Ugyan még nincs Húsvét:)))), de valahol biztosan… (mondjuk a Jupiteren, vagy a Plútón)… ezért mégis jelentkezem.
A New Adventures in hi-fi-t tegnapelőtt, az UP-ot tegnap hallgattam meg kb fél év után (szégyen!:) és kicsit meglepődtem... tök jók! (ismét) Nem tudom ki hogy van vele, én a régi albumokat naponta meg tudom hallgatni, az újakat max havonta... de mindegy...
más:
van egy egészen kicsi dilemmám, amit szeretnék megosztani veletek, nem teljesen offtopic, ugyanis Michael-ről van szó. Van ez az új kezdeményezése, ez az internetes fórum - vagy ahogy ő fogalmaz „szalon” - az ifjú tehetséges filmesek számára stb. (ide másolom a webcímet, ahol olvashattok erről, de előbb regisztráltatni kell magatokat az oldalon – persze ez ingyenes: http://www.ifcrant.com/2000vol2/time_share.html - a cikk címe: TIME SHARE - STIPE DOT COM) …Nagyon szép és jó, hogy a nevét adja egy ilyen vállalkozáshoz, mert az Internet tényleg a legjobb lehetőség az ismeretlen fiatal művészek számára, hogy megmutassák magukat, és nagyon jó az a gondolat is, hogy ez egy szellemi alkotóműhely is lenne, mint az egykori párizsi szalonok ((vagy pesti kávéházak -én)) voltak. Csak az nem világos teljesen, hogy miért pont a filmPRODUCER Michael Stipe-nak jut eszébe ez a gondolat, és miért nem az alkotó fotóművész Michael Stipe-nak, vagy a zene- szövegíró Michael Stipe-nak. OK, nagyon fontos, hogy Hollywood túlsúlyát kicsit (nagyon) megdöntsék, és szóhoz juttassák a másképp gondolkodókat, ez volt a célja eddig is Michael-nek és két filmvállalatának, meg a sok kis független filmvállalatnak ugye. DE még mindig nem értem kristálytisztán, hogy neki ez ebben a helyzetében miért jó?! (mert azt még megérteném, pl. ha rendező is lenne…) Ennyi. Azért ezt nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon jó lenne az is, ha minél többen csatlakoznának hozzá a filmesek közül, nem?
Várom véleményeteket Pá. llill.
ja, bocs az újabb hosszú-hosszú hozzászólásért
Eördögh!
PErsze hogy meg van! A Dead Letter végéhez csapva...
NEkem is szép a sorozatom Hidd el!:)))
A HI-FI vége sem kutya... (szerintem van olyan jó, hanem jobb is mint az eleje) Sőt a közepéről sem szabad megfeledkezni. (igazi koncert számok)
Binky the doormat, a király. Bitter Sweet Me, alap!
Rossz szokás is lehet a hagyományorzés, de amikor elkezdtem a REM-albumokat begyujteni ('90 körül), akkor még nemigen futotta CD-re (na jó, ma se igen, de mindegy is), meg nem is voltak akkoriban Pesten régi REM-lemez CD-n. Viszont volt egy remek zenebolt (nem nevesítünk), ahol lengyel kalózkiadásban az összes stúdióalbum megvolt kazettán. Azok úgy szépen sorban bekúsztak kazettán, aztán ez így is maradt, a többi is kazettán jött késobb a pocra (mostanra egész jól néz ki a sor).
Ez az egész szájtépés azért volt, mert a HiFi is kazettán van, és az A oldal második fele szerintem zseniális: Undertow, E-Bow, Leave. Nagyon ütos sorrend, koncerten is elmenne. Az pedig tény, hogy abban a másfél (?) éves lélekölo rohanásban, ami a Monster turnéja volt, komoly teljesítmény összehozni egy lemezt, még akkor is, ha jórészt soundcheck-ekbol áll össze. Ezek a számok pedig nem rosszak.
Ja, Dead Letter: az is lengyel kiadás, hozzácsapták a Chronic Town-t (a Murmur elotti EP), azt ismeritek? Négy vagy öt szám, de nagyon korrekt.
Most van egy kidós időm írni...
Úgy érzem picit meg kell védenem a New adventures...-t.
Kicsit úgy tűnik hogy mindenki mostohagyereknek tartja, pedig szerintem igen is figyelemreméltó album.
Stipe - nem is véletlenül - dicséri saját szövegírói munkásságát. Az Up mellett ezt tartja élete legjobb munkájának.
Zeneileg tényleg elég kuszának tűnik az album. De ennek oka van. A számok nagyrésze a turnékon koncert előtti beállások alkalmával, vagy pl. buszon, öltözőben íródott. Nem stúdióalbum. A felvételek is több helyszínen készültek. És ahogy ők mondták ez az album inkább az utazás és a különböző helyszínek, az ebből adódó hangulatok keveréke.
Persze van rajta Monster-es hatás még bőven. De Viking azt mondod neked kedvenced az Up. Hát hallga csak az E-bow the letter-ben vagy a Be mine-ben, az Up-os gitárszintit...
És tök jó hogy Lill felhozta a Dead Letter-t...
Én a HI-FI-t a változatossága és a rajta lévő sok stílus, sok szám(14) miatt a Dead Letterhez hasonlítanám.
Stipe-nak pl. a Murmur-t idézte... Háát ezt megkérdezném tőle mér is. Szerintetek?
Na erre kiváncsi lennék mit mondtok.
És még annyit: A HI-FI nem hozott sokat a konyhára... Slágermentessége miatt nem adtak el belőle sokat, de zeneszakma - ahogy én hallottam - meghallgatgatta.
Most ennyi. bocsi a sok szövegért..
kisregény a la llill:
Ehhez a kedvencszám, album dologhoz:
van-e vki köztetek, aki egyszer csakúgy megpróbálta meghallgatni az összes albumot egymás után. Nos ilyen képtelen ötletem is szerintem csak nekem támadhat... Szóval a tavalyi koncert előtt egy-két nappal tettem meg eztet, csupán azért, hogy eldöntsem végre melyik a kedvenc.
Eredményre akkor sem jutottam, viszont gazdagabb lettem egy(két) tapasztalattal - 1.többet ilyet nem teszek 2.nincs is olyan nagy törés 1989-91 körül, ha folyamatában nézzük (hallgatjuk) a dalokat. Ez egy szubjektív vélemény (már aki érti). Még az REM-től függetlenül egy időben elég nagy Velvet Underground hallgató voltam, és akkor azt mondtam, nincs a Pale blue eyes-nál szebb dal... Amikor később meghallottam a Dead Letter Office-on Stipe előadásában, hm így egész más mint Lou Reed hangján... a másik, a Femme Fatale, hát itt már csak a szőke paróka hiányzik Michael fejéről, hogy elhiggyem Nico az. Nagyon szeretem még az E-bow the letter-t is elsősorban Patti Smith miatt, akit most szintén nagyon, nagyon szeretek (hallgatni).
Na jól van, többet nem írok (most már igazán nem lehet panasz!), még csak annyit, aki meg akarja most nézni a Great beyond videót: http://www.mtv.com/sendme.tin?page=/mtv/tubescan/vma00/ jelölve van az MTV VMA-n (de minek?!)
csá (jövő húsvétig:)
llill
ha már ilyen provokatív keresaztkérdéseket tesztek fel, nekem a Murmur, a Document, az Out of Time, az Automatic a kedvenceim. De nincs olyan lemez, amin ne lenne általam nagyon szeretett dal. A legaranyosabb talán az Underneath the Bunker :-)
A HiFi-ről pedig ne hagyjuk megemlékezés nélkül a Leave-et, szerintem zseniális és nagyon zaklatott darab.
Burg, a magyar page ötlete tulajdonképpen nem rossz, de kérdés, hogy mennyire van rá szükség...
Friss képek Mr Stipe-ról és Brian Molko-ról (Placebo): - "Images" - "Brian" linkeket választva. Az az arc!!!
Jövő tavaszra kész az új album!
Üdv: llill
Én ennyire nem tudom magam beleélni a számokba, talán ha többet hallgatnám őket. Én az R.E.M.-mel egyszerűen úgy voltam, hogy egyszer meghallottam tőlük 1 számot (nem is tudom már melyiket) és azonnal a kedvenc együttesem lettek.
Milyen zenéket szetsz még (mivel más sajnos úgysincs itt)?
A politikai ihletésű számok a legjobbak, mert hihetetlen dinamikájuk van. Szerencsés, hogy majdnem mindegyik albumon el van szórva egy-egy belőlük. (Ignoreland, Drive, Fall on me, Cuyahoga, Exhuming Mccarthy, Little America stb.) A Document zseniális. Ha rá kéne vágnom, melyik albumot hallgattam legtöbbször, mindenképpen a legismertebb Out of-ra szavaznék. De nem azért, mert a legagyonhallgatottabb a világon a lemezeik közül, hanem azért, mert akár hiszitek, akár nem, szomorú-gyötrődő-szerelmes lemez, mégpedig úgy szól a szerelemről, hogy egyszer sem jelenik meg konkrétan. Szóval rejtett és homályos ez a korong, helyenként még pikáns is... A kedvencem. Hogy számszerint mennyit hallgattam, nem tudom, de sokat.
Az Electrolite és az E-bow The Letter el lett találva mondjuk, + bár kissé debil, de nekem tetszik a Zither is.
Melyik albumot hallgattad legtöbbször, és számszerint hányszor?
Én nem tudok sokszor egymás után meghallgatni valamit mert megunom. Ez alól csak a nagyon jó albumok kivételek néha.
Mi a többi kedvenc zenekarod?
Állítólag a két utolsó lemez keveréke... amit nem bánok akkor, ha az Up-ra hasonlít, de igen, ha a HiFi-re. Azt ugyanis életemben vagy tízszer hallgattam meg, annyira nem tetszik.
Az Up tényleg nem rossz, de szerintem össze se lehet hasonlítani a régebbi lemezeikkel. Egyszerűen egészen más. Persze, van akinek ez kell, de nekem leginkább olyan számok tetszenek mint pl. az End Of The World, Exhuming McCarthy.
Nekem ami nem tetszik az Up-ban az a dobgép+pár speciális effekt (persze valami kellett Berry helyett) lsd. Airportman.
A Hi-Fi-nél meg kicsit túlerőltették a folytonos megújulásukat.
Szvsz az Up fantasztikusan jó lemez. Amikor először meghallgattam, akkora hatással volt rám, hogy napokig nem bírtam más lemezt hallgatni. Szó szerint megríkatott. Ilyet még lemez nem csinált velem. Nem tudom, ki mit hallott ki belőle, kire hogyan hatott, de sokan hasonló véleményen vannak. Különleges hangulata van, és nagyon oda kell rá figyelni, hogy megértsd, miról szól, persze lehet, hogy akkor sem fog sikerülni. Teljesen zavarba jöttem, mert a számok más hallgatások alkalmával más érzést váltottak ki belőlem, és úgy éreztem, nem sikerül megfognom őket. A végén már azért is tettem el, mert összezavart teljesen. Egyszerűen más, mint a többi lemez. Azóta is ritkán merem elővenni...
A Great Beyond? hát... bocs, hogy ellent mondok, de kicsit csalódtam. Mit mondjak? Hogy hol a régi függetlenség és öntörvényűség? Egy filmhez írt számból mindig gyanúsan megrendelésszag árad...
Bár én nem ismerem (még) igazán a régebbi anyagaikat, a Document tetszik a legjobban, nameg persze az Automatic.
Az utolsó 2 albumuk bár élvezhető, de már nem az igazi. Sajnos öregszenek... igazán jó zenét pedig CSAK fiatalok tudnak csinálni. A Great Beyound ennek ellenére REMekre sikerült.
A murmur-reckoning lehetett a legbulisabb. Aztán utána talán még a Document. Nekem személy szerint az első lemez az egyik kedvencem, hihetetlen energia van benne. Egyébként ők maguk a harmadik nagylemezre,a Fablesre (ami Londonban készült) emlékeznek legkevésbé szívesen. Utálják Angliát...
a leggyengébb egyértelműen a shiny happy, akárhogy tetszik akárkinek. ez volt az a szám, amit – utólag bevallották – igen-igen égőnek tartottak maguk is.
Kate Piersonnal rengeteg koprodukció készült, lehet, hogy valahol van valami, majd utánanézek...de nem ígérek semmit, mert így hirtelen nem ugrik be, mire goldolsz. Talán valami feldolgozás lehetett.
burgberger, mindjárt lecsekkolom a leveleimet, aztán írok.
