"...a boldogság az sablonos és egysíkú, viszont a boldogtalanság az szerteágazó, színes és sokrétű, könnyebben szavakba önthető, elmesélhető, mert mindenki másképp éli meg önnön tragédiáját."
„Minden halál a saját halálunkra emlékeztet, figyelmeztet, s aki ezzel nem tud szembe nézni, annak a haldoklás, a meghalás látványa is kritikusabb, terhesebb.”
“Ha van mit mondanod, de hallgatásra kényszerítenek, belül mondd ki; az ilyen hallgatás átsugárzik. Az is észreveszi, aki kiáltozásra is kész, hogy elhallgattasson. Ő fog megcsöndesedni, s elakad lehengerlő mondata közepén. Akkor nyugodtan pillants rá, kicsit hosszasabban. Érteni fogja, mit nem mondtál ki. Akinek beszédes a hallgatása, annak a szava rövid lesz, de hiteles. Halk, de határozott. Komoly, mégis derűs. Vonzani fog, anélkül, hogy akarná. Világol a mind sötétebb világban.”
Mi a hűség? Könnyű felelni rá. Az, ami nem változik. "Tégy engem, mint pecsétet a szívedre!" - mondja az Énekek éneke. A hűség: pecsét a szíven. (Müller Péter)
"...Az álom és a költészet szabad. Az vagy, akinek képzeled magad: lehetsz király, vagy koldus, egyre megy, anyja után vágyódó kisgyerek... Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek, s ha dalolok... hidd azt, hogy csak neked...!"
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy. . . de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.
A boldogság egy belső érettség eredménye. Csak is tőlünk függ,és türelmes,napról napra végzett munka árán érhető el. A boldogságot fel kell építeni,és ez sok erőfeszítést és időt igényel. Hosszú távon a boldogság és a balsors létforma vagy életművészet.
"Sokféle út létezik, de csak az lehet üdvözítő, amelyik megnyitja a szíveket. Amikor megtalálod saját ösvényedet, akkor mondod: Igen, ez az én életem. Olyankor béke tölt el, feltárulnak a szívedhez vezető ajtók."
