A haematológia tudománya foglalkozik a fehérvérűséggel, a vér rákjaival. Ebből is több féle van és nemcsak gyermekkorban támad, hanem idősebb életkorokban is. A legtöbb fajtánál induláskor, nem javasolnak semmiféle gyógyszeres terápiát,mondván, hogy a sugarazás és/vagy a chemoterápia az ép vérsejteket is elpusztítja. Kétrdezem, ha már kiterjedt a betegség (vagyis akut és nem krónikus), akkor már meg minek szabad és kell ezeket a gyilkos eszközöket bevetni? Akkor már úgyis mindegy?
Kedves Lebenstod! Először is köszönöm, hogy végre, hosszú hetek után valaki, éppen te hozzászóltál ehhez a topichoz. Valóban nagyon sok és egyre több felnőtt ember kap különféle leukémia betegséget, amelyeknek a vége igen magas százalékban immun legyengülésből eredő tüdőgyulladásos vagy vérmérgezéses halál. Teljes a káosz itt is a magyar egészségügyben ma. Nincs egy központi információs szolgálat, holonkológiák, hol belgyógyászatok, néhol hematológiák foglalkoznak a betegekkel. Egy egy orvoshoz egy-egy alkalommal száz járóbeteg jön be vérvizsgűálatra, esetleg csontvelő-mintavételre. Képzelheted, mennyi idő marad orvosnak, betegnek a legfontosabb életmódi, stb teendők megbeszélésére. ovábbi gond, hogy az orvosok szinte száz százaléka nem gyógyszereli a kezdődő krónikus leukémiás betegeket. Nemhogy örülnének, hogy időben (?) felfedezték a betegséget és rögtön valamilyen terápiát kezdenének. Sok a gond. Az orvosok általában nem ismerik, illetve elvetik a természetgyógyászati megoldások, próbélkozások felé fordulást, mint a beteg mindenek feletti gyógyulás akarásának más manifesztálását.
Nem ismeretesek nemzetközi immunerősítő gyogyhatású készítmények, pirulák. Ugyanez mondható el a kanadai és más teákról is -- nem ismerik, így aztán nem is ajánlják. Eléggé lehangoló a kép, ezért az önszerveződés nagyon fontos, szinte életmentő lehet!
Most, hogy egy ismert íróról kiderült, hogy "heveny leukémiéban" szenved, laikusként megkérdezném: a leukémia okát ismeri-e a tudomány? meg lehet-e elözni? Avagy: sem közvetlen kiváltó okát, sem megelözési lehetöségeit nem ismeri a tudomány? Okozhatja-e pl. némely recept nélküli gyógyszer, pl. fejfájás elleni gyógyszer ("Qua.......") rendszeres, évtizedes szedése? Köszönöm.
Bár jólenne választ kapni #1-ben feltett kérdéseimre, azoinban sokkal többre nem tudni Magyarországon a válaszokat!!! Leukémia ügyben!
Például, hogy milyen külföldi gyógyszerek, gyógyhatású készítmények léteznek, és milyen beszerzési áron? Vagy pl.miért nem foglalkoznak az itteni orvospok a kezdeti stádiumú leukémiás felnőttekkel,miért várják,hogy rosszabbra fordulon a dolog? Holott ki kellene vizsgálni az illetőket, hogy esetleges más bajaik hogyan hatnak leukémiájukra.
Kedves dr. Palotai Katalin! Kérem, mondja meg, ha ilyen optimista beírást tett, hogy miért nem gyógyítják a magyar heamatológiai szakrendekéseken a kezdeti stádiumban felfedezett B-sejtes krónikus lymphocyta leukémiát, amelynél kezdetben az egyetlen jellemző a lyphocyta proliferáció (2-3 hónaponkénti ellenőrzések során 1000-2000 lyphocyta-számnövekedés)? Miért csak úgymond "ellenőrzik" ekkor a betegek vérének állapotát? Nincs ebben a stádiumban semmiféle hatásos immunerősítő, visszafordító készítmény? És ezt miért nem közlik a betegekkewl,miért azt közlik,hogy majd ha jelentősebben manifesztálódik betegségük,akkor lesznek rá orvosi válaszok (cytosztatikumok és mindent roncsoló sugárkezelés). Miért nem irányítják akkor az ilyen kezdeti fázisban lévő betegeket természetgyógyászokhoz? Valóban nincs ebben a fázisban a kisebb rosszindulattal fejlődő leukémiákra hatásos orvosi gyógymód?
A leukémia sok fajtája ma már jó eredménnyel kezelhető, sőt egyes esetekben gyógyítható. A kezelések már a betegség felfedezésekor megkezdődnek, természetesen vannak kivételek, de ez nem jelenti azt hogy bármikor is mindegy lenne mi történik. Soha sem mindegy, legfeljebb annak aki feladja, de lehet hogy az is csak mondja. Vannak nagyon jó alternatív lehetőségek a kemoterápiás/radiológiai kezelések mellett, és a tapasztalatok szerint minél több oldalról "támadunk meg" egy betegséget, annál eredményesebb lesz a küzdelem.
