"Az ok nem lehet más, mint hogy a holland újságírónô cipô helyett lámpaernyôt emleget, az efféle tárgyi tévedés pedig, a jelek szerint, mind a kormánylap, mind pedig a közszolgálati rádió etikai kódexében a fôbenjáró bűnök között szerepel."
Vásárhelyi Mária alig fog hinni a szemének-fülének, de a válasz szerintem: Igen. Európában bizonyos idô óta ismerik az emberbôrbôl készült lámpaernyot. Ez az európai ujságírásban szvsz nem tárgyi tévedés. És helyes, ha az ezzel való viccelôdés fôbenjáró etikai vétségnek számít. Sajnálom, ha ez meglepi Vásárhelyi Máriát, de nem tudok mást tenni, tudomásul veszem.
"Az ok nem lehet más, mint hogy a holland újságírónô cipô helyett lámpaernyôt emleget, az efféle tárgyi tévedés pedig, a jelek szerint, mind a kormánylap, mind pedig a közszolgálati rádió etikai kódexében a fôbenjáró bűnök között szerepel."
- Nos, akkor a fődíjért kérdezem: meg tudná-e mondani, mi a különbség a nílusi páncélos hüllő, és lakásaink világítóeszköze között? Vigyázzon, a kérdés elképesztően nehéz!
- Semmi.
- Gratulálok! Ön ismét nyert. Kérem, vegye át a Magyar Pulitzer-díjat!
Olvasva az eredeti és teljes cikket SZVSZ:
1. OKA (Béke vele!) nem ÁLTALÁBAN fikázta VM-et és családjára nem ÁLTALÁBAN tett célzást (visszatérő szindróma:"a családom-származásom miatt támadnak"-huss be az akolba!!!), hanem egy abszolút konkrét ügy miatt: a testvére átjátszotta a Vasárnapi Híreket a VICO-nak, és VM sokat írogatott mint "független médiaszakértő" erről. Neki egyszerre Eörsi jut eszébe ( az összefüggést nem értem, valaki világosítson föl).
2. "mindenféle hatalom a "rendszer ellenségeként tartott számon", így nem mondhatom hogy szokatlan számomra a helyzet,kiváltképp, mivel a megbélyegzők köre is ugyanaz, többségében (volt) PÁRTPROPAGANDISTÁK, BESÚGÓK, MUNKÁSŐRÖK ÉS FELJELENTŐK lepleznek le ma is." Kiemelés tőlem.
Hogy nem szakadt rá a plafon!! Akkor most összeveszett az apjával? Amikor egy vérkommunista család csemetéje kommunistázik . : - ))))))
3. LI-nek valszeg nem kellett VM kedvenc pártja után sokat nyomoznia. Valszeg én is megmondtam volna neki ingyér, de nem hívott föl.
4. A konvencionális biológiát dobhatjuk ezután a fenébe. A lárva-báb-kifejlett rovar vonulat elavult. A menő ezután: médiaszociológus-krokodil-lámpaernyő. A Nature izgatottan várja a forradalmi közleményt, amely alapjaiban rengeti meg a darwini tanokat.: - )))
Én is.
Azonban valami rejtélyes oknál fokva nehezen tudom elképzelni, hogy az ezidáig megismert idézetek mellett olyasmi bukkanna elô, amitôl 180 fokos fordulatot venne a véleményem...
A megszólalásnak akár pozitív hozadéka is lehet.
Ugyanis remekül rávilágít Vásárhelyi technikájára...
Habár valószínűleg csirizes lesz a tantusz hívei körében...
Én azért nagyon szívesen elolvasnám OKA hajdani Napi Mao-s cikkét is, teljes terjedelmében, mielőtt véleményt alkotok a krokodilbőr mibenlétéről. Nem tudná valaki feltenni?
Nem cicózott, az egyszer szent...
A címben feltett kérdésre, hogy Kinek a szégyene? - minô meglepetés - saját maga, mint válasz - akár csak részben is - fel sem merül...
1998 karácsonya elôtt néhány nappal a miniszterelnök kedvenc lapja, a Napi Magyarország, talán a szokásosnál is mocskosabb hangvételű vezércikkben méltatta személyemet. A cikk apropójaként egy, az ÉS-ben néhány nappal korábban megjelent írásom szolgált, a fôszerkesztô-helyettes által jegyzett publicisztika - szokás szerint - nem az általam leírtakra reagált, hanem arról elmélkedett, hogy ha valaki olyan elvetemült, bűnös családból származik, mint jómagam, és mindemellett még elmebeteg is, akkor annak egyrészt "szégyenében süljön le a pofájáról a bôr", másrészt "fogja be a száját", "szégyelljen kiállni az emberek elé", fôképpen pedig "ne legyen úgynevezett független médiaszakértô, és ne írjon kolumnákat errôl a témáról, mert az mindenkitôl hihetô, csak éppen tôle nem" (l. családi háttér és elmebéli állapot). A vezércikk egy metaforára épült, amelyben a szerzô engem (Eörsi Istvánnal párba állítva) a krokodilok csoportjához sorol, megjegyezve, hogy "...a krokodilbôr bírja a kiképzést. Cipôt csinálnak belôle", majd végsô konklúzióként: "Talán sejtik, mire futtatom ki ezt az írást. Hát persze a krokodilbôrre, ami Eörsiéket Vásárhelyiékkel összeköti" (és amelybôl cipôt csinálnak). A gyalázkodás egyéb részeit mentálhigiénés megfontolások által vezérelve nem ismertetem, mivel már az idézés puszta tényétôl is mocskosnak érzi magát a polgár. S minthogy - néhány viszonylagos békeévtôl eltekintve - kora gyermekkoromtól, rendszerfüggetlenül mindenféle hatalom a "rendszer ellenségeként" tartott számon, így nem mondhatom, hogy szokatlan számomra a helyzet, kiváltképp mivel valójában a megbélyegzôk köre is ugyanaz; többségében (volt) pártpropagandisták, munkásôrök, besúgók és feljelentôk lepleznek le ma is. Az ilyen színvonalú és hangnemű írásoknak mindamellett természetesen nem örül az ember, ám már nem is nagyon csodálkozik, az pedig eszébe sem jut, hogy bármilyen módon reflektáljon ezekre.
1999 ôszén azonban egy sajtóreggelire voltam hivatalos, ahol Magyarországon dolgozó külföldi újságírók kérdezgettek a honi sajtóviszonyokról. A beszélgetés során egyebek között említést tettem errôl a cikkrôl is, felidézve annak konklúzióját, mely szerint az olyan "krokodilokból", mint jómagam, cipôt szoktak csinálni. A sajtóbeszélgetésen részt vett egy holland újságírónô, a kereszténydemokrata szellemiségű Trouw című napilap munkatársa is, aki hónapokkal késôbb elemzô cikket írt lapjának a magyarországi politikai és sajtóviszonyokról, és ebben az írásában egyebek között megemlíti, hogy a kormány kedvenceként számon tartott Napi Magyarország egyik vezércikke azt írta, hogy "egy bizonyos baloldali médiaszociológus bôrébôl lámpaernyôt kellene készíteni". Minderrôl én csak akkor értesültem, amikor telefonon keresett Stépán Gábor, a Napi Magyarország újságírója, aki nem mást kért tôlem, mint hogy mondanám meg, mikor akartak ôk lámpaernyôt csinálni a bôrömbôl, mivel ô csupán néhány hónapja dolgozik a lapnál, és így megkímélhetném a keresgélés fáradságos munkájától. A lámpaernyôt cipôre helyesbítve megadtam a megjelenés paramétereit. Néhány nap múlva S. szignóval cikk jelent meg a Napi Maóban, amely - a lap hagyományaihoz híven - terjedelmesen boncolgatja a holland újságírónô családi viszonyait és férjével közösen üzemeltett "gyanús" vállalkozásait, valamint kötelezô gyakorlatként felemlegeti családom bűneit, majd tájékoztatja az olvasót, hogy "sajnos kitartó próbálkozásunkat nem koronázta siker: ehhez legalább hasonló mondatot sem találtunk".
Alig egy héttel ezután a közszolgálati Magyar Rádió Vasárnapi újság című műsorában Lovas István jegyzetét a TIB '56-os tagozatának felhívása vezette be: "(...) Sajnos, az Antall-kormány sem füstölte ki a bolsevista-liberális hatalmat a sajtóból, és ennek azóta is nyögjük a következményeit. A szemforgató magatartás, amit a két fent említett párt folyamatos hazug beállítása sulykol, emlékeztet a goebbelsi-zsdánovi, világközvéleményt romboló propagandára. Hazudjunk mennél nagyobbat, annál inkább hisznek nekünk. Az MSZP-SZDSZ módszere abban is hasonlít a fasiszta-bolsevista propagandára, hogy nem átall ágensein keresztül idegen hatalmaknál támogatást keresni" (betűhív idézet a műsor internetes megjelenésébôl). A hangulatos bevezetés után Lovas, illusztrálva a TIB közleményének igazságtartalmát, rátért a "cipô versus lámpaernyô"-ügyre. Miután némi globális zsidózással toldotta meg a Napi Magyarországban a holland újságírónôrôl és rólam írtakat, kötelezô ujjgyakorlatként sort kerített a baloldali liberális médiaelit heti aktuális leleplezésére, amiért mélyen hallgat a skandalumról, az "országos botrányról", melyet én okoztam (feltételezhetôen azzal, hogy a holland újságírónô cipô helyett lámpaernyôrôl írt). Ezt követôen felszólította "a máskor a szélsôségekre oly kényes média-elitet", hogy szólítson fel engem a nyilvános bocsánatkérésre, amiért a világ közvéleményét a "lehetô legaljasabb módon becsaptam", és ezáltal "hatalmas kárt okoztam", majd ugyanezzel a lendülettel "kedvenc" pártomat arra buzdította, hogy azonnal határolódjon el személyemtôl. (Vajon honnan tudja, hogy melyik párt a kedvencem? Nyilván ugyanonnan, ahonnan származásomról, kapcsolataimról tájékozódik. Ez volna a polgári mentalitás? A módszer inkább a politikai rendôrségére emlékeztet.) S hogy miért is e hevület? Az ok nem lehet más, mint hogy a holland újságírónô cipô helyett lámpaernyôt emleget, az efféle tárgyi tévedés pedig, a jelek szerint, mind a kormánylap, mind pedig a közszolgálati rádió etikai kódexében a fôbenjáró bűnök között szerepel. Hogy a holland újságírónô "tévedése" miért az én bűnlajstromomat bôvíti, nehezen érthetô, de mindegy is, hiszen pontosan tudjuk, hogy ezekben a szélsôjobboldali mocskolódásokban nem a ráció, hanem az üzenet a fontos. Mindezek fényében annak már talán nincs is jelentôsége, hogy Lovas állításával szemben én a Napi Magyarországnak soha nem nyilatkoztam sem errôl, sem másról, és az sem fontos, hogy szemben a közrádióban sugalmazottakkal, a holland újságírónô, saját állítása szerint azért, amit írt, írásának tartalmi részéért soha nem kért bocsánatot a Napi Maótól. A történet teljességéhez tartozik, hogy a Lovas és elvbarátai szerint rendkívül kiegyensúlyozatlan, a liberális-bolsevik médiaelit által uralt közszolgálati rádióban, amelyben ô hetente olvassa fel uszító, szélsôséges, rasszista jegyzeteit, én, aki szerinte az inkriminált médiaelit egyik oszlopos tagja vagyok, az elmúlt két év során csupán egyetlenegyszer szólaltam meg, ám a velem interjút készítô újságírót két hét múlva kirúgták az intézménytôl. Lényegében hasonló a helyzet a közszolgálati Magyar Televízióban is, azzal a különbséggel, hogy oda én - mint az uralkodó médiaelit meghatározó személyisége, akit mindmáig nem sikerült kifüstölni - az elmúlt két évben be sem tettem a lábam (valószínűleg ezért nem sikerült kifüstölni sem). További különbség a közszolgálati rádió és televízió között, hogy utóbbiból már azokat is kirúgják, akikrôl csak feltételezik, hogy rosszat gondolnak a hatalomról. Ugyanennél az intézménynél a politikai tájékoztatást ma már annak a Demokrata című hetilapnak a munkatársai irányítják és ellenôrzik, amely - miközben egész Európa az új osztrák kormány elszigetelésén fáradozik - címlapján hatalmas betűkkel "Isten hozott Jörg" felirattal köszöntötte Haider pártjának kormányba kerülését. Lovas István pedig - aki a Demokrata vezetô publicistája - az MTV elnökének tanácsadójaként gondoskodik a felnövekvô közszolgálati újságíró-generációk megfelelô szellemiségű képzésérôl.
2000-ben tehát ilyesmikrôl szól a kormányhoz közeli sajtó Magyarországon. Ennek azonban az égvilágon semmi köze sincsen se polgárhoz, se konzervativizmushoz, mindez nem más, mint egyszerű sajtógengszterizmus.
Epilógus: Ha én jobboldali, konzervatív értelmiségi lennék (aminek persze nincs sok realitása), akkor mostanában esténként a nemzet sorsa és a saját osztályom iránt érzett aggodalomtól vezetve elalvás elôtt kötelezôen egy Bibó és egy Márai nevű valódi polgár műveit olvasgatnám, hogy egyetlen pillanatra se feledkeznek meg arról, hogy "Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkébôl a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ô mint "keresztény magyar ember", elôjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért mert "keresztény, magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény, magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: (...) amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet." (Márai Sándor: Napló, 1943-1944.)
Idézet az eheti ÉS cikkből
("Vajon honnan tudja, hogy melyik párt a
kedvencem? Nyilván ugyanonnan, ahonnan
származásomról, kapcsolataimról tájékozódik.
Ez volna a polgári mentalitás? A módszer inkább
a politikai rendőrségére emlékeztet".)
Vajon mennyit kellett a Lovasnak nyomoznia?
Hány álmatlan éjszakát töltött evvel?
Hány informátort, beépített embert kellett ehhez
megmozgatnia?:))
Eddig úgy tudtam, hogy az ember vállalja a pártját,
meggyőződését. Beszél róla, odakampányol stb.
11 év után minek megkérdezni, hogy ezt hogy nyomozták
ki róla? A csúnya bácsik!
Persze, ha az álnaivát játszuk....
Csalódott vagyok magam is: nem mintha olyan nagy várakozásaim lettek volna Vásárhelyi Mária heteken át tartó hallgatása utáni első megszólalása mián, de a "termék" mélyen alulmúlta elképzeléseimet. SzVSz érdemes lett volna konzultálnia szakemberrel...
Az értelmezésemben az ominózus mondat annyit tesz, hogy V.M.-nak vastag bôr van a képén.
Nem többet és nem kevesebbet.
Tagolva mit is jelent az idézet?
...őszintén szólva lesülne a bőr a pofámról. Csakhogy a krokodilbőr bírja a kiképzést... Strapabíróság tekintetében hasonlítja OKA Vásárhelyi arcbôrét a krokodiléhoz.
Majd:
... Csakhogy a krokodilbőr bírja a kiképzést. Cipőt csinálnak belőle... A krokodilbôr annyira strapabíró, hogy akár cipôt is lehet készíteni belôle.
Ha a mondatokat ismét egymás mellé tesszük azok szvsz annyit tesznek, hogy V.M. arcán a bôr annyira strapabíró, hogy ha krokodil lenne, nyugodtan lehetne akár cipôt is csinálni belôle.
Azt hiszem köztudott, hogy V.M. nem krokodil.
Ennek tudatában nem nehéz belátni, hogy az idézet nem bujtogat V.M. bôrébôl való cipô készítésre.
Vásárhelyi ezzel szemben a következôket írja:
...az olyan "krokodilokból" , mint jómagam, cipőt szoktak csinálni. A krokodil nemes egyszerűséggel "krokodillá" lényegül át.
Nem a "krokodilokból", hanem a krokodilok bôrébôl készíthetô cipô.
Vásárhelyi Mária megszólalását (hosszú hallgatása, és "furcsa" idézési technikája ellenére) pozitív dolognak tartom. Állítása a holland ujságírónőével így összevethetővé vált. Erre való a nyilvánosság.
Nem erről beszéltünk, hanem arról, hogy amit VM idézőjelbe tesz, magyarán azt állítja, hogy OKA írta róla, azok nem idézetek, hanem valami más. Ezt a számára kívánatos idézgetési módot akkor a holland újságíró szemére sem vetheti, ha az meg lámpaernyőnek értette a krokodilt.
T. Azazello, alfalfa58,Kovács bácsi
ime az idézet mégegyszer
"...Ha az én tesóm játszotta volna át Máté Lászlóval közösen a Vasárnapi Híreket a VICO-birodalomba, akkor nem lennék úgynevezett független
médiaszakérto, s nem írnék az Élet és Irodalomba kolumnákat e témáról, arra gondolnék, bárkitol hiheto az, amit én írok, de tolem nem, pontosan az
apukám és a tesóm miatt, oszintén szólva lesülne a bor a pofámról. Csakhogy a krokodilbor bírja a kiképzést. Cipot csinálnak belole"..."
Ha az ominózus krokodilbőr nem Vásárhelyi Mária arcára vonatkozik, akkor mit keres a mondat elején a "csakhogy" szó, ami az én értelmezésemben összekapcsolja az előző mondattal.
A második lehetőség, hogy a cikk írója annyira felháborodott, Vásárhelyi Mária ténykedésén, hogy a cikk írása közben egy teljesen oda nem illő cipőipari szakmai megállapításra ragadtatta el magát.
De ha a kettőnek nincs köze egymáshoz,mármint V.M. arcbőre és krokodilbőr, akkor mi a fenének írta le.
PS:Azazello Krokodil-lámpaernyő metamorfózis nincs. Cipő-lámpaernyő az volt.
Tisztelettel
BandW
1. Igazad van. Vásárhelyi Mária végre megszólalt. Továbbra sem tudjuk, miért nem választotta azonnal a Nyilvánosságot.
2. "...számomra bebizonyosodott, hogy nem azt mondta és nem úgy, igy a vélemény az, hogy a Napi Magyarország aki keverte itt a dologokat..."
Számomra az bizonyosodott be, hogy azt mondta, hogy nem azt mondta.
3. Vásárhelyi Mária mosakszik, és - bár úgy tűnik, mintha idézne a Napi Magyaroszág cikkéből - amit idézőjelbe tesz: nem idézet. Mi a neve ujságíró körökben az ilyen eljárásnak?
4. Nagyon várom, hogy a "16 óra" holnapi műsora Vásárhelyi Mária és Runa Heilinga állításait szembesíti. Kettejük közül valaki - nem mond igazat.
Nahát, tényleg! És bár olvastam annak idején az OKA cikket, meg még ebben a topicban is az idézetet, nem jöttem rá rögtön, hogy ezúttal VM úrnő erősen pontatlanul idéz, csak furcsa volt kicsit, hogy mintha nem pont ezekkel a szavakkal...
Szerintem erre nem a csúsztatás kifejezés a megfelelő, hanem inkább a gátlástalan csalás.
Ezentúl azt hiszem, sokkal figyelmesebben kell ÉS-t olvasnom.
Köszönöm! Annál is inkább mivel, hogy önkezüség esete forgott fenn. :-)
Szvsz Vásárhelyi egy picinykét csúsztat.
Az OKA-féle cikkben nem az szerepelt, hogy akiknek olyan vastag a bôr a képükön, mint VM-nek, azoknak a bôrébôl cipôt csinálnak, hanem ... a krokodilbőr bírja a kiképzést. Cipőt csinálnak belőle....
A krokodíl bôrébôl.
Nem Vásárhelyiébôl.
Ennek dacára VM a sajtóbeszélgetésen arról beszélt, hogy az olyan "krokodilokból" , mint jómagam, cipőt szoktak csinálni.
A krokdíl - lámpaernyô metamorfózist továbbra is homály fedi...
