Kr. u. 531-ben a Bajuváriától északra fekvő területek a frankok uralma alá kerültek.
Ez lényegében megakadályozta, hogy a szászok, thüringek, vendek vagy más északi barbárok Bajuváriába vándoroljanak.
A régészeti leletekben és a forrásokban sincs semmi nyoma, hogy a Kr.u. 488 - 800 közötti időszakban Bajuváriába nagyobb létszámú idegen népesség költözött volna. Ergo a bajuvár etnogenezisnek belső forrásokból kellett lezajlania.
Maga a bajuvár népnév viszonylag későn, az 560-as, 570-es években tűnt fel először a forrásokban Baibaros vagy Baivari többes számú formákban.
A bajuvár népnév ógermán elemekből fejthető, magyarázható meg.
Ógermán bajuwarioz, amelyből a "baju" tag Bójföldre utal, a "warioz" tag pedig embereket, férfiakat, népet jelent.
Német nyelvészek szerint a bajuwarioz összetétel "Bójföldről való férfiak" jelentésű.
Ebből a Bójföld, latinizált germán formában Bohemia szó nem feltétlen jelenti a mai Csehország területét.
A Bohemia szót a mai Csehország területére Nagy Károly korában használták először.
Korábban a Bohemia, Bójföld kifejezés akár a mai Bajorországot is jelenthette, hiszen a bójok népe egy ideig ott is élt.
Az mindenképpen biztos, hogy a bajuvár népnév baju tagja valamiképpen a kelta bój néptörzssel van összefüggésben.
Két viszonylag korai, IX. századi Miatyánk-fordítás.
Aki tud Hochdeutschul, az se ijedjen meg, ezek a nyelvjárások a mai német távoli elődei voltak:-)
Óbajor:
Fater unsęr, du pist in himilum, kawuuîhit sî namo dîn, piqhueme rîhhi dîn, uuesa dîn uuillo, sama sô in himile est, sama in erdu. pilipi unsraz emizzîgaz kip uns eogauuanna, enti flâz uns unsro sculdi, sama sô uuir flâzzamęs unsręm scolôm, enti ni princ unsih in chorunka, uzzan kaneri unsih fona allęm suntôn.
Hát igen, kedves Bagatur, galliai leírásokból is tudjuk, hogy a korabeli alemannok a nyers ógermán életfelfogást vallották - ahogy a fociban mondanánk: "vagy a labda vagy a baba":-) - és fosztogatásra és attrocitásokra hajlamos népség voltak, de hát a római kor legvége, középkor eleje sajnos egyébként is egy ilyen korszak volt:-(
Elég szövevényes, ugyanakkor részleteit illetően kevéssé ismert folyamat lehetett a bajuvár etnogenezis.
Az biztos, hogy az alemannok legkeletibb csoportjai is részt vettek ebben.
A bajorok és alemannok-svábok elkülönítése ma többnyire nyelvjárási alapon történik. A bajor és a sváb-alemann nyelvjárási övezet határa ma nagy vonalakban a Lech folyó mentén húzódik.
Az alemannokon kívül azonban legalább még egy, az alemanntól némiképp eltérő dialektust beszélő elbai germán törzsnek is részt kellett vennie a bajuvár etnogenezisben.
Ez lehetett talán a Friedenhain-Prestovice-kultúra népe.
Mindenesetre az is biztos, hogy a legkorábbi (IX-X. századi) óbajor és óalemann nyelvemlékeket (főleg Miatyánk-fordítások) összehasonlítva az állapítható meg, hogy az óbajor és az óalemann nagyon közel állt egymáshoz, a kölcsönös érthetőség teljesen biztosított volt.
Kr. u. 488-ban Odoaker elrendelte az Alpoktól északra fekvő területek kiürítését, elvileg minden római polgárnak a családjával, sőt a szolgáival együtt Észak-Itáliába kellett települnie.
Az más kérdés, hogy sokan voltak, akik egyszerűen nem hajtották végre a rendelkezést.
Valószínűleg főként olyan rómaiak, akik már sok nemzedék óta éltek ott és már kialakult bennük egyfajta kötődés Noricum vagy Rhaetia iránt. Sőt, az idők folyamán el is keveredtek a római hódításkor ott talált kelta és rhaetus népességgel.
Ennek a vegyes, romanizált római-kelta-rhaetus népességnek az Alpoktól északra maradó része nagy valószínűséggel részt vett a bajuvár etnogenezisben.
Én is inkább csak megérzésre mondom, 100 %-ban nem bizonyítható.
Néhány ősömnek egészen a XVII. század elejéig-közepéig lehet visszakeresni a családfáját, de hogy oda honnan és mikor kerültek, az már az idők ködébe vész.
A Meroving dinasztia belharcai voltak igazán látványosak, olyan korzikai vendetta jellege volt, csak jóval véresebb. A őseink is ott harcoltak ezekben a csatákban, Nagy Károly haláláig minden szabad embernek katonáskodnia kellett.
Nekem fogalmam sincs, nem tudom őseim többsége melyik területről jött, sajnos nincs benne az anyakönyvekben. Sajnos Bajorországban és Ausztriában nem folyt olyan levéltári kutatás a kivándorlásról mint amit Hacker végzett Svábországban. Néhány frank, osztrák, stájer, tiroli, morvaországi ős nevét ismerem az anyakönyvből. A többi ismert ősöm mind sváb volt.
Ezek szerint jelentős volt az alemann elem a bajor etnogenezisben. Érdekes hogy az öt nagytörzs: frank, szász, bajor, alemann, türing részt vett egymás etnogenezisében.
A Wiki-szócikk azt is írja, hogy Kr.u. 530 körültől a bajuvár temetkezési szokások megváltoztak és hogy ezekben olyan elemek jelentek meg, amik nem voltak jellemzők Magna Germaniára, azaz az északabbi germán vidékekre.
Viszont az alemannokra igen, ez egyfajta germán-későrómai vegyes kultúra lehetett az egykori római-germán határvidéken.
De még alaposabban át akarom tanulmányozni a Wiki-cikket.
A bójok népe eredtileg részben Észak-Itáliában, részben a mai délnémet területeken élt.
A római terjeszkedés elől húzódtak a Cseh-Morva-medencébe (a latin Bohemia - Csehország szó is az ő népnevüket őrzi) ha jól emlékszem, valamikor a Kr.e. I. század közepe tájékán.
Ott aztán valóban összekeveredtek az észak felől érkező, diadalmas germán markomannokkal.
Szerintem azért a fő tömeget a markomannok adták. Ezek szerint a kelta bójok ott maradtak a markomann foglalás idején Csehországban és összekeveredtek velük ?
Most nemrégiben jelentősen kibővítették a hivatkozott Wiki-szóciket, ezért érdemes töviről-hegyire átolvasnia annak, akit érdekel a bajuvár/óbajor téma és jól bírja a Hochdeutsch idiómát:
Die Ethnogenese (= Stammesbildung) der Bajuwaren fand erst nach den Bevölkerungsverschiebungen der Völkerwanderung statt.
Als entscheidende Zeitspanne wird die Regierungszeit des Gotenkönigs Theoderich des Großen (493–526) in Italien angenommen. Bayern war Bestandteil des ostgotischen Reiches. Im Jahr 506 öffnete Theoderich die nördlichen Grenzen seiner goto-römischen Präfektur Italia den von den Franken an Rhein und Neckar besiegten Alemannen. Gemeinsam mit nördlich der Donau heimischen Thüringern hatten sie danach die „nasse Grenze“ der Italia im Norden (= Hochrhein-Bodensee-Argen-Iller-Donau) gegen die Franken zu schützen (so Ennodius von Pavia). Die Alemannen besiedelten nun die Provinzen Rätien und Noricum, bis zu den beiden Alemannenstürmen zunächst nur bis zur Iller, deren Grenze die Alemannen später überrannten und bis zum Lech verschoben. Wie archäologische Ausgrabungen zeigen, wurden mit der Zeit aber auch Alemannen zu einer ethnischen Komponente der Baiern. Der Lech wurde erst später zu der noch heute ausgeprägten Sprach- und Kulturgrenze. Neben den Alemannen werden in der Forschung weitere Stämme genannt, vor allem die Goten und die Markomannen. Die letzteren, so wird häufig argumentiert, wären schon um Christi Geburt aus dem Böhmerwald nach Süden vorgestoßen. Eine alleinige alemannische Besiedelung wird jedenfalls durch die Mundartgrenze ausgeschlossen. Auch ist das Vorkommen einer schwäbischen Siedlung rechts des Lechs durchaus bemerkenswert gewesen, wie die Ortsnamen "Schwabing" oder "Schwabhausen" zeigen.
Während ihres Verteidigungskampfes gegen Byzanz überließen die Goten Italiens im Jahr 536 alle von ihnen beherrschten Gebiete nördlich der Alpen den Königen der Franken, um dadurch von diesen zumindest Neutralität zu erlangen. So wurden auch Rätien und Norikum fränkisch. Ein nennenswerter Bevölkerungszustrom fand dabei jedoch nicht statt. Die Franken begnügten sich mit der militärischen Sicherung des Gebiets. Drei Jahre später eroberten sie die nördlichen Ebenen Italiens sowie des Inneren Norikum (Noricum Mediterraneum) bis an die Grenzen der römischen Provinz Pannonien. Ein Briefwechsel jener Zeit, in welchem sich der Franke Theudebert I. gegenüber seinem Rivalen von Ostrom, Justinian, der eigenen Machtfülle rühmt (sogenannter „Theudebertbrief“ aus dem Jahr 539/40), ist auch für die Frühgeschichte der Baiern bedeutsam. Der fränkische König benennt darin Norsavorum gentes (norisch-schwäbische Geschlechter), welche sich mit seiner Herrschaft versöhnt hätten.
Noch um 870 bezeichnete Erzbischof Adalwin von Salzburg die Baiern als bagoari in seinem Schreiben De Conversione Bagoariorum et Carantaniorum.
Auch wenn der genaue Hergang des politischen Prozesses im Dunkeln liegt, stabilisierte er die verschiedenen elbgermanischen und ostgermanischen Volksgruppen, und führte schließlich zu jener ethnokulturellen Gemeinsamkeit, welche als Ethnogenese zu bewerten ist.
Im Mittelalter betrachtete man die Baiern als Nachfahren der antiken Boier. Die ältere Forschung ging von Markomannen als jenen „Männern aus Böhmen“ aus, die zum namensgebenden Teil der Baiern geworden seien.
In der aktuellen Diskussion werden die Bajuwaren von manchen mit einer elbgermanischen Fundgruppe identifiziert, die nach den bedeutendsten Fundorten ihrer Brandgräberfelder und der besonderen Keramik als Friedenhain-Prestovice bezeichnet wird. Das Siedlungsgebiet dieser Gruppe erstreckte sich von Neuburg an der Donau bis nach Passau. Neben den elbgermanischen und romanischen Siedlern, deren Einfluss sich im Salzburger Land und in Tirol bis ins 7. Jahrhundert nachweisen lässt, gilt diese Gruppe als eine weitere Keimzelle der späteren Baiovarii.[4]
Im Süden des heutigen Bayern hingegen ergibt sich ein sehr gemischtes Bild. Vermutlich waren die Bajuwaren ein Volk von verschiedenen Völkern. Nicht in einer großen Wanderung, sondern in einzelnen Schüben besiedelten sie das Land zwischen Donau und Alpen. Dort wuchsen die verschiedenen Zuwanderer zu jenen Bajuwaren zusammen, die Jordanis 551 in seiner Gotengeschichte und kurz darauf der Dichter Venantius Fortunatus beschrieb. Beide Quellen berichten übereinstimmend, dass östlich der Sueben bzw. östlich des Lechs das Land Baiuaria liegt. Die Einwohner von Baiuaria werden Baibari bzw. Baiovarii genannt.[5]
Vermutlich haben sich die Bajuwaren aus verschiedenen Volksgruppen gebildet:
aus Resten der keltischen Bevölkerung
aus einheimischen Römern
aus alemannischen, fränkischen bzw. thüringischen, ostgotischen und langobardischen Volkssplittern
aus germanischen Söldnern der römischen Grenztruppen
In der modernen Forschung ist von einer geschlossenen Einwanderung und Landeinnahme eines fertig ausgebildeten Volkes keine Rede mehr. Es wird von einer Stammesbildung der Bajuwaren im eigenen Land, also dem Land zwischen Donau und Alpen ausgegangen.[6]
A német nyelvű Wikipedia Bayuwaren szócikke már a bajuvárok etnogenezisének új megközelítésű elméletét tartalmazza.
Lényege, hogy a bajuvárok nem egyetlen, egy tömbben bevándorló germán népcsoport leszármazottai, hanem a Sváb-Bajor-medence keleti felében alakultak ki különböző népcsoportok hosszas keveredése révén.
A keveredésben, etnogenezisben az alábbi népcsoportokat említi:
- markomannok és bójok maradékai
- romanizált kelta népesség
- "einheimisch" római népesség
- elbai germánok a Cseh-Morva-medencéből (Friedenhain-Prestovice műveltség népe)
- frankok és alemannok
- végül néhány keleti germán néptöredék, mindenek előtt keleti gótok és herulok.
Szóval jó összetett folyamat lehetett és egy eléggé kevert népesség a bajor.
Érdemes rákeresni a neten a Iuvavum és a Salzburgi Szent Rupert kifejezésekre is.
Az ókori Iuvavum (ma Salzburg) sikeresen túlélte a germánok és más barbárok invázióit és a Salzburgi-medencében a romanizált népesség egy része megélte Szent Rupert alpesi missziós útját (Kr.u. 698-700).
A későbbi bajuvár hullámokkal persze már láncinges, pajzsos-kardos-lándzsás harcosok is érkeztek a későbbi stájer területekre, akiket az Agilolfingen-, ill.788 után a frank Karoling-hatalom küldött erre a vidékre.
AA XI. században pedig sok bajor iparos és kereskedő érkezett Steiermarkba, akik fontos szerepettöltöttek be az itteni városok megalapításában.
Netes adatok szerint 700-750 között érkezbettek meg az első bajuvárok az Enns völgyébe. A rendelkezésre àlló szűkös adatok szerint ez az első hullám alapvetően békés szabadparaszti családokból állt, akik a gazdaságaikkal egészen a tszf. 1500 méter magasságig hatoltak föl. Már emkor kimutathatóak az alpesi legelőgazdálkodàs, az un. almgazdálkodás elemei. Az ún. Tauplitzalm is egyébként úgy tszf. 1500-1600 m körül van.
