Szia amikertunk :) nem emlekszem az emlitett hozzaszolasra, de majd utananezek. Barmi volt is a nezetem az iskolarendszer kozpontositasarol vagy eppen decentralizalasarol, mara egyre inkabb az a velemenyem, hogy az iskola befolyasa a gyerek eletben valo boldogulasa szempontjabol elenyeszo, ha eppen nem nulla. A szocializalodas szempontjabol van nemi jelentosege, de a megszerzett tudas nem all aranyban semmilyen modon a boldogulassal. Meg talan egy cseppet az anyagi boldogulassal, de hogy kibol lesz boldog ember, azt nem egy (jo vagy rossz) iskola fogja meghatarozni. A pillanatnyi jo vagy rossz kozerzetet termeszetesen befolyasolja, de egy atlag iskola (ma mar) szvsz tul nagy kart nem tud okozni egy atlaggyerekben.
De ez a mostani nezetem, biztosan fog meg valtozni, meg erdekel masok velemenye is. :)
Szia idike2002!
Emlékszem, a waldorf oldalon volt egyszer egy tök jó beírásod a fejtegetéseimmel kapcsolatban (1323). Nem tudtam akkor válaszolni, erősen függök ugyanis attól, internetezés tekintetében, hogy a szüleim mikor nincsenek itthon, és hogy mikor nincs suli. :) /Bocs!/
Az ottani beírásod alapján feltételezem, nem tudom, hogy jól értettem-e, hogy ha te növelni akarnád a diákok műveltségi szintjét, és az életben való boldogulásuk sikerességét, akkor az oktatásban nagyobb teret adnál a központosításnak. Hát, az én számomra nagyon meggyőző Vekerdy Tamás érvelése ebből a szempontból. Ő ugyanis szintén a diákok műveltségi szintjének emelését, és az életben való minél jobb boldogulásukat tartja szem előtt, de pontosan az ellenkezőjét tenné, tehát a központosítást a lehető legteljesebb mértékben felszámolná. Nem a központosított iskolarendszer hatékonyságában bízik ugyanis-és persze, hogy melyik iskola károsítja kevésbé a csillaggyerekek kibontakozó képességeit-, hanem az alternatív- és magániskolák hatékonyságában. Vagyis hogy az állampolgárokra semmit nem lehet ráerőszakolni, sem a szülőkre, sem a tanárokra, sem a gyerekekre, csak akkor fog az oktatás is jól működni, ha az emberek maguk csinálják meg jobbra, akarják és alkotják az oktatás jobb minőségét.
Az persze megint egy érdekes kérdés, hogy milyen tantárgyakból kell állnia az érettségi vizsgának ahhoz, hogy az ne csak a rövidtávú, papagájszerű tudását mérje a diákoknak, hanem azt a tudást, amit az életben való beváláskor fel tudnak használni...
Sztem a szellemi szabadság és a bárkinek bármiért legyőzése fényévekre áll egymástól
Ha azt szeretnénk, hogy szellemi szabadság legyen, le kell győznünk a nem szellemi szabadságot. Így értettem. Aztán mindenki kedve szerint, vagy hajlama szerint gondolhat véres harcokra, vagy elméleti síkon zajló vitákra... De szeretném, ha bővebben kifejtenéd az ellenvéleményedet, ha még van evvel kapcsolatban.
A továbbiakról: (most nem idézek a beírásodból)
Úgy érzed, hogy a szellemi szabadság egy erőltetett ideológia volna? A szellemi szabadság nem mást jelent szerintem, mint az ideológiák szabadságát: tehát kevésbé erőltetett ideológia, mint a többség igazának elvén működő demokrácia-ami már fél szavazat többség esetén is érvényesnek tekinti azokra is az ideológiáját, akik nem értenek vele egyet.
Ö ö, nem idéztem senkitől, a kútfejemből írogattam neked. Hivatkozom Steinerre, mert úgy érzem, hogy arról beszélek, amiről ő beszélt: de ha nem arról beszélnék, hanem mellé, akkor alig várom, hogy megtudjam ezt!
A sulikban a sokféle pedagógiai program elkészítésére való kötelezés az állam részéről pont a szellemi szabadság felé tett nagyon erős kísérlet. Figyeld meg: korábban, a központi tanterv idején mindenkinek ugyanazt kellett teljesítenie. Kialakult a tanárokban egy olyan kép a fölöttes szervről, hogy az megmondja helyettük, hogy mit kell csinálniuk. Ezt akarja áttörni a rendszerváltás után a vezetés a helyi programok elkészíttetésével, hogy aztán a sok különböző helyi programból fakadóan fölálljon az a helyzet, hogy a különböző iskolákban végre különböző dolgokat csinálnak az egymástól elvileg különböző emberek. Még egy figyelemre méltó próbálkozás van arra, hogy az oktatásban a szellemi szabadság állapota kialakuljon, ez pedig a vezetésben elért reformok között valósul meg: a tantervek között létrejött egy választék, hogy ti. ne csak egy legyen érvényben. A két tendencia, a fönti és a lenti sokszínűsítés annak az ellenerejéből bontakozott ki, ami a szocilizmus alatt működő mindent egységesítő szürkeség volt.
Az oktatásban azonban a szellemi szabadság akkor jönne létre, ha a fönti és a lenti sokszínűsítő reformok hodozójaként alakulhatna a két szint között egy harmadik. Ez azt jelenti hogy az iskolák mentesülnének a sokszínűség létrehozásának feladata alól, mivel csupán csatlakozniuk kellene az egymástól pedagógiai irányelvekben különböző bázisokhoz: eldönthetnék, hogy melyikhez. Az állami központ pedig felszabadulna az alól a felelősség alól, hogy döntsön a különböző módszerek helyénvalósága vagy nem helyénvalósága felől: ezt is a köztes intézmények döntenék el (a bázisok), és az iskolák ahhoz csatlakoznának, amelyikkel egyet tudnak érteni. A bázisok kiépítéséhez nem kellene plusz intézményeket létrehozni, ha a már létező pedagógusképzésekre bíznánk ezt a feladatot.
Az érettségi tantárgyainak és pontos anyagának összeállítása is az egymástól különböző bázisok feladata lenne, plusz az akkreditáció is. Az is különbözne bázisonként, hogy mennyi bürokráciát kérnek a hozzájuk csatlakozó-rájuk szavazó-iskoláktól (vö.: ISO), és hogy miben mekkora szabadságot engedélyeznek-kérnek az iskoláktól.
Ha ugyanezt a struktúrát az oktatás mellett alkalmazzuk a politikai életre is, akkor érjük el azt a többpártrendszert, amiben az egymásól különböző pártok időben egymás mellett, nem pedig egymást követve léteznek. Ehhez egy dolog kell: hogy az ideológiáját senki ne akarja azokra érvényesíteni, akik nem akarnak ahhoz csatlakozni: kell tehát egy központi, SEMLEGES bíróság, amelyik elítéli a jogszerűtlen, erőszakoskodó igehirdetőket.
Szval görcsölhet az állambácsi valamiféle egységeset itten, mikor a tancsi becsukja maga mögött az ajtót, akkor csak reménykedhetünk, hogy otthonról egészséges hozzáállást és szemléletet hozott :) (mert szerintem ott dőlnek el a dolgok, nem a közintézményekben)
A tancsi hozzáállását a dolgokhoz erősen befolyásolja az intézményszervezet, aminek a részeként működik. Ha ugyanis a bázisok annyi hívővel gazdálkodhatnának, amennyit meg bírnak szerezni maguknak (itt a hívek pénzére kell erősen koncentrálni), akkor a tancsinak igencsak érdekévé válna, hogy meggyőzze a gyerkőcöt az életre szóló hűség felől-ezt pedig erőszakkal, és módszertelenséggel, személytelenéggel nem lehet megtenni. De itt ezen a ponton a téma kicsit messzibbre vezet...
Az indiaiak lelkébe nem másznék bele (se az arabokéba, se a hakázokéba, se máséba).
Tabu? Veszélyes? Nem szívesen hallod az ilyenfajta gondolataimat? Mert attól ugyan még nem szűnnek meg...
am: Kh., vagy, milyen volt a nyaralás...? Vagy valami ügyetlen kezdeményezés... Jók azok a faroksztorik a oldalon, de kicsit talán kihagyom, nem baj? Úgy szíven talál... ... vagy nem tom.
tyuty: Köszi, a nyaralás isteni volt!
A többit nem értem. Milyen kezdeményezés? Milyen sztorik?
am: Kezdeményezés a beszélgetésben. Nem szexuális kezdeményezés. Nem szívesen beszélgetnek velem az emberek. Túlságosan sok a mondanivalóm... Faroksztori pl.: Hölgyek, urak, szex-Egy érett nő szerint...-7471
:)
Enyem gyerek (nem csillag es nem indigo) most 4,5 eves es fullban az urhajos korszakban vagyunk. Tegnap este az apjat kuldtem be fektetni, mert mar mese utan nem birtam valaszolni a "mi lesz a napbol ha elfogy belole az osszes energia" tipusu kerdeseire. Es hogyan keletkezik a nap es o is urhajos es szamitogepet epit es urhajot es en leszek a felesege es egyutt fogunk repulni.
Sztem a szellemi szabadság és a bárkinek bármiért legyőzése fényévekre áll egymástól :o)
Sajnos épp az állam(hatalom) penetráns tulajdonsága, hogy ideológiát is le akar nyomni az alattvalók torkán (Steiner még a saját iskoláiban sem erőlteti a mögöttes filozófiai tartalmat, hanem enged szabadon dönteni). Figyeld meg, hogy a bármi mellett érvelők akkor idézgetnek elhíresült tekintélyektől például a legbőszebben, mikor a saját indoklásuk valamiért gyenge lábakon áll. Aztán bármelyik "tekintélyes" életművét ha megpiszkáljuk kicsinyt, kiderülnek a turpisságok (mármint csak annyi, hogy nem volt mindenható).
Gondolj bele, a sulikban tanítanak valamit, ami korántsem feltétlenül örök érvényű, hanem a "tudomány mai állása" szerint való közgondolkodást tükröz (sőőőt, kistyuty halálra cikizte a biológia (fizika stb.) tankönyvét, mert már bőven túlhaladta a tudomány a tanítást :) Maguk a tankönyvek erősen vitathatók, és nálunk nem tanítanak a tanárképzésben tankönyvelemzést (nagyobbikom tanult a londoni kurzusán), ami alapján lehetne választani (az egyre bőségesebb, ám minőségét tekintve igen megkérdőjelezhető kínálatból). Talán nem véletlen, hogy pl. az AKG saját tankönyveket ír (ad ki, használ).
Továbbá tantervkészítést sem tanítanak a tancsiknak, mégis pillanatnyilag bizonyos sulikban háromféle - a hozzánemértők által az iskolákban összekókányolt - tanterv alapján tanítanak. És akkor még nem említettem az erkölcsi és morális kérdéseket, melyek hordozója (a vallástól átvéve a szerepet) egyre inkább a média...
Szval görcsölhet az állambácsi valamiféle egységeset itten, mikor a tancsi becsukja maga mögött az ajtót, akkor csak reménykedhetünk, hogy otthonról egészséges hozzáállást és szemléletet hozott :) (mert szerintem ott dőlnek el a dolgok, nem a közintézményekben)
Az ISO egy méregdrága "minőségbiztosítási" rendszer (amitől jó sokba kerül a közoktatás; lehet melletdöngetni, hogy mi mennyit áldoztunk rája). Kifizetünk "szakértő" cégeknek iszonyatos pénzeket, akik mindennek a leadminisztrálására kényszerítik a nemzet napszámosát ahelyett, hogy a tanítványaival foglalkoz(hat)na.
Az indiaiak lelkébe nem másznék bele (se az arabokéba, se a hakázokéba, se máséba).
Köszi, a nyaralás isteni volt!
A többit nem értem. Milyen kezdeményezés? Milyen sztorik?
Aha, én is így kezdtem, amikor először gondolkodtam el a szellemi szabadság miben létéről. Az volt a nézetem, hogy ne legyen nem csak párt, hanem semmilyen intézmény!: az emberek csak a saját neveiket írhatják mindenhez oda, tanárként is csak azt taníthatják, ami név szerint az ő tanításuk--mivel nem létezik az a dolog, hogy történelem, fizika, stb. Egyéni felfogások vannak, és az emberek nem mondhatják, hogy történelmet tanultak, ha a Kovács Pista tanította, vagy ha a Horváth József. Mivel nem ugyanazt tanulták... ...
Aztán változott a nézetem.
Rehabilitáltam az államot.
Fölfogtam, hogy mi az állam, és hogy mire való.
A lényege az, hogy bármilyen dolognak a működtetéséhez, ami körülvesz bennünket, tanítások szükségesek. A tanításoknak pedig hatáskörzetük van: azt értem ez alatt, hogy van egy kapacitása minden tanításnak, amiben úgy tud elterjedni, hogy ne váljon hazugság, vagy majmolás belőle. Rudolf Steiner azt akarta, hogy a tanítások a saját erejükkel terjedjenek el, a világon bármilyen dologgal kapcsolatban, tehát vallásszabadság legyen, alternatív iskolák és olyan pártok, amik az ötleteiket a saját híveikkel együtt valósítják meg, nem erőszakolhatják senki másra. Ez nem a többség győz demokráciája, hanem a mindenki szóhoz jut a saját portáján demokráciája lenne. Az állam feladata pedig a szabadság fenntartása, tehát meg kell akadályozni, hogy az egymástól a szivárvány minden színében különböző nézetek beleártsanak egymás hívei közé erőszakkal. Győzködni lehet. Pártokra úgy van szükség, ahogy tervekre, elméletekre, tantárgyakra, vallásokra, tanításokra. De megmérgeződik a dolgok tartalma, ha olyan emberek kezdik képviselni hivatásból a dolgokat, akik nem meggyőződésük, megértésük és rokonszenvük alapján vannak a dolgokkal kapcsolatban-hanem vagy rájuk erőszakolják a többség győz elven, vagy eltartják őket: mint ahogy millió nem alternatív tanárt pénzelnek le azért, hogy erről vagy arról diskuráljon a gyerekekkel.
A legfontosabb feladat a viágban, ami már Athénban is a demokrácia előtt állt (de ott állt még a rabszolgaság legyőzése is), hogy a tanításokat, az ötleteket a saját vivőerejükből táplálkozó hatáskörzetükre redukáljuk-hogy akik nem értik, ne tudják képviselni...hamisan... Evvel az előremutató áramlattal szemben az az ellenpólus áll, ami nem más, mint amit ma teljesen kifejlődött változatban Indiában találunk meg: Indiában az emberek immunisak a pestissel szemben (Európába a nagy járványok mindig onnan jöttek be), mert olyan dzsuvában élnek, mint ahogy az a szent könyveikben meg van írva. Hozzászoktak. A döglött állatokat a folyóba dobják, de három méterrel lejjebb már isznak belőle. Az emberek szekerekkel közlekednek a városokban, mert ezt így kell, elbarikádozzák a betelepült európaiak városrészét maguktól: nem használják a saját ítélőerejüket semmivel kapcsolatban. Az Én helyett más erő működik bennük a döntéshozatalnál az ítéleteiknél, szokásaiknál, választásaiknál. Vallásukban a szertartásokon olyan halandzsa szövegeket hallgatnak és énekelnek, hogy annak semmi értelme, istenek értik csak, és természetesen csak papok olvashatják, mind a négy könyvet négy különböző pap, az év meghatározott időszakában... Szertartásaik nagy részét nem is láthatják a hívek: a szanszkritok Indiája ez, akik az ősi Indiát lerohanták, a mai napig az ő népszellemük tartja hipnotikus erejében ott az embereket. Ott fészkel minden meggyőződés, ami nem önmagukkal azonos emberek meggyőződése. Az európai embernek át kell gondolnia, önmagán át kell áramoltatnia a világot, mielőtt bármit papagájként visszamond, hogy ne egy sznob kaszt tagjaként képviselje a nézeteit, hanem egy érző és tudatos individuumként.
Ha Rudolf Steiner valamit le fog győzni Európában a szellemi szabadság életre hívásával, az India leigázóinak legyőzése lesz... (a szanszkritoké)(előtte a droidák laktak ott)
Úgyhogy mindent bele kedves anarchista tanárnő, nekem pont az ilyen emberekre lesz majd szükségem... :) /Kh, viccelek ám...Vagy ez már nem vicc... ? -- /
Csak azt akartam kérdezni tőled, hogy mi az az ISO, mert írtad egyszer a waldorfba /1412/...? :)
Kh., vagy, milyen volt a nyaralás...? Vagy valami ügyetlen kezdeményezés... Jók azok a faroksztorik a oldalon, de kicsit talán kihagyom, nem baj? Úgy szíven talál... ... vagy nem tom.
A képek egy részét fotózom, a többit ellopikálom ill. újrahasznosítom kicsit átvariálva :)
Valaha nekem is voltak világmegváltó terveim, bár sosem politikai jellegűek. Abban max. odáig tudok eljutni a fejtörésben, hogy nem bánnám, ha megszűnne minden párt és határ ;o) Szvsz. kiválóan tud(na) rendeződni a káosz politikusok nélkül is :)
Biztosan kapnál szavazatot :) Mindenre van vevő :o)
Nahát, ez itt egy szép kép... Mind szép képek, zsenik vagytok tyutyus, honnan szedtek ennyiféle képet???
Köszi, hogy beraktad!
Pont arra gondoltam, hogy megváltom a világot! Csinálnék egy pártot, vagy inkább egy alkotmányt, szal egy olyan országot, amiben az lenne a lényeg, hogy minden hatalmon lévő párt csak azokra terjeszthetné ki a terveit, akik rá szavaztak. Lenne egy központi bíróság, amelyik ügyel rá, hogy senki ne sértse meg a másokra szavazók más dolgait! Mindenki menjen a saját szemétdobjára, osztán gyűjtsön kedve szerint embereket! Csuda jó világ volna, nem lenne benne hazugság, minden dolog azt tartalmazná, amit hirdet magáról!!! Ez mindenkinek jó lenne!
Szerinted szavaznának rám? :)
Azért ez az ürhajos ügy régen volt, akkor mikor kezdet beszélnio, ami az ő esetében 4 és fél éves korában történt. Ma már majdnem normáli....
Vannak hepjei és komoly céljai és tényleg nagyon jóságos gyerek a tesokhoz viszonyitva is. Akkoriban viszont sok másról is beszélt, más naprendszerekről, más bolygok életéről, s öszintén mi ettől nem estünk hanyatt. Mi csak meghallgattuk, miként a többi csemetét is. Késöbb mondták nekünk, hogy indigokék, amiről viszont szintugy nem hallotunk sokat. Igazából én ezt em komlikálom túl. Minden gyermeket érdekel valami és én igyekszem, hogy arról ő többet tudjon meg. Ha rajzolni szeret, akkor segítem abban, ha focizni, akkor abban, ha olvasni akkor abban, mert szerintem mindannyian tehetségesek vagyunk, ha engedjük azt kibontakoztatni... s amire igazán ügyelek, az az, hogy egy dolog igazán lényeges és az a bennünk lakó emberisség, jóság megörzése, a többi másodrendű kérdés
Megkerdezhetned tole a kovetkezoket (zarojelben a helyes valaszok):
-urhajos koraban hogyan hivtak ot (Francis Richard "Dick" Scobee)
-a feleseget (June Kent Scobee)
-hany gyereke volt (2)
-hogy hivtak oket (Kathie és Richard)
-mikor szuletett (1939. May 19., Cle Elum, Washington állam)
es bonuszkent: tudja-e, hogy 1978-ban valogattak be urhajosnak.
Biztosithatlak, ha barmelyikre jol valaszol, az eleg meredek volna!
Hello
Olvastam a topikot, es nagyon erdekes, minden tamogatasom es elismeresem, figyeljetek mindenre, amit mond vagy magyarazni probal. Akar vegyetek fel magnora, ha nem ertitek mit magyaraz.
En igazabol amiatt aggodnek, hogy ezt az urhajos dolgot bedobta a kissrac. Ugyanis ha az ujraszuletes nem jarkal elore-hatra az idoben, akkor csak egy olyan katasztrofa volt, ahol a tomites miatt mind a heten meghaltak. Nehogy jojjon vmi igen titkos szolgalat, es osszecsomagolja es elvigye a teljes szobajaval egyutt, mint az amerikai legiero tisztjet, aki pl. allamtitkokat tudhat.
:-((
A gyerekeim egy nemzetiségi iskolába járnak. Olyanba, ahol ovodától érettségiig járhatnak egy helyre, egy épületbe. Igy igazából 3 éves koruktól vannak ott, napközben gyakorta látva egymást. Az oviban külön örülnek annak, ha a tesok meglátigatják a kistesojukat. Amugy kis osztálylétszámok vannak. Van akinek csak 11 osztálytársa van.A gimiben pedig 7-10 fös osztályok vannak. Nagyon családias jellegü az egész suli. Mindenki ismer mindenkit név szerint. A tanárok is ismerik minden gyermek otthoni életét is.
Egyébiránt nem az lep meg, hogy tehetséges, ez egy adotság,remélem tud majd vele élni. Ami igazán különleges az nem a történetei, amiket mesélt, hisz ez lehet egy fantázia dús gyermek mesélökedvének szüleményei. Az is legfeljebb csak talán büszkévé tesz, hogy már igy kicsiként is érzi, hogy felelöseg vagyunk dolgainkért, s azért, hogy képességeinkhez méltón jók és bölcsek legyünk. Ami szíven ütött s, amit azóta sem tudok hova tenni a bátyám halálával kapcsolatos "jóslata", az a könyörtelen keménység, miként a bratyó szemébe mondta, hogy most, most fogsz meghalni ( majdnem pofon csaptam, de megúszta azzal, hogy el zavartam). A bratyo akkor egészséges volt, és láttam rajta, hogy zavarja a kisfiu kejelentése. Ezt nem tudom hova tenni és ez kissé zavar vele kapcsolatban. Azt értem én, hogy számára az elmúlás nem is igazi elmúlás, hisz talán a 7 éves gyermeki tudata tiltakozott a megszünés a halál ténye ellen. Mégis szinte zavaró, hogy mennyire természetes dologként kezeli az elmúlást, mint anygyalá való átlényegülést ( pedig mi erről nem beszéltünk neki sosem), ami bizonyos szempontból örömteli dolog számára, ha valaki ugy megy el, hogy jó életet élt és teljesitette a feladatát. S azt pedig sosem felejtem el és számunkra tényleg segítség volt, amikor azzal vigasztalt minket, hogy emlékezni kell, szeretni s gyönyörködni, mert akkor elmulik minden bánat és boldogok lehetünk. Ez a három szó ( amit lehet, hogy Csabi rég elfelejtett) nekünk azóta a saját kis életünk motoja....
Minden elfér vele kapcsolatban az én butus fejembe, csak az nem, hogy miért mondta, hogy most fogsz meghalni, mert sokat cigizel ( elötte számtalanszor mondta neki, hogy ne dohányozz, mert beteg leszel, de akkor azt mondta, ne dohányozz, mert meg fogsz halni, majd amikor bratyó azt mondta, hogy ne bolondozz Csabika, persze, hogy meg, de nem most, akkor a válasza az volt, de most, most fogsz meghalni, aztán elzavartam, mert baromi dühös lettem rá és rém ciki volt, hogy ilyet mondott több ember elött... Többet nem találkoztunk a bátyámmal...
Egyszer egy 17 gyerekes anya azt mondta, hogy minnél többedik annál elevenem, talpraesetebb s kicsit talán hisztisebb is. o én 17 ben azért nem gondolkodom....
Amugy szerintem az átlagnál tehetségesebb gyermek sem természetfölötti jelenség, csak mákja volt vagy pechje, hogy valamiért extrákkal jött a világra, de hogy mi lesz vele az ezer meg ezer dologtól füg, mert lehet Teréz anya, vagy Edison, de lehet Mengele is vagy, amit én többször láttam lecsuszot és szétszuszot drogos. Meggyözödésem, hogy sokkal több extr tehetség születik, mint amennyi kibontakozik, de mert nincs inditó energia, szeretet vagy rosszabb esetben gyülölet nem tud valósággá válni, felszinre törni és meggyözödésem az is, hogy sok átlagnak gondoltból válhat extra, ha a körülmények ugy hozzák, ha sok a szeretet, ha sok a szenvedés, ha vannak álmok és álmodok vágyak és akarat.
Ezekre egyik kedvenc példám Arany és Mora, akik ugy nöttek fel, hogy sok testvérük meghalt, s igazán elkényeztetett majmok voltak az otthoni körülményekhez képest . ( Mindig elsirom magam, amikor Morát olvasok fel a gyerekeknek, olyan lélekmelengető). Vagy Radnóti, aki csak tehetség volt, de nem igazán csodás költő addig, mig nem jöt el számára a borzalom.
Talán a legfontosabb az, amit Te is irtál: "nagy teret engedünk neki, hogy felfedezze a világot és megtapasztalja a dolgokat (ésszerű határokon belül). Mi sem szeretnénk elnyomni fantasztikus kis személyiségét, de néha, így a hisztiknél -főleg a türelmetlenségünk miatt - elveszítjük szem elöl ezeket a fontos dolgokat"
S hogy mivé váli igazából annyiban érdekel, hogy jó ember legyen, jóságos és ne akarnok, s hogy ezt miként éli meg orvosként, környezetvédőként, kukásként vagy szodásként tulajdonképpen másodlagos kérdés.
Magam életében sem zavar a viszonylagos sikertelenségem, mert a legfontosabb dolgokban akkor is sikeres vagyk, ha ezt csak mi néhányan tudjuk. Mert számomra az igazi siker az, amikor szóba áll velem az extra mod zárkozott és rossznak tartott kisfiú, amikor barátjává fogad Palika, akinek csak egy keze van meg a 4 végtagjából, amikor egy 17 éves elfogad nevelőmamájának és büszkén mutat be a barátainak és persze a férjem a gyerekeim a házaságom. Hát kell ennél több? s látom, hogy sokan nálam ezernél jobb körülmények közt élök is vágynak erre, talán irigykedve is egy kicsit.
Azért nekem is van egy álmom, csak még kevésnek érzem hozzá magam. Egyszer majd szeretnék irni, irni és irni. Könyvet, naplót, elbeszélést, novellát. Irni valamit, mert irni valami olyasmi, mint elindulni a lélek nagy útvesztöjében, mint felfedezni a mindenséget és a paradicsomba eljutni.(miközben megismerjük a végtelent a mélységeivel, bugyraival és felemelő magasságaival együtt) ( ehhez viszont lekéne dolgoznom a diszgráfiámat, mert mindig felcserélem a betüket és méltóvá kéne válni rá, csak ugy az írás szenvedélyéért magáért)
Végülis Cs mindig leköti magát valamivel, unatkozni nem láttam, akkor inkább olvasgat, vagy leül a számitógép elé és játszik egy stratégiai, városépitős játékkal.
Nincs két egforma gyermek, igy igazán nem is lehet őket összehasonlitani. Másként nevelödik egy elsőgyermek, másként egy olyan, aki sokadikként érkezik. A sokadikat szoktam én Varga Domokos után szuperegykének nevezni.
Azt hiszem azért abban, hogy a mi gyermekeink sokkal határozottabbak nagy szerepe van annak az alig élhető világnak, amelyben élünk, amelyben látják a mi tiprodásainkat, hogy a becsület mezején maradjunk miközben látják jozano, hogy a becsület mezején van még adoságunk.
Az, hogy minden gyermek más még egy családon belül is szembeötlö. A nagy a szervező, de hát rá is volt erre szorulva, hisz önkéntelenül is idönként segítenie kellett a 4 kissebbet. A középső az érzékeny, a kis simlis, de hát tudjuk, hogy a helyezkedés mindig a középsöknek a legnehezebb, ők azok, akik a se nem nagy se nem kicsi kategoriába csusztak.
Öten ötfélék, mert kapnak arra lehetöséget, hogy mások legyenek. Azt hiszem miden gyermek, akit ugy nevelnek, hogy engedik neki szárnyprobálgatásaikat, kiknek nem a szülök mutatják az irányt, mind mind kicsit másabbak, mint az átlag ( ha van olyan, hogy átlag) gyermekek. ettől még vannak tehetségesebbek, kevésbé tehetségesek, kinek az iq-ja kinek az eq-ja jobb.
Nálunk nincs hivatalosan egy "normális" gyerek se. A részképességek szerint a tesztekben, amiket csináltattak velük, mindegyik produkált minden irányban egy-egy extrát. Szerintem ez igy jó, de lehet, hogyha másként állunk a neveléshez, akkor minden szinten hozták volna az átlagot. Bár ketten közülök tényleg talán okosabbak, gyorsabb észjárásuak, de ez talán azért is van igy, mert az ő tehetségük egy olyan területen mutatkozott meg, ami a szakemberek szerint is hamarabb válik nyilvánvalóvá. A logikai kézség, a matamatikához való tehetség nyilvánvalóan hamarabb mutatkozik meg, mint pl a nyelv kézség, az irodalomhoz való fogékonyság.
A két eszesebbnek tünö gyermekem közül viszont tény, hogy Cs, aki a tanitónéni szerint indigo, a bölcsebb, és az eltökéltebb és tényleg még a mi kategoriánk szerint is másabb.
Azt hiszem az ő kategoriájába tartozó gyermekeket nehéz nevelni, de nehezebb elviselni s, ami talán számunkra szülök számára nem olyan gond, de a tágabb környezet sok sebet adhat még.
Azt irtam, hogy Cs késön kezdett beszélni, késön lett szobatiszta, de ennek ellenére iszonyuan figyelmes baba volt ( ezért voltam abban biztos, hogy nem sérült). 2 évesen csak könyvvel a kezében volt hajlandó aludni menni, ugy csinált mintha olvasna. Nagyon sokáig tudott egyedül is játszani és kicsiként ilyenkor nem igazán lehetett zaklatni, mert akkor dühös lett. Mi ezt itthon tiszteletben tartottuk és ezért sosem volt gond, de az oviban első nap leütötte az egyik kisfiut. Leült épitözni a lába közt egy csomo kockával, egy kissrác meg elakarta venni az egyik kockát, amire ő orrba vágta ( mi addig nem láttuk verekedni)
Vesziteni nem tudott, de öszintén a gyerekek többsége sokáig nem tud. Ezt áthidalta azzal, hogy ő talált fel éves korától ársasjátékokat. Van olyan, ami kártya és a sakk ötvözete, kicsit bonyolult, de van benne ráció, ráadásúl, ha vesztet akkor kitalálta a következöt....
Van benne eröszakosság, de sosem durva. Inkább ha közölni akar valamit, akkor azt közli mindenféleképpen. Nem ugy mondanám, hogy szófogadó, hanem az indokokkal alátámasztott érvekkel nem száll szembe és nagyon jó indulatú, figyelmes.
Szembeötlö tulajdonsága, talán, hogy közlékeny, föleg a felnöttekkel szemben, de nem tekintély tisztelő. A tanitónénijét szereti, de nem azért, mert tanitó néni, hanem mert komolyan veszi őt.
Nagyon bölcselkedő, föleg globális dolgokban és meglepő dolgokat is mond, s ezekért kész vitázni akárkivel. Nehezem magáz valakit, ami az ő korában már fontos lenne. Van benne egy sajátos felsöbbrendüség is, ami nem gögöség, inkább a magabiztosság igy tükrözödik. Igazán nem hagyta magát nevelni, hanem neveljük egymást, valahogy em tünt fel, hogy eddig neveltük volna. Neki nem kellett nem szabadottakat mondani, vagy csak ritkán, valahogy adta magát minden dolog, s erre nem is igazán tudom a választ. Ő nyugis gyerek, nem nyüzsög, figyel, szemlél és véleményez ( ebben szilárd)és ugy beszél, mint aki igét hirdet, iszonyú komolyan véve a dolgokat. A szabályokat igazán nem szegi meg, bár nem sok van, amit igazán szigoruan veszük. Rendetlen viszont,de ő tudja, hogy mi hol van ( csak mi nem ). Azt hiszem mi addig mig nem árt vele magának vagy másnak többnyire szabad döntést adunk a gyerekeknek. Nem kötelező fözeléket enni, ha nagyon utálja, de akkor oldja meg (egyen melegszendvicset) Bizonyos keretek között minden gyermeknek lételeme a szabadság.
Szerintem egy isten igazából szeretet gyermek sosem fog elveszni, ettől ne félj, szeresd és a szeretet kellön bölcsé tesz, ahhoz, hogy tud mit kell tenned.
Örülök, hogy nyílt egy ilyen topik, és újabb információkat kaptam arról, amivel anyukám már jó ideje "bombáz"
Ő rettentően elkötelezett híve az ezoteriának, mélyen beleásta magát a tanfolyamoktól kezdve a könyveken át, minden lehetőséget megragadva. Nos, ő mondta a nagyobbik fiamról, hogy biztos indigó gyerek.
Rá eléggé ráillik a O. hozzászólásban leírt félelmek pár része, pl. ha nem adunk neki értelmes feladatot, agresszívvá válik, unatkozik. Ha leköti valami vagy valaki, és érdekli, nagyon beleássa magát.
Ő az első gyerek, így a tesóig (2 év), minden figyelmet és rengeteg foglalkozást kapott. Nagyon hamar tudott önállóan játszni, ez ma is jellemzi.
Amúgy én nem érzem átlagon felettinek, de tény, hogy rendkívül nehéz nevelni.
Mondjuk jó rajzképesssége van, imád is rajzolni, a fizika iránt már most nagyon érdeklődik, és részletes magyarázatot kér mindenre (5 éves). Ő is dús fantázájú, de van nála is egy visszatérő motívum: mégpedig ő élt már korábban egy másik bolygón, akkor az anyósomék voltak a szülei. (és még sok mindent mondott mi volt azon a bolygón, de azt már aktuális eseményekhez lehetett kötni)
Még sorolhatnám, vannak érdekes tulajdonságai, és tényleg figyelemre méltó a kölyök. Én is kicsit úgy érzem, nem tudok annyit energiát rá áldozni, aminnyit tényleg kellene, de akkor ez biztos elveszik? Amúgy az agresszivitását (tesó fele is, bár már jó a viszonyuk), szófogadatlanságát nehéz kezelni, az ovi sem a legjobb (bár ő szívesen jár)
Bár én nem érzem őt rendkívülinek, talán hihetek anyukámnak? Így leírva kevés az infó, de milyen odafigyelést indokol egy indigógyerek?
anyabanya!
A Te 8 évesed szófogadó volt? Tudtátok terelgetni? Hagyta magát nevelni? Mennyire hagytatok rá mindent?
(az enyém ha engedünk, még egy kicsit akar, ha kérdezünk, alkudozik, a "vereséget" nem viseli stb)
Ha szabadon hagyjuk, hogy fogja tudni később betartani a szabályokat??
Anyabanya,
A napokban hívták fel a figyelmemet erre a topikra. Röviden nem is tudnám leírni, mennyi gondolatot ébresztett bennem. Most is csak azt mondhatom Rólad és a családodról, hogy nagyszerű emberek vagytok. Szerintem a családon belül minden gyereknek ilyen szabadságban és szeretetben kellene felnőnie, akkor lenne esély a negatív társadalmi jelenségek (pl. erőszak, bűnözés és egyéb "ártalmak" mellett a kicsinyesség, aljasság, stb. )minimalizására. Le a kalappal, hogy a gyerekeitek és saját boldogságotokat ennyire az anyagi nehézségek felé tudjátok helyezni. Érdekes - legalábis én ezt figyeltem meg - hogy az átlagon felül értelmes és jóakaratú/-szándékú emberek valahogy sosem képesek a "tehetségükből eszükből" meggazdagodni, viszont ő belőlük a nem észlény rámenősebbek annál inkább:-)
A topik fő témájára visszakanyarodva, nekem elég vegyesek az érzéseim ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Szerintem a genetikai adottságokon túl minden gyerek nagyon fogékony, fantáziáló és az anyabanyáékhoz hasonló családokban komoly esélyt kapnak, hogy a későbbiekben kibontakoztathassák képességeiket és fejlesszék tudásukat. Nem feltétlen kell az átlagnál értelmesebb gyerekeket természetfeletti lényként kezelni. Ez szerintem hit kérdése, ami az előző hozzászólókban nyilván erősebb az átlagnál.
És egy összetartó és szerető családban a kisebbeknek sokkal könnyebb dolguk van a "tudást" hamarabb felszedni, mert a kisebb testvérek óhatatlanul is eltanulnak a nagyobbaktól valamit, amik aztán tovább fokozzák az amúgy is érdeklődő emberke kiváncsiságát a világ dolgai iránt.
A kisfiúnk, Marci (3 éves lesz okt-ben) szintén nagyon sok megnyilvánulásában elgondolkodtatott minket, hogy kicsit más, pl. érdeklődőbb, fantáziálóbb, kreatívabb, mint a kortársai. A fejlődéséről annyit: ő is alig sírt csecsemő korában, aztán nagyon korán elkezdett mozgolódni, 2 éves korára néhány hét leforgása alatt tanult meg mondatokban, jól ragozva beszélni, de ezek mellékesek, voltak negatív és pozitív oldalai. Mindig nagyon fejlett volt a játékkészsége, egyedül, néha csak fantázival pl.képzeletbeli kockákból képes építeni, általában szétszed kész játékokat és többől egy újat rak össze, meg ilyenek. De talán nem is ezek miatt más (ha egyáltalán "ilyen más". Sokkal inkább szembetűnőbb az "érettebb viselkedése", ha kortársak is jelen vannak, vagy csak idegen helyre visszük. Pl. a dokik - ahova többször vittem magammal - szoktak elcsodálkozni, mennyire toleránsabb és érettebb a hasonszőrűekhez képest.Egyszer a gyógytornásznál egy amolyan "parajelenség hölgy" mondta róla, hogy abból a pár mondatból, amit váltott vele, kiderült számára, hogy nagyon tehetséges gyerek. (Hozzáteszem mégegyszer, én nem hiszek ezekben a természetfeletti dolgokban.)És akkora,de akkora a szeretete a kistesója felé, hogy sokszor elérzékenyülök miatta :-)
Mi is elég nagy teret engedünk neki, hogy felfedezze a világot és megtapasztalja a dolgokat (ésszerű határokon belül). Mi sem szeretnénk elnyomni fantasztikus kis személyiségét, de néha, így a hisztiknél -főleg a türelmetlenségünk miatt - elveszítjük szem elöl ezeket a fontos dolgokat.
Egyelőre csak azon és csak kicsit aggódunk, hogy vajon jó vagy rossz irányba viszi-e el a jelenlegi kis személyisége, vagy egyáltalán hogyan éli meg, ha letörik néha a szárnyait a fantáziálása miatt akkor, ha pl. bekerül majd oviba, a más érdeklődésű gyerekek és a ki tudja milyen szemléletű, elvű ovo nénik közé.
Mint írtátok Ti is többen, a gyerek minden szülőnek különleges és sokszor egy kis csoda, vagy ahogy valaki elnevezte, "indigó" (de miért pont az??). De nem szabad se magunknak bebeszélni, sem vele azt éreztetni, hogy valamilyen "különlegessége" folytán az ő sorsa megpecsételődött és valamit meg kell váltania a világban. Különben csak ártunk neki és magunknak is.
Az én lányom nem indigó, azaz nem foglalkoztam vele eddig. Meg persze mindegy is, nekünk különleges így is, úgy is. Mint mindenkinek a sajátja.
Mi sem vagyunk vallásosak. Jobban mondva hiszünk, de nem istenben, hanem valamiben. Én meggyőződésesen hiszek a reinkarnációban. Sőt, inkább belátom, mint hiszek benne. Ennél fogva a leányóznkat is így neveljük, hogy ez elfogadott tény, és beleépült a kis 3 éves világképébe.
Sokat szokott furcsa dolgokat mesélni. A minap például államünnepre készült.
Majd egyik fürdéskor, még pár hónappal ezelőtt mesélte, hogy amikor felnőtt volt, akkor volt három gyereke, akik mérgesek voltak rá, csúnyán néztek rá, mert nem volt szépen felöltözve(?)
Sokat mesél valami földről, ahová dolgozni járt és voltak tehenek is. Fene tudja, lehet hogy csak belemagyarázzuk, de én elhiszem neki.
anyabanya: Amiket a fiad mond, a halálról és a világ rendjéről, szinte pontosan így van megfogalmazva azoknál a filozófusoknál, sőt azoknál az embereknél, akik átéltek halál közeli élményt.
