"Mit gondolsz, a Dioszkuroszoknak nem lehet ehhez köze?" - Nem tudom, talán nem, hisz az "ikrek" egész más szempontokból is felellehetők a mitológiákban....
A Dioszkuroszokat (Kasztor és Polüdeikész) a görögök elsősorban Gemini csillagképpel azonosították, a hajózás védnökei voltak, több késő ókori szerző viszont említi, hogy sokan azt gondolták róluk, azonosak az első két kabirral (Cassius Hemina, Lucius Ampelius, Nigidius). A legrégibb hagyományokban egy nagy istennő szolgái. A szamothrakéi hagyomány azomban kifejezetten bezavar, mert ott Dardanoszt és Eétiont, nevezték Dioszkuroszoknak (maga a név Zeusz fiait jelent). Cicero híres mitográfiai munkájában meg egyenesen arról beszél, hogy több (!) Dioszkurosz volt, s a második volt Castor és Pollux. Plutarkhosz említi a Dioszkuroszok szentélyét Szamothrakén.
Árnyékot vet az egészre, hogy a korai szerzők, mint Akuszilaosz, Pindarosz, Aiszkhülosz, Hérodotosz vagy Phereküdész egyáltalán nem hozták kapcsolatba a Dioszkuroszokat a Kabirokkal (holott beszéltek a kabirokról). Varro pedig határozottan elvetette, hogy azonosak lennének a kabirokkal, még ha mutogatják is a Dioszkuroszok szobrát Szamothrakén...
Kétségtelen azonban, hogy két törpéről van szó, lásd a Pellana szigetén lévő szobrukról szóló hagyományt. Ha hihetünk bübloszi Philónnak, úgy Szankhuniathon a kabirok valamiféle leszármazottainak tartotta a Dioszkuroszokat. A skót mitográfus, Atlantisz-kutatója, Lewis Spence a a Uitzilopchtli és Tezcatlipocha nevű mexikói istenekben találta meg a görög Dioszkuroszok párjait.
"Az arab nyelvben a Vénuszt Cabarnak nevezték - magyarázza az illuminatus Albert Pike a könyvében- Varro azt mondja, hogy a Nagy Istenségek, kiknek a misztériumait űzték, az Ég és a Föld volt. Ezek a szimbólumai az Aktív és a Passzív Erőknek vagy az Egyetemes Nemzés alapelvei. A két iker, Castor és Pollux, a Dioszkuroszok, kiket szintén szamothrakéi isteneknek neveztek "
A Dioszkuroszokat még a Szent Elmó-tüzével is azonosították, sőt az ezoterikus képeiken, szobraikon valószínűleg ők jelentik a pozitív és negatív elektromosságot. S a világban persze, hogy mindenfelé találkozni lehet különleges Ikrek mondájával.
Szóval ez nehéz ügy Nolanus, mert túl szerteágazó a hagyományuk, hogy ennél vagy annál tenné le az ember a garast... "kapuőrkint" viszont nem említik a Dioszkuroszokat, legalábbis nem tudok róla.
De szeretnék kérdezni én is, amik nem is annyira kérdések, hisz csak azt mondom ki velük, amiket nem akartam állítani, de jobban is megvilágítják a kérdést, szóval: mit gondolsz, mi az oka, hogy egyesek nem is Hiramhoz, hanem Azmodeuszhoz, a démonok hercegéhez kötik a szabadkőművesség eredetét? Azmodeusz pedig ugyanaz, vagyis nagyon hasonló mint Lucifer vagy a Sátán. Ugyanazon csoport tagja, s Charroux szerint egy "besározott" árja isten. Az állítólagos Prieuré de Sion dokumentumai őrződémonként utaltak rá, míg a katharok a Világ Királyaként.
Bizonyosan igazat beszél a zsidók ezoterikus hagyománya vagy a gnosztikusoké, miszerint Salamon Azmodeus, vagyis a Sátán bronzszobrát állította a temploma bejáratába. Szerinted mit kereshetett a legfőbb gonosz, egy démon szobra a legszentebb szentély bejáratában...? Miért mondják néha a "mértékek őrének"?
Valójában ezt a figurát látja Ezékiel az eszményi templomról szóló látomásaiban: a templom keleti kapuja előtt egy "férfi"-t lát, aki mintha ércből lett volna és a kezében mérővesszőt tart... Egyébként hogy van az, hogy Sauniére abbé, hogy felépítette éppen Azmodeusz gusztustalan szobrát tartja méltónak, hogy felállítsa Rennes-le-Château-ban épült új templomában...?
A vége meg olyan téren elképesztő, amit írsz, hogy lassan odajutunk, hogy egy új hasz-nél utána akarunk nézni valaminek, a kereső a korábba saját hsz-einkat adogatja ki sorban...
"A "Grál építményeinek" bejáratában ott állt a vénuszi lázadó, az embert bűnre csábító angyalnak szobra. Nagy Piramis alsó kapuját Ptah-Szokarisz, az atlantiszi Poszeidón szentélyét Atlasz, a mitikus Masu-hegy kapuját két skorpióember, a római Fórumét Janus, a jeruzsálemi templomét Azmodeusz és a libanoni Baalbekét Huwawa őrizte...A lázadó templomőr alakját ismerik az indiaiak is."
Hm, így már jobban értem, valóban van ebben valami. Ez a hol egy, hol két őr motívum egyre inkább visszavezet a fura ikrek, vagy 'sziámi-ikrekhez', de ez egyelőre még csak valami halvány sejtelem. Mit gondolsz, a Dioszkuroszoknak nem lehet ehhez köze? Ott vannak mindenfele ezek a fura testvérpárok, most hoztad Jaya-Vijayat meg a Hiranja-kat (ami ugye aranyat jelent: az Aranyszem, és Aranyhaj), d eott van még Koka és Vikoka nomeg Góg és Magóg, akiknek úgy tűnik nagy szerepe volt valaha a mítikus időkben, és szintén nagy szerepe 'lesz' - a messianisztikus elképzelések szerint.
"Az csak idézet az "ég-föld csókjáról" Charrouxtól, nála meg van az értelme, de semmiféle gépezetekről nem beszél. Szerinte így születtek a héroszok (hősök)...." Á :-) Az idézetedből kissé másképp értettem. Persze erről már beszéltünk; héroszok születése, nos, érdekes, a piramis, mint nephilim megtermékenyítő-és inkubátor.
"Ha, úgy értetted a cholulai piramisra, akkor oké, csak az vihetetett félre, hogy ecsetelgetted a nagyságát. Valóban azt is egy olyan óriáshoz kötöttek, mint Xelhua, akit másképp meg a Vénusszal azonosítottak..."
Bár első ránézésre,illetve egy felületes szemlélődő számára olybá tünhet,hogy kitérő választ kaptam a kérdéseimre,de én hálásan köszönöm Neked,mert gondolkodásra késztetett.A szavaid mögött rejlő "utalásokat" figyelembe véve,útmutatásként használva azt,
( természetesen bízva azért abban,hogy úgymond" egy rugóra jár az agyunk")
rátaláltam a " keresett oldalon ", a válaszra.
( De ha mégsem ,akkor sincs probléma,hiszen az éremnek is több oldala van. Ha én csak az "írást" látom,Te pedig a "fejet"is ;) ( "vagy fordítva" ;) )
attól még ugyanarról lehet szó!
Valóban tévesen írtam,bár nem igazán úgy értelmeztem,hogy csak a múltra vonatkoztak Nostradamus "próféciái". ( bár szerintem mindegy ebben az esetben,hogy az időben merre haladunk) :))
Abban is egyetértünk,hogy a bolygók is hatással vannak a földi életünkre,s ezáltal befolyásolhatják a jövőnket.De,hogy a "csillagok állásából" :) megmondani egy jövőbeni konkrét eseményt hát bizony az tényleg enyhe túlzás lenne.
Azokra bizony mások vannak hatással. ( Értsd szó szerint ! ;)
Ezért,még ha őrültségnek hangzik is,én bizton állítom hogy lehetséges.
Egyetlen egy feltétele van: Sokkal jobban oda kell figyelnünk a környezetünkben élőkre (is).
Ha már szóba hoztad,szeretném megkérdezni,Te mit tudsz nekem elmondani erről a régi egyiptomi módszerről ?
...és,mit értesz az alatt,hogy "hanem valamiféle utasítások egy általa nem ismert titkos rend számára."( A legtitkosabb titok lehet! ;)
Nem azt mondtam, hogy az összes "próféciája" a múltra vonatkozik Nostradamusnak, hanem hogy nagyon sok közüle. Viszont vannak, melyek a jövőre vonatkoznak.
Én magában, hogy bárki képes lenne jóslatot mondani a jövőre, nem hiszek. Bolygók, hold valóban lehetnek hatással (és vannak is ) a földi életre, s ennek előrejelzése éppen adhat támpontokat a távoli jövőre, de ott sem konkrét eseményekre.
Nostradamus próféciáinak egy része abból a révületéből származott (egyépként alkimista is volt), amit egy régi egyiptomi módszer alapján idézett elő. Sok próféciája viszont a titkos könyvéből kellett származzon. Ebben valóban voltak a jövőre is utalások, de ezek nem igazán "jóslatok" voltak, hanem valamiféle utasítások egy általa nem ismert titkos rend számára.
Milyen hamar elfeledték a sokat emlegetett négysorosát, ami 1999. hetedik hónapjára vonatkozott, hisz már rég túl vagyunk rajta...! pedig meg sem értették, még az "időszámítási módszerét sem", amit váltogatott, de ott a római időszámítást használta, ami egyből megvilágítja a furcsa dátumot....
Én nem félek az ilyesmitől, mert az igazság aranykulcsa, ahogy Charroux mondta, maga a Vénusz bolygó, s akkor lennék áltudós, hamis próféta vagy más történelemtől elszakadt szemellenzős katedratudós, ha nem foglalkoznék ezzel a hagyományok által tálcán kínált lehetőséggel...
Ha jobban megvizsgálod a hagyományokat, mítoszokat, hogy Lucifer (vagy nevezzük bárhogy) eredetileg ő kellett legyen a vénuszi palota "kapuőre", aki miután elhagyta haldokló bolygóját, elrabolt a palotából egy kis gépezetet, amit itt a földön neveztek Grálnak, Hórusz Szemnek, ősathanornak és más hasonló neveken... Az is a mítosza része, hogy amikor földet ért, megsántult.
Ez bár fantasztikusnak tűnik, nem az, hiszen ha elfogadjuk, hogy a Föld "testvérbolygóján" nemhogy élet, hanem civilizációk is léteztek, úgyszólván ezek a rejtélyek megvilágosodni látszanak, mert csak ez az egy megoldás van. Hogy Lucifer másnevek is előfordul, az természetes, de a "kapuőr- mítoszában" több esetben ketten állnak őrt, és csak az egyik Lucifer (máskor meg viszont egyedül van).
A "Grál építményeinek" bejáratában ott állt a vénuszi lázadó, az embert bűnre csábító angyalnak szobra. Nagy Piramis alsó kapuját Ptah-Szokarisz, az atlantiszi Poszeidón szentélyét Atlasz, a mitikus Masu-hegy kapuját két skorpióember, a római Fórumét Janus, a jeruzsálemi templomét Azmodeusz és a libanoni Baalbekét Huwawa őrizte. Azmodeuszt pedig tévesen tartják a Hold démonának. Ő kelt férfialakban kielégítetlen érzéki szerelmet, s ennek hagyományos bolygója, a Vénusz.
És másfelé is benne vanank a hagyományokban:
A lázadó templomőr alakját ismerik az indiaiak is. Kasjapának és Ditinek született két fia, két hatalmas termetű, kék bőrű aszura, Hiranjakasipu és Hiranjáksa. Hiranjakasipuról, az aszurák királyáról tudjuk, hogy eredetileg Indra égi palotájának bejárati oszlopa mellett állt. Mindkettőjüket Visnu ölte meg egy évezredes harcban. A Srimad Bhagavatam még célirányosabb: Vaikuntha bolygón található az Úr hajléka, a Vaikuntha-puri, benne a mennyei repülők hadával (3,16,32). Hét kapujából csak az utolsónál van őr: Jaya és Viyaja (tkp. azonosak a másik kettővel). Vaikuntha volt Visnu, az úr bolygója, itt állt valójában eredetileg az ő palootája, paradicsoma, az élet fa. A két kapuőrt is Visnu utasítására buktak alá a Földre. Vaikuntha nem valami megfoghatatlan allegória, indiai tanmese volt, ami csak a képzeletben létezik, hanem eredetileg ez lehetett a Vénusz bolygó.
Pytheas körbejárta a brit-szigetet, de hogy északnak meddig jutott , nem tudni biztosan, talán Izlandig. A föníciaiak miután elpusztították Tartesszoszt, lezárták a Gibraltári-szorost, s ez így volt ugy i.e. 200 köröliig, azaz mintegy 300 éven át. Euthümenész még a szoros lezárása előtt jutott ki az Atlanti-óceánra.
Az csak idézet az "ég-föld csókjáról" Charrouxtól, nála meg van az értelme, de semmiféle gépezetekről nem beszél. Szerinte így születtek a héroszok (hősök)....
Ha, úgy értetted a cholulai piramisra, akkor oké, csak az vihetetett félre, hogy ecsetelgetted a nagyságát. Valóban azt is egy olyan óriáshoz kötöttek, mint Xelhua, akit másképp meg a Vénusszal azonosítottak...
Szóval volt egy "lázadás" a Vénuszon, nagyon régen, s ott kezdődött minden...
"Lucifert mint a vénuszi palota őreként említik, akit száműztek a Földre." Mármint ezt Charroux következteti, vagy idéz valahonnan? Félek az ilyesmitől, mert nagyon meglódul ilyenkor a fantáziám :) Hyperboreával kapcsolatban. Eszembe jutott Pytheas, a marseillesi utazó, aki elég messzire eljutott északon, meg a főníciaiak, akik valószínűleg abban az időben sokkal jobban ismerték az Atlanti-óceánt, mint bárki más, és meglehetősen féltékenyen őrizték is... na ezt csak a kabírbarlang keresése miatt jegyeztem meg, vagy valahol közelebb véled felfedezhetőnek?
"ahol "az ég és a föld csókja" keletkezett; hatásos működéséhez az kellett, hogy valamely pap vagy hős teherbe ejtsen egy előkelő szüzet, nemritkán a király lányát...." El nem tudom képzelni, hogy a gépezet hatásos működéséhez miért kellett volna ez, ha csak nem emlékezek vissza az Alkimista és a szűz c. film egyik jelenetére.
"hogy megszerezze a jeruzsálemi templom berendezéseit, mert ez volt az igazi célja háborújának...!" Hm, ez ügyes!
Mindenképpen érdekes az a kép:
"Vagy mégsem Babilónban kellene a kép eredetét keresnünk...? >Neuszerré naptemploma, vagy a világítótorony 'hátterében' sejtettünk." Igen, valami hasonlóképpen gondolom én is..." A problémám az, ami miatt chululai piramist is felhoztam, hogy hogyan lehetséges, hogy itt, két óceánra, ezer évekre és kilóméterekre megint feltűnik ugyanaz a mítosz. Most vagy a Közel-Keletről hurcolták be oda (ami eléggé regényes volna), vagy mind a közel-keleti, mind az amerikai változat egy 'közös őstől' ered (ez persze még regényesebb volna, de valahogy én inkább erre hajlanék). Nyilván, ettől még mind a két helyen lehettek többé-kevésbé működőképes változatok. Talán az eligazító lehet kissé, hogy mind Nimród, mind az 'indián' óriás a monda szerint a vízözön utáni generációhoz tatozik. Ha ezt be tudnánk határolni, akkor talán jobban megérthetném. Én magamnak eddig, nagyon feltételesen, azt hámoztam ki, hogy ez Atlantisz pusztulásának legendás idejével eshet nagyjából egybe; és talán ez lehet a fentebb keresett összekötő kapocs a legendák közös gyökerével kapcsolatban.
Nagyon sokszor elolvasgatom az írásaidat,mert igen érdekes dolgokról esik benne szó.Hozzászólni érdemben nemigen tudok,mert nincs meg a megfelelő képzettségem hozzá,de most szeretnék kérdezni valamit.
Minnt az alábbiakban írod :
( én is teljes mértékben egyetértek veled )
"Az a legnagyobb probléma viszont, hogy mint az látható, egy ilyen egyszerű vagy inkább népszerű elképzelés: leomló torony, kieső ember... szóval koronként és népenként akár mást és mást jelenthet, egészen akár a leeső..."
Amikor megemlítetted a toronnyal kapcsolatban Nostradamust,eszembe jutott,hogy valamikor régen olvastam egy négysorosát,és megvoltam győződve arról,hogy a napjainkban bekövetkezett tragédiára utalt benne. ( 2001.09.11)
" Le déflagration de l'incendie depuis le centre de la terre
Fera trembler les environs de la Nouvelle Ville
Deux grands rochers seront en guerre pendant longtemps
Viszont valóban fogas kérdés, hogy Borbála a föníciai Heliopolisban, míg Aszenáth az egyiptomiban élt. Viszont Lukianosz és Macrobius feljegyezték, hogy a két papi város közt ősrégi kapcsolat volt, ami talán feloldja a két hagyomány közti hasonlóság viszonylagos érthetetlenségét...
Az a legnagyobb probléma viszont, hogy mint az látható, egy ilyen egyszerű vagy inkább népszerű elképzelés: leomló torony, kieső ember... szóval koronként és népenként akár mást és mást jelenthet, egészen akár a leeső kőművesekig vagy akár Dugovics Tituszig...
Tehát csak egy választ találhatsz meg a sokból, és lehet, hogy a többi is helyes. Hisz ennek az okoskodásnak se vége, se hossza. Egyrészt itt van a szerencsétlenül járt -használatonkívűli- műember vagy templomi automata, mely hirtelen leesik dobogójáról, s erről vannak beszámolók is. Ez csak szőrén-szálán hasonlítható Maier képével, de talán az épület, a mozgó bálványok adhatnak vele kapcsolatot. Viszont a tarot lapjának nem sok kapcsolata lehet a kabirikus barlang hátterében lévő építménnyel.
De talán segíthetek a torony lehetséges helyével kapcsolatban...
Szóval legjobb ha tanulmányozod Nostradamus hátrahagyott munkáit: ő kora egyik legértelmesebb embere volt. Ezeket az írásokat évszázadokon keresztül félreértették, s csak néhányan vették észre a lényeget, ugyanis a próféciák jó része nem a jövőről, hanem a múltról szól. S maga is beszámol arról a titkos egyiptomi könyvről, ami birtokába jutott, melyből rengeteget átvett... (de erre igazából csak a hatvanas években derült fény miután egy kéziratát megtalálták a vatikáni könyvtárban, mely Horapolló könyvéről szól).
Csodálkozni fogsz, hogy több próféciája egy akkorra már teljesen elpusztult egyiptomi városról, Hélopoliszról szól, és mennyi alkimiai utalás is van bennük...! De beszél Paroszról, memphiszről vagy a Heszperidák almáiról is (s szerintem jóval értékesebb könyv, mint a középkori alkimistáké!).
Az egyik próféciáját (V. 81) pld. ez a szerencsétlen Erica Ceetham - áll. nagy Nostradamus-szakértő!- úgy értelmezi, hogy az kapcsolatban áll Párizzsal, a Maginot-vonallal vagy a berlini fal leborulásával...
Nos ezt mondja: A királyi madár a Nap városa fölött hét hónapon át fog éjszakánként baljós jeleket adni: Mennydörgéstől, villámlástól kísérve ledől a keleti fal, hét nap után az ellenség ott lesz a kapuknál...
Na most többször utal a Főnix madárra Nostradamus, ami meg csak Hélopolisszal állt kapcsolatban, aminek jelentése Nap Városa. Ráadásul erre a 7 hónapos periódusra többször visszatér, de egyébként 7 hónap volt az az időszak, amit egy adeptusjelöltnek Egyiptomban egy templomi kazamatában kellett töltenie, ősi írásokat olvasva (akár Orpheusznak is). Sőt Horapolló könyvéről szóló kéziratában is beszél a Főníx "keringéséről ", hogy az egyiptomi nap városába megy, ahol fészke van... de beszél a héliupoliszi papok meneküléséről is. Vagy egy héliupoliszi templomról:
Ő nem juthat el a Nap templomába (temple de soleil), repülni fog, oly nagy dolgokat tesz, sose volt hozzá hasonló a hierarchiában (VIII 53).
Szóval én alaposan áttanulmányoztam Nostradamus szövegeit, de pld. az alkímiával kapcsolatban: villámcsapástól összeolvad az arany és az ezüst a ládában (arche) (III 13). Valamiféle villámlással végrehajtott alkimista jelenség többször előkerül (I 65, III 6, IV 100).
Szóval egy olyan ókori könyv került a birtokában, amit hieroglifákkal vagy hieratikus jelekkel írtak, viszont tartalmazott lapszéli jegyzeteket, egykori görög gazdájától, aki ismerte a hieroglifák olvasásának művészetét... Szóval ez egy roppant titkos könyv volt, s melyről azt írta Nostradamus, hogy később elégette... mert ő maga is túl veszélyesnek ítélte... és célzott arra is, hogy alkimista titkok voltak benne leírva... sőt egy még nagyobb titok...
Lucifert a hagyományok a "szem hozójaként" vagy a "fény fiaként" emlegetik (ami már a nevéből is következik). Charroux "a vénuszi Lucifer mítoszáról" beszél rendszeresen.
Lucifert mint a vénuszi palota őreként említik, akit száműztek a Földre.
A bukott angyalok első nagy bázisa fönt Északon, a sark körül volt. Dante is ideteszi Lucifer sírját, ahol az első angyalok testei vannnak kriogenizált állapotban. Charroux őket nevezi "Apáknak", s a Világ Urainak könyvében írja: "Az Alvók Paradicsomának hiszen valahogy el kell nevezni minden valószínűség szerint tehát az északi zónában kell lennie, a régiek Hiperboreusában, a sarkokon, ahol sokkal könnyebben biztosítható a szentélyek sérthetetlensége.
Vajon az "Apák Országa" egyfajta halhatatlanság terme volt-e, fagyasztott testek konzerváló helye?"
Eric Guerrier építész egy '81-es tanulmányában arra jutott, hogy a Nagy Piramis egyik lehetséges funkciója az lehetett, hogy a becsapódó villámokat felbontsa vagy megszűrje. Ehhez jön még, hogy sokak szerint a piramis csúcsát aranypiramidion fedte, s ilyen hatalmas építménybe, egy esősebb Egyiptomban, akár évente száz feletti alkalommal is csaphatott villám. Szintén Charroux mondja a piramisok tetejéről: "Ezen a helyen keletkezik az ionikus plazmából álló "gömbvillám", és ez volt néhány évezreddel ezelőtt a választott hely, a maja piramisok és a sumér zikkuratok csonka csúcsa, ahol "az ég és a föld csókja" keletkezett; hatásos működéséhez az kellett, hogy valamely pap vagy hős teherbe ejtsen egy előkelő szüzet, nemritkán a király lányát...."
Tudelai Benjamin hispániai rabbi a 12. században eljutott a Bábel tornya romjaihoz és feljegyezte róla, hogy égi tűz csapott bele és meghasította mélyeit. Úgy tűnik, mintha az építők valamit végzetesen elrontottak, mikor a Kozmosz erőit akarták uralmuk alá hajtani.
Saját véleményem szerint (amiről már jókora anyagot szedtem össze), mikor Nabukodonozor a babilóni Észagilát (Babilón zikkuratját) újjáépíttete a felső templom gépezeteit már hiányosan és megrongálva találta, ezért papjai tanácsára hadjáratot vezetett a zsidók ellen, hogy megszerezze a jeruzsálemi templom berendezéseit, mert ez volt az igazi célja háborújának...! Az egész építmény, ahogy elrendezték, burkolták a tetejét, és a szentélyt a csúcson, bizonyosan -legalábbis számomra- kapcsolatban állt az alkimisták által "villámok megszelídítése" néven ismert folyamattal és az atmoszférikus feszültség gyűjtésével.
Mégha ugyanis feltesszik, hogy nem Babilón városában épült eredetileg a Bábel torony, hsiz más legendák meg éppen baalbekbe teszik, vagy mások a sumerok első zikkuratjával azonosítják, Eriduban vagy csak úgy általában a babiloniai zikkuratokra vonatkozott a legenda, stb... éppenséggel feltehető, hogy a babilóni zikkurat valamilyen kapcsolatban állhat vele, vagy talán a Nimród építette torony másolata akart lenni...
Sitchin közli egy pecséthenger ábráját, melyen egy négylépcsős piramis látható és az első lépcső két oldalán egy-egy hatalmas oszlop látható, a végén egy gömbbel vagy karikával, persze hasonlóval már találkoztunk, és éppen eleget beszéltem ezekről, hogy ne szedjem megint elő... Talán egy balul sikerült próbálkozás, vagy "üzemi baleset" képét örökíti meg a kártya tornya... akár volt az a másik szerencsétlenség is például, mely a gízai nagy Szfinxnél történt sok ezer évvel ezelőtt, aminek folytán "megolvadt" a Szfinx partfala...? Hisz a Szfinx jobb oldalán is egy ilyen gömbös oszlop állt egykor...
A chululai piramis ilyen téren hnehezen összevethető egy olyannal mint a Kheopsz, hiszen földvől van, csak a burkolata kő.
Vagy mégsem Babilónban kellene a kép eredetét keresnünk...?
"A bábeli toronyba is szokás ugye valamelyik zikkuratot belelátni; lényegében azonban amikor kimondottan erről az 'ősi' típusú toronyról van szó, talán inkább egy másik fajta szerkezet állhat a háttérben (annál is inkább, mivel a középkori ábrázolóknak nem sok fogalma lehetett a zikkuratokról, egyéb fajta tornyokról viszont láthatólag tudtak). Talán éppen az, amit korábban Neuszerré naptemploma, vagy a világítótorony 'hátterében' sejtettünk."
Ilyen magas valamibe, mint egy torony (templom), aminek a tetetjén még fémeket is alkalmaztak, sűrűn csapott a középkorban villám. Számos leírásunk van erről. A hagyományból vett példákban a leghíresebbek a bábel Tornyának esete vagy az Alexandriai Világítótoronyé, de ez esetben úgyszolván megállapíthatatlan, hogy "konkrétan" egy valódi tornyot és eseményt kivántak ábrázolni, vagy csupán egy allegóriával, jelképpel van dolgunk...
A modern rózsakeresztesek, hogy ebben athanort látnak az az ő bajuk, nem sok hiteles ember lehet közöttük (vagyis csőlátók). A képek egyik részén, olyan mintha villám rombolná le a tetejét, más esetekben meg a nap hője.
Szóval bármelyik irányban el lehet menni alkimista vonalon (pláne ha elengedem a fantáziámat is). A villámok terén már nem mondok semmit, annyit beszéltem róla, de az alkimisták már régóta tudtak a napenergia hasznosításáról. Batthyány Boldizsár aki 1576-ban alkimista laboratóriumot rendezett be németújvári kastélyában- már foglalkozott a napenergia hasznosításával.
"A hatodik alany az eléggé sajátos Vieville, néhány kártyája többé-kevésbé eltér az általános sémától. Ezen a Toronynak megfelelő kártyán a torony helyett egy fát láthatunk - ilyesmi mechanizmussal már ugye találkoztunk...."
Valóban találkoztunk, sőt ha villámokat ideveszem, úgy Tullus Hostilius római királynál éppen, akit nem rég említettem... és amit Porsenna "erőművéről" itt összeírtam, s hogy a tarot lapok legrégebbijei itáliai eredetűek:
Szóval, azon az oszlopon lévő hatalmas gömbbel látszik hasonlónak, ami szerintem valami ősrégi alkimista talámány volt. Plusz még írod is: "Szintén érdekes áttekinteni a lap korai elnevezéseit, ugyanis ez nem mindig Torony volt. Nevezték Tűznek, Villámnak, egy korai rajz alapján pedig Nyílnak. A Minchiate (a 'pokol kapujában' álló két alakkal) az Ördög Házának hívja..."
Ha arra akarsz jutni, hogy ez egy olyan torony, építmény vagy bármi volt, ahol alkimista praktikákat végeztek.... nem rossz ötlet, talán egy balul sikerül kisérlet emlékét próbálták így megőrizni...?
"Áttekintve az egészet, érdekes eltöprengeni az azonos illetve a különböző elemeken. Sajnos szinte semmit sem tudni arról, hogy az egyes változatok alkotói milyen hagyományok alapján dolgoztak, mindenesetre furcsa, mintha az összeset figyelembe véve alakulna ki a teljes kép..."
Persze ilyen esetekben gyakori, hogy a több kép elemzése vezet eredménye, hisz az egyik hol ezt, a másik másoló hol azt hagyta el, vagy tette hozzá...
Ezek persze csak a saját, hirtelen jött észrevételeim (szóval félrevinni sem akarlak), és lehet semmi közük azokhoz, amikről korábban írtam, de éppenséggel "benne van a pakliban"...
"Szóval, irány a piramisok földjére" - Jó, menjünk Egyiptomba!
Keressük tovább azokat az ábrázolásokat, amelyek leomló, tüzes tornyokat, és lefelé eső alakokat mutatnak, hátha rálelünk valami érdekesre. Több száz évvel az eddig felvonultatott késő középkori illusztrációk keletkezése előtt, a leomló torony az alakokkal feltűnik katedrálisokon, megbúva Jézus életének jelenetei között.
Az első képsorozaton a amiens-i katedrális, a másodikon pedig a moissac-i St. Pierre apátság domborművei. Az elsőn láthatjuk a leomló részeket, a csúcsot is, s a tornyot a nagy kapuval, és a két lehulló alakkal. Miről lehet szó? Ilyen történetet nem nagyon ismerünk ugye az evangéliumokból. A 'szövegkörnyezetben' a szent családot láthatjuk különböző jeleneteken, legközelebb a szamárháton való utazás van, tehát valahol Jézus gyermekkora és az egyiptomi menekülés környékén kell keresgélnünk. A megoldást a Jézus gyermekkoráról szóló apokrif evangéliumokban találjuk meg. Ezek elég sajátos művek, olyan már-már népmeseszerű naivitással helyenként, mint a sárkány képét felöltő sátánnal viaskodó kis Jézus és hasonlók. Ezek az írások valószínűleg a kereszténység első évszázadaiban születhettek propagandisztikus célzattal, felhasználva a célközönség által ismert, vagy legalábbis ismerős történeteket, figurákat, fordulatokat. Ugyanezt a logikát láthattuk korábban az Asenath történet esetében is. Nézzük, miképpen írják le a katedrális építők által faragott jelenetet:
"9. És midőn látta Heródes, hogy a mágusok(a Háromkirályok) ott hagyták, és nem jönnek már vissza, magához hívatta a papokat és a bölcseket, és mondta nekik: Mutassátok meg, hol fog Krisztus megszületni. És mikor hallotta, hogy a júdeai Betlehemben, elkezdett azon gondolkodni, hogyan adhatná a halál kezére az Úrjézust. Feltűnt akkor az Úr angyala Józsefnek álmában, és ezt mondta neki: Kelj fel, vedd a Gyermeket és az Ő anyját, és menjetek ki Egyiptomba. Felkelt hát hajnalban, és nekivágtak az útnak.
10. Miközben azon gondolkodott, merre is vegye útját, rátört a hajnal, míg csak igen kevés utat tettek meg. Közeledett azonban egy nagy város, amiben volt egy bizonyos bálvány, amihez az egyiptomiak többi bálványai és istenei küldték felajánlásaikat és fogadalmaikat. És a bálvány előtt ott állt papja, szolgálva neki, aki, amikor csak a Sátán megszólalt ama bálványból, beszámolt arról Egyiptom földjeinek és népeinek. Ennek a papnak volt egy három éves fia, akibe démonok fészkelték be magukat; és számtalan beszédet és kijelentést tett; amikor pedig hatalmukba kerítették a démonok, letépte ruháit és úgy maradt meztelenül, és köveket vágott az emberekhez. Volt a városban egy kórház is ama bálványnak szentelve. Amikor pedig József és Miasszonyunk Mária odaért a városba és a kórház felé indult, a városlakók igen csak félni kezdtek; és mind a főnépek és a bálvány papjai odagyűltek ahhoz, és mondták annak: Miféle nyugtalanság és háborgás ütötte fel a fejét földünkön? A bálvány válaszolt nekik: Egy Isten érkezett ide titokban, aki valóban Isten; és semelyik isten sem érdemes Rajta kívül, hogy istenként dicsőítsék, mert Ő valóban az Isten Fia. És amikor e föld megérezte az Ő jelenlétét, remegni kezdett az Ő eljövetele nyomán, és megindult és rengeni kezdett; mi pedig felettébb megrémültünk az Ő hatalmától. És abban az órában ledőlt ama bálvány, és bukása nyomán összegyűlt mind Egyiptom és a többi népek is. ... 12. Beteljesedett hát a prófécia, miszerint 'Egyiptomból hívom el fiamat'. És úgy is történt, József és Mária, amikor meghallották, hogy ledőlt az a bálvány és megsemmisült, féltek és remegni kezdtek, és azt mondták: Mikor Izrael földjén voltunk Heródes akarta a halál kezére adni Jézust, és lemészároltatta emiatt Betlehem és a környék összes gyermekét; és nem is kétséges, hogy az egyiptomiak, amint meghallják majd, hogy széttört a bálványuk, tűzzel égetnek majd el minket."
Nos, látjuk végre, hogy a hulló alak valóban egy 'működő' szobor lehetett, és e történetben valószínűleg egy földrengéshez kötötték a vesztét. Toronyról és villámról azonban nincs szó - legalábbis azokban a változatokban, amiket én találtam, és bálványból is csak egy van, míg az ábrázolásokon többet is látunk hullani. A háttérben tehát lappangania kell valami ilyen történetnek, amiből az építők és a többi ábrázoló meríthetett, vagyis a gyermek Jézus története valószínűleg maga is ennek, vagy valami hasonló hagyomány felhasználásával készülhetett.
Az utolsó képsor alapján elővett történet talán egy kicsit több fényt vet majd arra, miféle elemeket tartalmazhatott ez az 'eredeti' verzió. Héliopoliszi Szent Borbála történetéről van szó, kénytelen leszek egy kissé hosszabban idézni, mert rengeteg fontos elemet tartalmaz.
"Maximian uralkodásának idejében élt egy gazdag ember, egy pogány, aki bálványokat tisztelt és imádott; Dioscorus volt e férfi neve. Ennek a Dioscorusnak volt egy fiatal leánya, akit Borbálának hívtak, akinek apja emeltetett egy magas és erős tornyot, amiben elzárva tartotta Borbálát, hogy senki ember fia ne láthassa a leány igen nagy szépségét. ... "Leányom, hercegek jönnek hozzám, hogy téged feleségül kérjenek, ezért mondd hát el szándékaidat, s hogy mit kívánsz tenni." Borbála ezután dühös szavakkal fordult apjához, "Apám, könyörgök, ne kényszerítsen engem házasodni, amit én egyáltalán nem is akarok." Dioscorus elment ezután a városba, ahol felkeresett valakit, akinek a munkásaival egy medencét kívánt építtetni ... aztán eltávozott egy távoli országba, ahol sokáig tartózkodott. Borbála, miurunk Jézus Krisztus szolgálóleánya, leereszkedett aztán tornyából, hogy megnézze, miféle művet építtet apja, és azon nyomban észrevette, hogy csupán két ablaka volt, egy délre s egy északra néző, amin nagyon elképedt és megütközött, és kérdőre vonta a munkásokat, miért nem építettek több ablakot; erre azt válaszolták: az apja parancsolta és rendelte így. Szent Borbála azt mondta: Építsetek nekem egy másik ablakot is ... Amikor Szent Borbála lement a medencéhez, kinyújtotta ujját kelet felé, és egy keresztet rajzolt a márványba, mely kereszt a mai napig is látható, amit bárki láthat is, ha elzarándokol oda. És mikor odaért arra az oldalra, ahol a víz befolyik a mondott medencébe, megáldotta azt, keresztet vetett, a víz pedig azonnal megszenteltté lett, amiben mind aki beteg, egészséget nyerhetett, ha tisztán hitt Istenben s az áldott szűzben. [ezután elmondja, hogy keresztelő medencének is használta, valamint hogy miféle más gyógyerejű vizekhez volt hasonló] ... Felment az áldott szűz a toronyba, és szemügyre vette a bálványokat, amiket apja imádott s amiknek áldozott, és hirtelen betöltötte a Szent szellem ... hittel felövezve legyőzte az ördögöt, összekaszabolván a bálványok arcát ... aztán bement a toronyba, és a mi Urunknak szolgált tisztelettel. És mikor a mű elkészült, visszatért apja az utazásból, és kérdőre vonta a munkásokat, miért három ablakot építettek ... Aztán maga elé parancsolta a lányát, és kérdőre vonta, miért utasította a munkásokat, hogy három ablakot építsenek. Ő pedig így válaszolt: Három ablak megvilágítja az egész világot és minden teremtett lényt, kettő viszont csak sötétséget teremt. Aztán fogta őt az apja, és lement a medencéhez, és megkérdezte, miért ad három ablak ennyivel több fényt, mint kettő. Szent Borbála ezt válaszolta: E három ablaknyílás világosan jelképezi az Atyát, a Fiút, és a Szent Szellemet, akik az egyetlen igaz Isten három személye, és akiben hinnünk kell és imádnunk.
Elborította apját a düh, és kihúzta kardját, hogy levágja őt, a szent szűz azonban imádkozott, és csodálatosképpen egy kővé változott, amiben egy hegyre távozott, ahol két pásztor legeltette a nyáját, és látták őt ott repülni. Üldözőbe vette apja, és elért a pásztorokhoz, akiket kérdőre vont lánya felől. Az egyik, aki óvni akarta, azt mondta, nem látott semmit, a másik azonban, aki gonosz volt, ujjával megmutatta a lányt, de rászállt Szent Borbála átka, és a nyáj azon nyomban sáskákká változott, a pásztor pedig kővé. ... [ezután hosszas kínzatása következik a börtönben, ismételt csodákkal, majd felvezetik a hegyre, hogy kivégezzék] ... És mikor mindez elmondatott, atyjához ment, és bevégeztetett mártíromsága Szent Juliannával együtt. Amikor azonban apja lement a hegyről, tűz ereszkedett rá a mennyből, és elemésztette, hogy csak hamvai maradtak meg belőle."
Deja vu érzésünk lehet... igen, foglalkoztunk már hasonlóval, Asenath történetével. Tisztán látszik, hogy itt is ennek egy változatával van dolgunk, pontosabban szólva a két történet egy közös hagyomány két eltérően szerkesztett és átdolgozott változata lehet. Bár az Asenath történet régebbi (a Ginzberg gyűjteményben olvashatjuk az egyik zsidó verziót, bár sajnos mintha kissé nyirbált volna), Szent Borbáláé tartalmaz abban nem szereplő elemeket is (és fordítva is), és éppen emiatt valószínűsítem, hogy közös hagyományból táplálkoztak, bár könnyen lehetséges, hogy a Borbála legenda írója ismerhette az Asenath-félét. Egyből szemet szúr ugye, hogy a legtöbb változatban Héliopoliszba helyezik a történetet - bár ez nem az egyiptomi Héliopolisz, hanem a szír, ami azonban ugye nem kevésbé érdekes helyszín: Baalbek. Mintha valamiféle érdekes szerkesztői ellenpontozás lenne ez, ami a történet menetben is megfigyelhető, ahogy sokszor párhuzamosan, de ellentétes előjellel fut a két történet; ez valószínűleg a keresztény átdolgozásból adódik, amihez a legalkalmasabb alapot a házasság téma célnak megfelelő átírása adja. Ezt röviden összegzem, bár nem tartozik szorosan a témához, de érdekes. Mindkét történet betérési történet (és mint azt megjegyeztük, ezáltal különösen alkalmas a propagandára), mindkettő esetben a hősnő a régi, pogány vallás bálványaitól fordul el egy isteni ill. angyali üdvözlet keretében. Ehhez kapcsolódóan mindkettő házassági történet, Asenath az egyiptomi hercegtől fordul el, hogy Józsefhez menjen hozzá, Borbála pedig Krisztus 'jegyese' lesz, és mint ilyennek, természetesen el kell fordulnia minden e világi kérőtől. Utóbbi történetébe természetesen valahogy bele kellett illeszteni a vértanúságot (ez adja meg a történet egyik keresztényi velejét ugye), és erre adta magát a zsarnokoskodó, megátalkodott, bálványimádó (főpap) apafigura. Asenath esetében ő természetesen megmaradhatott inkább szerető apának, hiszen nem volt szükség a vértanúságra. A párhuzamokról szólva, mindketten híresen szépek, és egy toronyban élnek, és ami miatt most ez érdekes, úgy tűnik mindketten innen szórják ki a utálatos bálványokat, ez látható a fentebb az egyik Szent Borbála faliképen is, hasonlóképpen, Asenathról mint korábban írtuk: 'Asenath pedig bűnbánatra és vezeklésre felmegy a toronyszobájába, ahol is összetöri a drága bálványokat és kiszórja őket az utcára'; szóval most itt már a negyedik helyen olvashatunk ezekről a kizuhanó, összetört bálványokról. A tornyon kívűl mindkettőjüknek van még egy medencéje is, és itt érdekes a hangsúlybeli különbség akét történet között. Asenath esetében a tornyon leírásán van a hangsúly (bár Schenouda már akkor is felfigyelt a medencére is), aminek három ablaka van: keletre, délre és északra. Borbálánál ugye külön pikáns ez az ablak téma, de végül is csak kiköveteli ő is, hogy neki is három legyen - bár ugye a medencés épületben. Ennek ellenére, a középkori ábrázolások konzekvensen a tornyot ábrázolják három ablakkal. Azt, hogy a keresztény változatban mégiscsak áttevődött a hangsúly a medencére, megint csak valószínűleg érthető vallási okokkal magyarázhatjuk. Szóval van itt valami az ablakok kapcsán, amit még nem értünk teljesen, miért fontos a feltételzett mögöttes hagyományban (ami valószínűleg se nem zsidó, se nem keresztény...), a kabírbarlang két ablakosnak mutatja, Maiernél megint csak (bár ugye nem világos, vajon melyikről is van szó), míg pl. a Mutus Liber már láthatóan szimbológiai okokból tudatosan játszik az ablakok számával; és akkor még a különböző tarot ábrázolásokat is sorra vehetnénk. Érdekes azonban a Borbála történetben három tényező, ami Asenathnál nem szerepel, és ami mind a vértanúságának hegyéhez kapcsolódik. Az egyik a furcsa 'repülő kővé' változás, ami elég ingerlő párhuzamkeresésre ösztökél. A második, a hegyi pásztorok a nyájjal. Ugye megint csak ezek az állatok, hol bika, hol kecske, hol bárány, itt ugye bárányokról beszél (csak hogy Faber egy kis támogatást kapjon Holstensius ellenében :-), és itt a két pásztor. Ez meg megint csak a már lentebb hozott bukolikus tarot-torony változatra emlékeztet, a torony helyén a fával, ahol ott a pásztorunk, de kecskékkel (hogy Holstensiust erősítse). De hol a gonosz pásztor? Nos, valószínűleg ő az Akasztott Ember lapra került (ugyanis egyes értelmezések szerint, ez egy Árulót jelenít meg). És persze ott van végül az égi tűz, vagy villám, ami Szent Borbála egyik legfőbb jellegzetessége, lévén éppen emiatt vált pl. a tűzoltók védőszentjévé - meg minden olyan szakmáévá, ahol valami tűz vagy robbanásveszély van. Az előtt viszont értetlenül állok, miképpen tevődött át ez, nyilvánvalóan, a toronyról a gonosz apára... (hacsak nem valami dörgedelmes halálnemet kellett keresett neki a szerző az ismeretlen hagyomány szimbólumkészletében). Ja, és majdnem elfelejtettem, micsoda fura véletlen, hogy a gonosz apát épp Dioscurosnak hívják...
Az első, korabeli, nagyon hasonló ábrázolási téma Bábel Tornyáé:
Az első ábrán a Bedford hóráskönyv Bábel Tornyának felső részét mutatom, az angyali közbeavatkozás eredményeképpen kezd szétomlani a tető, az építők meg lefele. A második ábrán, Boccaccio egy művéhez készített XV. századi illusztráción Bábel Tornya már egészen hasonló a tarotéhoz, felül a Nap heve, a torony teteje darabokban omlik két figurával együtt, a kapuban pedig az ördög vöröslik. Itt direkt hozom a jobb oldali részt is, ahol az édenből való kiűzetés látszik, ez némileg a Minchiate képére hasonlít. Nem hiszem ugyan, hogy a Minchiate jelenetének ez volna az eredeti értelme, azonban valószínűleg ez is belejátszik, vagyis a tüzes kapu leginkább a 'poklok kapuját'(legyen az eredetileg bármi is) jelképezheti, de érdekes ez a párhuzam a második 'tüzes' kapuval (a legenda szerint az Éden bejáratát örző angyal rendelkezik lángpallossal, és ha jól emlékszem Schenouda tart efelől valamit?). A harmadik képpel kezdünk érdekes vizekre evezni. Ez Botticelli egy tanulmánya a Purgatórium XII. énekéhez, láthatjuk a már ismert tornyunkat a hulló csúccsal és az alakokkal. Jobbra Lucifer letaszítása társul a képhez... Így ír Dante:
Mint földbeásott sír a burkolatnak kövén, hogy emlék maradjon, kivésve földi mivoltát hordja a halottnak, s sokak szemébe könnyeket igézve emlék-fulánkkal szurdogál - azonban csak hű szivet sarkantyuz szenvedésre: úgy, s több hűséggel minden csöpp izomban több művészettel - láttam ott faragva a hegyből ugró útat egy huzamban. Láttam egyrészt, legékesebb alakja a Teremtésnek hogy zuhan az égbül, mint a villámok lecsapó szalagja. Láttam másrészen, mennyek fegyverétül nagy Briareust hanyatt sujtva földre, s hogy teste súlyán a halálos jég ül. Láttam Apollót, s Pallast, még vas-öltve, atyjuk körül, csodálni szórt gigászok tagjait Marssal, kiket karjuk ölt le. Láttam Nimródot, zavarba-alázott szemekkel tornya alján nézni népét, amely Sennaarban vele gőgbe vásott.
Hm, hát többször felemlítetted már Lucifer cryogenikus 'sírját' (bár ha jól sejtem, nem sír az, hiszen Nem halott az, mi fekszik örökkön...). Most kérdezem én is, mit láthatott Dante, miféle mementó ez a márványábrákkal kirakott emlékmű, ami az ősi Nagy Istenek, Lázadó Angyalok és Titánok, Gigászok bukását, mítoszi alakok végzetét örökítette meg? Dante mesterien játszik a képekkel, mindegyik alak villámlás közepette zuhan alá, s Nimródot a tornyával egyértelműen ezek fajába sorolja, s egy helyen is fekszenek valahol a föld mélyében, a szakadékban, a kútban, ahol toronyként magasodnak jeges börtönükben, megkötözve, mint Henoch lázadói Pokol, XXXI. ének:
"...Hogy a hamis kép után ne lássad különösnek, feltárom a valódit. Nem tornyok azok, hanem óriáshad: körben állnak a kútban, s köldökig nyúl testük ki, mélyéből a kútnyilásnak." Mintha a köd halkan oszolva ritkul, a szem csak lassan tudja megítélni páráin által, hogy mi rejtezik túl: úgy én, átfúrva ezt a vastag éji leget, s a parthoz közeledve jobban, csalódni szünvén, kezdtem íme félni. Mivel mint Montereggion csúcs ahogy van nagy tornyok koszorújával körözve: úgy tornyosodtak a nagy Kútból ottan, féltesttel körben kinyúlva fölötte az iszonyú Gigászok, kiket égből Juppiter most is fenyeget dörögve. S egynek már arcát láttam a sötétből, s vállát és mellét, s hasa nagy darabját, s a karját, mely lecsüggve kétfelé dől. ... Olyannak láttam arca szélét s hosszát, (s ahhoz arányban van a többi tagja), mint Róma óriás fenyőtobozzát. S igy a kútpart fölött, mely lenn takarta kötényként testét, annyi még kirémlik, hogy egy a másikát vállára tartva, három friz legény sem érne fejéig, mert harminc araszt lehetett számlálni övtől a köpenykapcsolás helyéig. "Ráfel mái ámech izábi álmi" - vad szájjal, melyhez lágyabb hangu ének nem illett, ekképp kezdett kiabálni.
... "Magát árulja el, csak jól figyeljed" - szólt hozzám most - "Nimród! az ő hibája, hogy a föld nem maradt meg egy nyelv mellett!"
És sorjáztak utána a többi lázadók, legvégén Luciferrel, akik az Olümposz ellen támadtak. Nem véletlen hát, hogy a tarotban is a Tornyot megelőző lap a szekvenciában általában az Ördög, s a torony valójában az valóban az Ördög Háza (mindazt természetesen ne feledjük, hogy ez mind a keresztény értelmezésen átszűrődött hagyomány).
A Louis Ginzberg neves talmudista által összegyűjtött és kiadott zsidó legendák közt szerepel szerepel némely igen meghökkentő tartalmú is, ami ehhez, és persze általánosan is kapcsolódik témánkhoz:
" A Káiniták némelyike óriás, míg mások törpék. Két fejük van, ami miatt sohasem tudnak döntésre jutni; és állandóan önmagukkal ellenkeznek. Hol kegyesek, hol pedig valami gonoszságon törik a fejüket.
A Ge-n, a negyedik Földön él Bábel Tornyának nemzedéke, és azok leszármazottai. Isten oda száműzte őket, mivel a negyedik Föld nincs messze a Gyehennától, és emiatt közel van a lángoló tűzhöz. Ge lakói képzettek a (technikai)művészetekben, és sikeresek a tudományok és az ismeretek összes fajtájában, lakhelyük pedig bővelkedik a gazdagságban. Amikor a mi Földünk lakói meglátogatják őket, nekik adják legdrágább tulajdonaikat is, de aztán a Neshiahba vezetik őket, az ötödik Földre, ahol elfeledik eredetüket és otthonukat. A Neshiah-t orr nélküli törpék népesítik be; ezek helyén két lyukon lélegeznek. Nem rendelkeznek emlékező képességgel, amint megtörténik egy dolog, rögtön teljesen el is felejtik...
" Hát őőő... az ilyesmi után nehéz mit mondani. Most nem is próbálom meg ezt teljesen kibogozni(bár lenne mit mondani), de azt látjuk, hogy igen érdekes elemek vannak itt valami egészen furcsa konfúzióba helyezve. Az egyértelmű, hogy a toronyhoz, vagyis azok építőihez, azok lakhelyéhez a pokol tüze társul, szóval mintha a tüzes torony hagyományának őrzői erről a 'világról' tudósítanának, mint Dante pokla. De a leírás alapján, ha ezek nem a mi kedves 'Kabírjaink', hát akkor senki sem az. Kiemelek némely elemet, amely eligazító lehet. A kétfejű óriások: ezt a fajtát én csak magamban Dioszkorosznak neveztem, persze Schenouda egyik kedvenc mémje hatására. Hozok ezekre példát is majd, egy igen távoli helyről. A negyedik Föld, Ge. Nos, az ősi istenek két szülője (csillagos)Uránusz és Ge(Gaiai, a Föld); ezek közt is persze most különösen a Hekatonkheirek szülői, akiket Dante Nimród és Lucifer mellé helyezett le, ebbe a 'pokoli' világba. Ehhez kapcsolódik a felejtés témája is, ami a zsidó legendában kissé konfúz módon ágyazódhatott be. Itt a már korábban emlegetett orphizmus jelenti a megoldást, ahol is a az Anamzézis, tehát a visszaemlékezés a cél. Ez egy igen érdekes téma, és tulajdonképpen az ezoterikus görög tudás mélyrétegeinek egyik központi eleme mind Platonnál, a pythagoreusoknál és persze az orphikus kultuszban is (az orphikus beavatásban a jelölt látogatást tesz Hádész alvilági birodalmába, a keresztúthoz, Trivia Hekatéhoz, és innia kell az emlékezés vizéből, aminek során visszaemlékezik eredendő fajára: Ge(a Föld) és a (csillagos)Uránusz gyermeke).
A Ginzberg-féle zsidó legendagyűjtemény Bábel fejezete szerint az építők a nyelvzavar után így beszéltek: "Menjünk fel a mennyekbe, állítsuk fel bálványainkat, és ott imádjuk őket," Isten majmokká és fantomokká változtatta őket; azokat, akik fegyverrel akarták a mennyet megostromolni, Isten egymás ellen fordította, és e harc közben estek el; azokat pedig, akik a mennyben, az Isten elleni harc folytatására határozták el magukat, szétszórta őket a föld színén. A befejezetlen torony pedig egyrészt a földbe süllyedt, másrészt tűz emésztette el; csupán harmadrésze maradt állva." Nos, az egyharmad rész bálványimádó tehát ami a Ge-földi fantomokká változott. Az pedig logikus, hogy ha egyszer a bálványokat a csúcson helyezik el, akkor ezek annak lerombolásával lehullanak... szóval közeledünk a hulló alakok mibenlétének felismeréséhez.
A torony motívuma Danténél azonban nem csupán Nimród kapcsán jelenik meg: Az első két kép a Pokol VIII. énekének kezdetét illusztrálja:
"Ott kezdem el, folytatva, hogy miketten a nagy torony lábához el sem értünk, mikor csúcsára néztünk önfeledten, két lángocskára, amely ott elénk tünt s melyeknek harmadik felelt jelére
távolabb mintsem szemmel érni véltünk."
A két tüzes torony között folyik az egyik alvilági folyó, s rajta Flégiász alvilági révész hajózik. Így jutnak el Dis, az alsó pokol városáig, melynek legmélyén álmodják jeges álmukat a Lázadók. Dis-t soktornyos, tüzes városnak képzelték, részben ezeket muszlim mecseteknek képzelve, a torony motívum azonban sokkalta ősibb, mint maguk a mecsetek, vagy az egész iszlám. A harmadik képen Dis városába érkezik Dante és Vergíliusz, láthatóak a várost benépesítő alvilági fantomok, s itt áll egy újabb különös és baljós torony három boszorkány lakójával az Erinnüszökkel. Az Eriinnüszök azonban megint csak Uranosz és a Föld(Ge) fattyai, akik éppen akkor születtek, amikor Kronosz kasztrálta apját, Uranoszt, s a földre hulló vérből születtek az Eriinnüszök - a levágott tagból pedig Aphrodite. Kronosz pedig éppen a Hekatonkheirek segítségével trónfosztotta apját - akiket aztán, mivel maga is félt tőlük, a Tartaroszba vetett, amelyet nyilván azonosíthatunk a dantei pokollal. Persze Kronosz, a 'gyermekeit felfaló' sem kerülhette el sorsát, őt Zeusz trónfosztotta, s a Titánokat a Tartaroszba zárta. Dante egyébként még egy ponton felhasználja a torony motívumát, egy Kronoszszerű figurával kapcsolatban. Ugolino-ról van szó, akit gyilkosával együtt a Pokol XXXIII. énekében láthatunk, amint egy toronyba zárva, az éhségtől kínozva falja fel saját gyermekeit. Az esetről egyébként Borges is megemlékezik az egyik Dante tanulmányában.
Ezek után nem csodálkozunk, amint az égő torony és az Ördög és a serege a János Jelenések apokaliptikus vízióinál is megjelenik, éppen Góggal és Magóggal, és a Lázadók börtönével kapcsolatban Telesforo da Cosenza művéből (persze éppen mi, Adyval a hátunk megett láthatunk kapcsolatot Góg és Magóg és Nimród között...): Jelenések 20:7: "7Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, 8és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. 9Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket. 10A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké."
De hogy ne érezzük magunkat annyira bezárva a Földnek e féltekéjére, szolgálok némi adattal Amerikából is, ugyanis a a Bábel Tornyához teljesen hasonló legendákra lelhetünk a piramisépítő közép-amerikai indiánok körében. Az egyik ilyen szerint Xelhua, a Vízözönt túlélt hét óriás egyike építette a Cholulai piramist, hogy megostromolja a mennyet. Az istenek tűzzel elpusztították az épületet, és összezavarták az építők nyelvét. Ennek a piramisnak egyébiránt 450x450 méteres az alapja, emiatt bár laposabb mint a Kufu, majd kétszer akkora a térfogata...szóval tulajdonképpen a világ 'legmasszívabb' piramisa, és szoros kapcsolatban állhatott a teotihuacani komplexummal. A bábeli toronyba is szokás ugye valamelyik zikkuratot belelátni; lényegében azonban amikor kimondottan erről az 'ősi' típusú toronyról van szó, talán inkább egy másik fajta szerkezet állhat a háttérben (annál is inkább, mivel a középkori ábrázolóknak nem sok fogalma lehetett a zikkuratokról, egyéb fajta tornyokról viszont láthatólag tudtak). Talán éppen az, amit korábban Neuszerré naptemploma, vagy a világítótorony 'hátterében' sejtettünk.
Folyt. köv. most már az utolsó résszel, a számomra talán legérdekesebbel: Helipolita töredékek a keresztény legendáriumban.
Azokat a variánsokat válogattam ki, amelyek bizonyos szempontból jellemzőek és viszonylag koraiak. Az első egy kissé kilóg a sorból, mivel XX. századi, viszont talán ez a legismertebb, a Rider-Waite sorozatból a Torony. Ezen látható a legvilágosabban a klasszikus elrendezés: a villámcsapás nyomán 'lerobbanó' tető, az égő torony az ablakokkal és a kizuhanó alakokkal, mellette bizonyos égő darabkákkal. Ez lényegében megegyezik mellette látható szintén igen elterjedt, korai francia ún. marseillesi változattal, a legnagyobb eltérés talán az, hogy a marseillesi darabkái inkább gömbszerűek. Waite-ék ezeket esőcseppszerűre rajzolták, ezt azonban régebben nem keverték össze, a vieville változatban készleten belül a Toronyhoz gömbszerű 'törmelék' tartozott, a Nap kártyán pedig esőcseppet ábrázolnak. Nyilván nem túl elrugaszkodott itt Zeuszra és Danaéra gondolni (már csak a torony motívuma miatt sem), Waiteék lehet ezért is rajzolták ezt a részt arany esőnek, de eredetileg én azt gondolom, ez valami más lehetett. A marseillein már jól látható, hogy a villám szerű valami (ez sem teljesen egyértelmű mi lehet, némely változatban inkább valamiféle becsapódó tárgynak látszik) a Napból érkezik, és általánosan is elmondható, hogy torony tüze a Nap hevével áll összefüggésben. A harmadik képen egy korai ábrázolás látható az ún. Cary Sheet-ről. Amennyi kivehető belőle, nagyjából a marseillesi típusba tartozik, a torony mellett a tűzgömbökkel. Érdekes azonban, hogy a torony aljában egy szarvasmarha nézelődik. Az sorvégi két változat megint csak mintha közös típusba tartozna, a Gringonneur és a korai Rosenwald; tüzes, omló torony megint csak a Nap hevével. Ezek jellegzetessége a nagy kapu, illetve a zuhanó alakok hiánya. A hatodik alany az eléggé sajátos Vieville, néhány kártyája többé-kevésbé eltér az általános sémától. Ezen a Toronynak megfelelő kártyán a torony helyett egy fát láthatunk - ilyesmi mechanizmussal már ugye találkoztunk. A tűzgömbök vagy törmelékek azonban megmaradtak, kissé fura módon, hiszen itt nincs ami törmeléket eredményezhetne, a Nap heve azonban ugyanúgy konstans. Az alakot általában pásztornak értelmezik, a fa alatt a szürkés tömeg pedig egy kecskenyáj... Az utolsó két kártya a Minchiate. Ezt tulajdonképpen szigorúan véve nem is Tarotnak tekintik, de a Nagy Arkánumot alapul véve jórészt megfeleltethető neki. A Torony ebben a készletben egészen érdekes, egy masszív ház, vagy kapu van jelen, ami szintén az ég hevétől tüzes. A két zuhanó alak itt egymáshoz közel helyezkedik el, a külső női alak, a belső valószínűleg férfi, az egész póz engem a Faber rajz felső alakpárjára emlékeztet, az épület előtt.
Szintén érdekes áttekinteni a lap korai elnevezéseit, ugyanis ez nem mindig Torony volt. Nevezték Tűznek, Villámnak, egy korai rajz alapján pedig Nyílnak. A Minchiate (a 'pokol kapujában' álló két alakkal) az Ördög Házának hívja, míg a marseillesi az Isten Házának. Ez eléggé érdekes, hogyan lesz a Ördög Házából Isten Háza, két érdekesebb elméletet említek meg. Az egyik szerint a 'La Maison Dieu' tulajdonképpen a 'La Maison Du Feu', azaz a Tűz Házának lenne akart-akaratlan ferdítése. A másik számunkra érdekes lehet, eszerint a Maison-Dieu 'Isten-Ház'-nak is értelmezhető; és valóban, ezzel fogunk a későbbiekben találkozni, Schenouda 'istenraktárának' értelmében.
Áttekintve az egészet, érdekes eltöprengeni az azonos illetve a különböző elemeken. Sajnos szinte semmit sem tudni arról, hogy az egyes változatok alkotói milyen hagyományok alapján dolgoztak, mindenesetre furcsa, mintha az összeset figyelembe véve alakulna ki a teljes kép - hogyan lehetséges azonban, hogy az egyes változatok részleteiben mégis különbözőek, ha, tegyük fel, közös hagyomány alapján dolgoztak? Ha viszont különböző hagyományok alapján, akkor az a furcsa, hogy ezek együtt adnak ki egy olyan képet, aminek az elemeit már korábbról ismerjük, és tulajdonképpen egy egységes hagyomány alapján állónak látszik. Az egész olyan, mintha valaki szétszórt volna egy puzzlet... van aki alakokat rajzol rá egy bizonyos pózban, mások ezeket a toronyból hullónak ábrázolják, megint mások nem is tüntetik fel őket; van aki bikát(?) rajzol (mint a Nymphaeum közepén, Zeusz, a villámdobáló állata), van aki meg egy sereg kecskét, mint Holstensius..., van ahol alacsony, masszív, tüzes épület mellett állnak az alakok (hiszen, ha jól sejtjük, a Faber ábra bunkere nagyon is tüzes, ha ez kívülről nem is látszik) - egyébként egy anekdóta szerint némely SRIA-s eltéveszthetetlenül az Athanornak vélte ezt az épületet -, míg a klasszikus, hogy a toronyból, vagy magasból esnek le, fejjel előre, mint Maier alakja, amit azonban szobornak vélünk; és itt van még ugye az ablakszámlálás örökös fixációja is.
Mindez persze még kissé távolinak tűnhet, sokkal közelebbi párhuzamokra lelünk azonban, ha megvizsgáljuk, miféle korabeli ikonográfiai ihlethette - így vagy úgy - a Tornyot, és tulajdonképpen ez az, ami miatt erre az egész kis tarotos kitérőre vetemedtem. Szóval, irány a piramisok földjére.
"...Faber képen megjelenő (kétablakos!) 'alkimista bunker' előtti alakok is valami ilyesmire 'készülődnek'. Azzal a kiegészítéssel, amit te vettél észre, hogy itt 'konjunkcióról' lehet szó..."
Nem rossz! Hát valahogy az jött le, a látásom se olyan éles már...
"De nem is erről akarok igazán beszélni, hanem arról, ahová a Torony visszavezet bennünket...."
Ez érdekes lesz, meg kiváncsi is vagyok mire jutottál!
Valahol ott kezdtük, hogy hoztad Maier Symbola...-jából a Morienus fejezet képét. Persze az ember nem figyel fel az ilyesmire, amíg nem tudja mire kell figyelni... Érdekes megállapítást teszel, hogy a kizuhanó alak egy bálvány lenne, és elmondtad, hogy nálad ennek 'hagyománya' van az egyéb régi forrásokban leírtak miatt. Valóban, a kizuhanó alak szerintem is egy kissé furcsa, amolyan 'képregény-szerű', vagy nem is tudom hogy fogalmazzam. És mire a végére érek a mondandómnak, szerintem nagyon valószínűvé válik majd, hogy ez valóban egy bálvány, ráadásul már beszéltünk is ezekről egy kedvenc szereplő kapcsán, csak, legalábbis én, akkor nem figyeltem fel erre. Az önmozgásra én nem találtam most közvetlen utalást, de ne legyünk telhetetlenek. Az bizonyosnak látszik azonban, hogy ezek a zuhanó bálványok igen erősen 'bevésődtek' valami miatt a hagyományba (persze felmerül a kérdés, hogy ki véste be, és miféle hagyomány is ez...).
Szóval Morienus. Nem nagyon értem, hogy miért pont Morienushoz kapcsolta Maier ezt a képet. Igazából a mottón kívül a fejezetben nem találtam semmi utalást erre (persze a latin tudásom enyhén konvergál, ha nem is zérushoz, de egy eléggé szerény arányszámhoz). Morienus érdekes figura önmagában is, a sivatagi bizánci remete, aki Khalid ibn Yazid kalifát tanítja a magisztériumra...
A mottó kissé talányos, egyrészt láthatunk egy trágyában gázoló alakot, akire Morienus mutat, elvileg a másik utat ábrázolja a 'magaslati ház': "aki létra nélkül akar a magasba jutni, fejjel zuhan majd alá". Lehetne ezen is töprengeni, de szorosan most nem tartozna a témához. Az viszont igen, és egyáltalán nem magától értetődő, hogy ehhez a mondáshoz miért éppen ezt a fura 'magaslati házat' választotta ezzel a kissé mesterségesnek látszó alakkal. Minthogy a szöveg nem nagyon szól ilyesmiről, és ő mégis ezt tette ide, gyanítom, hogy valami hátsó szándéka volt ezzel. Mert az eléggé valószínűnek látszhat, hogy a hétszáz oldalas művének azt a kevés ábráját nyilván eléggé tudatosan választotta.
Biagio képe után nekem is rögeszmémmé vált a zuhanás; ott a szirtnél, a Médea a boszorkányüstje fölött zuhanó fantomok felett még mindig nem tudok napirendre térni; és azt is fenntartom, hogy a Faber képen megjelenő (kétablakos!) 'alkimista bunker' előtti alakok is valami ilyesmire 'készülődnek'. Azzal a kiegészítéssel, amit te vettél észre, hogy itt 'konjunkcióról' lehet szó; én azt vélem, hogy egyfajta értelmezés szerint ez Mars és Vénusz (vagy ezeknek megfelelő, másfajta hagyománybeli alakok, vagy szobrok); emlékezzünk csak Mantegna képére! Vulcanus ott fenyegeti őket a tüzes barlangjából, csak hogy épp nem vág hozzájuk valamit...(és emlékezzünk arra is, hogy Vulcanus volt az, aki Zeusz villámait kovácsolta). Maier épp a Morienus fejezetben értekezik arról, hogy Vénusz és Mars konjunkciója nélkül nincs alkímia; Mars vörös, Vénusz fehér (a kabír barlang összesimuló szobrai is épp ilyenek), és persze ez az alkímia Vörös Királyának és Fehér Királynőjének kémiai násza is.
Ekkor jutott eszembe, hogy hasonló, magas épületből kizuhanó alakokat máshol is láttam, mégpedig a tarot Torony kártyáján. "Szóval írd le, mert azon kívűl, hogy az előbb jól megnéztem a képet, mit sem tudok a Tarotról, ahogy arról se nagyon, hogy egyáltalán miféle redetű rajzok ezek, van-e egyáltalán komolyabb hitelük...?" Attól függ, melyiknek van-e komolyabb hitele :-) A tarotot ötszáz év alatt számtalanszor értelmezték és újraértelmezték, játszották vele, elfeledték, aztán szó szerint elérte a 'végzet' a jósnők kezében, és persze minden valamire való okkultista létrehozta a saját tarot értelmezési rendszerét. De nem is erről akarok igazán beszélni, hanem arról, ahová a Torony visszavezet bennünket. A fentebb leírtak miatt ildomos a lehető legrégebbi ábrázolásokat vizsgálni (és az értelmezések, a mi szempontunkból, igen kevéssé érdekesek most, leszámítva azokat, amik közvetlenül az ikonográfiai elemekhez kapcsolódhatnak). Azt mondják, a tarot Nagy Arkánuma eredetileg valamikor a XV. század eleje-közepe táján alakulhatott ki, a maga sajátos, huszonkét lapból álló ábrasorával valahol Észak-Itáliában (ld. Visconti-Sforza), aztán feltűnik módosulva Firenzében is a Minchiate változatban (ami kiegészül még a 12 zodiákus jeggyel és a 4 elemmel) szintén ebben az időben; aztán a század végén a franciák itáliai hadjáratai révén (a szifilisszel együtt...) terjedni kezd Európa-szerte. Magát az eredetét homály fedi, tulajdonképpen magukból az ábrázolásokból és némi irodalmi anyagból lehet kiindulni. Nem vagyok nagy tarot szakértő, úgyhogy ebből ennyi elég is lesz, annyit azonban megosztanék, hogy nézetem szerint nem véletlen, hogy a Nagy Arkánum megjelenése éppen egybeesik a Hermetikus Reneszánsz fellobbanásával.
Nem foglalkoztam különösebben a tarottal, bár gondolom érdekes lehet, de mindenre nekem sincs időm. Az említett XVI-os lapot nem ismertem, csakhogy már másodjára szedted elő, megnéztem itt, hogy legalább fogalmam legyen, miről lehet szó:
Hát, nyugodtan írhatsz róla, mert nem tudom hová akarsz kijukadni, bár remélem kapcsolatban lesz valahogy a Faber másolathoz is (a kőházzal), de mondjuk azt se bánom, ha visszamegyünk Tullus Hostillius római királyhoz, akit Juppiter Elicius templomában (?) villámcsapás ért, miután folytatni kivánta elődje, Numa kísérleteit a "villámok megszelídétésével" kapcsolatban... (Numát két kabirszerű alak avatta be ennek tudományába).
Szóval írd le, mert azon kívűl, hogy az előbb jól megnéztem a képet, mit sem tudok a Tarotról, ahogy arról se nagyon, hogy egyáltalán miféle redetű rajzok ezek, van-e egyáltalán komolyabb hitelük...?
Schenouda, rendkívűl érdekes dolgok bukkannak elő az említett tarot lap kapcsán, és nem is kell nagyon megkapargatni hozzá a dolgot. Foglalkoztál már ezzel, koptassam a billentyűzetet?
A fantasy-ban is (mivel ez az ősi grafikával bíró Syberia nem az) alap hogy nagyon ősi, rejtélyes kemény, vasos technológiák bukkanak fel. Mindig törpök, gnómok a mesterei ennek. (a tündék és egyéb magasabb fajok, szofisztikáltabb légiesebb lágyabb hipertechnológiával bírnak leginkább)
Ennek igazi klasszikusa az Elder Scrolls - Morrowind. Itt a "Dwemer" romok (ez a törp nemzet rejtélyesen eltűnt e fantasy világból történelme régi iejében. Minenhol gigantikus gépezetek, melyek elképesztő rég óta elhagyatva működőképesek, speciális fémekből fogaskerekek, dugattyúk dolgoznak évmilliók óta elromlás nélkül. A dwemerek technikája ilyen jó, de senki sem ismeri már... A Morrowind világa emellett egy középkori szintű kardos nyilas páncélos lovagos. Nincs hitek legfeljebb a mágia speciális okkult hitechje. A kakuktojás a törpe Dwemerek kihalt, eltünt népe, titokzatos, rejtélyes, ősi, zömmel föld alatti technológiai komplexumai, ősidők óta működő gépeikkel... (valakit a készítők között inspiráltak a kabírok vajon?)
Attól, hogy még nem maradt fenn ilyen, nem jelenti azt, hogy nem létezett.
Jó példa erre az antiküthérai szerkezet, ha nem találják meg jó száz éve, ma izt hinnénk, hasonló fogaskerekes szerkezeteket csak a 15. századtól tudtak csak csinálni. Pedig az antiküthérai csillagóra számos fogaskereke, áttétele arra mutat, hogy egész "iskola" áll mögötte, s nem egy feltatláló alkotta meg hírtelen az egészet, majd halálával el is veszett művészete...
Eleve már csak kevés ilyen automata maradt az ókor végére, azok is templomokban: nagy részüket szétverték, a kovácsok beolvasztották. Még a középkor elejéről is vannak feljegyzések, melyek ilyen pogány "bálványok" szétveréséről szólnak. Egyébként a II. világháború idején számos repülőgép zuhant le (biztos több mint ilyen automata valaha is volt), és hetven évvel a háború után már esemény számba megy ha találnak egy tóban egy ilyen lezuhant gépet, ugyanis, ami a mezőre esett le, már rég eltakarítottak... Akkor mit akarsz: hisz a 2000 év alatt éppen lehetett idő rá, hogy ezeket eltakarítsák...
Elárulom, egy csomó minden nem fog előkerülni régészeti ásatásokon, mert egyszerűűen rég szét lettek verve, el lettek pusztítva...Hisz hol vannak már Archimédész és más görög tudósok által épített és nagy szerkezetek által működtetett mozgó "planetáriumok", mert ezeket is leírták, s több is volt belőlük, de korunkat egy sem érte el... (akkor amjd ezt is csak akkor szabad elhinni, ha kiásnak egyet? - nem volt ott idő, hogy ilyesmik eltemetődjenek). A 2 milliós Memphiszből vagy Héliopolisz papi városából szinte csak pusztaság maradt...
Mindazon által nem tartom kizártnak, hogy éppenséggel megtalálunk egy ilyet, vagy csak egy darabját, s akkor ugyanolyan megdöbbenést fog kiváltani, mint az antiküthérai lelet...(ami mégiscsak silány "másolata" volt egy ősrégi telkhin műszernek...).
A görög mítoszok tele vannak automaták lírásaival, ezek hol emberszerűek, hol meg valamiféle gépezetek: önmaguktól mozgó asztalkák, vagy azok a gasztarokheirák, melyekről azt hitték, hogy azokkal építették a ciklopi építményeket őseik. A műemberekkel is tele vannak a regények, filmek, mint a Pygmalion-történet, Frankenstein vagy a Gólem...
Közben eszembejutott egy győnyőrűen megrajzolt kalandjáték: Benoît Sokal Syberia-ja amiben rengeteg automata szerkezet látható. Mintha ott is láttam volna egy ehez hasonlót.Ha megtalálom beteszem ide.
Jóó, nálam is hasonló volt, mert előbb kakukkos órának néztem (de az csak nem lehet), majd arra gondoltam, hogy valami nagy kerekes órára hasonlít, mint a középkori templomok órája, ahol valami korongon forgattak életnagyságú figurákat, az órák szerint. Még Héron automata bábszinháza is eszembe jutott.
Aztán a gazai nagy óra szerkezete is felderengett, amit Prokopiosz leírt, s az isz. 500 körül készült: 6 m magas és 2,7 m széles volt. Ütésekkel jelezte az órákat, automata figurák mozogtak az órákat jelző kapukon... Akkor az emelet alatt valamilyen nagy fogaskerék szerkezet lenne itt... Mivel nem egy köznapi épület lehetett, ha olyen közel van a hegyhez...
Végül jutottam el az automataemberekig, az alkimisták egyik nagy titkáig, de ha belegondolok tkp. nem is állnak messze ezektől az ókori-középkori gigantikus óraszerkezetek által mozgatott figuráktól...
Igen, a Faber-féle másolat középső részlete jól jönne. Kár hogy nincs meg olyan nagyfelbontású másolatban, mint Holsteniusé!
Nagyon jó Mantegna képe: Parnasszosz. Itt is a hegy tetején a sziklaív. Balra Vulcanus műhelye, akit eredendően kapcsolatba hozták a fémek átalakításával, alkímiával, s nem mellékesen a kabirok attyjának tartották az ókori források. Homérosz elég világosan utal arra, hogy nem Lemnoszon volt az első műhelye, ahová a monda szerint az "égből leesetett", hanem az Atlanti-óceán egy szigetén.
A bronzlap másolatait viszont tovább elemeztem.
3. rész:
Szóval a szikla mögötti tó másik oldalán lévő épületet néztem. Faber-másolata sajnos csak kis felbontásban van meg, de Holsteniusén aránylag "jól" látható.
Nem nagyon láttam még ilyen ókori építményt, hogy az egyik oldala teljesen nyitott, s láthatólag teljesen üres, a három szobrot kivéve. Ablak -ha az ablak- csak a bal oldali falon van,mig a jobb oldali fal zárt. A középső szobor jóval nagyobb, mint a másik kettő. Ha azok ott alul kapuk vagy boltívek, úgy a szobrok több méter magasak.
Ez nem lehet alkimista műhely sem, mint a sziklatetején lévő zárt, masszív építményről gondoltuk. De akkor mi lehet...?
Mivel rajta van a képen, és aránylag közel is van, mindenképpen kapcsolatban kell álljon a kabírokkal és az ősi alkimistákkal. De mi lehet a kapcsolat...?
Holstenius másolója megpróbálta hűen lerajzolni, amit látott a bronzlapon, de nyilván ő sem értette, hogy miért nem néz mindegyik szobor kifelé...? Hiszen az ókori templomok istenszobrai, akár a római, akár a görög vagy akár az egyiptomiakat nézzük, az istenszobrok egyenesen rátekintettek a hívekre. Ez a templom fittyet hány az ókori sémára, sőt továbbmegyek... a szobrok, mintha valamiféle "mozgásban" vagy forgásban" lennének, az egyik befelé fordul, a másik kissé kifelé, s a harmadik megint másfelé... (Mindenesetre a másoló láthatólag úgy hitte, azok valamiféle pogány istenszobrok.)
Ez nem azt a fantasztikus lehetőséget veti fel, hogy amit látunk, az nem más, mint amiről az ősi titkos hagyományok is beszéltek: "élő istenszobrok"? Erről már itt hullattam el morzsákat, úgyhogy utalok rájuk:
Itt megjegyeztem: "A valamikori műember vagy automataember gyártás azt hiszem egy korábbi civilizáció mesterembereinek tudománya volt, ezzel tele vannak a görög mítoszok, nyilván kapcsolatba állt az alkímiával, mechanikával. Az ókorban ezek már templomi "csodákká" züllöttek, de hogy miért, minek csinálta ezeket egy korábbi civilizáció, rejtély, vagyis az egyik ok az lehetett, hogy olyan (alkimista?) tevékenységre, amire az ember alkalmatlan volt..."
"A trójai Citadellában őrzött szamothrakéi kabir-szobrok hasonlóan szikráztak, izzottak, remegtek, akik hozzáértek elerőtlenedtek vagy Iaszión szamothrakéi herceget is az egyik kultuszszoborból kicsapó villám ölt meg."
Az ókori források még beszélnek az utolsó "mozgó szobrokról", mint afféle templomi csodákról, melyeket a papok már képtelen voltak megjavítani, majd egyszerűen tönkrementek. S a középkor, vagyis az eltelt kétezer év pedig eltakarította még az emléküket is.
Macrobius beszéli, hogy az itáliai Antium és a frígiai Hierapolisz templomaiban ide-oda mozgó szobrokat látott. Arisztotelész leírt egy Aphrodité-szobrot, amely bólintott fejével, mozgatta szemeit és még több más mozdulatot végzett, s külön kihangsulyozta, hogy nem valamiféle "papi trükk" folytán mozgott (itt zsinórokra gondol), hanem higanyt kellett beletölteni (?). Az egyiptomi Thébában beszélő, bólogató, kezüket mozgató szobrokat irányítottak a papok valamiféle szerkezet segítségével. Feljegyezték, hogy az egyiptomi Héliupoliszban egyszer egy szobor leszállt a talapzatáról. De vannak még beszámolóink, melyek mind azt sugallják, hogy az ókor végére lealkonyult az automataember-gyártás, afféle templomi mutatvánnyá silányult. S egyre gyatrább "mozgó szobrok"-at tudtak csak csinálni (amelyek csak biccentettek, vagy épp a papok zsinórokkal rángatták a karját), mivel fokozatosan elveszett azok építésének tudománya. Arisztotelész is amit leírt, az Aphrodité szobor, arról is az a hír járta, hogy még maga Daidalosz készítette.
Mindenesetre a legrégibb hagyományok, beszélő, kezüket-lábukat mozgató, verítékező és lélegző (?!) istenszobrokról beszélnek, ezek hol aranyból, hol valamilyen más fémből vagy márványból készültek. Ezek eredete érdekes módon a távoli évezredekbe vezet, s minél messzebb megyünk időben, annál tökéletesebb az automaták leírása. Úgyhogy nagyon is egyértelmű, hogy az automataember-gyártás hozzátartozott a legrégibb alkimista titkokhoz. Ennek titkát a vízözön után örökölték az egyiptomi és sumer papi iskolák, hiszen a műembergyártás központjai a sumer Ur városában, aztán az egyiptomi Héliupoliszban és Thébában, valamit Krétán és Rodosz szigetén lehetett.
A görög hagyománynak az automaták készítéséről is van anyagunk:
Ur város egyik ilyen műhelyében, ahol embernagyságú teráfokat állítottak elő, dolgozott Ábrahám is, mielőtt Egyiptomba ment. Ám ott a titkot a sumerok magukkal vitték a sírba. Krétán a Daidalosz-iskola műhelyeiben készültek hasonlók, míg Rodoszon a telkhinek műhelyeiben. Krétán készült a hatalmas, mozgó bronzember, Talósz, kinek mozgási energiáját v.miféle folyadék biztosította, ami vezetékekben futott az automata testében. Talószt az argonauták hatástalanították, mikor i.e. 3200 körül- betörtek a krétai labirintusba.
De mind a Daidalosz-iskola, mind a rodosziak, mind Héliupolisz eredete, őstudása nem csak az alkímiával kapcsolódik, hanem a kabir-telkhin fajéval, akiket az alkímia és mindenféle fémművesség feltalálóiként tiszteltek. A kabírok atyja, a sánta Héphaisztosz (Vulcanus) volt, s róla mondja a beavatott Homérosz, hogy ezeket az automatákat "szolgálóknak" csinálta műhelyében: "drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők".
De más forrásokból is azt halljuk, hogy ezek eredetileg mint szolgák voltak alkalmazva az alkimista műhelyekben, bizonyos műveleteknél. Más esetben viszont valóban valamiféle épületben álltak, néha prófétáltak, gyógyítottak, beszéltek, közvetítve az istenek üzenetét, máskor szikrákat szórt testük, verítékeztek, s életveszélyes volt közelükbe menni...
Nagyon lükének kell lenni, ha ezeket egyfajta ókorvégi technikusok, mint Hérón, templomi automatáiknak képzelnénk, hisz már eredetük is az ősmúltba, talán Atlantiszra vezet. Pedig a beszámolók már érthetően ritkák, szórványosak, hisz a görög-római szerzők már csak ezek végét láthatták.
Egyiptomban a készítésük művészetét Thotnak tulajdonították. A bizánci Pszellosz azt mondja -ki tudja milyen régi források alapján- hogy az egyiptomi papi tudomány egy magas fokozatán "mozgó szobrokat" készítenek, melyekbe valahogy "égi tüzet" vezetnek. Közelükben lángra lobbannak a mécsesek. Baalbekben is volt mozgó istenszobor (simulacrum), vagy ahogy Giordano Bruno felfigyelt az ókoriak műembereire, Prométheusz aranyfiguráira, hogy ezek egyrészt az istenek hasonmásaiként készültek, azaz átmenet voltak isten és ember közt.
Igazából persze már mit sem tudunk, hogy ezeket a "műembereket " valójában mi célból készítették a történelem előtti alkimisták, amit tudunk az csupán az ókor végi beszámolók írói feltételezik: ezek jósoltak, királyt választottak, gyógyítottak. Olybá tűnik, hogy a még valamilyen szinten működő alkimista automaták a templomokban őrződtek meg századokig, s a papok már képtelenek voltak azokat javítani, működésük mikéntjét sem ismerték. Sőt, néha azt hitték, hogy csak egy "szobor", amíg meg nem mozdult. És némelyikük így ment tönkre. Vannak beszámolóink arról, hogy valami ismeretlen erő hatására egy ilyen istenszobor hirtelen lelépett pódiumáról és úgy tört össze. Néha ezt valami féle csillagállás hatásának tulajdonították, de az összetört szobrot már képtelen voltak javítani, vagy újra mozgásra bírni...
Ha tehát joggal feltételezzük, hogy az a "kabirikus" sziklabarlang és környezete Faber-képén, a rózsakeresztesek "Athanor-hegyét" mutatja, ami egyben a kabir alkimisták titkos bázisa volt. Úgy akkor (!!!) az a távoli, fura épület, a nyitott oldalával, három szobrával, nem lehet más, mint az az épület, ahol az alkimista "kellékként" készült "mozgó szobrokat" tárolták. De nem valamiféle raktár, hanem ezen szobrok eredeti titkos funkciójának épített épület! Az ókori művész már csak megrongáldódott állapotában látta az elhagyatott helyet. De ennek a helynek a leírása, majd ebből generálódott rajzai rendre felbukkantak a középkori alkimistáknál.
Nos, nagy kedvem nem volt a középkori alkimista rajzokat átböngészni, de többször láttam régebben némelyik rajzon, hogy a háttérben (szinte megbújva!) valamiféle ember vagy inkább csak emberszerű valami esik le egy sziklaoromról, háztetőről vagy valamiféle pulpitusról. Az alak egyrészt nagyobb, mint egy ember, másrészt furcsán, kifordult végtagokkal van ábrázolva. Nem lehet, hogy némely alkimista tudott ezen ősi "műemberek" végzetéről, mikor leléptek pódiumaikról, valami csillagegyüttállás vagy másvalami hatására, hisz nyilván valamiféle jelentékeny tényező váltotta ki, hogy ezek hírtelen megmozdultak, és előre lépegettek... talán ezen tényezőről akartak beszélni rajzaik?
Mindenesetre iderakom még búcsúzóul Michael Maier egyik rajzát, egy képsorozatából (Symbola aurea mensae, 1617), ahol a régi alkimistákat mutatja be (másrészt mert Nolanus nagy kedvence Maier).
A képen nem Morenius alkimista alakja a lényeges, hanem a háttérben lévő épületé. Nem nehéz felfedeznünk hasonlóságokat a római bronzlap másolatán lévő épülettel: a tető, a nagy nyitott felsőrész, a bal oldalon lévő ablak. Az sem "ember", aki zuhan le (vagy lép fel?)... hanem ugyanaz a lelépő és használhatatlanná váló "istenszobor-automata", amiről eddig is írtam.
Maier nem tett mást, mint valamilyen ismeretlen forrás leírása alapján megpróbálta ábrázolni azt az épületet, amit az ősi alkimisták ezeknek az "automata-embereknek" építettek, s mely épületnek bizonyára további titkos funkciói voltak... A kilépő, és lezuhanó bálvánnyal csak arra utalt titkon, hogy ez az "az épület", mely a "mozgó szobroknak" épült, valamikor sok-sok évszázaddal korábban...
Egyelőre nincs, igazából még a hiányzó Faber részletre várakozom. Meg a Biagio képen is ott van a furcsa törpe...ilyeneknél vagyok leragadva. Van két másik érdekes kép is, nem tudom, kapcsolódnak-e, mindenestre nekem 'gyanúsak'. Az első Mentagna képe: Vénusz, Vulcanus a barlangi műhelyében, a sziklaív, jobbra két barlanghegy köztük vízeséssel. Alatta Merkúriusz Pegazussal, sok ez a jóból. A legenda szerint Pegazus patája nyomán forrás fakad a Helikonon, szóval ez minden bizonnyal 'alkimista' víz. A Helikon vize jelenik meg egy szintén érdekes képen, itt maga a kép és az áthallásai, valamint az is érdekes, akinek címezték, igazából ezt egy Giulio Camilloról szóló könyvben találtam: A fura tetejű hegy a Helikon, a monda szerint itt játszódott Narkisszosz története.
