Keresés

Részletes keresés

Carpy Creative Commons License 2000.05.06 0 0 151
Csokis kollega!

Talan senkinek nem jut eszebe a szex, ha nem irsz olyanokat, hogy "kolbasz jatszik", "nemi kukoricakonzerv", "plehcici"... :)))))

Előzmény: Csokis (148)
Csokis Creative Commons License 2000.05.05 0 0 150
Ismered a viccet? A 43-as. Itt a poenja:
- Az oralis szex az mas bacsikam. A szopas az az, amit maga csinalt a gyarban 40 evig. :-)
Előzmény: Butch Cassidy (149)
Butch Cassidy Creative Commons License 2000.05.05 0 0 149
"azert szoptam mar eleget. :-) "

Az azért nem lehetett olyan kimerítő. Valld be, hogy csak a szájad ízét akartad megváltoztatni :-)

Butch

Előzmény: Csokis (148)
Csokis Creative Commons License 2000.05.05 0 0 148
En ugyan teljesitmenyturan meg nem voltam, de azert szoptam mar eleget. :-) Nekem a tesztat is tartalmazo csokik valtak be (Balaton, Duna, kekszes Boci, stb.), ill. a sima kekszfelek (Pilota es tarsai). A masik, ami nekem mindig kell, a husfele. Egy ido utan meg lehet orulni a sok edes szartol. Ilyenkor a tepozaras majkrem es a cabanossi kolbasz jatszik, nemi kukoricakonzervvel leoblitve. A tetejebe johet egy kis plehcici, es mar tuti is a hanyas. :-)
Előzmény: Ermak (147)
Ermak Creative Commons License 2000.04.26 0 0 147
Sziasztok!

Nem tudom, mennyire olvassa ez a topic a Kinizsi 100 topicot, úgyhogy itt is felteszem a következő kérdést:

Az lenne a kérdésem a T. társasághoz, hogy ki, mivel tuningolja magát a Kinizsin, vagy hasonló túrán (szőlőcukor, Nikoflex, Extasy :-) stb.)?

Eddigi tapasztalataim alapján a szarvasfaggyú biztos, szőlőcukrot is viszek, Ben Gay vagy hasonló bemelegítő krémen még gondolkodom. Magnézum, kalcium és kálium (pezsgő)tablettát is viszek, de csak végszükség esetére.
Ja, és Mogyorósbányán egy sör... na jó, lehet, hogy kettő... és ha van, akkor Bányahegyen még egy.

pulp Creative Commons License 2000.04.14 0 0 146
Mi voltunk a Rezéten és nagyon korrekt volt. Az egyik kedvenc versenyünk. Tavaly kisebb viták voltak, most még annyi sem. Kicsit sok volt a dzsumbuj, de nagyon élveztük.
Előzmény: Gödény (145)
Gödény Creative Commons License 2000.04.11 0 0 145
Ki volt a Rezét Kupán meg a Tavaszi Tájolón ?
Gödény Creative Commons License 2000.04.11 0 0 144
Nem kell ahhoz megemelt éberségű körzet, hogy bekábelezett fák álljanak a határszélen. Evezős túrán a csehszlovák-magyar határt képező Duna-szakaszon, a Szigetközi főág mentén is láttunk néhány öreg fát, ahonnan a határőrök telefonálgattak
Előzmény: Carpy (143)
Carpy Creative Commons License 2000.04.10 0 0 143
Nem allhatom meg, hogy idezzem November utolagos engedelmevel a ciki topicban megejtett hozzaszolasat:

(...) Még 86-ban postás koromban elmentünk egy ún. Postás Természetbarát Túrára Sopronba. (Én, a kőrengeteg kimozdíthatatlan lakója. Na mindegy, fiatalok voltunk, jó hecc volt). A kalandok ott kezdődtek, hogy a főszervezők, akik a Budapesti Postaigazgatóság (vagy mi) jelenlévő természetberátait voltak hivatottak pesztonkálni, hátramentek a büfékocsiba sörözni. Mint Sopronban leszállásnál kiderült, a büfékocsit már régesrég lecsatolták a szerelvényről, és hozzácsapták egy nemzetközi vonathoz, ami röpítette őket tova. Hát máig nem értem, nem szóltak ott nekik, vagy mi, lényeg, hogy egy darabig magányosan szédelegtünk, azt sem tudtuk hol a szállás, hol várnak minket, aztán befutott a főnökség, csináltak egy jó fuvart valami rajkai, vagy mosonmagyaróvári taxisnak.
Nos... a helyismeretem lakott területen belül még elmegy, de az erdőben?! Turistatérképpel?! Máig nem tudom miért voltak benne azok az amorf körök, és hát a tájoló?! Nem irigylem Kolombuszt, ahhoz külön végzettség kell, hogy azt a bonyolult szerkezetet valaki a megfelelő célra használja. No végül mi valahogy végigmentünk a pályán, máig emlékszem azokra a rikító sárga műanyag szalagokra amiket helyenként a fák köré tekertek "POSTA KÁBEL" felirattal, hogy el ne tévedjünk. Aztán az egyik társaság, akiket a nem túl távoli határőr laktanyából hoztak vissza nem túl jókedvű katonatisztek, elmondták, hogy Pesten a telekommunikációs infrastruktúra smafu a Sopron környékihez képest, ugyanis békésen battyogtak a vélt útvonalon, mikor géppisztolyokkal megállásra kényszerítette őket egy járőr, egyikük odaszaladt egy nagy, öreg és szép fához, benyúlt a fa odvába, kiemelt egy hallgatót és lejelentette, hogy határsértőkre bukkantak akik eltévedt postásnak adják ki magukat. (...)

pulp Creative Commons License 2000.04.06 0 0 142
Kedves Joker és mindenki!

Nem voltam gépközelben egy darabig és nagyon nagy öröm volt olvadsni a topicot. Külön köszönet Jokernek a hosszú leírásért és a válaszért a kérdésemre. Tényleg jobban meg tudom érteni a teljesítménytúrázókat.
Gödény felállni nem tudásáról eszembe jutott még egy emlékem. A Balaton-felvidéken voltunk valahol egy Bauxit kupa éjjeli túraversenyen, másnap hazafelé felültünk a vonatra. Az egyik kupéban volt osztálytársam utazott, beültünk mellé. Mondta, hogy a Kinizsi százasról jön. Nem tűnt fel rajta semmi eleinte, csak később, hogy alig mozdul meg, egy helyben görnyed. amikor le kellett volna szállni, nem tudott felállni, mi vittük le a vonatról és támogattuk a buszmegállóig, persze harsány kacajok közepette.

Mivel épp ma olvasgattam a júniusi gyalogos túratalálkozó programját és ott van néhány gyökérnek nevezhető teljtúr, elgondolkodtam egy 30-ason. Majd meglássuk, de egyelőre a két túraverseny, amit ott csinálnak, az a biztos.

Jól tudom, hogy a hét végén van a Mátrabérc? Az biztos, hogy túraversenyből kettő is van a hét végén, az egyik Baja mellett (Rezét Kupa) a másik a Vértesben, Csákányospusztán vasárnap, a Tavaszi Tájoló, hagyományosan a legnagyobb létszámú verseny. Arra megyünk mink is, ellenben egy Mátrás beszámolót jól esne olvasni. Nekem elegendő cumi volt a Kékesről Sirokra "lemenni" (800 m szint, de amúgy egyik kedvenc útvonalam), nem hogy ugyanez visszafelé, plusz még Muzsla, stb.

Gödény Creative Commons License 2000.03.30 0 0 141
> kötözködés, rivalizálás indult el,
Rivalizálást nem igen éreztem, egy kis kötözködést igen - de pontatlan fogalmazásommal én magam dobtam fel a magas labdát. Valóban kár, hogy erre gombolyodott a fonal ...

> Szidtuk a rendezőket, mint a bokrot - Gödény, remélem te nem voltál köztük :-)
Amikor beérkeztél, nem a célban ültem, hanem 4 keréken valahol az útvonalon. Azért is érzem magam érintve - hiszen a Kinizsi Százas a saját gyermekem, néhányan, akik a Nagyszombati Százason megfertőződtünk, indítottuk itthon ezt a műfajt.
Megszoktam, hogy szidnak minket. Néhányan jogosan - pont azért érdekeltek a részletek, mert ha a 13 év már ahhoz sok is, hogy bármit helyrehozzunk, de tudunk az esetből és következményeiből tanulni - sokan meg csak első mérgükben. De kerül a mérleg másik serpenyőjébe is elég benyomás ahhoz, hogy csináljuk tovább.

> A katonai sátras, teás pont még megvolt, annak idején ott feküdtem le egy
> fél órácskát aludni (: tudom... :)
Bányahegy kb. 70-nél. Ott sokan ücsörögnek, ledőlnek. És néhányuknak nem sikerül utána elindulni ... Akármilyen kellemes is a tűz mellett megpihenni, a 70 km már elég sok - a pihenő után igencsak darabosan mozognak a gyakorlottak is.

> a 91 km biztos, ebbe benne van az autópálya is.
Én inkább 81-re tippelnék. Autópályástul. Mert ugyanazon a bizonyos ponton, ahol 96-ban jobbra az erdőbe kellett befordulni, 87-ben még balra kellett fordulni. A nyitottabb rész ez előtt - meg annak, aki feladta, ez után volt: Koldusszállás vadászház (illetve hát hogy ne zavarjuk az esetleges tisztelt nyugati vadászokat, néhány száz méterrel utána).

Nem indult 87-ben a 2 évvel idősebb bátyád is ?

> A kiközösítés és a pokol persze túlzás volt részemről,
> azt hiszem, egy szmájli lemaradt onnan.
Ami egyedül számít, az akkori érzéseid. Ezen egy szmájli nem segít.

De aminek szívből örülök - nem fordítottál végleg hátat a műfajnak. Megszeretted, és másokat is fertőzöl tovább.

> Megint hosszú lettem, ez az én formám :-)
És az miért baj ? Amekkora forgalom volt itt az előző hónapokban ... Emlékek, érzések hosszadalmasak (néha a civakodás is). Na és ?

Előzmény: Joker Karakter (140)
Joker Karakter Creative Commons License 2000.03.30 0 0 140
Hello!

Egy kicsit szomorú voltam, hogy a nosztalgiázás, a lelki élet helyett a kötözködés, rivalizálás indult el, És most egy kicsit örülök, hogy Zmac, aki a kavicsot dobta a tóba, csillapítani próbálja a szerintem is nagyra sikerült hullámokat. Már azt hittem, az első itteni megszólalásom az utolsó is lesz.

Más. Gödény írta:
Valami nem kóser az emlékeidben: 87-ben a Kinizsi Százas nem ment a Baji vadászház felé, akkor még Somlyóvár - Szárliget volt az útvonal.

Jogos lehet a felvetésed. Utánanéztem, a 87 az biztos. A túra után a távolságot vettük le a térképről, a 91 km biztos, ebbe benne van az autópálya is. Az ellenőrző pontot nem tudom, de amikor másoknak elmeséltem, mindig azt válaszolták: Aha, a baji erdészház előtt. Ez ragadt meg a fejemben. Egyébként nekem is gyanús volt a dolog, ugyanis amikor tényleg megcsináltam (kb 96-ban), direkt figyeltem azon a tájékon a helyet, próbáltam visszaidézni, hogy hol adtam föl. A katonai sátras, teás pont még megvolt, annak idején ott feküdtem le egy fél órácskát aludni (: tudom... :), de az utolsó előtti pont már gyanúsan idegen volt, és utána jobbra fordultunk, be egy sötét erdőbe. Annakidején pedig egy bokros, nyílt terepen haladtunk libasorban, még látni is lehetett valamicskét a csillagok fényénél, és ott volt hívogatóan közel az M1-es (persze annyira nem közel, hogy látni lehessen, de előtte néztük valakinek a térképét, és ezt igen megjegyeztem:). Emlékszem, egy kétméteres kerítésen kellett átmászni :-) Az autópálya alatt ment el egy kis út, egy meredek betonlépcsőn kellett lemenni, és ahogy leértem, mindjárt felvett valaki, pedig hajnali két óra lehetett, és épp a célba vitt. Valamelyik túrázó kísérője volt.
Ami a virslit illeti, arra biztos jól emlékszem, mert nagyon éhes voltam, gondolom, a vércukrom se lehetett rendben, és valamennyi pénz volt is nálam. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy bár nyilván elsőre lehetett látni rajtam, hogy túrázó vagyok, de a túrafüzetem nem volt nálam, a haverom elvitte, hogy azt az utolsó pecsétet megszerzi. (Ehhez két megjegyzés: 1. foggalmam se volt arról, hogy mi az hogy teljesítménytúra, menet közben derült ki számomra, hogy nevezési díj van, hogy pecsételőfüzetet kapunk, kötelező ellenőrző pontok vannak, szabályok stb. 2. Végül a srác nem tudott nekem pecsétet szerezni, sőt még neki sem lett meg a teljesítés, mert még az elején kihagytunk egy pontot. Egy Y elágazásnál mindenki jobbra ment, de a haverom azt mondta, hogy tavaly itt balra kellett menni, meg a térkép szerint is az a jó irány. Valami jelzés tényleg rosszul volt feltéve, de az óvásunkat nem fogadták el.) Szóval amikor a barátom beért, elkértem a túrafüzetemet, de arra sem adtak virslit. Asszem a barátom kunyerált valakitől egy kis csokit, mert látta, hogy csehül vagyok. Meg persze a virslijét is megfeleztük. Mert ő persze kapott, dacára annak, hogy egy pecsét hiányzott neki. Szóval azon múlt, hogy ő gyalog jött be a célba, én meg kocsival. Szidtuk a rendezőket, mint a bokrot - Gödény, remélem te nem voltál köztük :-)
(Bocs, de olyan , hmm ... nekem nem tetsző ez a név, mindig úgy érzem, mintha bántanálak vele, olyan ... pejoratív. Szólíthatlak Gödinek?)
A kiközösítés és a pokol persze túlzás volt részemről, azt hiszem, egy szmájli lemaradt onnan. De a pecsételés miatti lelkiismeretfurdalásom talán érthetővé teszi ezt a túlzást.

Megint hosszú lettem, ez az én formám :-)

Csá

Joker

Előzmény: Zmac (138)
Gödény Creative Commons License 2000.03.30 0 0 139
Gond egy szál se :-)

Én személyesen a turista tájékozódási versenyeket művelem - mint jóval nyugodtabb műfajt, pont azért, mert a tájfutás nekem már túlságosan "sport" -, de pont ezért nem akartam, hogy rajtam ragadjon, nem vagyok jóba a tájfutással.

Az egyébként egy külön mise, mi a sport, mi nem sport. A kérdés egészen addig kedélyes beszélgetés, a definíció feszegetése lehet - örök vitatéma, mint bármi hasonló - amíg nem kezd el vérre, pardon, pénzre menni - amikor pályázatoknál valami határterületi rendezvényről vagy ezt, vagy azt kell bebizonyítani, mert pl. csak sportrendezvények pályázhatnak, vagy azok nem pályázhatnak. A nemzetközi szövetséggel is rendelkező versenysportok besorolása egyértelmű (ezért pl. a tájfutásról még szükség esetén is nehéz lenne hihetővé tenni, hogy nem sport), de a természetjárás széles skálájában a sziklamászóktól, barlangászoktól, teljesítménytúrázóktól, tájékozódási versenyzőktől a kedélyes, szalonnasütéses kirándulásokig terjedő széles tartományban már lehet játszani a határvonal elhelyezésével - megpróbálhatjuk, hogy semmit sem veszünk sportnak, meg megpróbálhatunk a "tömegsport" címszó alá minél többet begyömöszölni.

Előzmény: Zmac (138)
Zmac Creative Commons License 2000.03.30 0 0 138
Bocs Gödény, nem gondoltam komolyan a rosszallást, azért is volt ott a szmájli... A későbbi reagálók mintha komolyabban vették volna mint én magam. De vsz annyira komolyan azért senki sem. :)
Előzmény: Gödény (137)
Gödény Creative Commons License 2000.03.29 0 0 137
Na belepottyantam valami olyasmibe, amibe egyáltalán nem akartam, de szerencsére megkaptam a kivezető utat:

> Az ossz kulonbseg hogy a tajfutasat azt amator szinten is lehet csinalni
> es a hangulat sokkal csaladiasabb".

Az eredeti, Zmac által kipécézett mondatom pont erre utalt:
>> de többségünk nem "sportolt" mást, csak túrázott (aki igen, az is csak tájfutott).

Itt én egy konkrét személyre gondoltam, aki a tájfutást ezen a laza módon művelte - elment versenyekre, hogy fusson egy jót, élvezte a pályát, a társaságot. Amilyen szintű minősítést sikerült éppen elérnie, ott indult - és nem élt benne a vágy, mindenáron bajnoknak lenni. Ő úgy járt (és jár még mindig, 60 fölött is) tájfutni, ahogy a srácok lemennek a grundra egy kicsit kergetni a bőrt, és nem úgy, ahogy az alsóbörgöndi focicsapat rúgja a labdát (a nevesebb csapatokról nem is szólva).

Az a _csak_ nem a tájfutást magát akarta minősíteni, hanem az illetőnek erre a laza, kényelmes, tulajdonképpen a túrázással rokon stílusára akart utalni.

Előzmény: moineau (135)
moineau Creative Commons License 2000.03.29 0 0 136
Te jo eg... ennyi gepelesi hibat.. Elnezest!
Előzmény: moineau (135)
moineau Creative Commons License 2000.03.29 0 0 135
Sziasztok!
Azert a tajfutas tavol all a turazastol. A tajfutas a turazashoz valo hasonlitasa teljesitmeny szinten olyan mintha a marathon futo teljesitmenyet osszehasonlitanank egy hatizsakos kedelyes tarsasgban gulyasfozos 40km-es turazashoz. Aki tahfut es ezt komolyen csinalja az pont annyi es olyan kemenyen edz mint azok akik barmilyen mas sportot uznek. Az ossz kulonbseg hogy a tajfutasat azt amator szinten is lehet csinalni es a hangulat sokkal csaladiasabb valamint minden korosztly ugyanazon a versenyen indul mig ez sajnos mas sportokban nem lehetseges. De ettol az meg teljes erteku pont ugyanolyan nehez sok edzest es kitartast kivano sport mint a tobbi.

moineau

Csokis Creative Commons License 2000.03.29 0 0 134
Az minek minosul, amikor valaki "csak" tajfut, semmi komoly atletika, es szorakozasbol fut maratont? Most nem magamrol beszelek, mert ott az utolso 10 km mar eleg hervatag volt, de ott van pl. Csikos ur, vagy akar maga Zmac is. (Bar te kegesziteskent versenyszeruen atletizaltal is mellette, nem?)
Előzmény: Gödény (133)
Gödény Creative Commons License 2000.03.29 0 0 133
A tasztatúra ördöge.

Semmi rosszalót, sőt :-)
Joker Karakter beszámolójában szerepelt: "Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam", meg "Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak". Ezekhez képest "csak" tájfutott, tehát egy, a túrázással rokon sportágat művelt, és _NEM_ olyat, amit az emberek többsége is annak tart.

Előzmény: Zmac (131)
Gödény Creative Commons License 2000.03.29 0 0 132
Semmi rosszalót, sőt :-)
Joker Karakter beszámolójában szerepelt: "Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam", meg "Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak". Ezekhez képest "csak" tájfutott, tehát egy, a túrázással rokon sportágat művelt, és olyat, amit az emberek többsége is annak tart.
Előzmény: Zmac (131)
Zmac Creative Commons License 2000.03.29 0 0 131
>>többségünk nem "sportolt" mást, csak túrázott (aki igen, az is csak tájfutott).<<

Khmmm.... Az a "csak" mit jelent? :)

Előzmény: Gödény (130)
Gödény Creative Commons License 2000.03.29 0 0 130
Valami nem kóser az emlékeidben: 87-ben a Kinizsi Százas nem ment a Baji vadászház felé, akkor még Somlyóvár - Szárliget volt az útvonal.

Valahogy a virsli ügy is gyanús - a jelvény és oklevél a teljesítőnek jár (és még pénzért sem veheti meg más), de a "szolgáltatás", a kaja a résztvevőknek, vagyis a célba tévedt, a túrát korábban feladó indulóknak is. Persze 13 év távlatából már nehéz lenne a dolgot kibogozni. De a "Kiközösítettek, megbélyegeztek" csak a te akkori, belső érzéseidet, gondolataidat adhatja vissza, az biztos, a célban ülők nem viselkedtek így.

A beszámolód nagyon tetszett - visszaadott valamit a hangulatból, a saját régi emlékeimből is.

Nekünk a 30 km a szokásos (nem teljesítmény-)túramennyiségünk volt, de többségünk nem "sportolt" mást, csak túrázott (aki igen, az is csak tájfutott). A Nagyszombati Százassal kezdtünk. Előző évben bejárás, 3 nap alatt, vadetetőben meg csak úgy az esőköpenyen bivakolva aludtunk. Aztán az első. Hamar meguntam a hosszú nadrágot, átvettem a rövidet - és majd másfél óráig loholtam a többiek után, mire behoztam a lemaradást. 80 után már igencsak csillagokat láttam - nemcsak az égen. 90 után alig vánszorogtam. A barátomtól az utolsó 10 km-en 1 egész órával maradtam le, de még biztonságosan - úgy 23 óra alatt - bent voltam. Amikor beállt az autóbusz, alig sikerült felemelkedni a kocsmában a székről - ennél már csak a vonatra való fel- és leszállás volt rémesebb. A későbbi években volt úgy, hogy 16 óra alatt megvolt a száz - néhány rövidebb kocogás volt benne lejtőn lefelé, egyebként csak menés. Aztán volt úgy is, hogy még lejjebb akartam szorítani az időt, aztán 30 táján az emelkedő tetején kifújtam. Úgy fél óra szédült ücsörgés után megjöttek a haverok, feltámogattak, és szép nyugodtan lesétáltuk a maradék 70-et.

Megindultak itthon is a teljesítménytúrák. És úgy válogattunk, hogy - na ott még nem voltunk, nézzük meg, milyen az. Néha egy teljesítménytúra - ami akkortájt 50-est jelentett, néha valami "séta" a környéken, egy kis kéktúra, egy kis tájekozódási verseny, nyáron mindig valami magashegy - Fogaras, Rila, Júli-Alpok. Egy ötvenesre nem is igen készültünk - a végén éreztük egy kicsit a lábunkat, másnap kicsit szegletesen jártunk, oszt ennyi. Volt olyan sarka az országnak, ahova valószínűleg soha sem jutott volna eszünkbe elmenni, ha nem rendeztek volna ott egy teljesítménytúrát.

Aztán házasság, gyerek, külföld, gyerek balesete, robot - most annyi vagyok netto, mint annakidején brutto (vagyis egyheti teljes menetfelszereléssel :-) - és lassan kezdek visszakapaszkodni a túrázó életmódba. Nehezen megy. Bár a 30 km-t lesétálom, de úgy érzem magam utána, mint régen az 50 után. Egyenlőre százról csak álmodom. Pedig hiányzik. A hangulat is, a társaság is, az erőnlét is. Talán majd lassanként.

Előzmény: Joker Karakter (128)
SebDani Creative Commons License 2000.03.29 0 0 129
Sok gondolatod ismerős volt, de örömmel olvastam az általam nem megtapasztal élményeket (pl. Kinizsi 100) is, kivéve a fél doboz cigit... :-(
Előzmény: Joker Karakter (128)
Joker Karakter Creative Commons License 2000.03.29 0 0 128
pulp írta:
Engem régóta érdekel a teljesítménytúrázók lelkivilága, de személyesen csek egy-kettőt ismerek. Hadd csapjak le Rád, hogy megkérdezzem: mi ebben az egészban a jó. Falni a kilométereket, rohanni, ázni-fázni, szívni, semmit nem látni a tájból (tudom ezzel a tájfutókat is csesztetik) és hullára elfáradni talán tökfeleslegesen.

Bár a kérdés nem nekem szólt, de nem baj, ha én is megpróbálok válaszolni?
Szóval a nevében is benne van: félig teljesítmény, félig túra.
Nézzük először a túrát. Nem igaz, hogy nem látsz semmit, akkor nekimennél az első fának :-) Az igaz, hogy nincs másfél órád szalonnát sütni, de fölmászhatsz a kilátóra, ami nem is esik pontosan a túraútvonalba, fényképezhetsz, ha ismerősökkel vagy, remek alkalom a többórás együttlétet beszélgetésekkel kihasználni, új ismeretségeket köthetsz, de akár magadba fordulva meditálhatsz, a fontosnak látszó problémáidat újra átgondolhatod. Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak az övvizsgák szokásos anyaga mellé bizonyos túramennyiséget is előír. A legmagasabb fokozatok megszerzéséhez például egy teljesített Kinizsi Százast. Amikor megkérdeztem tőle, miért teszi így, azt válaszolta: Aki végigcsinál egy Kinizsit, az olyan dolgokat tud meg saját magáról, az önismeretnek egy olyan fokára jut, amit más úton sokkal nehezebben tudna csak elérni.
Ami a teljesítményt illeti: mindig lemérheted magad, hogy hol tartasz a fizikai (le)épülésedben. Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam, és a versenyszellem, a teljesítmény iránti vágy megmaradt bennem. Mindig is azt mondtam magamról, hogy a jelvény és az oklevél miatt csinálom, hogy tudjak a környezetem előtt dicskedni. Egész addig, míg egyszer egy héttel lekéstem kedvenc túrámat, az Írottkő 70-et. Mérgemben tök egyedül végigcsináltam, és rájöttem, miért is csinálom. Helyretesz az emberben dolgokat. Tiszteletre, alázatra nevel. Megmutatja a helyes utat. Megtanít bánni önmagaddal.
De elkanyarodtam a mondandómtól. Szóval ami a teljesítményt illeti: az ember sokkal többre képes fizikailag, mint azt el tudja képzelni. Vagyis rosszul fogalmaztam: a teljesítőképességének határa jószerivel pont ott van, amennyit el tud magáról képzelni! Csak hit kérdése az egész. Meséltél a Hegyhát 50-es élményedről. Gratulálok, hogy végigcsináltad. Az első túra mindig a legnehezebb. A fiam, másfél évvel ezelőtt épp egy Hegyháttal kezdte, igaz csak a harmincassal. 7 óra alatt végigcsinálta. Ami azért is nagy szó, mert negyedikes létére és a 150 centijéhez 72 kiló volt. Talált egy pozitív dolgot, amivel az osztálytársai elismerését (és a nagymamák szörnyülködését:) kivívta, jöttek az érdeklődők, Őrség 30-on 3-an, Hegyhát 30-on heten voltak gyerekek, most május 13-ra már komoly kis csapatunk lesz az iskolatársakból; nem jössz velünk egy laza 30-asra? Ott majd megbeszéljük a dolgot.
Megint elkanyarodtam. Szóval, ha csak az maradt meg benned, hogy 50 km után két napig járni tanultál (ez egyébként természetes dolog), akkor rosszul készültél fel lelkileg, vagy 30-cal kellett volna kezdened (bár akkor is járni tanultál volna:-) Hogy mennyi erő legyen a lábadban, az a fejedben dől el, és ebben nagyon sokat jelent a tapasztalat: hogy be tudd osztani a lelki erődet, hogy tudd, mire vállalkoztál, és mi vár még rád.
Az első teljesítménytúrámra egy haverom hívott el. Szerencsés alkat, karatétól kosárlabdáig minden könnyen ment neki, ideális felépítésű srác volt. Ő egy évvel azelőtt végigcsinálta. Azt mondta, figyusz, nem lesz gond, végigfutjuk, glottgatya, futócipő, két szendvics, kis kulacs, lámpa nem kell, mert estére beérünk. Akkor még tudtam is én, mi az, hogy Kinizsi 100 :-) 250 kör a futópályán, osztottam-szoroztam és mosolyogtam: meglesz, persze. Nem volt bennem tisztelet. Aztán 20 km-nél elkezdett fájni a térdem, egyre rosszabbul bírtam, előjött az edzéshiány, a rossz zokniválasztás, a kevés ruha, a lámpa hiánya, nem sorolom: a baji vadászház előtt pár kilométerrel kimentem a műútra stoppolni. Utólag kiszámolva 91 km megvolt. A legmegalázóbb az volt a dologban, hogy a célban nem adtak virslit, ami a teljesítőknek járt, még pénzért sem! Kiközösítettek, megbélyegeztek: még egy pár virslire se vagyok méltó, mit keresek itt a tisztes teljesítők között. Akkor éjjel nemcsak meghaltam, de mindjárt a pokolra is kerültem.
A második túrám egy évvel később volt, 88-ban a legelső Írottkő. Útleveles túra volt, akkor még csak a sógoroktól lehetett felmenni. Haverok hívtak el, négyen indultunk. Bucsunál (55 km) ketten kiszálltak, a harmadik beindult és otthagyott. Az a 15 km iszonyú volt. Tök hulla voltam, mint te a Hegyhát után, és bár már nem volt sok hátra, de sok idő volt még, úgy döntöttem, hogy pihenek egy hosszabbat. Elkezdtem szintidőt meg átlagsebességet számolni, és ott az út mellett a fűben feküdtem másfél órát (ugye ne mondjam, hogy ilyet nem szabad csinálni :-). Amikor elindultam, a csillagokat láttam, mindenem fájt, kínomban (persze csak amikor nem volt mellettem senki) bőgtem. Csak azt tudtam, hogy nem maradhatok ott, de azt nem, hogy hogy jutok be a célba. Valahogy beértem. Ott éreztem meg először, hogy van Isten. Ne kérdezd, miért, utólag nekem is zavaros emlékeim vannak az egészről.
A többi túrám már nem volt ennyire extrém, az Írottkőből 8-at hivatalosan + 2-t maszek alapon megcsináltam, négy Mátrabérc, egy Kinizsi Százas (csak meglett az is :-))), meg még néhány 30-50 km közötti (Őrség, Hegyhát, Gerecse), idővel belejön az ember. Közben család, gyerekek, válás, elhízás, dohányzás, leszokás, tovább hízás, de a túra, mint fix pont, maradt. És folyamatosan egyre jobb lettem. (Nem dicsekvésből mondom, de csináltam meg Írottkő 70-et 14 óra alatt úgy, hogy közben fél doboz cigit elszívtam.) Most elkezdtem a csoportos túrákat a gyerekeimnek és baráti körüknek vezetgetni, emiatt több rövidet megyek, mellette nekiálltunk két haverommal a kéktúrának, egy év alatt meg akarjuk csinálni, most eltelt egy negyed év, és a negyede, 272 km már megvan, emiatt meg a kétnapos szervezéseket gyakoroljuk, lassan rájövünk, hogyan kell kísérő nélkül egy túrát összehozni.
Asszem, megint eltértem a tárgytól, bár mintha Te a teljesítménytúrázók lelkivilága után is érdeklődtél volna, hát most megkaptad csőstül. Jesszusom, ilyen hosszú lett? Abba is hagyom gyorsan.

Joker

Előzmény: pulp (126)
lab Creative Commons License 2000.03.28 0 0 127
pulp!
Ezt egyszer már megkérdezted a 108. számú hozzászólásban, én pedig a 110-ben megválaszoltam. Jelen esetben annyi volt a különbség, hogy társaság nélkül mentem. Nem volt kivel beszélgetnem, igy inkább csak gondolkoztam.

>ázni-fázni, szívni,
Ha az ember lelkileg (és ruházatilag) fel van készülve a rossz időre, és a megpróbáltatásokra, akkor nem érzi úgy, hogy "jaj de megszívtam az egészet". Kb 7-8 éve március közepe táján elmentünk a Bakonyba túrázni, fel akartunk menni a Kőris-hegyre. Szombathelyen kellemes tavaszi idő volt, de amikor a vonat Zircre ért, ott már csak +2 fok volt, és szitált az eső. A városon kívül jégdarás, meg havas volt minden, meg iszonyatosan fújt a szél. Hamar szétszakadtak a nejlon-esőkabátok, bőrig áztunk, és teljesen depressziósak lettünk, hogy milyen szar idő van. Végül nem tudtuk megcsinálni a túrát, hanem visszabuszoztunk Veszprémbe és hazamentünk. Szívás volt az egész, azóta is emlegetjük.

>semmit nem látni a tájból
Ez azért nem így van. Amikor autóval, vagy biciklivel mész, akkor is egy csomó mindent felfogsz a körülötted levő világból. Gyalogosan sokkal lassabban haladsz, tehát több időd van nézelődni.

lab

Előzmény: pulp (126)
pulp Creative Commons License 2000.03.27 0 0 126
Hello lab!

Engem régóta érdekel a teljesítménytúrázók lelkivilága, de személyesen csek egy-kettőt ismerek. Hadd csapjak le Rád, hogy megkérdezzem: mi ebben az egészban a jó. Falni a kilométereket, rohanni, ázni-fázni, szívni, semmit nem látni a tájból (tudom ezzel a tájfutókat is csesztetik) és hullára elfáradni talán tökfeleslegesen.
Naszóval, mi ebben a jó?

Előzmény: lab (125)
lab Creative Commons License 2000.03.25 0 0 125
Tapasztalatokat nem írt senki, ezért kénytelen voltam elmenni, és személyesen tájékozódni :-))

Hajnali négykor kelés, villamos, vonat: Nagymaros.
7 után sikerült elrajtolni, kellmes idő és útviszonyok voltak, viszont a kilátással volt némi gond a párásság miatt. Mindenki ment, mint a gép, legalábbis akik körülöttem voltak (én is így tettem). A pecsétlőlapra fénymásolt térlép használhatatlan volt, még az sem volt ráírva, hogy milyen színű jelzésen kell menni. Ennek ellenére szépen fogytak a kilométerek, és egyre rosszabb lett az idő: Elkezdett esni az eső, az utakon pedig folyt a víz, és dagadt a sár. Végül azért sikerült teljesíteni a túrát, fáradalmaim jutalmául pedig egy kitűzővel és egy emléklappal lettem gazdagabb.
Összességében király volt.
lab

Előzmény: lab (124)
lab Creative Commons License 2000.03.22 0 0 124
25-én Julianus 50 lesz. Van valakinek tapasztalata a túrával kapcsolatban az elöző évekből.
lab
porus Creative Commons License 2000.03.09 0 0 123
Hol lesz szombaton az 5proba?
Carpy Creative Commons License 2000.03.07 0 0 122
Sajna mostanaban Carpy se nagyon tud bojat keresni, ugyhogy epedve varja masok beszamolojat.....
Előzmény: pulp (120)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!