Ez gondolom átrepülési távolság vagy valami hasonló lehet. A harcászati hatósugár jóval húzósabb kérdés, mert ott nagyon számít a fajlagos fogyasztás és max. tolóerő. Hiába nagyobb a MiG-23 kapacitása, ha a fajalgos fogyasztás és tolerő és abból kiadódó aboszlút fogyasztás lehet, hogy semmivel sem több "mindent bele" légiharcot tesz lehetővé. Én nagyon nem szeretem az "egyszámos" hatósugarat, mindig szeretem tudni azt, hogy milyen profillal és hány perc légiharc fér bele teljes utánégetővel.
A 23-as nagyob tüzelőanyag mennyisége igaz, csak éppen nagyobb tolóerő és még azonos fajlagos fogyasztás mellett is az jön ki, hogy szépen fogy az ám. Most nincs előttem a 21bisz és a 23-as hajtóművének a fajlagos fogyasztási görbéi, de utánanézhetek. A 21bisz-nek tutira megvan a fajlagos fogyasztás-tolóerő-sebesség karakterisztikája, a 23-nál nem vagyok biztos benne, de elvielg az is megvan.
Készültséget adtak vele, de légiharcba menni 2xR60-nel egyszerűen elégtelen. Számomra még az a kérdés, hogy lehetséges e szárnypótos mellé legalább elvi szinten az APU-60-II.
Ez nagyon helyzetfüggő. A MiG-23 amennyire tudom jobb emelkedő és vízszintes gyorsulással bírt, a hajótűmve is megbízhatóbb volt már a kezdeti időszak után. A gép magas szubszonikus tartományban elvileg jobb, mert a változtatható szárnyállás miatt a hullámellenállás optimálisan értéken lehet vagy már M0.6-0.7 táján is. (Szuszonikus és szuperszonikus területszabály miatt.)
A két pótossal tényleg képes lett CAP-elni, csak éppen ameddig le nem oldotta, addig csak igen korlátozott sebességgel repülhetett, mert a szárny nyilazása nem volt változtatható. A repülési idő kitolódott, csak mivel a sebessége is korlátos volt a pótos cipelése alatt, azért ez részben korlátozta a harcászati hatósugarat is. Elég ritkán lehetett látni szárnypótossal a 23-ast, ahogy a 21-est is. A 21-esen a rakétafegyvezet kis mennyisége miatt harchelyzetben a vadászok szerintem nem vitték volna a két szárnypótost.
A 23-as nagyob tüzelőanyag mennyisége igaz, csak éppen nagyobb tolóerő és még azonos fajlagos fogyasztás mellett is az jön ki, hogy szépen fogy az ám. Most nincs előttem a 21bisz és a 23-as hajtóművének a fajlagos fogyasztási görbéi, de utánanézhetek. A 21bisz-nek tutira megvan a fajlagos fogyasztás-tolóerő-sebesség karakterisztikája, a 23-nál nem vagyok biztos benne, de elvielg az is megvan.
Manőverező légiharcban elvileg lenyomja a MiG-21Bisz-t.
Dupla belső üa. mennyiség, 800l-es pótosok (szárnyon nem foglalnak fegyverfelfüggesztő pontot, 4h 20p repülési idő {végre lehetett őrjáratozni, nem csak keszi-t adni}).
BVR nem annyira elméleti. (nem kell mindenáron a támadó mögé kivezetni)
Földközeli célok észlelése a radaron, infrán. (akkoriban mindenki, értsd a VSz is földközeli berepülésre készült)
Beszereztem azt a bizonyos könyvet ami az amerikában üzemeltetett MiG-ekről szól.
A MiG-21-ről csak annyit, hogy valóban egy remek gép volt az amerikai pilóták szerint is. Viszont, a 23-ast szinte mindenki gyűlölte. Maga a gép egyszerűen borzalmas volt minden szempontból, szinte rémálom volt vele repülni. Rendkívül nehezen vezethetőnek bizonyult, manőverezni gyakorlatilag nem lehetett vele, a kabinból rossz volt a kilátás, és teljesen megbízhatatlan volt. Az egyetlen jó tulajdonsága, hogy extrém gyors volt.
Ezek tükrében számomra teljesen érthetetlen, hogy a szovjetek miért gyártották ezt a típust. Jó, persze ott volt a BVR képesség (bár az is csak elméleti), de ez megvolt a Szu-15-nek is.
A kérdésem az lenne, mik voltak a hazai tapasztalatok a 23-assal?
Tényleg érdekes kérdés. A bibi az, hogy szerintem ez csakis az afganisztáni tapasztalatok miatt jelent meg és akkor a 21-es már kifutó típus volt a szovjeteknél, tehát sanszosan nem fektettek nagy erőt a saját gépek felszerelésében abban meg végképp, hogy a VSz tagországoknak terítsék csak úgy.
Arra is kíváncsi lennék, hogy mi volt az ára a gépre tételének, hogy milyen korlátozásokkal járt.
Nagy állásszögű manőverezésnél ez is megtörténhet. Minimális asszimetria és nagyon gyors átmenet a gép meg elszáll, mint a győzelmi zászló, pedig repvezérlő rendszeres és aerodinamikája fényévekre van egy MiG-21bisz-től.
A MiG-21-et nem ismerhetem ennyire részletesen és Dózsa Györgyöt sem ismerem, de az én tippem az, hogy a gép iránystabilitása egyszűren nincs meg, oldalszél vagy erőteljes kormányzás hatására a gép egyik irányba kitérhet és gyakorlatilag átesik vagy az lesz, amit a videón látsz.
Nagyon nem mindegy, hogy a 30-33 fokos állászög fordulóban függyesztménnyel van vagy mint a te képeden - ahol állításod szerint 33 fokos állászög van - csak egyenesen repül, mert a gépre egészen más erők hatnak.
A rendszer ott segít be, hogy kritikus állásszög közelében is képes olyan finom kormánymozdulatokra és gyors korrekcióra, ami ezt megakadályozza. Ha a gép elindulna egyik irányban, mikor nincs erre input a pilótától, akkor képes lehet azt megfogni.
F-16-ról közeli felvételeken, mikor lassú áthúzást csinál a gép látható, hogy a vezérsíkok folyamatosan apró kis korrekciókat tesznek, ahol sima vízszintes repülés közben is. Az ilyen korrekciókkal képes határon tartani a gépet.
Varga Ferenc mikor repülhetett az F-16-tal, akkor csak annyit csinált, hogy felhúzta a gép orrát, levette a gázt és a gép szépen lassult és kontrollálatlan átesés helyett egyszerűen csak leadta az orrát, de még ekkor is mindhárom tengely körül kormányozható marad a gép. A MiG-21bisz ennek közelében nem volt sem vezérlőrendszerben, sem arodinamikailag. Mikor a MiG-21 LanceR először itt járt nálunk akkor megdöbbentő volt, hogy MF változatból upgrade-lt gép dinamikusabbat repült, mint a magyar bisz. Ez arra enged következetni, hogy a hajtómű vezérlést is megbuherálhatták az izraelik. A nagy állsszágő lassú áthúzásnál is lasabbnak tűnt és picivel nagyobb állsszöget tudnuk kivenni, de ez csak szemmérték volt, kimérni nem nagyon tudtuk.
V.F. pl. mikor kötelékezni akart a kísérővel, akkor a magyar gépeken megszokott apró korrekciókat akart csinálni, amivel a tipikus pilóta által indukált osszcillációt csinált, mikor szólt az instruktor, hogy csak engedje el a botot. A gép megnyugodott és simán repült tovább egyenesen adott gázkar állás mellett, semmit sem kellett korrigálni. Ennyit számít a repülésvezérlő rendszer minősége.
" Egyébként meg a LanceR rosszt példa, mert új repülésvezérlő rendszere van. Tehát hiába azonos az aerodnikamika, ha pont ott segít be a rendszer, amire Dózsa Görgy azt mondta, hogy veszélyes, mert az ember ott már elbukhat. "
" Egyik képen sem látom sajnos. Te vagy az első, aki ilyet említ."
Itt :)
" Afganisztánban levő gépek lehet, hogy utólag kaphattak ilyet, de a VSz Európában használt egyetlen 21-én sem volt soha tudtommal. "
Szovjetekről írtam, nem a VSz-ről általában..
Nem az angol nyelvű szakirodalom és internetes forumok a leghitelesebb információforrás ex-szovjet adatok tekintetében.
Itt éppen arról olvashatsz, hogy a Marculestiben állomásozó 86.gv.iap. 1987 nyarán elcseréli az АСО-2И
'infracsapdával' felszerelt MiG-21bis gépeit a Kokajtiban települő 115.gv.iap-al, mivel nekik nagyobb szükségük van rá Afganisztán felett:
" ...В общую копилку: командир полка - Руденко Петр Львович. Пришел из 115 гв. иап (Кокайты). ... По технике: летом 1987 г. Маркулешты и Кокайты менялись самолетами - десятка на десятку МиГ-21Бис. Причина: в Кокайтах требовалось больше самолетов оборудованных системой АСО-2И (выброса помех)для работы в ДРА.... "
No, a LanceR az a F-16C HUD-ját kapta egy az egyben, azon ott meg nincs AoA kijelzés. Egyébként meg a LanceR rosszt példa, mert új repülésvezérlő rendszere van. Tehát hiába azonos az aerodnikamika, ha pont ott segít be a rendszer, amire Dózsa Görgy azt mondta, hogy veszélyes, mert az ember ott már elbukhat.
Egyik képen sem látom sajnos. Te vagy az első, aki ilyet említ. Még, ha egyébként igaz is, nem flottszintű képességről van szó, Afganisztánban levő gépek lehet, hogy utólag kaphattak ilyet, de a VSz Európában használt egyetlen 21-én sem volt soha tudtommal.
Az első manőverező légiharcra alkalmas rakéta. A problémám az vele, hogy egyszerűen túl kicsi mérete. Nevetségesen kicsi harci része van és a HMZ-je meg szintén az a kategóira. Kis magasságon 0.9 táján gyakorilatilag 2 km vagy még annyi sem keményem manőverező cél ellen hátsó féllégtérből indítva.
Hagyjuk már ezt...nem dobtak ők atombombát senkire,...részt vettek egy képzésen és ennyi.
Én egy 'civil' vagyok, aki baráti beszélgetés során jutott az alábbi információkhoz, közel 40 éves történet, az érintettek szívesen beszélnek róla, amennyiben az érdeklődés szakmai és nem bulvár szenzációhajhász. Csupán annyit kértek ne pörögjön a nevük a net-en...
Amúgy biztos vagyok benne, hogy Hpasp 'kolléga' rendelkezik olyan kapcsolatrendszerrel, hogy néhány nap alatt nélkülem is eljusson az egyik illetőhöz. Ha még meg nem tette :)
Én csak véletlenül kerültem ebbe (a lérak jobban érdekel), viszont "hadsz" kutatja a magyar nuki témát.
"... a pápai és taszári MiG-21bisz-ek bizony rendelkeztek a szükséges vezetékezéssel. 1978-ban 4 pilóta és egy hajózó a repülőfőnökségtől Bjarozában (jelenleg Fehéroroszország területén) elvégezte a speciális képzést, gyakorolták az atombombák különféle célba juttatási módjait. 1984-ben kiadtak egy korlátozott, 11 példányban megjelent 17 oldalas szakutasítást a MiG-21bisz típushoz, benne a speciális fegyverekkel történő gyakorló illetve harci alkalmazás leírásával. Szintén erre az időszakra esik, hogy a megkaptuk a póttartály helyére függeszthető atombombák rögzítésére szolgáló tartósíneket. Ezeket a konzolokat - csakúgy, mint a pilótafülkében található kapcsoló paneleket - azonban soha nem szerelték fel a gépekre, hanem az isaszegi Repülőműszaki Anyagraktárban tárolták."
Hagyjuk már ezt...nem dobtak ők atombombát senkire,...részt vettek egy képzésen és ennyi.
Én egy 'civil' vagyok, aki baráti beszélgetés során jutott az alábbi információkhoz, közel 40 éves történet, az érintettek szívesen beszélnek róla, amennyiben az érdeklődés szakmai és nem bulvár szenzációhajhász. Csupán annyit kértek ne pörögjön a nevük a net-en...
Amúgy biztos vagyok benne, hogy Hpasp 'kolléga' rendelkezik olyan kapcsolatrendszerrel, hogy néhány nap alatt nélkülem is eljusson az egyik illetőhöz. Ha még meg nem tette :)
1978-ban volt kint a Szovjetunióban néhány MiG-21 pilótánk speciális képzésen(privátban szívesen átküldöm a neveket, elérhetőségeket). A 927.ezrednél repültek, dobtak is gyak. 'specbombát' a különféle eljárásokkal. De aztán itt megállt a sztori, jellemzően a géppárjuk sem tudta hol jártak és mit sináltak...
