Köszi! Sajna, csak képről ismerem, élőben még nem láttam lappangi őkelmét. De állítólag nagyon meg tud lapulni, úgyhogy akár még láthattam is, csak nem vettem észre...
Biztos ismeritek, én csak nemrég hallottam, hogy vidéken a "fogyasztani" azt jelenti, hogy enni és inni, illetve ételből, italból venni; különösen, ha kínálunk valakit: "Tessék fogyasztani!"
Lappantyú (Caprimulgus europacus), 1799. : származékszó, a lappan ige lappant származékának főnevesült folyamatos melléknévi igeneve (vö. pattantyú). A névadást az magyarázhatja, hogy e madárfaj késő este, lappanva, nesztelen repüléssel indul tápláléka után (hívják lappogónak v. lappagónak is.)
lappan, 1150 k.: = rejtőzik, azonos gyökerű a lapít, lapul, lappad szavakkal. Az alapszóból -n mozzanatos képzővel keletkezett.
Rá nem jöttem volna, ha megkérdezik, hogy mi az összefüggés a csömpölyeg meg a gongyola között! Bár a gongyolából asszociálhattam volna a göngyölegre, de hol van az még a sártól!...
A gömölye meg olyan, mint a gomolya. Vajon ha az Alföld északi részén gomolyát kérek, akkor benne van a pakliban, hogy túró helyett egy marék sarat kapok? )c:
Viszont most már kíváncsi vagyok, mi van azzal a lappantyúval, más néven kecskefejő madárral! Megmutattam a képet a lányomnak is, azt mondta, biztos, hogy lappantyú.
Éreztem én, h ennek a mászolyognak köze van a viszolyoghoz... :-)
gugli gongyola: aprószösz egyes helyeken, máshol meg:
"Sárfal egyfajta elkészítési módja, hogy az előkészített sárból gyermekfej, néhol emberfej nagyságú gombócokat szakítottak ki, és ezekből kézzel rakták a falat. Ezt a faltechnikát gömbölyeges sárfalnak nevezik, a kézzel formált sárgombóc elnevezése viszont tájanként eléggé változatos: az Alföld északi vidékein gongyola, göngyöleg, gömölye, a Dél-Alföldön csömpölyeg, Zalában gombóc a szalmás sárcsomók megnevezése. "
"A gömbölyeges fal a rakott sárfalegyik változata, talán a vályogtégla fal őse. A rakott sárfalhoz hasonló módon előkészített alapanyagból emberfej nagyságú gombócokat szakítottak ki villával, s a földre leszórt töreken vagy szalmán meghempergették. Kissé szikkadni hagyták, majd általában kézzel rakták fel a falat. A tömörítést fadarabokkal, lapocskákkal ütögetve végezték. A szakaszos építés, az esetlegesen megroggyant fal lefaragása hasonlóképpen történt, mint a rakott sárfal esetén. Ezt a faltípust tájanként más-más néven illetik. Az Alföld déli részén csömpölyegfa~ északi területein gongyola, göngyöleg, gömölye a neve. A Dunántúlon általánosságban mórfalnak, de Zalában gombócfalnak is hívták. De egyes helyeken ezt a változatot is fecskerakásnak, illetve fecskefalnak nevezik. "
Valóban kicsinyítő képző. Ivor barátunk valszeg kevéssé ismeri a német dialektusokat... A tankönyvekben csak a -lein, chen szerepel, de beszédben... főleg délen... -le, -li, stb...
Ja?! Hű, pedig eddig teljesen ebben a hitben voltam. Talán a svájci németben gyakorinak tűnő -li-k miatt... Mindjárt meg is nézem a másik topicot, köszi, Ivor!
Ez a szóvégi -li nem kicsinyítő képző, hanem a magyar nyelv számára szokatlan szóvégi hangkapcsolat "domesztikálása". Magyarul: a Nudel szót átvevő magyar nyelvben [-dl]-vel nem végződhetett szó, de esetleg szóbelsejében lehetett [-dl-] (nudli). A gyakori végződést aztán analogikusan kiterjesztették olyan szavakra is, ahol a hangalak nem indokolta. Nézd meg az "Idegen szavak eredete" topikban a TESz-ből hive által kimásolt szócikket a hecsedli szóról (az utolsó hozzászólás).
Sokszor elgondolkodom azon, mennyire magába szippantja a nyelvünk más nyelvek szavait, rögtön magyar ragokkal ellátva, úgyszólván "magyarítva", míg más nyelvek, pl. a német, sokáig tiszteletben tartják az idegen szót (na persze, ők nem úgy ragoznak, mint mi), használják ugyan, de nem építik be annyira a nyelvükbe.
Az ördög se tudja ezt így pontosan, de azt hiszem, általában nem jellemző. Legalábbis túlsúllyal biztos nem. Szóval ezzel az erővel más dialektust is választhatott volna. Még leginkább azt gyanítom, hogy amikor hallotta (ki tudja, mikor?), megtetszhetett neki a -li kicsinyítő képző, és aztán automatikusan ezt választotta a szóalkotáshoz.
Különben a német nyelvi és kulturális befolyás a magyar szókészletre, különösen a nagyszüleink gyerekkorában, kispolgári miliőben ott is nagyon erős volt, ahol nem éltek családilag német hátterű emberek. A nagymamám igazi alföldi parasztmezővárosban nőtt föl, ahol egy fia német nem lakott és mégis használ párszáz olyan német eredetű szót, amelyeket a mi nemzedékünk általában nem.
Hát ennyire nem akarnám misztifikálni a jelenséget, viszont az feltűnt (más gyerekeknél is), hogy mennyire logikusan értelmezik és fejlesztik tovább még ebben a korban a nyelvet. Pl. felvételi teszkérdés volt az egyik középiskolában magyarból, hogy mit jelent a diplomata szó. És született rá olyan válasz egy 12 éves gyerektől, aki nem ismerte a szó jelentését, hogy "diplomás ember". Mert hallotta, hogy van bürökrata meg demokrata, és ezekben az utótag mindig az előtaggal kapcsolatba hozható személyre utalt, ennélfogva a diplomata sem lehetett más, csak olyasvalaki, akinek diplomája van. Biztosan elfogult vagyok a nyelvvel mint élő rendszerrel meg a gyerekekkel is, de nekem ez a jelenség nagyon tetszik.
Hát, ez szuper, micsoda szavak felbukkantak itt régebben!
Na, a nudliról avagy angyalbögyörőről csak annyit, hogy egy 1978-as Nők lapja-évkönyv receptgyűjteményében ugyanez szocreál nyelvjárában: burgonyasodralék. Csak a fél családot kéredzgettem végig, hogy szerintük ez mit jelent, mire vizualizációs úton rájött valamelyikük...
Kicsit el vagyok bizonytalanodva itt a legutóbbi hozzászólásoktól, ezért csak félve mesélem el a sváb maradványok kapcsán, hogyan alakult a 4 éves lányom viszonya az anyanyelvével. (Elöljáróban csak annyit: a schwäbischer Dialekt nálunk nemigen használatos.)
Szóval: apuci valamit fúrt-faragott, a leányzó pedig, segíteni akarván, fölkapta a dörzspapírt (magyarul smirglit :), és szolgálatkészen az apja orra alá tartotta, a következő kísérőszöveggel: "Nézd, megtaláltam neked a stapeclit!"
Ugyanez a kislány el akarta mesélni, hogy fánkot evett, de nem jutott eszébe a finomság neve, ezért így vágta ki magát: "Hát tudod, olyan majszli!"
Mármost érdekes lenne tudni, hogy egy 4 éves gyerek, aki otthoni környezetben él, tévétől és rádiótól mentesen, és a családjában senki sem sváb, sőt mindenki magyarul beszél magyarul, vajon minek alapján alkot ilyen szavakat?...
Szerintem is indokolatlanul gurultál be a 2679-ben, nem érzem, hogy bárki is kétségbe vonta volna a vernakulárisod. Egyébként én is csak partedlit mondanék első helyen, második helyen legföljebb serviette-et, az viszont már francia. Még csak nem is hallottam eddig szakállkáról, akárhány [l]-lel. Örültem neki, hogy valakinek annyira ez a szó az evidens, hogy így kommentálja a képet az apróhirdetésben. Ennyi. (Te meg 1001 írásmódját vontad kétségbe, az pedig hogy miképen vagy miképpen javasolja a szótár, nem a legjobb érv szerintem.)
Azt léccives, ne rajtam éld ki... mert arról sem én tehetek, ha szemellenzős vagy, vagy el se olvasod rendesen, amit írok, vagy csak szimplán nem érted. És egy el.
Nem én vagyok eltévedve. 1. Senkit ki nem oktattam, te annál inkább teszed. 2. A szakállka szó helyesírását nézd meg egy bármilyen helyesírási szótárban, ha megtetted, felvehetjük a szálat. 3. Ha valakinek az anyanyelvjárásának bármely elemét az undorító szóval jellemzed (ugyan ehhez semmilyen épkézláb kritérium nem áll senki rendelkezésére), azzal bizony az anyját minősíted. Úgyhogy máskor óvatosabban!
Ha már, akkor helyesírási hiba nélkül szakállka, de ettől én még sose mondanám úgy. Legyünk szívesek ne vonjuk kétségbe egymás vernakulárisát. Én se állítottam, hogy az egyéb elnevezések a magyar nyelvben ne léteznének, pusztán annyit, hogy az én anyanyelvjárásomban egyedül a partedli szerepel; a többit is hallottam, de totál idegenek nekem.
Hangedli: "Általában 40 x 60 centiméteres felszolgálókendő, amelynek feladata a felszolgáló kezének és ruhájának megvédése." (A felszolgálás minilexikona, mek.oszk.hu)
Csak nem a lengyel karamellre gondolsz? Az Index háttérszinéhez hasonló papírba volt csomagolva és volt rajta egy boci képe. Egyébként ez még mindig létezik, rendszeresen hoznak át a kárpátaljai magyarok a határmenti piacokra még ma is.
És hogy hívták azokat a járgányokat, amiket a hetvenes években kisgyerekeknek készítettek az apukák házilag, egy deszkából, arra keresztbe felszerelt két farúdból és azokra rátett 4 golyóscsapágyból? Rémlik, hogy gokartnak hívták, de az is rémlik, hogy volt más neve is.
Egyébként a Megáll az idő c. filmben is megjelenik egy kép erejéig, amikor a Bodor úr elviszi Dinit a kocsmába, ilyeneken gurul két kissrác az utcán.
Nem nyert... ezexerint konkrétan ez a szó jóformán nem is létezik a családunkon kívül:) Lényeg,hogy olyan jármű,aminek nincs felismerhető hajtó-, kormány- és fékszerkezete, magyarul bármi,aminek kereke van,és lejtőn lehet vele legurulni (nem gördeszka:)), pl. a régi műanyag játékdömper,amire az ember addig ráfér,amíg gyerek... Pl. a red bull ládaderbit simán lehetne biliomversenynek is nevezni:)
Ja,meg még 1 érdekes: gyerekkoromban egyszerűen csak eszembe jutott egy ilyen szó,hogy "biliom",amit mindmáig nem hallottam sehonnan,szerintem nem is létezik,de ha valaki szerint mégis,akkor szóljon,aztán megmondom,hogy nálunk (család) mire használjuk.
