Különösebben nem ismerem Sambhalát, vagy hogy köze lenne egyáltalán a kabirokhoz. Megmondom őszíntén a keletiek (mint a japánok, kínaiak, indiaiak vagy mongolok) történelme csak mérsékelten érdekelt (pláne hogy szinte mindenben évezredekkel a Nyugat mögöt kullogtak, a nagy számuk ellenére). Ilyen "eszményi" városok meg egy csomó nép meséiben, mondáiban létezik, mint a "mennyei Jeruzsálem" és más városok, melyeket "nem mindenki képes megtalálni". Ettel még persze lehetne valami a Sambhala-monda mögött, de én ebben hitelesen nem tudok állást foglalni....
Hát ez kiábrándító. Sose olvastam nagyon utána, azért volt az erős feltételes mód. Úgy látszik, okkal. Újabb rejtély "megfejtve"
Shambala... nem nagyon vagyok bekemászva Tibetbe, annyira szürreális világ nekem. Nehéz a fizikai és lelki utazásokat elkülöníteni náluk. Viszont Shambaláról valami olyasmire emlékszem, hogy azt írják róla, hogy vannak, akik láttákk, mások meg pont ugyanott állva sem. Ez az én logikám szerint vagy egy álcázó erőteret feltételez, vagy pedig azt, hogy nem város, hanem egy jármű. Elvégre csak a kiválasztottaknak jelenik meg, akárcsak nagy valószínűséggel Sába királynéjőjének eltűnni képes, üveg-acél palotája.
Ha már Tibet és legendák, mítoszok, meglepetések, nem tudom nem megemlíteni a Shambhala-t.. Kinek mi a véleménye?
Shambhala a föld alatti, illetve hegy mélyén rejlő, ősi mítikus misztikus mágikus metropolisz... lehet hogy tényleg létezett (létezik?) és egy nagy kabír tanya volt...? ;) Összefüggésbe hozható a Shambhala mítosz, azokkal amiket itt "kutatunk", Atlantisszal, prehisztorikus nagycivilizáció(kk)(v)al, piramisokkal, kabírokkal...? Vagy csak az egész egy Daniken jellegű kókler-blöff?
Hogy mi volt az igaz azokban, amiket Lobsang Rampa leírt, és mi nem, lehet ő maga sem tudná (biztos hogy van, de azokat mások műveiből vehette át). Tényszerűleg beszélt ugyanis könyveiben arról, hogy ufókon utazott, jetit látott, egy titkos kamrában három óriás mumifikált testét is (több könyve magyarul is megjelent). 1956 novemberében tűnt fel a Harmadik Szem c. könyvével, és egy nemlétező tibeti lámarend tagjának vallota magát. A nyugati ezoterikus körök el voltak ájulva írásaitól.
Heinrich Harrer nevű Tibet-kutatónak azonban gyanús lett, nem hogy beavatott, hanem egyáltalán egy "tibeti" írta volna a könyvet. Végül, 1958-ban egy liverpooli magánnyomozót, Clifford Burgesst bérelte fel, hogy kutassa fel a könyvkiadó által titokban tartott "Lobsang Rampát"... Persze elég hamar meg is találta a kóklerünket:
Cyril Henry Hoskin nevű angol, aki 1910-ben született, majd 1948-ban Dr. Carl Kuanra változtatta nevét, aztán felvette a Lobsang Rampa nevet. A lelepleződés után (ezt valahogy minden sarlatán nehezen viseli) azt nyilatkozta, hogy ő akkor is (!) tibeti, aki "beköltözött" Hoskin testébe!!! 1981-ben hagyta itt a mi világunkat. Hozzáteszem, Hoskin soha nem járt Tibetben és nem is beszélte a tibeti nyelvet...
Hoskin egy teljes oldalt birtokol Richard Newnhamnak a The Guinness Book of Fakes, Frauds and Forgeries („Csalások, csalók és hamisítások Guinness könyve”) c. kiadványában (1991).
"Az viszont nem zárható ki, hogy ezek a dolgok egyvalaminek a külső egységei. mint ahogyan egy számítógépnek van az alapgép, monitor, billenytűzet - vagy akár a nagy és kis kanopusz edények az Ozirisz-sírban, amikről már szó volt...."
Igen, ez kiváló meglátás, hisz önmagában nehéz jellemezni, évezredekkel ezelőtti itkos mágikus eszközöket, vagy hogy mi lehetett köztük a kapcsolat és eltérés... Magam is valami hasonlót tudnék fogalmazni...
Az alkimíiáról nem tudok sokat. Sőt, keveset. De az, hogy a Wikipédia (tudom, nem releváns forrásként) az athanorról azt írja, hogy a neve az arab "at-tannúr"-ból ered, amiben a "tannúr" kemencét jelent, inkább valami részben hőtermelő eszközre utal. Alakját is inkább kereknek jellemzik, amiket olvastam. A Frigyláda leírása inkább valami elekromos, egyszerűbb eszközre vall, ami nem nagyon muatatott kifelé jeleket, az időnkénti szikravetésen kívül. Ez egy szögletes láda, benne valamiféle elektromágneses szerkezetttel. Az viszont nem zárható ki, hogy ezek a dolgok egyvalaminek a külső egységei. mint ahogyan egy számítógépnek van az alapgép, monitor, billenytűzet - vagy akár a nagy és kis kanopusz edények az Ozirisz-sírban, amikről már szó volt.
Az, hogy az építmények üresen állnak, koránt sem biztos. Lobsang Rampa állítólag Tibetben talált mindenféle szerkezetekkel teli barlangokat, még a 60-as években (csak leírás van róla, azért írom, hogy "állítólag") http://lobsang-rampa.net/ramcave1.html
Ha el van rejtve a bejáratuk - amit okkal feltételezhetünk, - csak azok találhatják meg, akik ponosan azt keresik. Én mindenesetre nem zárom ki a lehetőségét. A régészetben mé vannak csodák.
"Köszönöm.. bár azt nem fejtetted még ki..." - szándékosan nem írtam róla bővebben, hisz az én véleményem is inkább találgatás, egyszóval nem is akarom kifejteni bővebben...
"... ha megtalálnák azt a barlangot, szerinted vélhetőleg mit találnánk benne?" - ez már többször előkerült, már akkor is elmondtam, hogy valószínűleg már semmi nincs benne, több mint ötezer év elteltével, legalábbis nagyon kicsi a valószínűsége, ha csak nem valami természeti katasztrófa omlasztotta be hirtelen. Corvót azonban sosem tartottam olyan jelentős helynek mint mondjuk Szkheriát, amit később elnyelt a tenger. Szóval mindenki azt képzel oda, amit akar, én se gátolni, se elősegíteni nem fogom...(mivel lehetetlen további megerősítést szerezni, mert tkp. a fő forrás Homérosz szövege).
Én csak eddig jutottam, de lehet kutakodni: ott van Homérosz, meg az antik írók, tessék azokat olvasgatni, hátha van bennük további nyom erre...
Köszönöm.. bár azt nem fejtetted még ki - amire utaltál korábban - hogy a Frigyláda, egy üzemmódja, miként lehetett athanor jellegű... ez pedig szerintem igen érdekes lenne.
Corvo szigetére visszatérve. Mivel úgy látod, az ottani barlang talán mégis jelentősebb, mint korábban vélted, az a kérdés merül bennem fel, ha megtalálnák azt a barlangot, szerinted vélhetőleg mit találnánk benne?
Az a lista, amit sorolsz az athanorral, mind valami rejtélyes eszköz, tárgy. Van aki szerint nagyrészt mind ugyanannak a neve, más néven más korokban és más népeknél. Én nem gondolom ezt (vagyis nem mindről), bár több hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, s talán valóban ugyanaz, mint a Grál vagy Hórusz Szem esetében. Én sem tudok minden kérdést megválaszolni.
Már csak azért sem lehet mind ugyanaz, mert szerintem a prehisztorikus időkben voltak kisebb, parányi elzárt királyságok, akik az ókor hajnalán még birtokoltak ezen ismeretekből (mint Orkhomenosz, Szkheria, Kolkhisz, Heliupolisz, Rodosz, Kréta, Teotihuacan...), szóval ennyi helyen, ugyanaz az eszköz nehezen képzelhető el, szóval akkoriban még lehettek az ősi technológiának kisebb-nagyobb létező és működő eszközei, s ezek közt valóban kiemelkedő jelentőségű lehetett mondjuk az említett Hórusz Szem...
"Apropó idegen technológia alatt gondolom nem azt érted hogy nem földi... ? Vagy igen?" - szóval nem vagyok látnok, nem tudnám megmondani, hogy azt a Földön vagy egy másik bolygón fejlesztették ki (de a mi szempontunkból ez nem is érdekes), ezért használom inkább az "idegen" szót. Ezen annyit kell érteni, hogy a mi civilizációnktól, technikánktól teljesen idegen, más, eltérő. Az afrikai vagy amazonasi primitív bennszülöttek fúvócsövei, koponyapreparátumai világokkal közelebb állnak hozzánk, s érthetők is számunkra... de azok az emlékek, melyeket itt sorolgattam, egy a miénktől teljesen másik irányban elindult és egészen magas fokra jutott technikai haladás -számunkra sok esetben riasztó- végtermékei... Tény azonban, hogy ezeknek központját, eredetét a földön nem találtam, csak elszórt felbukkanásait a világ számos pontján: Hüperboreasztól kezdve, Atlantiszon át Afrikáig s Amerikáig...
Önmagában az alkimista athanor nem lehet azonos a Frigyládával, viszont talán a Frigyláda használható volt bizonyos esetben athanorként.
Ezt kicsit részletezhetnéd még, hogyan is gondolod.... Nagyon érdekes! Kérlek ne légy ilyen szűkszavú!
Akkor másképp kérdezek.
Milyen összefüggést látsz ezek közt:
- Athanor
- Frigyláda
- Grál
- Samír
- Hórusz szem
- Gorgófő
(ha gondolod és tudod, folytathatod a sort)
Számomra az világlik ki - amit magad is imént pedzegettél -, hogy egy Atlantisz-mítoszt ihlető prehisztorikus planetáris speciális - és meglehetősen fejlett (jóval fejlettebb mint a klasszikus ókori fejlett, mezopotámiai ill görög-római stb civlizációk) - technológiai civilizáció, mely katasztrófák, háborúk stb miatt szinte nyomtalanul ill kevés nyomot hagyva (pl piramisok, kőkörök, obeliszkek, s egyéb megalitikus építmények pl Baalbek) szinte eltűnt... majd a túlélők ill a paralel fejlődő vademberek évezredekkel később leltek rá néhány elveszett, ill. titkos társaság (Heliopoliszi Testvériség pl) által megóvott artifaktjukra (Athanor, Samír, Frigyláda)... mindez gyűjtőnéven nálad tehát "vízözön előtti idegen technológia".. Mi van, ha egyetlen egy ilyen ilyen eredeti tárgy (tán annyira hitech hogy ma is működik) van már évezredek óta, sok különféle néven futva? (s ez az eszköz hányódik évezredek során, hol "istenek", hol császárok, hol titkos társaságok birtokából a másikéba...), s csak a mítoszok nevezik mindig máshogy, Grál, Athanor, Frigyláda stb
Apropó idegen technológia alatt gondolom nem azt érted hogy nem földi... ? Vagy igen? ;)
Önmagában az alkimista athanor nem lehet azonos a Frigyládával, viszont talán a Frigyláda használható volt bizonyos esetben athanorként.
Ha Corvo parányi szigetén lett volna a Frigyláda, úgy a történet egész későbbi részét érvénytelenítené, hisz mi értelme lett volna az utolsó atlantiszi sziget, Szkheria látogatásának? A phaiák kincsek kicsempészésének? Ráadásul Corvóra - szerintem - véletlenül vetődött a herceg, nem is volt az eredeti tervben...
Az van érted, hogy volt egy vízözön előtti idegen technológia, aminek maradékát az ókori alkimisták örökölték. Ennek technikának az eszközeit, gépezeteit egy ideig képesek voltak reprodukálni, javítani, ami már azt jelenti hogy nemcsak egy olyen gépezetük (athanorjuk) lehetett, főleg a korai időkben, majd ezek szép lassan tönkrementek, átalakultak egészen más célú használati tárgyakká, elvesztvén eredeti funkcióikat... A középkori alkimisták nagy álom keresése volt, ezen titkok újrafelfedése...
"És itt vajon mire utal Homérosz: "Tűzhelye nagy lánggal lobogott" ?, de egy másik sora a még rejtélyesebb, hogy itt van a barlangban: "a daimón tűzhelye".
Aztán Kalüpszó ezt ígéri a hercegnek:
"szivesen fogadott és táplált; mondta, hogy engem
még örökéletüvé is tesz, s örökös fiatallá".
Ezt komolyan is gondolja, mert Hermésznek:
"odatette az asztalt,
ambrosziát tálalt, vegyitette a vérszinü nektárt"
Az ambroszia és a nektár az istenek étele és itala volt, ami őket örök fiatalságban tartotta. Az "asztal" meg nem a közönséges asztalt idézi fel, hanem a Grál ebédlőtermének asztalát, vagy Salamon templomának Hekaljában felállított asztalokét vagy az egyiptomi Hórusz Szem ebédlőasztalát. De a jelenet Odüsszeusszal is lejátszódik:
"ő maga szemközt ült le az isteni hős Odüsszeusszal,
s ambrosziát és nektárt hoztak elébe a lányok."
Ezt az isteni étket, mely lelassítja a sejtek öregedését, az ősi alkimista titkok közé sorolják: ennek titkát keresték már hiába a középkori alkimisták. Előállításához ugyanúgy athanor, alkímiai kemence kell ("daimón tűzhelye"), mint más alkimista művelethez."
A feltételezett corvoi barlangra korábban azt írtad, hogy az csak egy kis elszeszerparált prehisztorikus kultuszhely lehetett, ahol aligha volt az athanor (vagy egy athanor, ha több volt) és nem volt kabír technológia különösebbképp, hiszen csak egy papnő éldegélt ott szerényen.. s napjainkra ha meg is találnánk a barlangot, nem lenne benne semmi nyom, hiszen évezredek alatt elenyészett, ha jól emlékeszem ez volt a lényege korábbi álláspontodnak....
Ezek szerint mostanában ezt az elgondolást némileg azóta módosítottad és elképzelhetőnek tartod már hogy esetleg egy bejárata lehet a kabírok föld alatti világának ill legalábbis azt hogy komolyabb kabírikus tevékenység zajlott ott és az/egy athanor jelen volt ott..? ;)
Az Odüsszeiában melyik rész az, amit te a Calypso-féle athanor leírásnak vélsz?
George Stanley Faber A dissertation on the mysteries of the Cabiri c. 1803-ban kiadott kétkötetes munkájában, mikor közölte "Nymphaeum or Cabiric grotto" c. képet, igazából semmi komolyabb információt nem adott róla, csak a könyv második kötetében írt róla pár sort, hogy a nyomat egy Nympheumot vagy Mithraikus barlangot mutat. Ezt egy cella falába bevésve találták a római Barberini kertjében a föld alatt. The Christian observer 1803. júliusi száma ír Faber könyvéről és metszetről megjegyzi: "...másolata egy ókori bronzlapnak, amit a római Barberini palota ásásakor találtak". Más források is csak annyit jegyeztek meg róla, hogy a római Barberini Palota építésekor vagy alapjainak ásásakor találták (ami 1549-ben volt). Ugyanakkor Johann Joachim Winckelmann 18. századi német régész odavetett megjegyzése szerint (és Heinsiusra hivatkozva!) 1655-ben a Barberini Palota kertjében, közel Constantinus keresztelőkápolnájához alap ásásakor találtak falra festett képeket, köztük egy nymphoneumét, amit később a penész teljesen elpusztított.
Faber ezt a magyarázatot adta a "Kabirikus barlang"-ról: a Homérosz által leírt Kalüpszó barlangja, Ogügia szigetén, azonos lehet a metszeten lévő képpel! Faber idézi az Odüsszeia 5. énekéből a barlang leírását, de ezzel én is foglalkoztam nem is olyan régen:
Eddig rendben is lenne, de Faber elfogadja azt a korábbi/korabeli nézetet (Plutarkhosz megtévesztő megjegyzésére alapozva), hogy Ogügia Írország volt. A képen látható barlangot összefüggésbe hozza Szent Patrik Purgatóriumával, egy -szerinte- ősi mithraikus barlanggal:
Egy írországi tó közepén lévő kis szigetének barlangja. Itt mutatta volna be a legenda szerint Patrik püspök az 5. században a pokol kínjait. Korabeli viszonyok közt (több mint 200 évvel ezelőtt!) ez a feltevés igen újszerűnek és érdekesnek tűnhetett, de teljesen téves (hiszen Plutarkhosz Ogügia szigete nem azonos Homéroszével, csak a nevük). A másik, hogy brit szerzők rendszeresen jelentkeztek olyan elméletekkel, miután világuralomra jutottak a 18. században, s túl kicsinek, kevésnek látták korábbi történelmüket (minthogy az is!), hogy Odüsszeusz náluk bolyongott, Trója Angliában volt, hogy hozzájuk ment Izrael elveszett törzsei, hogy Stonehenge építői fejlettebbek voltak az összes kultúrnépnél (holott ilyen kőkörök a világ sok részén vannak), és így tovább...
Igazából Faber "Kabirikus barlangjára", ami egyúttal az ősi alkimisták műhelyet, a rózsakeresztesek Athanor hegye, három lehetséges helyszínt találtam eddig (és mindegyik kapcsolódhatott az ősi alkimistákhoz):
1. Pharosz szigete: ahol a Nimfák barlangja volt, ami a telkhinek titkos föld alatti bázisaként üzemelt az ősi időkben, nem messze Egyiptom partjaitól.
2. Corvo szigete: az Atlanti-óceánon, ez Kalüpszó szigete, s a nimfa barlangjának leírásába Homérosz belecsempészte egy athanor leírását is.
3. Orkhomenosz a Kópaisz-tó partján.
A helyszínen lévő víz mindhárom esetnél magyarázható: Pharosznál ráadásul a Gyémántszikla az Kalózok-öblének keleti oldalán van. Elszórt utalások vannak arról, hogy Nagy Sándor előtt voltak egyiptomi templomok (Ízisznek és Ozirisznek is) a szigeten. Ugyanis a másik támpont a távolban látható nyitott oldalú építmény, az emeletén a három női alakos szoborral.
Pharoszon ez talán egy Ízisz templom lenne (?), Corvón meg az a nyugati parton lerombolódott kőépítmény, melyről megemlékezett Podolyn, viszont kétségtelenül a legjobb a három Grácia temploma Orkhomenoszban, kiket valóban úgy is ábrázoltak, ahogy Holstenius másolata is mutatja, míg a másik kettőnél egyáltalán csak feltételezünk egy-egy épületet. Eusztathiosz az Odüsszeiához írt kommentárjaiban említi, hogy Pharoszon Ozirisz és Idothea tumulusza is megtalálható, s ez utóbbi Próteusz lánya, s a másik neve Kabeiró, akit a mitikus hagyományok Héphaisztosszal a Kabirok anyjának tart (római szerzők szerint Próteusz sírja is a szigeten volt).
A harmadik dolog, hogy a barlangtól jobbra a víz túloldalán, ahol az az építmény van, szintén magas sziklafalak tövében áll. Aki adta a rajzot, az valahol a távolabb, nagyjából a barlang magasságának felénél állhatott. Most mindhárom fennmaradt másolaton jól látszik, hogy a barlang fölötti természetes sziklaboltíven át lehet látni, és a távolban egy magas szikla oldala látható. Ez a rajzoló helyéről nézve nyilván azt mutatja, hogy az ettől a szikladombtól is magasabb hely (fölényúló hegycsúcs), azaz ez nem egy egyedül álló hegytető vagy dombtető, amit látunk, hanem hegyhát vagy dombhát része, amilyen Orkhomenoszban is van. Ezek - tudom - apró jelek, de mivel csak ennyink, ez a kép van, csupán ebből tudok igazán kiindulni...
Eme műben az író egy figyelemreméltő grál-nyomozást végez, a címben is látható regény alapján ill kvázi nyomvonalán... amiből valami ilyesmi kristályosodik ki számomra, hogy a templomosok, amit találtak Jeruzsálemben (samír?) miután szétverték őket (sőt lehetett előre fülesük, mert rövidel előtte már elkezdték) elmenekítették a vagyonukkal, kincseikkel együtt, és bizonyos egyéb titkos dolgokat, akár egy ősi, grálnak gondolt valamit is (pl az iratok melyek bizonyítják a krisztusi vérvonalat) Skóciába mentették, aztán a katharokhoz került át, akiket megintcsak idővel a szokásos keresztényi szeretettel szétvertek, s a kincs részben a franciaországi Rennes de Chateau környékén lett elrejtve illetve a Roslyn templomban Skóciában... legalábbis ez is egy teoretikus szcenárió...
"Saunière, Bérenger: 1855-ben lett a dél-franciaországi Languedocban található Rennes-la-Château falu plébánosa. A falu templomát Mária Magdolnának szentelték. Saunière egyik első dolga az volt, hogy felújítsa a templomot. A munkálatok során egy oszlopban elrejtve rábukkant négy pergamenre, melyeken mintha valamiféle kódolt szöveg állt volna. Elvitte a pergameneket püspökének, aki azonnal tovább küldte velük Párizsba. Párizsban Saunière találkozott Bielil abbéval, a Saint-Sulpice-templom főigazgatójával, és unokaöccsével, a köztiszteletben álló nyelvésszel és kriptográfussal. A Párizsban töltött három hét alatt a kor sok ismert személyiségével is találkozott. Miután visszatért Rennes-le-Château-be, zavaros képek sokaságával díszítette ki templomát, a bejáratnál pedig Asmodeusnak, a „Rex Mundi”-nak a szobrát helyezte el. Különös szokásokat vett fel, például köveket és sziklákat gyüjtögetve bejárta a vidéket. Sok fontos személyiség kereste fel, és hirtelen nagyon gazdag lett. A templom mellett épített egy házat, a hegyoldalban pedig egy tornyot (Mária Magdolna torony), illetve kifizette a faluhoz a hegyre felvezető út elkészítésének költségeit. 1916-ban rejtélyes körülmények között halt meg. Házvezetőnője haláláig a házában maradt, s talán magával vitte titkát a sírba."
"Árkádiai pásztorok (Les Bergers d'Arcadie): Amikor Bérenger Saunière Párizsba utazott a Rennes-le-Château-ban talált pergamenekkel, három festmény reprodukcióját vásárolta meg. Ezek közül az egyik Nicolas Poussin Árkádiai pásztorok című képe volt. A kép komoly elő történettel rendelkezett. XIV.Lajos pénzügyminiszterének, Nicholas Fouquet-nak a testvére, Louis Fouquet 1656-ban felkereste Poussint Rómában. Nemsokkal ezután az abbé azt írta testvérének, hogy olyan titkokat fedezett fel, melyek Poussin révén „elő nyökhöz juttathatnak, melyekért még királyok is sok mindent megtennének”, s amelyeket talán senki más nem fog újra felfedezni az eljövendő századokban. Ez a rejtély megoldatlan maradt, ám nem sokkal a levél kézhezvétele után Nicholas Fouquet-t letartóztatták és élete végéig börtönbe zárták. XIV. Lajos király mindent megtett a festmény megvásárlásáért, és versailles-i palotájában tartotta elrejtve. A kép három pásztort és egy pásztorlánykát ábrázolt, akik egy sírkövet néznek, amin az „ET IN ARCADIAEGO” felirat áll. Általánossá vált az a feltételezés, hogy a sírkő és a környező táj csak Poussin fantáziájának terméke. Ám az 1970-es években egy ugyanolyan sírt találtak, hasonló környezetben, hat mérföldre Rennes-le-Château-tól. A sír a helyiek emlékezete szerint mindig is ott állt, s már egy 1709-ben keletkezett visszaemlékezés is említést tett róla. Baigent,Leigh és Lincoln az egyik nézőjüktől kaptak egy lehetséges megoldást a sírfeliratra, amiről így kiderült, hogy egy érdekes latin anagramma: I TEGO ARCANA DEI (TÁVOZZ! LÁTOM ISTEN TITKAIT) A Sion-rend dokumentumaiban az áll, hogy az „Et in Arcadia Ego” a XII. századtól kezdve a Plantard család hivatalos címerén is szerepelt. David Wood és Ian Campbell a Poussin titkában azt írja, hogy Cornford professzor a BBC A pap, a festő és az ördög című történelmi filmjében elemezte az Árkádiai pásztorokat, s rámutatott, hogy a festmény felépítésében az aranymetszés és a pentagram geometriája kombinálódik. A pentagram középpontját a pásztorlány méhe alkotja. Rennes-le-Château környékén hasonló pentagramot alkotnak a templomok és egyéb kiemelkedő tereptárgyak. "
A jelenlegi kutatások szerint az a hosszúkás dombhát, amire Orkhomenosz épült, egyfajta félszigetként nyúlt bele a sekélyvízű, nyaranta mocsárrá változó ókori Kópaisz-tóba. A területet már az őskortól lakják, akikhez Afrikából érkezett pelaszgok, majd az i.e. 3. évezredben Kolkhiszból idevándorolt minüasziak lakták.
Ez a tó is már ősidőktől itt van, de i.e. 2550 körül kiszárították, három nagy csatornát hozva létre a helyén lévő síkságon és több föld alatti csatornát is. Ezeket - a mítosz szerint - egy háborúban megrongálták, amit Héraklésznek tudtak be. Ekkor dobáltak kőtömböket a hegyen átvágott és mérnöki csúcsteljesítménynek számító alagút légaknáiba felülről. Ez talán akkor volt, mikor a görög "sötét kor", a barbár dórok hadjáratai zajlottak: i.e. 1200 körül vagy az 1200 és 800 közötti időszakban. Miután a csatornák eltömődtek, újból tó keletkezett a mélyedésben, amit csak a 19. század második felében szárítottak ki újból európai mérnökök.
Az orkhomenoszi Khariszok kultuszáról Pauszaniasz, Sztrabón, Nonnosz és Pindarosz is megemlékezett. A boiótiai monda szerint Eteoklész orkhomenoszi király volt az első, aki áldozott a Khariszoknak. Úgy tartották, hogy az egész görög földön az itteni volt a legrégibb templom, amit a Khariszoknak szenteltek (itt égből lelesett köveket is tiszteltek khariszokként). Viszont – tudtommal - semmilyen leírás nem maradt róla, sőt lehet igazából a helyét sem tudjuk. Az ásatások műkénéi kori palota, Aszklépiosz és Dionüszosz templomának romjait is megtalálták. Akkor egy színház romjait is, s ettől keletre, a dombhát vége felé helyezik a Khariszok temlomát. Ezen a területen viszont egy bizánci kor templomkolostor maradványai vannak. A német Heinrich Bull 1904-ben próbaásatásokat végzett a templom falai mellett, mert úgy gondolta, hogy az alatt lehetnek a Kharitészek templomának maradványai, de ennek komolyabb bizonyítékát nem találta, de a közvetett jelekből arra következetett, mégis itt lehetett a híres templom. Egyébként a Khariszok templomától nyugatra, az orkhomenoszi dombhát déli partján a régészek egy nagyon ősi templom maradványait is észlelték, mely annyira archaikus, hogy még azt sem tudni, melyik istenségnek állították.
Talán ennek az ősi templomnak körzetében állt valahol, évezredekkel ezelőtt a Barberini-paletta képének eredeti rajzolója, mert innen nézve a távolban valóban láthatott egy nagy, nyitott templomot, pódiumán a három Kharisz (Grácia) szobraival..??? De hol van a mi barlangunk, hol a kabir alkimisták athanorja, átalakító műhelyei, madarakat mélyberántó energiaoszlopai...? Milyen természeti csapás temette be vagy a későbbi emberek félelmükben mindent elpusztítottak...?
Pharoszon az arabok középkori erődje a gyémántsziklán hátráltatja a telkhinek alkimista bázisának felfdedését. Orkhomenoszban talán az egyik megalitikus tholosz temeti be a mélybe vezető titkos folyosót...??? Mert hogy vannak ilyenek itt azt a ókori Csodálatos dolgok c. könyv hitelesen bizonyítja, mint azt alább látni fogjuk...
A görög mítoszok ódákat zengtek az ő idejükre már elpusztult és ismeretlen "Arany Orkhomenoszról". Arról is írtam, hogy az orkhomenoszi királyságágot még a mükénéi kor előtt sötét hatalmak, egy különös és bizarr faj, a telkhinek/kurészek kerítették hatalmukba. Közelben a boszorkányok hegyén, a Lapüsztionon (ahová később az Aranygyapjút is rejtették) hatalmas emberhasznosító telep, gyermekáldozati hely/vágóhíd működött.
Trophonius
Ezek a gusztustalan lények föld alatti alagutakkal hálózták be az orkhomenoszi királyságot, és valami hatalmas bunkert építhettek a Laphüsztion hegy gyomrában. Visszakeresve, Nolanus írja: "Én azt gyanítom emiatt, hogy Trophonius földalatti szentélye valójában egy már meglevő barlangrendszer fölé épülhetett..." Sőt, valószínűleg maga Trophóniusz is csupán egyike vagy vezetője volt a királyságban a történelem előtti időkben elitszerepet játszó kurészeknek: hisz egy daimón, kígyótestű, sőt a szomszédos égitestről érkezett a legrégibb mítoszok szerint.
Később még sajátos bizonyítékát is találtam ennek: a Csodálatos dolgok tárgyalása című i.e. 300 körül íródott összeállításban azt olvassuk, hogy a boiótiai Orkhomenosz város lakói mesélnek egy esetet, mikor egy róka - amit egy kutya üldözött - beszaladt egy föld alatti járatba. De a kutya utána ment és erősen ugatott és nagy zajt csapott. Olyan volt a hangja, mintha egy tágas üregből visszhangzott volna. A vadász arra gondolt, valami különleges lehet ott, és betörte a járat bejáratát, majd beerőszakolta magát az üregbe, melynek fala egy kútéhoz volt hasonló. Azt vette észre, hogy valamilyen lyukakból fények törtek ki. Ezek a fények olyan erősen világítottak, hogy egy barlangba jutva ott tisztán látott mindent. Majd kijött és jelentette az esetet a város elöljáróinak. Miután mind a helyszínek, mind a Trophóniuszról elmondott meglepő dolgok azt erősítik, hogy a két és fél évezreddel ezelőtt élt vadász teljesen véletlenül felfedte a kurészek egy titkos föld alatti járatát..!!!
Ebben a kicsiny prehisztorikus királyságban, az orkhomenosziban, vannak barlangok, sziklák, források... Több barlangot ma is azzal gyanúsítanak, hogy Trophónioszé volt, ahol prófétált.
"...már amennyiben valami természeti katasztrófa nem végzett vele teljesen..."
Ez sajnos könnyen meglehet, hiszen itt népek, és kultúrák telepedtek egymásra, forrtak össze, a területet többször lerombolták, újjá- és átépítették a hosszú története során: előbb a pelaszgok, majd minüasziak, aztán a mükénéi kor (ie. 1900-1100) következett, majd a klasszikus görög korszak, aztán a kereszténység ideje, s végül a török uralom...
Vegyük figyelembe még, hogy a területen többször történt földtrengés. A mítoszok szerint itt pusztított Ogügész király idején a vízözön. Sztrabón pedig egy szakadék keletkezéséről, azaz egy hegyoldal leszakadásáról említ egy mondát, ami fölöttéb emlékeztett arra a helyszínre, amit a Barberini-paletta mutat...
Orkhomenoszt, mint az egyik lehetséges helyszínt raktam fel a listára, s mi tagadás jók az esélyei. Expedíciót inditani oda nem tudom ki fog, ehhez komoly pénz kell (maholnap már lehet a netet sem tudom fizetni), szóval én biztos nem...
ami engem illet, a kabirikus barlanggal kapcsolatban totálisan tanácstalan vagyok.. számomra (laikus számára) nincs semmi olyan a képen ami kicsit is segítene meghatározni hol lehetett ez a hely akárcsak hozzávetőlegesen is, amennyiben csakugyan valós.. és tartok tőle, hogy ha mondjuk geológus vagy botanikus volnék, sem tudnám a növényzetből vagy a sziklák jellegéből meghatározni ezek közelebbi tipusát/faját vagy mondjuk az állatokét konkrétan, mivel a másolók ezeknél a részleteknél is erősen a saját 'értelmezésüket' vitték bele.. de mégha ezeket mondjuk sikerülne is, akkor is igen nagy területeken fordulhatnának elő együttesen.. mindössze a vakszerencse jöhet szóba szerintem, ha mondjuk valami helyi ember vagy nagy helyismerettel rendelkező valaki véletlenül meglátja ezt a képet és ismerősnek találná, akár beommlott vagy feltöltődött állapotában is.. némileg javul persze az esély ha van egy kiindulási alap (Orkhomenosz és környéke), már amennyiben valami természeti katasztrófa nem végzett vele teljesen.. mindazonáltal valóban különös hely.. akár az objektumok miatt, akár a sok forrás végett, melyek táplálását csakugyan nem indokolja a sziklaformáció mérete.. feltörhetetlen talány számomra az egész ahogy van, így én semmi hasznosat nem tudok hozzátenni sajna.. :|
Lehet találtam még egy lehetséges helyszínt a Faber-féle "kabirikus barlang" helyének...?
Sztrókay említi az orkhomenoszi Gráciák templomát, ahol három égből hullott követ tiszteltek, amik Eteoklész alatt estek le...
A trójai Palladiont szintén égből hullott szobornak tartották. Kallisztratosz szerint kabirok szent tárgya volt, és Szamothrakéról vitték Trójába, ahol külön szentélyt építettek számára.
Eteoklész az Orkhomenosziak ősi királya volt, a mitikus kronológia szerint az i.e. 13. században uralkodott. A mítosz szerint elsőként tisztelte a khariszokat, kiket a rómaiak Gráciáknak neveztek. Érdekes, hogy maguk a görögök sem voltak tisztában szerepükkel. Pauszaniasz szerint az athéi Kharisz szobrtok előtt titkos szertartásokat végeztek, amiről nem volt szabad beszélni.
Sztabón azt mondja, Eteoklész idején Orkhomenosz gazdag és hatalmas volt, s ezért is épített templomot a Khariszoknak, akikről azt feltételezik, tkp. a föld termőképességének őrei...
Hárman voltak, a legrégibb szobrok mindig ruhában ábrázolták őket, majd a hellenisztikus időktől többnyire meztelenül. Most az vetődött fel bennem, hogy a Barberini-paletta rajza a kabirikus szentélyről, ahol egy tó túlpartján egy nagy épület látszik: nem lehetett-e az orkhomenoszi Khariszok temploma???
A paletta rajza kétségkívül római eredetű, de az is valószínű, hogy valamiféle korábbi rajz másolata, amit egy görög vagy más művel figura készíthetett. Korábban az a kétség merült fel, hogy a képen ábrázolt szobrok nem egyformán kifelé néznek, nos ez a Kharisz ábrázolásoknál általános (s mivel ruhában vannak,, az már önmagában régiségüket bizonyítja). Lásd még a 7951-es hszt.
Az ősi Orkhomenoszt, a gazdagot i.e. 1200 körül felégették, utána újjáépült, de régi fényét már nem nyerte vissza, és ekkor foglalta vissza a Kópaisz tó a helyét. A város benyúlt a tó nyugati oldalába. Ez a város volt az ősidőkben a telkhin/kabirok titkos fészke, ahonnan minden elindult, amiről az Aranygyapjú kapcsán beszéltem. Nem lehet, hogy itt volt a Faber-által is bemutatott "Kabirikus barlang"???
[A Kópaisz-tó nyáron rendszeresen kiszáradt nagyobb területekről, ahogy mocsaras részek maradtak utána. Az ősi Orkhomenosz láthatóan egy dombtetőn terült el, ami félszigetként nyúlt bele a Kópaisz-tóba.]
A szentély, az épületek és az athanor egykori működésének talán valami természeti katasztrófa vetett véget, mint az látható is a képen, hogy a domb bal oldala szabályosan leszakadt... (még erről: 8212-es hsz). Ugyanakkor a geográfus Sztrabón megjegyzi, hogy Ogügész király idején bekövetkezett áradáskor "Orkhomenos mellett is keletkezett egy szakadék, s elnyelte a Melas folyót". Ezt az áradást az ókori kronográfusok i.e. 2400 és 1800 közé helyezték, ami nagyon régi időkbe vinné a kabirikus barlangot, hisz annak ideje akkor meg kellett előznie Ogügészt, mint ahogy igaz is lehet, hisz a kabirok régebbiek Ogügésznél...
Ha valóban az orkhomenoszi Khariszok templom a látszik a háttérben, úgy a domb is itt lehetetett az ősidőkben. Kapcsolat igazából nincs is közöttük (ami lényeges lenne), de azért érdekes, hogy Louis Charpenier szerint az athanornak vegetációra gyakorolt hatása eléggé ismert volt az alkimista körökben, azaz kapcsolatban állt a magok csirázásával, a fák virágzásával. Ugyanennek voltak az őrei a khariszok, akiknek egyikéről a beavatott Homérosz megjegyezte, hogy Héphaisztosz felesége volt, a kovácsmesteré, aki az égből esett le, s kabirok atyjának tudtak.
[Végül két 19. századi fetmény ami Livadia felől érkezvén mutatja Orkhomenosz citadelláját, amit hosszú történelme során számtalanszor leromboltak, majd újjáépítettek.]
Aztán az Orkhomenoszi domb aljánál (lásd a térépen) Heinrich Schliemann 1880-ban kiásta "Minüasz sírját" vagy "kincseskamráját", ahogy Pauszaniasz nevezte, s ő írta: "Kőből készült, köralakú, a teteje viszonylag tompa csúcsban végződik, és állítólag az egész épületet a leg felső kő tartja össze". Ez egy mükénéi kori tholosz, és nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy az építője a sokkal ősibb "Kabirikus barlangot" próbálta mintázni: a tholosz a domb oldalába épült, azzal szándékosan "összenőve". Belseje kör, és nagy kapu vezet a belső térbe (az első két kép Minüasz sírja, a 3. a Kabirikus barlang):
Trophonius
