...Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon mohó kishörcsög... ateista volt és túltáplált - napközibe sose járt...Így kezdődik a mese...
Mint általában mindenkinek, neki is volt egy nagy szenvedélye: a Túróscsusza...Egyik nap felkerekedett, hogy kékrózsát vigyen neki. (Mindenben a kék volt a kedvenc színe. Hogy miért? Ennek utána járhattok a http://gportal.hu/gindex.php?pg=2046911-on a színek jelentésénél.)
Túltápláltsága miatt, az általános iskola kijárása után olyan szakmát választott, ami elég strapás: artista lett és az artistaképzőben lakott.
A Túróscsusza nem lakott messze, hozzájutni mégsem volt egyszerű...méghozzá azért nem, mert ez egy elsózott Túrócsusza volt, bár nagyon jól nézett ki...Hogy ki sózta el? A Hókirálynő. Így akarta megkaparintani Jánoskát, mivel tudta, hogy az egyszer elindul a Túróscsuszához...(De azért nem volt gonosz, csak szerelmes...) Jánoska kedvéért még békakirálylánnyá is változott volna, annyira szerette...Az elsózás kék színű sókalibrátorral történt...Ezt ellensúlyozni a kék kristálycukor sem tudta...
Jánoska tehát elindult, mert már nagyon szerette volna látni a Túróscsuszát...Meg is érkezett hozzá nagy küzdelmek árán (amint az előző képeken látható), de azután mégicsak messziről csodálhatta, mert nem vitt Kékrózsát, anélkül pedig nem járulhatott a színe elé...Kékrózsát pedig azért nem vitt, mert a különböző széljárások hatására a Kékrózsa nem volt fellelhető...Pedig még egy verset is mormolt mindennap; Címe: Karinthy Gábor: A kékrózsa...Helyette próbálta pótolni minden más növénnyel, de a Túróscsusza hajthatatlan maradt...
Szóval hazament az artistaképzőbe dolgavégezetlenül (ennek a Hókirálynő felettébb örült), és azon törte a fejét, miképp, hol és mikor szerezhetne Kékrózsát? A Hókirálynő pedig mindenféle ármányon töri a fejét, hogy Jánoska nehogy véletlenül a Túróscsusza hatása alá kerüljön, mert akkor neki befellegzett...
Lehet, hogy ez egy szerelmi háromszög?
Sír a Kékrózsa, mert Jánoskának fogalma sincs, hogy hol keresse...