Nem akarok kötözködni, de technikailag még nem váltatok el, és nem is nagyon siettetitek. Azt mondod elfogadja, hogy túl van rajta, de négy év mégis kevés volt, hogy megtegyétek a szükséges lépéseket, pedig vita sincs köztetek...
Biztos, hogy a véletlen - és némi technikai baki - műve, hogy még nem léptétek meg?
max annyi, hogy kamionsofőr! amikor megismertem nem volt még az!
most úgy dolgozik, hogy 3 hónapot kint van, 2 hetet itthon.
nehéz így kapcsolatot életben tartani. hiába keres jól, az már nem nekem nem volt elég. amikor elkezdte, akkor mondtam neki, hogy csak egyszer szólok, hogy elég volt, elvárom, hogy akkor hagyja ott, és foglalkozzon a családjával.
nem tette meg...
ennyi!
szép emlékeim vannak, és nem is engedem elrontani. remélem a fiunk később majd elmondhatja, hogy rugalmasan, és az ő érdekeit figyelembe véve bonyolítottuk a válást!
el fog még telni pár év, hogy magamban rendbe rakjam a dolgokat. és jó lenne, ha ő is találna magának valakit, az lenne az ÉN lelkemnek az igazi megnyugvás! önző szempont, tudom!
Mondhatnád, hogy jó dolgomban azt sem tudtam mit csináljak
- dehogy mondom.
Sajnos így működünk, fiatalon összekerülünk, aztán megváltozunk, kiforrunk.
(Kedves kollégámnak van erre egy nekem tetsző hasonlata: mikor két fiatal összekerül, olyanok, mint két egymás mellé fektetett fenyődeszka. Aztán az évek múltával a két deszka kiszárad, csavarodik erre-arra. Ha mázli van, egy irányba, ha nem, hát kétfele.)
Én úgy érzem, teljesen fölöslegesen hibáztatod magad. Ő is változott, hidd el, legfeljebb nem vallja be magának.
mert ha egy olyan nővel kerül össze, aki más mint én,
ő veled akart akkor összekerülni :) Legalább utólag ne gyárts erre elméleteket, önvádakat. 20 évesen nehéz kiforrott nővel összekerülni, hacsak nem a 40 éveseket szereti egy pasi :)
Sztem korrektül vállaltad a döntésed, ne nehezítsd meg a saját dolgod.
(a "jaj, hogy lehetett otthagyni azt a drága embert/asszonyt..." kezdetű mesékben nem hiszek. Minden ilyen drága embernek van vaj a füle mögött.)
Alkoholista szülőktől származom. Életemben először voltam szerelmes, amikor megismerkedtem vele. És neki is én voltam az első, sőt minden tekintetben elsők voltunk egymásnak.
Menekültem otthonról, és csak isteni szerencsémnek köszönhetem, hogy vele kerültem össze, és elkezdhettük az életet együtt.
Megszületett a fiunk, úgy gondoltam, hogy én, aki egy rettenetes zaklatott családban nőttem fel, biztosan nem fogom elhagyni azt, aki biztonságot ad nekem, és a gyerekemnek.
Aztán felnőttem. Rengeteget változtam, ő viszont nem. Már nem akartam egy barátsággá szelidült kapcsolatban leélni az életemet. A családi adottságaimból adódan kimaradtak nekem a kamaszkori szerelmek, a hibák, amik felnőtté, és éretté tesznek egy embert.
20 évesen férjhez mentem, és mire 2 év múlva a fiam megszületett, annyit dolgoztunk, hogy saját lakásban laktunk, a fiamnak tökéletesen berendezett szobája volt, mikor hazahoztuk.
Mondhatnád, hogy jó dolgomban azt sem tudtam mit csináljak, és nem várom el senkitől, hogy megértse.
Mindenesetre amikor úgy döntöttem elmegyek, akkor nem volt célom mindenéből kiforgatni, annyit kértem, hogy a gyereket engedje, hogy elvigyem, és ha segítség kell, akkor segítsen. Ritkán fordulok hozzá.
Nem érdemeltem meg őt, mert ha egy olyan nővel kerül össze, aki más mint én, aki kiforrottabb, felnőttebb, akkor sosem kellene "vasárnapi apukaként" felnevelnie a fiát. (Hozzáteszem, akkor viszi a gyereket, amikor akarja, akkor hozza, amikor akarja!)
Szóval mardos a lelkiismeret sokat miatta! Ha nem bántanám őt ezzel ragaszkodnék hozzá, hogy a barátom maradjon, mert hihetetlenül jó ember! De tudom, hogy nem akarnék vele élni, ezért inkább nem keltek benne felesleges fájdalmat!
Nekem sikerült szépen különmenni a férjemtől. 16 éves voltam, amikor megismertem, 15 évet éltünk együtt, a tizedik házassági évfordulónkat már nem együtt ünnepeltük.
Jelenleg 4. éve élünk külön, még nem váltunk el.
Én változtam meg, ő ugyanolyan jó ember maradt, mint volt. Türelmes, rendes, csendes. Nem érdemeltem meg őt!
Egyszer már elindítottam a válást, de eljárási hiba miatt beszüntették, újra kell indítani. Nem sürgős.
Mindent ott hagytam neki, csak a mosógépet, és a konyhába egy szekrénygarnitúrát hoztam el. Volt egy házunk, nyaralónk, autónk, és egy közös gyerekünk.
Albérletbe mentem, és azóta is segít, ha a szükség úgy hozza, de igyekszem a lehető legkevésbé visszaélni ezzel.
3 éve megismerkedtem egy férfival. Nagyon sikeres kapcsolat. A nyáron lejött hozzánk a Balatonra, és a fiával, a jelenlegi párommal, és velem eltöltött két remek napot. Jól éreztük magunkat. Nem gondolom, hogy rendszeresen így lesz, és nem is akarom, mert nem ez a normális, de nagyon boldog voltam, hogy elfogadta a döntésemet, és az új helyzetet is!
Sziasztok, eléggé pang mostanában ez az oldal. Egy ideje gyűjtöm az erőt, hogy írjak róla, hát belevágok, hátha mégis elolvassa valaki. Egy éve élek külön a párommal. Igen, még mindíg a páromnak hívom, és egyben ex-nek is, bár nem váltunk el. Ha felhozom a válást, azt mondja nem akar erről a témáról beszélni, mondjuk én se, mert mindennél jobban szeretem és fáj, hogy elment. Így aztán eddig mi sem tudtunk szépen elválni. Van egy lakásunk, egy telkünk és egy autónk. Mindhárom a nevemen van. Gyerek sajnos nem. A telket úgy hoztam a házasságba, a lakást a cégem adta szolgálati lakásnak 8 éve, amit nagyon kedvező áron sikerült megvenni a szintén céges részvényeimből, még mindig fizetem a részleteket, jelenleg én lakom benne. Az autót a szakítás elött egy évvel vettük szintén hitelre. A biztosítást én, a részleteket ő fizeti tovább. Az autót ő vitte magával. Most albérletben lakik. Nagyon sajnálom, és nagyon szeretném, ha "hazatalálna," de egyenlőre nem úgy néz ki. Szóban megegyeztünk, hogy az autó az övé, a lakás az enyém, de persze egy kocsi nem olyan, mint egy lakás, mégha vacak 1,5 szobás panel, akkor sem. Sajnos nem tudok félretenni, hogy kifizessem. A telket haszonélvezeti okok miatt egyenlőre nem lehet értékesíteni. A jelenlegi árak mellett egy kisebb lakás sem lenne olcsóbb, sőt(!) Szeretnék segíteni Neki, de közben félek is, hogy megfordul a szíve, és kikényszeríti. Szépen elválni? Álom!
Ha az ismerősök (nem csak a szóbanforgó tieidre gondolok) tűnődései nem mindig csak a balhé után kapnának hangot, nyilvánvalóbb lenne az élet. A szuper házasságokról nem is beszélve.
Túlszeretni szerintem nem lehet, mert nem érdem szerint szeret az ember.
A jószíved? A gyerekedre gondolj inkább jószívvel, ne a férjedre.
Különben sem egészséges szülővel együtt lakni, akármilyen jó is a vsizony.
Tudom, saját bőrömön tapasztaltam, hogy nehéz egyedül egy házat fenntartani, de megéri. Én a szüleimre semmi rosszat nem tudok mondani, mégis együtt élni más.
hát ezekben sok igazság van, csak a jószivem. ő tagadja a megcsalást, de nem csak a fizikai aktus lehet megcsalás, hanem már az is, amikor a mellettem élővel nem törődöm.... :( soha nem gondoltam, hogy az én "szuper" házasságom így végződik. de valószínűleg csak én láttam annak. beszélgettem mostanában egy-két ismerőssel és mind azt mondta, hogy úgy tűnt én rajongok érte, ő meg ezt tudomásul veszi, mert jár neki. azt hiszem "túlszerettem" :(
Azt írod, azért adtad el a saját lakásodat, hogy a feleségét ki tudja fizetni.
Most meg otthagynád a lakást, hogy ne legyen hajléktalan.
Hányszor segítessz neki új életet kezdeni, a magadét meg nehezíted.
Nem a gyereked a fontos? Hidd el, nem fog utcára menni.
Gondolkodnia kellett volna, mielőtt megcsal.
Szerintem inkább ő tartozna Neked azzal a pénzzel, amit a volt feleségnek fizettél ki.
Miért szükségszerű hogy Te segíts új életet kezdeni? Mit csinálnál, ha nem tudnál a szüleidhez költözni? Azt kell babusgatni, aki bunkó módon nem tud alkalamazkodni senkihez?
sziasztok! rég írtam, azóta a gyerekkel elköltöztünk anyámhoz, a férjem nem hajlandó normálisan beszélni, pökhendi kioktató, pedig rosszul áll. beszéltem tegnap az ügyvéddel, kikotortam a papírt, hogy a lakás magánvagyon. úgyhogy élni is fog vele, a gyerekem érdekében. a szívem bele szakad, mert valahol még mindig szeretem és tudom szar lesz neki, de mit csináljak, a gyerekkel élnünk kell.
Sziasztok! Eddig nem jutottam nethez. Köszönöm amiket irtok. Azért parázok rendesen, bár ahogy Mikolt irja, tulajdonképpen nincs miért. Csak jó lenne ha a feleségemmel meg tudnánk egyezni. Bár ez az elúlt 8 év alatt semmiben nem sikerült, valószínüleg most sem fog :(
Anno pedzegetted a par dolgot, csak aztan ugye meghaltunk levlista szinten (ja, Potyke mondta, hogy en vagyok Blan csak fedonev alatt? :D). Olyan jo, hogy azert rendezodnek a dolgok nagyjabaol mindenhol. Persze maximalista nem vagyok, nalunk a gumicsont ragas az a vegtelensegig fog menni megoldas nelkul.
Köszi :o) Az emberlánya, ha nem is mutatkozik, azért nem felejti el az ismerősöket....csak egy kicsit kalandozik, éli az életét...az újrakezdés és egyben a talponmaradás sok energiámat lekötötte.....és amikor már nem a múlton rágódom, hanem a jövőt építem, más dolgok is fontosak lesznek, fontosabbak lesznek. Kétségbeesőknek és az éppen válóknak üzenem (mint régen, ez most is igaz): VAN ÉLET A VÁLÁS UTÁN!!
Jó, hogy nem vagy ontopik! :) Nem tudom, normális dolog-e, de én nem szeretem, ha a kedves ismerőseim örökre eltűnnek az életemből, örülök, ha hallok felőlük! (Főleg, ha jót! :)
Szia! :)) Gondok, vagy inkább azt mondom, hogy megoldandó helyzetek folyamatosan vannak nálunk is - kamaszodó gyerekek, akiknek a szülei elváltak - jó kis játék mindenkinek. Párom nekem is van 2 éve....és ehhez ez a topic és az itt lakók is hozzájárultak, hiszen a nehéz időkben volt kivel gondom-bajom megosztani, segítséget kaptam a felálláshoz és az újrainduláshoz.
Halihoooo :) Es felbukkanak a regiek, Balazsunk eppen tegnap bukkant, csak a valas es gyerekek topikban. EEEsssss baratnoje van es nem hajtogatja mar a szarpasi elmeletet!! :o)) Csupa johir. Bar nekem van ontopik akciom is sajna, de hat ez vele jar a dologgal mig a gyerek nagykoru nem lesz.
Üdv Régieknek és Újaknak! Hátha még emlékszik valaki bebotim-re... :) Pötyke invitált...így benéztem.
Nyúlgerincnek: Én anno ott maradtam az új házban, ex lépett le, maradt az ingatlan közös tulajdon....de én lakom benne a gyerekekkel azóta is. Igaz, neki volt hova menni, a barátnőjéhez, így lakhatása megoldott volt. A tavasszal pedig végre kifizettem. Ha feleséged gyerekekkel marad is a lakásban, akkor is kérheted a vagyonmegosztást az ingatlanra is, így értékesítés után meghatározott arányban osztozkodtok. Az arányt sokminden befolyásolja. A gyerekelhelyezés rajtatok múlik - úgy kell intézni, hogy nekik!!! jó legyen. Nálunk nem volt vita. Ex új családot alapított, így abba előző 2 gyerek nehezen fért bele, de a láthatás bármikor adott számára, amivel él is.
A haz fenntartasahoz igy nevlegesitve nem hiszem, hogy hozza kene jarulnod, itt meg az asszonytartas sem jatszhatna (nem mintha odahaza nagy divatja lenne) mert asszony keres es jol keres. Amennyiben nem tudtok megegyezni a vagyonmegosztasban (lakas kie es mennyi) es o nem tud teged kifizetni ahogy szeretned (ha jol ertem ezt nem tudja megtenni o sem, de gondolom eszebe sem jut) akkor ami tortenhet az az, hogy a valoperen belul nem lesz elrendezve az ingatlan kerdese, hanem kulon vagyonmegosztasi pert kell inditani, ami nem egy olcso kor, mert ugy indul, hogy a kezdemenyezo felnek a lakas/haz ertekenek x szazalekat letetbe kell helyeznie. Legalabbis gondolom ebben nincs valtozas akorabbi evekhez kepest. Valoperen belul a vagyon csak akkor rendezodik igazan ha megegyeztek. Nagyjabol abban, hogy o kifizeti a reszedet es ove lesz az ingatlan, vagy abban, hogy eladjatok es osztoztok. Ha jol ertem, nalad legalabbis ez a ket variacio lenne preferalt.
Ház közös. Kocsi indenkinek sajátján. Csak az enyém vagy 4 kilót ér az ővé meg kb 3 milla :( Fiam 7 éves, lányom 5. Igen én is gondoltam, lelépek és kész. Csak kiver a viz a gondolattol, hogy a feleségem mekkora bizniszt csinál akkor, idejött, semmije nem volt, most van neve, így lett állása, karrierje, háza, kocsija. Szeretném kivenni a pénzem a házból legalább, amiért évekig megrohadtam. Már többet keres mint én, és most ott kéne hagynom mindent, + tartásdíj... Horror. Egy csövest csinál belőlem. Azt hiszem még nem tudná egyedül fenntartani a házat, de attól is parázom, lehúzhat annyival a bíróságnál, hogy még a ház fenntartásához is hozzá kell járulnom??? Ha mindent otthagynék? Vagy ennyire nem gáz a szitu, ezek csak hajnali parák?
