"Férfi. Mindörökre. Kortalanul. Most éppen ötven felett. Mi foglalkoztatja, mi zavarja, miben teljesedik ki, miben bizonytalan? Milyen a sármja, az öltözködése, a viselkedése, a kor-tudata? Akar-e fiatalabbnak látszani? Mit vár el magától, a világtól és a nőktől? Néz-e előre, és ha igen, meddig? A Nagy Generációban ma Szervét Tibor színész-rendezővel és Koltai Lajos rendező-operatőrrel beszélgetünk."
„A Színházak éjszakáján, március 31-én a Fővárosi Önkormányzat 13 színházában egész estés, sőt éjszakás programsorozattal várják a közönséget.
A Radnóti Miklós Színházban sem feledkeznek meg a gyerekekről: lehet fűpogácsát enni vagy karaokezni Bárány Boldizsárral, később pedig a felnőttek ízelítőt kaphatnak Bálint András készülő, Úr és kutya című estjéből, Vámos Miklós ismét a Lehetetlenre vállalkozik,
miközben az előcsarnokban Kováts Adéltól sminkelési, dr. Szervét Tibortól jogi, életvezetési és ablaktisztítási tanácsok kérhetők, Gazsó György pedig bort kóstol és kóstoltat.
A Radnótiban adják át a magyar színházművészet külföldi népszerűsítéséért járó Hevesi Sándor-díjat is.”
Kívülről vagy belülről... Az Ivanovot 1995-96-ban két színház játszotta. Az egyikben Cs. Gy. Ivanovja sebzett oroszlánként rohangált föl-alá, időnként heves zokogás rázta a közönségnek hátat fordított vállait, rejtőzködő tekintete jelezte életének csődjét. A Pesti Színház Ivanovja, Szervét Tibor visszafogott, "belülről őrlődő" szövegmondásával nem szenvelgett az önsajnálatban, de árasztotta magából a meghasonlottságot, a kiégettséggel járó izzó szenvedést, amelyet roppant önuralommal viselt el. Őszinte csodálkozással kereste a választ, miért vált ilyen szűkké, értelmetlenné a világ és ezzel semmit érővé saját létezése. Ugyanakkor érzékeltetni tudta ifjúkori jelentékenységét és vonzerejét is, amely a fiatal lányt megragadta: lángoló ívben fonódott össze a tekintetük. Valódi konfliktusokat és valódi kapcsolatokat mutatott fel a színpadon. "Szervét Tibor jelentős és hiteles Ivanov. Sikerül neki, ami e szerep megoldásának kulcsa: jelenlétének intenzív belső feszültségével hatni." (A kritikák alapján.)
Wow, hollywoodi meghívás... ki tudna ennek ellenállni?
Az origo cikkírója azért mindenképpen dicséretet érdemel, mert a 4 külföldi tippje mellé 3 magyar jelöltet is felsorolt – és SzT-t sem hagyta ki :). Az viszont jellemző a felfogásukra, hogy SzT-ről írva a látszólag igazságos mondatkezdés után még mindig azt szajkózzák, amit hat éve srófolt az RTL.
A cikkíró nyugodtan hivatkozhatott volna Szervét Tibor egyénien, emlékezetesen remekbeszabott színházi alakításaira is.
Az is furcsa, hogy a cikkíró által összeválogatott több kép a gonoszságot kívülről, mint egy maszkot mutatja, - ez bizony elég alacsony mérce a castinghoz.
Nagyon is elképzelhető, hogy SzT a gonosz figuráját is élőn, mélyről, belülről mutatná meg, gondoljunk csak például az Apacsok félelmetesen kegyetlen tartótisztjére.
Éppen ezért én félteném is őt egy ilyen szereptől.
Egy cikk, amiben SzT ajánlják Hannibal Lecter szerepére egy NBC sorozatban... A kép jó, a szöveg gyalázatos. Amúgy támogatnám. Egy szexi pasi gonosznak még szexibb, mint hősszerelmesnek. (Anthony Hoppkinst is Hannibal óta imádom.)
Az előadás legelső megjelenése általában a fotóspróbán van, és hát ilyenkor még hiányozhat ez – az, elakadhat a szöveg, vagy netán leszakadhat a díszlet, újrakezdhetnek jelenetet (ilyenek nem a Radnótiban fordultak elő:)). Fotósként azonban csak fényeket és beállítási szögeket lát az ember a - sajnos - teljesen ismeretlen és váratlan helyzetekben. :(
A főpróbán azonban varázsütésre minden a helyére kerül és a kész előadás látható, ezt fogod látni 23-án. Ilyenkor friss, hamvas az egész, a színészek nagyon koncentrálnak, és csillogó szemmel figyelik a hatást. :)
Én is mindig igyekszem minél előbb megnézni az új előadást kíváncsian arra, hogy hogyan oldották meg, milyen egyéni színei lettek a darabnak, és ilyenkor nagyon drukkolok értük.
Érdekesség (volt?) a Radnótiban, hogy a bemutató előadásra is lehet(ett?) jegyet venni az erkély 4-5. sorába. Ilyenkor az előtérben személyes jelenléttel fogadja az igazgató a meghívott vendégeket, valamint van egy kedves szokása a színháznak: a székekre – a darabbal kapcsolatos - kis meglepetéseket tesznek, például hajtogatott papírfigurát vagy a színlapot, ha mást nem.
Aztán persze később is jó megnézni az előadást, amikor már a gyakorlat elmélyíti, pontosítja a részletek árnyalatait.
És ha minden igaz, 23-án, bemutató előtt lesz szerencsém megnézni az előadást. Van valami amitől különleges egy ilyen bemutató előtti előadás? Még nem voltam ilyenen... Köszönöm, ha tudsz segíteni!
Szerednyei Béla nyilatkozata a TV2-n (videó: 04:25-től) a következő volt:
„Nálunk a színházban úgy működik a dolog, hogy egy ember egy évadban egy bemutatót kap, jelesül most éppen 1/3-at, merthogy három szereposztásban fogjuk játszani
Ide is hozom az infót, amit a ma reggeli Mokkában hallottam. A neten nem találtam semmi bizonyítékot, de nem kételkedem. :)
Szóval Szerednyei Béla elkotyogta, hogy a Madách következő bemutatójának, a Mary Poppins musicalnek a 3as szereposztású főszerepét ő és Szervét Tibi és még valak i(akinek a nevét elfelejtettem) játszák. Azthiszem szuper nyarunk lesz. :)
Szentül hiszem, hogy a szerepeknek önálló létezésük van, önálló lények. Megpróbálom magam minden lehető eszközzel alkalmassá tenni arra, hogy helyet, időt és személyiséget találjanak bennem. Ez nagyrészt gondolkodás, de legalább ugyanolyan mértékben engedés kérdése. Szerencsés esetben - ha sok munkát fektetek bele - teljesen át tudom engedni magamat a szerepnek. Szerencsétlen esetben meg - akármennyi munkát beleölhet az ember - nem ön létre semmi. Van, hogy csak át kell engednem magam a játékkedvnek.
Amikor egy nagy szereppel foglalkozom, egyszer csak minden arról szól: olvasmányélmények, filmek, zenék, arcok a buszon, minden. Próbálom a szerepre rímeltetni az élet összes pillanatát. Ezt Ruszt József annak idején gereblyézésnek hívta. El kell érni egy kiüresedett állapotot, hogy éber legyen a lélek. Vannak a napnak olyan pillanatai, amikor nem "esznek meg" a feladatok, nem foglalkozom semmivel, kissé távol kerülök mindentől.
Volt egy csodálatos élményem a Ványa bácsi negyvenkilencedik előadásán. Asztrovot játszottam. Egy pokolian rossz első felvonás után egyszer csak "megérkezett" Asztrov doktor, megkopogtatta a vállamat, megkért, hogy álljak kissé félre az útból, és elkezdett valami mást csinálni, mint korábban. Ironizált, személyes, keserű volt, és azokat a hőbörgéseket is kihagyta, amelyeket belepróbáltam a szerepbe. Hasonló élményeim voltak a IV. Henrikkel, vagy az Emberbarátban Philippel. Mostanában nagy változásokat élek át Higgins szerepében, amikor nem ragaszkodom a rögzült megoldásokhoz. Mindig van egyfajta szabadsága az adott pillanatnak, ami megfoghatatlan, megismételhetetlen.”
Pár másodperc a Furcsa pár – Furcsán! előadásból, és beszélgetés az öltözőben:
„Műsorvezető: - A színház nagyon hiányzik Dobó Katának, ezért az elmúlt hónapokban rengeteg előadást nézett meg. Legutóbb a Madách Színház sikerdarabját, a Furcsa párt Gálvölgyi Jánossal és Szervét Tiborral. Kata és Tibor évekkel ezelőtt a Pinceszínházban találkoztak először a Libikóka című darab kapcsán, ahol a hosszú próbafolyamat alatt az ismeretlen ismerősből jóbarátok lettek.
Szervét Tibor:- Ez azért nagyon aktuális most, mert ugye Gálvölgyi Jánossal is végtelen módon egymásra vagyunk utalva a Furcsa párban, pedig ott azért még van, de a Libikókában nincs más szereplő. Egy ilyen kétszereplőst úgy csinálni, hogy csak egy konvencionális, kollegiális kapcsolat van közöttünk, az majdnem lehetetlen.
Műsorvezető: - Természetesen Tiborral is személyesen közölte az örömhírt, de azt is megbeszélték, hogy jövőre folytatják a közös munkát.
Dobó Kata: - Annyira jólesett, hogy úgy ujjongott a telefonba, hogy hát "ez a legszuperebb dolog, ami történhetett veled!", ez volt a reakciója."
Szervét Tibor:- Igen, így is gondolom. Most, ahogy mesélte, hogy most van ideje színházba járni, gondoltam, hogy esetleg én is bevállalok még egy babát, mert akkor legalább nekem is lenne időm megnézni a kimaradt, nem tudom hány évet.”
A miskolci pályázatáról Kiss Csaba a Minap Online-nak is nyilatkozott:
:)
„Emlékszem, hogy annak idején, milyen sokat jelentett számomra az a szeretet, amellyel a város a színészeket befogadta. Szervét Tibor Miskolcon már ünnepelt és népszerű művész volt, amikor országosan még szinte nem is ismerték. Szeretném, ha a következő időszakban is lennének színészek, akiknek a pályája a miskolci színházból indul. Az első közönség szeretete nagy felhajtó erő tud lenni.”
Bujdos Attila: Az értelem és az érzelem színháza = Észak-Magyarország, 2012.01.10. p.7.
Ma érdekes interjú jelent meg Kiss Csabával, a Miskolci Nemzeti Színház vezetői posztjára pályázó rendezővel. Izgalmas, szép színház-alkotói tervei vannak, bár azon nagyon töprengek, hogy hogyan lehetne olyan rendezői gárdát a színházhoz kötni akik egy évadban legalább hat-hét hónapot a városban töltenek.
Egy színdarabot említ meg:
„Miskolchoz számtalan pozitív élmény köt. Erős, izgalmas évad volt 1992-ben, életem máig meghatározó időszaka. Dramaturgja voltam a Schiller Stuart Mária című művéből készült előadásnak (Varjú Olga, Margittai Ági és Szervét Tibor főszereplésével), amelyet Telihay Péter rendezett.”
A Magyar vándor látható ma este a Film+ tévén 18:50-kor
„Huba monoklival és raccsolva minden magyar arisztokrata ősének tekinti magát, aki mindig udvarias, csak a folklórműsorokat nem szereti (Szervét Tibor kitűnő poentírozásában)” (Napi Gazdaság, 2004. február 5.)
A "nagy" karácsonyi forgatagban véletlenül találtam rá az eredeti, radnótis Anconai szerelmesek dvdre. Valahogy eddig ez kimaradt az életemből (ill. volt egy kedves, baráti, de silány felvételem a darabról). Gyorsan megleptem vele magam és aznap este nosztalgiáztam egy kicsit és feltöltődtem. És nagyon szívesen újranézném élőben is ezt a darabot. SzT-hez most illene igazán Tomao szerepe. :)
És megragadnám az alkalmat, hogy Minden Kedves topikolónak és természetesen Szervét Tibornak is Nagyon Boldog és Áldott Ünnepeket Kívánjak!
Tegnap este megnéztem a FP Furcsán!-t. Nagyon-nagyon jó volt. Egy írtó fárasztó nap után SzT-t kapni mikulásra...kevés jobbat tudok elképzelni. :)
Laza volt és fantasztikus. Nekem ebben a szerepében jobban tetszett, mint Felixében. Valószínűleg, mert Oscar férfiasabb férfi, azthiszem én is takarítanék utána. :) Ugyanakkor tény, hogy Felix szerepében színesebb-szélesebb skáláját tudja/tudta megmutatni tehetségének. A tegnapi előadás csúcspontja szerintem az volt, amikor Oscar veszekszik Felix-szel a balul sikerült dupla-randi miatt. Akkor Oscar sugárzott és geszikulált és magyarázott teljes átéléssel. Az utolsó jelenetben pedig egy pillanatra kiesett a szerepéből, elrontotta az ex-felesége nevét...a többiek kisegítették, szinte észre sem lehetett vanni a bakit, csak azt, hogy Laklóth-Murray dől a nevetéstől. Nagyon kedves volt az egész. :)
És mókuslekvár helyett cicavirág volt... (Oscar-ok viccelődése Murray feleségével a telefonon.)
És egy-két szót Gálvölgyiről is: megintcsak szubjektív vélemény, neki is jobban állt Oscar szerepe, SzT Félixe hihetőbb.
„Egy rajongó barátom a 32. előadásnál tart és excel-táblát vezet róla. Bevallom, kezdetben nem hittem neki, de öt Madách-beli és két londoni látogatás után már pontosan tudom, miről beszél. Érdekes látni, hogy ugyanazt a karaktert mennyire másként játsszák el a színészek, melyiküknek áll jól és kinek nem a szerepe. Sőt, minden egyes előadást össze lehet hasonlítani a hibáival és az erényeivel együtt. A rontásokat, a tévesztéseket és az esetleges eltéréseket. Jó játék!
Idővel persze mindenkinek lesz kedvence, ahogy nekem is.
Szervét Tibor (Artúr király) és Polyák Lilla (a Tó úrnője) párosa utoléri Tim Curry és Hannah Waddingham alakítását, sőt simán lenyomja, ahogy a Madách Színház előadása a londoni változatot.”
„A Furcsa pár (Furcsán) előadásunkra a nagy érdeklődésre való tekintettel egy nézőnk maximum 4 jegyet vásárolhat. Megértésüket köszönjük!” :)
„A Spamalot februári előadásaira december 1-től válthatók jegyek.
Előadások: február 18.z, 19. dupla, 20.z, 24, 25. dupla, 26.”
(A többes szerepek beosztását bezzeg csak az utolsó héten lehet majd tudni. Most mégis megpróbálom 'tétre-befutóra' megtippelni legnagyobb Arthur királyunk előadásait: február 19 du, 24, 26.)
„a tragikusan magányos, rosszmájú kritikus Karányi visel egyéni arcélt Szervét Tibor jóvoltából - ő mondja ki, hogy elege van Mátrai világából”
Szervét Tibort August Ferraillon szerepében láthatjuk majd George Feydeau Bolha a fülbe című darabjában,
