Hát nem mondom... Ezzel az albummal nagyon befaragtál. Pláne akkor, ha ez az első anyagod P. M.-től. Én is megvettem, de elkövettem azt a hibát, hogy előtte nem hallgattam bele. Már megvan jó néhány hónapja, és eddig 1x sikerült végighallgatnom, fülhallgatóval (hogy a család és a szomszédok ne utaljanak be a zárt osztályra :-).
Hidd el, a 0 tolerance annyira kilóg a sorból... nem is értem, egy olyan kitűnő zenész mint P. M. hogy követhetett el ilyesmit.
Egyvalamit tudok csak ajánlani: hallgass meg BÁRMI MÁST tőle. Hidd el, megéri.
Ha már annyi szó esik Pat Metheny-ről, a legelső jazz CD amit vásároltam az a pat metheny zerotolerance for silence című album volt. Kiváncsi vagyok ara, hogy nektek megvan-e a fent említett album és szoktátok-e hallgatni valamint mennyire tetszik nektek.
Csak nem?... Te is zenélsz? Külön piros pont! Ha KORG, akkor billentyűzöl, ha jól tévedek. Miket szoktál játszani? Zenekar van?
Én gitározom, most éppen Metheny-t tanulmányozom (azt hiszem, ez hozzászólásaimból kiderülhetett). Nekem egy Fender Stratocasterem van - nem kifejezetten jazzgitár, de egyszer majd eljön annak is az ideje...
Kedves Che, még kiderül hogy a fiacskám vagy, a story ua. egyébként érdekes, hogy a legidősebb fiam valóban szereti a jazzt, de a fiatalabbak leragadtak annál, amit az MTV és társai terjesztenek. És egy kicsit tényleg hanyagoltam az elmúlt években a műfajt, sok lemezt eladtam, egy KORG-ot vettem belőlük, meg nehéz volt az átállás a CD-re, de most beindult az MP3, így azután telik megint a winchi. Főleg, hogy itt az USA-ban a könyvtárakból elég szép számban lehet kölcsönözni CD-t, a többit a fantáziátokra bízom. Nagyon tetszett amit Bacci írt, a 3. pontjáról annyit, hogy én mindig együtt zenélek az aktuálius szólózóval, sajnos technikailag ez nem menne, de ha belül valami nagyon hasonló szólal meg az igazi katarzis. Ez igaz a teljesen ismeretlen új zenékre, de a jó értelemben agyonhallgatottakra is. A Bitches Brew, vagy az In a Silent Way-t szinte hangról hangra ismerem, de nem tudom megunni, évente néhányszor kivételes ünnepi alkalom, amikor átadom magam ezeknek a lemezeknek. Egyébként a Missouri Sky-t is itt találtam meg, sőt Metheny-t is itt kedveltem meg, eddig gitárban McLaughlin Meola és a klasszikusok mellé nehéz volt bekerülni. Ami az ECM-et illeti, abból itt nem sok van, de azért megleltem Garbarek Rites-jét, dupla CD fantasztikus zene. Azért megint belekevernék egy kis politikát, annak idején az én evolúciómban két embernek is meghatározó szerepe volt, a SZER híreit Erdei Péter két hír közti jazzműsorai csempészték hozzám, talán még ma is megvan Herbie Hancock Mwandishi-jét bemutató műsora, vagy a Bitches Brew "eredetiben" a 49 m éteri zajaival. A másik Pallai Péter azaz Boby Gordon a BBC-től, emlékeztek a vasárnap délelőtti zenei randevúkra? És az esti jazzekre? Őt egyébként pát éve néhány színvonalas műsora kapcsán a Petőfi rádióban is hallottam. Ki tud róluk valamit? Ha más nem az jó a rendszerváltásban hogy ez már nem tabu. És akkor még nem szóltam Willis Conover-ről Voice of America hétfői jazz - egyben az első angol nyelvleckék. Kiss Imrét had ne említsem, mert az inkább politika lenne. Sorry, ha a vége kissé off topic lett, nekem ezek a dolgok összetartozank, de nem akarom elvinni a témát.
Hat, nem akarok goreny lenni, de azt a bizonyos koncertet volt szerencsem eloben elvezni, igaz, nem SF-ban, hanem a Santa Monica Civic Auditoriumban es be kell vallanom, eloben sokkal jobbnak tunt(mint altalaban a jo koncertfelvetelek). Aztan volt egy masik hasonlo "Passion, Grace & Fire" cimmel, az sem volt semmi. Al DiMeolatol nekem egyik kedvenc albumom a Splendido Hotel....
Egy hagyományt szeretnék megteremteni a topicban: aktuális zenei ajánlatok. Akkor kezdeném.
Nem a legfrissebb, de a napokban vettem meg Charlie Haden és Pat Metheny duettalbumát, melynek címe: Beyond the Missouri Sky. Fantasztikusan hangulatos album, ebben nem kis szerepe van az igényes borítónak. Két, egyazon vidékről származó világhírű zenész játszik rajta; két jóbarát, akik emberileg is, zeneileg is tökéletesen megértik egymást. Egy gitár és egy bőgő olyan gazdag belső világot képes feltárni, amire hirtelen nem is gondolna az ember.
Egységes a CD abban, hogy csekély kivételtől eltekintve lassú számok vannak rajta. Első meghallgatásra unalmasnak tűnhet, de ez egy olyan album, amellyel ismerkedni kell, ha fel akarjuk fedezni értékeit. A zenei témák nem túl bonyolultak: fülbemászóak, könnyű utólag eldúdolni őket (bár egyikből sem lesz sláger, ezt borítékolom :-)).
Várok ajánlatokat mindenkitől. Kritikát is, természetesen.
Jó hallgatást!
Kicsit konkrétabban a kedvenceimről: kezdtem napjaink igazán modern, tv-ben, rádióban sokat hallható szárjaival: Al di Meola (első CD-m tőle: Best of…), Gitártrió (Friday Night in San Francisco, minden idők egyik legjobb koncertfelvétele), Jan Garbarek, utána Pat Metheny és Mike Stern minden mennyiségben, majd a „régi klasszikusok”: Miles Davis (Kind of Blue), Louis Armstrong, Ella Fitzgerald, Charlie Parker, John Coltrane.
Úgy veszem észre, nem csak én vagyok egyedül ezzel a sajátos „evolúcióval” (pl. syrius is!). És a többiek?
Köszönöm a hozzászólásokat. Örömmel látom, hogy az igényes rétegzenének van egy lelkes, bár kicsiny tábora.
Bízom abban, hogy e topic mentes marad az üres személyeskedésektől, és erre – látva pl. dzsokijuing rövid, lényegre törő hozzászólását – minden esély megvan.
Mit jelent számomra a jazz?
1. Életérzés.
2. A tömegzenéhez képest (e kifejezést kizárólag arra használom, hogy a rétegzenétől megkülönböztessem, mindenféle felhang nélkül) kicsi a hallgatósága, amely azonban nyitott gondolkodású, befogadó hozzáállású emberekből áll.
3. A hallgató részéről is szellemi aktivitás szükséges a megértéshez, az erőfeszítésért cserébe fantasztikus élményekkel lehetünk gazdagabbak.
4. Rendkívül változatos műfaj; eddigi alig több mint 100 éves történetében 20-22 korszakot, stílusirányzatot különböztetnek meg, és mindenki megtalálhatja a kedvencét.
5. Tág teret kap a virtuozitás, az improvizáció, az önkifejezés szabadsága.
6. Mondanivalójával túlmutat a napi dolgokon, gondokon (jól mondtátok: politikáról szó sem lehet), és az igazi, belső értékekre koncentrál.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Egy kicsit filozofikus voltam, de mindenkit arra bátorítok, írja le gondolatait.
Sziasztok, engem apám fertőzött meg gyerekkoromban. Nagy jazzlemez (bakelit) gyüjtő volt, mostanában már nem nagyon szúrja a dolgot, meg el is adogatta a nagy részét. Ő csak az öregeket hallgatta (hallgatja), azon belül is a free-ket.
Én hallgatok régieket, maiakat egyaránt. Elgondolkodtam kik a legnagyobb kedvenceim, de félek akármennyit írnék úgyis kihagynék valakit.
Egy valakit mégiscsak ideidéznék, egyik légrégebbi kedvencemet John Coltrane-t.
Sok szépet s jót írtatok. Sietek, ezért csak négy lemezt említenék az örök kedvencek közül. Első körben Garbarek fjordjaira koncentrálva:
Song for everyone (J.G., L.Shankar, Z.Hussain, T.Gurtu)
Folk songs (J.G., E.Gismonti, C.Haden)
My song illetve Belonging (J.G., K.Jarrett, J.Christensen,P.Danielsson)
ez egy nagyon szep mondas, dzsoki.
Valoban tok jo, hogy megszuletett ez a topic. En foleg a nyolcvanas evekben gyujtottem be egy csomot ebbol a mufajbol. Eloszor Al DiMeola, Pat Metheny, Ralph Towner, Keith Jarrett, John Abercombie, Chic Corea, Miles Davis, Chuck Mangione, Egberto Gismonti, Miroslav Vitous, Garbarek.... valahogy igy kezdodott. A magyar zene topikban utaltam erre, de nem sokan ertettek, mirol van szo....
En is fokent az ECM lemezeket vettem, vegulis ok viszik ezt az egesz vonalat es hallatlanul jo minosegben.
Hurrá, végre egy nekemvaló fórum, üdvözlök minden jazzőrültet. 30 éve élek halok érte, azelőtt a legszörnyűbb műfajnak tartottam, de szerencsére a Jimi és Cream rajongó múltam alapján valaki elcipelt az Építők Klubba és belecsöppentem a közepébe. Azután jöttek a Syrius, Szakcsiék, Pege, Bontovicsék itthon és persze a 3 évenkénti bevásárlások odakint. Szegény vámos nem értette mit akarok 60 lemezzek, ráadásul mind különböző. Többnyire ECM cégtől valók voltak, ma is imádom azt a kiadót, Eberhard Weber, Pat Metheny, Ralph Towner és csapataik, de persze én is Miles Davis-en nőttem fel, valahol a Bitches Brew-nál cseppentem bele és "visszafejlődtem" a cool-on át a Charlie Parker-os időkig. Azért az utána következőket is szerettem, és persze van még néhány nagy kedvenc, de nem akarom elhúzni az első hozzászólásomat. Várom a téma bővülését, nem bánnám, ha lekőröznénk a politikai rovatok gyűlölködésversengését. Csak zárójelben jegyzem meg, hosszú évekig volt határozott véleményem a politikáról, de mostanra végképp lemondtam róla. De jó zenei ajánlatokat szívesen olvasnék. Egy kedvencem, ki hallotta Herbie Mann - Stonefloot. Ja és Erdei Péterről ki tud valamit? Ki emlékszik a Jazz, blues, vagy amit akartok c. műsorra?
kedvelem en is a jazzt, de inkabb a modernebb mufajhoz huz a szivem. a klasszikusokbol nem maradhat ki pat matheny, al di meola vagy az incognito, ami mar egy kis atmenet, de bejonnek a XX. szazad vegehez illo hangszerekkel dolgozo jazzerek, akik samplert es lemezjatszot is hasznalnak a zeneben.
Nem vagyok bigott "Jazzer", de azért nagyon szeretem a jazz zenét és a rokon műfajokat pl. jazz-rock.
Az alábbi előadóktól vannak zenéim, amelyeket szivesen hallgatok:
AL DI MEOLA
BABOS
DRESCH DUDÁS M.QUARTET
E.LOUISS M.PETRUCCIANI
JACQUES LOUSSIER TRIO
Jazz At The Pawntshop
JOHN McLAUGHLIN
MILES DAVIS
MONTY ALEXANDER
MORGAN WORKSHOP
OLÁH KÁLMÁN SEXTETT
OSCAR PETERSON
PACO DE LUCIA
PAT METHENY
TRIO STENDHAL
SPYRO GYRA
WEATHER REPORT
Én imádom a jazz, kb. 3 éve. Minden mennyiségben jöhet.
Annyira addikt lettem, hogy pl. a tv és rádió műsorban a legvastagabban a jazzműsorok vannak bekarikázva, hogy véletlenül se maradjak le egyről sem.
Jazzrajongók - műkedvelők és "kemény mag": ti hogy vagytok ezzel? Mi a fő jazzforrásotok? Mikor és mit hallgattok? Melyek a legnagyobb élményeitek?
Írjatok, minél többen.
