Köszönöm a választ! A webügyfél kifejezés az informatikában csak nagyon ritkán használt kifejezés. A webkiszolgáló és a webszerver viszont kb. 50-50%-ban fordul elő. Ezért én a webkiszolgáló, webkliens kifejezés mellett maradnék.
A főszabály az, hogy a több szóból álló szerkezeteket külön kell írni, ha a szavak szintaktikai összefüggése jelölve van. Próbáljuk ki ezt a webkiszolgáló-n!
Most nem érdemes azon vitatkozni, hogy melyik jelentés a helyes, (valószínűleg az irodalomban keveredik is néha), a lényeg az, hogy egyik szerkezetben sincsenek olyan viszonyító elemek (morfémák), amelyek a szerkezet összefüggéseit jelölnék. Következésképpen a főszabály rájuk nem érvényes, tehát egybe kell őket írni.
A különírás mellett könnyen döntünk, ha az előtagon van valamilyen rag, esetleg képző, amelyik a szintaktikai viszonyt jelöli.
Nem ilyen egyszerű a döntés, ha nincs viszonyító elem, mivel ez lehet, hogy csak látszat. Van ugyanis egy szerkezetfajta, a jelzős szerkezet, amely (nem mindig) nem tartalmaz viszontíó elemet, éppen ennek hiánya jelzi az összetartozást, azaz, ahogy mondani szokás, a viszonyító elem a zérómorféma (vagy nullmorféma), tehát a morféma hiánya. Ráadásul ez nem is kivétel, hanem gyakori: ilyenek a jelzős szerkezetek.
A webkiszolgáló azonban nem lehet ilyen, mert a web főnév (és itt nem lehet szó főnévi jelzőről, de ezt most nem fejteném ki), tehát a szerkezetekben rendszerint ragot, esetleg jelzőt kap.
Esetünkben tehát vagy a weben (működő) kiszolgáló szerkezet tömörítvénye, vagy birtokviszonyt fejez ki: a webnek a kiszolgálója.
Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, fentebb valaki javasolta, hogy a nehézkes egybeírások helyett esetenként lehet jelölt birtokos szerkezetet használni.
Mindez azonosan vonatkozik a webkliensre is, azzal a más lapra tartozó kiegészítésssel, hogyha webkliens-t mondasz, mondj webszerver-t, de ha már - helyesen - webkiszolgáló-t mondtál, mondj nyugodtan webügyfél-t.
webképes A 'web' nem rövidítés vagy mozaikszó, nem is végződik néma hangra, tehát nincs szükség kötőjelre. (Pláne nincs ok külön írni, mivel nem jelző.)
OK Igazad van, hogy a szabályok ismerete elengedhetetlen. De akkor mit mondasz a web képes kifejezésre? webképes? web-képes? Esetleg web képes? Erre is biztos van valahol egy helyesírási szabály, csak én veszek el az információáradatban.
A metaadat szót nem azért húzza alá a Word, mert hibásnak minősíti, hanem azért, mert nem ismeri. A helyesírás-ellenőrző lehetővé teszi, hogy felvedd a szótárba, és akkor a továbbiakban már nem fogja aláhúzni. A metaadatmodellel azonban továbbra is gondod lesz, mert a Word nem egyformán kezeli azokat a szavakat, amelyeket gyárilag építettek bele, és azokat, amelyeket a felhasználó vesz fel. Ez azért van, mert a magyar (finn, török stb.) helyesírás-ellenőrzők kénytelenek a szavakat (azt, ami két szóköz között van) morfémákra bontani. Ez a morfológiai elemző azonban csak a gyárilag beépített szavakon működik (van olyan megoldás is, amelyik lehetővé teszi, hogy a felhasználó is kezdeményezze a morfológiai elemzést).
A helyesírás-ellenőrző remek találmány, de helyesebb lenne elütés-ellenőrzőnek nevezni, mert a haszna inkább a fgépelési hibák jelzésében van, mint az igazi helyesírási hibákéban.
Szomorú hírem van: a helyesírás annyira emberi dolog, hogy nem lehet megúszni a megtanulását. Mivel bonyolult, és szerteágazó, támasztéknak ott van a szabályzat és a szótár, de ennek a használata is megtanulandó. Nem lehet megúszni. És ha valaki tudja, akkor már elég egy fihyelmeztetés, a színes aláhúzás, és máris lehet javítani. Ezért a Word aláhúzására nem úgy kell reagálni, mint a magyartanáréra: ez nem büntetés, nem szégyen, főleg azért, mert nem is azt mondja, hogy ez hibás, hanem azt, hogy a Word azt az alakot nem ismeri. Vagy azért, mert hibás, vagy azért, mert még nem került bele a szótárába.
Sajnos, a számítógép nem elég okos ahhoz, hogy az embert mentesítse a tanulás és a gondolkodás alól. A számítógép alapvetően csak olyan intellektuális műveleteket tud végrehajtani, amelyek visszavezethetőek a számlálásra. Ez a helyesírás vonatkozásában alapvetően arra elég, hogy a számítógép az általad beíert szavakat összehasonlítsa egy olyan mintával, amelyet hibátlannak minősítve beletáplálnak a számítógépbe. Ez a minta pl. az angolban egy szótár, a magyarban azonban a nyelv jellege miatt morfématárat kell használni (tehát a szótövek mellett képzők, jelek, ragok is vannak benne).
A helyesírás-ellenőrző így nagy biztonsággal csak a két szóköz között elhelyezkedő szövegrészeket tudja minta alapján minősíteni, azokat a szövegrészket, amelyekben kettőnél több szóköz van, már csak valószínűségi alapon, esetlegesen tudja minősíteni.
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a gép nem tud mit kezdeni az olyan helyzetekkel, amelyeket csak a jelentés alapján lehet eldönteni (a jelentés megállapítása nem vezethető vissza a számlálásra). Így például, ne várd a számítógéptől, hogy döntsön a fojt és a folyt alakok között, hiszen ezek így, szövegből kiragadva mindketten helyesek, a szövegen belül a jelentés alapján lehet dönteni.
Így olyan számítógépes eszközt, amely minden szöveg esedtében megmondja a helyes írásmóot, nem találsz, és ilyen építése nem is lehetséges.
MS Word 2003-at használok de nem igazán jó. Sok olyan szót nem ismer amit én használók és így pirossal aláhúzza, pedig biztos hogy jól írtam. Tehát valami más lenne jó.
A diagnoszta nem az, aki (tetszőleges betegséget) diagnosztizál? Ez esetünkben túlságosan tág lenne.
A vizsgálóorvos (vizsgálatvezető, társvizsgáló) kifejezetten a klinikai kutatások kontextusában alkalmazott szakkifejezés. Olyan orvosról van szó, aki lebonyolítja a klinikai kutatást, és adott esetben az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat elvégzi a betegen, vagyis nem általában (vagy a saját szakterületéhez fűződően) kezeli a pácienst. Hogy eredetileg a study doctorból egy fordítóiroda csinált-e vizsgálóorvost a kezelőorvos helyett megkülönböztető vagy egyéb céllal, passz, de ezen a területen ez egy bevett kifejezés.
A többiek a szó egybe-/különírásával kapcs. szabály leírására voltak kíváncsiak, erre a választ ezúton is köszönöm.
Nem értem a problémát. A helyesírási szabályzat pontosan szabályozza, hogy a folyamatos melléknévi igenévvel kifejezett jelzőt mikor kell egybeírni a jelzett szóval, és mikor nem: ha a jelző alkalmi, külön írandó, ha funkciót fejez ki, egybe írandó.
Emellett vannak a használat során kialakult állandó frazémák is. Ilyen a kezelőorvos. Olyan frazémát, amely a vizsgáló+orvos szerkezetetet állandósult összetételként használná, én nem ismerek, de ha van, akkor egybe kell írni.
Magam is ismerek olyat, hogy felülvizsgáló orvos (főorvos), ez azonban nem írandó egybe, mert az előzőekben ismertetett szabály csak akkor érvényes, ha a szerkezet mindkét eleme egyszerű szó. Ha akár a jelző, akár a jelzett szó összetett, a melléknévi igenévi jelző mindig külön írandó.
Amúgy azt az orvost, akiről beszélsz, szerintem diagnosztá-nak mondják
amennyiben a "klinikai vizsgálatban részt vevő betegeket kezelő orvos" ugyanaz, mint a "náthás/epeköves stb. betegeket kezelő orvos", akkor talán. mindenesetre szeretik megkülönböztetni a kutatásban részt vevő dokikat a hétköznapi betegeket kezelő orvosoktól.
nem a beteget (néha meg)vizsgáló orvos, hanem egy spéci rang/beosztás. én a "vizsgálóbíróra" hivatkoztam. ezek szt már csak a szabály száma/neve/magyarázata kérdéses :)
vizsgálóorvos vagy vizsgáló orvos? ez lenne az angol study doctor megfelelője. az a személy, aki egy klinikai kutatásban a kísérleti gyógyszert kiadagolja a betegnek, meg ami ehhez tartozik (vizsgálatok, rendszeres orvosi ellenőrzés stb.).
és OH hányadik oldal :) szóval a miért is kellene. köszi!
Egy klasszikus kérdés: A welcome drink az üdvözlőital vagy üdvözlő ital? A 112-.-es szabály második bekezdését érzem leginkább ideillőnek, de várom a véleményeket, mert a hegyimentő kutya óta semmit sem érzek biztonak. :-)
Mindnyájunktól csak köszönet illetheti Kis Ádámot az értékes (és nem könnyű nyelvezetű s helyesírású) forrásszemelvények önzetlen hozzáférhetővé tételéért.
Kommentárként csak annyit, hogy az MTA (MTT) mint frissen létrejött testület nyilván nem akarhatott még mást, mint alázatosan a nemzeti közvéleményhez fordulni, jóllehet nem utolsó sorban épp "a magyar nyelv ápolására" jött létre. Ma egészen más a helyzet.