FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Vagy pedig azért, mert ostobán állítják össze a tananyagot és később a hasznos információt különféle jólfizetős tanfolyamon adják át.
Kérdezd meg Kaszit milyen Kolozsváron a pszichológia oktatás. Minden évben tanítják nekik a tesztfelvételeket és az értékelésüket, gyakorlat orientált az oktatás, aki ott végez pszichológia szakon, végzés után rendelést nyithat.
ehhez képest az itteni 5 éven keresztül nyomja neked a nagyobbrészt bla-blát, és kötelezővé tesz számodra még 4 év oktatást, hogy "klinikus" lehess, de ott se tanítják meg az esetek többségében rendesen a tesztfelvételt sem semmi olyasmit, aminek gyakorlati haszna lenne.
Némi alappal rendelkezik az a pletyka, amely szerint az egészségügyben az oktatás leginkább arra megy rá, hogy minél több pénzt lehúzzanak a hallgatókról minél hosszabb ideig.
sajnos nem csak a diáktól függ, hogy mennyit tud megtanulni. a mi képzésünk erősen lexikális, a gyakorlatra sokkal kevesebb hangsúlyt fektetnek, mint külföldi egyetemeken.
azt nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a sok elméleti anyag mellett már nem jut idő a gyakorlati oktatásra, vagy azért, mert fontosabbnak tartják az alapozást, és a rezidensévekre hagyják a gyakorlati képzést. mindenesetre én sem tartom jónak, hogy pl. csak harmad/ötödévben kerülök beteg közelébe. van elsőben is gyakorlat, de nem szokták engedni, hogy akár csak egy vérvétellel is megpróbálkozzunk. mondjuk ha jó helyre tudok kerülni, akkor műkaron gyakorolhatok. :)
Én úgy érzem, hogy nem sokat ér az a hat éves orvosi egyetem, ha egy végzett nem ismeri fel az error (hiba) feliratot a vércukor szint mérőn. (Akárhány pontja is van, és ha odahív egy professzort, akkor az is lehet, hogy ő se ...
nekem bejön a statisztika, de nem az oktatása alapján. MINDENT magamtól tanultam meg belőle, teljesen értelmetlen volt bejárnom az órákra, mert abból nem értettem meg semmit. pedig többször szóltunk a tanárnak, hogy mi nem megy, sose azt és úgy gyakoroltuk, ahogy kellett volna. de így, hogy értem, tökre tetszik. :)
az anatómia jó tantárgy, csak ne lenne annyi formalin...
ez is azt példázza, hogy _tanító_ professzorok nélkül a rezidensek szart sem érnek. akkor se, ha sok van belőlük. persze, nyilván nyugdíjba akarják majd küldeni a tapasztalt szakorvosokat, de egy rezidens sem lesz képes önállóan megtanulni betegeket ellátni. ha mégis megpróbálja, a kórház hibája lesz a beteg halála, ami több tízmilliós kártérítést von maga után.
persze, hogy megvoltak a pontjai - az viszont, hogy mennyire tapasztalt, már nem érdekel senkit. mert ez a rendszer így működik, csak a pontok alapján rangsorol. és cseszhetem, ha én tapasztaltabb vagyok, de kevesebb ponttal, mert (ellenben vele) én nem fogok bekerülni a programba.
egyébként meg azért volt az a lány egyedül, mert éppen nem volt ügyeletes szakorvos - rezidens lett volna mellette, de egy szakorvosnak kellett volna rá figyelnie. ebből is látszik, hogy egy kórház abszolút nem profitál rezidensekből, mert a tényleges munkát a szakorvosok viszik (elvileg mindent jóvá kell hagyatni velük). és az a beteg nem halt volna meg, ha elég szakorvos dolgozik abban a kórházban. én a magam részéről nem tudom hibáztatni azt a lányt, mert nem az ő hibája volt. egyik elsőéves rezidens sem úgy kerül munkába, hogy mindent tud. és a műszer nem azt jelezte, hogy error, hanem azt, hogy HI, amit a lány úgy értelmezett, hogy HIBA - közben meg azt jelentette, hogy HIGH. ezt speciel én csak azért tudtam volna értelmezni, mert sokat járok kórházba, és rengetegszer látok ilyet. egyébként én is hülyén álltam volna ott, hogy most mi a szar van.
Ha nem épül több kórház, ellenben a jelenlegi garnitúrát elküldik nyugdíjba - ahogy az most történik, akkor több rezidens is kell.
Timi Magyarországon az a szokás, hogy a rezidens egyedül rendel. Példa erre az az eset, amikor a rezidens nem tudta értelmezni az ERROR kijelzést a vércukormérőn és túladagolta a gyógyszert. Egyedül volt, nem látott még vércukormérőt, hibázott, a beteg életveszélybe került. De a pontjai biztos megvoltak.
Pedig a statisztika egy viszonylag ántipátikus tantárgynak tűnik. Még az én matekorientált agyammal is. De igazad van, az ilyenen érdemes hamar túllenni egy jó jeggyel.
Az anatómia meg olyan fontos, hogy direkt jó dolog többször is megtanulni. :)
De akkor beoszthatnád az összes vizsgádat sorban a vizsgaidőszak elejére, napi egyet-kettőt, hamar lezavarva az első kört, és több időd maradna az éles bevetésre. :DDD
tényleg? nálunk nem költenek arra, hogy bárkit visszahívjanak, és aki itthon marad, az ugyanúgy szív - na jó, tavaly 350 (?) rezidens pályázhatott "kiegészítő fizetésre". ami bár nem fedi lesz az összes rezidenst, azért legalább már valami. mondjuk én még ezzel a többletpénzzel sem tudnék megélni egyedül.
szerintem egyébként nekem lélektanilag is jobban tetszik egy második vizsga, mert akkor már tudom, hogy mire számíthatok. de ez nem ide tartozik, ez terápiára való. :)
attól még, hogy könyörögni fognak, nem lesz több rezidenshely - mert kétlem, hogy új kórházak épülnének több professzorral.
eleve csak bizonyos kórház/klinika csinálhat rezidensképzést, nem mindegyik. például sebészeten rendszeresen minimum ötszörös túljelentkezés van, úgyhogy akit nem tudnak bevenni a programba, más szakágat kell választania. ezen az a helyzet, hogy nincs itthon elég orvos, nem fog változtatni, mert többnyire nem rezidensekre van szükség, akiket még min. 6 évig tanítani kell, hanem szakorvosokra. úgy is mondhatnám, hogy egy rezidens orvossal nem sokra megy egy beteg, meg egy kórház se.
a besorolást meg valahogy 6 év múlva is meg kell csinálni, ami pedig a jegyek alapján történik - úgyhogy az is nagyon számít, hogy első évben hogy teljesítek.
(Ebben a programban csak az zavar, hogy nálunk -Romániában- sok pénzt költenek arra, hogy visszahívják azokat, akik elhagyták az országot azért, hogy külföldön dolgozzanak, míg az itthon dolgozókért még a kisujjukat sem mozgatják. Szóval kissé paradoxnak tűnik nekem...)
Timi, a jelenlegi kormányterveket elnézve meg az egészségügy helyzetét ismerve, 6 év múlva könyörögni fognak neked azért, hogy maradj itthon rezidensnek, és külön pályázatokat fognak kiírni arra, ha hajlandó vagy vidékre menni és nem mondjuk Angliába.
Hogy ez sajnos vagy nem sajnos az most lényegtelen, a hozzászólás lényege az, hogy majdnem mindegy, hogy hány pontod lesz hat év múlva :-/
lehet, hogy nem a tartás a jó szó rá - egy ideje sokszor nem találom a megfelelő szót a megfelelő szituációra.
ezt már a dokim is mondta, hogy valszeg annak az embernek ez valami "levezetés" lehet, mert ő csak így tud élni - na ezért is lennék én nagyon szar vizsgáztató. :DD bár most kifejezetten pozitív bukási tapasztalataim vannak - egyik tanár se alázott, amiért nem tudtam valamit, amit szerinte tudni kellett volna, és el is mondta, hogy pedig ha ezt tudom, x jegyet adott volna. szóval emberek voltak, legalábbis én jókhoz, jó időben kerültem eddig. remélem, ez így is marad...
ja, most csütin van egy statisztikám, pénteken egy biofizikám (amin meg fogok bukni, mert nem tudok rá tanulni, és megyek belőle megint jövő pénteken), jövő kedden meg az anat.
akkor még egy könyv, amit biztosan nem fogok mostanában elolvasni. :DDD de tényleg, határozottan negatívan hatnak rám az ilyen könyvek. a filmektől megnyugszom, de a könyvek...
max nem tartok ki, és az egyik barátom gyakorolhatja rajtam a varrást. :)
hát öt év múlva nem, de mondjuk 6 év múlva már számíthat - ha úgy döntök, hogy maradok itthon rezidensképzésben.
minden jegyre pontokat adnak (na jó, nem _mindenre_, a szigorlatokra inkább), és ezek alapján kerül (vagy nem kerül) be valaki rezidensnek. úgyhogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen jegyet kapok.
10 év múlva már lehet, hogy le fogom szarni - ez attól függ, milyen leszek 10 év múlva.
A hierarchia nem csak annyit jelent, hogy a feljebb állónak akkor is igaza van, ha nincs. Azt is jelenti, hogy a döntéséért ő vállalja a felelősséget. Jogi, pénzügyi, erkölcsi és mindenféle más felelősséget is. Pl. ha nincs igaza, akkor ő fizet bírságot, az ő állása megy rá, az ő erkölcsi hitelessége, ő megy adott esetben börtönbe, stb. És azért is ő vállalja a felelősséget, hogy hogyan hozza meg azt a döntést. Egyedül vagy meghallgat másokat is.
Ez ugyan nem válasz erre, de most olvastam Rowling új regényét. Nagyon felnőttknek való könyv, semmi köze a Harry Potterhez. Abban is van vagdosós lány, és sok minden(ki) eszembe jutott róla. Ja és jó könyv.
Na milyen jól éreztem, hogy ennek most kelleni fog egy ctrl c küldés előtt... El is szállt volna a fenébe másképp.
Igen, értelek. Bár abban például nem értünk egyet, hogy a hierarchiának köze volna a tartáshoz. A közoktatási rendszer tartását pl. egyedül a hierarchia alján állók biztosítják, nem a vertikum. (Sőt, de ez már politika volna.) És ez nem a mai helyzet, száz és százötven éve is így volt. És láttunk példákat a történelemben, amikor hadseregek omlottak össze és váltak semmivé, mert hierarchiájuk volt, csak a tartásukat veszítették. A hierarchia csak annyit jelent, hogy a felül állónak akkor is igaza van, ha nincs. És ennek tudatában könnyedén megalázhatja a lentebb állókat, ha erre szüksége van. Vannak helyzetek, amikor indokolt egy hierarchikus döntési mechanizmus, mert egyszerűen nincs más megoldás, de ettől ez még nem jó, csak szükséges. Mondjuk ott, ahol gyorsan és határozottan kell dönteni. Hogy az orvoslásnál maradjunk: a műtőben vagy a baleseti helyszínen helye van a hierarchiának (nem a tartás, hanem a hatékonyság miatt), a konzíliumban nyugodtan mellőzhető. A csapatszellem és a tisztelet gyakran többet ér.
A kisstílűségnek és kicsinyességnek sok oka és útja van. Az emberek nem mind jók és nem mind kiválóak. Az okos emberek sem. Az emberségnek és a szeretetnek kevés köze van az észhez vagy a pozícióhoz. Az én primitív elméletem szerint azért van szüksége valakinek mások megalázására, mert önértékelési zavara van, és nincs elég tartása. De lehet egyszerűen egy stabil világkép hiánya is. Ez nyilvánvalóan rettenetesen cizellálatlan és egyszerűsített magyarázat, de nem is férne ide egy részletes diszkusszió. Nem az számít, hogy ki az, aki lenéz vagy átnéz rajtad, hanem hogy ki az, aki megbecsül. Lehet, hogy egy ilyent találsz húszból, de akkor figyelj arra az egyre.
Timi, én azt az érdemrendet magamban már régesrégen megadtam neked. :)
És most mikor lesz a következő? Ha neked az válik be, hogy mindegyiken másodszor mész át, lehet, hogy ez a jó módszer, amivel célhoz fogsz érni. Végül is ez kétszeri tanulást jelent. :)
Hát nézd, szerintem, aki nem bukott meg legalább egyszer egy vizsgán, az nem is igazi egyetemista :-)
Van olyan tanár, aki azért buktat, mert úgy gondolja, hogy nem tud valaki eleget.
Van olyan tanár - mint pl. az én statisztika tanárom vagy a középsulis fizika tanárom - aki azért buktat, mert úgy gondolja, hogy valaki magához képest nem tud eleget. (Nekem pl. mindkettő azt mondta, hogy "na most már adhatnék magának egy hármast vagy egy négyest, de a maga képességeivel tudhatná ezt jobban is, jöjjön vissza mégegyszer". Ezek lényegében "biztató buktatások" önbizalomra nevelnek - én pl. a családi hátterem miatt meg voltam arról győződve, hogy nekem a reál nem menne, oszt ilyenekkel bizonyították be, hogy dehogynem, nagyonis. Mindkettőt a mai napig nagyon tisztelem, az egyiket nagyon szeretem is, mert nagyszerű pedagógusnak tartom, nemcsak magam miatt, mások miatt is.)
Aztán van az a tanár, akinek rossz napja van.
Aztán van az a tanár, aki gonosz. (Néha velük előfordul, hogy egy idő után nem engedik vizsgáztatni, csak tanítani.)
Fel kell tenni azt a kérdést, hogy ez az eset most melyik volt - én általában azt szoktam gondolni, hogy a második, mert nagyon sokáig rendes tanáraim voltak, alig találkoztam gonosz tanárral, és általában ezért buktattak, és ebből kiindulni.
Aztán meg van az a tanár, amelyiknél "leszarom".
Meg vajon öt-tíz év múlva számítani fog ez? Max. a bulikban, ahol lehet jókat sztorizni majd róla. :-)