Vajda Péter legújabb szösszenete a Menzáról, az Index címlapján (illetve a cikk főcímében) a következő rejtélyes címmel: "Tatárból a mártás is lehet harcos, a magyar kicsit édeskés." (sic.)
Már azt hittem, hogy a Menzán a tatárból harcos mártást csináltak, de nem, Péterünk a tartárról, illetve a tartármártásról értekezik, csak a cikk címének megalkotásakor némileg figyelmetlen volt (pedig neki kell tudni a legjobban, hogy a tatár és a tartár az két külön étel).
A Zöld Kapu Vendéglő ételei (különösen a bablevese, de úgy általában minden) annyira megviselték Vajda Pétert, hogy még káromkodásra is ragadtatta magát...:)
Én már a levessel jól laknék. Életem első 30 évében kötelező volt a leves evés. Azóta eszembe se jut, max. ha itthon főzök, valami húst is tartalmazó levest, de akkor az az ebéd. Rántott borjúlábat nem szeretem. Ebédelő partnerem imádja, ezért néha megyünk a Rosensteinbe.:-)
...ha valaki nem szokott nagy mennyiségeket enni, az nem menjen ilyen helyre...
Részint igaz, részint nem. Pl. a göd9llői Napsugárban hét végén megfizethető áron van bőséges választékkal svédasztalos ebéd, folyamatosan frissítik az ürülő chaffingeket. Kitűnő omlós libateperrtővel szoktunk indítani, utána egy leves, főétel. Ásványvíz, kétféle üditő grátisz. Desszert már nem is kell - szóval, mi szűkgyomrúak vagyunk, de ha ezeket á'la carte kéne rendelni, többe kerülne - én nincs is minden az étlapon. (Persze a rántott borjóláb mindent visz... :)
Szerintem ha valaki nem szokott nagy mennyiségeket enni, az nem menjen ilyen helyre. Mi egyszer voltunk meghívva egy Trofeába és számunkra teljesen világos lett, hogy nekünk nem éri meg ilyen evészete menni. Normál helyen normál adagot rendelve, jóllakunk és kevesebbe kerül.
ezert irtam korabban vagy itt, vagy valamelyik masik topikban, hogy ez nem magyar, hanem kelet-europai mentalitas. talan ez az x,y,z generacio eltorli ezt a fostalicska hozzaallast.mondjuk ehhez kell azert nemi, az egesz foldre kiterjedo nehany 100 eves kizsakmanyoloas, hogy kenyelmesben toltsd az eleted.
A háború előtt Hévizen a Lotus Therme is tele volt velük, na ott sem volt piskóta, amit leműveltek.
De nekem a legdurvább élményem mégsem oroszokkal volt, hanem még a kilencvenes években egy busznyi német turistával, akik szerintem az egész napi kajájukat a reggelinél pakolták össze, az egyik nő fóliába csomagolt vagy fél kilónyi felvágottat, rántottát (?!), ment vagy harminc minivaj a táskába, a nylonzacskóba vagy 20 zsömle, meg amit értek.
Amin a legjobban ledöbbentem, hogy az egyik német tróger egy 10 literes ballonba töltögette a narancsjuicet.
Megkérdeztem a tálalópincért, hogy ezt itt lehet? A válasz: magának nem, de a főnök kiadta, hogy a "nácikra" (sic.) nem lehet rászólni, bármit csinálnak.
Mint kiderült, a busznyi német nem "nyugodt német" (sic. ismét a pincértől) volt, hanem "Honecker imádó komcsik" (sic.) - azaz vélhetően az akkoriban újraegyesült Németország keleti régióiból jöhettek, de természetesen már "nagynémet öntudattal".
az orosz turistak ezt barhol megcsinaljak. kevesen tudjak, de nizza kornyeken is egesz nagy orosz kolonia lakik, igy sokan is jarnak oda eminnen. na, ott ugyanaz tortenik mint a torokoknel. ejszakai strandfoglalas, reggeltol ivaszat es zabalas, minden szarnak az osszekeverese.
Sok horror-élményt olvastam már all you can eat helyekről a neten, nagy részét az USÁ-ból, és az a benyomásom, hogy a magyarok még visszafogottan csinálják. A műfaj nemzetközileg elismert bajnokai, akikből igazán előbújik ilyenkor a vérmedve, azok az orosz turisták török szállodában 😄
