Hrabovszki: Hrabovszký ’Hrabov(a/o/e/…) településre való lakos’. Ilyen van Szlovákiában pl. Hrabov az ukrán határ közelében (Ungvár magasságában), Hrabova Zólyom és Besztercebánya között, Hrabovo Losoncnál, Hrabove Ótura ill. Nagybiccse mellett.
Kesjár: Sajnos, nem tudom az etimológiáját. Szlovákra normalizált alakja, Kešiar, ahol az -iar az –ár foglalkozásnév-képző (vö. rešetár fönt) lágy tőhöz járuló változata, azonban a várt *keš, *kech alapszót nem találom. Meglepő viszont, hogy a szlovákiai adatok közt azonos számban vannak a Kešjár írásmódú alakok, amely magyaros eredetű (ui. a magyar nem képes különbséget tenni a j mássalhangzó és az i félhangzó közt). Ez esetleg arra utal, hogy a név belmagyarországi szlovák eredetű, és éppen azért nem történt meg a Kešjár > Kešiar szlovákosodás, mert a közszlovák nyelvérzékben nincs meg az etimológiai alap. Az egész fenti okoskodás arra megy ki, hogy felvethessem az, hogy esetleg a név *keš alapja nem más, mint a magyar kés szó, amely valamely magyarországi szlovák nyelvjárásba került át. Persze, lehet, hogy ezzel nagyot tévedek.
Ad Zavada. A #3040-ben leírtad tipikus népetimológia, olyané, aki már nem bírja jól a nyelvet. A závada ’akadály; hiba, fogyatékosság’ szó a legkisebb szlovák szótárban is megtalálható. Ugyanakkor a ’víz mögötti terület’ Závodie lenne, vö. Zátisie ’Tiszántúl’, Záhorie ’Hegyentúl’, esetleg – ha nagyobb területtől van szó – Zavodsko, vö. Zadunajsko ’Dunántúl’.
A Lestyán: Magam talán a román eredet felé hajlok < ro. Leuştean ’lestyán, ligúriai’. A magyarban ritkák a fűszernövények személynévként (egyébként a lestyán növénynév eredete is ugyanez). Leginkább azonban a régi Leustachius személynév Lesta rövidülésének továbbképzéseként valószínű. Ezt – a németen kívül – bármelyik környékbeli nyelv megtehette (a magyar is). Mindamellett a Nibelunk #3035 sem zárható ki.
Zahorán: Tán egy másik topikban szó került a Záhorszki névről, amely ugynaz, mint a Zahorán, csak a képző más. Mindkettő ’Záhorie-be való személy’-t jelent, vagyis ’Hegyentúli’-t. Záhorie nevű hely sok lehet, de a legvalószínűbb, hogy a Szlovákiabeli, Kis-Kárpátok és Morvaország határolta területről van szó, melynek Malacka (Malacky) a központja. Ez a terület Pozsonyból nézve a „hegyen” 8azaz a Kis-Kárpátokon) túl van.
Bagita: Ma is anyakönyvezhető magyar személynév. Az álmoskönyv szerint a Magdolna név önállósult becézője, előzménye a szintén kimutatható Magita név.
Cápos: lehet román (van adat a ro. Ţapoş névre), de akkor a román szláv eredetű: szlk. cap ’bak(kecske)’ + -uš/oš névképző.
Csicsely: Ez egy cseh-szlovák elterjedtségű név (Číčel, Čičeľ). A jelentését még nem sikerült kinyomoznom, jobb történeti szótárak kellenének. Úgy tűnik, hangfestő tőről van szó (vö. szlk. čičíkať ’csitítgat, álomba ringat’, čičrať sa ’babrál, kotorászik’) és talán egy növénynév áll mögötte (de ebben lehet, hogy tévedek).
> Boldizsár. Biztosan az azonos keresztnévből származik? És annak mi az eredete? Olyan gyakori volt a középkorban, hogy megragadhatott apanévként? Vagy ellenkezőleg, olyan ritka, de azért ismert?
Biztosan a keresztnévből származik. Ráadásul nem is olyan régről, mert a teljes személynév családnévvé válása viszonylag fiatal folyamat. Korábbi rétegekből származó alakjai (csonkolással és kicsinyítő képzővel): Bódi < Boldi, Bóda < Bolda.
A név a Baltazár név magyaros alakváltozata. Ez utóbbi bibliai név, Dániel próféta másik neve, amit Nabukodonozor adott neki, vö. Dán 4:5 (Károli): „Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot.” Az itt olvasható arameus Beltəšaşşar név jelentése egyes források szerint ’Baál (isten) tarsa meg a királyt’, másik szerint ’a szűkölködő kincsének az ura’. Az igazság talán az, hogy az előző áll közelebb a föníciai eredetihez, az utóbbi pedig egy arámi népetimológia lehet. Baál volt a kánaániták, a föníciaiak főistenének a neve (kiket időnként a zsidók is imádtak), e név jelentése egyszerűen ’úr, tulajdonos’. Később, a VI. sz.-tól Baltazárnak nevezték a háromkirályok egyikét is (de ennek nincs bibliai alapja).
Magyar névként meglehetősen ritka volt, ezért lehetett belőle apanév, de a magyar nyelvterület egy részén (pl. Erdélyben) még a gyakoribb nevek is tipikusan előléphettek vezetéknévvé, vö. Gábor Áron. Ilyen helyen, ha túl gyakori lett egy ilyen vezetéknév, akkor kettős vezetéknevek alakultak ki, vö. Tamás Gáspár Miklós.
Terjék: Mér éerintőlegesen szó volt róla a #2327-esben, <http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=43062616&t=9056730>. Terjék ‘sok összetevőből álló, ópium tartalmú pép kígyómarás ellen’ (< lat. theriacum < gör. theriakon). A név így egy foglalkozásnév lehet ‘gyógyfűárus’ jelentéssel.
> A cajgli szó cajgla formájából való egyrészt a cajga, ami szintén az l kiesését mutatja.
> Ez viszont ismét gyanús nekem. A "cajgla" formára azért kiváncsi volnék. Itt megint azt tudom mondani, hogy az -a egy szokásos bizalmas becézőelem (ld. még Laca, dzsoja)
Az, hogy az cajgla végén az -a kicsinyítő képző lenne, még nem cáfolja az l kiesésének lehetőségét.
Másrészt ugyanakkor, ha egy rövidülés utáni kicsinyítő elemet feltételezünk, akkor legalábbis meglepő, hogy a produktív kicsinyítő elemet nem találjuk meg ilyen esetben: hol van a cajgi alak adatolva? Tehát vlsz. ez a magyarázat nem igaz.
Azt is jellemzőnek tartom, hogy nem tudom, mi az a dzsoja, de azt tudom, mi az a cajga. Ez arra mutat, hogy amire te hivatkozol, az nem olyan elterjedt, mint aminek véled, így nem is magyarázhatók meg vale szélesebb körű jelenségek.
P.S. A Laca típus produktivitása kb. a XVI. sz.-ban megszűnt; ez különben is *csak* személyneveket érintett, közneveket nem. A Toma alak import (ill. partim a régi, XVI. sz. előtti személynév revokálása), mint a Dzsoni: ez utóbbi végén sem magyar kicsinyítő képző van az alaki egybeesés ellenére.
> Itt Érden találkoztam két politikus nevével: Csőzik és Döcsakovszky. Szerinted hogy került bele az az "ö" hang a két névbe? Vagy lehet hogy magyar eredetűek, amik elszlávosodtak? Akkor nem tűnt volna el az az "ö"?
A Csőzik esetén nem zárnám ki a magyar eredetet: van Csőszik név is, valamint Csőszi is, ezek így ebben a sorrendben kifejlődhettek a csősz ’őr’ köznévből. Vö. ehhez a Lőrik nevet, amely a Lőrinc név Lőr rövidüléséből állt elő a magyarban az -i kicsinyítő képző (v. birtokjel ?) + -k kicsinyítő képző segítségével.
Ugyanakkor – bár ez kevésbé valószínű – lehetne a szláv (szlovák) Čosik, Čozik (> magyar Csoszik, Csozik) nevek magyarosodott, hangrendileg illeszkedett formája (e szláv nevekhez vö. szlk. köznyelvi čosik ’izé, valami’ < čosi ’valami’, ill. azt, hogy a mi családunkban a sokat kérdezősködő, okvetetlenkedő személyek, elsősorban a kisebb gyereket epiteton ornansa volt magyarul a csoze = szl. nyelvjárási čoze < irodalmi čože ’micsoda, minek’, a čozik ennek szlovákban főnevesült alakja.
Döcsakovszky: Itt mindenféleképpen egy ö-ző magyar nyelvjárás szűrőjét feltételezem, az eredeti alak a Decsakovszki lehetett. Ebben felismerni vélem a délszláv dečak ’fiúgyermek’ szót. Most vagy volt egy adott helyen egy ilyen Dečakova (paša, …) ’Fiúk [értsd pl. libapásztorok] (legelője stb.)’ helynév, amelyről a név jött, vagy az -ovski végződés pusztán adaptációs (azaz funkciótlan, csak a hasonló nevek hatására felvett) képző.
Szlovák környezetben sehol sem marad meg az ö az átvett, szlovákosított nevekben.
Ad Csőrnyi: Még egy dolog képzelhető el, és végtére is, lehet hogy ez a legvalószínűbb. A XIII. sz.-ból találtam Cherne, Cerne, Serne /csern(y)e/ nevet, amely a szláv čierny ’fekete’ szóval függhet össze. Így, régi szláv eredetű magyar személynévként elképzelhető, hogy tudott labializálódni is és lágyulni is (volt rá ideje a nyelvterületet „végigjárni”). A Csőrnyi lehet ennek a Csörnye < Csern(y)e személynévnek az -i < -é birtokjeles apanévi alakja. Figyelemre méltó ugyanakkor a hosszú ő: vlsz. a név népetimológiásan a csőr ’madár szájszerve’ köznév hatása alá került.
> lehet hogy létezett egy Csörnye, Csernye nevű község
Van is, többi is: <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=Cs[eo]rnye>. A Csőrnyi ~ Csörnyi közvetlen szláv (szlovák) eredeténél gond az, hogy az n eredetileg kemény, viszont nincs olyan magyar nyelvjárás, amelyben egy *Cserni típusú átvett név egyszerre szenvedhetett volna n > ny lágyulást (mint pl. a palócban) és ë > ö labializálódást (mint pl. Dél-Dunántúl, a Dél-Alföld.
Ugyanakkor azonban a helynevekben, ahol az -a/e végződés E/3. birtokos személyjelből ered, az -i melléknévképző előtt kiesik az -a/e , vö. Klárafalva > klárafalvi, Hegymöge > hegymögi. Ennek analógiájára az -a/e végződés olyan helynevekben is kieshet, amelyekben ez nem birtokos személyjelből eredt. Így a Csernye + i > Csernyi elképzelhető.
> Szeretném megtudni a "Milki" név eredetét/jelentését. Elvileg lengyel eredetű, és van némi elképzelésem, hogy mit is jelenthet, de azért a szakértelemre bíznám. Köszönöm!
Lengyel névnek nem túl jólformált. Ilyen alakban csak hímnemű melléknévi eredetű lehetne, de az is csak úgy, hogy egy szlovák-cseh mĺkvy ’halk, csendes, szótlan; meddő’ melléknévből keletkezett név került át lengyel területre és adaptálódott.
Miłk (Myłk, Milk, Mylk) kezdetű nevek egyébként ismertek lengyel területen, ezek a Miłosław stb. nevek rövidülései -k kicsinyítő képzővel. Csakhogy ez után nem állhat személynévként -i képző max. -ie.
Van Lengyelországban Miłki nevű település < http://www.turysta.net.pl/gminy/milki/>, de ennek neve többes számú, és a lengyeleknél nem szokás a képzőtlen lakosnévadás, ugyanakkor a lakosnévnek ettől eltérő alakúnak kell lennie (bár alakját kívülállónak azt nehéz megtippelnie).
Úgyhogy jó lenne, ha esetleg az elképzeléseid is megismerhetők lennének.
> A NYeste-vel kapcsolatban: mivel említetted, hogy régi magyar (női) személynév is egyben, találtam a régi személy- és egyben mai családnevek közt több hasonló birtokos(?) jelzős szerkezetű adalékot: Szeme, Füle, Böjte, Nyaka, Feje, Borsa, Maga (gondolom mag+a, )stb. -illetve nincs stb., ennyit találtam hirtelenjében...
Az -a/e itt kicsinyítő képző, máig ilyen Pist|a ~ Pist|i, Julcs|a ~ Julcs|i stb. Az eredetileg önálló -k kicsinyítő képzővel egybeforrva a manapság legproduktívabb -ka/ke kicsinyítő képző részét is alkotják. (Önálló -k kicsinyítő képző van pl. a Detk helynévben, amely egy hasonló nevű személyről veszi az eredetét, ebben az alap a Det < Detre < n. Dietrich szn.)
A Nyeste női személynév bóknév, annyira, hogy a hölgy szó is eredetileg nyestféle állatot, hermelint jelentett, ugyanígy összefüggnek a meny ’fiú felesége; fiatalasszony’ ~ menyét (tkp. -d/t kicsinyítő képzővel „becézett” meny).
Opauszki: A szlovák Opavský kiejtés szerinti írásváltozata, minthogy a középszlovák nyelvjárásokban, így az irodalmi szlovákban is a szótagzáró -v félhangzóként, rövid u-ként ejtődik. Ebből már világos, hogy a Szilézia és Morvaország határán lévő Opava (német Troppau) városról képzett lakosnévről van szó (más Opavát nem ismerek, de természetesen nem zárható ki teljesen egy másik hasonnevű település sem). Ez esetben maga az etimológia is eligazít: egy morvaországi család települt be középszlovák nyelvjárási környezetbe. Az alföldi szlovák telepek többsége ilyen; de valószínű a névadás még az áttelepülés előtt történhetett, különben nem vlsz. a messzi Opaváról kapta volna a nevét.
Pecsenya: Ez a Pečeň, Pečeňa, Pečeňák, Pečeně, Pečeniak, Pečeňuk, Pečený szlovák-cseh névsor tagja. Ezek a piecť ’süt’ ige alakjai (különféle kicsinyítő képzőkkel), tehát foglalkozásnévként a magyar Sütő név értelmi megfelelői. A magyar pecsenye szó is innen jő szegről-végről. Elviekben emiatt gondolhatnánk magyar eredetre is, de ebben az esetben nehezen lenne magyarázható a szóvégi e > a változás a hangrendi hasonulás ellenében.
Habzda: Alakilag ez egy jólformált cseh-szlovák szó (vö. szlk. brzda ’fék’, mzda ’bér’), így cseh (morva), ill. szlovák eredet feltételezhető. A csehben a -da elterjedt személynévképző (kicsinyítőképző-bokor), így inkább cseh (morva) névről lehet szó, mint szlovákról. Ha a -da-t a fentiek szerint másodlagos képzőnek tekintjük, akkor a „maradék” Habz-hoz társíthatjuk a német Habs vezetéknevet (korábban személynevet). Ez utóbbi apanévnek tűnik, a végén az -s birtokos rag, az alapja pedig vagy egy névrövidülés (? < Habakuk, Havel), vagy – és talán inkább – egy ’birtok, vagyon’ jelentésű szó, vö. n. all sein Hab und Gut verlieren ’minden vagyonát elveszíti’.
Van egy - azt hiszem francia - mondás, "Az apám is király volt, a fiam is király lesz, csak én vagyok lovászlegény".
A rossz hír csak annyi, hogy nem szokták a nevükre venni a grófék az ilyen lovászlegényeket. De fordítva sem jobb a helyzet, a név, annak írásmódja ugyanis önmagában nem jelent semmit. Jelen esetben akár (Bács)almási is lehet. Mindenesetre az etimológiának az almához, abból származtatott település, terület, stb. névhez lehet köze.
Komolyra fordítva a szót, valószínűleg nem. Ha ugyanis Almássy grófi leszármazottak lennétek, akkor arról tudnátok. Nem volt még az a világ olyan messze. Ha 1945-öt olyan Almássy ősöd élte volna meg, aki kis ágacskaként, de kapcsolódva a családhoz, azt 'megjelenítette' volna a leszármazottak tudatában is.
Köszönöm a múltkori segítséget, a falu nevet illetően! Most is megköszönném ha valaki segítene mégpedig arra vagyok kiváncsi ha az éanyám anyja neve almássy akkor lehet-e közünk az almássy /gróf/névhez????
Mind a három név kondorosi, ahol szintén tót az egész falu. Az Opauszki meg a Pecsenya állítólag gyakori név arrafelé, Habzdát csak egyet ismerek. Az Opauszki esetében én is leragadtam az Opau tőnél, de hát lehetett az Opav(a) is...
Szeretném megtudni a "Milki" név eredetét/jelentését. Elvileg lengyel eredetű, és van némi elképzelésem, hogy mit is jelenthet, de azért a szakértelemre bíznám. Köszönöm!
Valóban van egy Csörnyeföld nevű dél-zalai település, de 1.) 1851-ben - akkor már rég megragad(hat)tak a vezetéknevek - még Csernecz néven. A tő biztos a szláv "černý" szó, de a fenti geográfiai szótár szerint 'vindus'* település, (Vas vm.-ben) azaz szlovén.
2.) 1851-ben Csernefölde, magyar falu Zala vm.-ben
márpedig inkább keresnék - de úgy néz ki nincs ilyen - egy szlovákból elnevezett mo-i v. mai szlovákiai települést. Bár ha innen eredne is a név, még mindig furcsállom az ö<ő változást, méginkább a szóvégi e elhagyását. Olyan, mintha Csurgó településről származó Csúrgi lenne, vagy egy Bocskai pedig Bócski...hát, nem tudom.
(Ami miatt kettészedtem a régi Cs.-t, azért van mert a két említett régi település ma egymástól kb. 1 km-re van, és sokáig (1977-1992) egy település volt, azóta szétváltak. Ugyanakkor feltűnik, hogy két különböző vármegyében voltak, tehát régen vlszg itt húzodott a megyehatár, amely trianon miatt, majd a földesúri birtokviszonyok megszűnése miatti értelmetlenné válása után már nem akadályozta meg a későbbi egyesülésüket.)
* vindus = vend = szlovén; jó, mi? (visszatérve egy nemrégi hozzászólás sorozatunkra)
Szvsz a Pecsenya név inkább a m. besenyő népnév szláv 'pecseneg' nevéből eredőnek tűnik. Majd egy szlavisztikus megmondja, így van-e.
A Habzda pedig olyan lengyeles, de nem tudom.
Opauszki: egy biztos, szlovákos hangzású, és Mo.-ra biztos szlovák közvetítéssel került, mert az Orsz. Telkönyvben szereplő majd összes Opauszki mai lakhelye egykori abszolút többségű szlovák vidék volt. (pl: Békéscsaba, Szarvas, Kiskőrös, Orosháza, stb.) Viszont a szó eleje Opau+ meg olyan németes hangzású.
Na ennyit tud egy amatőr hozzászólni, de majd jönnek a kompetensek, és helyretesznek:)
Van három új nevem: Opauszki, Pecsenya, Habzda. Az első nyilván helynévi, a másik kettő köznévi, de a Pecsenyánál túl egyértelműnek tűnik a 'pecsenye' szó, mint eredet, a Habzdánál pedig ötletem sincs.
LvT hozzáértése elvitathatatlan, szóval már nagyon kíváncsi vagyok hogy mit mond ő erre e névre :)
A Csörnyi névnél tényleg valószínű a szláv "černý" eredet, de ennél a példádnál elképzelhető egy kis átmenet: lehet hogy létezett egy Csörnye, Csernye nevű község ami a "černý"-ből ered régi szlávoktól, de aztán a neved már csak a magyar átvételből jön.
Unokatestvéreméknél jelent meg a Csörsz név, ami a szláv "čers" szóból jön ami pedig fekete ökröt jelent. De ennél a névnél is azt olvastam, hogy alapvetően magyar, bár a szó egy szláv kölcsönszó.
De tényleg kíváncsi lennék hogy kerül egy "ö" hang a szláv szavakba... Mendén találkoztam a Jágerszky névvel. Szóval a szlávosítás van, de hogy "ö" hanggal mit csinálhattak az rejtély nekem :)
A NYeste-vel kapcsolatban: mivel említetted, hogy régi magyar (női) személynév is egyben, találtam a régi személy- és egyben mai családnevek közt több hasonló birtokos(?) jelzős szerkezetű adalékot: Szeme, Füle, Böjte, Nyaka, Feje, Borsa, Maga (gondolom mag+a, )stb. -illetve nincs stb., ennyit találtam hirtelenjében...
A Csőzik-hez: már én is akartam régebben kérdezni, de elfelejtettem, hogy hogy lesz ő a szláv nevekben. Az én példám: Csőrnyi, egy volt szomszédom. Gondolom neve a szl. cerny~ m.'fekete' szóból ered.
Dehogy okoskodás, sőt az értelmes kijavításnak örülök is! Valahogy arra emlékeztem hogy kelták, bár ahogy írtad így már rémlik hogy mégse... Köszi a figyelmeztetést :)
A Nyeste névvel kapcsolatban elbizonytalanodtam, szlovákoknál a "net-" előtagú nevek léteznek, de inkább másféle végződéssel. Ami még nem jelent semmi biztosat, de már hajlok rá hogy a "nyest"-hez kössem én is. Ehhez tényleg LvT kell :)
Batávok: nem akarok okoskodni, meg OFF is, de én úgy tudom, hogy a batáv germán törzs volt.
" Hollandiát az ókorban őslakosságként a kelta eredetű menapok és a germán törzsekhez tartozó batávok lakták, míg a Rajnától északra fekvő terület és szigetvilág a szintén germán családhoz tartozó frízeké volt."
"Batávok:Germaniából kivándorolt néptörzs, mely a Rajna torkolatánál, a Rajna, Vahalis és Mosa által képezett szigeten (Insula Batavorum) települt meg. Később odább, délre terjeszkedett. Fővárosa Lugdunum Batavorum (ma Leyden) volt. Augnstus uralkodása alatt a B. a rómaiaknak szövetségesei voltak, kiknek főleg lovasságukkal nagy szolgálatokat tettek germaniai hadjárataikban. A terhes viszonytól megszabadulandók, ismételten fellázadtak. A legjelentékenyebb lázadás élén Vespasianus idejében (Kr. u. 69-70). Claudius Civilis állott. Bár vállalata meghiusult, a B. adómentesek maradtak. más tekintetben is a rómaiak jóindulatát élvezték."
A Vallus, úgy ahogy írtad, valóban a Valentin+ becézésének tűnik: minden mást visszaszívok, bár okvetlenkedésem segítő szándék volt, de így legalább hamarabb meglett a megoldás. ( uis még tartozunk egy-két névvel pásztóinak...)
Igazad van! Abba a hibába estem ami mint a neten láttam, nem ritka: kissé összekevertem az ánglius és az ángélus szavakat. De ahogy te írtad az ánglius jelenti az angolokat.
Az Ángélus létezik mint családnév, de nem túl elterjedt, valószínűleg a német Engel, vagy a magyar Angyal név humanizált alakja lehet(?).
A Bavarius elgépelés volt, tudom hogy van Bavaria és Batavia, csak épp benne voltam a tanulásban és nem arra figyeltem mit írok :)
Az akadémiai szótárt pedig ha kinyitod az "angol" címszónál, akkor meglátod, miért irtam azt amit. Tudom, hogy a Britannicus név a kelta brittek nevéből ered. De ahogy te magad írtad később: Batavia is Hollandia, pedig az is a kelta batávok nevéből ered. Egész egyszerűen a terület ókori latin neve ráragadt a későbbi ország lakosaira is.
Kis Ádám észrevételén túl is látok problémákat Nibelung hozzászólásában. Most csak úgy fejből egy-két dolgot. Az angolokat latinul nem Britannicusoknak, hanem Anglusoknak esetleg Anglicusoknak mondják, talán a koraközépkor óta. A Britannicus egyébként az Angl(ic)usnál régebbi eredetű, ókori név, abból az időből (a római korból), amikor még nem annyira voltak angolok Britanniában. A Bavarius (vagy inkább Bavarus, Bavaricus, Baiuvarus, Baiuvaricus) pedig mintha a bajorokat jelentené, Bavaria = Bajorország lakóit, a Hollandia területén élt nép neve pedig, ha jól tudom, Batavus(ok), vö. Batavia, Lugdunum Batavorum (= Leiden) stb.
