Aki szeretne Bordács Attilától végső búcsút venni, Április 30-án 3/4 11-kor az Új Köztemetőben (Kőbánya) a Ravatalozóban teheti meg. A családja kérése, hogy mindenki csak egy szál virágot hozzon! Nem Budapesten lesz temetve és a virágokat nem tudják elszállítani! A család köszöni azt a szeretetet amit tőletek kapott!
Most nézem, hogy Gergő ide nem rakta be, pedig aktuális lehetne...
Szóval indult egy gitárosversenyen, ahol a sok rockerrel ellentétben blues és country gitározást művel. Ha tetszik valakinek, akkor szavazhat rá, véleményezhet youtube-on, stb.
Van egy Notting Hillbillies (semmi cím...), egy Garth Brooks (Fresh Horses) és egy Kathy Mattea (Walking away a winner) kazettám is, gondolom, ezeket is a 90-esekben vettem.
Na jó, erőt vettem magamon, bekalapálom a történetet, hogy miért kell nevetnem mai napig az Öregemberen.
Tudni kell, hogy: 1. nagy country rajongó volnék (ugye), de a rádióhallgatást nagyon utálom, leszűkítettem a 70-es évek Rádiókabaréjára - tehát a rádió olyan, mintha nem is lenne.
2. No meg amit a legjobban utálok, az útközben megállni akármiért is, ha autózom.
3. Max. 110-el szeretek menni, mert zajhiányra optimalizálom az időtöltést.
Műszaki vizsga miatt kipakoltam a szolgálati autóból mindent, oszt másnap meg elfelejtettem bepakolni, és elindultam a Varnyú Countryval a fővárosból Sátoraljaújhelyig. Kínomban vagy 12x végighallgattam, és emiatt eléggé kiszerettem belőle, mire odaértem.
Aztén egy negyed év múlva autómosás miatt pakoltam ki és siettemben csak behánytam mindent a csomagtartóba utána, a kazettákat is. És elindultam Miskolcra... Nyúlok a fóti kivezető szakaszon a kazettákért, sehol - hátul vannak. Nyomok egyet a magnóból kilógó kazettán... Sejthetitek. :))))
Elindultam a 2010-s új gitárversenyen, és a szavazásban kérem a segítségetek: http://www.ujgitaros.hu/ ezen az oldalon a főoldalon rögtön ott vagyok a jelentkezők közt, mindössze annyit kell tenni, hogy megnézitek a videóm (Szabó Gergely (Gergő) ) blues,country medley). Itt a videó youtube linkje, ezt meg légyszíves a nézettség miatt nézzétek meg:
Az egykori tagokból sokan már BP-en élnek, zenélnek country és egyéb zenéket is. A most már csak hajdani Blue Timers (ma Bluebirds) vagy épp a 100 folk celsiusban található belőlük pl.
Van egy rettenetesen gagyinak kinéző music casette négyesem, mivel ZAIKS van ráírva, gondolom, lengyel. De még azon belül is kalóz lehet (a módszerváltás utáni pezsgő érdi piacon vettem egyszer bagóért). Viszont az egyiken van az egyetlen Me and Bobby McGee interpretáció, amire valaha is azt éreztem, hogy a szöveg tartalmához van igazítva az előadás. Sem Janis Joplin, sem Kenny Rogers, sem (most fedeztem fel, hogy ki ő) Sleepy LaBeef nem volt jó valahogy. Az írás szerint Blue River Connection nevű együttes adja elő, akikről a neten sem lehet többet tudni, mint azt, hogy alighanem inkább Európában voltak népszerűbbek. Itt van róluk szó: http://unclegil.blogspot.com/2009/05/whoopee-ti-yi-yo.html
Olvasom egy 1993-as, magyar kiadású kazettán (A truckload of Country and Folk), hogy Mark Dearborn, hazánkban élő amerikai, akivel valamelyik John Bull-ban lehetett találkozni... Őróla is van a magyar nyelvű neten két-három említés. Az Agentum vállalat, ami kiadta, még létezik. (Az Agentum a Thermo King magyarországi forgalmazója, és a kazetta első dala is a Thermo Kingről szól, ez volt az ürügy a kiadásra.)
Van egy Muzsay András: A hobók altatódala és egy 100FolkCelsius:(nem) Csak felnőtteknek is, ezek is a 1992 körül fogantak.
Most eszembe jutott, volt még egy Varjú Country (?) is, aminek az első számán sokat nevettem, valami Öregember nem utazik motoron volt - na, erre a google sem ad ki semmit.
Szerintem a szlovák és cseh társadalom az elmúlt évtizedekben sokkal jobban el lett ültetve a country és bluegrass kultúra, mint nálunk.
Én a countryzenét egy cseh nagylemez által ismertem meg 1969 körül, amikor a zenéről alig tudtak valamit azok is mondani, akiké a lemez volt. :) Az egyik oldal csupa Johnny Cash volt... As long as the grass... Orange Blossom Special, stb... A másik oldalon meg a North to Alaska, El Paso, Big Iron, One-Woman man, Battle of New Orleans... Lehetetlen volt nem beleszeretni. :)
És most is vannak itthon fekete lemezek, Vodicka 1971, Jiri Brabec 1978, Plavci 1975 és 1980, stb.
Egyébként egyszer a 80-asok végén vettem 3 román nagylemezt, amiből az első kettő nyugatnémet licences volt, a harmadikon meg román előadók adtak elő. Így aztán Románia is felzárkózott. :)
Hát, a Winnetou Jr párszor fel van támasztva egy évben és próbálunk az emlékeinkből összehozni egy bulit... :) Ikreknél már szintén babák vannak (hogy még ezt is egyszerre csinálják?).
Bluegrass téren jobb a helyzet. A Poa Pratensis névű csapattal hollandiában fogjuk képviselni kis hazánkat két másik hazai zenekarral együtt a European World of Bluegrass fesztiválon. Ezen kívül csináljuk a havi klubunkat, igyekszünk menni erre-arra játszani, ilyesmi.
Melinda is újra szorgoskodik velünk. Jön minden próbára, aminek Anyukája is nagyon örül, mert addig babázhat :-) Köszönjük a jókívánságot, igyekszünk, úgyhogy rajtunk nem múlhat :-) És mi újság a Ti házatok táján?
Ha már az új év eseményeirôl beszélgetünk, az Oklahoma country zenekar sok meglepetéssel készül 2010-ben. Elsôként engedjétek meg, hogy megosszam veletek néhány demo felvételünket, ami a lemezfelvételünkkel párhuzamosan került rögzítésre.
Ezen az oldalon megtalálható hat ismert nóta az Oklahoma country zenekar interpretálásában:
Hamarosan megjelenik a zenekar nagylemeze is, saját magyar nyelvû dalokkal.
További meglepetés, hogy 30 új dalt tanulunk meg a koncertszezonra, amelyeket nem titkoltan a Linedance rajongóinak válogattunk össze a táncolhatóság szem elôtt tartásásval :-) Reméljük a fagyos téli napok és a sok felkészülés után ismét többször találkozhatunk.
Üdvözlettel! Koródi Csaba Oklahoma country zenekar
