Én is ott szültem, most is ott fogok, bár harántfekvés miatt császárral, de soha nem tapasztaltam semmi kellemetlenséget, sőt még a császáromat is a lehetőségekhez képest kellemes szülésélménnyé próbálták tenni. Persze van a személyzet közöütt olyan, aki nincs a helyzet magaslatán, de olyan mindenhol van. Szerintem.
Kire gondolsz? B.L. a dokim neve. Azóta szültem még egy fiút Tb-án, egész más környezet, más (jobb) szülésznő(k). A dokim tudja, hogy én magam szeretem intézni a dolgaimat, tehát ne avatkozzon bele semmibe, hacsak nem életveszélyről van szó. És ezt be is tartotta.
anatómiailag a guggolás/négykézláb. utóbbinál még könnyebben tudja szabályozni a nő a "gyorsaságot" kitolásnál, ha túl gyorsan jön a baba, könnyebb változtatni. a bábáknak viszont szerencsésebb, ha hozzáférnek a gáthoz a gátvédelem miatt és elhúzódó kitolásnál "látják", ellenőrizhetik, h mi történik. ez is oka volt, h én például a férjem ölébe feküdtem hanyatt mindkét alkalommal, bár ez vízben történt, így tulképpen lebegtem, tehát nem a hátamon feküdtem kiterítve. ez egy nagyon kényelmes pozíció volt, a lábamat ki tudtam feszíteni a medence szélének, hátulról pedig a pasim támogatott. a medencémet igény szerint tudtam közben megemelni, vagy süllyeszteni. különben pedig a legjobb pozíció az, ami adott pillanatban a szülő nőnek a legjobban esik. még az is előfordul, h ez pont a háton fekvés, meg lehet rá az ok.
Hogy kell-e fizetni a dúlának, azt nem tudom. Nem igazán "kereső foglalkozás", szép magyar neve 'asszonytársi segítő'.
Fő feladata, tevékenysége, hogy tapasztalt (és felkészült) asszonytársként segítsen a szülés folyamán. Orvosi/egészségügyi feladatokat nem végeznek (nem is végezhetnek).
Az új orvosom alapból gétvédelmet végez,meg támogatja a természetes szülést.
Erről próbálj meg részletesen tájékozódni. Sajnos sok orvos csak szavakban nagy király, de ugyanazt csinálja, mint 20 éve. Annyi a változás, hogy megtanulta mellé az új szöveget és azt nyomja. :(
Remélem, nem ilyet fogtál ki.
Még 1 dolog: sok kórházban van lehetőség arra, hogy doula legyen melletted. Sokat tud segíteni neked is személyesen - és a kórház hozzáállása is pozitívan változik (nem mernek mindent megcsinálni).
Én megúsztam a macerát, meg az indítást, de valamelyik nap megnéztem a varratok helyét, kb majdnem 4 centis gátsebheg és majdnem ugyanakkora repedés fölfele a csikló mentén.(az nagyon kellemetlen volt, mikor gyógyult, gondolom ott több érzőideg lehet...)
Mégannyit akartam kérdezni, hogy a terminus napjám megvizsgált a dokim, kérdeztem tőle nagy naivan, fel fogom-e ismerni a fáájásokat, mert még egy darab sem volt... Erre vizsgálat közben valahogy tovább "matatott" bent, ami rettenetesen fájt, és azt mondta, valami ilyesmi lesz majd.
Persze nem olyen volt a szülési fájás, az teljesen más...
Ez az lehetett, hogy kézzel tágította a méhszájat?
Annyi "jó" sztorit olvasok itt, hogy én is leírom az enyémet:
Nagyobbik fiam (lassan 5) nem akart időben megérkezni. Tudtam mikor fogant, sok választás nem volt, mégis azt mondták biztos elszámoltam. Aztán dokim, aki mindvégig nagyon rendes volt, befektetett az Egomi kórházba, ahol ő nem dolgozik, csak szülést vezet. (Azóta már másik kórházba ugrik be, a második fiam már ott szültem) Terhesség alatt nem volt semmi gond, az 50 km-t még én vezettem le odáig. aztán jöttek a rémálmok. Minden másnap magzatvízvizsgálat. Egyszer épp ez volt, amikor kacsa be- iszonyú fájdalmak között- aztán a kis lámpácska elromlott. Nekiálltak szerelni, miközben én ott feküdtem, aztán negyedóra kínlódás után elküldtek. Mondtam, hozzám nem nyúlnak többet! Minden nap 2x ctg, 2 naponta flowmetria. Aztán egyik nap jött a dokim, adott szurit, hogy hogy reagálok az oxi-ra. De sehogy. Egyik nap meg a hüvelybe tettek valami indítót, de semmi. Meg aztán nagyvizit úgy zajlott: Összes doki aki létezett benn, kis paravánnal eltakarva matat a prof. Felhívtam a dokim, hogy azonnal csináljon valamit, mert hazamegyek. Teljesen kiborultam, amikor 1 hete ott voltam és minden ok. volt mindenki megszült körülöttem, csak én nem. Ráadásul már nem engedtek vissza a szobába, hanem a hüvelyi kence után a vajúdóban aludtam végighallgatva az összes kiabálós és csöndes szülést. Másnap reggel megszültem. De úgy, hogy a háromajtós szekrény nagyságú orvos betoppant, és "mit tökörészünk ennyit "jelszóval a következő nyomásnál kinyomta a gyereket, akinek a bőre sz...á volt ázva, a talpán nem volt bőr.( Hozzáteszem a dokimat 6-kor hívtuk, alig fájásokkal, de 8.53-kor megszültem. )Mondanom sem kell szanaszét repedtem 11 varrás volt kívül, az összes tűszúrást éreztem, varratszedéskor is. Nagyon sokáig mozdulni sem tudtam, pláne ülni. Szülés közben a takarítónő!!! állt velem szemben az ajtóban, és közvetített kifele apámnak, éppen mi történik benn.
Így utólag olyan mint egy jó hollywoodi vígjáték, nem??? De azért senkinek nem kívánom.
Amúgy nagyon kedves volt az orvosom, maximálisan megbíztam benne, elégedett is voltam, azt hittem, minden szülés ilyen, annak idején az anyukámnak is volt gátmetszése, beszakadt a lepénye, őt is kikaparták, csak őt elaltatták, engem nem.
Még mondták is a nővérek, hogy aki így tud szülni,a szüljön még 3-4-et...Na ja, öten voltunk a szobában, rajtam kívül mindenki császáros lett.
Egyébként sok vért veszthettem,mintha mondta volna is a szülésznő, meg másnap csak délutánra tudtam összeesés nélkül felkelni.
Tegnap sikerült orvost (és kórházat) váltanom, egyrészt kénytelen voltam, mert bezárják azt a szülészetet, ahol a lányomat szültem, másrészt - talán pont emiatt- mostanában sokat gondolkoztam, olvasgattam és rájöttem, hogy talán mégsem szeretnék meg egy ilyen szülést, és hogy lehet máshogy is.
Amúgy nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz máshova átmenni, még csak ma töltöttünk a 16. hetet, de tucatnyi doki utasított el, mire sikerült találni valakit. Igaz, csak a Szt. István és SZt. Imre kórházakban gondolkodtam, és ha lehet, női orvost szerettem volna.
Belelesünk majd a 30%-os új törvénybe, de már nem érdekel, a lányomat a körzeti kórházban szültem, igaz, fogadott orvosnál, de még egyszer nem szeretném ezt a szétnyiszálást átélni.
Az új orvosom alapból gétvédelmet végez,meg támogatja a természetes szülést.
"Volt gátmetszés, kicsi, de állítólag tovább repedtem." Hat akkor aztan erdemes volt vagni es nagyon erhetett a gatvedelemhez, aki csinalta. Persze a fekves es a felig ulo helyzet a legrosszabb a gatnak, de ezt biztosan nem mondta a doki Neked, igaz? Tudod, az a baj, hogy meg sosem lattak ep gaton kibujni egy gyereket, el sem tudjak kepzelni, hogy az megy es inkabb megcsonkitjak a noket.
szia doula, ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem... azt mondod, hogy a fekvő/félig ülő helyzet a legrosszabb a gátnak - melyik test/szülő-pozíció a legjobb szerinted? üdv. E
sajnos erről nem tudok nagyon megalapozott statisztikával szolgálni, csak annyi információm van, hogy Magyarországon Geréb Ági első mintegy 1000 intézeten kívüli szülésénél 1 db lepény sérüléses probléma volt (ez súlyos, nem életveszélyes vérzéses állapothoz vezetett), továbbá volt pár kisebb, kórházi ellátást nem igénylő, de említésre érdemes vérzés.
Alacsony kockázatúnak (azaz normálisnak) induló szülés esetén az oxitocin rutinszerű adása nem indokolt (lásd még WHO, köszönöm az idézetet).
Alacsony kockázatúnak indul a szülés, ha a mama és baba a megelőző vizsgálatokon egészségesnek bizonyult valamint a baba fekvése rendben van.
Zsuzsahd kérdése engem is nagyon foglalkoztat. Épp pár órája vitatkoztam erről a nőgyógyászommal, aki közölte, hogy ha nem adhat rögtön a baba megszületése után oxitocint a lepényleváláshoz, akkor ő nem vezeti a szülésemet, mert tudom-e, hogy milyen súlyos szövődményeim lehetnek. Bele is halhatok a lepényi vérzésbe. Meg hogy ez szerinte milyen gyakori. Amikor visszakérdeztem, hogy tényleg milyen gyakori, akkor nem tudott konkrétumot mondani. De konkrétan elhangzott a szájából, hogy szerinte ez a helyes szülésvezetés. Nem győzött meg. Amúgy hivatkozott (tévesen) a WHO-ra, amelynek ajánlása ezt írja erről:
Kérdéses eljárások (olyan eljárások, amelyek egyértelmű ajánlását nem támasztja alá elegendő bizonyíték, és amelyeket elővigyázatosan kell használni mindaddig, amíg további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését)
.
.
.
6. Oxitocin rutinszerű adagolása, a köldökzsinór kontrollált húzása vagy a kettő kombinációja lepényi szakban.
illetve:
A kategória
Támogatandó eljárások (olyan eljárások, amelyek bizonyíthatóan hasznosak) 18. Oxitocin megelőző használata a lepényi szakban olyan nőknél, akiknél fennáll a szülés utáni vérzés kockázata, illetve akiket veszélyeztet akár kis mennyiségű vérveszteség is.
Tehát az Egészségügyi Világszervezet is csak akkor támogatja, ha ez indokolt, és nem rutinszerűen.
Sziasztok, Mar reg meg akartam kerdezni a lepenylevalast sietteto oxitocin injekcioval kapcsolatban, hogy vajon az atonias verzes mennyire gyakori termeszetes korulmenyek kozott? Hogy lehet megelozni, vagy milyen korulmenyek kozott szokott elofordulni? Hajlam vagy valami kivalthatja? Tud errol valaki valami megbizhato infot? En amugy 2x szultem "termeszetesen", ezt a szurit kiveve. Ott (kulfold) ez volt az egyetlen rutinbeavatkozas, amugy sem burokrepesztes, sem gatmetszes (sot: sem gatvedelem rutinbol!), sem infuzio, sem semmi egyeb, ctg volt neha, de nem kellett hozza fekudni, viszont enni-inni, meg barmi egyebet csinalni szabad volt.
sajnos jól látod, amiket írtál, azok mind a siettetés és a beavatkozások következményei.
A nagy gátmetszés és repedés a rossz szülési helyzetből adódik.
A legsúlyosabb a lepény kihúzása, mert a gátmetszés + repedés "csak" kellemetlen, a lepény siettetése, különösen húzása egyenesen tilos.
A szülés utáni oxitocinnal csak kényelmi oka van az orvos/személyzet részéről (gyorsabb lepényleválás), szakmailag nem helyes. A lepény normálisan 5-30 perc alatt válik le, de előfordul kicsit hosszabb idő is. A különböző iskolák különböző határt tartanak ésszerűnek a várakozással.
Bár nem vagyok szakértő, mint Doula, de már szültem 2 gyereket és most várom a harmadikat (április) és elég horrornak tűnik, amiket írsz!
A méhlepényt nekem egyszer sem húzták ki, hanem megvárták, amig magától kijön (pár perc), így nem is volt probléma. Gátmetszésem mindkétszer volt, bár 2x szerintem fölöslegesen, de ezt ugye nem lehet előre megmondani. A fölfelé nyomatás meg egyenesen kínzás, nem véletlen a szülőszékes megoldás!
A magzatvíz is a matatás eredménye lehetett. Valószínű siettek a szüléssel...
Gondolom nem ehhez az orvoshoz mész megint? Bár nem tudhatod, hogy milyen az 'új' doki, maig nem szültél nála.
(Én mindhármat másiknál szülöm, de nem szakmai okok miatt, hanem mert így jött ki...)
Meglepődve olvastam, amit Doula írt, hogy szülés közben nem nagyon reped meg a burok, csak vagy előtte, vagy úgy indul, vagy 5 ujjnyinál.
Lehet, hogy akkor nálam burkot repesztett a szülésznő, és nem is tudtam róla?
Kb 2 ujjnyinál jártam, ekkor hüvelyi vizsgálatot végzett, jó sokáig "matatott" odabent, megvárta a fájást is, azt hittem, leugrok a székről...
Majd hirtelen kiömlött a magzatvíz. De nem volt nála semmilyen eszköz, legalábbis nem láttam. Annyit mondott, hogy elfolyt a magzatvíz. Ezután brutál erősek és sűrűk lettek a fájások, 2 óra múlva már meg is szültem.
Volna egy kérdésem: szerintetek a beszakadt lepényt mi okozza?
Mostanában, hogy a második babát várom, gondolkodtam el jobban az első szülésemen.
Hanyatt fektettek, szinte megemelték a csípőmet, majdnem fölfelé nyomtam ki a babát.Jó nagy (4 cm) gátmetszésem volt+repedtem fölfelé is, úgy kb. 8 centinyi területetn volt varrat... Két hétig enm tudtamfelkelni, és 9 hónapig fájt a házasélet utána... Pedig a lányom nem is volt nagy, 3100 grammos,53 cm, átlagos méretekkel.
Utána kaptam egy oxitocin injekciót, és kihúzta a doki a lepényt a zsinórnál fogva. Fel sem tűnt, egyszercsak szólt, hogy nézzem csak, itt a lepény a kezében. De beszakadt, úgyhogy ki kellett kaparni a méhemet.
Nekem most esett le, hogy ennek talán lehetett köze a lepény kihúzásához, jól gondolom?:(
Bocs, ez egyáltalán nem biztos. Az ikerszülésnek, és a szülésnek is van egy bizonyos alacsony kockázata. Nekem egy nagyon jó, korházi szülészorvosommal történt meg ugyanez a történet. Csak ott nem lehetett azt mondani, hogy azért mert az a hülye anya otthon szült. Az orvosok, korház nem istenek, nem mindenhatók. Van hogy nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért lesz beteg, miért hal meg egy újszülött. Az már csak a hab a tortán hogy az én korházban született gyerekem 3 nap után szepszist kapott, 3 hétig volt a kórházban, én meg totál beszarva, hgoy épp lesz-e. Nem mondom, mondtam, hogy a kórház hibája volt. De ha otthon vagyok vele, nem kap el egy ilyen fertőzést, Akkor meg msá kockázat van.
2007. június 30-ig nem kell fizetni a szülésért, a szabad orvosválasztásért (kivéve, ahol már bevezették), ha a várandós nő abban a kórházban, annál a szakorvosnál szül, akihez ugyanabban a kórházban terhesgondozásra járt. de ez csak akkor érvényes, ha 2007. január 1. előtt került "kiválasztásra" az adott kórház/orvos.
amikor nem pecsételsz, vagy nem "jövöget" a vér, hanem folyik, vagy attól felfelé. de ha már jövöget, akkor valószínűleg beindul a szülés. ha nem (tehát semmi kontrakció, nincs olyan érzésed, h meg akar jönni, vagy nincsenek fájások pár órán belül, szintén érdemes telefonálni)
a barnázástól meg nem kell megijedni, utána még napok is eltelhetnek. sőt van, akinek a terhesség alatt is bmikor előfordul, ez is oké, csak érdemes vele többet pihenni. mondom én, a laikus;)
ha friss, piros vér és nem követi más jele a közelgő szülésnek
ha a fentiek együtt
de bemenni azért még ekkor sem kell minden esetben, viszont érdemes azonnal telefonálni a szülésznőnek/orvosnak, h mi a teendő. (amit egyébként bmilyen vérzésnél érdemes szerintem megtenni, hiszen ez már általában jele a szülésnek és jó, ha felkészülhet a "másik oldal", h mindjárt szülünk)
de én is várom doula válaszát, ami szerintem sem okoskodás, viszont hasznos ismeretterjesztés:)
Doula, nekem lenne még kérdésem, <égpadig a vérzéssel kapcsolatban. Minden szakirodalom szerint vérzsénél, ami sötétebb, mint rózsaszín, be kell menni a kórházba. Én kiírás után 2 nappal kezdtem vérezn, be is mentem, azt mondták semmi baj, méhszájból jön a vérzés. A szülés megilásáig, azaz még 3 napig végig véreztem, többet-kevesebbet. Szóval mi az a vérzés, ami valóban bajt jelent?
Én - így a második szülésemre - teljesen biztos vagyok benne, hogy mind a kétszer az aranyerem sokkal jobban fájt, mint a gátsebem, pedig az se volt kicsi egyik esetben sem. (Elsőre amúgy én is kicsit bizonytalan voltam, hogy most akkor mi is fáj olyan baromira ott lent, mert hát viszonylag közel van egymáshoz a két dolog. Mondjuk már akkor is sejtettem.)
Nekem is kijött már szülésen kívül is, de nagy a különbség, hogy mennyire. Szüléskor jött ki brutálul, ennyi a magyarázat. Amúgy meg kicsit kevésbé brutálul. (Egy kis szorulás - hideg kőre ülés nem ér fel aranyér szempontjából egy 35 cm-es fej kitolásával, na. :-) )
Nagyon tetszett a magzatvíz elfojásos leírásod... :)
Annak idején nekem is elfolyt a magzatvizem, aztán még akkor, hajnalban elolvastam a kimittudfüzetemben-ban, hogy mit is kell ilyenkor csinálni (azonnal bemenni a kórházba- a füzet szerint), így bementünk, aztán vagy 5-6 órán keresztül ott unatkoztam a vajudó kismamák között, mert kanyi fájásom sem volt... :) Már ijesztgettek, hogy rákötnek egy kis Oxitocinra, de már akkor tiltakoztam, hogy engem ugyan nem. Annyit tudtam csak, hogy 24 órán belül meg kell szülni a babát, ha elfolyt a víz, de nem 6 órán belül! Aztán szépen be is indult a dolog és normálisan meg is született a kis maki. Választott dokim persze éppen 6 hetes nyaralását töltötte Ausztráliában, úgyhogy az ügyeleten szültem, egy szakvizsgás, fiatal dokinál, aki viszont nagyon lelkes és precíz volt. Úgy összevarrt, hogy nem is fájt utána egy cseppet sem, ki sem kellett venni a varratokat. (2. ygerkőcömnél bezzeg, majd megpusztultam 4 napig a fájdalomtól a gátsebemnél. JEgeltem, mindent csináltam, de csak akkor múlt el a fájdalom, amikor kivették a varratokat! Szerintem itt egyszerűen bénák voltak.)
Aminah!
Én úgy olvastam utoljára, hogy nem szünt meg a szabad orvosválasztás, csak bizonyos kórházakban (Veszprém, Miskolc), vagyis nem kell fizetni pluszban, de ennek én is utána akarok még nézni.
