A híresebb német volt, páncélos parancsnok (egy idő után már kinőtte magát) az Ivh-ban kiemelkedő bátorággal harcolt, nem élte meg 1945-öt. A lengyel hadjáratban nem vett részt.
Az ismeretlen: lengyel volt, egy korábbi háborúban lovassági tiszt volt, itt hajtott végre nagy haditetteket, majd országa bukásakor a fővárost védő csapatokat vezette.
A híresebb egy korábbi háborúban is kitünt bátorságával, de az utolsóban vált híressé. Ő egy új fegyvernem jeles képviselője volt, míg névrokona ennek a fegyvernemnek az elődjének tekinthető fegyvernem nagy alakja volt.
Nem Beck. A német Becknek nem adatott meg nagy győzelmekben részt venni (bár erre most nem mernék megesküdni) és nem is valami ismert személy a hősünk tényleg híres. A német (is) aktív volt a 2vh-ban és részese volt nagy győzelmeknek míg a druszája egy korábbi háborúban tűnt ki.
Még egy kis segítség: Az ismeretlenebbik az utolsó háborújában hazája fővárosát védő csapatok parancsnoka volt.
Annyit tudok, hogy Józef Beck a Lengyel Légió tagja (is) volt az első vh-ban.
És van még Ludwig Beck német tábornok vezérkari főnök, aki 1938-ban lemondott, így katonai tetteket nem vitt végbe. Majd 1944-ben a sikertelen Hitler-ellenes merénylet után főbe akarta magát lőni, de kétszerre sem sikerült, így agyonlőtték.
De sok minden nem stimmel megint csak adat hiányában. Van egy állam Németországtól keletre, amelyik épp az I. vh. után jött létre újra. Ezt az az államot katonák kormányozták a húszas évek közepétől.
Ez felemelkedésnek tekinthető - mármint a függetlenség elnyerése.
Ennek az államnak egy magas rangú katona, volt az egyik vezetője, akinek viszont nem ismerem a katonai pályafutását csak a diplomáciait. Na azt sem annyira. De látta hazája bukását és a háború alatt halt meg.
A német tábornok - Németország is emelkedett - épp az ezt az államot megtámadó egyik hadseregcsoprt parancsnoka volt. Korábban is harcolt -az első vh-ban -Neve egy betű híján azonos a másikéval. Ő nem láthatta hazája bukását mert néhány nappal azelőtt meghalt légitámadás következtében.
1559. június végére a francia királyi udvarban kettős esküvő volt kitűzve. Mindkét esküvő politikai célokat is szolgált, és a király számára a békét volt hivatott biztosítani. Június 22-én a király leánya, Erzsébet és II. Fülöp spanyol király között kötötték meg a házassági szerződést. A spanyol király nem volt személyesen Párizsban, őt Alba herceg képviselte. Június 28-án pedig a király nővére Margit és Emanuel Filibert szavojai herceg házassági szerződését írták alá.
Ezután több napig tartó nagy ünnepségek kezdődtek, amik megelőzték az egyházi esküvőt. Az ünnepségek harmadik napján, július 1-én lovagi tornajáték volt a Tournelles palota előtt, ahol még a kövezetet is felszedték, hogy megfelelő hely legyen a játék számára. A jókedvű király, aki maga is szenvedélyes bajvívó volt, szintén személyesen részt kívánt venni a tornán, bár környezete ezt nagyon helytelenítette. A torna lényege az volt, hogy az ellenfelek egymással szembe lovagolva, dárdáikkal igyekeztek a másikat a nyeregből kivetni.
Hogy az összecsapásnál a sérülést elkerüljék, a résztvevők hadi páncélba öltöztek, és a dárdák végét is letompították. A kihívónak három ellenféllel kellett megküzdenie. II. Henrik szíve hölgyének, Diana Poitiers-nek színeiben, fekete-fehérben állt ki a viadalra, és ő is három ellenfelet választott magának. Az első volt a szavojai herceg, akinek az esküvőjét ünnepelték. A herceg az összecsapásnál egyensúlyát vesztette, és csak úgy tudott lován megmaradni, hogy a nyergébe kapaszkodott. Ezért aztán vesztesnek nyilvánították.
A második összecsapásban az ugyancsak kittűnő bajvívó Guise herceget a király nem tudta nyergéből kivetni. Ezt az összecsapás döntetlen lett. A király harmadik ellenfele a királyi skót testőrség fiatal kapitánya, Gabriel de Lorges Montgomery volt. Ebben az összecsapásban is mindkét fél nyeregben maradt, így ez is döntetlen lett volna. Ez azonban nagyon bosszantotta a győzelemre szomjas királyt, ezért az összecsapás megismétlését kívánta. Ilyen ismétlés azonban ellenkezett a lovagi tornák szabályaival, ezért a testőrkapitány vonakodott újból kiállni.
A királyné Medici Katalin rossz előérzettől indíttatva kérte férjét, hogy álljon el kívánságától. A királyt azonban nem lehetett szándékától eltéríteni, és ezúttal már megparancsolta Montgomerynek, hogy álljon ki vele újból. A királyi parancs elől nem lehetett kitérni. A két lovag ismét egymásnak rontott, és ekkor történt a különös baleset. A heves összecsapásnál a testőrkapitány dárdája eltört. Az eltört dárdanyél szilánkos, hegyes vége felcsúszott a király páncélzatán egészen a fejig, ott áthatolt a sisak nézőnyílásán egyenesen a király szemébe. Egy másik szilánk pedig a nyakba hatolt. A sérülés nagyon súlyos volt, a király eszméletlenül esett le lováról.
A sérült királyt a Hotel Tournelles-be vitték, és tehetetlenül álltak mellette. Az akkori orvosok még a fájdalmat sem tudták csillapítani, még kevésbé a seb fertőződését megakadályozni. A király ugyan néhány nap múlva magához tért, és még megparancsolta, hogy az egyházi esküvő szertartásait tartsák meg. Ez nagyon nyomott hangulatban meg is történt. A király kilenc napos szenvedés után, július 20-án, éjjel egy órakor meghalt. Országos volt a gyász, amihez azonban hamarosan egy szenzáció hír is társult. Felfedezték ugyanis, hogy ez a baleset pontosan ilyen formában meg van jósolva Nostradamusnak, akkor már évek óta közkézen forgó könyvében.
I. / 35. A fiatal oroszlán az öreget felülmúlja Harci tusában, egyéni párviadalban. Arany kalickában szemét szétrepeszti Két csapás, egy, majd kegyetlen halált hal.
A vers értelme a következő:
A fiatal oroszlán II. Henrik király. Az oroszlánt a királyok jelképéül, a középkorban általánosan alkalmazták címerekben, de irodalmi szövegekben is. Egyébként még arra is rá szoktak mutatni, hogy II. Henrik végzetes viadalában oroszlános pajzsot viselt. Ha ő a fiatal oroszlán, akkor az öreg az ő apja, I. Ferenc volt. Őt valóban nem érdekelték a harci játékok, ő a művészeteket kedvelte, a művészeket támogatta. Fiának viszont mindene volt a harci játék, lovagi torna. Ebben, és csakis ebben valóban felülmúlta apját.
A vers harmadik sora aztán a végzetes viadal balesetét pontosan leírja. Az arany kalicka, az aranyozott sisakrostély, amin a dárdacsonk áthatolt, és a szembe fúródott. A negyedik sornál eltérnek a magyarázatok. Az egyik magyarázat szerint a Két csapás két sebet jelent, ami végül eggyé lett, halált okozó gyulladássá. Mások szerint két összecsapást kell érteni alatta. A két összecsapás az első két ellenféllel nem hozott semmi különöset, de az utána következő egy, vagyis a harmadik ellenféllel való küzdelem járt a végzetes sérüléssel. Az utolsó szavak teljesen világosak. Megjósolják a kegyetlen halált, ami valóban kilenc napos szenvedés után következett be.
Mondjuk ez az országa felemelkedése az ismeretlenebbik esetén túlzásnak is tekinthető, de hát a nulláról nem nehéz felemelkedni, de ezért megharcoltak.
X = Bernard Montgomery (1887-1976), a II. VH legendás tábornoka, aki a Brit 8. Hadsereg parancsnokaként meghatározó befolyással volt az “Észak-Afikai Front” sorsára. El Alamein mellett legyőzte Rommel seregeit, ezzel gyakorlatilag megmentve a Brit fennhatóságot. Később a Normandiai partraszállás és a Market Garden hadművelet (ez utóbbi ugyan jókora kudarc) egyik vezetője. A háború után a “Viscount Montgomery of Alamein” nemesi címmel tüntették ki.
Y = Gabriel Montgomery (1530-1574), II. Henrik francia király (1547-1559) “Skót Gárdájának” kapitánya. Az 1559 július 1-én rendezett lovagi tornán valóban ő bökte ki lándzsájával a király szemét, aki július 10-én belehalt sérüléseibe, de halálos ágyán minden felelősség alól felmentette a kapitányt. Montgomery később protestánssá lett, és Gaspard de Coligny egyik legrátermettebb tisztjeként szolgált. Túlélte a Szent-Bertalan éji mészárlást, de fejére vérdíjat tűztek ki, és miután elfogták, Párizsban kivégezték.
Rögvest bemásolok ide egy szép hosszú leírást a Nostradamus jóslattal kapcsolatban.
Gabriel de Lorges Montgomery, aki 1559-ben II. Henrik francia királyt eltalálta lovagi torna közben kopjacsonkjával és ezzel kiütvén szemét is, véletlenül halálát okozta.
Elhunyt 1574-ben Párizsban, de pontosan nem emlékszem már mi miatt. Nyilván Medici Katalin neheztelt rá valamiért bár pontosan emlékszem csak dereng valami. Abban az évben volt sok halál Franciaországban.
313 évvel ez után született Bernard Law Montgomery brit tábornagy, El Alamein hőse,aki 1887-től 1976-ig élt.
A szentek - Gábriel arkangyal és Szent Bernát.:-))
