Hát, sikerült elpityerednem magam, azt gondolom, ezzel a többiek is így lesznek...
Szomorú dolgokon mentetek keresztül, és megtörtént veletek a csoda!!!!
Nem hiszem, hogy bármelyikünk irigyelné akár az anyagi helyzetedet, akár azt, hogy Helga szépen (fantasztikusan!) fejlődik!!! Örülök, hogy jöttél, hiszen többen több dolgot tudunk hozzászólni egy-egy problémához!
A lovaglást miért kellett abbahagynia? Csípője miatt? Ennek még nem jártam utána, de Timinek ez az egyik leggyengébb pontja. Meg már arra is gondoltam, hogy mivel a lábát nehéz szétnyitni, lehet, hogy még a pónira sem tudnánk felültetni.
Egyébként Timi is "csak" mozgássérült. Értelmileg, érzelmileg teljesen ép, a beszédje csak azért van lemaradva, mert azt is érinti az izomproblémája. De már próbálgatja egy-egy szónál z, cs (naná, hogy a csokit mondja), sz, zs. Mindegyikre van egy-egy szó, amit használ, másnál egyenlőre nem szeretné. Majd idővel! Egyetlen dologban egyetértenek a különböző területű orvosaink: mire iskolás lesz (2-3 év), addigra olyan lesz, mint a többi gyerek, behozza a lemaradást (nem a mozgásban).
És látom van még egy Hópihénk, éjjeli baglyunk:)
Homeopátia leginkább nálunk a műtéteknél jött be: anélkül mondta az orvos, hogy fele volt a vérveszteség, mint más műtéteknél, hogy szebb a vérképe, mint a vitt leletünk (akkor még nem készítettük fel), hogy fantasztikusan gyógyult, és nem gyulladt be a seb a 6 heti gipsz alatt, hogy tudta volna, hogy mi áll a háttérben!
A homeopátiáról még az jutott eszembe, hogy a doktor néni azt szokta mondani, hogy mindig a szokatlan dolgok vezetik el a jó szerek felé. Én vezetek Helgáról egy füzetet, amibe mindig mindent felírok. Az utóbbi idők legjobb szeréhez, ami egyben az alkati szere is lett most úgy jutottunk el, hogy megemlítettem neki, hogy újabban azért nem eszik meg egy csomó ételt, mert zöld a színe. Mindent fel szoktam írni. Milyen ételeket, italokat szeret, mi az amit egyáltalán nem szeret, hideget vagy meleget kíván, fázós vagy inkább izzadós, ha izzadós hol izzad meg, milyen a bőre, éjjel pontosan hány órakor ébred meg, milyen színt szeret, milyen szokásai vannak, érzékeny-e a fényre, a zajokra, szereti-e a zenét stb.; minden lényeges lehet amit megfigyelsz rajta. Én azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy egy homeopátiás orvosnak ezek milyen lényeges információk lehetnek, és ezek vezetik el őt ahhoz, hogy a gyermek milyen testi és lelki alkat. Mert ez sokat segít a minél pontosabb szer kiválasztásában. Ez szerintem olyan esetben, amikor a kicsi nem tudja elmondani a gondolatait, nagyon sokat segíthet. Mi havonta 1-2 alkalommal járunk megbeszélésre, és lépésről lépésre haladunk a szerekkel, hogy kidolgozzuk belőle a testi és a lelki problémákat is.
Sziasztok! Köszönöm szépen a szíves invitálást, élni fogok vele. :-) Az előzményekről röviden: Helga lányom januárban lesz 6 éves, koraszülött volt, 28. héten született a nővérével együtt. Lombik babák voltak, kilenc évet vártunk rájuk. A terhességem 11. hetében volt egy bevérzésem, aminek akkor nem tudták megállapítani a konkrét okát, csak azt, hogy az A babánál történt. Aztán mivel ő is szépen fejlődésnek indult, nem foglalkoztak többet a problémával. A szülésnél derült ki, hogy kellett volna, mert a köldökzsinór sérült meg, amin már szegénykém nem tudott tovább táplálkozni, és először sorvadni, majd haldokolni kezdett a pocakomban. Ezért indult meg a szülés. Helgám szépen és békésen növekedett a saját kis burkában, így őt sokként érte a szülés, és mivel ő volt belül, és nagyon nehezen tudták kivenni pedig hosszába és keresztbe is vágtak miatta hogy könnyebben ki tudják venni agyvérzést kapott. Az volt a szerencsém, hogy a megyei kórházba vittek be miután rosszul lettem, és így a szülésnél ott állt a koraszülött mentő csapat is teljes felszereléssel. Petrám, aki 390g-al és 24 cm-el látta meg a napvilágot, három hónapot élt, és bár hatalmas küzdő volt, és szépen növekedésnek indult, a tüdeje nem bírta tovább a lélegeztető gépet, tüdővérzést kapott és összeomlott a keringése. Helga, aki 890 g és 34 cm volt, az elején sokkal rosszabbul bírta mint ő, neki kevesebb esélyt adtak az életben maradásra. Napokig meg sem mozdult, és ha a gépeken nem látom az életjeleit, azt gondoltam volna, hogy nem is él. Ráadásul teljesen lila volt a feje, ami elég rémisztő volt. Róla azt mondták, hogy ha csodának köszönhetően életben is marad, nyaktól lefelé béna, és szellemi fogyatékos lesz. Így indultunk neki. Soha nem hittem, hogy így lesz, és szerencsére a jóslat nem is vált valóra!!! Most 6 évesen egy hajszálnyira van a járástól, és nagyon okos. Sőt! Az érzelmi intelligenciája különösen kimagasló, a beszéd és kifejező készsége pedig a mérések szerint 10-12 évesek szintjén van. Van is vele gondom, mert azonnal észreveszi, ha a nevelési szózatomban valami logikai hiba van, és úgy visszavág, hogy csak na! :-))) Nem könnyű nevelni, mert elképesztően öntörvényű és vasakarata van, amit keresztül visz tűzön vízen át. Igaz ez az oka annak is, hogy idáig eljutott. Bevallom, eddig azért is olvastalak csak benneteket és nem írtam, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nekem mennyire kiváltságos a helyzetem. Egyrészt azért, hogy a lányom szerencsére csak fizikálisan sérült. Tudom, hogy ez hatalmas kincs, és hálát is adok érte nap mint nap. Másrészt azért, mert megengedhetem magamnak, hogy még mindig itthon legyek, és amíg szükséges, neki éljek. És mert megtehetem, hogy megadjak neki minden fejlesztést, amit csak tudok és elérek, mert szerencsére meg tudom fizetni. Nekem ezek miatt a dolgok miatt nagyon nagy szerencsém van, és nem szeretnék ezzel megbántani másokat, akik esetleg nem ennyire szerencsések. Abban is szerencsém van, hogy egy olyan városban élek, ami a mozgássérültek Mekkája, még ha nem is a gyerekeké, de rengeteg a szakember. Igaz a többségüket magán úton lehet igénybe venni, mert felénk a hivatalos korai fejlesztés még nagyon gyerekcipőben jár. Már négy hónaposan el tudtuk kezdeni vele a Dévény tornát itt helyben, amit a mai napig csinálunk, jelenleg heti 2x. Én erre a módszerre esküszök, mert ennek köszönhetjük, hogy a Helga itt tart, ahol. Igaz az elmúlt évek alatt már egy vagyont fizettünk ki érte, de legalább látom, hogy volt értelme. Persze sok minden mást is csináltunk mellette. Két évesen kezdtünk el lovagolni, ami szerelem volt az első pillanattól. Egy éve sajnos abba kellett hagynunk, és remélem, ha a csípője szépen javul, akkor majd újra mehetünk. Már nagyon hiányoznak neki a lovak. A lovaglás egyébként több szempontból is jó volt. Pszichésen is jót tett, mindig megnyugtatta az állatok közelsége, azokon a napokon jobban is aludt éjszaka, ritkábban ébredt fel, és mivel a pocakját is jobban megmozgatta, sokszor megjött a várva várt kaki is, aminek mindig nagyon örültünk, mert éveken keresztül brutális székrekedéssel küszködtünk. Két éves kora óta járunk hagyományos gyógytornára is, jártunk másfél évig Ayres terápiára, és egy évig konduktorhoz is. Na és havonta egyszer jön hozzám egy kedves hölgy aki yumeiho masszázzsal kezel, hogy az én hátam is bírja gyűrődést, és persze Helgust is rendesen megmasszírozza.
Helga rendes oviba jár, integrált jelleggel. Szerencsére a szomszéd városban találtunk egy ovit, ahol bevállalták őt, és még a Mozgásvizsgálóban előírt fejlesztést is biztosítják a számára. Mozgásterápiát, logopédiát és iskolára való felkészítést is kap. Az egész oviban ő az egyetlen mozgássérült, és mindenkivel jól kijön. Igaz van is egy olyan varázsa, amivel majdnem mindenkit le tud venni a lábáról. :-) Azért volt, akit nem tudott. A sok mászás miatt elég rendes karizmai és nagyon erős kezei vannak. Amikor még az ovi kezdetén a csoport kisördöge megpróbálta molesztálni visszakézből olyan pofont lehúzott neki, hogy a fiúcska azóta nagyon respektálja, és soha többet nem bántotta. :-))
A mozgásfejlődése egyébként nagyon lassan indult be. Minden egyes mozgásformára keserves munkával úgy kellett megtanítani. Nem elég, hogy az izomtónus eloszlási zavara nagyon súlyos volt, az agyból induló vezérléssel is voltak problémák. Nekünk ezért a Dévény segített, mert nem csak beindította a mozgásformákat, hanem segített az agynak is felismerni és később magától is működtetni őket. Egy évesen még csak a forgásnál, a kitámasztásnál meg némi kúszásnál tartottunk. Bozótharcos technikával húzta magát előre. Másfél évesen kezdett el mászni, és két éves korára jutottunk el oda, hogy kapaszkodva már fel tudott állni, és egy-két lépést megpróbált tenni. Három éves kora körül kezdett el igazából kézen fogva vagy kapaszkodva járni. Azóta finomítunk folyamatosan a technikán. Reméljük egyszer végre tényleg el fog tudni egyedül is indulni. Sajnos a növekedési időszakok is mindig visszavetik, utána egy kis időt mindig azzal töltünk, hogy újra utolérje magát, és csak utána tudunk megint előrébb lépni egy kicsivel.
A leválás nálunk is kemény dió. Az alvással is folyamatos gondjaink voltak. Igazából normálisan soha nem tudott aludni. Fél éve jutottunk el oda, hogy már egyre többször sikerült neki átaludni az éjszakát, és végre rá tudtuk szoktatni, hogy egyedül aludjon a saját szobájában. Korábban nekem is vele kellett aludnom, mert annyiszor felkelt éjjel, hogy különben az apja nem tudott volna pihenni. Most is kevesebb az alvás igénye az átlagosnál, és nappal már három éves kora óta egyáltalán nem alszik.
Ő is sokat szorong. Nála problémát okoz a testvére hiánya is, sokszor beszél róla. Emiatt őt igen foglakoztatja a születés és a halál is, újabban pedig az, hogy miért pont ő marad életben? Hogy vajon a testvérét jobban szeretnénk-e ha ő marad itt? Azon kívül rettentően féltékeny az apjára, hogy osztoznia kell vele rajtam. A múltkor nagyon édes volt. Azt mondja nekem nagy komolyan, hogy tudod anya tudom, hogy amikor én nem vagyok ott akkor ti puszilkodtok az apával meg megölelitek egymást, de nem vagyok féltékeny! És büszkén kihúzta magát, pedig tulajdonképpen pont azt mondta el, hogy mi az ami bántja. Fél attól is, hogy mi lesz, ha elindul, és már egy csomó mindent egyedül is tud csinálni, és nem leszünk annyira együtt mint most. Fél, hogy akkor már nem fog annyi törődést és szeretet kapni mint most. Most még valóban szoros szimbiózisban élünk, de ő is érzi, hogy ez bizony nem lesz mindig így. Ráadásul a lelke mélyén azért elszakadni is szeretne, mert lázad rendesen, ha úgy érzi korlátozzuk, de még nem tudott magával dűlőre jutni, hogy mi legyen. Vele az a jó, hogy ő mindent elmond, amit gondol és érez. Pontosan meg tudja fogalmazni, és így könnyen lehet tudni, mi munkál benne. Ezekre a dolgokra egyébként nekünk is a homeopátia segít a legtöbbet. Születése óta járunk egy gyerekorvos doktor nénihez, aki homeopátiával kezeli. Én is csak ajánlani tudom, mert tényleg sokat használ, ha az ember eltalálja a jó szert. Ő egyébként mindig azt szokta mondani, hogy a természet mellett a türelem és sok-sok szeretet az ami igazán segít, semmi más. Amikor meg éppen én is elfáradok vagy kiborulok, és a türelemről már szó sincs, akkor nekem is szokott felírni golyócskákat, hogy helyreálljon bennem az egyensúly.
valszeg az utobbi idök sok betegsége kapcsán csak veled érzi biztonságban magát.és tele van félelmekkel, ha akkor történik bármi mikor távol vagy töle. akkor nem tudsz rajta enyhiteni....amig nem törlödnek ,halványulnak addig ne hagyd magára.. az oviban beszélj az ovónénivel,hogy segitsen megerösiteni öt abban,hogy ott jó lenni és bármi probléma van akkor ö hivni fog téged telefonon.és te rohansz-. a nagymama lehet,hogy nem tudja annyira lekötni a figyelmét,hogy arra a rövid idöre mig elszaladsz bárhová feledtesse az aggodalmát.(bocsánat minden nagymamától)-de sajnos eljöhet ez az idö is- próbáld ugy szervezni,hogy a nagymama nálatok legyen amig elrohansz és akkor ö a sajátkörnyezetében kevésbé érzékeli a játékai között a távolságot..
és figyeld nagyon az arcát arcjátékát mimikáját- abból tudod követni mit gondol.beszélj hozzá ugy,hogy a szemébe nézel-
ha a lakásban távolodsz el töle házimunka kapcsán mindig legyen látótávolságban,hogy érzékelje amit megteszel ahhoz ennyi idö szükséges. és lássa,hogy ujra közeledsz feléje..
nagyon fontos,hogy minden lépésedröl kommunikálj vele tudositsd....
-
épp a napokban egy nagyon sérült kisfiuról gondoskodtamnapokig- és a pethöben a konduktorhoz fordultam -hátha lesz ötlete-mert nagyon nehéz a kommunikációt felvenni-
azt mondta igazából sosem tudhatjuk mit képes felfogni egy sérült gyerek a körülötte zajló világból.ezért nagyon fontos a hangunk is és a testbeszédünk szóval a sokoldalu kommunikáció-ahhoz,hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz.hogy megérthessen minket és mi öt...és nem elég egyszer...
és az is benne van a pakliban hogy azt gondoljuksinen vagyunk és a gyerek másnapra bezárkozik- mert olyan inger érte amiröl mi esetlegesen nem tehetünk nem tudunk, de neki is védenie kell önmagát...amit bezárkozással vagy dühvel jelez.
Hát, nekem ilyenkor segített eddig mindig a homeopátia. Ha tudod, hogy retteg, arra lehet kérni szert. A fiamon is ez segített néhány éve. Kb. 3 éves koráig rémálmai voltak, olyat adtak neki, ami arra van, hogy a napközbeni események hatása alatt van, azért "pörög" még éjjel is. Timinek is azt adtam a 2. műtétjénél, nem is volt semmi problémánk, az elsővel ellentétben. Az arra volt, amikor testi-lelki sokk éri.
Ha érdekel, meg van a homeopátiás vonal száma. Én őket szoktam hívni, ha gondom van.
Szia Gyöngyös! Minél többen vagyunk, annál nagyobb az összevont tudás és tapasztalat, ami mögöttünk áll. Mivel nálatok a leányka el tudja mondani, hogy neki mi a jó és mi a kellemetlen, ez nagyon nagy segítség.
Ezzel kapcsolatban szeretnék most én segítséget kérni tőletek. Már egy jó ideje észrevettem, hogy Eri nem akar elválni tőlem. Eddig nem okozott gondot a mamánál alvás, most viszont már akkor sem akar ott maradni, ha csak pár óráról lenne szó. Nem mondhatom neki azt, hogy most elmegyek ide v. oda, mert akkor kétségbeesik és sír. Ma már az oviban sem akart ottmaradni, holott szeptembertől már egyáltalán nem sírt, hisz egy éve jár oda.
Éjjel többször felébred és szinte rémülten kapaszkodik felém és ellenőrzi, hogy mellette vagyok-e.
Ez mostanában gyakran előfordult, mert sokat betegeskedett, ilyenkor én vele alszom, mert félünk az éjjeli láztól és egyéb rosszullétektől.
Fél, de nem tudja elmondani, hogy mitől.
Hogyan tudnék rajta segíteni. Ő nem tudja elmondani, sem lerajzolni az érzelmeit, de biztos, hogy sokminden kavarog benne.
Hogyan lehet egy önmagát kifejezni még nem tudó gyereken segíteni, honnan tudhatnám meg, hogy mitől fél, és miért.
maradj velünk ha van kedved.) a te gyermeked is egy kis hös-remek,hogy jól le lehet vele kommunikálni, mi miért és hogyan jó.
nekünk van/volt botunk nem okozott problémát,hogy elvegyük/letegye.. szerintem a te gyermeked sem kényelmesedne bele. és további igénye lenne majd a bot nélkül járásra.. azon tud pihenni késöbb akár..és az önállóságban is fontos szerepe van..
nálunk egy plusz motiváció volt annak idején,goy büszke volt arra,hogy Ő már bottal tud járni.. és kérte ha megyek érte vigyem magammmal a botokat-- aztán érdeklödö gyerekszempárokkal futottunk össze akik nagyot néztek milyen kicsi miért kell neki bot sabada. és legközelebb azt mondta a lánykám ne vigyem a botokat, de a gyakorláshoz továbbra is használta..
és az elsö önálló járó élmény is fantasztikus volt amikor az oviba mentem érte.. ök elbujtak.. és mondták,hogy maradjak az ajtóban mindjárt jömn a kisasszony.. és egyszercsak elökerült két hatalmas bot mögött lassan lépkedve- hátulról irányitották és segitették a botját emelgetni--- hát én könnyekig meghatodtam-annyira fantasztikus volt...
Még nem írtam erre a fórumra, bár már egy ideje ha van időm, jövök olvasgatni. Nagyon megörültem, amikor rátok találtam, mert a környezetemben ugyan ismerek anyukákat, akiknek sérült gyerekekik vannak, de ők speciális szindrómások vagy szellemi fogyatékosok. Lelkileg persze mint anyukák egymásnak így is sokat tudunk segíteni, de a mozgássérültségből adódó speciális problémákat velük nem tudom megbeszélni. Én Zalában élek, nekem is van egy szellemileg ép, de mozgássérült lánykám, aki januárban lesz 6 éves. Hogy most mégis írok az azért van, mert olvastam, hogy egyikőtök megoldást szeretne a gyerkőce lábkeresztezésére. A lábak keresztezése nálunk is gondot okozott. Mi két hónapja kaptunk erre egy nagyon szuper szerkezetet. Zalaegerszegen írták fel nekünk a gyerekrehabon (neurológus doktornő) ahová születése óta rendszeresen visszajárunk nyomonkövetésre. Úgy hívják, hogy swash, és az LBT Kft hozza be őket Svédországból. Ha a net-en rákerestek, meg tudjátok nézni a képét meg a leírását a honlapjukon. Igaz mi is elég sokat vártunk rá, mert nem írják fel csak úgy, mert egy nagyon drága szerkezet. Igazából most is azért kaptuk meg, mert a sorozatos röntgen felvételek egyértelműen igazolták, hogy a jobb lába folyamatosan egyre rosszabb irányba mozdul kifelé a csípővápából, és ez okozza a problémát, mivel a jobb lábát nem terheli, és így a balt sem megfelelően használja. Ez a szerkezet segít a helyére húzni a lábakat a csípőben, így segítségével az esetleges műtét is elkerülhető. Első ránézésre egy nagyon rémisztő szerkezet, de a lányom már hazafelé az autóban áradozott róla, hogy neki mennyire kényelmes ebbe lenni, és azóta is nagyon szereti. Egyszer sem tiltakozott, hogy fel kell venni, és már most sokkal jobban terheli azt a lábát mint korábban. A térd alatti részre pedig járósínünk van, amikor a kettő együtt van rajta úgy néz ki szegénykém mint egy is robot, de a lábai lebalább jó irányban állnak. A gyógytornászunk sokat segített neki abban, hogy hogyan kell ezekben jól járni, és nagyon reméljük, hogy hosszú távon ha a jobb lába is visszakerül a helyére, végre el fog tudni egyedül is indulni. Jelenleg úgy tud sétálni, hogy fogjuk a két kezét, illetve ha kapaszkodik valamibe. Ő sem tudott sokáig esni, ő is dőlt mint egy zsák krumpli, most már legalább térdre rogyik első körben, és utána dől el. Már ez is nagy haladás! :-)) Kaptunk gurulós járókeretet is, de azt nagyon nem szerette, és igazából sose tudott menni vele, mert az egyensúly hiánya miatt a legkisebb terepakadályon sem tudott áthaladni, ott ugye meg kellett volna emelni. Dőlt vele előre. Ugyhogy azt el is hagytuk. Botot nem adtak neki, mert azt mondták, hogy nála megvan a lehetősége annak, hogy egyedül is el fog indulni. Ha mégis botot kapna és megszokja, utána meg azzal kínlódnánk, hogyan vegyük el tőle. Ezért nincs kerekes széke sem. Igaz kicsit nehézkesebb így vele a közlekedés, meg a mindennapi élet, de már olyan izmaim vannak és olyan kondiba vagyok, amire egy konditeremben vagyonokat költhetnék, hogy elérjem. :-))))
én a pethöben láttam ilyet egy gyereken... nem gátolja meg teljesen de nagy mértékben akadályozza,hoyg lépésközben beikszeljen. a cipöje talpára szereltek fel un medvetalpat.. ami nem engedte közeliteni a lábait.illetve lépés közben folytonos korrigálásra készteti a gyereket.. ahol a cipöiteket készittetitek ott kellene megbeszélni a cipökészitömesterrel. elötte beszéld meg konduktorral is...talán ö jobban letudja irni mi a pontos kifejezése,mert a medvetalp a z nem biztos,hogy a cipésznek is szakmai zsargon és tudja miröl lenne szó.
Nincs ilyen cipőnk, honnan kéne szerezni? Az ülés nem gond, a földön törökülésben ül, vagy széttett lábakkal, a székében van ék, csak a lépegetést szeretném megoldani valahogy. Az ortopédus nem tudott mondani semmi segédeszközt erre. Az a cipő teljesen meggátolná a keresztbe lépést?
nincs olyan gyakorló cipötök aminek a talpa szélesitett és nem engedi összeikszelödnia lábakat,mert eleve egy távolságtartásra késztet a méretei miatt???
nyilván ülve is ikszel akkor ülés közben a térde közékell betenni egy kis maroknyi labdát vagy valami hasonló méretü játékfigurát
nálunk dolgoznak fiuk és pl örülnek egy különleges üvegbornak.hátha még személyessé teszed egy házilag készitett cimkével.különleges küllemü csokinak.egy 20évesnél már önmagában azt az örömet kelted bármivel ha megleped,hogy paraszolvenciára méltattad a munkáját..ha egy ezrest szánsz rá. érdemes kiagyalni ha sokkal többet akkor lehet egy elegáns boritékba simán a pénzt bepakolni..ha udvariasan vagy direkt ellenkezik elmondhatod neki, nem lustaságból pénz a pénz hanem azért,hogy arra költse amihez kedve van.. mert lehet,hogy uj egeret venne belöle, de lehet,hogy cigire költené különlegesre vagy valami "ingyen "baromságra-mókás ajándékra-amit mondjuk a fizetéséböl nem tenne-venne meg... vagy elvinné a barátnöjét,olyanhelyre amit nem engedhetett meg magának.
Nem tudsz kötni véletlenül? Én fiúnak adtam már kézzel kötött sálat, nagyon bejött neki (merthogy rendszeresen hordta). Az praktikus, ajándéknak is jó, és még csak nem is drága. Más ötletem nincs, én amúgy sem vagyok ötletes ajándékozó, illetve sokáig tart, mire kitalálok valami értelmeset.
Örülök én is mindenkinél a jó híreknek. Nálunk annyi van, hogy Eszter végre rakosgatja a lábát amikor a járássegítőjével gyakorolunk. Csak nagyon sokszor lép keresztbe, ezzel nem tudom, mit kezdjek. Előbb-utóbb úgyis eszembe jut valami megoldás, csak ez is sokáig szokott tartani...
Amúgy most épp itthon vagyunk, Esztinek egy szép nagy afta nőtt mélyen bent a torkán, ettől alig eszik, inkább csak a cumisüvegből jut bele értékelhető mennyiségű kaja. Emellett náthás, kezdődő kötőhártya-gyulladása van, de amúgy nem beteg komolyan, láza nincs, meg ha épp nem fáj a torka, a kedve is jó. Nekem is fáj a torkom, de az nem vészes, viszont orvosnál azért voltam a táppénz miatt. (Eszterrel nem lehetek betegálcsiban, mert nem az én nevemen fut a GYES) Úgyhogy a héten itthon pihizünk, rám fér. Soha nem vagyok vészesen beteg, de általában hosszú ideig tart ez a majdnem beteg állapot, nyilván, mert nem pihenem ki rendesen. Na, majd most! :-)
Gondban vagyok. Soha nem voltam ajándékozós a fejlesztőinkkel karácsonykor (csak azoknak adtam, akik "Isten nevében" dolgoznak), de a jelenlegi gyógytornászunk már tavaly, 1 hónap munka után hozott ajándékot a lányomnak. Szerintetek mit lehet csinálni, venni egy huszonéves fiúnak???? Segítsetek légyszi!
A többiekkel rendben vagyok, nekik szoktam sütni valamit, egy háziasszonynak ez nagy segítség karácsonykor, meg készítek mellé apróságot. De egy fiúnak????
Bezs és Gema! Olyan jó híreket írtatok,nagyon jól esett olvasni. Bearanyoztátok a hétvégémet. ;-) Biztos vagyok benne,hogy így fognak haladni jövőre is a dolgok és csodálatos fejlődéseknek leszünk tanúi.
Úgy látom, sok pozitív változás történt. Nekünk Eri annyi mindent produkált, hogy csak na.
A beszéde folyamatosan fejlődik, most már több két szavbas mondata is van. Nem baj, jól van, nem fáj, sőt, tetszik, szívesen stb. szóval már próbál több szótagot összerakni és az óvodában is megértik a gyerekek. Egyre ügyesebb, bár sokat segítenek neki, kiharcolta, hogy a cipőjét egyedül vegye fel és húzza le. Oviban egyedül eszik és iszik, bár a kis zsivány itthon elvárja, hogy etessem és itassam. Sokat ravaszodott, zsivány lett, makacs, mindenre azt mondja hogy én, tehát nem kell neki segítség.
És az egészben a legjobb, hogy egyik este pár napja olyan szépen elkezdett járni, hogy leesett az állam tőle. Eddig rogyasztott, összekeresztezett térdekkel, bekörmölt lábfejjel lépegetett, most meg felállt, mint a cövek és úgy járt, mint egy totál egészséges gyerek.
Nekünk megvan már a karácsonyi ajándékünk, egész évben erre vágytam és most Eri végre jár egyedül.
Ugyan felállni és legugolni nem tud még és elesni sem, mert esik mint egy zsák krumpli, de úgy gondolom, az is be fog jönni.
Én azt kívánom mindannyiótoknak, hogy legalábbennyire teljesüljenek a vágyaitok, mint amennyire nekem most sikerült.
Tegnap voltunk Pesten ortopédián! Képzeljétek! Biztos voltam benne, hogy jövőre csípőműtét, mert eddig mindig necces volt! Most azt mondja az orvos, ha nem lesz semmi extra, úgy tűnik, 2 évig nem kell műteni! Így viszont kiveszik a csavarokat végre áprilisban!
Nagyon boldogok vagyunk, mert 1 éves korában műtötték, és mondták, hogy legkésőbb 4 évesen újra kell műteni, mert csak elenyésző esetekben veszi fel a növekedés ütemét a műtött csípő (tehát a helyén marad, és nem mozdul el). Timi pedig annyira exra-halmozott ortopédiai szempontból, hogy minimális esélyünk volt. Így mi most nagyon boldogok vagyunk!!!!:)
csupa jó kis lépés mindenkinél, annyira örülök mindnyájatoknak))))
-- szünetben bábokat kellett varrnom egy mese komplex feldolgozásához... az öltöztetös része már gyermeki munka lett volna és a tantó néni annyira bübájos volt,tudta,hogy mi aznap nem megyünk suliba,mert dokis kontroll nap lenne és hazaküldte,hogy a kisasszony ne maradjon ki belöle.....
szegény embernek öltöztettük a bábot... de elötte ugy tudtuk király lesz..a koronát nagy gonddal készitette. csak asszisztálnom kellett. mikor kiderült szegényembert kell csinálnuk a koronára viszont szükség lenne akkor ujra örült... rózsaszinvirágos tarisznyát is akasztottunk, és a mese alapján megbeszéltük miért nem szegényesebb szinezetü a tarisznyája... és bennt rákérdeztek eltudta mesélni... miért rózsaszinvirágos a tarisznyája... az is jó játék volt,hogy kikeressük a meséböl az ennek megfelelö ideologiát... a valódi ok ,hogy nem volt olyan anyagom hozzá...
ma játszottak a meséböl a felöltöztettt bábokkal. és itthon elmesélte,, olyan hosszu mondatokat tudott elmondani,hogy csak lestem...... szinte szó szerint belement a fejébe viszont nem volt olyan hangzása mintha tanulnivalót mondana fel...
Én is abban bízom, hogy jól alakulnak a dolgok, most pl. azt mondta az óvónéni, hogy azért is akarja minél többször vízbe vinni Esztert, mert olyankor még az átlagosnál is több hangot ad ki. Hiába, a mozgás meg a beszéd szorosan összefügg!
Amúgy, ha nem túl indiszkrét kérdés, mennyibe kerül így a felméretés? Az ovi nem küldheti el valamilyen (nem valós) okra hivatkozva? Pl. hogy biztosan megfelelő helyen van-e? Nekik is érdekük lenne, hogy kiderüljön, mennyire fejlődik, nem?
Nekem is azt mondták, 8 éves korig maradhat oviban a Timi.
Beszéd: szerintem semmi nincs korhatárhoz kötve! Én beszéltem olyannal, aki - bár ez mozgás, de a lényeg ugyanaz - 12 éves korában tette meg az első lépést, mert akkor fogta fel, hogy tennie kell ezért... Hidd el, ahogy okosodik, ő akarja majd! Így sosem lehet azt mondani: itt a vége!
Én egyfolytában aggódom. Fel szeretném méretni, milyen szinten áll területenként, hát mehetünk pénzért, mert az állami rendszert jól kitalálták! Csak intézményváltáskor, meg iskola előtt mehetünk! Kész! A Nevelési Tanácsadóban megnéznék, HA nem lenne ilyen betegsége...
Ortopéd Klinikára megyünk jövő héten. Telefonálnom kellett tegnap, mert 2 héttel ezelőtt márciusra kaptunk időpontot, de úgy vesszük észre, hogy nem terheli a lábát. Azt hittem hetekig, hogy lusta, mire összeállt a kép, hogy viszont egyre többet forog hasról hátra, meg vissza, és próbál kúszni (merev térddel nem semmi:). Így lusta nem lehet:( Fogadnak, mondta az asszisztens, hogy menjünk már jövő héten, nem szabad halogatni. Sőt, mondtam a vezetéknevem, és egyből kérdezte: Timi anyukája, ugye? Hát, ilyen helyekre szeretek járni:)
Továbbra is imádom olvasni az írásaidat Hópihe! Én is mindig azt mondom a fiamnak, engem nem az érdekel, a többi hogyan ír, stb. Én tudom, hogy ő mire képes, és ahhoz mérem az eredményeket.
Lányomra azt mondta az óvónéni: sokszor azért nem fejezi be a munkát, mert túl precíz. Az sem baj, de így meg nem érünk semminek a végére. Itthon is észrevettem: pöpecül kell állnia mindennek, és addig nem megyünk pl. kajálni, míg maga körül az utolsó dolgot is a helyére tette:)
Az iskolának érdemes nagyon utána nézni. Az a legjobb, ha már van sérült gyerek integrálva az iskolába, és a szülőktől meg tudják/tudjátok kérdezni. Benne van az alapító okiratban, meg van a "kampányszöveg", amit előadnak, de ez nem jelent semmit.
Épp a minap hallottam, hogy vitték az osztályt kirándulni, és a tetrás kisfiút nem vitték magukkal, mert nehéz feltenni a babakocsit a buszra! :( Nem tudom hol volt ez, mert azt direkt nem árulták el, de nagyon felháborodtam... Szóval amennyire le lehet informálni az iskolát, le kell.... Sajnos ilyen világban élünk :(
munka. hullafáradt vagyok, nem tudom kipihenni magam.. az itthoni teendök egyhetiviszonylata most 4napba tömörül... viszont jó érzés ujra a másik oldalon állni és dolgozni is... sok minden változás történt ennyi idö alatt ujra kell tanulnom sok mindent..
p-sz-v meg egyedül vannaka kölykök. háát nekik sem könnyü föleg a nagylánykának aki probálja végig csinálni...amikor a kicsik már nagyon hiányolnak akkor foglalkoztatja öket játékkal vagy mesél nekik..
-----------
tegnap pethöbe menet jó nagyot nyaltunk a lépcsön... visszafelé szóltam elöre menjünk még lassabban figyeljen nagyon,mert lefelé elnyalni végiggurulunk a lépcsön.... a semmiböl odakerült egy hölgy és felajánlotta,hogy segit, még a mozgólépcsön is végigjött velünk...
ha jól bánsz egy képszerkesztövel akkor itt egy felhasználható minta..
