Na látod, meg is van az oka, hogy a lányod nem akart hozzá menni. Lojalitás irántad. Ha ezt úgy vezeted fel, hogy nem működött a kapcsolatotok, innentől új életet kezdtek mindketten esetleg más oldalán, akkor nem biztos, hogy úgy dönt, ahogy döntött. Apa fájdalmat okozott anyának, ennyi jött le neki.
Szerintem ilyen esetben a szülőnek az a dolga, hogy jól kommunikálja a gyerekei felé, hogy bár a szülei fájdalmat okoztak egymásnak, ez előfordul, attól még szeretik egymást, ha nem is egészen úgy, mint régen, de ők számukra a legfontosabbak. Nem kell direktbe cseszegetni a gyereket, hogy jaj, mennyé má' apádhoz, hanem a két szülőnek úgy viselkedni, hogy oldódjon, és ne érezze egyik szülő irányába se azt, hogy lojálisnak kell lennie. Nem szimplán ráhagyni, és belenyugodni, hogy hát így döntött. A gyerek ilyenkor őrlődik kőkeményen. Elhiszem, hogy sértett félként neked valamiféle önigazolás volt, hogy a gyerek nem akar menni, de ez akkor sem korrekt szerintem.
Igen, szar lehetett a szitu, csakhogy ehhez a gyereknek semmi köze.
hat ha ez vigasztal en ezt 8 honapig csinaltam, ugy, hogy 4 honapig nem tudtam, hogy megcsal, es felreqrni jar el a baratnozes cimszo alatt (az en penzemen, az en penzemen vett autoval), mert ahhoz nem volt gerince, hogy megmondja, azert akar valni, mert mar x honapja (eve?) felrekefel.
csak abbol derult ki, hogy elolvastm par honapnyi viber csetelest
latod, ugy jartam mint te, csak nekem meg gyerekem se maradt.
no de mindegy, az igazan nem erdekelt soha, hogy elvalt, felreqrt, csak magat arazta be. ami szamitott a gyerekek. (akiknek az eletet teljesen szetqrta)
....és mielőtt bedobozoltam , elmondtam a gyerekeknek , hogy az apjuk beleszeretett a kolléganőjébe . Előtte meg amikortól kitudódott (októbertől decemberig) tőlem járt el félrevirágzani apuka (úgy , hogy hallgatólagosan tudomásul vettem) . Addig a gyerekek se tudtak semmit , mert magam sem tudtam , kibírom-e , vagy nem .
Látod lelkiszemeid előtt a szitut ? Apu hazajön a melóból , fürdik/tiszta ruhát vesz (amit te mostál/vasaltál) , megvacsorázik (amit te főztél/és mosogatsz utána) , és beül a kocsiba , mert várja a szerelme .... Te meg (aki olyan marha vagy , hogy még majd 20 év után is szereted , és mindig hű voltál) ott állsz , mint a bálám szamara , és nem tudod hogyan bírd ép elmével , és titkold a gyerekek előtt a sűrű esti kiruccanások célját .
Utólag se értem , hogy tudtam ezt egyetlen napig is csinálni .
Azt nem vagy képes megérteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a különélő szülő az oka annak, hogy a gyerek nem akar hozzá menni, és nem kell ehhez direkt tiltás, direkt ellennevelés, apa szidása, stb.
Bőven elég, ha a gyerek úgy érzi, az apja az oka annak, hogy a szülei szétmentek, lojális a megbántott anyához, és onnantól kezdve nem ő dönt.
az van, hogy az esetek nagy reszeben anyuka hazudik a bantalmazasrol.
az ai-nal peldaul az abuzus esetek 100%-rol bizonyosodott be, hogy hazugsag volt.
viszont magam is lattam olyan rendorsegi hatarozatot, nyomozas megszunteteserol, ahol anyuka pofozta a gyereket, de az nevelesi celzattal tortent, igy semmilyen hatosagnak nem kell lepni a bantalmazas ugyeben.
Sok gyerek szenvedni kénytelen ettől a látásmódtól, mert a nárci szülőnek jobb, gazemberebb ügyvédre telik, mint a bántalmazott félnek. És ez nagyon szomorú.
Én nem vonom kétségbe, h létezik olyan anyuka is, aki bosszúból, személyes indíttatásból csinál cirkuszt a gyereke körül. Bizonyára ilyen is előfordul.
Te egyáltalán a jelenséget magát vonod kétségbe. Pedig létezik ilyen. Nem is kis számban. Sajnos. Életek mennek tönkre abban, h a bántalmazónak joga van továbbra is bántalmazni a gyerekét.
olvastam, 90-99% a nok aranya. ez elsosorban az o szokasuk, joval kevesebb ferfi csinalja ezt. (de azert elofordul sajnos.)
oktatas, mediacio kellene (es a mediaciobol valo kilepest a birosagnak negativ tenykent kellene kezelnie, jelenleg nem foglalkoznak ezzel sem, semmi gond, ha edesanya nem akar megegyezni, kompromisszumot kotni)
Nem én döntök, hanem a 2 szülő közösen, és igen, egy gyereknek sokkal nagyobb biztonságot ad, ha a 2 szülője, akikben bízik együtt dönt a család további működéséről, mint ha neki kéne ezt megtennie. A normális pedig a váltott felügyelet lenne abban az esetben, ha mindkét fél alkalmas a gyereknevelésre.
Az egyik fél elköltözik albérletbe, a másik marad a közös lakásban, közösen fizetik az albérletet, a gyerekek meg egyik héten itt, másikon ott. Ez is lehetne egy megoldás.
Tudom, most erre lehet azt mondani, hogy a pasik nemigen szoktak ragaszkodni ahhoz, hogy náluk legyen elhelyezve a gyerek. Nos, ha a pasi nem kér ebből, akkor nincs gyerekelhelyezési vita. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha a fent vázolt szitu lenne a nők fejében is az alapszitu és nem az, hogy enyémgyerek, akkor hány apa szeretné ezt a felállást. Szerintem jóval több, mint aki a gyerekek teljes felügyeleti jogához ragaszkodna. És a gyerekeknek is ez lenne a legkedvezőbb megoldás.
Ha valaki nem akar önszántából valakihez menni , arra a valakire nincs szüksége . Ha rábeszéled , hogy mégis menjen , olyanra kényszeríted , amit nem szeretne . Ez jobb a gyerekednek ?
(nem írtam , hogy sose mentek a gyerekek az apjukhoz , de a kipróbálás nem sikerült valami jól .... gondolom , az volt a továbbiak oka) .
Igazán sajnálom , hogy nem tudsz kielégülni abbéli igyekezetedben , hogy lelkifurdancsot ébressz bennem , de kár erőlködni . Nem fog menni . Nekünk hármunknak jó volt így , és valószínűleg apunak is , mert kísérletet sem tett a változtatásra . Most mondd meg .... a disznaja ! Pedig harcolhatott volna értük , legalább egy kicsit !
A gond akkor kezdődik, amikor nem talál más alanyt a bántalmazó fél, és a volt családját szekálja, támadja, stb.
ez tipikus elidegenito szulo duma
van meg a zaklatas is (peldaul a kulonelo szulo telefonon zaklatja a gyerekeit :P)
sajnos nem vagyok csaladjogi biro, a te es anyoca szovegeiben is millo olyan kifejezes szerepel, amit meghallva azonnal raknam at a gyereket a kulonelo szulohoz. tipikus noi hazugsagok, amikor a masik szulo irant erzelmeitek meghajlitjak a valosagot (es a multat is persze.)
Mondjuk, azért ahol az egyik fél hónapokig tartó kapcsolatot tart fenn mással,ott azért felmerül a kérdés, hogy tényleg minden rendben volt-e otthon...
De ha elfogadsz egy tanácsot, általános témákról beszélve nem kell mindent a te személyes eseteiden át nézni.
Kérdés, miféle tapasztalás ez. Egy olyan tapasztalás, hogy a gyerek kvázi nem látja az apját, mert az mire hazaér, a gyerek már alszik és mikor elmegy a gyerek még alszik, ha meg találkoznak, akkor sincs érdemben a gyerekeivel, vagy olyan tapasztalás, hogy a gyerek hallja, hogy anya "szidalmazza" apát. És még nem is gondolok nagy dolgokra.
Ez jókis nane agriprop, csak azt nem vágesz, h a bántalmazással könnyen lehet ám vádaskodni, és ilyen esetben a nők arra használják, h ellehetetlenítsék az apa gyerekkel való kapcsolattartását.
a gyerekek meg a bantalmazo szulokhoz is ragaszkodnak.
Igen, ez így van. És az esetek többségében szerencsére a bántalmazó szülő nem nagyon ragaszkodik a gyerekéhez. Feltéve, ha időközben talál másokat, akiket bántalmazhat. Mert ez nem más, mint hatalomgyakorlás.
A gond akkor kezdődik, amikor nem talál más alanyt a bántalmazó fél, és a volt családját szekálja, támadja, stb. A gyereknek, mégha akar is, akkor sem érdeke, h a bántalamzó szülővel tartsa a kapcsolatot, mert ez normává emeli az erőszakot a pszichéjében. A hatalmi pozícióért alkalmazott erőszakot el kell utasítani, és zéró toleranciát tanúsítani vele szemben. Nem még kötelezni a gyereket arra, h nemhogy elfogadja, de még tisztelettel, (szeretettel) forduljon az alkalmazója felé...
Mint ahogy te is ragaszkodhattál volna a lakáshoz, csak korrekt voltál. De itt arról van szó, h sok nő nem korrekt, és mégis a tvek őket védik. Ésmég államilag fizetett gittegyletek által tele van sírva a média a nők kínjairól egyes, szélsőséges esetekre hivatkozva.
