Az tudható, hogy a fb csoportot szemmel tartja. Időnként lájkolgat ezt-azt, talán még hozzá is szól, ott látnia kell, hogy ott is mi megy... De hogy közben mit gondol erről az egészről, az nem derül ki.
Kicsit olyan ez, mint amikor egyszer régen majdnem randiztam Natalie Portmannel.
Én már benne lettem volna. Hogy ő mit gondolt erről, meg éppen merre járt, az sosem derült ki, dehát ha kettőn múlik a vásár, akkor ez máris 50%, ami ugyebár FÉLSIKER! :D
Remek kérdések, illetve felvetések. Erröl eszembe is jutott egy gyanúsan felháborodott hangnemü komment még évekkel ezelöttröl egy (szokás szerint) erotikus fanfic alatt (ha jól emlékszem, Alan/Martin pairing volt). Szóval nem is elképzelhetetlen, hogy Alan nem érzett rá a rajongói kultúrára úgy, ahogy az általad említett Gary Numan, akinek a saját rajongóvá válása élesztette újra a profi karrierjét.
Én csak egyre lennék kíváncsi, hogy Alan vajon mennyire van tudatában annak, hogy minden létező DM oldalon reggeltől estig a legfőbb téma az, hogy mi változott a távozásával és hogy "jöjjön már végre vissza"? Olvassa a fórumokat, közösségi oldalakat? Tisztában van azzal, hogy mennyire akarják és hogy Davéket is állandóan szinte zaklatják ezzel a kérdéssel, 27 év után is? Vagy ez egyáltalán nem hatja meg?
Az is nagyon fura, hogy a közösségi médiából teljesen hiányzik. Van persze egy "Recoil / Alan Wilder" oldal a FB-on, Twitteren és IG-on, de még annyit nem fektettek bele, hogy azt a hivatalos "kék pipát" megszerezzék, ami igazolja, hogy az nem egy rajongói oldal és hogy a valódi Alan üzenetei olvashatók. Olyan, mint egy rajongói oldal, senki nem is találja meg, ha nem keresi elég alaposan. Így akarják eladni az új Recoil újrakiadásokat, ami még jön??? Lehet Fletcher-ön gúnyolódni, de amekkora zseni a zenében Alan, pont annyira béna abban, hogy eladja a zenéit.
És ezt nem lehet a korra fogni. Most megint más zenészekkel kell jönnöm, de hogy a fenébe lehet, hogy Gary Numan képes a Patreon-on pénzt gyűjteni a lemezéhez és a rajongókkal közvetlenül kommunikálni, vagy hogy lehet, hogy a 74 éves J-M Jarre még a Tiktokon is fent van a koncertjeit promotálni? Mindkettő idősebb Alannél. És mivel el tudják adni a zenéiket, manapság újra felkapottak és ismertek lettek az interneten keresztül, egy új generáció ismerte meg a munkásságukat. Gondoljatok bele hogy mekkora szenzáció és nézettség lenne, ha Alan megmutatná magát. Ő választja, hogy nem teszi.
Szóval lehet panaszkodni, hogy "letöltik az zenéket ingyen, nem lehet megélni belőle, brühühü" és hasonlók, de legyünk őszinték, mondjuk ki: Alan azért hagyta abba a zenélést, mert abba AKARTA hagyni. Mert ő választotta ezt, hogy minden tehetségével együtt eladja a hangszereit és nem fektet bele minimális energiát sem.
Egy újabb alkotás, ami eddig elkerülte a figyelmemet, pedig minimum említést érdemel.
Vince Clarke - Deeptronica
Az album címéből lehet következtetni, hogy nem egy újabb Oh L'amour-t fogunk hallani, de szerencsére sokkal komolyabb, mint a számomra értékelhetetlen VCMG.
Az még oké, hogy nem a DM istállóból vagy annak környékéről válogatnak, de hogy szinte csak annyi legyen a közös bennük, hogy mindegyik kapható CD-n, az már túlzás.
De ha litván (vagy lett, de mindegy is, mert az észtek litvánok lettek) úttörő, akkor ezek szerint nem a zenében jártak elől, hanem a mozgalomban, vörös nyakkendővel.
Az a dal pont a SOTU lemez átlaga, mert jobb is van, igaz, nem sok, meg rosszabb is. De valóban nem a legrosszabb azon a lemezen, és így természetesen a DM életműben sem.
Mi az, hogy nincs kapcsolódás? Rögtön ott az Eurythmics lemeznél, hogy
Each track represents a cinema-ready montage of floating feelings, murky environments, and bubbling rhythms, mostly courtesy of Jaki Liebezeit, a drummer well known for his endless capacity for organic robotic repetition.
Igaz, ez inkább az Utlra, és nem a Violator, de akkor is.
Viccet félre, én sem értem ezt a válogatást. Hamarabb jutna eszembe az Electric Café, ahonnan jó sok hangmintát meg egy hangmérnököt hoztak.
Tök jó egy ilyen ajánlásválogatás, csak nem sok köze (talán még kevés sem) van az ominózus lemezhez egyik albumnak sem, szerintem.
Sem korszakbemutatásban, sem hasonszőrűségben, sem hangulatában, sem technikai/stílus oldalról, valahogy sehogysem.
Belehallgattam becsülettel mindegyikbe, mert - tényleg tetszik a koncepció -, csak éppen mindent hallottam, de abból semmit sem, ami bármilyen módon párhuzamba állítható lenne a Violatorral.
Persze lehet, hogy a felületesség nem adott jó vonalat ennek az egésznek részemről, meg amúgyis "tisztaidegállapotba' vagyok Mauni", miután a Hole To Feed-et hozta ki valami ficsúr a leggyengébb DM számnak...
