Természetesen nem gondolom magam borbloggernek, de van blogom, tehát blogger vagyok. A boros posztokat 80-150 ember olvassa el. Megvilágítom a koncepciót is, hogy megvilágosodj. :)
Amíg - magamhoz képest - intenzíven toltam a blogot, írtam heti 1 cikket átlagosan. Akkor úgy gondoltam, hogy 80-150 embernek nem írok, ezért alig volt boros poszt. Mára meg annyira ellustultam, hogy terjedelmesebb valamit nem írok egyáltalán, de azért nem akarom becsukni a blogot, ezért néha kiteszek valamit borról. A minőséget az határozza meg, hogy mit tudok 15 perc alatt megírni. :)
De térjünk vissza a látogatottsághoz és a hősidőkhöz. Vélhetően fals eredményre jutsz, ha az AMüvA gomijós időszakából indulsz ki (hogy akkor nem volt 5000 látogató fölötti poszt). Akkor már a hozzászólások száma a korábbi, indexes időszakhoz képest töredék volt, gyakorlatilag csak mi beszélgettünk meg balhéztunk, akik itt is írogatunk.
Korábban minden feltétel elvileg adott volt: volt egy nagy anyaportál, 3 jó újságíró, köztük egy jó szerkesztő, és egy menedzser. Még büdzsé is volt borokat venni. Ilyen konstelláció többé aligha lesz.
Téged én nem is soroltalak sosem a borbloggerek közé. De ha te annak érzed magad akkor mesélj, milyen olvasottsága van a boros posztjaidnak? Hány egyéni olvasóhoz jut el egy-egy boros posztod?
Szerintem ne ragadjunk le ennél a blogger szónál. Beszéljünk tartalom gyártóról, tartalom előállítóról, tartalom szolgáltatóról érdemes beszélni. Tartalmat pedig lehet nagyon sokféleképpen csinálni és szolgáltatni. A blog az egy a sok közül.
Amúgy a blog mint műfaj korántsem zárja ki a szponzorált tartalom megjelenítést. A kérdés, hogy ezt tudja-e a szerző hitelesen és függetlenségét nem sértő módon csinálni. A Jónás Csaba nagyon kis kaliberű blogger és neki ez nem sikerül. A theguardian.com pedig kiad naponta 100 ezer print lapot és behúz online havi 150 millió látogatót és van is benne reklám. Lehet ezt jól is és szarul is csinálni. Lehet valaki hiteles borblogger a The Guardiannál (https://www.theguardian.com/profile/davidwilliams) és lehet valaki egy pár tucat olvasottságig futó de a seggét egy fél üveg vargaborért odatartó lúzer is. Nem a műfajon van itt a hangsúly.
"nem kellene en bloc fikázni azt a kevés arcot, aki még foglalkozik legalább részben komolyan vehető tartalom előállításával."
Egyrészt _NEM_ fikázok senkit. Leírom a véleményemet, pont úgy ahogy amúgy nekik is le kellene. Nagyon kevés kivételtől eltekintve szarnak tartom az online magyar boros tartalmat és igen, ezen mindig is meg szoktak sértődni azok akik az elmúlt mondjuk 15 év alatt nem tudtak olyan posztot írni ami eljutott volna 5000 embernél nagyobb táborhoz. Komolyan vehető boros tartalom előállításával ma senki nem foglalkozik.
Mint blogger szerintem Albert volt az egyetlen aki értelmezhető volt. Tartalmi minőséget amúgy akov például tolt. Nagy kár, hogy nem volt mögöttem alatta olyan platform ahol helye lett volna az amúgy nagyon szűk szegmenst érdeklő posztjainak.
De ez az amit ő sem, meg te sem, meg ebben a szkénában senki nem ért. De ez nem baj, mert mint már sokszor mondtam ez egy szakma. Tudod mint a metszés, angolul tudás, teniszezés vagy az írás. Sőt ha van aki fizet érte akkor a fingás is. Az a lényeg, hogy nem tudsz csak úgy egy nóném blogként 10 ezer emberhez eljutó posztot írni a japán hegyicseresznyék metszéséről akkor sem ha amúgy a stílusod bravúros, a posztod meg zseniális. Egyszerűen mert nincsen annyi ember akit ez a téma organikusan érdekelne. De ha van egy platformod amit naponta olvas 100 ezer ember akkor hébe-hóba bizony el fognak jutni az ilyen niche tartalmak is akár 10 ezer olvasóhoz is.
A lényeg az, hogy valamikor, valakinek le kell tenni az alapokat. Na ez az amit a magyar boros online világban egyedül Albert próbált meg. A művalkesz majdnem megpróbálta te túl korán adták át az irányítást az önfényszopó dilettánsoknak.
"Igen, emlékszem, nem értetted meg, hogy a Kutató profilja nem az amit te szánnál neki."
Igen, lehet, hogy én nem értettem meg, hogy a kutató profiljának valójában kereskedelmi forgalomba hozott borok termelése és narancsbor készítés.
Nézd, én most is azt mondom amit bajnárnak mondtam. Ugyanakkor erőfeszítéssel és költséggel amennyivel kereskedelmi bort hoznak forgalomba simán csinálhatnának akár kísérleti törzsültetvényt is. Annyi lenne a dolguk, hogy összeállnak 10-20 termelővel akik vállalnak 0.1 hektárt egy-egy fajtából és akik a kutatóval közösen ledokumentálják a fajták tulajdonságait és azt az adminisztrációs erőforrást amit most a pincekönyv vezetésre meg hasonlókra fordítanak a törzsültetvény papírozására fordítják.
Abszurd és szánalmasan nevetséges, hogy ott van a kutatónak Magyarország szőlészeti kincseinek legértékesebbje és a max amit kihoznak belőle az az, hogy lehet partizánkodni.
Azon mondjuk nem csodálkozom, hogy bajnár megoldásai nem győzték meg a Martint... az itt is kiderült, hogy igazándiból a bajnárnak olyan komoly elkötelezettsége nincsen ezen régi fajták iránt. Ha emlékszel eléggé lesújtó véleménye volt azokról a fajtákról amikért én mondjuk lelkesedtem. Meg ha azokkal a régi fajtákkal is úgy dolgozik ahogy a többivel akkor egy eléggé szűk stílus pályán ad lehetőséget azoknak a fajtáknak.
Na mindegy... én csak azon röhögtem fel, hogy el nem tudtam volna képzelni, hogy van olyan ember aki képes ennyit szopni azért, hogy olaszrizlinget ültessen.
Igen, emlékszem, nem értetted meg, hogy a Kutató profilja nem az amit te szánnál neki.
A fajtagyűjtemény él, partizánkodni persze lehet, én pont egy új, rezisztens fajtával teszem ezt ultramikróban, de ettől még a magyar szaporítóanyag-piac nem lesz jobb. A narancsbor egy kísérlet volt, megpróbálták, dokumentálták, továbbléptek. A kereskedelmi tételekről pedig csak annyit, hogy a 25-30 ha (nem tudom pontosan mennyi van nekik) termésével kell valamit kezdeni és a környékbeli nyugdíjasok legalább a Pécsi Vegyes Fehéret (lehet, hogy van valami hangzatosabb neve is) isszák és nem a Teszkó alsó polcos Koccintóst a PET-ből.
Bukovics kolléga meg máshogy gondolta, pedig vsz. ő is kóstolta valamelyik régi magyar fajtát Bajnár 5-25 L-es ballonjai egyikéből ...
Ejnye, most mélyen megbántottál (nem először történt ilyen, brühühű)... tehát én is bloggerféle lennék... nagyjából 4 dologban van konszenzus az ismerőseim körében velem kapcsolatban: tudok metszeni, tudok angolul, tudok teniszezni és tudok írni. Az ötödiket csak a hozzám igazán közel állók ismerik: tudok hatalmasakat fingani.
Igazából nem tudom, kik a konkrét stílustalan, modoros és félhülye balfaszok - engem igazából csak Unger Tamás mérhetetlenül dagályos mondatai szoktak irritálni néha, meg hát unom Furmintfan fügelevélszár-bukétól tevepinaízig terjedő 32 elemű felsorolásait, de kettőjüknél is látok bőven értéket ahhoz, hogy ezeket toleráljam: például Tamás borminősítéseivel többnyire egyet tudok érteni, Furmintfan pedig néha rászánja magát szélesebb hátteret villantó cikkekre is.
Van még a 2 Művalkesz-arc, de Octopust se rühellem, csak gyakran mást lát egy borban, mint én, így aztán a leírásai nincsenek hasznomra, hasonlóan Jónás Csabához, akit meg gyakran elragad az érzelem, így a pontozása eléggé diffúz.
Modorosnak a borakadémikus-közgazdász(majdnem)professzor-wannabemasterofwine (és Hanna papája) tűnik, de hát ő meg inkább borcelebségre hajt, szakíróként gyakorlatilag nincs látható nyoma, ha meg mégis van, az nekem viccesnek tűnik.
Tehát nem látom ezt az általánosan borzalmas emberi és szakmai minőséget, amit leírtál.
Szerintem egészen máshol van a kutya elföldelve: a blogolás, mint olyan, teljesen lejáratódott, nem konkrétan borban és a felsorolt arcok által (de azért ők is írtak már eleget nem pénzért hozzájuk került borokról). Általában viszont a helyzet borzalmas, így a potenciális olvasók már nem úgy közelednek az irományokhoz a boros blogokon (sem), hogy ez k. érdekes lesz, hanem arra gondolnak, ez a péniszfej már megint be akarja őket fírölni valami szarnak a megvásárlására. A blogger ma nagyjából szitokszó, egyenlő az influencerrel, magyarán egy szarházi, aki hobbinak álcázott, irtózatosan alacsony minőségű gyerekfirkákkal eteti a jónépet és igyekszik ebből kiszedni a kalácsra valót.
Azt gondolom, nem kellene en bloc fikázni azt a kevés arcot, aki még foglalkozik legalább részben komolyan vehető tartalom előállításával. Ezek megérdemlik az olvasásban és néha kommentelésben megnyilvánuló érdeklődésünket, mert ha nem így teszünk, akkor tényleg csak az ezt megélhetésként művelő szarháziak maradnak nekünk.
Aztán megkérdezném őket egyenként, hogy van-e esetleg még kérdésük, hogy miért is nem érdekli a lőtéri kutyát sem az a sok szar amit összehoztak az elmúlt másfél évtizedben.
Mert az nem igaz, hogy a népeket nem érdekli a bor...hogyne érdekelné, érdekli. Az az unalmas pöce nem érdekli amit a modoros, de legalább stílustalan fél és egészen hülye írni nem tudó balfaszok összehoznak.
"Az a kor, amikor egy Amüva-posztot tízszer többen kommenteltek, mint ma az összes boros felület összes posztját egy hónap alatt, az igenis hőskor volt. "
Ha a kurva nagy nullát beszorzod tízzel akkor az is nulla marad.
Nem, nem relatív... a művalkesz forgalma még a "hőskorban" is harmatos lófasz volt. Mondom... egy napi 500-600 ezer látogatóval rendelkező piacvezető hírportál címoldalán rendszersen megjelenő blogról beszélünk.
Hogy pontosan mennyi volt a látogatottságuk azt csak a Jónás Csaba meg az Uj Péter tudnák hitelt érdemlően megmondani. Én azt tudom tényszerűen, hogy 2014 környékén egy 5 ezer egyéni olvasóig futó cikkel a gumilós művalkeszen már az éves top10-be is belefértek a posztok. De te szoktál találkozni Alberttel, legközelebb kérdezzed meg, hogy milyen olvasottsága volt az ő blogjának.
Pár ismerős borbloggertől úgy tudom, hogy a napi látogatottsága a boros blogoknak sosem volt 500 fő nagyságrendnél magasabb.
A gasztró témájú blogok mindig is jobban futottak, ahogy a focis blogok még jobban.
Pont azt mondom én is, hogy a boros blogok egyszerűen befestették magukat a sarokba a senkit nem érdeklő témákkal, a szar stílusukkal és a konkrétan viccé vált tolvajnyelvvel. Nem így, nem arról, nem azoknak kellett volna írni ahogy és amiről és akik írtak.
A szabályozás végtelenül el van baszva, ez vitán felül van. Szaporítóanyagot venni lehet a kutatóintézetből, vagy kérni ha olyan a nexus. Én a hetényi bajnárral pont azon kaptam össze itt egyszer, hogy szerintem a kutatóintézet a nagyon kretén narancsboros önfényszopás és a kereskedelmi bortételek palackoztatása helyett például csinálhatna olyan kísérleti törzsültetvényt szőlőtermelőkkel együttműködve a régi fajtákból, hogy ezek a fajták visszataláljanak a termelésbe. De látod, ott délen inkább basszák a rezet egy középszar fajtával, miközben a hátsó udvarukon ott van a magyar bor egyik kitörési pontjához a kulcs.
Ha nekem ott lenne a egy negyed hektár telepítendő szőlőm akkor egészen biztosan nem olaszrizlingre hegyezném a cerkát...
Nemcsak olaszrizling klónért, de gyakorlatilag bármilyen oltványért, ha minőséget akarsz - és nem meglepődni 3 év múlva, ha a kékfrankosban soronként felbukkan 3-4 fehér fajta is, ahogyan az honi oltványosoknál rendszeresen előfordul ...
(Naaa oké :D. Nem kell ilyen öregnek lenni hozzá hékás, a 11. kiadás az 1984. ;) De igazad van, csak ez a néhány ampelográfus összezavar, akik tojnak a szabályokra. :))
Tudom, hogy a tényeket mondod (mindig :)), de szerintem nem stimmel(het)nek a számaid.
Napi 2-3000 olvasót hozó posztot még én, abszolúte underground, soha senki által nem tolt, soha promóciót nem vállaló blogger is tudtam írni.
Ehhez képest szerintem vicces, ha azt mondod, hogy a piacvezető Index által gőzerővel tolt, a főszerkesztő által személyesen megtámogatott blog soha nem vonzott be 5000 fölötti olvasót. Ez szerintem simán lehetetlen.
Ha a szaromat lefotóztam volna és alá írom, hogy "Hepci ekkorát fosott, utána nyaljátok fényesre, pupákok!", ez is behozott volna akkor 5000 olvasót ilyen feltételekkel.
A másik meg az. hogy a hőskor mindig relatív. Az a kor, amikor egy Amüva-posztot tízszer többen kommenteltek, mint ma az összes boros felület összes posztját egy hónap alatt, az igenis hőskor volt. És persze nyilván kihagyott ziccer is.
"A borfogyasztok igen kis szazaleka az aki boros blogokat olvas, tajekozodik"
Ez az a mondat amin egyszerűen túl kell lépni. Nincs olyan, hogy boros blog. Blog van. Csak blog... és ha a blogger szereti a bort és ért is a borokhoz akkor fog borokról is bloggolni. A blog mint műfaj sokkal inkább a bloggerről és az ő közönségéről, közösségéről szól mint magáról tartalomról.
Ha jó boros bloggeré akar valaki válni akkor először jó bloggerré kell vállnia. Ez az a szint amit eddig csak Albert Gazda tudott megugrani. A többiek borról akartak, akarnak bloggolni. Ami jópofa és szeretjük... úgy 500-an ebben az országban :)
Amúgy meglepődnél ha tudnád, hogy a SAP bor fogyasztóinak milyen nagy része azért vesz SAP bort mert szereti az ízét és szívesen iszik ilyen bort. Csak most a karácsonyi szezonban a forgalmam szerintem 80%-a olyan fogyasztók akik igazándiból nem foglalkoznak a boros közélettel, nem értenek a szőlőfajtákhoz, egyszerűen csak jó bort akarnak inni. Az elmúlt hónapban úgy 100-120 palack bort küldtem el Európaszerte olyan fogyasztóknak akik talán tudják, hogy hol van Budapest és Balaton, de google maps nélkül a Somlót nem találnák meg. Komolyan... nagyon sokan vannak akik nem ilyenek. Ők lennének a cél...
Ez egyébként nem igaz. Habár az egybeírása lett manapság elfogadott, régen egyértelmű volt, hogy külön van. Nyelvtanilag mindkettő helyes. Rám meg az old-school nézet ragadt. :)
Borugyben talan a legnagyobb problema (legvonzobb dolog?) az az elkepeszto valasztek, borregio, fajta, ar ... A legtobb ember nehezen valaszt. Meg egy jol felszerelt kozertben sincs tobb mint 2-3 fajta pirospaprika, 2-3 fajta oliva olaj, stb. A kozertes kolbaszokbol sincs tobb egy atlag sparban masfel tucatnal, amibol szinten konnyu leakasztani valamit. Borbol meg a sima sparban is van vagy 200 fele (nem szamoltam). A speci borboltokrol nem is szolva. Nincs rola statisztikam de gyanitom, hogy a normal sik alkoholista az megveszi a kannasbort az olcso uzletben. A kozepesen igenyes kozepreteg meg betesz a kosarba havonta 1-2 palack kozeparu szepcimkes bort, legfeljebb nagyjabol azt tudva, hogy milyen etelhez milyen jellegu feher/voros bor illik. Ha meg ajandekba vesz bort akkor valaszt egy magasabb arkategorias valamit veletlenszeruen. A borfogyasztok igen kis szazaleka az aki boros blogokat olvas, tajekozodik ... Ugyhogy vegulis a bor szortiment 90%-a ad hoc alapon kerul a fogyasztohoz. Nem tudom mennyire jogos elvaras az, hogy ennel tudatosabb fogyasztoi magatartast varjunk el a vasarlotol. (Van olyan ismerosom aki boven tizenplusz millios autot vett vadonatujan nemregiben es nem tudta, hogy az auto amit vett elso- vagy hatsokerek meghajtasu-e?)
Az SAP borai, marcsak aruknal fogva is, nyilvan a fogyasztok felso, nehany szazalekos szegmenset celozzak meg, ahol nyilvan jogos elvaras az ennel tudatosabb vasarloi magatartas, de hogy ezt mennyire lehetne a teljes piacra kivetiteni azt nem tudom.
