Miután kiünnepeltem magam, hogy én lettem a 100. hozzászóló, újabb dolgok jutottak eszembe.
Őszintén szólva nekem tetszett, amit Gödény írt: vagyis, hogy a tájfutó a leggyorsabb átmenetet kell, hogy megtalálja. Ebben szerintem benne foglaltatik az is, hogy igen pontos iránymenettel halad a pont felé, meg hogy mindig tudja, merre jár.
A túraversenyzőnek azért fontos még a tájfutónál is pontosabban irányt és távolságot mérni, mert 1. elképzelhető, hogy a következő pontnál három bóját is talál és ekkor csak a pontos mérések sorozatával tudja meghatározni, hogy melyik van pont ott, hol a térkép jelöli. És nincs rajta szám és nincs szimbol, ha mellényúl, annyi hibapontot kap, hogy erős mezőnyben esélye sincs az elsők közé kerülni. 2. a bóják a túraversenyeken gyakran csak közvetlen közelről láthatók, tájfutóversenyeken nagyrészt már 20-30 méterről, soxor akár százról.
Persze sokkal könnyebb lassan kocogva, vagy gyalogolva mindezt csinálni, futva borzasztóan nehéz tud lenni és épp ez benne a szép szerintem: én inkább kissé lassítok, de általában szeretem tudni, hol vagyok.
"Teljesítménytúra útvonalválasztás: sokkal egyszerűbben rendezhető meg egy tömegrendezvény a jelzett utakon, mint jelzetleneken. Kevesebb bürokratikus gond, kevesebb munka (szalagozás; útvonal-leírás), és tényleg, sok induló ingencsak gyengén tájékozódik."
Ebben egyetértünk, a jelzett utak használata a rendezők és az indulók dolgát is egyszerűbbé teszi. Útvonalválasztásról viszont szó sincs, a megadott útvonalat kell követni. Ha ez a jelzések hiányosságai miatt némi tájékozódást is igényel, attól még nem útvonalválasztás.
"A tájfutónál elsősorban az számít, hogy a legcélszerűbb (leggyorsabb) átmenetet találja meg, míg a túraversenyeknél ennél fontosabb, hogy pontosan tudja az ember, hol van; tehát a pontnak egy biztos "mérőpont" felőli megközelítése - még ha kis időveszteséggel is jár - célszerűbb lehet, mint a direkt menet."
Amit írsz, az igaz, de ha egyúttal azt gondolod, hogy a tájfutók számára "a direkt menet" a legeredményesebb módszer, akkor tévedsz. Szerintem elég ritkán lehet/kell úgy menni, hogy legjobb az egyenes. A tereptől függ. És a tájfutónak is ugyanúgy fontos, mint a túraversenyzőnek, hogy mindig pontosan tudja, hol van.
Túljutottunk az ezévi Nagy Oszkár Emléktúrán. Ötéves történetének legkeményebb útja volt. Nagyjából ez történt:
Szerda reggel nyolckor indult háromfős társaságunk Mátrafüredről. Két gyöngyösi búvár, Andi és Samu voltak a társaim, akik a legelejétől vállalták a megpróbáltatásokat. Könnyű volt nekik, most próbálták először. ( :) )
Első úticélunk Kékestető, háromórás kitartó hótaposás kellett, hogy odáig jussunk. Közben enyhe hóesés erősítette a 25-35 centis már meglévő hóréteget, nyomok természetesen sehol, gyakran le is tévedtünk a kék keresztről. Nem sejtettük, hogy ez még csak a bemelegítés...
Kékesen egyetlen kocsmát találtunk nyitva, ahonnan a tulajdonos igyekezett kidobni minket, mert volt bátorságunk a csokoládé-chips-rágógumi választékot kevesellve saját ennivalónkat elővenni. Újabb taggal kiegészülve immár négyen indultunk a kék jelzésen tovább, akkor még azt hittük, Sirok felé. Illetve a "felé" még nagyjából rendben volt, node a végeredmény...
A sípálya tetejét elhagyva súlyosra fordult a helyzet, a déli lejtők 25-35 centije után itt 60-70 centis hó fogadott, stabilan a kamásli tetejéig, illetve gyakran térd fölé érve. Hófúvásos helyeken combközépig, és hófúvás elég gyakran volt... A Markazi kapuig lévő 3,5 kilométeres szakasz, ahol még 300 méter szintet is leadtunk, bő másfél órát tartott. Itt inkább átváltottunk a dózerútra, de a havat onnan sem takarították el, maradt a 2 km/órás sebesség. Kezdtük tervezgetni a bivakolást, amikor végre egy becsatlakozó dózerútnak köszönhetően mégiscsak hómenetes útra értünk. Mivel már közeledett a szürkület, ezért úgy döntöttünk, hogy ezen maradunk, és Sirok helyett Recsket célozzuk meg. Odaérni legalább van esélyünk... De még így is alig álltunk a lábunkon, amikor este 6 körül végre megérkeztünk. Az utolsó busszal Sirokra is sikerült eljutnunk, az éjszakát a Sirok Motelben töltöttük. Talán jogosan mondhatja bárki, hogy egy ilyen túrához nem illik a négycsillagos szálloda, uszoda, szauna, konditerem, a szobapincér által ágyba szervírozott reggeli, de ilyesmiről szó sem volt.
Írod:
>>A tájfutónál elsősorban az számít, hogy a legcélszerűbb (leggyorsabb) átmenetet találja meg, míg a túraversenyeknél ennél fontosabb, hogy pontosan tudja az ember, hol van; tehát a pontnak egy biztos "mérőpont" felőli megközelítése - még ha kis időveszteséggel is jár - célszerűbb lehet, mint a direkt menet.<<
Ez nekem homályos! A tájfutónak az a feladata, hogy a rajtból a célba az ellenőrző pontokat sorrendben megfogva a lehető legrövidebb idő alatt érjen. Ebben benne van az ellenőrző pontnak a támadóponttól való minél pontosabb (mondjuk tízméteres) megközelítése. Kétségtelen, hogy ehhez a átmenetben nem mindig kell pontosan tudni, hogy merre is járok.
Csak rokon téma, de nagyon tanulságos egykori finn válogatott ismerősöm mondása: nem azt kell tudni hogy hol vagy, hanem azt, hogy hová mész. És valóban ez a gyors haladásnak az egyik kulcsa.
Teljesítménytúra útvonalválasztás: sokkal egyszerűbben rendezhető meg egy tömegrendezvény a jelzett utakon, mint jelzetleneken. Kevesebb bürokratikus gond, kevesebb munka (szalagozás; útvonal-leírás), és tényleg, sok induló ingencsak gyengén tájékozódik. Fogtam én már a Kinizsi Százason, Pusztamarót után a Bikolpusztára vezető aszfaltúton, már néhány kilométerre a nyeregtől bandukoló emberkéket. Nem tűnt fel nekik egy fél óra után sem, hogy északnyugat felé mennek, lefelé, aszfaltúton, amikor délnyugat felé, ösvényen, felfelé kellett volna menniük. Igaz, már sötét volt. Na de a fejükben is ?
Vannak persze a teljesítménytúrázók között szép számmal túraversenyzők is; meg van egy érdekes teljesítménytúra is, a Bükk 900-as csúcsai: ez akár fel is érhet egy túraversennyel.
Tájfutás / turista tájékozódási verseny: mindkettő komoly szellemi munka is, de máson van a hangsúly. A tájfutónál elsősorban az számít, hogy a legcélszerűbb (leggyorsabb) átmenetet találja meg, míg a túraversenyeknél ennél fontosabb, hogy pontosan tudja az ember, hol van; tehát a pontnak egy biztos "mérőpont" felőli megközelítése - még ha kis időveszteséggel is jár - célszerűbb lehet, mint a direkt menet.
Nem is tudtam, hogy napjainkban is vannak túraversenyek! Azt tudtam, hogy régebben (30-40 éve) volt, de nem tudtam, hogy még ma is működik, mint versenyzési forma.
Örülnék, ha röviden tájékoztatnál, hogy ez hogyan megy. Hogyan történik a feladatok megadása, az értékelés, pályák hossza, térképek, stb.
Nekem a túrázással mint teljesítménytúrázás és hobbi van kapcsolatom.
Tapasztalatom szerint a teljesítménytúrázók között (akinek nem inge, ne vegye magára!!) alacsony a tájékozódási ismeretek és a tájékozódásra való hajlandóság szintje. Gondolok itt arra, hogy az útvonalak megadása elsősorban a turistajelzésekkel történik. Szerintem a térkép sokkal egyértelműbb és biztosabb. Én ki nem bírnám anélkül.
Túraverseny vs. tájfutás:
Ismeretségi körömben nem tudok róla, hogy a tajfutók lenéznék a túrázókat vagy fordítva.
Persze ettől még létezhet a jelenség, de szerintem is mindenki járjon olyan tempóban az erdőben, ahogy neki jólesik, a többi meg (már bocs, de) le van sz@rva. Hülye ember mindenhol van, sajnos nem kivétel ez alól a tájfutók és a túrázók tábora sem.
A tájékozódás szerepe a tajfutásban:
A tájfutás összetett sportág. Kemény körülmények között folyó szellemi tevékenység, ahol a tájékozódási feladat megoldása közben a terepen való haladás és az ezzel járó küzdelem fokozza a feladat nehézségét. Első látásra nem nyilvánvaló, de a tájfutás főként szellemi sportág. Válogatott szintű eredmények eléréséhez átlagosan kétszer-háromszor annyi ideig tart a tájékozódási technika elsajátítása, mint az ahhoz szükséges erőnlét és futótudás megszerzése. A tájékozódásnak döntő szerepe van. Versenyen egy kicsi, 2-3 perces hibát futással (az iram növelésével) _nem_lehet_ behozni.
Látom, miután kis vitánk elfogadható kompromisszummal zárult, el is mész kipihenni a fáradalmakat. o:))
A Bükk-fensíkra való felmászás nehézségeit már ecsetelték, de szerintem a Mátraháza-Sirok szakasz sem kutya. Nekem a kedvenc utam, de nagyon durva tud lenni. Lefelé is van vagy 1000 m szint, megmászol közben 10 hegyet, szóval mindent bele. Szerintem én kibuknék a végére, főleg szűz hóban.
Egyébként azt hittem, nem lehet tájfutni tökig érő hóban, de most hallom, a hét végén megtartották a soproni versenyt. Jó lehetett.
OFF
Teljesen jogos a tallyai kitero. Miskoc kornyeken vannak a legocskabb borok a kocsmakban. Egy kicsivel keletre, eszakkeletre viszont az maga a menyorszag!
ON
Szarvaskorol mentem mar fol a varhoz, es le Belapatfalvara, az sem rossz ut, foleg ha latod veletlenul, ahogy ki-be bujik egy vonat az alagutakban, meg ha nyitva van a helyes kis kapolna feluton, nem beszelve a belapatfalvi templomrol meg a jujhogyishivjak-nevu hegyrol. Az igazi szivas Belapatfalva utan van. Ott tenyleg csak kanyarban lattam a labamat a nyelvemtol.
A Sirok-Szarvasko szakasz azert emlekezetes, mert a tervvel ellentetben csak egy Sirok-Sirok turat tettunk, de ezt annyi ido alatt, hogy az alatt elerhettunk volna Szarvaskore. Mentsegunkre szolgal, hogy az idojaras nem igazan tamogatta azt a Bukk-turat...
Pedig az igazi szépség szerintem a Szarvaskő utáni szakasz, fel a Bükk-fennsíkra...
Tállyán már csak egy-két pincét látogatunk meg. (Tokaj-hegyaljai borvidék... Van aki a túrának csak erre a részére jön. :) )
Szerdától nélkülözni leszek kénytelen a társaságotokat. Talán nem meglepő, hogy túrázni megyek. :)))
A Nagy Oszkár Emléktúra útvonala:
szerda - Mátrafüred, Kékes, Sirok (kb 30 km)
csütörtök - Sirok, Szarvaskő, Cserepes-kő (kb 32 km)
péntek - Cserepes-kő, Lillafüred, vonat Tállyára.
szombat - az előző este kiheverése.
Figyelembe véve a fokozódó körülményeket :) izgalmas túrára van kilátás!
(Álnok Csokis kollégánk sumákol, és vmi munkára hivatkozva el akarja lógni.)
Bocs Csokis, nekem is úgy tűnt, hogy a tájfutás is benne van, annak kizárásáról ugyanis nem szól a fáma (ha ez az, ami a Tájoló újságban megjelent)
Minden, ami nem gyalogos tájékozódás: ebből a futás nincs kizárva, csak a gyaloglás, nem?
A bakanccsal vigyázz, mert nagyon függ az anyagától, hogy mivel kell kezelni! Ha Gore-Tex membrános bőr, akkor csak az ahhoz rendelt anyaggal szabad tisztítani, mert pl. a vax eltömi a pórusokat, és megszűnik szellőzőnek lenni. Ha normál bőr, akkor a vax jó, ha (műanyag)szövet, akkor tisztításhoz elég mosogatni, ápoláshoz meg talán szintém tudnak vmi spec anyagot adni.
Mivel nem ismerem eléggé a túraversenyzést, ezért nem tudok válaszolni. Adtam egy definíciót. Ha ennek, és a Te tapasztalataidnak az összevetése alapján a túraversenyzés versenysport, akkor valószínűleg annak tartom.
Ha elfogadjuk, hogy az a versenysport, amiben versenyeket rendeznek, akkor feltétlenül. Ha a hangsúlyt a szerencse szerepére helyezzük, akkor megint csak Te tudsz dönteni.
Kedves Csokis!
Ha tudtam volna, egyértelművé vált volna a megfogalmazásod is. :)
> Egy példa: épp most hirdetnek egy rendezvényt, klubdélutánt, ahola téma: minden, ami tájékozódás, csak nem gyalogos.
Jaj, ne bantsuk mar szegeny Serdulot! A klubdelutan tenyleg a nem gyalogos dolgokrol szol, azaz a tajfutas is kimarad belole. A tema a tajbicikli, a sitajfutas, a lovas tajekozodas, a tajuszas(!) es a tobbi baromsag lesz. Ezek nagy reszet persze a tajfutok csinaljak szorakozasbol, bar nehanyan onalloan is egesz jok ezekben a szakagakbol. A tajbiciklinel es a sitajfutasnal pl. nagyon kijon az, hogy tudsz-e jol es gyorsan tajekozodni. Egyszeruen megesznek, ha nem birod a versenytempot fejben is kovetni. Az allando megallasokkal es elindulasokkal annyi idot vesztesz, hogy az eredmenyednek siman reszeltek.
Szegeny lanyrol:
Zmactol nem szep, hogy lerondazza a volt baratnojet, csak mert en bevettem a fogalmazasgatlomat. :-)))
Naponta elolvasom a topikot érdekel a dolog igaz én kerékpáros telj.turákra járok.Általában saját tempomat hajtom ami böven elég a szintidöhöz,de mi is versenyzünk a haverokkal csak nem élesben.A sportértéke a mozgás,kikapcsolodás.
Kérdés kicsit off
Most vettem egy uj Merrell turabakancsot és érdekel hogy kell beavatni,és mivel kell ápolni kenegetni? Halotam melegitésröl,szarvaszsir kenöcsröl stb.
Hát körülbelül ez az, amiből sokat szeretnék olvsani itt. Soha nem fogok teljesítménytúrázni, de az ilyen sztorikat nagyon bírom. Csak így tovább.
Bükk-teljtúr.
Előre is gratulálok mindenkinek, aki a 65-öt lenyomja, várhatóan tökig érő hóban.
Zmac
Hát igen, nagyon érdekeseket írsz. Nem is akarom tovább fokozni a kérdést, de akkor most a túraversenyzés szerinted versenysport? A verseny már a nevében is benne van, sportnak meg talán elfogadható, nem?
"Jövőre azt a murvát elcserélheted a Tornyópuszta környéki aszfaltra"
Te irtad. En nem ertettem, erre volt a kerdes. A meleg kaja egyebkent szuper a 75-koruli megallonal. Eddig sosem vittem mast magammal, mint egy ovtaskat, esokabatot, lampat meg penzt. Egyszer egy baratom hatalmas hatizsakkal erkezett. Harman voltunk, szerencsetlensegemre kitalaltam, hogy vigyuk kozosen a zsakot, mert nem birtam nezni ahogy kinlodik. 8-nal atvettem tole a zsakot, mert marha lassunak tunt a tempoja. Sajna igy is elmaradt tolunk, a 25-os km-nel kialakitott pihenonel elkezdtunk varni ra. A masik sraccal eleg jo tempot mentunk, ugyhogy nyugodtan nekialltunk falatozni. Ugy masfel ora mulva kezdtunk aggodni, hogy nalunk a fiu osszes cucca, penz, iratok, stb o meg sehol. Meg haza sem fog tudni menni. 2 es fel ora mulva mar kezdtek elbontani a pihenot, srac meg sehol. Kb meg egy jo orat kellett varni ra, mire elobaktatott, mar sehol senki a kozelben, baromi volt. Persze nem folytatta a turat, valahogy leevickelt a hegyrol es hazabuszozott. Mielott vegleg elvaltunk kertem mutassa mar meg mi van a zsakban. Tobbek kozt egy ketkezes hatalmas elemlampa (8 goliat megy bele), olmos bot, es nyolc fott tojas kerult elo. Meg kb tizenot dupla szendvics.
Nem. Fixen az első tíz évi útvonal - legalábbis körülbelül, mert volt akkor is néhány kisebb változás. Koldusszállás - Tornyópuszta - Somlyóvár, kulcsosház - Nagyegyháza, M1 aluljáró - Kőrösi Csoma forrás - Szárliget, általános iskola. A Kisegyháza, vadászház melletti tavat a másik oldalról kerülve, utána a majornál jobbra, a "csorda út" felé, de átkelve a patakon, át a dombon, az aluljáró melleti birkatelephez kilyukadva. Jövő tavasszal az Országos Kék is visszakerül ide az unalmas nagyegyházai aszfaltról, úgyhogy végig a kéken kell majd menni.
Hogy értetted azt, hogy választható ? Csak nem úgy, hogy Tatán és Szárligeten is egy-egy cél lesz meleg kajával ?
Sziasztok!
Ez most jott a tajfuto levelezési listan. Annak akit érdekelnek a turak. Ebbol is latszik hogy nem minden tajfuto nézi le a turazokat.
Udvozlet mindenkinek!
Az Egri Testedzo Club vezetosege megkert tegyem fel a listara a teli
Miskolc-Eger
teljesitmenytura kiirasat, amire mindenkit szerettel varnak.
Üdv. B.D. László
Tortura - Extrem teli teljesitmenytura: Miskolc - Eger
1999. december 18.
Az Egri Testedzo Club ez evben immár 7. alkalommal rendezi meg a ket
megyeszekhelyet osszekoto TORTURA elnevezesu teljesitmenyturat. Celunk a
Bukk kevesse ismert es jart reszeinek nepszerusitese es egy igazi
kihivas allitasa a resztvevok ele.
Idopont: 1999. december 18. szombat
Jelentkezes: A rajtban, december 17 -en, 18:00 oratol.
Rajt: Miskolctapolca, Gyori Uti Alt. Isk. 06:00 - 08:00 között
Cel: Eger, Lenkey J. Alt. Isk. (Dobo tertol 100 m)
Tavok: 12 km, 30 km, 65 km,
Utvonal: Miskolctapolca, Bukkszentkereszt (12 km), Bankut (30 km),
Tar-ko, Tamas-kut, Varkut, Eged-hegy, Eger. Osszesen: 65 km, 2000 m.
szint
Nevezesi dij: 500 Ft/fo
Szintido: A rajtban lesz kiadva.
Info: Dr. Nagy Arpad (3300 Eger, Klapka Gy. u. 1.), 30/953-1135, Kiss
Teodora 30/9032-632
Csomagszallitas: A rajt es a cel kozott 400.-Ft dijert.
Szallas: A rajtban es a celban sajat felszerelessel, ejszakankent
300.-Ft
Ajandekeso: a celba erkezok kozott ertekes ajandekokat sorsolunk ki.
Egy evezred-bucsuztato jo hangulattal var a RENDEZOSEG.
