Miért, milyen tapasztalataid vannak? Hosszú távon én sem ajánlanám. Ha csak annyi, hogy egy öngyilkosjelölt inkább itt vált pár szót ahelyett, hogy megöngyilkolná magát, akkor megéri. Vagy csak kiírja a bánatát, még ha nem is válaszol rá senki, feszültség-levezetés gyanánt. Mi bajod ezzel a szóval?
Van valami iróniája annak, hogy jön valaki egy fórumra ismeretlenül tanácsokat osztogatni, és a tanács lényege az, hogy ne fogadjuk meg a fórumokon ismeretlenül osztogatott tanácsokat :D
Ablakunkhoz estenként mért Sompolyog? Vettem észre, hányadán van A dolog. Más szemében ő a szálkát Megleli, S az övében a gerendát Feledi.
Egy valamit nagyon bánok, h amikor szarban voltam, ezekhez hasonló fórumokat olvasgattam, kiutat keresve. Senkinek nem javasolnám, tanácsolnám ezt. De hajrá, csak így tovább!!! Elnézést a közbeszólásért.
Minden jót. Remélem a való életben nem csak fikázni szoktad az embereket, mert ha igen, akkor lehet, hogy még visszajössz a "magány és fájdalom" fórumra...
Egy heroin-függő is olyan szép érzéseket él meg, amit a heroin nélkül soha. De vajon ez azt jelenti, hogy teljesen rendben van a heroin-függőség?
Köszönöm, hogy törődsz velem, keresem is az akolmeleget, de közben azért szívesen megérteném azt is, hogy te miért nem...?
Mint írtam, a regényben is jön egy idegen, és beleszól szegény farkas életébe, sőt felháborító módon szófogadást követel:
"De ez a lány abban a pillanatban valahogy úgy bánt velem, hogy jólesett, és azóta is mindig kedves volt hozzám. Mindig a kellő mértékben kímélt és gúnyolódott rajtam. Rendelt egy szendvicset, aztán rám parancsolt, hogy egyem meg. Töltött és figyelmeztetett, hogy lassan igyak egy kortyot. Végül megdicsért, amiért szót fogadtam. – Derék fiú vagy – biztatott –, nem törsz borsot az orrom alá. Fogadni mernék, hogy régóta nem fogadsz szót senkinek sem. – Eltalálta, megnyerte a fogadást. De miből jött rá? – Nem volt nehéz kitalálni. Az engedelmesség olyan, mint az evés vagy az ivás. Ha sokáig koplal az ember, mindenét odaadná egy falatért. Ugye, szívesen szót fogadsz nekem?"
Te tényleg feszültséglevezetésnek hívod, amiket ide írogatsz?? Azt hiszem, mást takar számodra a fogalom... Én nem használom erre a fórumokat, sőt másra sem. De neked akkor hajrá, csak így tovább, ha használ :-D
Érdekesség, hogy ebben is van egy "nem hagyományos" terápia, egy elképesztően bölcs és empatikus kurva jelenik meg az öngyilkosságon gondolkodó farkas életében, hősünknek pedig a segítségével "sikerül elszakadnia a kiüresedett és megcsontosodott értékrendszertől, kitombolja elrejtett és elfojtott érzékiségét, feltárja és újrarendezi énje milliónyi bábuját, s lemond az öngyilkosságról", hogy a nagytudású Horváth Gézát idézzem az Utószóból.
Miért, te hogyan jöttél ki a szarból, ha nem netes tanácsok segítségével, talán egy mágikus kurva segített? :)
Virtuális terapeuta, mivel a pusztai farkas egy regényhős. Nem lehet neki valós terapeutája, ugye.
Nincsenek már különösebb elvárásaim a fórummal kapcsolatban. Ettől biztos nem várok megoldást. Ez csak arra jó, hogy időnként oldja a feszültséget.
Néha olvasgattam a hsz-eiteket, és elgondolkodtam, h mi értelme van annak, amit írtok. Azután rájöttem, h megint a régi hibámba estem, és próbáltam más helyett gondolkozni, amit már régóta nem teszek. Egyébként meg semmi közöm hozzá, ti biztos tudjátok, h mi az értelme, a ti dolgotok. A virtuális terapeutáról meg csak annyit, h sztem kitörölheted vele a s...., kb. annyit ér, mint a a virtuális segítség, a netes, pszichés problémákra létrehozott fórumok, sz....t sem, senkinek nem segít kijönni a sz...ból, hanem csak tapicskolni benne. Sztem. Számomra érthetetlen az is, aki ismeretlen, arctalan, névtelenektől komolyabb pszichés problémákkal, gyógyszerekkel kapcsolatosan tanácsot kér és fogad el, de mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.
Ha elképzelhetnék egy virtuális terapeutát a pusztai farkas mellé, az biztosan olyanokat mondana neki, hogy ne sanyargassa magát a múlt miatt, mert a magány által is gazdagabb lett, ez az ő része, nem tudott volna máshogy működni, mint ahogy a természete szerint működött. Ja, és most változtatni akar? Tényleg? Akkor nézzük meg, mit tehetünk ennek érdekében, fölösleges sopánkodás nélkül.
Szerintem teljesen rendben van. Olyan szép érzéseket élt meg, amit magány nélkül soha. Ha neked ez nem jön be, akkor keresd az akolmeleget, nem kell egyformának lenni.
A regény főszereplője az én értelmezésem szerint nem döntést hozott a függetlenségről, hanem csak tapasztalta fiatalkorában, hogy a magány egyfajta (hosszú távon veszélyes) megkönnyebbüléssel járhat annak, aki úgy érzi, hogy nem igazán illeszkedik be az emberek közé. Például itt látszik, hogy mire gondolok:
"eszembe jutott elfeledett ifjúságom – mennyire szerettem a sötét, ködös, késő őszi és téli estéket, mohón és mámorittasan szívtam magamba a magány és búskomorság hangulatait, midőn éjszakákon át kabátomba burkolózva, esőben és hóban jártam a zord, kopár természetet, már akkor is magányosan, ám mélységes élvezettel, versekkel telve, melyeket később kamrámban, ágyam peremén ülve, lámpafénynél lejegyeztem!"
Persze lehet, hogy te egészen más dolgot nevezel itt magánynak, lehet hogy csak a párkapcsolat hiányát...
A mazochizmust arra értettem, hogy hozott egy döntést a függetlenségről, és utána mégis emiatt nyígik. Ez még nem azt jelenti, hogy valóban változtatni akar.
Ezzel nem mondtál újat, nyilván szükség van autonómiára és kötődésre.
Nincsenek egyszerű válaszaim az élet kérdéseire, de azt gondolom, hogy valószínűleg minden jóból megárt a sok. És hogy az ember egy olyan lény, akit nem feltétlenül az tesz boldoggá, ha megkapja azt, amire vágyik: az alkoholista vágyik az alkoholra, de nem mazochista, ha mégis inkább leszokna.
Az embernek szükséglete az autonómia is, és a kötődés is. Legalábbis a legtöbb embernek. Lehet, hogy neked speciel nincs szükséged kötődésre. De az is lehet, hogy időnként azért szükséged lenne, és csak arra reagálsz, hogy az eddigi kapcsolataid nem voltak nagyon boldogítóak.
Ez egy 50-es pasi, ha jól emlékszem, tegyük fel, nem tudja már megtenni azt a 20 km-t, vagy más módon "lakott területre" érni. Ez inkább mazochizmus, hiszen ezt akarta, a függetlenséget. Az, hogy élvezi-e, már csak rajta múlik. Mindennek van sötét oldala, amitől időnként törvényszerűen szenvedünk. A párkapcsolatnak is. Robin Williams a társas magány miatt lett öngyilkos...
És, rosszul tette a pusztai farkas, hogy a függetlenséget választotta? Szerinted?
Ha évekbe, évtizedekbe került, amíg elzárta magát, akkor abból nem lehet varázsütésre intim kapcsolatokat létesíteni. Ez olyan, mintha haladnék 20 km-t a vadonban, aztán rájönnék, hogy vissza akarok menni, de 1 km után már azt várnám, hogy lakott területre érjek. Kb. lehetetlen.
"Az történt vele is, mint bárki mással; amit legbensőbb ösztöneivel makacsul keresett és kívánt, azt ki is vívta, csakhogy olyan mértékben, amelyet az ember már képtelen elviselni. Eleinte álma volt, boldogsága, aztán keserű sorsa lett. A hatalmon lévő a hatalomba pusztul bele, a pénzember a pénzébe, a szolgalelkű a szolgaságba, az élvhajhász az élvezetekbe. így pusztult bele a pusztai farkas a függetlenségbe. Elérte célját, egyre függetlenebb lett, nem parancsolt neki senki, nem függött senkitől, szabadon, egyedül rendelkezett önmagával. Mert minden erős ember csalhatatlanul eléri, amit igaz ösztönei parancsára követ. A megszerzett szabadság közepette azonban Harry rádöbbent, hogy ez a szabadság nem más, mint a halál; magára maradt, a világ félelmetesen békén hagyta, immár semmi köze az emberekhez, sőt önmagához sem, lassan megfullad a kapcsolattalanság és elmagányosodás egyre ritkább levegőjében. Most már nem vágyott egyedüllétre és függetlenségre, de ez vált a sorsává, magányra ítéltetett, a varázsige visszavonhatatlanul beteljesedett, nem segíthetett semmi, hiába tárta szét karját vágyakozva, jó szándékkal, hiába vállalta volna a kötődést és a közösséget: magára maradt. Nem mintha gyűlölték avagy kerülték volna. Ellenkezőleg, voltak barátai, sokan kedvelték. De mindenütt csak rokonszenvvel, nyájassággal találkozott, meghívták, megajándékozták néha, kedves leveleket írogattak neki, de igazán közel senki sem került hozzá, kötődés nem alakult ki, senki sem volt hajlandó és képes osztozni életében. A magányosok levegője, dermedt atmoszféra vette körül. A külvilág tovasiklott, a kapcsolatok megszakadtak, és semmiféle akarat vagy vágy nem szakíthatta át ezt a burkot"
"az egyedüllét önmagában nem tud fájni" szerintem helyettesítsd be valamilyen számodra semleges szinonimával, ha már annyira bele akarsz kötni, bár így is egyértelmű. Beindul a magány-egyedüllét (ki)oktató program a fejedben, és addig nem nyugszol le, amíg fut.
Én az épp aktuális státuszra gondoltam. Abból, hogy egyedül mész nem következik az, hogy magányos vagy, ellenben a legnagyobb vidám társaságban is lehetsz magányos.
Ezért próbálom tisztázni a konkrét helyzeted, mert úgy valós értelmet és értelmezési lehetőséget
"Meggyőződésem, hogy az egyedüllét önmagában nem tud fájni,"
"vannak olyanok, akik folyamatosan emlékeztetnek rá, ne legyél te olyan felszabadult, hisz egyedül vagy. Ha sokat hallgatod, akkor garantáltan fájni fog. Nem a magány, hanem az emberek hülyesége. :) "
Még mindig nem tisztáztuk, hogy csak simán kevered-e a fogalmakat, vagy nem tudod eldönteni,
hogy egyedül vagy, magányos vagy, vagy egyedül is vagy meg magányos is?
Nem lehet, hogy õszintén sajnálkoznak? Mint pl. ahogy a fogyatékkal élõket szokták általában sajnálni. Egyáltalán, számít az, ami a másiknak számít, neked nem?
Ráadásul, még azt is hiszik, hogy õk tudják mindenrõl a tutit, nem ismerik fel, hogy
te tudod mindenrõl a tutit és ez diszkomfort érzést okoz neked?
Van-e egyetlen "igaz" tuti, vagy megoszlanak a tutiságok a több milliárd idegesítõ(nek vélt) fajtársak között? Van-e értelme kritizálni az általában jószándékkal javaslatot tévõ tojótyúkokat, vagy egybõl lõni kéne?
