Kosz a linket, fellohetned a tajfuto listara is. En gratulalok a tobbi dobogos magyarnak is, szerencsere sokan voltak. Egy kerdes is a velencesekhez: Ti kaptatak reszidos papirt, amit itthon szoktunk?. Mert en nem es mivel pont a mufutyis rendszer miatt nem stopperoltam, gozom nincs, hol hibaztam es mennyit.
A nepszabis cikk egy tragya, rohej az egesz. Amugy en mar lattam tajfuto es turista ujsagirot is, ugyhogy van kivetel.
Én nem láttam - de most elképzeltem, hányszor kellett (volna) fordulnia a 80 literes zsákkal, hogy a mai eredményt elérje :-(
Láncdohányost viszont már láttam. Egy pirosnyakkendős 14-20 év közötti megoszlású csapat végén menetelt. Amikor találkoztunk, egy meggyújtatlan cigaretta volt a szájában. 100 méterrel odébb eltapostam a füstölgő csikkjét.
Mire képes a tipográfia. Láttam az említett cikket az újságban is és úgy tényleg riasztó volt. Az egészből egyetlen nagybetűs címsor ugrik ki, amelynek a lényege, hogy a turisták károkat okoznak. Így már meértem a méltatlankodást. Ide beidézve szelídebbnek tűnt...
A hetvegen tortent velencei versenyrol keszult galeria a http://www.netura.hu/venezia2k cimen lathato. Gratulalunk Flinknek, Domanak, es Zambo Gabinak.
Ezt túl triviális megoldásnak éreztem. Meg nem is láttam még olyat, hogy fasorokat hagytak volna. Olyat viszont igen, hogy védett területen 3 ha-nál tuti nagyobb irtások jelentek meg egy éven belül.
Csak az pénzt is hoz a konyhára. Egy részvénytársaság meg miből éljen, ugye...
"Kitaláljátok-e, hogyan kerülik meg azt a szabályt?"
Lenne néhány ötletem. Mondjuk, ha van egy 9 hektáros területem, amit le akarok irtani, akkor kinyírom a két szélét (3+3=6 ha), majd egy év múlva a közepét és kész. Lehet, hogy ez már nem számít "egyben kiirtásnak".
Egyébként elolvastam még egyszer ezt a cikket, de még mindig nem érzem sértőnek.
Nekem csak annyi, hogy osszemossa a kirandulokat, a turistakat, meg a vandalokat. Szerintem nem attol esnek szet a padok, esohazak, hogy tobb kirandulo jelenik meg az erdoben. Ez, igy csusztatas. Azt meg neked magyarazzam, hogy akarhanyszor futok a Normafanal, allandoan tele vannak a szemetesek. Tan uriteni kene oket, mert igy csak viszi a szel, hordjak szet a kobor es vadallatok.
A PP főnökének igaza van, hogy sok kárt okoznak a vandálok, és hogy rengeteg szemét gyűlik össze. Egyszer talán azt is észreveszik hogy az erdőirtás is károkat okoz. :(((
(Bár a legrosszabbakat a Bükkben láttam.)
Azt tudjátok-e, hogy védett területen (természetvédelmi terület, nemzeti park, stb) nem szabad 3 hektárnál többet egyben kiirtani? Kitaláljátok-e, hogyan kerülik meg azt a szabályt?
Hat akkor irjatok neki. En egyszer leanyaztam egy not, aztan szegyeltem is magam, mert ket nap mulva nagyon kedvesen irt, hogy koszoni a helyreigazitast. Egtem is magam elott. :-(
Itt a cikk:
-----------
Sokba kerül a túrázás növekvő népszerűsége
Tízmillió látogató, tizenötezer köbméter szemét a főváros és az agglomeráció erdeiben
Idén eddig állítják a szakemberek csaknem tízmillió látogatója volt a főváros és az agglomeráció erdőinek, és még többen lesznek, hiszen a meteorológusok szerint tovább tart a tavaszias ősz. A népszerűség azonban sokba kerül. Budapesten és környékén a Pilisi Parkerdő Rt. felügyeletébe tartozó hétezer hektárnyi erdőbe tizenötezer köbméternyi szemét került. A játszóterekben és esőházakban pedig többmilliós kárt okoztak a vandálok.
---------------------------------------------
Tömegsporttá vált a túrázás: Budapest és az agglomeráció erdőiben a terület kilencven százalékát gondozó Pilisi Parkerdő Rt. felmérése szerint az idén eddig körülbelül tízmillióan jártak. A legnagyobb fővárosi túraszervező, a Budapesti Természetbarát Sportszövetség titkára, Balla Zoltán is arról számolt be, hogy 2000-ben meglepő módon minden eddiginél többen vettek részt a kirándulásaikon.
Mint mondta, sok ezren csaknem mindennap járják az erdőket, főleg az őszi napokon, amikor talán a legszebb arcát mutatja a természet. Akik ezt szeretik a legjobban, még jó néhány napig örülhetnek: odébb van még az igazi tél legalábbis Németh Lajos meteorológus ezt ígéri. Nagy valószínűséggel november 20-ig nem kell arra számítani, hogy havazni fog. Addig maradnak a szép őszi, már-már tavaszt idéző napok.
Hogy az időjárásnak mennyi köze van a túrázók számához, nehéz megmondani, az mindenesetre tény: míg öt éve csaknem felére esett vissza a kirándulók száma, tavaly és idén minden eddiginél nagyobb az érdeklődés mondta Balla Zoltán. Ráadásul nemcsak a hobbigyaloglók száma emelkedik. A szövetségnek ma már húszezer tagja és nyolcvan tagszervezete van.
A fővárosban és az agglomerációban lévő kétszáz kilométernyi túraútvonal kétharmad részét jelölik is a könnyebb tájékozódás érdekében nagyon népszerű. Érdekes, hogy sokan ma már nem is szállnak buszra: egyre kedveltebbek azok az útvonalak, amelyek szinte a Belvárosból visznek a természetbe. Ilyen vezet például a Komjádi uszodától Budakeszire. Balla Zoltán azonban hangsúlyozta: a túrázás népszerűségnek ára van, mert sajnos rengeteg kárt okoznak a látogatók.
A Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészetének vezetője, Bakon Gábor számszerűsíteni is tudja a károkat. Elmondta, hogy ebben az évben legalább tízmillió forintba kerül a túraszezon utáni helyreállítás. Esőházakat, tűzrakó helyeket romboltak szét, sőt az egyik kis épület tetejét eltüzelték. A részvénytársaságnak tizenkét erdei játszótere van: a felújítások után az egyik csupán egy hétig volt használható.
Még a vandalizmusnál is jóval nagyobb károkat okoz a szemét hangsúlyozta Bakon Gábor. A túrázók többsége óvja a természetet, de nagyon sokan szeméttelepnek használják az erdőt. Idén tizenötezer köbméternyi szemetet, többnyire építkezésekből maradt sittet raktak le. Az igazgató elmondta, hogy a részvénytársaságnak évről évre csupán tízezer köbméternyi szemét elszállítására van pénze, vagyis évente öt-hatezer köbméternyi a természetben marad. Igaz, idén a részvénytáraság tulajdonosa, az ÁPV Rt. egyszeri alkalommal pénzt ad az erdők kitakarítására. Hogy jövőre mi lesz, arra nem tudott válaszolni az igazgató.
Ha szeretnetek megemelni a vernyomasotokat, olvassatok el a mai Nepszabi Budapest mellekleteben a "Sokba kerül a túrázás növekvő népszerűsége" cimu remekmuvet....
A sor mindig jo. Legfeljebb lenyomunk hozza egy Unicumot is, hogy adjunk a sportszerusegnek. Boncz ugyis azzal fenyeget, hogy ha kiviszem -60-ra a celba, akkor o a 120-as rajtidejeig siman berug.
Sajnos későn (egyáltalán nem) jelentkeztem így a helyszínen kell neveznem, meg aztán ez lesz idén az első, valamint nem utolsó sorban pedig családi akció lesz :-) De jövőre újra kezdjük!!!!
Szombaton vagy vasárnap találkozunk egymással Vérteskozmán? (Őszi Spartacus) Én valószínűleg csak vasárnap tudok elmenni, akkor is csak nyílt technikásban.
Természetesen nem felejtettem el. Immáron hatodik alkalommal küzdöttem le a távolságot és a magasságot. Most mentem elször egyedül, elég hamar depressziós hangulatba kerültem, amit fokozott a teljes fizikai felkészületlenség. Ilyen sokszot még soha nem gondoltam a feladásra. Végül teljes volt a siker 14 óra 20 perc alatt legyűrtem a túrát. Király volt, jövőre újra!
Csak a feledékenyebbek kedvéért szólok, hogy szombaton (10.14.) Írottkő 70 és 35 teljesítménytúra lesz. Várunk minden érdeklődőt.
A jó időt megrendeltük, rövidgatyát hozzatok! :)
Kedves pulp!
Nagyon köszönöm az infókat, és továbbra is szívesen veszek minden olyan hozzászólást, amelyben konkrét helyszínek és időpontok szerepelnek, akár tájfutóversenyről, akár tájékozódási túráról van szó.
Ja, elfelejtettem. Tegnap volt a Budai Tájoló elnevezésű túraverseny, melyen forgatott a Zöldpont tévéműsor stábja. Ha jól tudom, a keddi adásban lesz róla riport, ha tudjátok, nézzétek. Remélem, hasonlóan kedvelni fogom, mint azt, amit tavaly novemberben csináltak a velencei (nem a magyar) utcai tájfutóversenyen. Azt szerencsére felvettem videóra és vagy hússzor megnéztem már, az idén pedig igyexek indulni is a versenyen.
Hadd egészítsem ki az előbbieket az október utolsó hétvégéjén esedékes Eger Nagydíjjal, mely olyan helyen lesz a Mátra északi lejtőjén, ahol ha jól tudom utoljára 20 éve volt tájékozódási verseny. Ott is lesz Br.
A "csak" futók lehet, hogy lehurrognek, de szerintem a gyerekkel együtt érdemes kipróbálnod a túraversenyeket is, ott ugyanis gyerkőcökkel egy csapatban leeht menni, hajtani többnyire ott is kell, ha időn belül akarsz maradni és érdekes tájékozódási feladatok is vannak benne.
Mi most éppen azon szervezkedünk, hogy egy jó kis "vegyes" hétvégét szervezzünk: a Mátrában okt. 21-én, szombaton a Mátra Kupa elnevezésű túraverseny lesz, 23-án pedig a Tisza Kupa tájfutóverseny és a kettőt igyekszünk összekötni, ha bírunk még valami mkorrekt szállást szerezni. A tájfutók szomat-vasárnap is nyomulnak, de ez minket nem érint - egyesületi csapatbajnokság és váltóbajnokság lesz.
Szóval sok sikert a versenyzéshez
Köszi szépen az infókat, megpróbálok még ezekre elmenni, hogy aztán márciustól teljes gőzzel csinálhassam :-))) Utánanéztem a pusztavámi versenynek, és tényleg csak vasárnap lesz nyílt kategória :-( (szombaton értem volna rá).
Valóban ott lesz, de azt hiszem, ott nem lesz Br. Esetleg vasárnap, de az amúgy is rövidtávú, úgyhogy a Br értelmét veszti. Utána Egyéni OB lesz, vele párhuzamosan Bakony Kupa, ezen van Br és minden bizonnyal nagyon szép helyen is lesz (Németbánya, Bakony). A szezon végére ajánlom az Őszi Spartacus Kupát (született November 7. EV), amely garantáltan a hátralevő versenyek legnagyobbika és nagyon jó terepen lesz (Vérteskozma).
Köszönöm a bíztatást és a kérdésemre adott kimerítő választ. :-))
Hétvégén legjobb tudomásom szerint Pusztavám mellett lesz verseny, amire - fájó szívvel - sajnos nem tudok elmenni:-( Nagyon remélem, hogy a következőn már a Br-ben indulhatok.
Brövid, vagy elegánsabban Brutin. Gyakorlatilag egy esszencia, technikailag nagyon nehéz, fizikailag viszont könnyű pálya kiöregedett, megfáradt vagy csak simán lusta tájfutóknak, akik nem akarnak belepusztulni az A vagy B kategória pályahosszaiba, de szellemi kvalitásaik azért a Nyílt és a C fölé emelik őket. Kb. 4-5 km hosszú szokott lenni, általában sok ponttal. Mára gyakorlatilag a legnépszerűbb kategória lett. Nem minősít, de van külön éves összesített versenye ("Kutyák Kupája"). Egyébként nagyon nehéz benne nyerni, mert sokan indulnak olyanok, akik aljas módon edzenek is, de gondosan vigyáznak arra, hogy ne szerezzenek olyan minősítést, ami A-ba kvalifikálná őket.
"Remélem ilyen seniorokat is befogadtok, mint én."
Szerintem a tájfutás bárkit befogad. Legjobb példa erre az utóbbi évek egyik legérdekesebb újonca, Horváth Imre. Klubjának - Budapesti Asztali Labdarúgók Szövetsége (nem vicc!) - ő az egyetlen versenyzője. A szeniorok körében igazi sztárrá nőtte ki magát, annyira feltűnő volt nála a lelkesedés és a tudás szintjének jelentős eltérése. Azóta egyébként sokat fejlődött, mondjuk volt honnan.
Kedves "sporttársak"!:-))
Igazán nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a topicra. Középiskolás és egyetemista koromban aktívan tájfutottam (minősítésem F21B-ben volt), de már 15 éve semmi kapcsolatom nem volt ezzel a gyönyörű sporttal. Joker Karakterhez és Gödényhez hasonlóan ismét szeretnék versenyezni, immár gyermekeimmel, akiket szeretnék "megfertőzni". Egyelőre csak nyílt kategóriában, de minél többször :-) Remélem ilyen seniorokat is befogadtok, mint én. Egy kérdésem lenne: mi az a Br-kategória?
Isobau kupa: a kazincbarcikaiak által rendezett éjszakai turista tájékozódási verseny (kötött menetidő, bólyák kivilágítatlanok, kód nélküliek, 10 m-en túl tévesztő bólyák lehetségesek).
Összehasonlítva a 2 évvel ezelőttivel nekem túl könnyűnek tűnt. A pontok szinte mind út közelében, egy átmenet se volt, ahol hosszabban irányba kellett volna menni. Ahol a távolság- meg iránymérés néhány hibapontos eredménye dönti el a végső sorrendet, az nem szerencsés - az inkább véletlen. Pedig az A50-nek tájékozódásilag még nehezebbnek is kellene lennie, mint a A-nak, csak kisebb távon, kisebb szinttel.
A mostani - ismét csak nedvdúsra sikeredett - Sopron melletti II. kerületi verseny pályája már jobban tetszett, Gyuri bácsiék egész jót alkottak. Ázott más is szarrá szombat éjjel ? És hogy ízlett ?
Nekem tetszik az ötlet, csak nem igazan vagyok mervado, mivel igy sem fogok ra elmenni. Nekem 40 km boven eleg. Ha viszont kisebb tavon lenne egy ilyen kezdemenyezes, az erdekelne.
Ja, Gödeny, gratula az Isobau-hoz. Aki nem tudna, hibapont nelkul nyertek, ami nem semmi.
Mit szóltok egy alternatív BEACMAXI 110-hez?
Már úgy alt. hogy az e.p-k adottak csak közte szabad útvonalválasztás, tehát nem kell a jelzéseken menni. Most mindenhol megy a vita errol, de én kiváncsi lennék egy ilyen teljesítésre.
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Ami baj volt a Hungáriával, arról a rendezők nem tehetnek (dögmeleg). A második nap egy kicsit extrém volt, de amúgy barátságosak lettek volna ezek a pályák, mondjuk egy 10 fokkal hűvösebb kánikulában. Egyébként minimális bakikkal sikerült megoldani egy hatalmas feladatot.
A tájfutó listát pedig nem tartom korrektnek. Mindenki csak kritizál, olyan apróságokat is olyan hangosan, mintha ő valaha rendezett volna tökéletes versenyt. Mindenki egoista módon a maga kis bogaraival van elfoglalva. Ráadásul, ha valaki végre őszintén szól a közhöz, akkor azt leb@sszák. (Ld. Vizi Tibi).
Na, jól kimérgelődtem magam.
Butch
Ps. Épp most jött a hír, hogy Domonyik Gábor 3. lett a főiskolás VB-n. Ez azért jó hír.
Ja, ez nem volt termeszetes? Nekem is voltak problemaim az elso ket nappal, de osszessegeben nagyon jo volt. A tuzoltokocsi meg tobb ember eletet mentette meg. Nem tudom kinek az otlete volt, de meleg gratula erte! A bufe fikazasara meg nem kell adni, az nem a tietek volt. Raadasul a bufe jo volt, Piri nenit szeretjuk, csak a szoke csaj volt HP.
Csokis, aki versenyre jar, nem fikazni
Sajnos az elet dontott helyettem. Johettem haza dolgozni. Meg egy sima tajbrinyo sem fert bele egesz heten, csak futottam negyet. Kar.
Egyebkent a tajfutolistan megindult anyazastol fuggetlenul nekem tetszett az egesz Hungaria.
Köszi. Erre, úgy látszik, még össze tudom magad szedni.
Egyébként a futószám utolsó pontja előtt a ketteszöld bozótban találkoztam a tévésekkel. Nem tudtam eldönteni, kinek rosszabb, nekik kamerával, vagy nekem egy szál fürdőruhában...
Dupla jó hír. Faléledt a topic, meg hát kezdődik a Hungária. A triatlonon poén lehet, ha rajtam kívül még sok hasonló töketlen béna lesz ott, akkor kiröhögtetem magam és elindulok. Kutyaúszásban jó vagyok, a többiről viszont ne beszéljünk.
Mostanra sikerult vegigolvasnom a topicot es lyo!!!
Csokis!
A Hungira szerintem nyugodtan lejohettek kedden, vegulis akkor mar terepbemutato is lesz meg megnyito, vagy mi. Tajbringa egeszen biztosan.
Aludni gondolom mar lehet, ha mashol nem akkor a sportcentrumban.
Hat nem kifejezetten titeket vartalak ide! :-) Butch, mi lesz ha en mar 15-en le szeretnek menni. Ha jol ertettem, Rela is, meg gondolom viszem Atutazot is. Szoval meg tudod kerdezni, hol alszom masnapig? Vagy marad a kocsma? Boncz ekkora hendikepp nelkul is agyon tud vagni, minek adjak neki meg onbizalmat?
Valahol ott hagytam abba a közelmúltban, hogy álomra hajtottuk fejünket Cserepes-kőn. Most, verejtékező homlokunkat törölgetve talán elhinni is nehéz, hogy térdig, sőt térd fölé érő szűz hóban indultunk tovább reggel Jávorkút felé. A 2 km/órás sebességet továbbra sem tudtuk túllépni. Pedig tényleg igyekeztünk... Keményen fagyott, de így legalább puha maradt a hó, és nem áztatott el. Az aszfaltot szerencsére tisztították, de könnyű kiszámolni, hogy az idáig tartó 5 kilométert mennyi idő alatt tettük meg. Nagyon megviseltek lehettünk, mert Jávorkútnál felvett minket egy mikrobusz, pedig nem is stoppoltunk. Ez nagyon jól jött, mert hosszú aszfalton gyaloglástól mentett meg. Egészen Miskolcig vittek, ahol egy vendéglő kerthelyiségében ebédeltünk. Bár nem is volt igazi kerthelyiség, inkább amolyan fűtött sátor, mint a Café Verdi, de talán még jobban is esett itt ücsörögni a hosszú hideg után, mint egy valóban fűtött szobában.
Este következett a szokásos borkóstolás Tállyán, de az már nem annyira túra...
Pedig a lazarusos szerveren van a magyar tajfuto homepage es ott van versenynaptar. Ha futni akarsz, ajanlom a vasarnapi Kobanya Kupat Adyligettol nem messze, vagy szerda delutanonkent is vannak hangulatos kisversenyek. ezekrol a reszletek a Tajolo c. ujsagban megtalalhatok, ez pedig a neten is fennvan, elerheto a mar emlitett tajfuto honlaprol.
Kösz az infót! Ha tényleg ennyire nem számít az, hogy nem vagyok egy egyesületnek se tagja, akkor majd rászánom magam, és kimegyek egy versenyre.
Még valami. Tudtok olyan helyet a neten, ahol fent van az ez évi versenynaptár? Csak mert a lazarus.elte.hu/tajfutas -on nem találtam.
Kiegészíteném az előző választ azzal, hogy soxor az is számít, hogy melyikben indulsz, hogy mennyire van pénzed, vagy egyáltalán mennyire van kedved fizetni. Egy példa: ha szombaton el akarsz indulni a Petőfi Kupán a Vértesben, akkor a helyszíni nevezési díj a "normális" kategóriákban 850 forint. ezért mehetsz C-ben, meg Br-ben, de felesleges ezzel játszani, mert a nyílt technikással jobban jársz potom 400 forintért. Ezekhez mondjuk még hozzájön 200 forint bérleti díj a dugókára (elekronikus karton, ezzel "lyukasztasz")
De ez még OK, a legdurvább a Budapest Nagydíj második napja volt, ott helyszíni nevezés 1800 forint lett volna egy napra (1200-at mondtak a helyszínen), a nyíltban valami 300. Ezért aztán elindult nyílt technikásban egy A kategóriás csávó, aki lealázta a mezőnyt. Ma került fel a netre az eredménylista, elég brutál: az első valami 35 perc, aztán 55, 65. Szóval a nyílt technikást ajánlom én is, ha előre tudsz nevezni, akkor Br a király.
"csak ún. nyílt kategóriában indulhatok, vagy rendesen a koromnak megfelelő kategóriában (F20)?"
Indulhatsz akármiben, legfeljebb nem kapsz érte minősítést (ezt, gondolom, túléled valahogy) és Rajtengedélyszám hijján esetleg ki is meszelnek. Szóval futni mindenképpen tudsz, legfeljebb eredménye nem lesz.
"Tényleg, nehézségben mennyire tér el a nyílt kategória mondjuk a C kat.-tól?"
Az attól függ melyik. Igényes versenyen két nyílt van: könnyű és technikás. A könnyű az nagyon olyan (=kb. F/N12C, 3-4 km táv, primitív pontok), a technikás meg inkább a BR felé közelít (4-5 km, nehéz átmenetekkel).
Én néha indultam nyílt technikásban és még élveztem is. Tudom ajánlani. De ha - Csokis után szabadon - szopni akarsz, akkor elindulhatsz F20-ban.
Sziasztok!
Lenne egy tájfutással kapcs. kérdésem. Régebben egyesületi tag voltam (nyolc éve), de ma már semmi közöm a tájfutáshoz ilyen szempontból. Viszont ha csak hobbiból (nosztalgiából) akarok indulni egy versenyen, akkor csak ún. nyílt kategóriában indulhatok, vagy rendesen a koromnak megfelelő kategóriában (F20)?
Tényleg, nehézségben mennyire tér el a nyílt kategória mondjuk a C kat.-tól?
>Bár mostanában mintha mindenki csak lepedőakrobatikával foglalkozna... :) ) Off on:
Most majdem mondtam valamit azokra, akik nem jonnek Semmelweist rendezni, de nem tettem. Viszont a listan elolvashatod.
Off off.
(Elnézést az offtopicért, de tegnap AKKORÁT másztunk Tardosbányán... Hódol még valaki errefelé ennek a szórakozásnak? Bár mostanában mintha mindenki csak lepedőakrobatikával foglalkozna... :) )
En ugyan teljesitmenyturan meg nem voltam, de azert szoptam mar eleget. :-) Nekem a tesztat is tartalmazo csokik valtak be (Balaton, Duna, kekszes Boci, stb.), ill. a sima kekszfelek (Pilota es tarsai). A masik, ami nekem mindig kell, a husfele. Egy ido utan meg lehet orulni a sok edes szartol. Ilyenkor a tepozaras majkrem es a cabanossi kolbasz jatszik, nemi kukoricakonzervvel leoblitve. A tetejebe johet egy kis plehcici, es mar tuti is a hanyas. :-)
Nem tudom, mennyire olvassa ez a topic a Kinizsi 100 topicot, úgyhogy itt is felteszem a következő kérdést:
Az lenne a kérdésem a T. társasághoz, hogy ki, mivel tuningolja magát a Kinizsin, vagy hasonló túrán (szőlőcukor, Nikoflex, Extasy :-) stb.)?
Eddigi tapasztalataim alapján a szarvasfaggyú biztos, szőlőcukrot is viszek, Ben Gay vagy hasonló bemelegítő krémen még gondolkodom. Magnézum, kalcium és kálium (pezsgő)tablettát is viszek, de csak végszükség esetére.
Ja, és Mogyorósbányán egy sör... na jó, lehet, hogy kettő... és ha van, akkor Bányahegyen még egy.
Mi voltunk a Rezéten és nagyon korrekt volt. Az egyik kedvenc versenyünk. Tavaly kisebb viták voltak, most még annyi sem. Kicsit sok volt a dzsumbuj, de nagyon élveztük.
Nem kell ahhoz megemelt éberségű körzet, hogy bekábelezett fák álljanak a határszélen. Evezős túrán a csehszlovák-magyar határt képező Duna-szakaszon, a Szigetközi főág mentén is láttunk néhány öreg fát, ahonnan a határőrök telefonálgattak
Nem allhatom meg, hogy idezzem November utolagos engedelmevel a ciki topicban megejtett hozzaszolasat:
(...) Még 86-ban postás koromban elmentünk egy ún. Postás Természetbarát Túrára Sopronba. (Én, a kőrengeteg kimozdíthatatlan lakója. Na mindegy, fiatalok voltunk, jó hecc volt). A kalandok ott kezdődtek, hogy a főszervezők, akik a Budapesti Postaigazgatóság (vagy mi) jelenlévő természetberátait voltak hivatottak pesztonkálni, hátramentek a büfékocsiba sörözni. Mint Sopronban leszállásnál kiderült, a büfékocsit már régesrég lecsatolták a szerelvényről, és hozzácsapták egy nemzetközi vonathoz, ami röpítette őket tova. Hát máig nem értem, nem szóltak ott nekik, vagy mi, lényeg, hogy egy darabig magányosan szédelegtünk, azt sem tudtuk hol a szállás, hol várnak minket, aztán befutott a főnökség, csináltak egy jó fuvart valami rajkai, vagy mosonmagyaróvári taxisnak.
Nos... a helyismeretem lakott területen belül még elmegy, de az erdőben?! Turistatérképpel?! Máig nem tudom miért voltak benne azok az amorf körök, és hát a tájoló?! Nem irigylem Kolombuszt, ahhoz külön végzettség kell, hogy azt a bonyolult szerkezetet valaki a megfelelő célra használja. No végül mi valahogy végigmentünk a pályán, máig emlékszem azokra a rikító sárga műanyag szalagokra amiket helyenként a fák köré tekertek "POSTA KÁBEL" felirattal, hogy el ne tévedjünk. Aztán az egyik társaság, akiket a nem túl távoli határőr laktanyából hoztak vissza nem túl jókedvű katonatisztek, elmondták, hogy Pesten a telekommunikációs infrastruktúra smafu a Sopron környékihez képest, ugyanis békésen battyogtak a vélt útvonalon, mikor géppisztolyokkal megállásra kényszerítette őket egy járőr, egyikük odaszaladt egy nagy, öreg és szép fához, benyúlt a fa odvába, kiemelt egy hallgatót és lejelentette, hogy határsértőkre bukkantak akik eltévedt postásnak adják ki magukat. (...)
Nem voltam gépközelben egy darabig és nagyon nagy öröm volt olvadsni a topicot. Külön köszönet Jokernek a hosszú leírásért és a válaszért a kérdésemre. Tényleg jobban meg tudom érteni a teljesítménytúrázókat.
Gödény felállni nem tudásáról eszembe jutott még egy emlékem. A Balaton-felvidéken voltunk valahol egy Bauxit kupa éjjeli túraversenyen, másnap hazafelé felültünk a vonatra. Az egyik kupéban volt osztálytársam utazott, beültünk mellé. Mondta, hogy a Kinizsi százasról jön. Nem tűnt fel rajta semmi eleinte, csak később, hogy alig mozdul meg, egy helyben görnyed. amikor le kellett volna szállni, nem tudott felállni, mi vittük le a vonatról és támogattuk a buszmegállóig, persze harsány kacajok közepette.
Mivel épp ma olvasgattam a júniusi gyalogos túratalálkozó programját és ott van néhány gyökérnek nevezhető teljtúr, elgondolkodtam egy 30-ason. Majd meglássuk, de egyelőre a két túraverseny, amit ott csinálnak, az a biztos.
Jól tudom, hogy a hét végén van a Mátrabérc? Az biztos, hogy túraversenyből kettő is van a hét végén, az egyik Baja mellett (Rezét Kupa) a másik a Vértesben, Csákányospusztán vasárnap, a Tavaszi Tájoló, hagyományosan a legnagyobb létszámú verseny. Arra megyünk mink is, ellenben egy Mátrás beszámolót jól esne olvasni. Nekem elegendő cumi volt a Kékesről Sirokra "lemenni" (800 m szint, de amúgy egyik kedvenc útvonalam), nem hogy ugyanez visszafelé, plusz még Muzsla, stb.
> kötözködés, rivalizálás indult el,
Rivalizálást nem igen éreztem, egy kis kötözködést igen - de pontatlan fogalmazásommal én magam dobtam fel a magas labdát. Valóban kár, hogy erre gombolyodott a fonal ...
> Szidtuk a rendezőket, mint a bokrot - Gödény, remélem te nem voltál köztük :-)
Amikor beérkeztél, nem a célban ültem, hanem 4 keréken valahol az útvonalon. Azért is érzem magam érintve - hiszen a Kinizsi Százas a saját gyermekem, néhányan, akik a Nagyszombati Százason megfertőződtünk, indítottuk itthon ezt a műfajt.
Megszoktam, hogy szidnak minket. Néhányan jogosan - pont azért érdekeltek a részletek, mert ha a 13 év már ahhoz sok is, hogy bármit helyrehozzunk, de tudunk az esetből és következményeiből tanulni - sokan meg csak első mérgükben. De kerül a mérleg másik serpenyőjébe is elég benyomás ahhoz, hogy csináljuk tovább.
> A katonai sátras, teás pont még megvolt, annak idején ott feküdtem le egy
> fél órácskát aludni (: tudom... :)
Bányahegy kb. 70-nél. Ott sokan ücsörögnek, ledőlnek. És néhányuknak nem sikerül utána elindulni ... Akármilyen kellemes is a tűz mellett megpihenni, a 70 km már elég sok - a pihenő után igencsak darabosan mozognak a gyakorlottak is.
> a 91 km biztos, ebbe benne van az autópálya is.
Én inkább 81-re tippelnék. Autópályástul. Mert ugyanazon a bizonyos ponton, ahol 96-ban jobbra az erdőbe kellett befordulni, 87-ben még balra kellett fordulni. A nyitottabb rész ez előtt - meg annak, aki feladta, ez után volt: Koldusszállás vadászház (illetve hát hogy ne zavarjuk az esetleges tisztelt nyugati vadászokat, néhány száz méterrel utána).
Nem indult 87-ben a 2 évvel idősebb bátyád is ?
> A kiközösítés és a pokol persze túlzás volt részemről,
> azt hiszem, egy szmájli lemaradt onnan.
Ami egyedül számít, az akkori érzéseid. Ezen egy szmájli nem segít.
De aminek szívből örülök - nem fordítottál végleg hátat a műfajnak. Megszeretted, és másokat is fertőzöl tovább.
> Megint hosszú lettem, ez az én formám :-)
És az miért baj ? Amekkora forgalom volt itt az előző hónapokban ... Emlékek, érzések hosszadalmasak (néha a civakodás is). Na és ?
Egy kicsit szomorú voltam, hogy a nosztalgiázás, a lelki élet helyett a kötözködés, rivalizálás indult el, És most egy kicsit örülök, hogy Zmac, aki a kavicsot dobta a tóba, csillapítani próbálja a szerintem is nagyra sikerült hullámokat. Már azt hittem, az első itteni megszólalásom az utolsó is lesz.
Más. Gödény írta:
Valami nem kóser az emlékeidben: 87-ben a Kinizsi Százas nem ment a Baji vadászház felé, akkor még Somlyóvár - Szárliget volt az útvonal.
Jogos lehet a felvetésed. Utánanéztem, a 87 az biztos. A túra után a távolságot vettük le a térképről, a 91 km biztos, ebbe benne van az autópálya is. Az ellenőrző pontot nem tudom, de amikor másoknak elmeséltem, mindig azt válaszolták: Aha, a baji erdészház előtt. Ez ragadt meg a fejemben. Egyébként nekem is gyanús volt a dolog, ugyanis amikor tényleg megcsináltam (kb 96-ban), direkt figyeltem azon a tájékon a helyet, próbáltam visszaidézni, hogy hol adtam föl. A katonai sátras, teás pont még megvolt, annak idején ott feküdtem le egy fél órácskát aludni (: tudom... :), de az utolsó előtti pont már gyanúsan idegen volt, és utána jobbra fordultunk, be egy sötét erdőbe. Annakidején pedig egy bokros, nyílt terepen haladtunk libasorban, még látni is lehetett valamicskét a csillagok fényénél, és ott volt hívogatóan közel az M1-es (persze annyira nem közel, hogy látni lehessen, de előtte néztük valakinek a térképét, és ezt igen megjegyeztem:). Emlékszem, egy kétméteres kerítésen kellett átmászni :-) Az autópálya alatt ment el egy kis út, egy meredek betonlépcsőn kellett lemenni, és ahogy leértem, mindjárt felvett valaki, pedig hajnali két óra lehetett, és épp a célba vitt. Valamelyik túrázó kísérője volt.
Ami a virslit illeti, arra biztos jól emlékszem, mert nagyon éhes voltam, gondolom, a vércukrom se lehetett rendben, és valamennyi pénz volt is nálam. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy bár nyilván elsőre lehetett látni rajtam, hogy túrázó vagyok, de a túrafüzetem nem volt nálam, a haverom elvitte, hogy azt az utolsó pecsétet megszerzi. (Ehhez két megjegyzés: 1. foggalmam se volt arról, hogy mi az hogy teljesítménytúra, menet közben derült ki számomra, hogy nevezési díj van, hogy pecsételőfüzetet kapunk, kötelező ellenőrző pontok vannak, szabályok stb. 2. Végül a srác nem tudott nekem pecsétet szerezni, sőt még neki sem lett meg a teljesítés, mert még az elején kihagytunk egy pontot. Egy Y elágazásnál mindenki jobbra ment, de a haverom azt mondta, hogy tavaly itt balra kellett menni, meg a térkép szerint is az a jó irány. Valami jelzés tényleg rosszul volt feltéve, de az óvásunkat nem fogadták el.) Szóval amikor a barátom beért, elkértem a túrafüzetemet, de arra sem adtak virslit. Asszem a barátom kunyerált valakitől egy kis csokit, mert látta, hogy csehül vagyok. Meg persze a virslijét is megfeleztük. Mert ő persze kapott, dacára annak, hogy egy pecsét hiányzott neki. Szóval azon múlt, hogy ő gyalog jött be a célba, én meg kocsival. Szidtuk a rendezőket, mint a bokrot - Gödény, remélem te nem voltál köztük :-)
(Bocs, de olyan , hmm ... nekem nem tetsző ez a név, mindig úgy érzem, mintha bántanálak vele, olyan ... pejoratív. Szólíthatlak Gödinek?)
A kiközösítés és a pokol persze túlzás volt részemről, azt hiszem, egy szmájli lemaradt onnan. De a pecsételés miatti lelkiismeretfurdalásom talán érthetővé teszi ezt a túlzást.
Én személyesen a turista tájékozódási versenyeket művelem - mint jóval nyugodtabb műfajt, pont azért, mert a tájfutás nekem már túlságosan "sport" -, de pont ezért nem akartam, hogy rajtam ragadjon, nem vagyok jóba a tájfutással.
Az egyébként egy külön mise, mi a sport, mi nem sport. A kérdés egészen addig kedélyes beszélgetés, a definíció feszegetése lehet - örök vitatéma, mint bármi hasonló - amíg nem kezd el vérre, pardon, pénzre menni - amikor pályázatoknál valami határterületi rendezvényről vagy ezt, vagy azt kell bebizonyítani, mert pl. csak sportrendezvények pályázhatnak, vagy azok nem pályázhatnak. A nemzetközi szövetséggel is rendelkező versenysportok besorolása egyértelmű (ezért pl. a tájfutásról még szükség esetén is nehéz lenne hihetővé tenni, hogy nem sport), de a természetjárás széles skálájában a sziklamászóktól, barlangászoktól, teljesítménytúrázóktól, tájékozódási versenyzőktől a kedélyes, szalonnasütéses kirándulásokig terjedő széles tartományban már lehet játszani a határvonal elhelyezésével - megpróbálhatjuk, hogy semmit sem veszünk sportnak, meg megpróbálhatunk a "tömegsport" címszó alá minél többet begyömöszölni.
Bocs Gödény, nem gondoltam komolyan a rosszallást, azért is volt ott a szmájli... A későbbi reagálók mintha komolyabban vették volna mint én magam. De vsz annyira komolyan azért senki sem. :)
Na belepottyantam valami olyasmibe, amibe egyáltalán nem akartam, de szerencsére megkaptam a kivezető utat:
> Az ossz kulonbseg hogy a tajfutasat azt amator szinten is lehet csinalni
> es a hangulat sokkal csaladiasabb".
Az eredeti, Zmac által kipécézett mondatom pont erre utalt:
>> de többségünk nem "sportolt" mást, csak túrázott (aki igen, az is csak tájfutott).
Itt én egy konkrét személyre gondoltam, aki a tájfutást ezen a laza módon művelte - elment versenyekre, hogy fusson egy jót, élvezte a pályát, a társaságot. Amilyen szintű minősítést sikerült éppen elérnie, ott indult - és nem élt benne a vágy, mindenáron bajnoknak lenni. Ő úgy járt (és jár még mindig, 60 fölött is) tájfutni, ahogy a srácok lemennek a grundra egy kicsit kergetni a bőrt, és nem úgy, ahogy az alsóbörgöndi focicsapat rúgja a labdát (a nevesebb csapatokról nem is szólva).
Az a _csak_ nem a tájfutást magát akarta minősíteni, hanem az illetőnek erre a laza, kényelmes, tulajdonképpen a túrázással rokon stílusára akart utalni.
Sziasztok!
Azert a tajfutas tavol all a turazastol. A tajfutas a turazashoz valo hasonlitasa teljesitmeny szinten olyan mintha a marathon futo teljesitmenyet osszehasonlitanank egy hatizsakos kedelyes tarsasgban gulyasfozos 40km-es turazashoz. Aki tahfut es ezt komolyen csinalja az pont annyi es olyan kemenyen edz mint azok akik barmilyen mas sportot uznek. Az ossz kulonbseg hogy a tajfutasat azt amator szinten is lehet csinalni es a hangulat sokkal csaladiasabb valamint minden korosztly ugyanazon a versenyen indul mig ez sajnos mas sportokban nem lehetseges. De ettol az meg teljes erteku pont ugyanolyan nehez sok edzest es kitartast kivano sport mint a tobbi.
Az minek minosul, amikor valaki "csak" tajfut, semmi komoly atletika, es szorakozasbol fut maratont? Most nem magamrol beszelek, mert ott az utolso 10 km mar eleg hervatag volt, de ott van pl. Csikos ur, vagy akar maga Zmac is. (Bar te kegesziteskent versenyszeruen atletizaltal is mellette, nem?)
Semmi rosszalót, sőt :-)
Joker Karakter beszámolójában szerepelt: "Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam", meg "Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak". Ezekhez képest "csak" tájfutott, tehát egy, a túrázással rokon sportágat művelt, és _NEM_ olyat, amit az emberek többsége is annak tart.
Semmi rosszalót, sőt :-)
Joker Karakter beszámolójában szerepelt: "Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam", meg "Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak". Ezekhez képest "csak" tájfutott, tehát egy, a túrázással rokon sportágat művelt, és olyat, amit az emberek többsége is annak tart.
Valami nem kóser az emlékeidben: 87-ben a Kinizsi Százas nem ment a Baji vadászház felé, akkor még Somlyóvár - Szárliget volt az útvonal.
Valahogy a virsli ügy is gyanús - a jelvény és oklevél a teljesítőnek jár (és még pénzért sem veheti meg más), de a "szolgáltatás", a kaja a résztvevőknek, vagyis a célba tévedt, a túrát korábban feladó indulóknak is. Persze 13 év távlatából már nehéz lenne a dolgot kibogozni. De a "Kiközösítettek, megbélyegeztek" csak a te akkori, belső érzéseidet, gondolataidat adhatja vissza, az biztos, a célban ülők nem viselkedtek így.
A beszámolód nagyon tetszett - visszaadott valamit a hangulatból, a saját régi emlékeimből is.
Nekünk a 30 km a szokásos (nem teljesítmény-)túramennyiségünk volt, de többségünk nem "sportolt" mást, csak túrázott (aki igen, az is csak tájfutott). A Nagyszombati Százassal kezdtünk. Előző évben bejárás, 3 nap alatt, vadetetőben meg csak úgy az esőköpenyen bivakolva aludtunk. Aztán az első. Hamar meguntam a hosszú nadrágot, átvettem a rövidet - és majd másfél óráig loholtam a többiek után, mire behoztam a lemaradást. 80 után már igencsak csillagokat láttam - nemcsak az égen. 90 után alig vánszorogtam. A barátomtól az utolsó 10 km-en 1 egész órával maradtam le, de még biztonságosan - úgy 23 óra alatt - bent voltam. Amikor beállt az autóbusz, alig sikerült felemelkedni a kocsmában a székről - ennél már csak a vonatra való fel- és leszállás volt rémesebb. A későbbi években volt úgy, hogy 16 óra alatt megvolt a száz - néhány rövidebb kocogás volt benne lejtőn lefelé, egyebként csak menés. Aztán volt úgy is, hogy még lejjebb akartam szorítani az időt, aztán 30 táján az emelkedő tetején kifújtam. Úgy fél óra szédült ücsörgés után megjöttek a haverok, feltámogattak, és szép nyugodtan lesétáltuk a maradék 70-et.
Megindultak itthon is a teljesítménytúrák. És úgy válogattunk, hogy - na ott még nem voltunk, nézzük meg, milyen az. Néha egy teljesítménytúra - ami akkortájt 50-est jelentett, néha valami "séta" a környéken, egy kis kéktúra, egy kis tájekozódási verseny, nyáron mindig valami magashegy - Fogaras, Rila, Júli-Alpok. Egy ötvenesre nem is igen készültünk - a végén éreztük egy kicsit a lábunkat, másnap kicsit szegletesen jártunk, oszt ennyi. Volt olyan sarka az országnak, ahova valószínűleg soha sem jutott volna eszünkbe elmenni, ha nem rendeztek volna ott egy teljesítménytúrát.
Aztán házasság, gyerek, külföld, gyerek balesete, robot - most annyi vagyok netto, mint annakidején brutto (vagyis egyheti teljes menetfelszereléssel :-) - és lassan kezdek visszakapaszkodni a túrázó életmódba. Nehezen megy. Bár a 30 km-t lesétálom, de úgy érzem magam utána, mint régen az 50 után. Egyenlőre százról csak álmodom. Pedig hiányzik. A hangulat is, a társaság is, az erőnlét is. Talán majd lassanként.
pulp írta:
Engem régóta érdekel a teljesítménytúrázók lelkivilága, de személyesen csek egy-kettőt ismerek. Hadd csapjak le Rád, hogy megkérdezzem: mi ebben az egészban a jó. Falni a kilométereket, rohanni, ázni-fázni, szívni, semmit nem látni a tájból (tudom ezzel a tájfutókat is csesztetik) és hullára elfáradni talán tökfeleslegesen.
Bár a kérdés nem nekem szólt, de nem baj, ha én is megpróbálok válaszolni?
Szóval a nevében is benne van: félig teljesítmény, félig túra.
Nézzük először a túrát. Nem igaz, hogy nem látsz semmit, akkor nekimennél az első fának :-) Az igaz, hogy nincs másfél órád szalonnát sütni, de fölmászhatsz a kilátóra, ami nem is esik pontosan a túraútvonalba, fényképezhetsz, ha ismerősökkel vagy, remek alkalom a többórás együttlétet beszélgetésekkel kihasználni, új ismeretségeket köthetsz, de akár magadba fordulva meditálhatsz, a fontosnak látszó problémáidat újra átgondolhatod. Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak az övvizsgák szokásos anyaga mellé bizonyos túramennyiséget is előír. A legmagasabb fokozatok megszerzéséhez például egy teljesített Kinizsi Százast. Amikor megkérdeztem tőle, miért teszi így, azt válaszolta: Aki végigcsinál egy Kinizsit, az olyan dolgokat tud meg saját magáról, az önismeretnek egy olyan fokára jut, amit más úton sokkal nehezebben tudna csak elérni.
Ami a teljesítményt illeti: mindig lemérheted magad, hogy hol tartasz a fizikai (le)épülésedben. Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam, és a versenyszellem, a teljesítmény iránti vágy megmaradt bennem. Mindig is azt mondtam magamról, hogy a jelvény és az oklevél miatt csinálom, hogy tudjak a környezetem előtt dicskedni. Egész addig, míg egyszer egy héttel lekéstem kedvenc túrámat, az Írottkő 70-et. Mérgemben tök egyedül végigcsináltam, és rájöttem, miért is csinálom. Helyretesz az emberben dolgokat. Tiszteletre, alázatra nevel. Megmutatja a helyes utat. Megtanít bánni önmagaddal.
De elkanyarodtam a mondandómtól. Szóval ami a teljesítményt illeti: az ember sokkal többre képes fizikailag, mint azt el tudja képzelni. Vagyis rosszul fogalmaztam: a teljesítőképességének határa jószerivel pont ott van, amennyit el tud magáról képzelni! Csak hit kérdése az egész. Meséltél a Hegyhát 50-es élményedről. Gratulálok, hogy végigcsináltad. Az első túra mindig a legnehezebb. A fiam, másfél évvel ezelőtt épp egy Hegyháttal kezdte, igaz csak a harmincassal. 7 óra alatt végigcsinálta. Ami azért is nagy szó, mert negyedikes létére és a 150 centijéhez 72 kiló volt. Talált egy pozitív dolgot, amivel az osztálytársai elismerését (és a nagymamák szörnyülködését:) kivívta, jöttek az érdeklődők, Őrség 30-on 3-an, Hegyhát 30-on heten voltak gyerekek, most május 13-ra már komoly kis csapatunk lesz az iskolatársakból; nem jössz velünk egy laza 30-asra? Ott majd megbeszéljük a dolgot.
Megint elkanyarodtam. Szóval, ha csak az maradt meg benned, hogy 50 km után két napig járni tanultál (ez egyébként természetes dolog), akkor rosszul készültél fel lelkileg, vagy 30-cal kellett volna kezdened (bár akkor is járni tanultál volna:-) Hogy mennyi erő legyen a lábadban, az a fejedben dől el, és ebben nagyon sokat jelent a tapasztalat: hogy be tudd osztani a lelki erődet, hogy tudd, mire vállalkoztál, és mi vár még rád.
Az első teljesítménytúrámra egy haverom hívott el. Szerencsés alkat, karatétól kosárlabdáig minden könnyen ment neki, ideális felépítésű srác volt. Ő egy évvel azelőtt végigcsinálta. Azt mondta, figyusz, nem lesz gond, végigfutjuk, glottgatya, futócipő, két szendvics, kis kulacs, lámpa nem kell, mert estére beérünk. Akkor még tudtam is én, mi az, hogy Kinizsi 100 :-) 250 kör a futópályán, osztottam-szoroztam és mosolyogtam: meglesz, persze. Nem volt bennem tisztelet. Aztán 20 km-nél elkezdett fájni a térdem, egyre rosszabbul bírtam, előjött az edzéshiány, a rossz zokniválasztás, a kevés ruha, a lámpa hiánya, nem sorolom: a baji vadászház előtt pár kilométerrel kimentem a műútra stoppolni. Utólag kiszámolva 91 km megvolt. A legmegalázóbb az volt a dologban, hogy a célban nem adtak virslit, ami a teljesítőknek járt, még pénzért sem! Kiközösítettek, megbélyegeztek: még egy pár virslire se vagyok méltó, mit keresek itt a tisztes teljesítők között. Akkor éjjel nemcsak meghaltam, de mindjárt a pokolra is kerültem.
A második túrám egy évvel később volt, 88-ban a legelső Írottkő. Útleveles túra volt, akkor még csak a sógoroktól lehetett felmenni. Haverok hívtak el, négyen indultunk. Bucsunál (55 km) ketten kiszálltak, a harmadik beindult és otthagyott. Az a 15 km iszonyú volt. Tök hulla voltam, mint te a Hegyhát után, és bár már nem volt sok hátra, de sok idő volt még, úgy döntöttem, hogy pihenek egy hosszabbat. Elkezdtem szintidőt meg átlagsebességet számolni, és ott az út mellett a fűben feküdtem másfél órát (ugye ne mondjam, hogy ilyet nem szabad csinálni :-). Amikor elindultam, a csillagokat láttam, mindenem fájt, kínomban (persze csak amikor nem volt mellettem senki) bőgtem. Csak azt tudtam, hogy nem maradhatok ott, de azt nem, hogy hogy jutok be a célba. Valahogy beértem. Ott éreztem meg először, hogy van Isten. Ne kérdezd, miért, utólag nekem is zavaros emlékeim vannak az egészről.
A többi túrám már nem volt ennyire extrém, az Írottkőből 8-at hivatalosan + 2-t maszek alapon megcsináltam, négy Mátrabérc, egy Kinizsi Százas (csak meglett az is :-))), meg még néhány 30-50 km közötti (Őrség, Hegyhát, Gerecse), idővel belejön az ember. Közben család, gyerekek, válás, elhízás, dohányzás, leszokás, tovább hízás, de a túra, mint fix pont, maradt. És folyamatosan egyre jobb lettem. (Nem dicsekvésből mondom, de csináltam meg Írottkő 70-et 14 óra alatt úgy, hogy közben fél doboz cigit elszívtam.) Most elkezdtem a csoportos túrákat a gyerekeimnek és baráti körüknek vezetgetni, emiatt több rövidet megyek, mellette nekiálltunk két haverommal a kéktúrának, egy év alatt meg akarjuk csinálni, most eltelt egy negyed év, és a negyede, 272 km már megvan, emiatt meg a kétnapos szervezéseket gyakoroljuk, lassan rájövünk, hogyan kell kísérő nélkül egy túrát összehozni.
Asszem, megint eltértem a tárgytól, bár mintha Te a teljesítménytúrázók lelkivilága után is érdeklődtél volna, hát most megkaptad csőstül. Jesszusom, ilyen hosszú lett? Abba is hagyom gyorsan.
pulp!
Ezt egyszer már megkérdezted a 108. számú hozzászólásban, én pedig a 110-ben megválaszoltam. Jelen esetben annyi volt a különbség, hogy társaság nélkül mentem. Nem volt kivel beszélgetnem, igy inkább csak gondolkoztam.
>ázni-fázni, szívni,
Ha az ember lelkileg (és ruházatilag) fel van készülve a rossz időre, és a megpróbáltatásokra, akkor nem érzi úgy, hogy "jaj de megszívtam az egészet". Kb 7-8 éve március közepe táján elmentünk a Bakonyba túrázni, fel akartunk menni a Kőris-hegyre. Szombathelyen kellemes tavaszi idő volt, de amikor a vonat Zircre ért, ott már csak +2 fok volt, és szitált az eső. A városon kívül jégdarás, meg havas volt minden, meg iszonyatosan fújt a szél. Hamar szétszakadtak a nejlon-esőkabátok, bőrig áztunk, és teljesen depressziósak lettünk, hogy milyen szar idő van. Végül nem tudtuk megcsinálni a túrát, hanem visszabuszoztunk Veszprémbe és hazamentünk. Szívás volt az egész, azóta is emlegetjük.
>semmit nem látni a tájból
Ez azért nem így van. Amikor autóval, vagy biciklivel mész, akkor is egy csomó mindent felfogsz a körülötted levő világból. Gyalogosan sokkal lassabban haladsz, tehát több időd van nézelődni.
Engem régóta érdekel a teljesítménytúrázók lelkivilága, de személyesen csek egy-kettőt ismerek. Hadd csapjak le Rád, hogy megkérdezzem: mi ebben az egészban a jó. Falni a kilométereket, rohanni, ázni-fázni, szívni, semmit nem látni a tájból (tudom ezzel a tájfutókat is csesztetik) és hullára elfáradni talán tökfeleslegesen.
Naszóval, mi ebben a jó?
Tapasztalatokat nem írt senki, ezért kénytelen voltam elmenni, és személyesen tájékozódni :-))
Hajnali négykor kelés, villamos, vonat: Nagymaros.
7 után sikerült elrajtolni, kellmes idő és útviszonyok voltak, viszont a kilátással volt némi gond a párásság miatt. Mindenki ment, mint a gép, legalábbis akik körülöttem voltak (én is így tettem). A pecsétlőlapra fénymásolt térlép használhatatlan volt, még az sem volt ráírva, hogy milyen színű jelzésen kell menni. Ennek ellenére szépen fogytak a kilométerek, és egyre rosszabb lett az idő: Elkezdett esni az eső, az utakon pedig folyt a víz, és dagadt a sár. Végül azért sikerült teljesíteni a túrát, fáradalmaim jutalmául pedig egy kitűzővel és egy emléklappal lettem gazdagabb.
Összességében király volt.
lab
Bizony itt a szezon, a hét végén van az első túraverseny Szekszárd mellett, a teljesítménytúrák viszont már javában zajlanak. Ja, első tájfutó verseny is a hétvégén szabolcsban, aztén 15-én Piliscsabán a következő.
De jó lenne valami beszámolót olvasni, ha már menni nem tudok rájuk.
Egy kis kapcsolódás: most láttam a turistaszövetség újságjában egy cikket a bükki barlangszállásokról. Érdekes volt, mert én csak a cserepeskőiről tudtam, de van még két másik is. jövőre végigjárom őket.
Zmac! Irigyellek. A kektura egyik legszebb szakaszat jartatok. Nem nagyon tertel ki a fennsikra valo feljutasra, pedig az nem piskota. Folyt kov, remelem.
Ez jol hangzik. Nagyjabol at tudtam elni az egeszet. Azert a legrosszabb Laca horkolasa lehetett es akkor meg orulhettek, hogy nem beszelt almaban. :-)
Nem kellett hosszú fejszámolás rájönni arra, hogy a második napi túra az eredeti terv szerint végrehajthatatlan. (32km, 2km/órás sebességgel az annyi mint...brrrrrrrrrrr.) 16 órát ugyan végig lehet gyalogolni, de nem ilyen vastag hóban, háromnapi felszereléssel a hátunkon. Ráadásul elég alapos izomlázat szereztünk mindannyian, lábunkba, derekunkba, vállunkba. Az utóbbi kettő úgy lehetséges, hogy ha az ember magas térdemeléssel közlekedik, akkor billen a hátizsák, ki kell egyensúlyozni minden lépésre. Órákon át...
Előszőr még csak Szarvaskőig terveztem a buszozást, de innen még mindig 16 km lett volna hátra, az utolsó 2-3 órát sötétben megtéve, keresztül a Pes-kő kapun, megpróbálva követni a turistajelzést. Úgyhogy inkább Lapátfalváig le sem szálltunk. Itt csatlakozott hozzánk Laca és Zsolt, friss erővel és pálinkakészlettel. Az első 2 km után itt is kezdődött a szűz hó. A fennsíkig szerencsére sehol sem ért térd fölé, node azután...! Addig pedig fölülről jött az áldás; a fák tetejéről hatalmas adagokban potyogott nyakunkba a napsütéstől olvadásnak induló hó. A fennsík szépsége az elő- előbukkanó nap fényében minden nehézségért kárpótolt. Csak mire olyan helyre értünk, ahol nehéz volt követni a jelzést, adta át helyét a ködnek. 3-4 alkalommal összesen talán fél órát keresgéltük az utat. Pontosabban a jelzést, mert útról itt nem beszélhetünk, még ösvényről sem mindenhol. A fák törzsét pedig mindig ott fedi a hó, ahová a jelzést festették.
Szerencsére éppen csak az első hisztérikus tünetek kezdtek mutatkozni a társaságban, amikor végre, bő 4 órás (8 km!) gyaloglás után elértük a barlangszállást. Már csak egy üdítő tüzelőgyűjtés, és alapos vacsora választott el minket a nyugalmas alvástól, az éjszaka folyamán sajnos néha Laca barlangfal-rengető horkolása is.
Azért bizonyos fajta edzésnek sem utolsó a teljesítménytúra.
Aki magashegyre készül, az nem árt, ha a biztonság kedvéért jóval többet tud gyalogolni, mint amennyi a tervezett útvonal szerint szükséges.
Persze edzeni lehet szervezett rendezvény nélkül is. De a "hivatalosan" kitűzött cél hajtóereje jóval nagyobb, mint ha csak úgy elmegyünk lötyögni egyet.
Az altalad emlitett okok kozul csak a "bebizonyitod magadnak es masoknak, hogy le birsz gyalogolni x kilometert" tudom elfogadni, a tobbi teljesitmenyturazas nelkul is megy, egyszeru 10-20 kilometeres turakon, ahol nem vagy szinidohoz kotve, nem megy veled egyszerre meg vagyu 1000 ember, es arra mesz, amerre akarsz, stb.
Egy-egy hosszu, megerolteto gyaloglas alkalmaval mar sem a tajat, sem a beszelgetest a haverokkal nem tudom ugy elvezni, esetleg azon tudunk egyutt jot rohogni, hogy mekkora barmok vagyunk, hogy erre eljottunk. Masnaptol viszont tenyleg csak rohogunk az egeszen es csak a szep emlekek maradnak. :)
>Tényleg? mi ennek az értelme?
Az a jó benne, hogy találkozol a haverokkal, beszélgetsz velük egy jót, miközben bebizonyítod magadnak, meg mindenki másnak, hogy kepes vagy legyalogolni x kilométert. Mindeközben látsz egy két érdekes helyet az országból.
Csak tisztelettel és csodálattal tudok szólni labék teljesítményéről és nem tudom eldönteni, hogy én vagyon nagyon tunya, vagy ők nagyon edzettek ahhoz, hogy ekkora távokat gyalogoljanak.
Tényleg? mi ennek az értelme?
Én életem egyetlen teljesítménytúrájáról (Hegyhát 50) csak az utóhatásokra emlékszem. (két napig járni sem tudtam)
Szombaton Zirc környékén volt a Bakonyi mikulás teljesítménytúra mint kiderült, nem 50, hanem 40 km.
A túra nehézségét nem a hossza adta, hanem a rossz talajviszonyok. Még volt annyi hó az elmúlt hetekről, ami megnehezítette a haladást, de mivel enyhe volt az idő, mindenhol olvadt is. Gyakorlatilag az út jó része mély sárban vezetett. A legszebb és legnehezebb rész az Ördög-árok volt, ahol a völgy ajlán levő patak kicsit megáradt az olvadékviztől, ami megnehezítette a gyakori átkeléseket. Végül sikeresen teljesítettük a távot, aztán köntöttük a vizet a bakancsainkból :-))
Szultan!
kicsit soka ertem vissza a topicba...
Szoval az a versenybiro a Tabor-hegyen volt, epp megjavítottuk a tavalyi reszidőnket a hegyre menetben (30 perc a völgy aljától, ahol a patakok vannak), aztan akkor nyomta el a poent. De azert rendes volt, mert adott távcsövet, hogy átkukkolhassunk az unióba, ugyanis királyul látszottak az osztrák hegyek.
Arra egy pillanatig nem gondoltam, hogy a nyílegyenes lenne a leggyorsabb átmenet (annál már többször voltam erdőben :-) ), de arra igenis, hogy a cél a minél gyorsabb átjutás, az ennek megfelelő útvonal megtalálása, és körülbelüli tartása. A domborzat, a fedettség függvényében igen érdekes problémák léphetnek fel - megkerüljem vagy átmásszam, mennyi szintet adjak mekkora távolságért stb.
Ami meg a pontosság-igényt illeti, pulp már megválaszolta a kérdést: ha egy tájfutó körülbelül ott van, és körülnéz, meglátja a pontját. A túraversenyző vagy nem (mert belerakták a gödörbe, a sűrűbe stb., de sokkal rosszabb, ha több bólya is van. És természetesen a tévesztőbólya a hangosabb (persze nem mindig). Szóval az átmenet alatt elég, ha az irányt tudod, de a pont közelében már esetleg 5m-en belüli pontossággal kell tudnod, hol vagy. Ezért viszont ráérősebben tudsz haladni.
Vagyis nem azt mondtam,hogy az egyik vagy a másik nehezebb, csak azt, hogy más.
---
Teljesítménytúra útvonalválasztás: igenis van szabad útvonalválasztás. A rendezők számára. És itt az volt a kérdés - miért jelzett utakon rendezik a teljesítménytúrák többségét. Szóval vagy félreértettél, vagy én nem fejeztem ki magam elég pontosan.
Miután kiünnepeltem magam, hogy én lettem a 100. hozzászóló, újabb dolgok jutottak eszembe.
Őszintén szólva nekem tetszett, amit Gödény írt: vagyis, hogy a tájfutó a leggyorsabb átmenetet kell, hogy megtalálja. Ebben szerintem benne foglaltatik az is, hogy igen pontos iránymenettel halad a pont felé, meg hogy mindig tudja, merre jár.
A túraversenyzőnek azért fontos még a tájfutónál is pontosabban irányt és távolságot mérni, mert 1. elképzelhető, hogy a következő pontnál három bóját is talál és ekkor csak a pontos mérések sorozatával tudja meghatározni, hogy melyik van pont ott, hol a térkép jelöli. És nincs rajta szám és nincs szimbol, ha mellényúl, annyi hibapontot kap, hogy erős mezőnyben esélye sincs az elsők közé kerülni. 2. a bóják a túraversenyeken gyakran csak közvetlen közelről láthatók, tájfutóversenyeken nagyrészt már 20-30 méterről, soxor akár százról.
Persze sokkal könnyebb lassan kocogva, vagy gyalogolva mindezt csinálni, futva borzasztóan nehéz tud lenni és épp ez benne a szép szerintem: én inkább kissé lassítok, de általában szeretem tudni, hol vagyok.
"Teljesítménytúra útvonalválasztás: sokkal egyszerűbben rendezhető meg egy tömegrendezvény a jelzett utakon, mint jelzetleneken. Kevesebb bürokratikus gond, kevesebb munka (szalagozás; útvonal-leírás), és tényleg, sok induló ingencsak gyengén tájékozódik."
Ebben egyetértünk, a jelzett utak használata a rendezők és az indulók dolgát is egyszerűbbé teszi. Útvonalválasztásról viszont szó sincs, a megadott útvonalat kell követni. Ha ez a jelzések hiányosságai miatt némi tájékozódást is igényel, attól még nem útvonalválasztás.
"A tájfutónál elsősorban az számít, hogy a legcélszerűbb (leggyorsabb) átmenetet találja meg, míg a túraversenyeknél ennél fontosabb, hogy pontosan tudja az ember, hol van; tehát a pontnak egy biztos "mérőpont" felőli megközelítése - még ha kis időveszteséggel is jár - célszerűbb lehet, mint a direkt menet."
Amit írsz, az igaz, de ha egyúttal azt gondolod, hogy a tájfutók számára "a direkt menet" a legeredményesebb módszer, akkor tévedsz. Szerintem elég ritkán lehet/kell úgy menni, hogy legjobb az egyenes. A tereptől függ. És a tájfutónak is ugyanúgy fontos, mint a túraversenyzőnek, hogy mindig pontosan tudja, hol van.
Túljutottunk az ezévi Nagy Oszkár Emléktúrán. Ötéves történetének legkeményebb útja volt. Nagyjából ez történt:
Szerda reggel nyolckor indult háromfős társaságunk Mátrafüredről. Két gyöngyösi búvár, Andi és Samu voltak a társaim, akik a legelejétől vállalták a megpróbáltatásokat. Könnyű volt nekik, most próbálták először. ( :) )
Első úticélunk Kékestető, háromórás kitartó hótaposás kellett, hogy odáig jussunk. Közben enyhe hóesés erősítette a 25-35 centis már meglévő hóréteget, nyomok természetesen sehol, gyakran le is tévedtünk a kék keresztről. Nem sejtettük, hogy ez még csak a bemelegítés...
Kékesen egyetlen kocsmát találtunk nyitva, ahonnan a tulajdonos igyekezett kidobni minket, mert volt bátorságunk a csokoládé-chips-rágógumi választékot kevesellve saját ennivalónkat elővenni. Újabb taggal kiegészülve immár négyen indultunk a kék jelzésen tovább, akkor még azt hittük, Sirok felé. Illetve a "felé" még nagyjából rendben volt, node a végeredmény...
A sípálya tetejét elhagyva súlyosra fordult a helyzet, a déli lejtők 25-35 centije után itt 60-70 centis hó fogadott, stabilan a kamásli tetejéig, illetve gyakran térd fölé érve. Hófúvásos helyeken combközépig, és hófúvás elég gyakran volt... A Markazi kapuig lévő 3,5 kilométeres szakasz, ahol még 300 méter szintet is leadtunk, bő másfél órát tartott. Itt inkább átváltottunk a dózerútra, de a havat onnan sem takarították el, maradt a 2 km/órás sebesség. Kezdtük tervezgetni a bivakolást, amikor végre egy becsatlakozó dózerútnak köszönhetően mégiscsak hómenetes útra értünk. Mivel már közeledett a szürkület, ezért úgy döntöttünk, hogy ezen maradunk, és Sirok helyett Recsket célozzuk meg. Odaérni legalább van esélyünk... De még így is alig álltunk a lábunkon, amikor este 6 körül végre megérkeztünk. Az utolsó busszal Sirokra is sikerült eljutnunk, az éjszakát a Sirok Motelben töltöttük. Talán jogosan mondhatja bárki, hogy egy ilyen túrához nem illik a négycsillagos szálloda, uszoda, szauna, konditerem, a szobapincér által ágyba szervírozott reggeli, de ilyesmiről szó sem volt.
Írod:
>>A tájfutónál elsősorban az számít, hogy a legcélszerűbb (leggyorsabb) átmenetet találja meg, míg a túraversenyeknél ennél fontosabb, hogy pontosan tudja az ember, hol van; tehát a pontnak egy biztos "mérőpont" felőli megközelítése - még ha kis időveszteséggel is jár - célszerűbb lehet, mint a direkt menet.<<
Ez nekem homályos! A tájfutónak az a feladata, hogy a rajtból a célba az ellenőrző pontokat sorrendben megfogva a lehető legrövidebb idő alatt érjen. Ebben benne van az ellenőrző pontnak a támadóponttól való minél pontosabb (mondjuk tízméteres) megközelítése. Kétségtelen, hogy ehhez a átmenetben nem mindig kell pontosan tudni, hogy merre is járok.
Csak rokon téma, de nagyon tanulságos egykori finn válogatott ismerősöm mondása: nem azt kell tudni hogy hol vagy, hanem azt, hogy hová mész. És valóban ez a gyors haladásnak az egyik kulcsa.
Teljesítménytúra útvonalválasztás: sokkal egyszerűbben rendezhető meg egy tömegrendezvény a jelzett utakon, mint jelzetleneken. Kevesebb bürokratikus gond, kevesebb munka (szalagozás; útvonal-leírás), és tényleg, sok induló ingencsak gyengén tájékozódik. Fogtam én már a Kinizsi Százason, Pusztamarót után a Bikolpusztára vezető aszfaltúton, már néhány kilométerre a nyeregtől bandukoló emberkéket. Nem tűnt fel nekik egy fél óra után sem, hogy északnyugat felé mennek, lefelé, aszfaltúton, amikor délnyugat felé, ösvényen, felfelé kellett volna menniük. Igaz, már sötét volt. Na de a fejükben is ?
Vannak persze a teljesítménytúrázók között szép számmal túraversenyzők is; meg van egy érdekes teljesítménytúra is, a Bükk 900-as csúcsai: ez akár fel is érhet egy túraversennyel.
Tájfutás / turista tájékozódási verseny: mindkettő komoly szellemi munka is, de máson van a hangsúly. A tájfutónál elsősorban az számít, hogy a legcélszerűbb (leggyorsabb) átmenetet találja meg, míg a túraversenyeknél ennél fontosabb, hogy pontosan tudja az ember, hol van; tehát a pontnak egy biztos "mérőpont" felőli megközelítése - még ha kis időveszteséggel is jár - célszerűbb lehet, mint a direkt menet.
Nem is tudtam, hogy napjainkban is vannak túraversenyek! Azt tudtam, hogy régebben (30-40 éve) volt, de nem tudtam, hogy még ma is működik, mint versenyzési forma.
Örülnék, ha röviden tájékoztatnál, hogy ez hogyan megy. Hogyan történik a feladatok megadása, az értékelés, pályák hossza, térképek, stb.
Nekem a túrázással mint teljesítménytúrázás és hobbi van kapcsolatom.
Tapasztalatom szerint a teljesítménytúrázók között (akinek nem inge, ne vegye magára!!) alacsony a tájékozódási ismeretek és a tájékozódásra való hajlandóság szintje. Gondolok itt arra, hogy az útvonalak megadása elsősorban a turistajelzésekkel történik. Szerintem a térkép sokkal egyértelműbb és biztosabb. Én ki nem bírnám anélkül.
Túraverseny vs. tájfutás:
Ismeretségi körömben nem tudok róla, hogy a tajfutók lenéznék a túrázókat vagy fordítva.
Persze ettől még létezhet a jelenség, de szerintem is mindenki járjon olyan tempóban az erdőben, ahogy neki jólesik, a többi meg (már bocs, de) le van sz@rva. Hülye ember mindenhol van, sajnos nem kivétel ez alól a tájfutók és a túrázók tábora sem.
A tájékozódás szerepe a tajfutásban:
A tájfutás összetett sportág. Kemény körülmények között folyó szellemi tevékenység, ahol a tájékozódási feladat megoldása közben a terepen való haladás és az ezzel járó küzdelem fokozza a feladat nehézségét. Első látásra nem nyilvánvaló, de a tájfutás főként szellemi sportág. Válogatott szintű eredmények eléréséhez átlagosan kétszer-háromszor annyi ideig tart a tájékozódási technika elsajátítása, mint az ahhoz szükséges erőnlét és futótudás megszerzése. A tájékozódásnak döntő szerepe van. Versenyen egy kicsi, 2-3 perces hibát futással (az iram növelésével) _nem_lehet_ behozni.
Látom, miután kis vitánk elfogadható kompromisszummal zárult, el is mész kipihenni a fáradalmakat. o:))
A Bükk-fensíkra való felmászás nehézségeit már ecsetelték, de szerintem a Mátraháza-Sirok szakasz sem kutya. Nekem a kedvenc utam, de nagyon durva tud lenni. Lefelé is van vagy 1000 m szint, megmászol közben 10 hegyet, szóval mindent bele. Szerintem én kibuknék a végére, főleg szűz hóban.
Egyébként azt hittem, nem lehet tájfutni tökig érő hóban, de most hallom, a hét végén megtartották a soproni versenyt. Jó lehetett.
OFF
Teljesen jogos a tallyai kitero. Miskoc kornyeken vannak a legocskabb borok a kocsmakban. Egy kicsivel keletre, eszakkeletre viszont az maga a menyorszag!
ON
Szarvaskorol mentem mar fol a varhoz, es le Belapatfalvara, az sem rossz ut, foleg ha latod veletlenul, ahogy ki-be bujik egy vonat az alagutakban, meg ha nyitva van a helyes kis kapolna feluton, nem beszelve a belapatfalvi templomrol meg a jujhogyishivjak-nevu hegyrol. Az igazi szivas Belapatfalva utan van. Ott tenyleg csak kanyarban lattam a labamat a nyelvemtol.
A Sirok-Szarvasko szakasz azert emlekezetes, mert a tervvel ellentetben csak egy Sirok-Sirok turat tettunk, de ezt annyi ido alatt, hogy az alatt elerhettunk volna Szarvaskore. Mentsegunkre szolgal, hogy az idojaras nem igazan tamogatta azt a Bukk-turat...
Pedig az igazi szépség szerintem a Szarvaskő utáni szakasz, fel a Bükk-fennsíkra...
Tállyán már csak egy-két pincét látogatunk meg. (Tokaj-hegyaljai borvidék... Van aki a túrának csak erre a részére jön. :) )
Szerdától nélkülözni leszek kénytelen a társaságotokat. Talán nem meglepő, hogy túrázni megyek. :)))
A Nagy Oszkár Emléktúra útvonala:
szerda - Mátrafüred, Kékes, Sirok (kb 30 km)
csütörtök - Sirok, Szarvaskő, Cserepes-kő (kb 32 km)
péntek - Cserepes-kő, Lillafüred, vonat Tállyára.
szombat - az előző este kiheverése.
Figyelembe véve a fokozódó körülményeket :) izgalmas túrára van kilátás!
(Álnok Csokis kollégánk sumákol, és vmi munkára hivatkozva el akarja lógni.)
Bocs Csokis, nekem is úgy tűnt, hogy a tájfutás is benne van, annak kizárásáról ugyanis nem szól a fáma (ha ez az, ami a Tájoló újságban megjelent)
Minden, ami nem gyalogos tájékozódás: ebből a futás nincs kizárva, csak a gyaloglás, nem?
A bakanccsal vigyázz, mert nagyon függ az anyagától, hogy mivel kell kezelni! Ha Gore-Tex membrános bőr, akkor csak az ahhoz rendelt anyaggal szabad tisztítani, mert pl. a vax eltömi a pórusokat, és megszűnik szellőzőnek lenni. Ha normál bőr, akkor a vax jó, ha (műanyag)szövet, akkor tisztításhoz elég mosogatni, ápoláshoz meg talán szintém tudnak vmi spec anyagot adni.
Mivel nem ismerem eléggé a túraversenyzést, ezért nem tudok válaszolni. Adtam egy definíciót. Ha ennek, és a Te tapasztalataidnak az összevetése alapján a túraversenyzés versenysport, akkor valószínűleg annak tartom.
Ha elfogadjuk, hogy az a versenysport, amiben versenyeket rendeznek, akkor feltétlenül. Ha a hangsúlyt a szerencse szerepére helyezzük, akkor megint csak Te tudsz dönteni.
Kedves Csokis!
Ha tudtam volna, egyértelművé vált volna a megfogalmazásod is. :)
> Egy példa: épp most hirdetnek egy rendezvényt, klubdélutánt, ahola téma: minden, ami tájékozódás, csak nem gyalogos.
Jaj, ne bantsuk mar szegeny Serdulot! A klubdelutan tenyleg a nem gyalogos dolgokrol szol, azaz a tajfutas is kimarad belole. A tema a tajbicikli, a sitajfutas, a lovas tajekozodas, a tajuszas(!) es a tobbi baromsag lesz. Ezek nagy reszet persze a tajfutok csinaljak szorakozasbol, bar nehanyan onalloan is egesz jok ezekben a szakagakbol. A tajbiciklinel es a sitajfutasnal pl. nagyon kijon az, hogy tudsz-e jol es gyorsan tajekozodni. Egyszeruen megesznek, ha nem birod a versenytempot fejben is kovetni. Az allando megallasokkal es elindulasokkal annyi idot vesztesz, hogy az eredmenyednek siman reszeltek.
Szegeny lanyrol:
Zmactol nem szep, hogy lerondazza a volt baratnojet, csak mert en bevettem a fogalmazasgatlomat. :-)))
Naponta elolvasom a topikot érdekel a dolog igaz én kerékpáros telj.turákra járok.Általában saját tempomat hajtom ami böven elég a szintidöhöz,de mi is versenyzünk a haverokkal csak nem élesben.A sportértéke a mozgás,kikapcsolodás.
Kérdés kicsit off
Most vettem egy uj Merrell turabakancsot és érdekel hogy kell beavatni,és mivel kell ápolni kenegetni? Halotam melegitésröl,szarvaszsir kenöcsröl stb.
Hát körülbelül ez az, amiből sokat szeretnék olvsani itt. Soha nem fogok teljesítménytúrázni, de az ilyen sztorikat nagyon bírom. Csak így tovább.
Bükk-teljtúr.
Előre is gratulálok mindenkinek, aki a 65-öt lenyomja, várhatóan tökig érő hóban.
Zmac
Hát igen, nagyon érdekeseket írsz. Nem is akarom tovább fokozni a kérdést, de akkor most a túraversenyzés szerinted versenysport? A verseny már a nevében is benne van, sportnak meg talán elfogadható, nem?
"Jövőre azt a murvát elcserélheted a Tornyópuszta környéki aszfaltra"
Te irtad. En nem ertettem, erre volt a kerdes. A meleg kaja egyebkent szuper a 75-koruli megallonal. Eddig sosem vittem mast magammal, mint egy ovtaskat, esokabatot, lampat meg penzt. Egyszer egy baratom hatalmas hatizsakkal erkezett. Harman voltunk, szerencsetlensegemre kitalaltam, hogy vigyuk kozosen a zsakot, mert nem birtam nezni ahogy kinlodik. 8-nal atvettem tole a zsakot, mert marha lassunak tunt a tempoja. Sajna igy is elmaradt tolunk, a 25-os km-nel kialakitott pihenonel elkezdtunk varni ra. A masik sraccal eleg jo tempot mentunk, ugyhogy nyugodtan nekialltunk falatozni. Ugy masfel ora mulva kezdtunk aggodni, hogy nalunk a fiu osszes cucca, penz, iratok, stb o meg sehol. Meg haza sem fog tudni menni. 2 es fel ora mulva mar kezdtek elbontani a pihenot, srac meg sehol. Kb meg egy jo orat kellett varni ra, mire elobaktatott, mar sehol senki a kozelben, baromi volt. Persze nem folytatta a turat, valahogy leevickelt a hegyrol es hazabuszozott. Mielott vegleg elvaltunk kertem mutassa mar meg mi van a zsakban. Tobbek kozt egy ketkezes hatalmas elemlampa (8 goliat megy bele), olmos bot, es nyolc fott tojas kerult elo. Meg kb tizenot dupla szendvics.
Nem. Fixen az első tíz évi útvonal - legalábbis körülbelül, mert volt akkor is néhány kisebb változás. Koldusszállás - Tornyópuszta - Somlyóvár, kulcsosház - Nagyegyháza, M1 aluljáró - Kőrösi Csoma forrás - Szárliget, általános iskola. A Kisegyháza, vadászház melletti tavat a másik oldalról kerülve, utána a majornál jobbra, a "csorda út" felé, de átkelve a patakon, át a dombon, az aluljáró melleti birkatelephez kilyukadva. Jövő tavasszal az Országos Kék is visszakerül ide az unalmas nagyegyházai aszfaltról, úgyhogy végig a kéken kell majd menni.
Hogy értetted azt, hogy választható ? Csak nem úgy, hogy Tatán és Szárligeten is egy-egy cél lesz meleg kajával ?
Sziasztok!
Ez most jott a tajfuto levelezési listan. Annak akit érdekelnek a turak. Ebbol is latszik hogy nem minden tajfuto nézi le a turazokat.
Udvozlet mindenkinek!
Az Egri Testedzo Club vezetosege megkert tegyem fel a listara a teli
Miskolc-Eger
teljesitmenytura kiirasat, amire mindenkit szerettel varnak.
Üdv. B.D. László
Tortura - Extrem teli teljesitmenytura: Miskolc - Eger
1999. december 18.
Az Egri Testedzo Club ez evben immár 7. alkalommal rendezi meg a ket
megyeszekhelyet osszekoto TORTURA elnevezesu teljesitmenyturat. Celunk a
Bukk kevesse ismert es jart reszeinek nepszerusitese es egy igazi
kihivas allitasa a resztvevok ele.
Idopont: 1999. december 18. szombat
Jelentkezes: A rajtban, december 17 -en, 18:00 oratol.
Rajt: Miskolctapolca, Gyori Uti Alt. Isk. 06:00 - 08:00 között
Cel: Eger, Lenkey J. Alt. Isk. (Dobo tertol 100 m)
Tavok: 12 km, 30 km, 65 km,
Utvonal: Miskolctapolca, Bukkszentkereszt (12 km), Bankut (30 km),
Tar-ko, Tamas-kut, Varkut, Eged-hegy, Eger. Osszesen: 65 km, 2000 m.
szint
Nevezesi dij: 500 Ft/fo
Szintido: A rajtban lesz kiadva.
Info: Dr. Nagy Arpad (3300 Eger, Klapka Gy. u. 1.), 30/953-1135, Kiss
Teodora 30/9032-632
Csomagszallitas: A rajt es a cel kozott 400.-Ft dijert.
Szallas: A rajtban es a celban sajat felszerelessel, ejszakankent
300.-Ft
Ajandekeso: a celba erkezok kozott ertekes ajandekokat sorsolunk ki.
Egy evezred-bucsuztato jo hangulattal var a RENDEZOSEG.
Talán lassan egyetértésre jutunk anélkül, hogy a sportot túlzottan nehéz munkával próbálnánk definiálni.
Szerintem ketté kell választani a dolgot. Az egyik a versenysport, ahol a versenyek indulói között, elért eredményeik alapján sorrendet szeretnénk megállapítani. Ezek esetében alapfeltétel a minél magasabb szintű objektivitás. (Ezért nézem néha gyanakodva pl. a műkorcsolyát.) Objektivitáson egyaránt értem az eredmény egyértelmű mérhetőségét, másrészt a verseny, az eredmény kialakulása során a véletlen minél kisebb szerepét.
A sportoknak másik, de semmiképpen sem értéktelenebb fajtája, ahol maga a teljesítmény a lényeg, a másokkal való összehasonlítás sokadrendű kérdés. Lásd pl. hegymászás.
Természetesen ez a felosztás sem egyértelmű, mert egyik oldalról sokan törekednek arra, hogy a teljesítményeket - akár hegymászásban - összehasonlítsák, illetve valamilyen módon összehasonlíthatóvá tegyék, másik oldalról pedig a versenysportban is a versenyző mentalitásától függ, hogy a többieket akarja-e legyőzni, vagy pedig saját magából akarja-e a legjobb teljesítményt kihozni. Személyes példa: olyan versenyeken, ahol fontos volt a helyezés, pl. országos bajnokságokon, ott a többiek legyőzésére koncentráltam, de általában a törekvésem sokkal inkább az volt, hogy az elérhető legjobb teljesítményt nyújtsam. (Abba most hadd ne menjek bele, hogy ez mit is jelent, gondolom keveseket érdekelne.)
Kedves Pulp!
Igazad van, sajnos a tájfutásból sem sikerült teljesen száműzni a szerencse szerepét. Azonban nagyon nagy mértékben sikerült. Ez részben az egyre jobb térképeknek, részben az egyre jobban kikristályosodó pályakitűzési elveknek köszönhető. A példádnál maradva: egy fél négyzetkilométeres bozótos közepére jóérzésű pályakitűző nem tesz be egy gödör pontot. Ha mégis, az ellenőrző bíró kiveteti vele. Más esetekben viszont azt a gödör pontot bizony meg lehet fogni. Pontos térképolvasás, iránymenet, lépésszámolás. Ha tudom, hogy már meg kellet volna lennie a pontnak (távolságmérés), nem megyek tovább, hanem alaposan körülnézek.
Sport-e az evezés ? Hmmm. Persze, hogy az. Világbajnokok, olimpiai bajnokok vannak belőle. De sportol-e az, aki elcsobog egy kis szigetkerülésre ? Nem akar ő hamarabb visszaérni, mint a haverja. Élvezni akarja a vizet, a tájat, a hangulatot - meg a mozgást. Sportolt ?
És sport-e a hegymászás ? Nem a mászóversenyek, hanem az expedíciók. A 6,7,8 ezresek meghódítása ?
Mondtam - sajnos a definíciónál kell kezdenünk. Hozzá tartozik-e a sport fogalmához a vetélkedés az elsőségért, vagy csak az (egyébként értelmetlennek tűnő) fizikai erőkifejtés teszi azzá ? De ez se igazán jó. Ha a kert végében páros napokon kiások egy 2 köbméteres gödröt, páratlan napokon meg visszatöltöm, akkor végzek fizikai erőkifejtést nem pénzkeresés céljából, de ez nem tűnik számomra sportnak. Vagy mégis az ? Biztos, hogy vannak, akiknek a szemében a gödörásás pontosan ugyanolyan értelmetlenség, mint a teljesítménytúrázás.
Az élsport egyértelműen a vetélkedés világa - sorrend nélkül nincs "él" a sportban. De a tömegsportot az egészséges életmód, a belső öröm elérése legalább annyira élteti, mint a vetélkedés ösztöne, és sokszor csak mozog az ember, verseny nélkül. A tömegsport nem teljes egészében sport ?
Az első definíciód részben igaz a túraversenyzésre (állandó, komoly edzés nem kell, de kondi nélkül nincs esélyed, soxor futni kell, ahogy korábban írtam) A második rész (sakk-hasonlat) nagyon nehéz kérdés. Hatalmas szerepük van a pályakitűzőknek, nagyobb, mint a tájfutásnál.Ha csak öt méterrel odébb raknak egy bóját, abból már soxor vita van. Egy ismerősöm mondta, hogy a 15 bajnoki verseny közül 11-nél vita, vagy óvás volt. Az ilyen hibák a gyengébbeknek kedveznek (erről hosszasan értekezik a "főadminisztrátor" a már többször idézett linken) és ilyenkor sajnos a szerencse szerepe jelentősen megnő.
Mondjuk szerintem a tájfutásnál is van szerepe: egy hosszú átmenettel elérhető gödörpontnál azért itt is mázli kérdése, hogy ha beleteszik a bóját, akkor meglátom-e, vagy elrohanok mellette öt méterrel, nem?
Ettől függetlenül aláírom, hogy a tájfutásnál kisebb a szerencse szerepe és hogy a Te definíciód szerint ez egy nagyon jó és szép sportág. (Nekem nincs definícióm, de e nélkül is ugyanezt mondom.)
Érdekes Gödény felvetése is a teljesítménytúrákról. Megvallom őszintén, engem teljes meglepetésként ért rohamos terjedése. Húsz éve még szinte hülyének nézték azt, aki ilyenre vetemedett, tíz éve még csak pár verseny volt évente, öt éve meg már minden hétvégére jutott egy, sőt, ma úgy tudom már választani mkell, mert párhuzamosan futnak. Én ugye nem csinálom, de érdekel. És hogy sport-e? Szerintem azért nem, mert nincs vesztes és nyertes. Ha az idősorrend alapján kihirdetik, hogy ki csinálta meg leggyorsabban, akkor talán versennyé válik és sportnak is tekinthető, de tudtommal nem ez volt a cél. Ma már mondjuk sokan végigszaladják és sporttá teszik ha nem másnak, hát maguknak. Aztán lehet, hogy totál hülyeséget írtam, mivel nem vagyok nagyon járatos a témában.
Nehéz ügy. Először azt kell ugyanis tisztáznunk, hogy mi a sport.
Egyébként a teljesítménytúrázás meghatározása is egy érdekes dolog. Bár van, aki megpróbál belőle versenyt csinálni, de tulajdonképpen a legtöbbek számára nem az. A természetbarátok között - különösen a 20 évvel ezelőtti, kezdeti időkben - elég ferde szemmel néztek rá, merthogy a teljesítményt kergeti, nem a természet szépségét élvezi. De az "igazi", a versenysportok közé sem sorolható be. Attól még egy egész jó dolog ...
Elnézést, hogy nem reagáltam egy kérdésedre, igyekszem pótolni. Természetesen nem beszélhetek "a tájfutók" nevében, csak a saját véleményemet írhatom.
Az, hogy valaki "átvált bunkóba és lenézőbe", az csak rá vet rossz fényt, semmiképpen sem a túraversenyekre vagy -versenyzőkre.
Magam nem szeretnék véleményt mondani egyikről sem, mert - mint írtam - keveset tudok róluk. Általánosságban azt tudom csak mondani, hogy én azokat a sportokat tekintem "komolynak", ahol a jó eredmény eléréséhez rendszeres és kemény edzésekre van szükség. Ebben benne van az is, hogy a szerencse szerepe minimális. (Ilyen alapon tehát pl. a sakk nagyon is kemény sport.)
Tudom, ez a definíció nem tökéletes, hiszen vannak "komoly" sportok, ahol a teljesítmény nem mérhető egyértelműen. (Nem szeretnék külön vitát nyitni mondjuk a jógáról vagy a tai-chi -ről, bár lehet hogy ezek sport mivoltáról el lehetne gondolkodni. Azt hiszem én egy vitában odáig hagynám meggyőzni magamat, hogy "lehet hogy nem sport, de biztosan jó dolog".)
Sok tekintetben meg kell, hogy adjam magam. Az én ismerőseim közül csak egy szokott E-ben menni, de pl. válogatott még nem volt és szerinte nem is lesz, a többiek inkább A-ban mászkálnak.
Annyira volóban nem ismerem a kérdést, ahogy Te, s ennek megfelelően elhiszem, amiket írsz.
De arra továbbra sem reagáltál (érdekelne, hogy szerinted miért van így) hogy a túraversenyeket nem tartják sem versenynek, sem sportnak a tájfutók. (Csak az a verseny, ahol a leggyorsabb nyer?)
Személyes tapasztalat: megismerek egy intelligens tájfutót, összehaverkodunk, s mikor kiderül, hogy mi túraversenyekre is járunk, átvált bunkóba és lenézőbe. Soxor megesett ez már velünk és nem nagyon értem, miért. (Mellesleg fordítva is előfordult, turista-körben) Annyit tudok mindössze, hogy a többségnek fogalma sincs, milyen egy túraverseny, csak annyit tud a többség, hogy a sietést is büntetik. (De jó is lenne, ha egy nehezebb versneyen odáig jutnánk, hogy ezen bukjunk pontot. soxor majdnem úgy rohanunk, mintha tájfutnánk, hogy a dögnehéz ferladatok mellett tudjuk tartani az időt)
Jövőre azt a murvát elcserélheted a Tornyópuszta környéki aszfaltra. Hidd el, az se volt jobb az első 10 évben. Különösen akkor nem, amikor kicsit utána, a bővülő bányából folyt a híg iszap a Kisegyháza, vadászház előtt.
Valóban közel vannak álláspontjaink, de szeretnék egy igen fontos momentumot megemlíteni, ami Neked aligha tűnt fel, ha nem versenyeztél igen erős tájfutó mezőnyben.
Itt ugyanis már nem arról van szó, hogy "elszáll-e" a versenyző, esetleg perceket veszítve. Sokkal inkább arról, hogy képes-e összhangba hozni a tájékozódást a haladással, tud-e elég gyorsan tájékozódni. Egy időben versenyeken, technikai edzéseken nagyon sokszor mértük a részidőinket a pontok között. Ezek tapasztalata alapján egy 3-400 méteres szakaszon a támadó- és az ellenőrző pont között 30-50 másodpercet könnyedén el lehet veszíteni anélkül, hogy a versenyző érezné, hogy hibázott! Vagyis nagyjából egyenesen haladt, a pontot legfeljebb 20-30 méteres kerülővel fogta meg, de nem vett észre esetleg valamilyen egyszerűsítési lehetőséget a tájékozódásban! Nem tudom mennyire érzékelhető, de itt már szó sincs arról, (vagy csak áttételesen) hogy az illető milyen pontosan tud irányba menni, térképet olvasni, távolságot mérni.
Írod:
>>Én ezt a 20 százalékot nem csak az ujjamból szoptam, hanem komolyabb versenyzőktől is hallottam.<<
Nem szeretném senkinek a véleményét, tapasztalatát vagy akár az eredményeit leszólni, de egyrészt nem tudom, adott esetben mit takar a "komolyabb versenyző" kitétel, másrészt azoknak szokott ilyen véleményük lenni, akik néha pályán már találkoztak "menő" versenyzővel, és az egészből csak annyit éreztek, hogy azok "nyomták mint a gép". Az, hogy eközben mennyit foglalkoztak a tájékozódással, ez mekkora szellemi energiájukba került, kívülről bizony nem látszik.
Harmadrészt a "menő versenyző" sem feltétlenül arról ismerszik meg, hogy iszonyú gyorsan fut az erdőben, hanem arról, - ami jóval kevésbé látványos - hogy egyenletesen halad.
>>A dolgot én ugyanis onnan néztem, hogy a tájékozódási képesssége az élversenyzőknek közel azonos.<<
Ez viszont biztosan nem stimmel! A mai élmezőnyt nem ismerem annyira közelről, de a kicsit korábbiak közül ha összehasnlítod mondjuk Benedek Istvánt (Berci) Kelemen Janóval... (Ráadásul az előbbi volt a nagyobb futó, mégis az utóbbinak voltak hosszabb időn keresztül jobb eredményei.)
Remélem Szultán is feltűnik még a környéken, kíváncsi lennék a véleményére.
Érdekes, hogy ugyanarról beszélünk, mégis más a végkicsengés. Én ezt a 20 százalékot nem csak az ujjamból szoptam, hanem komolyabb versenyzőktől is hallottam. Csak a kiinduló pont más. A dolgot én ugyanis onnan néztem, hogy a tájékozódási képesssége az élversenyzőknek közel azonos. Egy 90-100 perc győztes időre tervezett pályán tényleg végzetes akár fél perc hiba is, de 1. egy profi nem csinál ilyen hibát 2. egy ilyen pályán egy jobb futó akár 2-3 percet is hozhat a többieken. szerintem.
Egy dolgot talán rosszul írtam és ez tapasztalat. (Azért valami elképzelésem csak kell, hogy legyen erről asportról, ha évek óta, igaz csak saját szórakoztatásomra futkosok)
Szóval, én magamban különválasztom az útvonalválasztást és a tájékozódást. Ha valaki rossz útvonalat választ, ott tényleg elveszíthet időt, de én azt feltételezem, hogy ha már megvan a kiválasztott útvonal, a profik tudják is azt tartani és nem kolbászolnak el értékes másodperceket veszítve.
Félreértés ne essék, én is szeretek tájfutni. Csak azt nem bírom, amikor a tájfutók hülyének nézik a túraversenyzőket és nem tartják tájékozódási sportnak, holott a tájékozódás szerepe ott sokkal nagyobb, mint a tájfutásnál. (Ha a futásnál 50 százaléknak vesszük, akkor is). És ha a sakk sport, akkor ez mi?
Egy normális tájékozódási túraversenyen a kb. 15 ellenőrzőpont mellett van még vagy 5-6 extra tájékozódási feladat is, ami általában döntő a végső sorrandnél. Ha érdekel valakit, leírhatok néhányat.
Egyébként a hét végén van egy két napos tájfutóverseny Sopron mellett, aki szeret hóban futni és tájékozódni, annak ez élmény lesz. Kár, hogy ha ilyen marad az idő, az esélyegyenlőség csorbul: aki később indul, csak a nyomokat kell, hogy kövesse a hóban.
Kinizsi 100 utáni embereket én is láttam már, tényleg élmény. Haverom az Irottkő 70 után egy hétig felmentett volt testnevelésből.
Carpy
Nem egyértelmű a sorrend. Általában szeretem a túraversenyeket, tájfutni viszont hol van kedvem, hol nincs. Az Őszi Szparit például élveztem kifejezetten. Tájbringát még csak kóstolgatom, négyzser-ötször voltam, de nagyon tetszik, jövőre gőzerővel beleugrok.
Sajnos a rogain-ről csak annyit tudok, amennyit írtam, de egy ismerősöm indult ilyen versenyeken, megpróbálok utánanézni.
Tehát 12 és 24 órás pontbegyűjtő verseny, a pontok elszórva elég nagy (mondjuk 20x20 km) területen. Ennek a központjában van egy pihenő és töltekezőhely, ami praktikusan rajt és cél is egyben.
En eddik a Kinizsi 100, Kiscell 60, Godollo 50 turakon voltam, szerintem kiraly. Sajna iden nem tudtam resztvenni, mert kicsit elhiztam, de jovore istenbizony. Leginkabb a Kinizsi 100-at kedvelem, bar a vege elott az a murvas szakasz szemetseg, mert sporterteke nincs (vizszintes), csak a boka fordul ki rajta. Viszont hajnalban a keletiben erdemes vegignezni az erkezo vonatrol lemaszo embereken. :-))
Igazad van, a túraversenyeket csak egy jó ismerősöm beszámolói alapján ismerem. De az az érzésem, hogy ha azt írod, a tájfutásban 20-30 százalékot számít a tájékozódás, akkor Neked sincsenek pontos elképzeléseid erről a sportról. Csak egy párhuzam: amíg nem ismerkedtem meg a sziklamászással, addig azt hittem, hogy ahhoz is döntően erőre van szükség, és hittem, hogy nem sok keresnivalóm lehet ott.
Mindkét esetben szükség van mindkettőre, és stílustól, versenyzőtől, szinttől, helytől függően 40-60% az, amennyit a technika számít. Egy komoly - akár csak országos, nem is nemzetközi - versenyen, elit kategóriában az első 10 ideje általában nem szór 4-5 percnél többet, miközben a versenyzők a pályán töltenek 75-100 percet. Ha valaki 2-3 percet hibázik, az azt jelenti, hogy szinte csak a "futottak még" besorlást kapja mondjuk a dobogós helyezés helyett.
Nem szeretnék nagyon belemerülni, de egyértelmű, hogy az élmezőnyben semmit sem lehet elérni "30% technika, 70% futás" tudással. Néha sikerülhet egy-egy jó eredmény, de több semmiképpen.
Csak egy példa még: az olimpiai bajnok háromezres akadályfutó svéd Garderud úgy gondolta, hogy karriert csinál tájfutóként. Be is került az egyébként valóban nagyon erős svéd válogatottba, de soha semmilyen említésre méltó nemzetközi eredményt sem ért el, ellentétben "igazi tájfutó" honfitársaival.
Csokis kartácsot hozzávetőleg 17 éve ismerem, és úriember mivoltáról meg vagyok győződve. Ezért is került a smiley a mondat végére. Csakhát túl magas volt a labda... :)
B-ben az indul, aki éppen ismerkedik a túraversenyzéssel. Vannak többen, akik néhány pontot egyaltalán meg se találnak. Ott nem kunszt jól végezni. És a kötött menetidő miatt a lassan haladó csapattársak sem jelentenek akkora hátrányt (különösen, ha néhány bozótosabb meg kitérő helyre egyedül szaladsz be).
Ami meg a lámpát illeti - hátránynak nem hátrány a jó lámpa, de aki tudja, hogy hol van (úgy kb 5 - 10 m pontossággal tudja, nemcsak körülbelül), annak nem annyira fontos a fényszóró. Legalábbis általában. (Sportszerűtlennek egyáltalán nem tartom az erős lámpát)
