A fizikához nincs szükség filozófiára, ellenben nagyon is szükség van matematikára. Ezért - véleményem szerint - nem offtopik matematikai gyakorlófeladatokkal tesztelni azokat, akik cáfolni kívánják a relativitáselméletet. Aki nem oldja meg a gyakorlófeladatot, azt nem vesszük komolyan. Pontosabban én nem veszem komolyan, és remélem, mások is csatlakoznak hozzám, egyfajta hasznos szolgálatnak veszik a ténykedésemet.
Ez csak válasz volt fizimiskának, miszerint túl könnyű beugró feladatot adtam, ezért adtam egy nehezebbet. Aki meg akarja cáfolni a relativitáselméletet, először a beugró feladattal próbálkozzék.
Ezt a feladatot pár sorban meg lehet oldani, egyedül az alapvető definíciókat és a végtelen mértani sor összegképletét kell hozzá tudni. Persze egy kicsit trükkös, de a fő ötletet már elmondtam.
Egy másik topikban volt egy hozzászólásom, az pont a mostani témába beleillik
Ti még mindíg az időről beszéltek, holott a relativisztikus QED már rég lemondott az elemi események időbeli változásának leírásáról, mint a klasszikus kvantumfizika a pályafogalomról. Csak a kezdeti szabad részecskék állapotai (melyek belépnek a kölcsönhatásba) és a keletkezett részek végállapotai ( amikor is kilépnek a kölcsönhatásból) írhatók le. Maga a folyamat elveszti tér-időbeliségét. Ha a tér-idő alapjaitól akarunk elindulni, akkor pont a semmi az ami az alap, és eljutni a tér-idő emberi léptékű ideájához.
leszögezhetjük, hogy a tér-idő egy illúzió és csak a kezdeti és a végső szabad állapotok mennyiségeiről beszélhetünk és a világ ezeken keresztül ismerhető meg.
13,5 milliárd éves foton ugyanolyan mint egy most meggyújtott gyertyalánból érkező foton? Igen. Nem változik, nem öregszik, mintha csak most született volna. Talán ez azt jelenti, hogy a foton önmagához képest mindíg változatlan, saját ideje mindíg a jelen és ezért marad változatlan. A többi elemi részecske is hasonló " gondokkal" küzd az időben ? Igen, mert változatlanságuk éppen az időtlenségüket jelenti. Kijelenthetjük, hogy az elemi részecskék csak most vannak. Milyen ellentmondás: az Univerzum öregszik, míg az őt alkotó elemi részecskék meg nem. Sajnos, az utóbbi meghatározza az előbbit. Az Univerzum valójában ugyanúgy nem időbeli, mint ahogy az elemi részei sem azok. A 13,5 milliárd éves galaxisok ma is úgy hatnak ránk,vagy a többi galaxisra mintha itt és most jelen lennének, időtől függetlenül. Az Univerzum egy egységes minden változását, fázisát tartalmazó egész, a múltja , jelene, jövője, egyidejű. "Az azóta végzett kísérletek mind a kvantummechanikát igazolják. Ez azt jelenti, kvantummechanikai hatások nemcsak atomi méretekben, a mikrovilágban, hanem nagy, akár méteres távolságokon is érvényesülhetnek. Ha két részecske valamikor egymástól mikroszkopikus távolságra volt, hiába távolodtak el egymástól, a kvantummechanikai hatás valamilyen része megmarad. A nemlokalitás szerint így valami, ha változik, akkor ez a változás azonnal, i d ő t l e n ü l, másutt is, akár kilométeres távolságokban is megnyilvánul." Elvileg a teljes megfigyelhető világegyetem egy oszthatatlan rendszert képez, mert valaha az egész együtt egy mikroszkopikus, kvantummechanikai rendszert alkotott. Azt, hogy ez az -időtlen- 'összekötözöttség' ténylegesen mit jelent, nem sokat tudunk. Továbbá fontos kérdés, van-e a nemlokalitásnak kimutatható hatása az univerzumra vagy annak egyes részeire." ez a problémakör is azt sugallja, hogy az egész világmindenség a jelenben van, az eseményei most történnek. Akár milyen messze is vannak egymástól a galaxisok, azonnal reagálnak egymás eseményeire egészen a mikroszintükig, mintha a kvantummechanikai információnak nem lenne szüksége időre. És nem is kell, hiszen minden a most van
A téridőben nem beszélhetünk semmiféle időbeli sorrendről ( időirányró ). A Nobel-díjas Luis de Broglie írja: " Bármi ,ami számunkra a múltat, jelent és a jövőt jelenti az a téridőben egyszerre van... Minden megfigyelőnek miközben telik a saját ideje, a téridő új szeleteit fedezi fel, ezért a megfigyelők számára ezek az anyagi világ egymás után következő eseményeiként jelennek meg. Holott a valójában az események összessége, amelyekből a téridő áll, előbb vannak, mint a róluk való tudásunk." ( Értjük ugye ?). A téridőben a részecskék kölcsönhatásai térben-időben előre hátra is végbemehetnek. Ha ábrázolni akarnánk ezeket a folyamatokat akkor az egész teret és időtartamot egyszerre meg kell jelenítenünk, ahol az esemény időbeli múltja-jelene-jövöje és a térbeli mellette-mögötte is ábrázolva van
Oke, ez valoban nem volt tul atgondolt kerdes. Amugy ha jol sejtem, ezt pont a szakteruletedrol szarmazo fuggvenyek ismeretevel lehetne megoldani, leven az egyszerubb Sum(1/nr) alak oda vezet. Mivel en ehhez keves vagyok, ezert egyszerubb modszerrel probalkoztam, leven ha kulon veszem a hatvanyalapokat akkor mindegyik reszsorozatrol be tudom bizonyitani, h konvergens. Ez eleg egyszeru lim[m->inf] r = (abs((nm-1)/(nm+1-1))) = 1/n, ahol (n>1, n E N), azaz konvergens.
Innen gondoltam probalkozni egy olyannal, hogy Sum(a0dx) merteni sorozatnak d<1 eseten mindig van hatarerteke. Ekkor d=1/n, ahol lim[1<=m->inf.] sum(1/(nm+1-1)) < lim[1<=m->inf] sum(1/nm) = 1/(n-1)
Innen jott az otlet, h az osszes hatarerteket osszeadva kihagyva a hatvanyszamokat az kozelebb visz.
Ma meg probalkozom vele, utana mar inkabb megvarom majd a megoldast, a multkor a klubossal 3 napom elment, mire belattam, h az tul nagy falat nekem.
Sehogy. Bizonyos folyamatokat intuitíve periodikusnak érzünk. Az időt pedig úgy definiáljuk, hogy ezek tényleg periodikusak legyenek ezzel az időfogalmmal. Pl. idő az, amit az így és úgy elkészített óra mutat. Az így és úgy elkészített óra pedig egy intuitíve periodikusnak érzett folyamatot használ a működséhez. És csodák csodájára ekkor a többi intuitíven periodikusnak érzett folyamat is periodikus lesz ezt az időt használva.
Persze lehet ezt sokkal precízebben is elmondani, ld. Barbour: The end of Time.
Segítség a feladathoz. A továbbiakban számon pozitív egész számot értünk. Nevezzük hatványnak az 1-nél nagyobb számok 1-nél nagyobb kitevőjű hatványait. A kérdés az 1/(h-1) számok összege, ahol h végigfut a hatványokon. Vegyük észre, hogy minden h egyértelműen áll elő kl alakban, ahol k nem hatvány és l>1.
Nem csak a forgás definiálhatja az időt, hanem bármilyen stacionárius, vagy periodikus folyamat, ld. homokóra, ingaóra, stb. Az idő fogalma a megfigyelhatő világnak azt a különlegességét foglalja össze, hogy ezek a stacionárius és periodikus folyamatok szép összhangban vannak egymással, vagyis ugyanazt az időt definiálják.
Nem nagy a tolongás a feladatodra. Azért ugye elárulod a megoldást, mert speciel én sem tudom. Legalábbis azt a szép megoldást, amit remélhetőleg mondani fogsz.
(Én csak olyanokat tudnék mondani, hogy a vasdarabkák kis mágnesekké válnak, amelyeknek a pólusai az erőtér irányában vannak, és persze a pólusainál a legerősebb egy mágnes, ezért ragadnak össze a pólusaikkal és nem az oldalukkal)
Ehhez kitalált egy mérési módszert és azt mondja, hogy az az idő. Pedig a mozgásból indult ki.
Nem érdekes, hogy a mai napig is minden technikai eszközünk a forgásra épül? (pl.: a számítógép merevlemezét is forgatni kell, tehát a legkorszerűbb pc is a forgáson alapszik)
Bocs, hogy beleszólok, de örülök ennek a topicnak...
Szerintem nem az idő a független, pedig mindenki annak gondolja. Én, mint laikus, úgy hiszem, hogy a forgásra épül minden és ennél fogva az idő is ebből származik, mint mesterséges fizikai mérce.
Erről nekem is eszembe jut egy vizsgakérdés. Ugyebár mágneses erővonalak a valóságban nem léteznek, azok csupán a mágneses tér szemléltetésére szolgálnak. Rendben, de akkor miért lehet vasreszelékkel kimutatni a fikcionális erővonalakat? (Megjegyzés: aki már ismeri a választ, az egy kicsit fogja vissza magát, hadd gondolkozzon, aki még nem tudja.)
Jól beszélsz, de ne legyenek kétségeid: az idejáró "cáfolók" úgy gondolják, hogy a fizikusok - beleértve a legkiválóbbakat is - agymosottak, vagy inkább ostobák, de leginkább az érdekeiket védő csalók és szélhámosok.
nekem már a topik címével vannak kisebb problémáim, elég félrevezető... Bár feltételezem a többség ezt triviálisnak találja, de fűzök én is egy gondolatmenetet...
A fizika névleg a természet törvényszerűségeit írja le, de igazából korántsem a valóságot írja le, hanem annak egy leegyszerűsített változatát, amelyhez modelleket használ. (tömegpont... pontrendszerek... erővonalak) Modelleket, amelyek egy-egy jelenség megmagyarázására, leírására alkalmas. Ilyen modellnek akkor van értelme, ha egyszerűbb a modellezettnél, plusz valamilyen szempontból nyilván hiteles eredményeket szolgáltat. Ezek alapján meg is vannak korlátai, az érvényességi határai. (pl. Newton klasszikus mechanikáját sem kell azért kidobnunk mert a kvantummechnaika egyes helyzetekben pontosabb megoldást szolgáltat) Ha egy modell (vagy elmélet, ahogy tetszik) valamennyire is működőképes, amire remek példa a relativitáselmélet, akkor nem azt kell néznünk, hogy a valóság valóban ilyen-e, mert nem, a valóság bonyolultabb, és nem tudunk eleget, hogy megközelítsük azt, hanem azt, hogy az érvényességi határain belül maradjunk. Ilyenformán, mint modellt nem megcáfolni, hanem általánosítani, továbbfejleszteni szokás. (szvsz a cáfolat használata ebben a tematikában logikai hibát sugall)
Ezzel csak arra szeredtem volna kilyukadni, hogy aki megrögzötten cáfolni szeretné az elméletet, annak először inkább meg kéne jobban bartákoznia a fizika alapvető koncepciójával... vagy valami hasonló
én meg arra emlékszem, hogy már gimiben tanultunk függvényelemzést(lokális szélsőértékek, stb ...), ez pedig egy klasszikus példa volt a maximumkeresésre.
Nehezebb beugró feladat. Nevezzünk egy pozitív egész számot szépnek, ha 1-et hozzáadva egy egész számnak egy 1-nél nagyobb kitevőjű hatványát kapjuk. Kérdés: mennyi a szép számok reciprokainak összege, tehát az
Őszintén meglepett, hogy megmondtad a jó eredményt, de jobban örültem volna, ha magyarázatot is fűzöl hozzá. Magyarázat nélkül keveset ér. A fizika beugrót is meg kéne oldanod.
Ha legközelebb olyan feladatokat adsz aminek megoldását nem lehet két perc alatt megtalálni a neten, kevesebb meglepetésben lesz részed.
Hogy tanulj is egy kicsit, elmondom, hogy kell ezt a feladatot rendesen megoldani.
Jelölje v:=13m/s a hajítás sebességét, g:=7m/s2 a gravitációs gyorsulást. Ha s szöggel hajítjuk el a követ, akkor annak vízszintes irányú sebességkomponense konstans v.cos(s), függőleges irányú sebességkomponense t idő elteltével v.sin(s)-gt. A kő akkor ér földet, amikor az utóbbi ellentettje a kezdeti v.sin(s) értéknek, magyarán abban a t pillanatban, amikor v.sin(s)-gt=-v.sin(s). Innen t=2v.sin(s)/g, amely idő alatt a kő által a vízszintes irányba megtett távolság
v.cos(s).t = v.cos(s).2v.sin(s)/g = sin(2s).v2/g.
A kérdés az, hogy ennek a kifejezésnek mi a legnagyobb értéke a [0,pi/2]-beli s szögekre. A színuszfüggvény maximuma 1, amit a [0,pi]-ben egyedül a pi/2 helyen vesz fel, ezért a kérdéses kifejezés maximuma v2/g=169/7 m, amit egyedül az s=pi/4 szögben vesz fel. Összefoglalva: a keresett legnagyobb távolság 169/7 m.
Amíg nem tudsz így fogalmazni, addig kérlek ne próbáld megcáfolni a relativitáselméletet.
