Mát:=már, és az ellkérni persze egy l, majd valahol meg kihagyokegyet helyette. :-)
A túra történetéhez tartozik még két szép kerek szám:
1000 és 1024 Ugyanis az idei ezredik és 1024. gyalogtúrás kilométeremet is tegnap abszolváltam a Piros 85-ön (ami hosszát tekinte egyéni rekord). Hurrá!
A célban a rendezőgárdával reggeliztem. Alapvetően barátságos ez az MVTE-s (és azt hiszem, egyúttal TTT-s) társaság, de iszonyú nagyképűek és beképzeltek. (Persze hogy nem mind.) Amikor meg mertem említeni az ezredik kilométert, nagy röhögésben meg lesajnálásban törtek ki. Itt a menők háromezer fölött játszanak, ami persze jó, de miért kell lenézni, aki nem minden szabad percét tölti ezzel a tevékenységgel? Nekem az ezer nagy dolog, és azt hiszem, itt a topicban még elég jó helyen állok vele. :-) Semmi empátia bennük, ha valaki nem csípőből teljesíti a Piros 85-öt, hanem nehezen, küzdve -- szerintem nincs a helyén az értékrendjük, mert a küzdelem emberileg sokkal értékesebb, mint a trófeák hada. Én például nagyon nagyra értékelem Gallyacska teljesítményét, aki minden edzés nélkül, fájós térddel elég jó tempóban eljött Dömösig, és a végén még a szendvicseit is nekem adta. :-))) (Amúgy kettővel több szendviccsel értem haza, mint amennyivel elindultam, tehát a túra mérlege pozitív. :-))
Tegyük hozzá a teljesség kedvéért, hogy viszont ugyanez a társaság volt, akik felszedtek a Corvinon az éjszakában, mikor járni nem bírtam a vízhólyagoktól, és mikor leültem kiszúrni meg beragasztani őket, képesek lettek volna nyolcan várni rám, míg elkészülök, ha el nem küldöm őket, de előtte háromszor rákérdeztek, hogy biztosan folytatom-e, nehogy ottmaradjak éjjel az erdőben. Tehát rendesek, csak csak. (Nincs vége a mondatnak, elfogyott a szókincsem, mert éjjel egy múlt, és nézni akarom közben a Göncz-interjút.)
Akartam írni, de eddig nem sikerült. A lényeg, hogy kikészültem, fel is akartam adni, de nem volt mód rá, mert órákat kellett volna várni közlekedésre, rendezői kocsi meg nem volt Nagykovácsi után. És be akartam menni az áfás számláért, meg ellkérni legalább a 65-ös kitűzőt. Végül többszöri nekifutásra, kis útközbeni alvással beértem két órával túl a szintidőn, tíz méterrel a seprű előtt. :-) Kitűzőt persze kaptam, meg oklevelet, hogy "szintidőn belül" -- hiába, Jávor Zoli <> Gödény. :-)))
Többször találkoztam három sráccal, akik nálam is jobban kicsúsztak, valahol ők is aludtak, de a célban nem láttam őket, a feketefeji ponton utoljára. Gondolom, a seprű kiléptette őket valahol. János-hegy oldalában aludtam először az úton, hogy lásson a seprű, ha jön, de nem jöttek. A csúcs közelében érhettek közel, ha ők voltak, mert csak lámpákat láttam, de mielőtt elérték a pontot, én elszaladtam onnan, az alvásnak köszönhetően hatos irányzékkal leszáguldottam Virág-völgybe. Makkosmutykón az őr aludt, bélyegeztem magamnak és adminisztráltam az ő papírját is. Már látszott a seprű lámpája, mikor eljöttem. Aztán aludtam az úton ülve félórát, mellettem égett a lámpa, hogy felkeltsenek. Felébredtem, és nem voltak sehol. Később értek utol. A célban derült ki, hogy a fél rendezőség -- a seprű meg a begyűjtött pontőrök hada -- eltévedt Makkosmicsodán ott, ahol ti. A saját túrájukon. :-))) Ezt a cikis topicba is beírtam. Egyébként én se láttam rögtön a jelzést, bár emlékeztem rá, hogy ugyanitt küzdöttem Super 8-on, csak az eredményre nem. De nem akartam megvárni a seprűt, nehogy kiszállítsanak, gondoltam, ha útközben érnek be, már kénytelenek lesznek behúzni. Hát ezt jól tettem. :-)) Pár perc alatt megtaláltam a jelzést a középső úton, egy kicsit be kellett sétálni és bevilágítani. Aztán az alvás beiktatásával felhúztam magam az emelkedőn, tudtam, hogy onnan már könnyen beérek a célba. Az utolsó szakasz amúgy nem tűnt hét kilométernek.
Egy tagot egyébként ki akartak szállítani Nagykovácsiban, de nem hagyta magát, ment tovább lámpa nélkül, de volt walkmanje, a seprű délre saccolta, hogy beér. :-)
Egy dolog viszont kiakasztott az egyébként igen jól sikerült és sok mindenre kiterjedő rendezésben. A hárshegyi feltételes őr ugyanis azt a megjegyzést engedte meg magának, hogy már rég be kellett volna zárnia, de "vannak buzi túrázók, akik nem képesek beérni időre". Ezt senki nem mondhatja, főleg egy pontőr nem. Nem akartam balhézni vele az éjszakában, ezért tőlem szokatlan szolídsággal csak annyit mondtam, hogy hagyjuk az ilyen megjegyzéseket, de még erre sem vette a lapot, csak azt mondta, hogy "miért hagyjuk". :-( És nem ő volt az egyetlen, aki beszólt, csak a többi nem ilyen bunkón.
Megnéztem a térképet, rájöttem, hogy Pilisszántó után milyen úton mentem a mészégetőig. Más út volt, mint amit hittem, de elég hasonló vezetésű, ezért kevertem. Ezzel együtt tartom, hogy olyan visszafordulás a falu széle előtt, amit mondtatok, nincs a térképen. Ennek a környéknek a térképe sok ponton hibás, hiányos. Mát gyűjtöm az ilyen nehezen használható részeket (Pomáz széle, Hoffmann-ház vidéke).
SK! Mi történt veled? 65 előtti utsó ellenőrzőpont után nem láttunk, bár nem vártuk meg a seprűket a célban. Beértél? Mi fél hat (téli időszámítás szerint fél öt) körül értünk be a célba, János-hegytől egy srácot 'vittünk' magunkkal, aki kicsit lesérült, meg nem volt lámpája. Az utolsó pont Makkosmárián elirányított minket rossz irányba, úgyhogy voltunk egy csomó szép helyen, kivéve a Piktortégla üregeket. Láttunk olyan jelzéseket, amik arrafele nem voltak a térképen (sem az aktuálison, sem a tíz évesen), elmentünk a Csillebérci tábor mellett, voltunk egy kies hegytetőn stb., de aztán pataporc lenavigált minket az iskola mellé száz méterrel.
Zöld katonai nadrág (utánzat), zöld vadászmellény, de lehet, hogy felül lesz egy kabát rajta. A hátizsákom is zöld, de élénkebb. És ha igaz, Gallyacska lesz a társaságomban egy darabig.
Patazen!
Gallyacskával reggel hétkor találkozunk Cshegyen.
(Szegény meglepődött erre a gondolatra, pedig még el sem mondtam neki, hogy hánykor szoktunk a Bükkbe indulni. Aztán beletörődött. :-))
16, de Zemplénben pl. nem volt kitűző, viszont volt két oklevél. Na persze javításra szorul rajta a táv. :)
Meg lenne 31 Kéktúra bélyegzésem, ha a BEACon mindenhol tudtam volna pecsételni.
És különben is: az én apukám erősebb. :)
Oké.
Nem kell. Nekem a Bükk térképem kell(ene).
Valszeg albi ügyben jegyzeteltem a hátuljára, de az már nem aktuális, lefoglalóztuk jövendőbeli lakásunkat.
Jovok, jovok, na. Vasarnap ugyan dolgoznom kell, de majd belepreselek egy kis pihenest a vasarnap delelottbe :(. Larzen kezd tulsagosan elbizakodott lenni, mindig jon es lobogtatja az okleveleit meg mutogatja a kituzoit - bevallom, kezdem elirigyelni a kollekciojat :).
Larzen, hol bujkálsz?
Én már nézegetem a Pirost a térképen, meg a tavalyi füzetből, hogy ráhangolódjak. A Sikárosi rétre pl. azon az úton fogunk kiérni, ahol a BEAC-bejáráson elmentünk rosszfelé a tábla alatt. Király-kúttól Dömösig ugyanaz, mint a Vasason. Viszont a Szakó-nyereg-Dobogókő-Fagyoskatona-Psztkerszt útvonal kezd unalmas lenni, valahová átterelhetnék egy kicsit a pirosat addig! (Mk. ez volt a jó a Nu pogogyíban, hogy alig volt olyan része, amit ismertem, csak a Tar-kő utáni szakasz.)
Aha, mar ertem... Ahmed tenyleg karosodott, raragadt a feke a kerekre, ugy kellett lefeszegetnem rola :). Amugy is romlik a kozerzete, amiota onjelolt bicikliszerelok karmaba kerult :)).
