Szarvaskorol mentem mar fol a varhoz, es le Belapatfalvara, az sem rossz ut, foleg ha latod veletlenul, ahogy ki-be bujik egy vonat az alagutakban, meg ha nyitva van a helyes kis kapolna feluton, nem beszelve a belapatfalvi templomrol meg a jujhogyishivjak-nevu hegyrol. Az igazi szivas Belapatfalva utan van. Ott tenyleg csak kanyarban lattam a labamat a nyelvemtol.
A Sirok-Szarvasko szakasz azert emlekezetes, mert a tervvel ellentetben csak egy Sirok-Sirok turat tettunk, de ezt annyi ido alatt, hogy az alatt elerhettunk volna Szarvaskore. Mentsegunkre szolgal, hogy az idojaras nem igazan tamogatta azt a Bukk-turat...
Pedig az igazi szépség szerintem a Szarvaskő utáni szakasz, fel a Bükk-fennsíkra...
Tállyán már csak egy-két pincét látogatunk meg. (Tokaj-hegyaljai borvidék... Van aki a túrának csak erre a részére jön. :) )
Szerdától nélkülözni leszek kénytelen a társaságotokat. Talán nem meglepő, hogy túrázni megyek. :)))
A Nagy Oszkár Emléktúra útvonala:
szerda - Mátrafüred, Kékes, Sirok (kb 30 km)
csütörtök - Sirok, Szarvaskő, Cserepes-kő (kb 32 km)
péntek - Cserepes-kő, Lillafüred, vonat Tállyára.
szombat - az előző este kiheverése.
Figyelembe véve a fokozódó körülményeket :) izgalmas túrára van kilátás!
(Álnok Csokis kollégánk sumákol, és vmi munkára hivatkozva el akarja lógni.)
Bocs Csokis, nekem is úgy tűnt, hogy a tájfutás is benne van, annak kizárásáról ugyanis nem szól a fáma (ha ez az, ami a Tájoló újságban megjelent)
Minden, ami nem gyalogos tájékozódás: ebből a futás nincs kizárva, csak a gyaloglás, nem?
A bakanccsal vigyázz, mert nagyon függ az anyagától, hogy mivel kell kezelni! Ha Gore-Tex membrános bőr, akkor csak az ahhoz rendelt anyaggal szabad tisztítani, mert pl. a vax eltömi a pórusokat, és megszűnik szellőzőnek lenni. Ha normál bőr, akkor a vax jó, ha (műanyag)szövet, akkor tisztításhoz elég mosogatni, ápoláshoz meg talán szintém tudnak vmi spec anyagot adni.
Mivel nem ismerem eléggé a túraversenyzést, ezért nem tudok válaszolni. Adtam egy definíciót. Ha ennek, és a Te tapasztalataidnak az összevetése alapján a túraversenyzés versenysport, akkor valószínűleg annak tartom.
Ha elfogadjuk, hogy az a versenysport, amiben versenyeket rendeznek, akkor feltétlenül. Ha a hangsúlyt a szerencse szerepére helyezzük, akkor megint csak Te tudsz dönteni.
Kedves Csokis!
Ha tudtam volna, egyértelművé vált volna a megfogalmazásod is. :)
> Egy példa: épp most hirdetnek egy rendezvényt, klubdélutánt, ahola téma: minden, ami tájékozódás, csak nem gyalogos.
Jaj, ne bantsuk mar szegeny Serdulot! A klubdelutan tenyleg a nem gyalogos dolgokrol szol, azaz a tajfutas is kimarad belole. A tema a tajbicikli, a sitajfutas, a lovas tajekozodas, a tajuszas(!) es a tobbi baromsag lesz. Ezek nagy reszet persze a tajfutok csinaljak szorakozasbol, bar nehanyan onalloan is egesz jok ezekben a szakagakbol. A tajbiciklinel es a sitajfutasnal pl. nagyon kijon az, hogy tudsz-e jol es gyorsan tajekozodni. Egyszeruen megesznek, ha nem birod a versenytempot fejben is kovetni. Az allando megallasokkal es elindulasokkal annyi idot vesztesz, hogy az eredmenyednek siman reszeltek.
Szegeny lanyrol:
Zmactol nem szep, hogy lerondazza a volt baratnojet, csak mert en bevettem a fogalmazasgatlomat. :-)))
Naponta elolvasom a topikot érdekel a dolog igaz én kerékpáros telj.turákra járok.Általában saját tempomat hajtom ami böven elég a szintidöhöz,de mi is versenyzünk a haverokkal csak nem élesben.A sportértéke a mozgás,kikapcsolodás.
Kérdés kicsit off
Most vettem egy uj Merrell turabakancsot és érdekel hogy kell beavatni,és mivel kell ápolni kenegetni? Halotam melegitésröl,szarvaszsir kenöcsröl stb.
Hát körülbelül ez az, amiből sokat szeretnék olvsani itt. Soha nem fogok teljesítménytúrázni, de az ilyen sztorikat nagyon bírom. Csak így tovább.
Bükk-teljtúr.
Előre is gratulálok mindenkinek, aki a 65-öt lenyomja, várhatóan tökig érő hóban.
Zmac
Hát igen, nagyon érdekeseket írsz. Nem is akarom tovább fokozni a kérdést, de akkor most a túraversenyzés szerinted versenysport? A verseny már a nevében is benne van, sportnak meg talán elfogadható, nem?
"Jövőre azt a murvát elcserélheted a Tornyópuszta környéki aszfaltra"
Te irtad. En nem ertettem, erre volt a kerdes. A meleg kaja egyebkent szuper a 75-koruli megallonal. Eddig sosem vittem mast magammal, mint egy ovtaskat, esokabatot, lampat meg penzt. Egyszer egy baratom hatalmas hatizsakkal erkezett. Harman voltunk, szerencsetlensegemre kitalaltam, hogy vigyuk kozosen a zsakot, mert nem birtam nezni ahogy kinlodik. 8-nal atvettem tole a zsakot, mert marha lassunak tunt a tempoja. Sajna igy is elmaradt tolunk, a 25-os km-nel kialakitott pihenonel elkezdtunk varni ra. A masik sraccal eleg jo tempot mentunk, ugyhogy nyugodtan nekialltunk falatozni. Ugy masfel ora mulva kezdtunk aggodni, hogy nalunk a fiu osszes cucca, penz, iratok, stb o meg sehol. Meg haza sem fog tudni menni. 2 es fel ora mulva mar kezdtek elbontani a pihenot, srac meg sehol. Kb meg egy jo orat kellett varni ra, mire elobaktatott, mar sehol senki a kozelben, baromi volt. Persze nem folytatta a turat, valahogy leevickelt a hegyrol es hazabuszozott. Mielott vegleg elvaltunk kertem mutassa mar meg mi van a zsakban. Tobbek kozt egy ketkezes hatalmas elemlampa (8 goliat megy bele), olmos bot, es nyolc fott tojas kerult elo. Meg kb tizenot dupla szendvics.
Nem. Fixen az első tíz évi útvonal - legalábbis körülbelül, mert volt akkor is néhány kisebb változás. Koldusszállás - Tornyópuszta - Somlyóvár, kulcsosház - Nagyegyháza, M1 aluljáró - Kőrösi Csoma forrás - Szárliget, általános iskola. A Kisegyháza, vadászház melletti tavat a másik oldalról kerülve, utána a majornál jobbra, a "csorda út" felé, de átkelve a patakon, át a dombon, az aluljáró melleti birkatelephez kilyukadva. Jövő tavasszal az Országos Kék is visszakerül ide az unalmas nagyegyházai aszfaltról, úgyhogy végig a kéken kell majd menni.
Hogy értetted azt, hogy választható ? Csak nem úgy, hogy Tatán és Szárligeten is egy-egy cél lesz meleg kajával ?
Sziasztok!
Ez most jott a tajfuto levelezési listan. Annak akit érdekelnek a turak. Ebbol is latszik hogy nem minden tajfuto nézi le a turazokat.
Udvozlet mindenkinek!
Az Egri Testedzo Club vezetosege megkert tegyem fel a listara a teli
Miskolc-Eger
teljesitmenytura kiirasat, amire mindenkit szerettel varnak.
Üdv. B.D. László
Tortura - Extrem teli teljesitmenytura: Miskolc - Eger
1999. december 18.
Az Egri Testedzo Club ez evben immár 7. alkalommal rendezi meg a ket
megyeszekhelyet osszekoto TORTURA elnevezesu teljesitmenyturat. Celunk a
Bukk kevesse ismert es jart reszeinek nepszerusitese es egy igazi
kihivas allitasa a resztvevok ele.
Idopont: 1999. december 18. szombat
Jelentkezes: A rajtban, december 17 -en, 18:00 oratol.
Rajt: Miskolctapolca, Gyori Uti Alt. Isk. 06:00 - 08:00 között
Cel: Eger, Lenkey J. Alt. Isk. (Dobo tertol 100 m)
Tavok: 12 km, 30 km, 65 km,
Utvonal: Miskolctapolca, Bukkszentkereszt (12 km), Bankut (30 km),
Tar-ko, Tamas-kut, Varkut, Eged-hegy, Eger. Osszesen: 65 km, 2000 m.
szint
Nevezesi dij: 500 Ft/fo
Szintido: A rajtban lesz kiadva.
Info: Dr. Nagy Arpad (3300 Eger, Klapka Gy. u. 1.), 30/953-1135, Kiss
Teodora 30/9032-632
Csomagszallitas: A rajt es a cel kozott 400.-Ft dijert.
Szallas: A rajtban es a celban sajat felszerelessel, ejszakankent
300.-Ft
Ajandekeso: a celba erkezok kozott ertekes ajandekokat sorsolunk ki.
Egy evezred-bucsuztato jo hangulattal var a RENDEZOSEG.
Talán lassan egyetértésre jutunk anélkül, hogy a sportot túlzottan nehéz munkával próbálnánk definiálni.
Szerintem ketté kell választani a dolgot. Az egyik a versenysport, ahol a versenyek indulói között, elért eredményeik alapján sorrendet szeretnénk megállapítani. Ezek esetében alapfeltétel a minél magasabb szintű objektivitás. (Ezért nézem néha gyanakodva pl. a műkorcsolyát.) Objektivitáson egyaránt értem az eredmény egyértelmű mérhetőségét, másrészt a verseny, az eredmény kialakulása során a véletlen minél kisebb szerepét.
A sportoknak másik, de semmiképpen sem értéktelenebb fajtája, ahol maga a teljesítmény a lényeg, a másokkal való összehasonlítás sokadrendű kérdés. Lásd pl. hegymászás.
Természetesen ez a felosztás sem egyértelmű, mert egyik oldalról sokan törekednek arra, hogy a teljesítményeket - akár hegymászásban - összehasonlítsák, illetve valamilyen módon összehasonlíthatóvá tegyék, másik oldalról pedig a versenysportban is a versenyző mentalitásától függ, hogy a többieket akarja-e legyőzni, vagy pedig saját magából akarja-e a legjobb teljesítményt kihozni. Személyes példa: olyan versenyeken, ahol fontos volt a helyezés, pl. országos bajnokságokon, ott a többiek legyőzésére koncentráltam, de általában a törekvésem sokkal inkább az volt, hogy az elérhető legjobb teljesítményt nyújtsam. (Abba most hadd ne menjek bele, hogy ez mit is jelent, gondolom keveseket érdekelne.)
Kedves Pulp!
Igazad van, sajnos a tájfutásból sem sikerült teljesen száműzni a szerencse szerepét. Azonban nagyon nagy mértékben sikerült. Ez részben az egyre jobb térképeknek, részben az egyre jobban kikristályosodó pályakitűzési elveknek köszönhető. A példádnál maradva: egy fél négyzetkilométeres bozótos közepére jóérzésű pályakitűző nem tesz be egy gödör pontot. Ha mégis, az ellenőrző bíró kiveteti vele. Más esetekben viszont azt a gödör pontot bizony meg lehet fogni. Pontos térképolvasás, iránymenet, lépésszámolás. Ha tudom, hogy már meg kellet volna lennie a pontnak (távolságmérés), nem megyek tovább, hanem alaposan körülnézek.
Sport-e az evezés ? Hmmm. Persze, hogy az. Világbajnokok, olimpiai bajnokok vannak belőle. De sportol-e az, aki elcsobog egy kis szigetkerülésre ? Nem akar ő hamarabb visszaérni, mint a haverja. Élvezni akarja a vizet, a tájat, a hangulatot - meg a mozgást. Sportolt ?
És sport-e a hegymászás ? Nem a mászóversenyek, hanem az expedíciók. A 6,7,8 ezresek meghódítása ?
Mondtam - sajnos a definíciónál kell kezdenünk. Hozzá tartozik-e a sport fogalmához a vetélkedés az elsőségért, vagy csak az (egyébként értelmetlennek tűnő) fizikai erőkifejtés teszi azzá ? De ez se igazán jó. Ha a kert végében páros napokon kiások egy 2 köbméteres gödröt, páratlan napokon meg visszatöltöm, akkor végzek fizikai erőkifejtést nem pénzkeresés céljából, de ez nem tűnik számomra sportnak. Vagy mégis az ? Biztos, hogy vannak, akiknek a szemében a gödörásás pontosan ugyanolyan értelmetlenség, mint a teljesítménytúrázás.
Az élsport egyértelműen a vetélkedés világa - sorrend nélkül nincs "él" a sportban. De a tömegsportot az egészséges életmód, a belső öröm elérése legalább annyira élteti, mint a vetélkedés ösztöne, és sokszor csak mozog az ember, verseny nélkül. A tömegsport nem teljes egészében sport ?
Az első definíciód részben igaz a túraversenyzésre (állandó, komoly edzés nem kell, de kondi nélkül nincs esélyed, soxor futni kell, ahogy korábban írtam) A második rész (sakk-hasonlat) nagyon nehéz kérdés. Hatalmas szerepük van a pályakitűzőknek, nagyobb, mint a tájfutásnál.Ha csak öt méterrel odébb raknak egy bóját, abból már soxor vita van. Egy ismerősöm mondta, hogy a 15 bajnoki verseny közül 11-nél vita, vagy óvás volt. Az ilyen hibák a gyengébbeknek kedveznek (erről hosszasan értekezik a "főadminisztrátor" a már többször idézett linken) és ilyenkor sajnos a szerencse szerepe jelentősen megnő.
Mondjuk szerintem a tájfutásnál is van szerepe: egy hosszú átmenettel elérhető gödörpontnál azért itt is mázli kérdése, hogy ha beleteszik a bóját, akkor meglátom-e, vagy elrohanok mellette öt méterrel, nem?
Ettől függetlenül aláírom, hogy a tájfutásnál kisebb a szerencse szerepe és hogy a Te definíciód szerint ez egy nagyon jó és szép sportág. (Nekem nincs definícióm, de e nélkül is ugyanezt mondom.)
Érdekes Gödény felvetése is a teljesítménytúrákról. Megvallom őszintén, engem teljes meglepetésként ért rohamos terjedése. Húsz éve még szinte hülyének nézték azt, aki ilyenre vetemedett, tíz éve még csak pár verseny volt évente, öt éve meg már minden hétvégére jutott egy, sőt, ma úgy tudom már választani mkell, mert párhuzamosan futnak. Én ugye nem csinálom, de érdekel. És hogy sport-e? Szerintem azért nem, mert nincs vesztes és nyertes. Ha az idősorrend alapján kihirdetik, hogy ki csinálta meg leggyorsabban, akkor talán versennyé válik és sportnak is tekinthető, de tudtommal nem ez volt a cél. Ma már mondjuk sokan végigszaladják és sporttá teszik ha nem másnak, hát maguknak. Aztán lehet, hogy totál hülyeséget írtam, mivel nem vagyok nagyon járatos a témában.
Nehéz ügy. Először azt kell ugyanis tisztáznunk, hogy mi a sport.
Egyébként a teljesítménytúrázás meghatározása is egy érdekes dolog. Bár van, aki megpróbál belőle versenyt csinálni, de tulajdonképpen a legtöbbek számára nem az. A természetbarátok között - különösen a 20 évvel ezelőtti, kezdeti időkben - elég ferde szemmel néztek rá, merthogy a teljesítményt kergeti, nem a természet szépségét élvezi. De az "igazi", a versenysportok közé sem sorolható be. Attól még egy egész jó dolog ...
Elnézést, hogy nem reagáltam egy kérdésedre, igyekszem pótolni. Természetesen nem beszélhetek "a tájfutók" nevében, csak a saját véleményemet írhatom.
Az, hogy valaki "átvált bunkóba és lenézőbe", az csak rá vet rossz fényt, semmiképpen sem a túraversenyekre vagy -versenyzőkre.
Magam nem szeretnék véleményt mondani egyikről sem, mert - mint írtam - keveset tudok róluk. Általánosságban azt tudom csak mondani, hogy én azokat a sportokat tekintem "komolynak", ahol a jó eredmény eléréséhez rendszeres és kemény edzésekre van szükség. Ebben benne van az is, hogy a szerencse szerepe minimális. (Ilyen alapon tehát pl. a sakk nagyon is kemény sport.)
Tudom, ez a definíció nem tökéletes, hiszen vannak "komoly" sportok, ahol a teljesítmény nem mérhető egyértelműen. (Nem szeretnék külön vitát nyitni mondjuk a jógáról vagy a tai-chi -ről, bár lehet hogy ezek sport mivoltáról el lehetne gondolkodni. Azt hiszem én egy vitában odáig hagynám meggyőzni magamat, hogy "lehet hogy nem sport, de biztosan jó dolog".)
Sok tekintetben meg kell, hogy adjam magam. Az én ismerőseim közül csak egy szokott E-ben menni, de pl. válogatott még nem volt és szerinte nem is lesz, a többiek inkább A-ban mászkálnak.
Annyira volóban nem ismerem a kérdést, ahogy Te, s ennek megfelelően elhiszem, amiket írsz.
De arra továbbra sem reagáltál (érdekelne, hogy szerinted miért van így) hogy a túraversenyeket nem tartják sem versenynek, sem sportnak a tájfutók. (Csak az a verseny, ahol a leggyorsabb nyer?)
Személyes tapasztalat: megismerek egy intelligens tájfutót, összehaverkodunk, s mikor kiderül, hogy mi túraversenyekre is járunk, átvált bunkóba és lenézőbe. Soxor megesett ez már velünk és nem nagyon értem, miért. (Mellesleg fordítva is előfordult, turista-körben) Annyit tudok mindössze, hogy a többségnek fogalma sincs, milyen egy túraverseny, csak annyit tud a többség, hogy a sietést is büntetik. (De jó is lenne, ha egy nehezebb versneyen odáig jutnánk, hogy ezen bukjunk pontot. soxor majdnem úgy rohanunk, mintha tájfutnánk, hogy a dögnehéz ferladatok mellett tudjuk tartani az időt)
Jövőre azt a murvát elcserélheted a Tornyópuszta környéki aszfaltra. Hidd el, az se volt jobb az első 10 évben. Különösen akkor nem, amikor kicsit utána, a bővülő bányából folyt a híg iszap a Kisegyháza, vadászház előtt.
Valóban közel vannak álláspontjaink, de szeretnék egy igen fontos momentumot megemlíteni, ami Neked aligha tűnt fel, ha nem versenyeztél igen erős tájfutó mezőnyben.
Itt ugyanis már nem arról van szó, hogy "elszáll-e" a versenyző, esetleg perceket veszítve. Sokkal inkább arról, hogy képes-e összhangba hozni a tájékozódást a haladással, tud-e elég gyorsan tájékozódni. Egy időben versenyeken, technikai edzéseken nagyon sokszor mértük a részidőinket a pontok között. Ezek tapasztalata alapján egy 3-400 méteres szakaszon a támadó- és az ellenőrző pont között 30-50 másodpercet könnyedén el lehet veszíteni anélkül, hogy a versenyző érezné, hogy hibázott! Vagyis nagyjából egyenesen haladt, a pontot legfeljebb 20-30 méteres kerülővel fogta meg, de nem vett észre esetleg valamilyen egyszerűsítési lehetőséget a tájékozódásban! Nem tudom mennyire érzékelhető, de itt már szó sincs arról, (vagy csak áttételesen) hogy az illető milyen pontosan tud irányba menni, térképet olvasni, távolságot mérni.
Írod:
>>Én ezt a 20 százalékot nem csak az ujjamból szoptam, hanem komolyabb versenyzőktől is hallottam.<<
Nem szeretném senkinek a véleményét, tapasztalatát vagy akár az eredményeit leszólni, de egyrészt nem tudom, adott esetben mit takar a "komolyabb versenyző" kitétel, másrészt azoknak szokott ilyen véleményük lenni, akik néha pályán már találkoztak "menő" versenyzővel, és az egészből csak annyit éreztek, hogy azok "nyomták mint a gép". Az, hogy eközben mennyit foglalkoztak a tájékozódással, ez mekkora szellemi energiájukba került, kívülről bizony nem látszik.
Harmadrészt a "menő versenyző" sem feltétlenül arról ismerszik meg, hogy iszonyú gyorsan fut az erdőben, hanem arról, - ami jóval kevésbé látványos - hogy egyenletesen halad.
>>A dolgot én ugyanis onnan néztem, hogy a tájékozódási képesssége az élversenyzőknek közel azonos.<<
Ez viszont biztosan nem stimmel! A mai élmezőnyt nem ismerem annyira közelről, de a kicsit korábbiak közül ha összehasnlítod mondjuk Benedek Istvánt (Berci) Kelemen Janóval... (Ráadásul az előbbi volt a nagyobb futó, mégis az utóbbinak voltak hosszabb időn keresztül jobb eredményei.)
Remélem Szultán is feltűnik még a környéken, kíváncsi lennék a véleményére.
Érdekes, hogy ugyanarról beszélünk, mégis más a végkicsengés. Én ezt a 20 százalékot nem csak az ujjamból szoptam, hanem komolyabb versenyzőktől is hallottam. Csak a kiinduló pont más. A dolgot én ugyanis onnan néztem, hogy a tájékozódási képesssége az élversenyzőknek közel azonos. Egy 90-100 perc győztes időre tervezett pályán tényleg végzetes akár fél perc hiba is, de 1. egy profi nem csinál ilyen hibát 2. egy ilyen pályán egy jobb futó akár 2-3 percet is hozhat a többieken. szerintem.
Egy dolgot talán rosszul írtam és ez tapasztalat. (Azért valami elképzelésem csak kell, hogy legyen erről asportról, ha évek óta, igaz csak saját szórakoztatásomra futkosok)
Szóval, én magamban különválasztom az útvonalválasztást és a tájékozódást. Ha valaki rossz útvonalat választ, ott tényleg elveszíthet időt, de én azt feltételezem, hogy ha már megvan a kiválasztott útvonal, a profik tudják is azt tartani és nem kolbászolnak el értékes másodperceket veszítve.
Félreértés ne essék, én is szeretek tájfutni. Csak azt nem bírom, amikor a tájfutók hülyének nézik a túraversenyzőket és nem tartják tájékozódási sportnak, holott a tájékozódás szerepe ott sokkal nagyobb, mint a tájfutásnál. (Ha a futásnál 50 százaléknak vesszük, akkor is). És ha a sakk sport, akkor ez mi?
Egy normális tájékozódási túraversenyen a kb. 15 ellenőrzőpont mellett van még vagy 5-6 extra tájékozódási feladat is, ami általában döntő a végső sorrandnél. Ha érdekel valakit, leírhatok néhányat.
Egyébként a hét végén van egy két napos tájfutóverseny Sopron mellett, aki szeret hóban futni és tájékozódni, annak ez élmény lesz. Kár, hogy ha ilyen marad az idő, az esélyegyenlőség csorbul: aki később indul, csak a nyomokat kell, hogy kövesse a hóban.
Kinizsi 100 utáni embereket én is láttam már, tényleg élmény. Haverom az Irottkő 70 után egy hétig felmentett volt testnevelésből.
Carpy
Nem egyértelmű a sorrend. Általában szeretem a túraversenyeket, tájfutni viszont hol van kedvem, hol nincs. Az Őszi Szparit például élveztem kifejezetten. Tájbringát még csak kóstolgatom, négyzser-ötször voltam, de nagyon tetszik, jövőre gőzerővel beleugrok.
Sajnos a rogain-ről csak annyit tudok, amennyit írtam, de egy ismerősöm indult ilyen versenyeken, megpróbálok utánanézni.
Tehát 12 és 24 órás pontbegyűjtő verseny, a pontok elszórva elég nagy (mondjuk 20x20 km) területen. Ennek a központjában van egy pihenő és töltekezőhely, ami praktikusan rajt és cél is egyben.
En eddik a Kinizsi 100, Kiscell 60, Godollo 50 turakon voltam, szerintem kiraly. Sajna iden nem tudtam resztvenni, mert kicsit elhiztam, de jovore istenbizony. Leginkabb a Kinizsi 100-at kedvelem, bar a vege elott az a murvas szakasz szemetseg, mert sporterteke nincs (vizszintes), csak a boka fordul ki rajta. Viszont hajnalban a keletiben erdemes vegignezni az erkezo vonatrol lemaszo embereken. :-))
Igazad van, a túraversenyeket csak egy jó ismerősöm beszámolói alapján ismerem. De az az érzésem, hogy ha azt írod, a tájfutásban 20-30 százalékot számít a tájékozódás, akkor Neked sincsenek pontos elképzeléseid erről a sportról. Csak egy párhuzam: amíg nem ismerkedtem meg a sziklamászással, addig azt hittem, hogy ahhoz is döntően erőre van szükség, és hittem, hogy nem sok keresnivalóm lehet ott.
Mindkét esetben szükség van mindkettőre, és stílustól, versenyzőtől, szinttől, helytől függően 40-60% az, amennyit a technika számít. Egy komoly - akár csak országos, nem is nemzetközi - versenyen, elit kategóriában az első 10 ideje általában nem szór 4-5 percnél többet, miközben a versenyzők a pályán töltenek 75-100 percet. Ha valaki 2-3 percet hibázik, az azt jelenti, hogy szinte csak a "futottak még" besorlást kapja mondjuk a dobogós helyezés helyett.
Nem szeretnék nagyon belemerülni, de egyértelmű, hogy az élmezőnyben semmit sem lehet elérni "30% technika, 70% futás" tudással. Néha sikerülhet egy-egy jó eredmény, de több semmiképpen.
Csak egy példa még: az olimpiai bajnok háromezres akadályfutó svéd Garderud úgy gondolta, hogy karriert csinál tájfutóként. Be is került az egyébként valóban nagyon erős svéd válogatottba, de soha semmilyen említésre méltó nemzetközi eredményt sem ért el, ellentétben "igazi tájfutó" honfitársaival.
