Tegyük fel, hogy a fénysebesség 87%-ával ( c * 3^(1/2) / 2)) tudunk haladni (mert ekkor nő pont készeresére az űrhajó tömege, ezt pedig gondolom a motorok még tudják kezelni).
Ha valahogy el tudjuk érni, hogy a gyorsulás végig állandó legyen, és megelégszünk ezzel a sebességgel (csak a példa kedvéért), akkor 1g-vel gyorsulva (amely a mindennapok tapasztalatai szerint még kényelmes) 300-301 nap kell ahhoz, hogy ezt elérjük. Azaz olyan motor kell, amely majdnem két évig folyamatosan tud működni (mert lassulni is kell).
Ha nagyobb gyorsulást akarunk, akkor nem marad más hátra, mint valahogy "tárolni" az embereket. Ja, és az alvás sem jó, mert a gyorsulás káros hatása a szervezet eredeti állagában ettől függetlenül jelentkezik. Max. akkor nem, ha jéggé fagyasztjuk az embereket.
Kedves rev7, végül is a gravitációs tér is egy gyorsulási tér, vagy nem?
A másik dologban persze tökéletesen igazad van, én is tudtam :-), csak egy leegyszeűsített példát vetettem föl. Ezzel együtt azonban, ha megfigyeled a megfogalmazásomat, azt írtam, hogy "önerejéből". Az óriásbolygók gravitációs gyorsító hatását változatlanul nem venném ebbe a kategóriába, mert ez a tehetetlenül mozgó űrszonda számára már egy külső erő.
Neked is helló!
Az első bekezdésben írt eset nem igazán van definiálva. Már most is léteznek űrszondák, amelyek kiléptek a szorosabb értelemben vett Naprendszerből, és a csillagközi térben járnak. Néhány ezer év múlva el fogják érni a legközelebbi csillagok távolságát (nagyságrendileg), noha semmiféle plusz energiát nem fogyasztanak, már csak a tehetetlenségi erő viszi őket tovább a pályájukon... Pontosan mihez kellene ekkora tömeg? Az persze világos, hogy minél jobban közelíti egy test sebessége a fénysebességet, annál nagyobb energiára van szükség a további gyorsításához, ugyanis a fénysebesség, mint határérték elérésekor a tömege végtelen naggyá válna. Ez tényleg cikis.
A második bekezdésben szereplő kérdésre szerintem az a válasz, hogy önmagához képest gyorsul, s a Földtől való eltávolodásnak ehhez nem sok köze lenne a későbbiekben. A speciális relativításelmélet szerint, ha egy inerciarendszerben vagy, nem tudod megállapítani, hogy az "áll", vagy pedig egyenletes sebességgel, egyenes vonalú pályán mozog (mondjuk egy világűrben lévő kabinban vagy, amiből nem is látsz ki). Ha azonban a kabinodban bizonyos dolgok az egyik fal felé esnek, akkor vagy azt hiheted, hogy egy gravitációs térben "állsz", vagy pedig a kabinod gyorsul a fallal ellenkező irányban (végül is az általános relativításelmélet szerint a két dolog azonos). Egy űreszköz csak addig tudja önmaga erejéből növelni a sebességét, amíg jön ki hátul a láng, szóval van tolóerő (hatás-ellenhatás törvénye), s ez igaz lenne akár a galaxishalmazok közötti üres térben is, távol minden közvetlen tömegtől. Ha elfogy az üzemanyag, a gyorsulás megszűnik, de az elért sebesség megmarad. Gyakorlatilag inkább az a kérdés, hogy egy élőlény mekkora gyorsulást bírna ki huzamosabb ideig.
Egy hozzászólás a kémiai rakétával történő utazáshoz: Ha valaki kiszámolja, hogy mennyi üzemanyagra van szükség akár a legközelebbi csillagig, akkor meg fog lepődni: Nagyobb tömeg jön ki, mint az univerzum tömege!
A gyorsulásról: Mihez képest gyorsul az űrhajó?
Pl: A Földtől távolodva csökken a testre ható erő, tehát akkor nagyobb is lehet a gyorsulás? Vagy nem?
Hajtóművek:
Szerintem Rolling véleménye áll a legközelebb a valósághoz, ami a meghajtást illeti.
Nem hiszem, hogy semmi újat nem lehetne már felfedezni ezen a világon, és csak a meglévő dolgaink finomításában kellene elképzelnünk az unalmas jövőt. Szóval szerintem is még csak évek, évtizedek múlva fogják felfedezni a technológiát, amivel lehet valami jó kis utat tervezni. :-))
Egyébként a Newtoni hasonlata is tetszett. Én erre azt szoktam mondani, hogy az egydimenziós pontnak nem lehet megmagyarázni, mi az a 2 dimenziós vonal. Úgyse látja át. Valami ilyesmi szintű áttörés rendszeresen szokott lenni mostanában. ... Kopernikusz... Newton .. gőzgép .. Einstein .. Maxwell .. elektroncső .. tranzisztor és még ki tudja mennyi minden, ami a maga idejében forradalmian új nézőpont volt, és nem a régiek finomítása.
Hosszú utazások valós időben.
Erről nekem is egy régi könyv jut eszembe. Szóval. Innen elindul valaki, és tervei szerint Ő 4 év fedélzeti idő után odaér. Itt mondjuk addig 50 év telt el. Ott van 1-2 évet, mert rövidebb időre minek menne. Nem sok mindent tudunk róla, hisz egyre lassabban és ritkábban érkeznek tőle jelentések, mégha szinte folyton is bejelentkezik, és feltételezzük, hogy halljuk. Ha nem terveztük, hogy hallunk róla, akkor meg minek ment?
Szóval már eltelt 50 év, mire odaért.
De 50 év alatt a földön is sok minden történhet, (ezt mindíg mindenki elfelejti. Addig nem áll meg az idő és a tudomány fejlődése itt sem.) és mondjuk egy forradalmi áttörés keretében megoldódik, de legalábbis sikerül gyorsabb utazást szervezni. Megelőzzük a korábban indulót?
Szegény. Akkor minek áldozta fel a szeretteivel a kapcsolatát, az "életét"? Ennek sem van sokk értelme.
Ráadássul, ha az utána indult hajónál is kitalálnak még újabbat, akkor az az előzőnek is beelőzhet és ez így van mindaddig, míg földi szinkron időben nem sikerül utazni a csillagok között.
A könyvben egyébként egy generációs űrhajó kínjait írták le, és a 3. leszármazottak (több belső háború után, elcsökevényesedve) megérkeztek egy akkorra már virágzó föld kolóniára.
Erre mondja a művelt magyar, hogy a k*va életbe. :-))
Asszem ez alapján látszik, hogy igen csekély információértéke miatt nem sok értelme van a mai eszközök és lehetőségek fényében nekiindulni egy ilyen útnak, hisz az az emberiség számára nagy valószínűséggel semmilyen haszonnal nem bír.
Az egyén persze jól szórakozhat. (Ha a 4g jó szórakozás...)
Szóval, lehet, hogy nem hiperürnek, csillagkapunak vagy teleportációnak fogják hívni, de valahogy meg kell, hogy oldódjon, mert más módon nem igen lehet épeszűen utazni. Vagy csak egy irányba, hiszen minek jöjjön vissza, ha el is mondhatja, mit lát ott, és utána boldogan élhet ott, míg meg nem hal(nak).
Bathazar:
Épp ez a legnagyobb dilemma a csillagközi űrutazással, a Sci-Fi irók többsége ezért is taláta ki a Hiperűrt, meg a társait. Vicces lenne, ha mondjuk Han Solo egy útja után már csak az ük-ükunokáival találhozhatna :)
Tfh sikerul kozel (99.99%) c-vel repkedni a vilagurben. Akkor az urhajosok szempontjabol nemsok ido telik el az utazassal, aminel jobb nekik nem kell. Az hogy kozben a Foldon maskeppen telik az ido, miert erdekelne oket, hiszen bejarhatjak az ismert vilagmindenseget. Idonkent visszamehetnek a Foldre is (Foldi idoszamitas szerint 10000 evente:), de az mar nem az a Fold lesz, hanem valami mas, idegen vilag. Az ilyen vandorok tehat hontalanok lesznek, de cserebe lathatjak a vilagmindenseget es a jovot. Izgalmas perspektiva.
Egy erdekes kerdes: ha nem allnak le sehol nezelodni, es meg mondjuk hibernalast is alkalmaznak, akkor az urhajo oraja szerint akar tobb 100 (10adN?) evig repulhetnek a mindenseg vegtelen tavoli pontjat megcelozva.
De vajon mit talalhatnak? Van-e olyasmi odakint amiert erdemes elszakadni itthonrol? Ha van akkor jo, de ha nincs azt honnan tudhatjuk? Hiszen amig valaki vissza nem jelenti, hogy erdemes utazni, addig nincs tampontunk, de a visszajelentesek csak a tavoli jovoben varhatok. Lehet, hogy csak kietlen, elettelen kozmosz var rank.
... bocs megszaladt a billentyuzetem
Bal
Tetszett ez az összefoglaló, már gondolkodtam rajta én is, hogy írok a meghajtásról, de megelőztél. Én az egyes ember számára is értelmes csillagközi utazás megvalósításához az 5. pontban felsorolt anyag-antianyag hajtóművet tartom a legelfogadhatóbbnak, s meggyőződésem, hogy valóban meg lehet majd csinálni. A kétféle anyag fúziójából eredő hatalmas energia (lényegében az E=mc2 alapján) semmilyen más fizikai folyamatból nem nyerhető. Az antianyagot, ha "fáradságos munkával" sikerülne elég nagy tömegben létrehozni, nyilvánvalóan csak vákuumban lebegtetve lehetne tárolni, s talán elektromágneses mezők szorításában egyben tartani, hogy ne érintkezzen egy közönséges anyagból készült tartály falával. Ebből az anyagcsomóból csak annyit lehetne egy fúziós kamrába átengedni, ami szabályozott módon biztosítaná egy ilyen motor működését, az energianyaláb kibocsátását a megfelelő irányban.
De az is lehet, hogy az igazi megoldás valami olyasmi lesz, amiről ma még sejtelmünk sincs, mint ahogy például Galileinek a rádióhullámokról, vagy Newtonnak a fekete lyukakról.
En mas oldalrol kozelitenem meg a kerdest :
A gen- nano- es informaciotechnologia eredmenyeirol szolo hiradasok nyoman gyokeret vert bennem a meggyozodes, hogy mar kozottunk elnek az elso olyan emberek, akik termeszetes uton soha nem fognak meghalni. Nem azt allitom, hogy mar rendelkeznek ezzel a tulajdonsaggal, de szerintem 20-30 even belul, akinek elegendo penze lesz, az megvasarolhatja a halhatatlansagot.
Namarmost, az ilyen emberek kozott is lesznek kalandvagyok, s az o szamukra a utazas idodimenzioi semmilyen gatat nem fognak jelenteni. Szerintem, ha csak ki nem derul, hogy a hiperter tenyleg letezik, es lehet benne utazni, ezek a halhatatlanok lesznek a kozmosz felfedezoi.
A meghajtásról még nem esett szó, így leírnám, az általam ismert megoldásokat, aztán vitázhatunk erről is :)
1. Kémiai rakétahajtómüvek: Még a bolygóközi utazásban sincs igazán jövöje, rengeteg üzemanyag kellene mégcsak egy sima Mars utazáshoz is.
2. Ion hajtómű: Egyszerű szerkezet, nagy energiaigény (az Ion hajtóművel ellátott űrhajó tervek többsége atomreaktorral oldja meg ezt a gondot), maga a hajtómű nem bocsát ki káros sugárzást (vagyis nem kell mindenféle sugárpajzs), viszont relativ kis tolóerő. Bolygóközi utazásra tökéletes, de ezzel (egy terv szerinti hajó, amely 3000 tonnás) is jó 900 év kellene a 4,3 fényévnyi utazáshoz....
3. Atomrakéta: Problémás megoldás, nem kis mértékben a radioaktiv sugárzás miatt. A várható hatásfok is csak bolygóközi utazáshoz lehet elég.
4. Fúziós hajtómű: Talán a legigéretesebb terv a bolygóközi utazáshoz, egy bolygóközi űrhajó terv szerint 600 évbe, egy speciális (nagyon rossz hatásfokú, 50,000 egyszerhasználatos "tojás-hajtóművel" meghajtott) űrhajóval mintegy 50 évbe tellene a 4,3 fényéves út. (Figyelem, csak az odaút!)
5. Foton-rakéta: Az anyag-antianyag elven működő hajó ha nem is érheti el a fénysebességet, de jelentősen megközelitheti. A bökkenő csak az, hogy tudtom szerint eddig nanoszekundumban lehet mérni azt az időt, ameddig sikerült antianyagot "tárolni", valamint rendkivül energiaigényes a létrehozása.
6. "Féreg-lyuk": Egy olyan feketelyuk amely nem önmagába omlik, hanem 2 pont között egyfajta alagutat képez, kérdés mi képes átjutni rajta, illetve hogy eggyáltalán létezik-e ilyen?
7. Hiperűr: Nos, mig a Férg-lyuk elméletnek legalább van némi tudományos alapja (ha mégoly laibis is), addig a hiperűr inkáb csak a Sci-fi írók képzeletében létezik.
Van egy pár érdekes infóm erről a témárol persze mindenféle ismeretgerjesztő forrásbol.
Először egy reakció chris7 gyorsanforgó-csillag elméletére: Ha jól értem ez uaz. a probléma mint a majdnem fenysebességgel haladó űrhajóról kilőtt puskagolyó. A hajón lévő számára ez rendes "puskagolyó" sebességgel halad de a külső szemlélő (ha létezne ilyen) azt látná, hogy a hajón levő fickóhoz kápest a golyó csak k**va lassan repül (lassan telik a hajón az idő). Ez a relativitás:-).
Más: Azt csiripelik a verebek, hogy a Relativitáselmélet nem tiltja meg a fenysebességnél gyorsabb utazást csak a pont fénysebességgel valót. Azaz ha sikerülne gyorsuláskor átugrani a fénysebességet akkor lehetne menni mmint a meszes. Ez persze elvi lehetetlenség.
Megint más: Egy Holland matematikus kigondolt egy elméletet mely szerint lehet olyan térbuborékot létrehozni ami a normál térhez képest gyorsabban halad mint a fény viszont benne is hasonló módon telik az idő mint rajta kívül. Az egyetlen gáz a dologgal, hogy számításai szerint az Univerzum összes energiája sem lenne elég egy ilyen buborék létrehozásához. DE!! Azóta egy másik matematikus bebizonyította, hogy nem kell olyan sok energia. Azert igy sem keves de az mar "biztos", hogy az univerzum összenergiája elég lenne.
Szoval egyáltalán nem biztos, hogy valaha el bírjuk hagyni a naprendszert!
Kicsit offtopic:
Azoknak pedig, akik abban reménykednek, hogy a túlnépesedést a jónép Marsra, Alpha Centaurira,vagy mittoméhova való kitelepítésével meg lehet oldani, azt üzenem, hogy már most évente 90-100 millió embert kéne kipaterolni a földről csak ahoz, hogy szinten tartsuk a népességet.
ennyi.
Az úrhajósok számára is fantasztikus lehetőségek nyilnának meg, ha sikerülne a fény sebességével haladni. A távolságok hihetetlenül megrövidülnének a számukra.Mondjuk űrhajójának sebessége 10m/s-al nő ezt a gyorsulást el lehet viselni. 4 év fedélzeti idő után - tahát míg az űrhajós 4 évet öregszik - a Földön 27 év tellik el.Ez alatt az idő alatt el lehet érni a Földtől 26 fényévre levő Vegát ( mint Jodie Foster :)) ).
Ez lehetséges, hiszen a 26 fényévnyi távolság erősen megrövidül, csakúgy mint efy müon útja a Földig. 8 év fedélzeti idő alatt a Földön 1500 (!) év tellik el, az űrhajó ezalatt a Földtől 1500 fényévre levő Deneb csillaghoz juthat el.
ha a Földön az űrhajós összes ismerőse meghalt akkor valószínűleg már rá sem nagyon emlékeznek.
Na szerintem azért ez magáért beszél hiába érünk el egy űrhajóval a Vegára mondjuk, addig itt eltellik 27 év oda 27 év vissza + az ott tartózkodás ( mondjuk az nem változik, mert ott nem haladnak fénysebességgel ), tahát sajnos ennek nagy értéke nem van.
Latom Immortalitas Te egy Sci-Fi iro vagy (a bemutatkozasodbol). Szerintem nyugodtan hagyatkozz csak a kollegaid irasaira, e temarol annal tobbet, jobbat itt sem fogsz megtudni, sot.
Mindenki torodjon bele (vagy eppen ujjongjon rajta), az ember marpedig meg fogja hoditani a Galaxist (hacsak bele nem pottyant a levesbe egy-ket jol kepzett zold emberke), es meg talan a tovabbiakra is esellyel palyazik. Hogy pontosan hogyan, hol, merre, meddig, azt meg ugysem lehet meg tudni. Az expanzio termeszetes, es szuksegszeru velejaroja egy (a vak, cel, es gondviseles nelkuli vilagba vetett) civilizacio fejlodesenek. Ha ez nem igy lenne, akkor mar most nyugodtan hozza is kezdhetnenk a kihalashoz.
OK, ezek szerint nem eléggé figyelmesen olvastam az írásodat. Annyit a mentségemre, hogy noha rengeteg Lem-et olvastam, mint jeleztem, ez nem ugrik be, így kicsi a valószínűsége - mivel nincs meg -, hogy meg tudjam szerezni, s eredetiben elolvasni.
Én egyébként nem állítottam, hogy a részecske le fog lassulni, csak burkoltan annyit, hogy semmi oka sincs arra, hogy tovább növelje a sebességét.
Lényegében meg fogja tartani. Ha ez a sebesség túlhaladja az égitestre vonatkozó ún. szökési sebességet, akkor elhagyja a csillag környezetét, ha ennél kevesebb, akkor valamilyen pályán keringeni fog körülötte.
Kár volt ilyen hosszan fejtegetned az ötlet képtelenségét. A beírt szövegem első felének semmi köze a másodikhoz. Az utazás, amelyről Lem írt egész másképp zajlott le, sokkal precízebben van leírva és ezerszer bonyolultabban, ezért mondtam, hogy a könyvet kell elolvasni mert én itt nem tudom olyan jól leírni (nem is emlékszem pontosan mindenre). Annak a részecskés elméletnek semmi köze az egészhez, csak az is szerepelt a könyvben és kész. Egyébként értem a magyarázatodat amely szerint minél távolabb van egy részecske egy ilyen csillagtól, annál lassabban kering körülötte. Amit nem értek benne csak annyi, hogy ha feltételezzük az esetet amit leírtam, akkor a csillag felületén már közel fénysebességgel forgó részecske forgása a csillagtól távolodva mitől lassulna le ? Nincs ami csökkentse a kezdősebességét. Persze lehet, hogy erre az esetre nem érvényes az egyszerű logika.
Ennek a gondolatkísérletnek a végkövetkeztetése csak akkor lehetne igaz, ha a részecske egy (egyre jobban kinyúló) szilárd "nyéllel" lenne a csillaghoz rögzítve. Az égitestek egymás körüli szabad keringésére az a jellemző, hogy minél távolabb van egy test az anyacsillagától, vagy bolygójától, annál kisebb sebességgel halad a pályáján. A gravitációs erőtér ugyanis a központig tömegtől kifelé haladva a távolság négyzetével fordított arányban csökken, ezért a távolabb levő testet (részecskét) már nem kényszeríti olyan gyorsulásra, mint a közelében. Vagyis pl. a Naprendszer sem úgy viselkedik, mint egy kocsikerék (nem szilárd testként), a leggyorsabban a legbelső bolygó, a Merkur halad a pályáján, a leglassabban pedig a Plútó.
Sajnos, Lemnek erre a könyvére nem emlékszem, de valószínűleg a következőkre gondolhatott: ha egy expedíció le tudna szállni egy ilyen égitest valamelyik sarkán (északi v. déli), amelynek a közvetlen vidéke viszonylag még lassabban jár, majd fokozatosan az egyenlítő felé venné útját, ezzel érve el, hogy "felpörögjön" a kívánt sebességre, s azután valamilyen módon el tudna szakadni az égitesttől, akkor már ezzel a fényközeli sebességgel haladna tovább.
Kár, hogy az egész ötlet képtelenség. Nincsenek ilyen égitestek. A leggyorsabban forgó csillagok a pulzárok, de ezek egyenlítői sebessége is legfeljebb 2-3 ezer km másodpercenként. Másrészt, hogy a centrifugális erő ne repítse szét a csillagot, csaknem végtelenül sűrűnek kellene lennie. Akkor viszont a sarkokon leszálló űrhajó nemhogy palacsintává, hanem csak egy elemi részecske-hártyává lapulna. Ha viszont "beljebb" akarna leszállni és talajt fogni, akkor már eleve rendelkeznie kellene egy ilyen óriási sebességgel. Hát akkor?
Ajánlom a társaságnak elolvasásra a következő művet:
Stanislaw Lem: Fiasko (A Kudarc címen jelent meg magyarul)
Ebben ugyanis van egy igen pontosan elmagyarázott és alkalmazott ötlet a csillagközi utazásra, melynek eredményeképpen az utazók mind a saját, mind az itthonmaradtak szempontjából csak néhány évig vannak távol és mégis viszonylag sok fényévnyi távolságra jutnak el (a fénysebességnél kisebb tempóval). Én többször olvastam és ugyan nem vagyok fizikus, de szerintem Lem semmi olyasmi magyarázatot és ötletet nem használt a könyvben, amiket már elvben ne ismernénk. A gyakorlati megvalósításhoz még hiányzik egy-két "apróság", de azok sem megvalósíthatatlanok. A generációs űrhajók mellett ez az ötlet az egyetlen amely mindenféle sokadik dimenzió vagy népszerű néven hipertér alkalmazása nélkül lát megoldást erre a problémára. Természetesen kötve van a megoldás bizonyos csillagászati feltételekhez, de mégiscsak valami a nagy semmihez képest.
Ha valaki már olvasta a könyvet és ismeri a témát, akkor bocsi a sok papolásért.
Még egy dolgot azért leírnék a könyvből. Lem szerint (ki tudja igaza van-e, annyit tudok, hogy nem csak fantáziája van hanem tudása is) léteznek csillagok, amelyeknek saját maguk körüli forgási sebessége az egyenlítőjüknél megközelíti a fénysebességet. Ő azt a kérdést tette fel, hogy mi történik ha egy részecske egy ilyen csillag egyenlítőjéről leszakad és távolodik a csillagtól megtartva az addigi "fordulatszámot" is. Ez a bizonyos részecske ugyebár a csillagtól távolodva egyre nagyobb köröket tesz meg ugyanannyi idő alatt és mivel a kezdeti sebessége is közel fénysebesség volt, valószínűsíthető, hogy egy idő után a tér egyes szakaszait a fénynél nagyobb sebességgel szeli át. Nem tudom mennyi valóságalapja lehet ennek a kis gondolatkísérletnek, de érdekes.
Igazad van, a gyorsulás és lassulás az utazásnak egy kellemetlen és hosszú szakasza lenne. Valóban nem számoltam utána, de alighanem nagyon hosszú, mert szerintem hosszú távon már a 2 g is elég ócska lehet. Hacsak fel nem fedezik addig (amire megtaláljuk az ilyen sebességek eléréséhez szükséges energiaforrást) az antigravitáció alkalmazását. Egy ennél egyszerűbb lehetőség talán az, hogy a gyorsulási időszakaszokat valamiféle folyadékban kell eltölteni (esetleg alvó állapotban), s akkor még az 5 g is elviselhető lehet. Hetven nap pedig egy ilyen hosszú úton nem jelentős. Most csak a Marsra többszáz napig tart(ana) az út a jelenlegi technikával megvalósítható pályákon.
Na jo. Szoval beulni egy konzervosdobozba (a mai vilag urhajoi) igy nehez. Mit gondoltok lehetseges lenne e az embert atalakitani energiava (helyesebben a tervrajzat elektromagnetikus hullamok formajaban elkuldeni) lehetseges lesz valaha? Anyag transport (lasd a 'Legy' cimu horror film. A horor filmekben persze mindig hiba csuszik a szamitasba.) lehetseges lesz valaha? Elolenyekre is?
Rolling : az urhajoban utazoknak lenne igen nehez dolguk, mert az ember jo ha 5-6 g-t (foldi gyorsulast) bir el. Mar a 4 g se tul kellemes, tehat igen nehez lesz fenysebessegre felgyorsitani valakit, most eltekintve a technikai reszletektol. Erdemes lenne kiszamitani mennyi ideig tartana csak a gyorsitas. (En 5 g-nel olyan 70 napot szamoltam.)
- Nem keverem, az átjárható fekete lyuk = féreglyuk. Az egyszerű fekete lyuk önmagába zárt képződmény, amely, noha kívül van a mi fizikai világunkon, nem vezet sehová. A féreglyuk viszont olyan képződmény, amelynek mindkét nyílásánál egy-egy fekete lyuk (téridő szingularitás) található.
- A második bekezdés állításait igazán nem értem. Ha egy tárgy fénysebességgel mozog, akkor egy 4,3 fényévre lévő célpontot 4,3 év alatt ér el - mégpedig éppen a külső szemlélő számára. Az űrhajóban tartózkodó emberek számára azonban - persze a sebességtől függően - ez az idő esetleg csak néhány hónapnak, hétnek vagy akár napnak tűnne (vagyis az ilyen sebességre gyorsuló emberek lassabban öregednek), azaz éppen fordítva működik a dolog, mint ahogyan írtad. A Visszatérésben leírt időeffektus esete egy olyan utazásra igaz, amelynek során az űrhajós valóban nagyon messzire repül (pl. száz fényévnyire), s mondjuk az utazás alatt a csillaghajó órája szerint csak 5 év telik el, de a Földön 200.
- Igazad van, a sci-fi egyik kedvenc témája a generációs csillagközi utazás. Az általam ismertetett változatot többek között Lem is megírta (A Magellán-felhő).
Hát igen a féreglyukak ( wormhole ) meg ilyenek nem ártanának, bár azt hiszem a fekete lyuk más szerintem keverted, bár nem vagyok egy csúcsfizikus.
Az igaz, hogy a legközelebbi csillag közel van, de mint tudjuk a fénysebességgel haladó űrhajóban az idő teljesen máshogy tellik mint a Földön és ezért visszatérésükkor tényleg az lesz, amit én mondtam. Ők igaz, hogy csak 8-10 évet öregednének, de e Földön a helyzet más lenne (lásd: Stanislaw Lem: Visszatérés ).
A generációs űrhajók ötlete is jó, de ennek a fejlettebb változata is meg van már írva sci-fiben az pedig a Randevú a Rámával ( Arthur C.Clarke ), ahol egy űrhajó elindul és magában hordozza egy faj teljes evolúcióját a kezdetektől a kiteljesedésig.
Hozzászólásodnak azzal a részével egyetértek, miszerint a nagyon távoli csillagokat (pláne tejútrendszereket) a mai ismereteink szerinti fizika alkalmazásával nem lehet elérni, vagy nincs értelme az egyén szempontjából.
Az azonban tévedés, hogy a közeli csillagokról ne lehetne visszatérni mondjuk még a Földön maradt hozzátartozók életében, feltéve, ha sikerülne fényközeli sebességgel utazni. A hozzánk legközelebbi csillag ugyanis csak kb. 4,3 fényévnyire van (ez a Proxima Centauri, az Alfa és Béta Centauri hármas rendszer egyik tagja). Ezt az utat ilyen sebességgel még a gyorsító, majd lassító szakaszok figyelembe vételével is meg lehetne járni.
Léteznek olyan elképzelések is (ha ekkora sebességet nem lehet elérni), amelyek felvetik az ún. generációs űrhajók lehetőségét. Ezek hatalmas, teljesen önellátó monstrumok volnának, amelyekben több emberi generáció élné le az életét, s csak az ük-ükunokák jutnának el a célhoz. Kérdés, hogy ezt a formát vállalnák-e az elindulók, persze egy-egy szektáról el lehet képzelni... Az ilyen utak azonban szerintem kivétel nélkül tragédiába fulladnának.
Szóval a Csillagkapu (esetleg egy átjárható fekete lyuk) ötlet jó volt, de hátha megvalósítjuk egyszer. De akkor már a Világegyetemről is más képünk lesz, mint most.
Reménykedjünk abban, hogy valahol még el van temetve egy Csillagkapu bolygónkon és voltak olyan okosak, hogy máshova is telepítsenek ezekből a Galaxisban ( opcionálisan azon kívül is ) .))
Félre a tréfát, fizikai ismereteim szerint ( melyek azért nem falrengetőek, de vannak ) jelenleg a fény sebességénél gyorsabbat nem ismerünk és ha jól tudom a fényen kívül hasonló azt nem megközelítő, de azt majdnem elérő sebességet csak a müon néven ismert részecskék képesek elérni, de ők is csak 1,5 mikroszekundumig ( mely létezésük hosszával is megegyezik ). Egyébiránt a csillagok közötti utazás még a fény sebességével is értelmezhetetlen tekintve, hogy a visszatérő űrhajósok a legközelebbi csillagtól számítva is megérkezésük idején már olyan emberrel nem találkozhatnának, aki még élt az ő indulásukkor.
Amíg pedig tényleg valami más űrutazáshoz gyakorlatilag felhasználható elmélet nem születik ( és mint mondottam, bár nem vagyok profi, de ilyenről sosem hallottam ) addig ez sajnos nem megvalósítható.
Egyébként meg, ne várjuk azt, hogy ez a közeljövőben bármikor is bekövetkezhetne ( közeljövő, nagyobb/egyenlő 100 év ), tekintve, hogy az utóbbi hónapokban a NASA-nak két esetben még a Marsot sem sikerült elérnie ( jó elérnie igen, de gondolom űrhajósok esetén vissza is kéne azoknak jönni, nem ott kempingezni évekig, vagy ott eltűnni vagy csak ott úgy oda leesni ).
Szerintem, ha nem pusztulunk ki idő elött, akkor igen. Persze "fénynél lassabb" technológiával nem, de ha van olyan, hogy hipertér vagy valami hasonló akkor...
Kepes lesz e valaha az emberiseg meghoditani a kozmoszt. Hosszu tavu 100 000 fenyevnyi csillagok kozti utazas lehetseges lesz e valaha? Mikor? Hogyan? Nyitott forum.
