülye otranto valójában, de ez így igen bizarr lenne - , tehát annyira "hülye" még Churchill sem volt, hogy ne látta volna világosan a különbséget a kommunizmus és a nácizmus (vö: nyilas) között.
Annyira látta - a világ jobbik felével együtt, tehát ebben nem volt egyedül - , hogy nemcsak egy "kommunista", hanem egyenesen egy sztálinista rendszerrel fogott össze a nácizmus ellen.
"A csendőrség túlnyomó többsége részt vett a zsidóüldözésben, de szerepeltek benne a jegyzők is. ...stb"
És mindezek után a többség gyorsan belépett a kommunista pártba, majd az ideiglenes kormány belügyminiszterének 44 decemberi rendelete alapján segédkeztek összefogni a Szovjetunióba deportálandó civileket, ezek a magyar személyek keretként kíséték a vagonokat, amelyek a mo-i gyűjtőtáborokba szállították a magyar civileket, olyan táborokba, amiket egyébként szintén magyar kerettagok őriztek.
Érdeklődöm, az ideiglenes nemzeti kormány ezirányú tevőleges segítségét a több százezer magyar SZU-ba hurcolásába ugyanúgy elítéled, mint a Sztójay, Lakatos kormányok szerepét a magyar zsidók deportálásában???
Én mindkettőt elítélem. Gyanítom, te csak az egyiket.
"Ez érdekes megállapítás. Pedig soha nem voltam tagja semmilyen pártnak," az elmúlt rendszerben inkább ellenzéki voltam.
Nem azt mondtam, hogy párttag voltál, hanem azt, hogy kommunista vagy.
Ez persze megint csak csúsztatás a részedről.
"az elmúlt rendszerben inkább ellenzéki voltam."
had idézzek tőled egy hozzászólást a Wass Albert topikból, 8909-es hsz, amelyben arról vallasz, milyen is voltál az elmúlt rendszerben:
"Én akkor, ezt ma már szégyellem bevallani, de Mao elnök követőjének vallottam magamat, rendszeresen jártam a Benczúr utcába, a Kínai Nagykövetségre, sőt kaptam propagandaanyagokat és kis piros Mao-bibliát is magyarul. Azt vallottam, hogy minden országnak magának kell megtalálnia a szocializmushoz vezető utat, s a szocializmus nem exportálható, a kommunisták nem követhetnek a bonapartista elveket. Buzgón hallgattam az albán rádió magyar nyelvű propagandaadását, ami szerint Magyarországon a revizionista vezetés egyenesen halad a kapitalizmus restaurációja felé (ebben tulajdonképpen tökéletesen igazuk volt).
A baloldali szemléletem utána is megmaradt, de persze azóta sokat megtudtam azokról a szörnyűségekről, amit a kínai kommunisták saját népük egyes rétegei ellen elkövettek."
Ez érdekes megállapítás. Pedig soha nem voltam tagja semmilyen pártnak, az elmúlt rendszerben inkább ellenzéki voltam. Még a KISZ-ből is kizártak annak idején.
A csendőrség túlnyomó többsége részt vett a zsidóüldözésben, de szerepeltek benne a jegyzők is. Ez sok ezer embert jelent. S akkor még nem beszéltünk a Nyilaskeresztes Párt aktivistáiról, a Honvédség által elkövetett háborús bűncselekményekről (a munkaszolgálatos századok keretében elég sok bűnöst lehetett találni).
Nagyszerűen csúsztatsz, ezt már megszoktuk, de itt az elítétek számát közölted, nem a kivégzettekét. Ráadásul te meg echte kommunista vagy, ami semmivel sem jobb mintha valaki echte nyilas lenne. Nem sok különbség van.
Nem tudom, hogy milyen alapon kerültek az alakulatba cigányok és románok, mint ahogyan azt sem, hogy mely időszakban. Sajnos már nincs kitől megkérdezni.:( Csak mint nagyapám visszaemlékezését említettem.
Ha arra gondolsz, hogy hány ártatlan embert gyilkoltak meg 1944-45-ben, még kevés is volt az elítéltek száma. A háború végén nagyon sokan nyugatra menekültek, de volt olyan, aki pl. Romániába ment a felelősségrevonás elől. Könnyű volt nevet, identitást váltani.
Voltak bűnös politikusok, akik maguk személyesen lehet, hogy egyetlen embert sem gyilkoltak meg, viszont olyan embertelen törvényeket hoztak, és olyan parancsokat adtak ki, amik miatt emberek ezrei haltak meg.
Aztán ott voltak a "kis" bűnösök, akik csak néhány ember haláláért voltak személyesen felelősek. Ilyenek voltak pl. a munkaszolgálatos egységek kereteinek egyszerű tagjai között sokan. S persze ne feledkezzünk el a nyilas pártszolgálatosokról, akik az uralmuk hónapjai alatt éltek vissza hatalmukkal, s kínoztak, sőt gyilkoltak embereket.
Ezrével lehetne a példákat sorolni, s nagyon sokan elmenekültek a felelősségre vonás elől.
OFF Azért itt is embere és helyzet válogatta. Apai nagyapámat, aki előtte eljutott a Donig, 1943-ban éppen a Kárpátokba vezényelték, az Árpád-vonal építésére. Építóipari melós volt, ezért mint ,,szakit" éppen munkaszolgálatosokhoz küldték. Ő mesélte, hogy az ő alakulatukban rendkívül jól bántak a munkaszolgálatosokkal, mivel a ,,szakik", tisztesi, tiszthelyettesi és altiszti állomány szinte mnden tagja a frontszolgálatosok közül került ki. Náluk az alakulatban kevés volt a zsidók száma, leginkább jehova-tanúi, kommunisták, erdélyi románok és cigányok voltak. Mondta, hogy jó volt a hangulat és bánásmód. viszont mesélt arról is, hogy mi ment a többi némely egységnél. Ezt nem azért mondtam, hogy cáfoljalak, hanem azért, hogy szemléltessem - volt ilyen is, de volt - természetesen - amolyan is. ON
Például Ausztriában összesen 137.000 személy ügyét vizsgálták ki a népbíróságok 1945 májusa után. Közülük 28.000-et helyeztek vád alá, 13.607-et ítéltek el.
Az osztrákok mindig erre szoktak hivatkozni, hogy ők aztán alapos nácitlanítást folytattak le.
"After the liberation of Austria in May 1945 People's Court trials were held only in the Soviet occupation zone. The first such trial took place in August in 1945 - three months before the Nuremberg Trials. The accused were former stormtroopers suspected shooting Hungarian Jews in Engerau, a village near Bratislava, the capital of Slovakia.
The Western Allies in their respective occupation zones did not allow to establish People's Courts before March-April 1946. Thereafter four People's Courts existed in Austria - Vienna for the Soviet zone, Graz for the British zone, Linz for the American zone and Innsbruck for the French zone.
The Austrian People's Courts launched preliminary proceedings in almost 137,000 cases against individuals suspected of crimes that fell under the Nazi Prohibition Act or the War Crimes Act. 108,000 out of them by early 1948.
In more than 28,000 cases suspected individuals were indicted. In 23,000 cases a verdict was passed. 13,607 judgements were verdicts of guilty."
"de azok a gazemberek, akik 1944 -45-ben egy vesztes háborúban feláldozták a magyarok százezreit, s tönkretették az ország vagyonát, megérdemelték a legsúlyosabb bűntetést."
ÉS ezek szerinted 625-en voltak????
Mi van azokkal a nyilasokkal, akik csak pártkönyvet cseréltek és beléptek a kommunista pártba? Ők jó elvtársaid lettek?
Magam részéről elítélem a halálbüntetést, de azok a gazemberek, akik 1944 -45-ben egy vesztes háborúban feláldozták a magyarok százezreit, s tönkretették az ország vagyonát, megérdemelték a legsúlyosabb bűntetést. Véleményem szerint nem kellett volna kivégezni őket, az életfogytiglani börtön jobb büntetés lett volna számukra.
>>A Kisgazda part volt az,amelyik a haboru utan az antimagyar verengzeseket rakosi parancsara vegrehajtotta. Nemetorszagnak 25 "haborus bunose" volt,Magyarorszagon 625(!) embert gyilkoltak meg ennek urugyen. Kiskatonakat,szinesznoket,szineszeket ujsagirokat,egyszeru tisztviseloket valogatas nelkul kuldtek az akasztofara a hoherok parancsara.. Majd a Kisgazdapart ezt nyilatkozta; "Sehol sem buntettek meg ugy a haborus bunosoket,mint ahogy mi tettuk".<<
A munkaszolgálatosokkal szemben alkalmazott bánásmód alakulatonként eltérő volt, nagyban függött a tisztek és őrök személyétől. Általánosságban megállapítható, hogy Magyarországon belül jóval kedvezőbb volt a helyzet, mint a frontokon. Ukrajnában és Szerbiában a távolság miatt a kormányzati és katonai hatóságok felügyelete nem szabott határt a nácibarát tisztek és őrök szadista kegyetlenségének. Ezek a magyar tisztek és őrök gyakran a Wehrmacht és az SS legényeivel társulva bántalmazták és kínozták a munkaszolgálatosokat. Amellett a szűkös élelmiszeradagokat is ellopták, gyakran negyedelték, amikor hosszabb időszakot kellett a szabad ég alatt eltölteni. Sok munkaszolgálatosnak megfelelő ruházat vagy lábbeli nélkül kellett ellátnia a feladatát.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy voltak olyan tisztek és őrök, akik megpróbáltak segíteni a parancsnokságuk alatt dolgozó munkaszolgálatosokon. A háborús körülmények között minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy sorstársaik túléljék a megpróbáltatásokat és lehetőség szerint minél többen hazakerüljenek. Hálás túlélők kezdeményezésére a jeruzsálem Jad Vasem többüket "Igaz Gojnak" ismerte el.
1942-ben már körülbelül százezer ember dolgozott különböző munkaszolgálatos századokban . Ezek mintegy felét Magyarország területén kívülre, főleg Ukrajnába vezényelték. A tengelyhatalmak vereségeit - a Második Magyar Hadsereg - voronyezsi pusztulását és 1924-1943 telén a sztálingrádi csatát - követően munkaszolgálatosok ezrei haltak meg és további ezrek kerültek a szovjetek fogságába. Az 1943-as kaotikus visszavonulás során a nácibarát katonák sok munkaszolgálatost kifosztottak és megöltek. Hivalatos magyar jelentések mintegy huszonötezer munkaszolgálatos elestéről, illetve fogságba kerüléséről számolnak be.
Becslések szerint 1943 végéig több mint negyvenezer munkaszolgálatos halt meg és körülbelül húszezer került szovjet fogságba (illetve szökött át hozzájuk). Ezen utóbbiak legnagyobb csalódására a szovjetek - a náciellenes szövetségesek tagjai - az elfogott német és magyar katonákkal azonos módon, hadifogolyként bántak velük. A zsidó hadifoglyokat - mint magyar és román állampolgárokat - csak a volt tengelyhatalmak csatlós országaival kötött békeszerződések aláírása, 1947 februárja után engedték szabadon.
Más volt a törvény megalkotóinak, s más az alkalmazóinak a célja. S persze több időszakot is lehetett elkülöníteni:
1. 1939-1941 Magyarország 2. 1941-1942 megszállt szovjet területek 3. 1943-1944 visszavonulás a Szovjetunióból 4. 1944 német megszállás 5. 1944-1945 nyilas uralom
