Az MTA nem csikorgatta soha a fogát, hanem a szakmájuk szabályai szerint dolgoznak. Barátomnak mondhatom az egyik ott dolgozó történészt, az elmúlt években kiadtak egy hat kötetes sorozatot a honfoglalókról, ami igen jól sikerült, a lenti tegez téma is szerepel benne. Együttműködtek hagyományőrzőkkel, mindenki profitált. Roppant károsnak érzem az MTA démonizálását, ezért Kassaira is haragszom. Most majd megnézhetitek, mit fog alkotni az új szervezet, a MAKI, ahol úgy tűnik, elméletekhez fognak bizonyítékokat keresni...
A magyar nyelv finnugor nyelv. Ennek nincs köze a kultúrához, államszervezethez, pláne hadi sikerekhez. A genetikai vizsgálatokat mindenki úgy csavarja, ahogy politikai érdekei kívánják.
Csak egy sztyeppei mondás: annál menőbb vagy, minél messzebbről rabolsz magadnak asszonyt.
A fent említett MTA-s barátom mondja mindig, ha nem tudunk valamit, merjük kimondani, hogy nem tudjuk. Ne gyártsunk elméletet!
Kelemen Zsoltnál tanultam lovagolni, nagyon hálás vagyok azért az alapvető lovas szemléletmódért, amit átadott nekem. Sokat beszélgettünk, de az íjászfelszerelés és technika témában soha nem értettünk egyet. A második könyve alaposnak tűnik, de szerintem hibás logikával vezeti le az íjásztechnikát. Tulajdonképpen innen-onnan szed össze "bizonyítékokat" a saját begyakorolt technikájának igazolására. Pedig a kísérleti régészetnek pont fordítva kéne működnie. Mondok egy példát: a honfoglalók homokóra alakú tegezében heggyel felfele álltak a nyilak. Így van a sírokban is, így van az ábrázolásokon Bizánctól Kínáig, és egy mameluk tanítás írásban is így azonosítja ezt a tegezt. A töltés jól működik az íj jobb oldalára, hüvelykes húzással. Ez egy összepasszoló rendszer, ami több irányból alátámasztható. Zsolt a háromujjas húzásban, és a bal oldalon futtatott nyíllal profi, tegezében tollal felfele állnak a nyilak. Inkább hosszasan levezeti, hogy az övé a hiteles. A sírban a fordított túlvilághit miatt fordítva tették a nyilakat. De ez honnan van? Akkor a szablya miért nincs fordítva, vagy miért nem az ember fején van a kantár? Az ábrázolásokon direkt van fordítva, hogy jobban jelképezze a nyilat. Ja, a szép részletes rajzokon is. A könyvébe meg betesz pártus, szasszanida, meg egyéb képeket, domborműveket, amiken tényleg tollal felfelé vannak a nyilak. Csak épp nem homokóra tegezt látunk...
Zsolt egyből a legerősebb érvvel jött, hogy akkor lőjek jobban célba, mint ő. Nyilván esélyem sem volt, mivel ő ebből élt, nekem meg keveset gyakorolt hobbi volt.
Nekem ezek pont sportemberi dolognak tűnnek. Főleg a géppuska.
Az 1-es pontot nem értem teljesen. Kb 2 éve már hogy az MTA fogcsikorgatva ugyan, de elismerte a bizonyítékok súlya alatt, hogy népünk eredete nem finnugor, csak a nyelvünk az.
„A japánok teljes mértékben tisztában vannak saját hagyományaikkal. Megvannak hagyományaikat őrző, továbbhagyományozó iskoláik és mestereik. Méghozzá akkora létszámban, hogy azok szétrajzottak az egész világon és mindenütt kínálgatják portékájukat. Ahol állhatatos kínálat van, ott pedig előbb-utóbb létrejön a kereslet is. A kereslet azonban többnyire független az áru minőségétől és eredetétől... Ki ne ismerné a kjudót, vagy legalább ne hallott volna róla? A jabuszame (lovasíjászat) viszont már nem lett ilyen népszerű.
A kiváló magyar lovasíjászok tettek róla, hogy ez a tevékenység Magyarországon - az eredményesség tekintetében - legfeljebb paródiaként lesz bemutatható. Képviselőik pedig csak tanulni jöhetnek, tanítani semmi esetre sem. Biztosra veszem, hogy mindez gyalogos vonatkozásban is elérhető.
Ha az íjásztechnikájukat nem is, azért van mit tanulni a japánoktól. Méltóak mindannyiunk tiszteletére, mert példamutatóan tisztelik és őrzik hagyományikat. Nekünk is ezt kellene tennünk! Saját fegyvereinkkel, saját felszerelésünkkel, saját technikánkkal.” 185. o.
„Kelemen Zsolt munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ősi kultúránk a társadalom széles rétegei számára elérhető legyen. Bemutatóiban egyszerre van jelen a virtuóz harci cselekmény és a hiteles megjelenés. Kelemen Zsolt számomra egy igazi gyöngyhalász.”
Gondolatok a hagyományőrzésről című fejezet a Hun-magyar harcművészet
(szerk. Kelemen Zsolt) című könyvben (2010), 262. oldal.
"Kassait csak azért piszkálják a hagyományőrzők, mert nem kutatta, hanem kifejlesztette a lovasíjászat általa használt technikáját..."
Talán azért, mert:
* totálisan fantázia "páncélokban" jelenik meg;
* normális hegy nélküli, sportvesszőkkel lő;
* egyszerre 8+ db vessző van kezében;
* nehezen értelmezhető, hogy egy lovasíjásznak miért kellene "géppuska" sebességgel lőni;
* olyan kérdésekben nyilatkozik, amihez nem ért (a magyar nyelv finnugor volta); [1]
* kiáll Tongvancsen romváros falára és elmond valami egészen furcsa "hun" szöveget
(valamelyik orkhoni oszlop szövegét).
Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek nem nagyon illenek a máskülönben példaértékű sportemberi
teljesítményhez.
________________________
1. "A főszereplő és feltehetően a filmkészítők alapállítása ugyanis az, hogy a magyarok nem finnugor eredettel rendelkeznek, hanem a hunoktól származnak.
„Ez a hazugság meddig tartható fent?”
- kérdezi Kassai a mellette álló Obrusánszky Borbála orientalistától, aki elmondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel. Végül Kassai még eldarálja minden hunhívő kötelező elméletét a hun-magyar rokonságot plagizálás módszerével egyszer és mindenkorra elvető, a finnugor nyelvi örökséget bevezető, XIX. századi tudósról Hunfalvy Pálról, majd ismét a tanyán találjuk magunkat."
Mindketten példaértékű emberek. Kassait csak azért piszkálják a hagyományőrzők, mert nem kutatta, hanem kifejlesztette a lovasíjászat általa használt technikáját, na de nem is mondta sose hogy ezt őseink így csinálták. Az életforma amit él, az is a hagyományos és a modern keveréke. Én tökéletesen megértem.
(Amit nem értek viszont, hogyan lehet olyan sok emberük a fenti uraknak, főleg Kassainak, a rendkívül magas elvárások ellenére. Ott aztán nincs egósimogatás, mégis vannak elegen.)
Ez most pont nem rémlik. Gyakorlatilag minden változatot végignéz, öltözéktől (mikor mibe akad-súrlódik), nyeregtípustól lómérettől, íj típusától, húzástipustól, erőtől stb függően mindent levezet, sok nép és kor esetében. A nyugatiakról mondjuk keveset ír, hiszen a közép-déleurópai - közelkeleti- keleti régióra koncentrál.
Kelemen Zsolti egyik könyv megvan, olvastam, láttam bemutatóját, találkoztam és beszéltem is vele. Nevetni fogsz, de a lován is lovagoltam :DDD Na az nagyon vicces volt, mert előtte sohasem ültem lovon.
Röviden nekem Kassai is és Kelemen Zsolt is hiteles ember, legalábbis én annak tartom őket.
Könyvtárban belefutottam a másik földim, Kelemen Zsolti két könyvébe is. Az egyikben az íjászat technikáját a képi ábrázolások és régészeti leletek alapján, olyan logikusan végigkövetkeztette és rekonstruálta, hogy még Kassai is fejet hajtott, pedig ők nagy ellenfelek. Érdemes elolvasni, baromira nem egy angol tudósok szintű levezetés. Talán az is vele a baj, hogy nem lehet belekötni. Az ilyesmit a legnehezebb elismertetni, az emberek egója nehezen fogadja el, amikor a másiknak ennyire igaza van. Úgyhogy én meg a Kassai előtt hajtok ezért fejet.
Ehhez csak megjegyzésként, hogy a 2017 mérkőzésen ott volt a legtöbb barátaim és a mestereim is, nem akarok őmlengeni, nem vagyok az a típus, de f@sza érzés volt és biztos hogy tudják, de külön köszönöm még egyszer mindenkinek aki akkor segített :D
A tavalyi is jó volt, de ott már a rutin vitt :DDD
Az utolsó igazi fullkontakt küzdelmem 2017 -ben volt (korlátozott szabályokkal ugyan, de 10 unciás kesztyű, foggumi és szuszpenzor játszott, jó mérkőzés volt). Tavaly még beálltam felkészülni egy mérkőzésre, ott a felkészülési időszak végén 10x2 perc volt a leghosszabb küzdelem, amit váltott jól felkészült edzőpartnerekkel csináltam végig. Ha az ilyesmit végigcsinálja az ember nagyon sokat megtanul önnmagáról, a tiszteletről és egyéb a HM-ekben hangoztatott dolgokról. Tudom, hogy ez nem való mindenkinek, de néha jó ezeket az élményeket megtapasztalni, mert több lesz tőle az ember.
Ebbe a cikkbe szerintem nem lehet belekötni, jól van fogalmazva.
"..a magyaroknak éppen annyira volt rájuk jellemző harci technikája.." Ez is világos mint a nap. Majd pont nekünk ne lett volna, mikor mindenki másnak is volt. Jó, volt idő, mikor semmit se tudtunk erről, még a másokéról sem. Tiszteletem mindenkinek, aki kicsit is utánajárt. Ahogy Bartók és Kodály is az utolsó (utáni) pillanatban nyúlt a népzenéhez, itt se tudjuk mennyi érték ment örökre veszendőbe.
"Újraéledt a múlt - amikor még érdemes és megtisztelő volt magyar katonának lenni. A III. Béla Lovagrend látványos középkori harcművészeti bemutatóval idézte a nagy király korának férfias kihívásait. A „baranta” gyűjtőfogalom: mindazokat a harcművészeti technikákat jelenti, amelyeket annak idején a lovas nomád népek alkalmaztak, s ötvöztek a nyugati harcászati elemekkel. A témában jártas szakemberek igyekeznek bebizonyítani, hogy a magyaroknak éppen annyira volt rájuk jellemző harci technikája, mint például a távol-keleti népeknek.
Sajátos volt, hiszen identitását akkor még nem adta fel: használta a nyugati lovagok nehézfegyverzetét, de kis termetű lovakon ülve íjakat is bevetett a harc során, ha éppen arra volt szükség. (Lovag Vukics Ferenc könyvet írt a témáról, amely kiadását várja.) Az országban egyre több hagyományőrző egyesület és lovagrend tartja legfőbb céljának, hogy megörökítse, felidézze mindazt, amely büszkévé teheti a magyarságot a következő évszázadban is. A baranta valóságos sportággá nőtte ki magát, amelynek bajnokságát nemrégiben Szentendrén rendezték meg ilyen feladatokkal: tradicionális magyar övbirkózás, íjászat, céllövés és íjpárbaj, Thug-stílusú formagyakorlat szablyával, karddal, fokossal, pallossal, bottal, csatabárddal és ostorral, gyalogos bajvívás, hajítófegyverek küzdelme és csatajelenet."
Kép: A baranta valóságos sportággá nőtte ki magát A magyarságnak is volt csak rá jellemző középkori harci technikája
Keret: A III. Béla Lovagrend 1999 október elsején alakult meg Székesfehérváron, ma mintegy félszáz tagja van. Legfontosabb céljai azóta sem változtak: III. Béla és hitvese földi maradványainak „hazahozatala” és eltemetése az egykori koronázó városban, hiteles, méltó Nemzeti Emlékhely létrehozása, a nagy király szellemének feltámasztása, tevékenységének megismertetése. "
Kyo-ztam elég sokat még az "őskor" környékén. Nem kérdés, hogy nem csak a 100 emberesen, de még a kisebb, de már küzdelmeket előíró övvizsgákon is elvernek.
Padlózhatsz is. Ha tudod folytatni, akkor a kyo szellemisége szerint megértél.
Leginkább saját magát kellett legyőzni az embernek. Nem a másikat. Ők csak segítenek ebben.
Vukics úr hagyományörző volt, abból az időszakból, amikor látványos, de nem korhű (azaz kutatásokon alapuló, lásd haditorna) vívást csináltak: az egymás kardját-pajzsát ütögető hagyományörző látványvívást. Amikor a Zrinyibe jártam, ott mutogatta nekem a felszereléseket (az akkori időknek megfelelő "lovagi" cuccok voltak). Ez lett továbbvíve a barantába, és amikor én jártam, akkor a kutatás helyett inkább a "majd mi kitaláljuk" című történet ment. De jó is lett volna, ha nem katonai kiképzést akart volna csinálni az általa kitalált rendszerben, hanem rendes kutatáson alapuló magyar harcművészetet, amit egyébként a felvidéki Daliások megcsináltak. Én látom, hogy a rendszerük az évek alatt nagyon sokat változott előnyére, de nem véletlen, hogy a kezdeti lendület után durván visszaestek. Ami hiányzik az pont az, mint sok más stílusban: az önmagukkal és másokkal szembeni őszinteség hiányát. Nem gond, ha van valakinek saját rendszere. Ezt én találtam ki, én raktam össze, szerintem így működik, és egyébként látjuk, hogy hozza az eredményeket. Nincs ebben semmi szégyellni való. Csak ragaszkodni olyan dolgokhoz, amik nem valók oda, plusz történetet keríteni hozzá, az nagyon nem etikus.
Örömmel linkelem be a harcművészeti villámhárító-t, a kókler részt érdemes elolvasni:
Az nem lehet túl magyar harcművészet, amiben sokat kell futni. Akkor is szívesen lovagolok tovább, ha már sebes a comb-belsőm (megtörtént). Inkább indulok el Bizáncig lóháton, minthogy 4-5 km-nél többet fussak! :D
A baranta sokkal elismertebb lehetne, ha úgy rakták volna össze, mint a perzsa Razmafzart. Benne van az összes fegyver, de nem terhelték a megkérdőjelezhető, túlzottan nacionalista eszmékkel. Meg sztyepperomantikával, hisz már a neve is ellentmondásos, Belső-Ázsiában lótolvajlást jelent.
Szerintem egyszerűen annyi ez a 100 emberes dolog, hogy annyi emberből biztos, hogy meg fognak verni, le fognak győzni és a padlóra fogsz kerülni. A padlón más perspektívából ismeri meg az ember a körülötte levő világot és nehéz felkelni, de van akinek sikerül. Ez szerintem inkább egy olyan erőpróba ahol az ember mentális képességeit mérik fel.
Köztünk legyen szólva egy 3x2 perces fullkontakt mérkőzés is nagyon sokat kivesz az emberből. Én láttam már olyat, hogy a 2. perc után besavasodott az ember és csak úgy tudott mozogni, mint egy béna robot, pedig külsőre egy brutális vadállatnak nézett ki.
