Köszi, de azért azt hozzáteszem, hogy túlzás amit írtam. A piaci viszonyok erősebb jelenléte az oktatási piacon szintén hatásos lenne, de azt sem viszed át a társadalmon. Ld, tandíj. A mi szerencsénk, hogy a piaci mechanizmusok előbb vagy utóbb mindig érvényesülnek, legfeljebb nagyobb lesz a pofon.
"...csak nem szakmunkás bizonyítványt kellene nekik adni, hanem egyszerűen az ötödére csökkenteni a keretszámot. felesleges egyszerűen ennyi embert képezni. még ha szakmunkás bizonyítványt kapnak akkor is."
Kb. ugyanazt érnéd el mindkét módszerrel, legfeljebb itt 1-2 évig fizetnék még a tandíjat a reménykedők. Aztán amikor látják, hogy ebből diploma úgyse lesz, jön majd a váltás, és az egyetem sem marad teljesen pénz nélkül.
Valami emelt szintű szakmunkásképzésben látnám a megoldást, bár őszintén szólva nem sokat gondolkodtam még erről. Nem kell feltétlenül diplomáznia egy kőművesnek, de talán ott is lehetne intézményesen befolyásolni a rangsort. Nagyot emelkedne az életszínvonal.
Vajon Nyugat-Európában mi a legfőbb próbléma a felsőoktatással? Gondolom kitaláltad: ugyanez.
A hallgatók zömében a társadalomtudományi és bölcsészképzésekre jelentkeznek, a matematika, műszaki és természettudományokra meg vagy a kínai ösztöndíjasok (Kína tízezerszámra küldi a fiatalokat nyugat-európai egyetemekre), vagy az elsőgenerációs bevándorlók gyerekei mennek. Azon az egyetemen, ahol most esz a fene, pl. minden második arc ázsiai, és minden harmadik szó kínai. Egyre többen tanulnak meg kínaiul is. Lassan én is nekikezdhetek.
Ez van. A többséggel nem sikerül megszerettetni a matekot a középiskolában, és ennek ez lesz a vége. Kontraszelekció.
Valóban, itt csak egy erős adminiszratív korlátozás segíthetne, de azt sohasem viszed át a társadalmon. A diploma ma inkább jog, mint érdem.
"Én a humán szakokon számolnám föl először a túlképzést, a sok politológus, filozófus, szocpedes stb. hülyegyerek kapjon csak szakmunkás-bizonyítványt,"
ebben teljesen igazad van, csak nem szakmunkás bizonyítványt kellene nekik adni, hanem egyszerűen az ötödére csökkenteni a keretszámot. felesleges egyszerűen ennyi embert képezni. még ha szakmunkás bizonyítványt kapnak akkor is.
a második felére reagálva: én azt is tapasztaltam azért sokszor, hogy a referálók jelentős része képtelen a lényegre térni, a bevezetést elkezdik ádámnál-évánál, és írnak/beszélnek sokat arról is amiről teljesen felesleges. ha csak referál az ember, 10 oldalba mindenképp bele kell férnie a dolognak. ha önálló kutatása van, az más.
Nincs igazam?! :)) Akkor ez azt jelenti, hogy szerinted a gimnáziumi szint = egyetemi/főiskolai... Én a humán szakokon számolnám föl először a túlképzést, a sok politológus, filozófus, szocpedes stb. hülyegyerek kapjon csak szakmunkás-bizonyítványt, akár gimnázium után, ha nem teljesít. Márpedig a 95 %, legyünk őszinték, nem felsőoktatásba való. Most verik a nyálukat a diplomával, és a különféle lobbizásokkal, kapcsolatokkal elég nagy százalékuk el is helyezkedik mint diplomás... Persze ez nemcsak töriszak-kérdés.
"10 oldalnál hosszabb referátumot írni meg nem feltétlenül pozitív dolog."
Megint csak legyünk őszinték, az efféle veszedelem a felsőoktatásban munkálkodó tanárokat ritkán fenyegeti azért :)
Én már régóta tapasztalom egyébként, egyik szülőm jóvoltából, mennyi irdatlan mennyiséget képesek ezek a "túlképzettek" termelni. (A "túlképzett" itt nem kvalitatíve értendő! :) ) Szóval, az oktatók azért soxor limitálnak. Az eddigi rekordom pedig jogi dogmatikából volt, ott 3 oldal volt a felső határ!!! :)) (Mit ad isten, túlléptem 1 oldallal, ezért nem lett 100 %-os -- dicsekedés vége :)) )
szerintem az első pont az alap. és ezt kombinálni kell a másik kettővel :)
a földrajzzal szoktam ilyenkor előhozakodni. én ott elsősorban népességföldrajzzal, demográfiávan foglalkoztam, elvileg mondhatnám azt geomorfológiára, hogy nem akarok azzal foglalkozni, nem érdekel. de nem mondhatom. nem mondhatnám magam földrajzosnak, ha nem lenne meg az a minimális tudásom, amit ott tanítottak. a történésznél is _alapvető_ , hogy attól, hogy mondjuk XX. századot kutat, ne legyen sík hülye az ókorból. az nem történész szvsz, akik csak a saját korszakához ért. és én személy szerint elég furának tartom, valaki azt mondja, hogy őt ez és ez a korszak nem érdekli. a történelem egy egységes dolog, előfordul, hoyg egyes korszakok nem érdekelnek annyira, nade ha már diplomát akarok a történelemből, akkor ahhoz is értenem kell. mint nekem a vulkanológiához is egy picit, ha földrajzos vagyok, akkor is, ha egy teljesen más dologgal foglalkoztam behatóbban. ahhoz pedig hogy a laikus átlagnál nagyobb tudásom legyen (mert ezt testesíti meg a diploma), bizony kellenek az összefoglaló órák.
a tanárképzésnél lehet azon vitatkozni hogy mekkora tudás kell nekik. én két lehetőséget látok: vagy élesen elkülöníteni a tanárszakot és sokkal több pedagógiai órával terhelni őket és egy praktikus tananyagot kidolgozni nekik, vagy maradjon a rendszer a jelenlegi és a tanár ugyanazt tudja amit a nem tanár. nem csak a tanárokra igaz, hogy az egyetemen megszerzett tudásának csak kisebb részét hasznosítja a munkája során, hanem gyakorlatilag mindenkire.
ja, még egy dolog: az hogy a tananyagot az adott tanár hogy adja elő (a romsicsos példára utalnék), az független a tananyagtól. általános anyagot is lehet érdekesen avagy unalmasan előadni.
az nem középiskolás szint ha egy előadásnak van eleje és vége és átfogó ismereteket ad. az a középiskolás szint, hogy a tanár kérdezget és csinálj házifeladatot. tetszik vagy nem tetszik, az egyetemi képzésnek az a feladata, hogy egy adott tudásanyagra megtanítson. ameddig 200 embert vesznek fel a szakra, vagy akár csak 50-et, addig az nem elitképző. az a feladata hogy a felvett 200 avagy 50 embert az átlagosnál lényegesen nagyobb tudással lássa el a történelem tárgykörében. ebbe szvsz az beletartozik, hogy ismerd Athén történetét mondjuk Drakóntól II. Philipposzig, az viszont nem, hogy a görög buzik helyzete milyen volt. Az, hogy téged a korszak nem érdekel, az irreleváns. nem újkor, hanem történelem szakról van szó. ha a matematikában valakit nem érdekel az analízis és utálja is, az sem érdekel senkit: meg kell tanulni, el kell végezni, pont. a történelemben viszont előfordul oktatói szinten is, hogy az illető nem ért semmi máshoz a saját korszakán kívül! na ez a nonszensz!
amiről te beszélsz, hoyg elmélyedj a saját szakterületedben, az a doktori iskola feladata hogy ezt biztosítsa. az egyetemi történelem szaké nem ez, ott ugyanis nem kizárólag kutatókat képeznek. ha majd országosan összesen évente 50 embert vesznek fel történész (a történelem tanárokat nem számítom bele) képzésre, akkor _talán_ megengedhető az hogy a korszakokról ne adjanak átfogó képzést, mert mindeki magától megtanulja. addig nem.
ezen már vitatkoztunk régebben, és valszeg akkor is azt válaszoltam erre, hogy korszakonként (egy korszak egy év ugye) 4x2 óra előadás van. ez roppant kevés. félévente tehát 2 két órás előadás az amit fel kell venned (ha rendesen haladsz). ha ez a duplájára vagy akár a háromszorosára nőne , mondjuk heti 6 db két órás előadásra, amelyből az egyik eseménytörténet, a másik gazdaságtörténet, a harmadik meg hadtörténet lenne (csak példák), az simán beleférne. a szintje meg nem lenne alacsonyabb mint a mostaniaknak, mert azok is elég alacsony szintűek, most gyakorlatilag neked kell megtanulnod magadtól a szigorlati anyagot, az előadások ebben lényegében nem segítenek sokat.
amit a követelményrendszerről írsz, azzal maximálisan egyetértek.
a lemorzsolódás azért alacsony valszeg, mert a töris anyagot - mivel szöveges - be lehet magolni. az analízist nem, azt muszáj érteni, és ez sokkal nehezebb. (pontosabban szerintem nem nehezebb csak több idő és más irányú gondolkodásmód kell hozzá).
nincs igazad. a szigorlaton az a lényeg, hogy átfogó tudásod legyen a korszakról, és nem a részletek a fontosak - arra ott a szeminárium és esetleg az előadás. az nem várható el egyetlen hallgatótól sem, hogy minden korszakkal kapcsolatban azt tegye amit te - elolvasson vagy 30-40 forrást. ami pedig a szigorlatokat megelőző tárgyakat illeti a fő probléma ugyebár az, hogy nagyon hiányos az az anyag amihez közöd lehet, a hiányt pedig a legkönnyebb egy jól érthető átfogó műből pótolni és a 6 osztályos könyvsorozat erre tökéletesen alkalmas. 10 oldalnál hosszabb referátumot írni meg nem feltétlenül pozitív dolog. vannak szakok, ahol a szakdolgozat hossza is maximált - tudni kell tömören megfogalmazni a dolgokat.. :)
Nem dicsekvésképpen mondom, de nálam egy egyszerű évfolyamdolgozat ott kezdődött, h pl. Napóleon oroszo.-i hadjáratához vagy 30-40 forrásmunkát felhasználtam. Ezek nagy része könyv volt, amiket egy-két hét alatt végigolvastam. Már elsőben volt egy tanár egyébként (aki elég sok könyvet írt a magyar tört.-ről, már meghalt), ő azt mondta, ilyen dolgozatot még nem látott -- egy háromórás vonatúton nem ért a végére :) Ehhez képest tőlem lehet egy gimnáziumi tk. akármilyen színvonalú, akkor sem szigorlati felkészülésre való, vagy ha igen, az érintetteket páros lábbal rúgnám ki akármelyik felsőoktatási intézményből...
Lehet, hogy a finanszírozásban neked van igazad, ennyire részletesen nem ismerem a jogszabályokat. Ha, ez így van, akkor valóban a technika segít a túlélésben.
Ezt a saját tapasztalataim is alátámasztják. Sok társammal együtt az egyetemen tanultam meg "tanulni". De ez nem hatékony tanulás, inkább a magolás egy magasabb hatékányságú fajtája, ami rossz beidegződésekhez vezet. Most, hogy már más tudományterületen vagyok, néha érzem még ma is, hogy milyen veszélyes csapda a magolás.
A lemorzsolódás egyébként más tásadalomtudományi és bölcsészettudományi területeken is elég alacsony. Kivéve pár vidéki gazdasági főiskolát. Ott az Analízis végzi el a hóhérmunkát.
a 6 osztályos gimnáziumok számára írott történelemkönyvek (6 darab) eléggé komolyak. nem véletlen hogy azokat szokták használni szigorlatra, mert nem sokkal kevesebb adat van bennük, mint ami egy egyetemi összefoglaló tankönyben.
pedig az a vicc, hogy a szigorúbb tanár is relatív hogy szigorú. megbukni még a nagyon szigorúaknál sem lehet (Szögi L. , Molnár A., Molnár P., vagy éppen Ladányi E.), kicsit több a követelmény, de röhögve teljesíthető. úgyhogy az elsőéves tapasztalatok után azt csináltam mindig, hogy feliratkoztam oda ahol még volt hely. nem kellett verekedni, sokat sorbanállni, és nem is szívtam többet.
Szigorúbb tanároknál alig lézengett 1-2 diák annak idején a szemináriumon, a vajszívűeknél ellenben szinte be sem fértél a terembe, ha későn érkeztél. Emléxem, szinte már a falra irkálták a nevüket, amikor elfogyott a hely a jelentkezési lapokon. Persze még a leghülyébbek is ötöst kaptak, csak az embernek megfájdult a feje a kiselőadásaiktól...
a lemorzsolódás valóban nem nagy. de ennek nem az engedékenység az oka szvsz, hanem az, hogy idővel mindenki rájön, hogy milyen technikákkal lehet átmenni a szigorlaton. pont ez a gond vele: ha szerencséd van, akkor átmész anélkül, hogy túl sok mindent tudnál, de az is előfordulhat, hogy sokat tanultál, de peched van, olyasmit kérdeznek, amit nem tudsz, a követelmények annyira tágan értelmezhetőek. vagyis nem tudástól függ hogy átmész e.
egyébként tudomásom szerint az állam az elsőévre beiratkozottak létszáma alapján fizet, minimális lemorzsolódással számolva, úgyhogy az egyetemnek elvileg megéri szűrni, de a kreditrendszer miatt ez már nem olyan könnyű.
Az 1. pontban említett magyarázatra szeretnék reagálni. Nem lehet, hogy ez csak egy nagy standard blabla, mait az a tanszékvezető mindig lenyom, ha rákérdeznek?
Mert a tények igencsak ellentmondanak annak, hogy a szemétkedő szigorlat valóban "szelektál". Ugyanis a töri szakon a lemorzsolódás elég alacsony. Az első évemet az ELTE-n csináltam, és ott sem volt nagy lemorzsolódás, később a Kossuthon mentem tovább, de ott sem volt szembetűnő lemorzsolódás. Még olyanok is tanári diplomát szereztek, akiket sohasem engednék iskola közelébe (az egyikőjük persze azonnal kapott is tanári állást).
Bukás az volt persze, de végül még az elégtelenek is átmentek később, legfeljebb szeptember elején. A nagy arányú kirúgdosásban az egyetemek egyszerűen nem érdekeltek a jelenlegi finanszírozási rendszer mellett.
Emléxem, h szegény Draskóczyhoz egymillióan :-)) akartak feliratkozni. Baltával lewhet vágni a tömeget, megjelenik a tanár úr.
Látszott rajta, h kissé megrettent a tömeg láttán. Az amúgy se túl magas ember még kb. 20 cm-it ment össze, miközben a tömegben nyitott folyosón át beiszkolt a szobájába.....
"Örök emlék a PBÚ-ról: majdnem tömegkatasztrófába fordult az 1999 szeptemberi ókori tárgyfelvétel.... volt ott minden: epilepsziás roham, megtaposás, üvegszekrénybe lökés......"
ezt testközelből láttam: az egyik cimborám könyökölt bele az üvegbe (nem lett semmi baja).
