Visszatérve a bozgor-ra. A DER egyik címszavában ráleltem a bozgoană szóra, amely – a boscoadă, bongoasă, borboană alakokkal együtt – a boscoană ’varázslat, bűbáj’ szó származéka. Ebbe a szókörbe jő még a bosconiţă ’varázslónő, boszorkány’, ill. a bosconi ’varázsol; motyog, mormog’ ige. Az közelebbi etimológia a következő:
– A rom. bazaconie ’törvényteleség, jogtalanság; különcködés, bizarr dolog’ szó alakváltozatáról lenne szó. Ez utóbbi a szláv bezzakonije ’törvénytelenség’ szóból jő.
– A rom. blazgonie ’ostobaság, otrombaság’ szó alakváltozatáról lenne szó. Ez utóbbi a lengyel błazgoń ’bolond’ szóból származékából jő (vö. még szlk. blázon ’ua.’).
– A rom. boboană ’varázsló’ szó alakváltozatáról lenne szó. Ez utóbbi a szláv bobona ’varázslat, igézet’ szóból jő (mint a magyar babona is).
Amennyiben fel tudunk tételezni n > r hangváltozást (és miért is ne, hiszen n > d, ill. n > s-re van fent adat), vagy a személyre vonatkozó jelentés indukálta -oană > -or „képzőcserét”, akkor a bozgort a bozgoană szóhoz kapcsolhatjuk. A jelentés magyarázatára két út is van: ’törvényen kívüli’ > ’emiatt bujdosó életmódot folytató’ > ’hazátlan’, ill. ’varázsló’ > ’garabonciás, vándordiák’ > ’vándor életmódot folytató’ > ’hazátlan’.
Más lehetséges magyarázat: Szintén a DER-ben találtam a bozgîndi ’(meg)tapogat’ igét. Ez utóbbit hangfestő eredetűnek említi. Ha nem is közvetlenül, de a bozgor talán hangfestő is lehet. Hasonló hangulatú hangfestő magyar tőhöz vö. botlik, botladozik, botor, botorkál, botránkozik. Ennek alapján az ilyen román hangfestő tőhöz is tapadhat ’lassan járkálás’, ill. ’botor, botránykeltő személy’ jelentés, amely alapot adhatna a bozgor ’hazátlan’ képzéshez.
Nem tudom, miért, valóban úgy néz ki, nem működik. De te sem vagy jobb ám a Deákné vásznánál, mert a te fórumos címedről is visszapattant. No, máshonnan is próbálkozom még egyet.
> Fél-off: megkérdezném, milyen szakembert ismersz közelről, aki szótárírással fogl., vagy a szótárírás elméleti-gyakorlati kérdéseit vizsgálja?
Talán nem árulok el IRL dolgokat, hogy rumci nick már túl van két helyesírási szótáron, és a jelenlegi munkafeladatai közé tartozik a késülő új magyar "nagy" értelmezó szótár szócikkeinek írása.
Köszönöm válaszod. Érdekes, h Tenerifében jelent meg. Az ELTE román tanszékén nyilván megvan a nagyobb szótár.
Fél-off: megkérdezném, milyen szakembert ismersz közelről, aki szótárírással fogl., vagy a szótárírás elméleti-gyakorlati kérdéseit vizsgálja? Van ugyanis egy szórakoztató, több oldalas dühöngésem, sok konkrét és általánosítható példával, hátha valaki használni tudja. Elküldeném annak mail-ben.
> honnan ered maga a germán (Germanus, German) népnév
A latinból. A primer elterjesztő nevesíthető: Julius Casear. Ő ÉK-galliai törzseket említ ilyen néven. Azt nem tudni, hogy milyen „nemzetiségűek” voltak ezek a törzsek, de ha germánok voltak is, akkor is úgy vélik, hogy ez a név leginkább kelte (tehát külső elnevezés volt). Megfejteni a az ókelta *garî- ’kiált, ordít, rikolt’, ill. a *gar ’közel(i), szomszéd(os)’ tövekből vélik. Latin hangalakjába bízvást belejátszott a latin germen ’sarj’ szó germanus ’édestestvér; iagzi, valódi’ melléknévi formája.
A szerző (Ciorănescu) a művét (rövidítése: DER) eredetileg 1954-1966 között publikálta Tenerifén spanyolul. Onnan nézve a bozgor valószínűleg nem olyan jelentős lemma, hogy bekerüljön a DER valamivel több mint 9500 címszava közé. Igazából nem is tudom, hogy az ennél bővebb, magyar nyelvet feldolgozó EWUng.-ban benne van-e a nyustyu. Az is kiderült a korábbi turkálás során, hogy a bozgor gúnynév idővel terjedt a bangyin rovására, tehát a DER írása közben meglehet a szerző számára még periférikusabb volt.
Mindenesetre a DER forrásként sokszor hivatkozik a román akadémiai nagyszótárra (Dicţionarul Academiei Române, 1913-40), amely eszerint tartalmaz etimológiai adatokat. Ebbnn talán utána lehetne nézetni, annak akit érdekel (engem azért ennyire már nem).
Köszönet a magyarázatokért, de némi hiányérzetem van: nem írtad le, honnan ered maga a germán (Germanus, German) népnév. És egy megjegyzés: olaszul Németország Germania, a német viszont tedesco (amúgy latinul is lehet mondani, hogy theodiscus). Más nyelvekben is létezik ez a kettősség? Mindenesetre tovább komplikálja a dolgokat, hogy az olaszok némely esetekben mondják azt is, hogy germanico (e szóval tehát nem feltétlenül és kizárólag az ókori vagy kora középkori germánokra utalnak!). Szóval nem egy könnyű problémakör...
1 Alemandm (francia), alemano (spanyol) az alemmann népnévből, amely a Bodeni tó, a Fekete-erdő, és Északkelet-Svájc (Basel, St Gallen, schaffhausen) lakosságát jelöli, s egykor a kora középkorban önálló germán törsz, germán királyság volt
2. Német a szláv nemski, nemcy szó a magyar némával rokon, azaz aki nem beszél értelmes nyelven
3 Deutsch, egyenlő teuton, az ókorban első ismert germán nép, majd az összes germán elnevezése
Teutonisch-Teutsch-deutsch szócserével. Innen az olasz tedesco is
ps aki nem beszél értelmes nyelven ez a gringó, a jenkik mexikói nevének jelentése is, "aki görögül beszél" ezt jelenti a GRINGÓ
> Rájöttem, hogy a jász(keszeg) etimonja szláv szó. Tudna valaki segíteni, hogy ez áll-e összefüggésben a jász népnévvel, ha igen, hogyan?
Nem áll összefüggésben. A közszláv (j)azъ halnév eredete mindazonáltal vitatott, az alábbi vélekedések vannak:
– Indoeurópai eredetű, a litván ožys, lett āzis, óind ajás ’kecske’ szavakkal rokon. A jelentésváltozás alapja a „szakáll” lenne, erre alapozó halnevekhez vö. a jász német nyelvjárási Bartkarpfen ’tkp. szakállasponty’ neve.
– A közszláv ežь ’sündisznó’ jelentéshasadásos alakja.
– Esetleg indoeurópai, a litván eše ’dévérkeszeg’, német Äsche ’pénzes pér’ halnév szláv rokona
– Esetleg balti-szláv, a lengyel jażdż, jazgarz ’vágó durbincs’, litván egžlys, еžеgys hasadásos változata
– Netán a közszláv ozero ’tó’ származéka, vö. szlovén jež ’veresszárnyú koncér’.
[Via Galvani #175] > Ezt találtam: [...] www.oik.hu/ujkonyvek/20052/roman.htm 101762 Ciorănescu, Alexandru (1911- ) Diccionario etimológico rumano (román) Dicţionarul etimologic al limbii române / Alexandru Ciorănescu ; ed. îngr. şi trad. din limba spaniolă, de Tudora Şandru Mehedinţi şi Magdalena Popescu Marin - Bucureşti : Saeculum I. O., 2001. - 1055 p. : ill. ; 25 cm Bibliogr.: p. [1049]-1053. ISBN 973 9399 86 X 801.321.2:805.90=590 801.323.1:805.90-541=590 rum - Etimológiai szempontok. Etimológiai szótárak - Egynyelvű szótárak - Román nyelven - Román nyelv - Román etimológia
De jó :) Rájöttem, hogy a jász(keszeg) etimonja szláv szó. Tudna valaki segíteni, hogy ez áll-e összefüggésben a jász népnévvel, ha igen, hogyan? Erről semmit nem tudok, ötletem sincs, és csak azért kérdem, mert a polovec* (sápadt/sárgás/) esete jutott rögtön eszembe a taxon egyik magyar népi nevéről: ónos jász.
Emlékezetem szerint a falra festett sziv szimbólum eredetileg a krokodilok szivének a formája, mivel régen amikor az egyház nem engedte a boncolásokat, akkor evvel az alakkal helyettesitették az emberi szivet is.
Gondolom nem orvosok, hanem csak úgy közkézen terjedt így.
Az tudjátok honnan lehet megkülönböztetni a fekete illetve a fehér orszarvút ?:)
A szinük alapján tv ből nem igazán lehet, de én meg mondom a tutit:) én tanáltam ki.
Igy soha nem fogjátok összekeverni a safarik során :)
Nem. Csak felidéztem a latin mondást. Ugyanis latinul a Hold valóban hazudik, hiszen ha descendit, akkor C, ha pedig crescit, akkor D. „A hold, az alma-báju bolygó – Mondják – veszélyes és hamis”.
Onnan lehet "tudni" helyett precizebb és támadhatatlanabb: onnan lehet "megjegyezni". Pl. én is ebből jegyeztem meg, és innen tudom. "Tudom": hát mégis).