Lehet, hogy a csórikámnak csak tele volt a fagyasztója még tavaly beszerzett mirelit fürjjel aminek lassan lejár a szavatossága és attól próbál szabadulni.
Olasz, Zöldweltelini, hárs, rajnai , kékfrankos rozé ami hiretelen eszembe jut. Van pinója is, de szerintem azt még nem palackozta, az kis, kísérleti tétel (8-10hl :D ) + a fene tudja mi még, felhívom a Dávidot!
A sárdonájt én sem csipázom, de bajnár 20-asa nagyon ivós lett.
Normál esetben szoktam dokumentálni, de most belelendültünk, elő sem vettem a fényképezőgépet.
A Planina fehér kadarkájával kezdtük, aztán jött a sor:
- Szabózé cirfandli, Planina cirfandli, Belward cirfandli, Szabózé 2020-as tartályminta, majd a Hárs 2007es. Normál esetben lett volna még a Hárs előtt egy 2017-es kutatós édes, de nem találtam meg az autóban (az ülés alá gurult) így az megmaradt, de állítólag nem volt túl jó (majd kibontom, szerintem karácsonykor, nekem pozitív emlékeim vannak róla)
A szárazakból nekem a Planina hordós és a Belward tetszett, a maradékcukros Szabó is bitang jó lesz. A fajta nem áll közel hozzám, a maradékcukor nélküliek pedig még annyira sem. A hárs, vagy az új innovatív fajták közül az andor szerintem izgalmasabb, a zengőről nem is beszélve.
Sajnos úgy van ahogy Daeril mondja, az extrém magas higénia nagyon fontos, de messze nem elegendő feltétele az alacsony kénnel való borkészítésnek. A legjelentősebb segítség a nagyon alacsony Ph. A mi boraink elmúlt tíz éves átlag Ph-ja 3.3 ami 3.0 és 2.5 között van szórva. Ez ötven tétel aminek az átlaganalitikája 13vv% szesz, 27.5g/l cukormentes extrakt, 15g/l cukor és 6.8g/l sav. Ilyen paraméterekkel kénmentes, vagy 60mg/l összkén alatti bort soha, senki nem fog csinálni akkor sem, ha egyenként polírozza tisztára a szőlőszemeket.
Ezért mondom, hogy az a technológia ami egy többszáz éves hagyománnyal rendelkező, sikeres és közismert borvidéken egy többszáz éves borstílusra nem alkalmazható az nem egy érvényes technológia hanem egy érdekes játék annak akit ez érdekel. Az érvényes technológiák ismérve az, hogy mindenhol és minden borstílusra alkalmazhatóak gazdaságosan. Organikus bort például lényegében kis hangolással bárhol lehet csinálni. Termőhelyi tipicitást hordozó, kézműves bort is lehet bárhol csinálni. Ezek tehát érvényes technológiák. A kénmentes pedig sajnos nem. Tudunk mi is kénmentes bort csinálni, még akár jó is lehet. De abból nem élne meg a birtok és teljesen le kellene cserélni a mostani fogyasztóinkat.
Sajnos ez nem elég... a bacilusokat nem tudod kiválogatni, mivel nem láthatók. Szaporodásukat gátló tényezők kellenek, így kén nèllül marad az alacsony pH, és az oldott oxigént elnyelő polifenolok és a redukció a seprőtől...
Arra gondolok, hogy a kénmentes bor alapja szüretkor a szőlő extrém gondos válogatása lehet, ti. hogy ne kerüljön bele rohadt szőlő, penész, csiga, katica, fülbemászó, stb.
