Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Mióta nem engedem, hogy rángasson (végzés szerint jöjjön a gyerekért) bedurvult. Értem én, hogy ne kekeckedjek vele, de véget kellett vetni annak, hogy szívességeket kér tőlem és szarik betartani amit mond, meg ami a kötelessége. Persze mindezt az én kontómra.
Amikor 12 perccel a különóra lejárta előtt telefonált, hogy még se tud menni adott szerdai napon amit ő kért (mert kedden a végzés szerint nem tudna menni a munka miatt a gyerkőcért) a suliba a gyerekért, de én legyek otthon, mert 18.30 körül joga van, és vinné a gyereket, hogy 19 órára hazahozza, na pont ez volt a sokadik kibas*okagyerekemanyjával,mertHÜ**E megmozdulása!
Szerencse hogy be voltam kapcsolva, szerencse hogy elért, szerencse hogy a suliba értem az ügyelet végére, szerencse hogy kiadták a gyereket nekem. Megkérdeztem mi lett volna ha senki nem jön a fiamért és nem tudnak elérni, mert elromlik a telefonom? VÁLASZ:Bevitték volna a gyermekvédelmi szakszolgálathoz és csak iszonyat tortúra árán adták volna ki, mondván hogy elhanyagoló szülők gyereke.
És mindez azért mert apuka nem tartja be a végzésben szereplő (48 órával korábban szólni kell) értesítési kötelezettségét sem... és egyébként mást se.
Elmentem a gyámhatósághoz és elmondták, a végzést betartathatják vele, de mást nem. Hát léptem és írásban jeleztem neki, hogy végzés szerint oldja meg a láthatást. És minden mást is.
Apuka: - De jogom van... blabla, végül mivel nemet mertem mondani a verbális agresszió mellett még meg is fenyegetett.
Ne értsétek félre, nem sajnálom a wellness hétvégét tőle, meg a vacsit az új nőjével, meg a bulihétvégéit, meg az aranyeljegyzésigyűrűt a csajának, stb., mert tudom, hogy a csillogása talmi, a végrehajtás ellene fel van függesztve, mert semmije sincs, és nem vágyok olyan emberrel együtt élni aki meglopott, becsapott, kihasznált. Csak ha szívességet kér legalább emberi hangnemben beszéljen velem. És az emberi hangnemet elvárom a sarki csövestől aki pénzt kér tőlem, a munkatársaimtól, a gyerekektől akikkel dolgozom, a postástól és mindenkitől akivel kommunikálok. Mert ez alap.
Nem akarok pereskedni, a nőjét figyelmeztetni, stb, csak megijedtem, mert a baráti körét tekintve kinézem belőle hogy valakit rám küld, hogy megveret.
Próbálok segítséget kérni, hogy ne legyek egyedül, amikor jön a gyerekért v. a gyerekkel, de ez a legnehezebb. Igéret van, hogy nem hagynak egyedül, de amikor kéne akkor pont senki nem ér rá... rám. Ezért érzem esélytelennek magam.
Pedig szerintem ez egy tök jó válasz. Nekem tetszik. Egy felnőtt ember valóban el tudja dönteni, hogy kivel beszél, és kivel nem?
Az én (volt) férjemről is írtam itt korábban, összeszedegettem a netről infókat (innen is), és végül arra gondoltam, hogy nem kifejezetten szociopata, hanem elég erős nárcisztikus személyiségzavarban szenved. Bár majdnem egy kutya.
Tavaly augusztus végén költöztem el tőle, a kisfiunk egyik héten nála, a következő héten nálam van. Egy válóperes tárgyalásunk volt már, de lesz még egy, még nem mondták ki a válást. A vele való kommunikációt a minimálisra csökkentettem. Egyszerűen nem beszélünk, nem keresem, nem járok a nyakára még a gyerek miatt sem. Amikor hétvégén hozza a kisfiamat, akkor kb. 3 mondatot tárgyalunk, a gyerek iskolai dolgairól kérdezem, ha van valami info, elmondja. Ennyi.
Van új nője, végül is miatta váltunk el. A gyerekünket oda szokta vinni minden második héten legalább egy napra, a kicsi pedig néha mesél róla. De még őt is megkértem, hogy csak akkor beszéljen erről, ha valami fontos van, ha pl. nem érzi jól magát, vagy valami nem volt rendben annál a nőnél. Egyébként nem érdekel.
Mióta így csinálok, és nem élünk együtt, nem kell naponta nyaggatnom a "drágámat" az együttéléssel járó gondokkal (is), azóta ő valahogy jobban erőlteti a kommunikációt, amikor találkozunk, akkor elég közlékeny - próbál lenni. De nem is figyelek rá. Nagyjából leszarom.
"Szemrebbenés nélkül letagadta. Hogyan bizonyítsam?"
Sehogy. Nagyon-nagyon fontos, hogy tilos visszavágnod neki, tilos bebizonyítanod, hogy neked van igazad, tilos a következő áldozatot (barátnőt, stb) figyelmeztetni, és még sorolhatnám. Mind-mind sebezhetővé tesz és alkalmat ad arra, hogy belevonjon a játékába. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy minél kevesebb felületen érintkeztek, és te elfogadod hogy kvázi ő "nyert", azért, hogy jól gyere ki a dologból.
Nem merte elismételni a barátnője előtt sem, hogy szétrugdossa a fejem. Amíg nem bizonyítható nagy a szája. Csak az a fránya bizonyíthatóság. Ugye. Szemrebbenés nélkül letagadta. Hogyan bizonyítsam?
Minden este telefonál, hogy a gyerekkel akar beszélni és kvázi a gyerek háta mögé bújva szemétkedik.
Megkértem a tesómat, hogy a gyerek visszahozásakor legyen jelen, hogy tanúval bizonyíthassam, ha eltér a végzéstől. Szörnyű, de vele csak így lehet. Már csak írásban vagyok hajlandó kommunikálni vele. DE EZ IS KEVÉS...
Az tény hogy sok minden ráillik az exemre,mondjuk 80%,de még így sem vagyok biztos benne hogy pszichopata.
Ami zavar az az hogy mindíg magát mossa mások előtt tisztára,és soha nem látja be hogy ő is hibás lehet.Bár az hogy egymásnak ugrasztott engem a családommal,vagyis csak akart,és egyik nap szeret másik nap ha nem reagálok a sértéseire akkor cinikus,és aztán így tovább...ez furcsa.Szakítás után szétkürtölte a hazugságait mindenkinek,bemocskolt,aztán meg nem értette mi bajom.Miért akadtam ki?azt mondta,nem gondolta hogy ezzel ennyire megbánt.
Na most.....addig agyalok ,a végén már nekem kell orvos.Fasza
Viszont,más szempontból tükör volt nekem.Rájöttem hogy nem szabad tulságosan ragaszkodnom senkihez.És azért mert én szeretek,nem várhatom el ugyanezt a másiktól.Mert az nem az én dolgom.Ha szeret,jó,ha nem akkor tovább kell lépni!
Megvettem a Kímélet nélkül c. könyvet.Még nem igazán volt időm rá,de azért bele olvastam.
Várom hogy mi lesz a fejlemény az exemmel,meg a kis barátnőjével.Eddig még minden oké.Valószínű a csaj mindent úgy csinál,ahogy az exem akarja.Kiváncsi leszek mikor borul a bili!Hát sajna nem nagyon akar :( Pedig megnézném a képét,a jó nagy pofára esésnél!Remélem a csaj kicsinálja,nagyon türelmesnek tűnik,eléggé határozott is,nem engedi hogy ezt vagy azt csináljon.
Másodszor:nem kellene hogy vissza jöjjön,van neki most másik áldozat akit etethet!
Harmadszor pedig:Miből gondolod hogy rólam szól a történet?Azt értem hogy tükör,de amit ő mutat(szerinted),az nem én vagyok!Nyilván abból következtetted hogy zavar amit csinál,és a tükör szerint csak az zavarhat a másikban ami bennünk is megvan.De ki a fenét ne zavarna egy idióta viselkedése mondd??Téged például nem?
Én pont fordítva gondolom:Énv agyok a tükör neki,és még lesz más is!Mert ezt csinálta az elődeimmel is,amit velem.A birtoklás, a tapadás...stb,amit nem ért meg,hogy nem szabad.Mindenki fújt neki a környezetemben,mert mindenkinek panaszkodik.De kifejtenéd bővebben??Hátha rá jövök néhány dologra :)
Hivatalosan a pszichológia szerint a pszicho- és szociopátia az anstiszociális személyiségzavar alá tartozik, és nem betegség, hanem személyiségzavar. Mielőtt belemennénk abba, hogy mit tud, vagy mit nem tud helyesen a pszichológia, azt megjegyezném, hogy a pszichopátia és a szociopátia is a pszicológia által kreált fogalmak, kórképek, szóval saját fogalmaik szerint ez nem betegség. Ha betegség lenne, problémát okozna a betegnek, a betegség progresszálna, elképzelhető lenne betegségtudat, stb, de itt szó nincs ilyesmiről. Abban az értelemben természetesen "beteg", hogy "nem normális", de ez inkább a szó hétköznapi jelentéstartalma.
Egész héten fasirtban volt a csajjal,errre most kibékültek.Megint dúl a LOVE.talán ez a része bosszant leginkább,vagy nem is tudom,egyszerűen rohadtul de tényleg mocskosul fáj hogy amennyire belém volt zúgva,úgy el is felejtett egyik napról a másikra.Hogy miért fáj,annak ellenére hogy tudom beteg ember??Mert akkor ezek szerint vagy nem is volt szerelmes beém,de azt kurva jól eljátszotta hogy az,vagy akkor most a csajba nem szerelmes és úgy csinál mintha az lenne!
Nem tudom,de ez a dolog feldolgozatlan számomra és nem tudok szabadulni a gondolattól.
Két ember lakik benne,de már mindegy is hiszen az agyammal tudom hogy felejteni kellene,a szívem meg nem akarja engedni!Annyira hittem neki!Engem soha nem szerettek úgy ahogy ő!Rohadtul hiányzik!!
tudnék még bőven irni, döbbenetes hogy nem fog fel olyan dolgokat ami másnak egyértelmű!
És nem figyel....egyik mondatából vált egy tök másikra.
Elég sok benne a nárcisztikus vonás.Ezt kifejezetten állíthatom!Az önimádat,az én mindenkinél jobb vagyok,állandóan dícsérni kell.Ha tehetett volna a zsebébe rak h mindíg vele legyek!Nem lehetett levakarni.Állandó sms,telefon óránként.Annyi hohgy nem volt féltékeny(szerintem)És nem ellenőrizgetett.De ha nem akartam vele lenni mert dolgom volt akkor egyből beteg lett és eljátszotta a hattyú halálát.Hát nem semmi amikre képes volt!
A hoovering már megvolt!Egy hónapja kb még próbálkozott,igérgetett ,irta hogy tanult belőle és minden más lesz.És hogy szeret.nem reagáltam rá.Utána megint irt kb egy hét után,hogy akkor legyünk barátok,mert jó fej vagyok,és bulizna velem,és segíthetnénk egymásnak társat találni(na ez aztán röhejes) :)és hogy Ő nem haragszik! Még ő nem haragszik!!,válaszoltam hogy nem .erre csak annyit irt hogy sajnálja.Később
aztán megint irt hogy nekem milyen szar mert egyedül vagyok,és gondolkozzak el.Bezzeg ő megy buliba!Meg leskelődött a szomszédból és kommentelte mit lát....
Nah...másnap már kapcsolatban volt a csajjal mert feltette közösségi oldalra,és láttam is őket együtt.Azon a hétem már "szerelmes" volt belé,onnantól én már nem létezek számára többé,nem zaklat.Csak nekem nehéz mert nem tudom feldolgozni az egész dolgot,a csalódást.szerettem azt aki az elején volt :(Olyan mintha meghalt volna....közbe nap mint nap látnom kell mert majdnem szomszédok vagyunk.
Egyébként nagyon szeretetfüggő vagyok,és emiatt depressziós.Ez a gyengém
