Hogy sorról sorra mondjuk el a véleményünket Gézoo-ról ill. írásairól?
Ez nem fog menni, totális katyvasz az egész, beleolvasni sem érdemes.
Ez a fórum amúgy sem alkalmas ilyesmire.
Egy-két soros rövid beírások, gyors kérdések, válaszok, esetleg egy-egy hosszabb kifejtés konkrét kérdés kapcsán, vagy link ha valakit valami bővebben érdekel.
Komolyan azt akarod mondani, hogy figyelmesen tanulmányoztad Gézoo dolgozatát, és nem vetted észre, hogy úgy kezd el 'mérési hibáról' beszélni, hogy egyáltalán nem is nevezi meg, hogy mit mérne? Sebességet, távolságot, színt, lábszagot?
Hogy rajzol egy móricka-rajzot, de nem árulja el, hogy mit kellene azon látni?
Hogy nem érti a vonatkoztatási rendszer mibenlétét?
A hosszkontrakció (és ikertestvére, az idődilatáció) korábbi elméletek alapfogalmai, mint megfigyelt vagy kikövetkeztetett természeti jelenség.
A specrelben egy test hossza nem alapfogalom, a modell alapját nem a hosszkontrakció alkotja.
Az én megértésem szerint a specrelben egy test, rúd hossza, vagy bármely két kiszemelt pontja (pl. az eleje és a vége) közötti mérete két esemény távolsága, azaz két esemény helykoordinátáiból számítható kivonással vagy a Pitagórasz tétellel.
Mégpedig két olyan eseményé, amik a test két kiszemelt pontjában egyidőben történnek.
Mivel pedig a hely és időkoordináták meghatározására használt inerciarendszertől függ, hogy a test egyik pontjában történő eseménnyel melyik másik esemény egyidejű a test másik kiszemelt pontjában, a test méretét az inerciarendszer választásától függő különböző eseménypárok adják.
Így tehát a test mérete nem saját tulajdonsága a testnek.
Ha nagyon akarjuk, mondhatjuk, hogy ha egy test teljes egészében tartósan nyugalomban van egy inerciarendszerben, akkor az abban mért méretét nevezhezjük sajáthossznak. De ez semmivel sem alapvetőbb jellemzője a testnek, mint bármely más rendszerbeli mérete.
Annyi a különbség, hogy a hossz meghatározásához nem kell egyidejű eseményeket választania két kiszemelt pontban, hiszen azok koordinátái nem függenek az időtől.
Ilyen alapon mondhatjuk azt is, hogy minden test "sajátsebessége" nulla. Látható, hogy értelmetlen ilyen fogalmakat használni.
A hosszkontrakció a specrelben pusztán arra a körülményre utal, hogy a test különböző rendszerbeli hosszai közül a sajáthossz a legnagyobb. De szó sincs arról, hogy a hosszkontrakció kapcsán valamiféle megrövidésre vagy hasonlóra kéne gondolni (mint azt Privatti korábban mondta is).
Einstein már az első cikkében használja a "mozgó rúd hossza" kifejezést. Idézet az "Über die Relativität von Längen und Zeiten" fejezetből:
"Wir fragen nun nach der Länge des bewegten Stabes, welche wir uns durch folgende zwei Operationen ermittelt denken"
A dőlt kiemelés is Einsteintől való. Később is többször használja ezt a kifejezést és hangsúlyozza, hogy a mozgó rúd hossza eltér a nyugalmi hosszától.
Biztosan nem, ugyanis egy rendszernek nincs hossza, lévén végtelen kiterjedésű. Egy testnek van hossza, de nem tudom, hogy Einstein használta-e a "a mozgó test hossza" kifejezést.
A régi színes képcsövekben használt 25kV gyorsító feszültség hatására az elektronok 1,1%-kal kisebb sebességre gyorsulnak, effektív tömegük pedig 4,9%-kal nagyobb mint ha newtoni fizikával számolnák ki.
Talán nem jött át eléggé az előbbi finom célzásom, megpróbálom direktebben: Mostanra már mindenki tudja, hogy te magad vagy a mániákus cáfoló, csak új nicken... (azt nem árulhatom el, hogy miből jöttünk rá, mert akkor legközelebb nehezebb dolgunk lenne)
"Olvastad Einstein cikkeit? Bizonyos vagy abban, hogy éterről szólnak Einstein írásai?"
No várjál már haver! A GPS működése a specrelt támasztja alá, amiben természetesen nincs éter. Te azt vártad el tőlem, hogy igazoljam, hogy a fény sebessége minden megfigyelő számára c, amire egy igazolás az MM és egy másik a GPS vagy éppen a CRT monitor.
Ez az, matek rulez. Amúgy olvasni a topikot sokkal élvezetesebb, mint írni. Azon gondolkodtam, hogy van-e valami összefüggés az időjárás és a cáfolók száma között. Amikor hideg volt, megbújtak az odújukban, de most mintha tömegével előjöttek volna.
Off: képzeljétek, mit látok az ablakon kinézve: itt van a vadméh-fészek mellett egy fekete felhő, amelyik véletlenül pont úgy néz ki, mint egy léggömbbe kapaszkodó Micimackó, aki meghempergőzött a sárban, hogy fekete felhőnek látszódjon. Szerintetek lehetséges, hogy ez a fekete felhő nem is fekete felhő, hanem Micimackó, aki meghempergőzött a sárban, hogy fekete felhőnek látszódjon?
"irreleváns az MM. miután a csak a forrásához relítív fénysebesség állandóságát igazolta"
A ballisztikus (forráshoz képest állandó sebességű, mint a puskagolyó) elképzelést már jóval korábban, csillagászati alapon, kettős csillagok megfigyelésével kizárták.
A modellben egyébként nem csak sőt még csak nem is főleg az MM és hasonló kísérletek miatt bizunk ennyire. Sokkal inkább azért, mert rengeteg helyen pontosan bejöttek a modell előrejelzései, elektronmikroszkóptól képcsöves tévén keresztül szilárdtestfizikáig. Gyorsítók részecske ütközéseitől a GPS holdakig mindig minden stimmelt. Ez a rengeteg tapsztalat a bizalom alapja, nem egyetlen kísérlet.
Azóta nagyot változott a fizika általános szemlélete. Fogékonyabbak lettek a fizikusok a csinos matematikai modellekre, kevésbé kell ezek létjogosultságát filozófiai érvekkel alátámasztani. Ha felvetnek egy ilyet, nem az a kérdés miért pont olyan amilyen, miért pont azok az axiomái amik.
Sokkal inkább ez: Lássuk mit tud! Ha működik majd használjuk mi is, ha nem működik, boruljon rá a feledés homálya... :-)
Ez jópofa. Látni vélsz egy problémát amit senki más nem lát, nem árulod el ennek a mibenlétét, és megsértődsz ha nem kapsz kielégítő választ a mindenki más számára ismeretlen problémádra... :-)
Szerintem azért használják mostanában inkább az axiomat, mert megváltozott a szemlélet a fizika egészével kapcsolatban.
Régebben valamiféle örök igazság kőbe vésett szabályai keresésének képzelték a fizikát.
Ma inkább modellezésnek, olyan matematikai modellek megalkotásának, amik egyre pontosabban és egyre tágabb határok között képes közelíteni a megfigyelések, kísérletek eredményeit.
A matematikai modellek pedig axioma alapúak, hiszen a modellen belül érvényesek és nem megkérdőjelezhetőek.
Ha kiderül hogy a modell bizonyos körülmények között nem jól közelíti azt amit modellez, akkor kijelölik a modell határait, de amodell axiomái természetesen a modellen belül továbbra is érvényesek maradnak.
Nem. Axiómát szerettem volna írni. A specrelen belül a fénysebesség megfigyelőfüggetlensége axióma, senki nem vonhajta kétsébe.
"Egyéb iránt szükséges, de nem elégséges feltétel lenne"
Állítottam bárhol, hogy csak ez az egy axióma van????
"Ha tudod igazolni, igazold. Ha nem tudod igazolni, akkor ne állítsd."
Michelson–Morley-kísérletet 1887. És persze az azóta eltelt bő 120 évben elvégzett több ezer más hasonló mérés, kísérleg. De például a GPS-ed se működne, ha a vevőhöz képest nem lenne c a fény sebessége. (egyébként ha lenne éterszél, akkor még a CRT monitorok se működnének!)
