"Simor csalódott a nemzeti csúcson történek miatt Index | 2008. 10. 20., 16:00 Kemény kritikát fogalmazott meg a 2006-ig folytatott gazdaságpolitika miatt a jegybankelnök, szerinte ennek isszuk most a levét. Muszáj lenne érdemben lefaragni a kiadásokat, több területen érdemi átalakítást végrehajtani, enélkül azonban adócsökkentésre nincs mód, mondja Simor András, aki szerint a kormánynak nem kell a devizahitelesekkel foglalkoznia: akik frankban vagy euróban adósodtak el, vállalták az árfolyamkockázatot."
A kérdés joggal merül fel: hogy akkor most mi van a 2006-tól folytatott gazdaságpolitikával. Most persze lehet mondani, hogy abcúg Simor, meg csukott szemmel heveskedni, etc.
De akkor most mi van? És ha mégsem, akkor meg miért mégiscsak, feltéve, de meg nem engedve, igen?
"most fizetjük a 2001-2006 közötti felelőtlen gazdaságpolitika árát".
És hát persze lehet úgy állást foglalni, hogy abcúg Surányi...
Aha.
Surányi véleménye ebben az esetben (ti., h 2001 v 2) nem számít, uis végletekig elkötelezett a ballib irányában.
Nézzük, hogyan fogalmazott a jelenlegi jegybankelnök - a Gyurcsány által kinevezett Simor :
most fizetjük meg a 2001, de még inkább a 2002 és 2006 között folytatott felelőtlen gazdaságpolitikai árát és bár 2006 óta a hazai gazdaságpolitikában történtek kedvező irányú elmozdulások, ám a befektetők emlékeiben élénken él a 2006 előtt folytatott magyar gyakorlat.
"A múlt bűnei kísértenek – nyilatkozta Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója a New York Times a globális válság erős magyar hatásait elemző cikkéről. A bűnöket természetesen ezúttal is a politikusok követték el.
A kilencvenes évek második felének dinamikus adósságcsökkenése 2001-ben megtorpant, majd 2005 végére a GDP-arányos adósságállomány újra meghaladta a 60 százalékos küszöbértéket – olvasható a Magyar Nemzeti Bank A magyar államadósság dinamikája: elemzés és szimulációk című tanulmányában. 1993–94-ben a bruttó államadósság a GDP 90 százaléka körül stabilizálódott, miközben a költségvetési hiány 5-7 százalék között ingadozott. 1996-ban és 1997-ben összességében mintegy 23 százalékponttal csökkent az adósságráta nagysága, és az 1993-as 90 százalékot is meghaladó maximumot követően 1997 végére 63,9 százalékra csökkent.
1998 és 2001 között a GDP-arányos adósságráta összességében további 11 százalékponttal mérséklődött. 2002-ben fordulat következett be: a megelőző nyolc év tendenciáját követően 2002 és 2005 között összességében 8,5 százalékponttal növekedett az adósság nagysága - szolgál adatokkal a tanulmány. Mint az ÁSZ FEMI tanulmánya megjegyzi: a 2002-ben kialakult súlyos egyensúlyhiányt tendenciájában nem sikerült mérsékelni, sőt az összes kiadás éves átlagos növekedése meghaladta a bevételek bővülését. 2006-ban az év közepén megalakult régi-új kormány júniusban azonnal egyenlegjavító intézkedésekről döntött, ami alapvetően adóemeléseket jelentett, s ezek – úgy tűnik – érvényben is maradnak. A 2009-re várt bruttó államadósság azonban így is várhatóan a GDP 61,4 százaléka lesz, csaknem 17 500 milliárd forint" FN
Ez a bónuszvisszatartás tiszta agyrém. Nincs olyan hogy valamit visszatartasz, ami jár.
A közszféra alapvető problémája nem a bérszínvonal, hanem a létszám. Ki kellene vizsgálni valami hozzánk hasonló lélekszámú nyugati kultúrállammal összehasonlítva, hogy pontosan melyik területen, melyik intézményekben van az a többletlétszám ami miatt ilyen abszurd mennyiségű állami alkalmazott van ebben az országban.
Az egy tipikus bolsevik szarszétkenés, hogy nem kivágják a felesleges egyharmadot a 720.000-ből, hanem egy kicsit szúrnak ki az egész társasággal.
Valaki vagy felesleges vagy nem. Ha felesleges akkor semmi se jár neki és meg kell szüntetni a jogviszonyát, ha nem felesleges akkor viszont nincs olyan, a szar helyzetre tekintettel vegyünk már el tőle egy kicsit, hiszen ő úgyis csak egy semmirekellő közalkalmazott, nyilván egész nap kávézik.
"Csoportos létszámleépítéssel elbocsátják a Zalabaromfi dolgozóit, az üzemet nem indítják újra - közölte kedden a zalaegerszegi cégcsoport szakszervezeti vezetője. Az elbocsátás mintegy 700 főt érint." (mti)
Magyarországon utoljára az ötvenes években temették ily' lelkesen a kapitalizmust, mint napjainkban. Ám közelebbről nézve úgy tűnik: nem a kapitalizmus, még csak nem is az angolszász szabad versenyes modell - vagy ahogyan nálunk a bal- és jobboldalon egyaránt felbukkanó neomarxisták nevezik: a "neoliberális globalizáció" - jutott válságba, hanem csak a lakáshitelezés.
A mai válság tanulsága így nem az, hogy túl meszszire ment volna a globalizáció, vagy hogy a bankárok túl kapzsik és hazardőrök lennének (persze ilyenek is vannak bőven). A tanulság sokkal inkább az, hogy a szociálpolitikai célokat nem szabad közvetlenül ráterhelni a gazdaságra. A hazai tanulság pedig - az elmúlt hat esztendő gazdasági kudarcait látva - ennél is egyszerűbb: az igazságosság nevében fellépő szocialista újraelosztás mindig válságba viszi az országot.
A szervezet szerint ez azzal magyarázható, hogy Magyarország "kettős gazdaság" - az alacsony termelékenységű és elégtelen innovációs képességekkel rendelkező hazai kis-és középvállalkozások (kkv-k) mellett működnek ugyan nagyvállalatok, amelyek jelentős innovációs tevékenységet is végeznek, ám ezek javarészt külföldi tulajdonban vannak. (Ebben a szegmensben üdvözítő kivételnek számít a Richter, ahol tavaly 17 milliárd forintot költöttek K+F+I-re, valamint 9 milliárd forintot a nemrég átadott, biotechnológiai fejlesztéseket is végző kémiai kutatólaborra.)
A rendszerváltást követően Magyarország tárt karokkal üdvözölte a nemzetközi nagyvállalatokkal érkező külföldi működőtőke-befektetéseket (FDI) - az OECD jelentéséből kiderül, amennyiben ezt nem tette volna, mára nem találnánk rá a nemzetközi innovációs térképen. Ennek ellenére az elemzés arra figyelmeztet, hogy amennyiben a hazai vállalatok K+F tevékenysége rohamosan nem javul, a multik jelenléte sem menthet meg minket attól, hogy partszélre ne szoruljunk az innovációs versenyben.
A magyar gazdaság 1értelműen súlyos, általános válságban van.
Bevett szokás közintézménynél hogy amikor a felújítási munkálatok elkezdődnek az intézmény vezetője is valamiért ekkorra időzíti saját lakásának felújítási munkáit majd a végén az intézmény nevére kiállított számlát elsüti a intézményhez köthető munkák számlája között így neki kifizetik tulajdonképpen saját lakásának felújítási költségeit. Természetesen a számlát az a vállalkozó alítja ki aki a közintézmény felújítási munkálatain dolgozott. Természetesen az igazgató vagy vezető lakását már bárki felújíthatja számla nélkül olcsóbban is. Még itt is lehet tovább nyerészkedni túlmenően a csaláson. Ügyes ugye?! Továbbá a bútorbeszerzéseknél gyakori megoldás, pl. a megrendelésre készített egyedi berendezési tárgy, amit újfent elszámolnak a közintézmény terhére. Szoros és egyértelmű kapcsolatrendszer van az önkormányzati és közintézményi vezetők között az ilyen jellegű csalások lebonyolítására és elfedésére kezdve az alpolgármestertől a gazdasági vezetőkön keresztül akár a jegyzőig bezárólag is. Ilyen esetben soha nem számít még a határidő sem mert csúszások esetén a jegyző is meg van vesztegetve hogy pl. a teljesítés átvétele akár több hónappal vissza van dátumozva a kötbérterhek elkerülése végett. Én egyértelműen azt látom, hogy nagyon súlyos a helyzet és szinte már reménytelen, kínomba azt feltételezem igazából egy konkrét forradalom válthatta volna meg ezt az országot amikor is elmenekülnek Magyarországról az előző rendszer képviselői! Egyszerűen kutyából nem lesz szalonna! Itt nem fog semmi gyökeresen megváltozni és hosszútávon nem működőképes ez a rendszer ebben a formában! És végezetül teljesen mindegy hogy ki volt hatalmon az elmúlt 17 évben mert ez a felállás pártfüggetlenül működik mióta világ a világ csak egyre kapzsibb és egyre nehezebb rejtegetni! Ja és egyre pofátlanabbul lopják el a közpénzt de mára már nem is csinálnak belőle olyan nagy ügyet mert mindenhol így működik! TUDOM!! De nincs mit tenni ellene, amíg mi nem akarjuk ezt megváltoztatni.
Jó éjszakát mindenkinek majd egyszer csak jelentkezem megint. Üdvözlettel Keszthelyy
Már vagy másfél hónapja utaztam hazafelé a vonaton és beszédbe elegyedtem három munkással. Elmodták hogy nádtetőket készítenek és korábban ezt évekig bejelentés adó és járulékfizetés nélkül tették egy „vállalkozó” szervezésében. A mai helyzet annyiban más hogy egy csoportban vannak ugyan 10 en ebből mindegyiknek elő van készítve valami szerződés féle amit ha megkapják a fülest gyorsan kitöltenek hogy az alkalmi munkavállalói kiskönyvel vagy mivel munkaviszonyuk hiteles legyen és a hatóságok ne tudjanak kötekedni. Egyik jó ismerősöm egy hónapja helyezkedett el mint biztonságőr a legújabb szupermarket biztonsági szolgálatánál Vecsésen. Napi 14-15h munkaidő 30 napon keresztül, étkezés az utcán nehogy lemorzsálják a drága Te..o üzletteret, ugyanis erre a célra nem kifizetődő helyiséget fenntartani. De nem ez a legfontosabb! 450ft órabér 4h bejelentés mellett ha bejelentenek csak 320ft/h. Ja és később a üzletközpont bejelentette hogy nem finanszíroz csak egy bizonyos létszámot így mit gondolnak kiket bocsátottak el? Hát igen azokat akik rendesen be voltak jelentve! De folytassuk. Tudták azt hogy a D...a mentőszolgálatnál az állandó állomány csupán 20-25% a többi alkalmi beugrós betegápoló és sofőr. Dolgozni lehet ott is akár 12-14 órát. Egyik munkatársam vállalt ott munkát másodállásban. Napi 2800ft ért reggel 7:00 –tól vezetett 3:00 –ig nem egyszer. Egyik alkalommal meg kellett állnia egy olyan esetben mikor egy kis filmszakadást jelzett az agya, vagyis aki tudja, miről beszélek ez a pont már az elalvás előtti állapot. Én azt mondom, ebben az országban mindent meg lehet csinálni! Hiszen a politikusaink is ezt mutatják példaként.
Volt valakinek egy idézete a M.E úr tól a családtámogatási rendszerünk Eu. –ban példanélküli magas és kiterjedt voltáról. És a gyógyszerár támogatás magas mértékéről. Igen ez így van! (A Norvég családi juttatások, pl. a Norvég átlagjövedelem 1/30 része. Ez itthon Magyarországon arányaiban úgy nézne ki, hogy 4000ft/gyerek.) De ez csak az érem egyik fele. Nyűglődésünk és agóniánk kiterjedt az életünk számtalan területén. De nem hiszem hogy azok akiket ezen gondjaink megoldására választottunk meg nem tudják mi a gyökere ezeknek a problémáknak. Dehogynem tudják, csak nem merik kimondani maguk se. Ugyanis mi vagyunk a hiba mi választópolgárok. Én te ő mi ti ők, igen-igen vagyis mindnyájan kik ebben az úgynevezett Magyar Hazában élünk és létezünk. Mi vagyunk azok, akik nem értik meg hogy nem csak az Én+Én+Én létezik. Milyenek is lennénk? Hát mondjuk olyanok hogy, - ha keresünk mellékesben pl. 20 ezret nem találjuk fontosnak hogy a megfelelő időben ezután is adót és járulékot fizessünk. - Lázadunk ha kevés a jövedelmünk de az hogy a mostani gazdasági helyzethez tevékenyen asszisztáltunk az elmúlt 18 évben azt elfelejtjük. - Hamis jogcímen és feltételekkel különböző juttatásokat igényelünk - Ha bármilyen terméket vásárolunk első szempont, hogy a lehető legolcsóbb legyen ezután következő szempont, hogy ne Magyar termék legyen! - Türelmetlenek vagyunk, mert ha valami megtetszik, akkor is megvesszük ha nincs pénzünk rá legfeljebb kölcsönt veszünk fel. - Politikusainkat rendre a saját képünkre válasszuk, olyanok mint mi magunk. Majd később szembeköpjük őket de, nem vesszük észre hogy tulajdonképpen magunkat csapjuk ezzel arcon. - Zokszó nélkül lemossuk az autót az utcán, kihajítjuk az üdítős palackot a vonatból, cigarettacsikket ott dobjuk el ahol ránk jön, fáradt olajt a kertbe elássuk vagy kiöntjük kukába vagy az utcára, a sittet „elhagyjuk” egy tájvédelmi körzet turista útja mentén, monogramot vésünk egy 100 éves fa törzsébe, BKV busz ablakára vídiával üzeneteket karcolunk. - Kötelességtudatunk és saját társadalmi érzékenységünk nulla! És mi még elvárunk valami egészen mást, mint amit magunk adunk?
Ugyan már? Kit akarunk mi hülyének nézni? Egész Európát? Na ne! Nem gondoljátok ezt komolyan ugye?! Szerintetek az EU hülyék gyülekezete?! Erre egy válasz van! Ne csak minden egyén induljon ki magából alaphelyzetbe, hanem minden társadalom is. A hülyék nem odaát vannak, hanem itt!!
Valóban drága politikusainknak köszönhető eme reménytelennek látszó helyzet amibe mára eljutottunk! De! Őket ki választotta meg a magasabb szociális juttatások ígérete mellett?! Sógorék? Vagy esetleg az Eszkimók? Netán a Jó isten? Nem! Mi magunk a Magyar nép!
Ha záros határidőn belül nem változtatunk defektes gondolkodásunkon előbb vagy utóbb egymás életére fogunk törni, mint valami gyengeelméjű majomcsorda! Az Európai közösségbe, pedig úgy járunk mint a megtetvesedet kisebbségi kisgyerek az iskolába. Mindenki kerüli mint a replást. Ugye ezt nem akarjuk?! Legelső feladatunk a rendcsinálás! Valóban. De nem a politikába és nem a sufniba. Hanem a fejünkbe! Ott kel kezdeni. Mi meg mindenhova kapkodunk ezen a címen hogy reform csak a gondolkozásunkat nem reformáljuk. Így minden marad a régibe. Becsapjuk még magunkat is.
Végezetül még egy ucsó szempont. Ne csináljunk úgy mint egy lüke iskolás, aki a padtársáról lesi le a dolgozatot annak minden hibájával együtt! Mert úgy érzem ennek a veszélye is dominál manapság. Jó olvasást mindenkinek.
Ha körülnézek a lakásomban meglapítható hogy nincs benne Magyar termék A bútorok Román Holland és Szlovén termékek. A Tv Kínai a PC-k szintúgy. Elkezdtem görcsösen Magyar termék után kutatni saját otthonomba. Nem lehet igaz! Nincs semmi? Sorba vettem mindent. Kintről indultam befelé. - Fűrész francia - Lapát Ásó Gereblye Ukrán - Kinti szerszámos szekrény Csehszlovák - Kéziszerszámok kínaiak - Motorom Belorusz Páromé Német - Egy fotel a kutyának ajándékozva Román - Kerékpárok Osztrák USA Kínai gyártmányok hihetetlen az asszonyé MAGYAR Csepel de ez is már Licencia alapján készült MTB. De rá van írva hogy HUNGARY. - Haladunk tovább, szivattyú France kicsi búvár szivattyú Kínai - Belépünk a lakásba előszoba fal Román - étkező asztal Belga - Konyha teljes berendezése Holland és Német leszámítva a Kínai kávéfözőt és kézimixert igen és a Hűtőt ami Gorenje de ez nem is tudom lehet hogy Jugoszláv még. - Hűha a kamrába egy Lehel fagyasztóra leltem, igen. Eredeti Salgó polcszerkezet nem is tudom talán Olasz? - Fürdőszoba Wirphool mosógép ugye, az anyát Hajdú Bojler csaptelepek Kludi egykarosak, tükrös szekrény háromrészes Olaszországból tévedt ide. A többi szaniter mint kád WC mosdó igen az Alföldi tehát Magyar. - Szőnyegek Kínai és Román - Nappaliba Holland bútor és semmilyen jellegű Román osztozik a téren. - Hálókba ugyanez a helyzet, ja igen a gyerekszoba szőnyege Magyar. Mire is ez a felvezetés? Mi értelme? A téma lényege, az hogy ha kicsiny hazánkban nincsen termelés konkrét kézen fogható módon, mi a fenéből él ez a Haza? Mert ugye ami külföldi tulajdonban van az legfeljebb itt adózik de a profit kimegy és a profit nagyságrendileg nagyobb érték mint az adó. Főleg ha a cég még adómentességet is élvez hosszú évekig. Dolgozunk alacsony bérekért és termeljünk külföldre olyan árut aminek a profitja úgyszintén külföldre vándorról. Közbe utánunk alacsony járulékokat és közterheket fizetnek. Amit meg megkeresünk azon is csak külföldi terméket vásárolhatunk mert ez dominál a kereskedelemben a polcokon. Ha nincs olyan Magyar tulajdonú cég vagy csak kevés, aki megfelelő minőségi Magyar terméket tud gyártani és itthon illetve külföldön azt értékesíteni. Akkor nincs megfelelő magyar adóbevétel se jövedelem se járulékbefizetés se. Tehát ha nincs itt Magyarországon megtermelt új produktum előbb, vagy utóbb éhen döglünk.
Miután uniós tagok lettünk egyre inkább érezhető hogy törvényeink úgy születnek, hogy szekcionáljanak minket a megbízható fizetőképes kihasználható gazdaságosan finanszírozható nagy nyereséget sejtető állampolgárok csoportjára „kiszolgáltakra” továbbá a mihaszna megbízhatatlan veszteséget tartósan kitermelő fizetésképtelen és finanszírozhatatlan esetenként veszélyes és alacsony értelmi képességű állampolgárok táborárára ” szolgákra ”! Nem látom célként sehol a felzárkóztatás valós törekvését. Csupán a szétválogatást olyan formán, mint jól eladható áru és selejt!
Mit is jelent ez? Pontosan azt jelenti ami a szóban is benne van. A Magyar dolgozók nagy része munkájával nem teremt új produktumot. Többnyire kereskednek, szolgáltatnak szép megfogalmazásban képviselik a „szellemi” tőkét. Az a probléma ezzel az egésszel hogy a nemzeti össztermékre így a nemzetgazdaságra ez az állapot rendkívül erősen rányomja negatív bélyegét. Mindent nézzünk kicsiben. Ha én mindig a másét akarom eladni valójában csak egy versenynyomott kereskedelmi árrést tudok alkalmazni ami még konszolidáltabb körülmények között is csak egy szolid jövedelmet tesz lehetővé vagy azt sem. Ezért először is rengeteg sokféle termékkel kereskedek és ha ez se megy árkartert próbálok létrehozni amiben termék-specifikusan és az adott piac tulajdonságait figyelembevéve arra törekszem a kartellbe behívott partnereimmel hogy amúgy kifelé tisztességes árversenyt mutatva de valójában termékkategóriákat felosztva és a legapróbb részletekig megtervezve akár 30-40% os haszonkulcsot tudjunk elérni. Ez az adott körülmények között már extraprofitnak minősíthető. Ez a hajtóereje a 21. századi kapitalista társadalomnak.(OPEC) Ennek hatására drágul az energia az élelmiszer és szinte minden. Természetesen nem kel elfogadni a meglátást de folytatom. Tehát miután a gazdaságunk teljes területén árkartellek működnek felmerül az a kérdés hol függ ez össze az államháztartás és szociális nehézségekkel. Elsősorban a külföldi nagyvállalatokat említeném hisz őrajtuk keresztül látható a lényeg nagyban. Bejön ide egy multicég és beruház de csak akkor ha a beruházást anyagilag is támogatjuk(ingyen rendelkezésre bocsátott ipari park, vállalkozási terület, közművesítés). Ezt követően a beruházás megvalósulása közben további kedvezményeket kap úgy mint ÁFA visszatérítés. A vállalkozás beindítását követően külön megállapodás tárgyát képezi az adózás mértéke és rendje is. Általában az indulás évében megállapodás születik a tárgyi adómentesség mértékéről és idejéről(3-5-7 év az adómentesség általában teljes még helyi adót sem lehet rájuk kivetni). Az adókedvezmények meghosszabbításáról annak lejárta előtt újabb tárgyalások kezdődnek, amiknek lényege a további x évre megszerzendő adókedvezmény. Ezt általában további „munkahelyteremtő”(nem szoktak megvalósúlni csak részlegesen vagy átcsoportosítanak és ráfogják) beruházásokkal tudják a multi cégek kieszközölni. Miért is írtam ezt le ilyen részletesen? Mert ezen a pontján a gazdaságnak egy óriási visszáság látható. Nem elég hogy a nagyvállalatok rengeteg kedvezményt és akár pénzügyi támogatást kapnak ahhoz hogy idetelepüljenek de még kisebb mértékben sem hajlandók a befogadó ország államháztartásán segíteni. A béreket alacsonyan tartják az adott térségben a megtermelt profitot meg maradéktalanul kiviszik az országból. Végeredmény képen szerintem semmit az ég világon nem nyerünk ezen. Ez még nullszaldóval sem jellemezhető, még jóindulattal sem. Kik azok akik jól járnak ezen? Elsősorban a külföldi vállalat tulajdonosok. Továbbá azok a politikusaink, akik tető alá hozzák az ilyen projekteket. Ők azok akik 1-2millió dollárért hozzásegítenek egy multicéget ahhoz hogy kivonjon hazánkból akár több száz millió dollárt.
Tehát nem kevesebbet állítok mint azt hogy az Európai Uniónak sem érdeke egy politikailag és gazdaságilag erős Magyarország. Mi legfeljebb kiszolgálói lehetünk az uniós társadalomnak amolyan méretes felvevőpiac ahova minden féle terméket el lehet adni. De ne higgye egy frissen csatlakozó tagállam sem hogy másképpen működne a valóság vele kapcsolatban. Feltette valaha a kérdést valaki hogy mekkora a szegénység Romániában vagy Szlovákiában netán vagy Csehországban. Azt sulykolják nálunk van a legnagyobb lemaradás. És szomszédinknál biztosan minden rendben? Ugyan már!? Csak aztán nehogy az legyen hogy összeborul minden és Uniós rendfenntartók jönnek az „unió érdekeit” megvédeni akaratunkkal szemben. Nehogy úgy járjunk mint 56 -ban csak most nem „keletről” érkezik majd a segítség hanem nyugatról.
Tovább a lényegen.
Tehát a termelési válság alapvetően abból jön létre hogy a Magyarországon tevékenykedő Nagyvállalatok tudatosan az extraprofit hajhászásban lelik legnagyobb örömüket. Eközben elnyomják már a tevékenységük elején a hazai versenytársakat. Minden megtermelt profitot kivisznek az országból nem vállalnak szerepet a közteherviselésben korruptak és kegyetlenek. (Itt jegyzem meg hogy Magyarországon egyáltalán nem létezik a Magyar termék védelme. Ez létkérdése lenne a Magyarországi termelőknek de hát az import termékek gyártói több kenőpénzt tudnak jutatni azoknak akik lehetővé teszik termékeik bejutását a hazai piacra.) Az Opel és az IBM intő példája volt annak a magatartásnak amit valójában követnek a multicégek. (Jelenleg negatív példát a Suzuki és a HANQUCK mutat) Az adókedvezmények és egyéb támogatások lejártával elhagyták hazánkat, rekord időn belül. Mind eközben folyamatosan és szinte szünet nélkül szinte mi vagyunk hibáztatva azért a gazdasági helyzetért, ami jelenleg általánosan uralkodik az országban. Politikusainkat a mohóság a jellemtelenség és a kapzsiság jellemezheti miután az ő kezük munkája a mai helyzet. Olyan, mint a szociális juttatások miatti gazdasági válság vagy a nyugdíjrendszer összeomlása működésképtelensége, ezek nem önmaguk miatt léteznek, és nem mi vagyunk az okai. De olyan van hogy az elmúlt 18 évben kormányaink által hozott hibás döntések és gazdasági rendelkezések miatti állami csőd. Igen talán ez a megfelelő kifejezés. Na ez van!
Fletó megszopatta a szerencsétlen Hóbagolyt, szegény azt hitte, hogy F. tényleg komolyan gondolja, hogy tegyenek megvalósítható javaslatokat, valszeg álmában nem gondolta volna, hogy ellene fogja felhasználja...
na ennyit Geo (kampány)követeléséről, hogy mi lenne, ha az ellenzék komoly (értsd: népszerűtlen) javaslatokkal állna elő...
na így álljon elő az ellenzék valami komoly és népszerűtlen javaslattal, Fletó már neki is állt szekálni a szerencsétlen Hóbagolyt, aki javasolta a közalkalmazotti bérek visszafogását...
Védelmébe vette a közszféra dolgozóit a parlament plenáris ülésén a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc az MDFes Boross Péter felszólalására reagálva azt mondta: okos, mértéktartó és felelős döntéseket kell hozni, csínján kell bánni a közszféra csökkentésének igényével. A volt miniszterelnök ugyanis úgy fogalmazott napirend előtt, hogy nem lehet tabu téma a 13. havi fizetés kérdése, ha a közszféra költségeinek csökkentéséről van szó.
Gyurcsány utalt arra, hogy a kormány az elmúlt két évben arra kényszerült, hogy 500600 milliárd forinttal csökkentse a közkiadásokat, a kiigazítási program részeként. Ez sok áldozatot követelt a pedagógusoktól, az orvosoktól, a szociális munkásoktól és másoktól is. A kormányfő szerint a rendőrök és a nővérek számát és jövedelmüket növelni kellene inkább, hiszen keresetük nem haladja meg a nettó százezer forintot.
A biztonság kedvéért nem árt tartani egy tarcsi árpádsávost, ha felkelők jönnek azt kell lobogtatni, meg egy ..... tényleg milyen zászlóval lehet a rendőröket hatástalanítani?
