"unassisted childbirth" gondolom sehol nem törvényes.....
"ha komplikáció várható, akkor kötelező kórházba menni, nincs szórakozás. " írod. Húgomnál is ez volt, megindult a szülés, jött két bába, észlelték hogy hőemelkedése van és már küldték is a kórházba, nem volt az a szutykolás hogy "ha a szülőnő otthon akar szülni az az ő döntése amibe mi nem szólunk bele, csak támogatjuk a tájékozott döntését " blablabla mint itthon pl. az otthoni ikerszülésekkor. Pedig a húgom sztán mindent megtett volna azt hiszem hogy otthon szüljön (ingyen) mert a kórházi költségeket talán még mindig törlesztik... de milyen igazuk volt a bábáknak, a gyerek szeptikus állapotban született, szerencsése kórházban.
Tényleg, van valami neten elérhető kritériumrendszer, mit vállalhatnak otthonszüléskor a bábák?
Itt az van, hogy kötelező iksz számú vizsgálaton megjelenni, és ha nincs minden rendben, akkor kötelezően orvos kell a midwife mellé, még úgy is, hogy alapvetően a midwife is egészségügyis végzettségű és akár császároz is, ha nagyon muszáj és végszükség van és nincs mese. De ha már előre látszik, hogy komplikáció várható, akkor kötelező kórházba menni, nincs szórakozás. Otthonszüléshez is vagy orvos kell vagy midwife, éspedig nyilván azért, hogy regisztrált és leinformálható egészségügyi személyzet legyen jelen, legyen perelhető műhibákért és tanúsíthassa, hogy ezt a gyereket itt és most szülték és nem Oroszországból csempészték be... Nekik kell aláírniuk a születési papírokat, ezek bemutatása nélkül nem anyakönyvezik a gyereket, csak hosszas szőrözés és rendőrségi meg egyéb vizsgálat után.
A midwife-rendszer másik oka, hogy nincs elég orvos. A midwife-ok első körben úgynevezett "registered practical nurse"-ök, ez átmenet orvos meg nővér között. Kórházakban meg öregotthonokban ők az "osztályos orvos", vizsgálatok, sebellátás, gyógyszerrendelés, gyógyszeradagolás, egyszerbb beavatkozások. A midwife-nak annyi extrája van, hogy ezek után végez egy kifejezetten szülészetre irányuló képzést és így lesz belőle szülésznő. Fel tudja ismerni, mikor kell orvos - de ha nem kell orvos, akkor ő az orvos, itt ők végzik a terhesgondozást, a központban vagy akár a kórház egyik folyosóján, ahol ők vannak, ők csinálják az alap nőgyógyászati vizsgálatokat, labort, vérvételt, tanácsadást, és szülni is lehet náluk, akár ott, ahol dolgoznak, akár az ember választott kórházában, akár otthon.
Ha valaki midnenképp orvost is akar, akkor lehet azt is: szóval van olyan, hogy valakinek midwife-ja is van meg orvosa is, és utolsó percben is van döntési joga, hogy az orvosnál szül a midwife segítségével vagy a midwife-fal szül a kórházban és csak akkor hívják az orvost, ha kell. És persze azt is lehet, hogy csak orvos van és valaki nem veszi igénybe a midwife rendszert...
Csak egy dolog nincs: hogy se orvos, se midwife, és valaki egészségügyi személyzet nélkül akar otthon vagy bárhol szülni. Ilyen nincs...
a fájdalom miatt nem hiszem hogy elájulna valaki, mert jól vagyunk beprogramozva: itt segít és nem gátol.
Kanadában élsz? Húgom is ott szült, otthon akart szülni (de nem sikerült) Ő azt mesélte, hogy az amish közösségek miatt hozták létre a midwifery rendszert, hogy a magas csecsemőhalandóságukat csökkentsék.A bábákat azért beengedték az amishok magukhoz.
Préri: tudtommal Svédországban, éppen a Te általad említett nagy távolságok miatt NINCS hivatalosan tervezett otthonszülés :) ( mire komplikációhoz kiér a mentő, blablabla, hideg, hó, stb stb.) ez csak egy mellékgondolat, hogy egy érv mennyire homlokegyenesen ellenkező dolgok indoklására alkalmas ;)
Mmmm... ez így thúl direkt, Thor mester. A "készülsz" azt jelenti, hogy mondjuk egy év múlva - a kérdéseket pedig az indikálja, hogy alighanem itt fogok szülni, és hát itt kérem mindent lehet, amita kedves vevő kíván, otthon is, kórházban is, orvossal is, orvos nélkül is. Van rendes bába-rendszer (midwife), ők tulajdonképpen szülésznők és vagy otthon vezetnek le szülést, vagy bemennek az emberrel a választott/kijelölt kórházába és ott segítenek be az orvosnak. Mindez ingyen (illetve az egészségbiztosítás összegéért). És valóban gondolkodom ezen-azon, de még azért nem ennyire konkrétan. Itt nagyon sokan szülnek otthon, és tehetik, mert lényegében orvosi felügyelet van a midwife-okkal... és maga a rendszer is azért van kitalálva, mert a marhanagy kanadai préri közepén mire elindulnál a kórházba, megszületett a baba.
Amúgy meg hiába a rettentő példatár, abból indult ki a kérdésem, hogy anyával és babával minden rendben van, azaz nincs sem abszolút medenceszűkület, sem kétoldali bénulás, sem semmi egyéb. És akkor innentől már igaz, amit írtam, hogy egészséges emberek egészséges gyerekeket előbb-utóbb mindenképp megszültek, akár volt epidurál, akár nem... és ha minden oké, akkor nem kell császár sem, egyéb borzalmakat mellőzve is ezúttal.
A kérdésem tisztán elméleti jellegű volt, és CSAK a normál szülési fájdalomra, mint olyanra vonatkozott. Túllépi-e a normál szülési fájdalom azt a pszichés vagy idegrendszeri vagy fogalmamsincs milyen határt, hogy ájulás következik be, vagy van erre valami fiziológiás korlát, és nem lépi túl. Csak erre voltam kíváncsi...
állítólag a méh maga ki tudja nyomni, akkor is ha semmit nem tesz az illető, ha még présel is, akkor az nyilván gyorsít "két doki nyomta, egy meg vákuummal húzta plusz a tolófájás..." gondolom -szerencsére- ez elég volt...
Ez nem így van. Az altatás nem okoz izomrelaxációt, azt a külön adagolt izomrelaxánsokkal érik el. Éberen intubálni lehet, néha kell is, csak macerás. (a bronchoszkópia is ébren történik, igaz ott a cső vékonyabb ma már, a flexibilis cső alkalmazása miatt, de lidocainnal érzéstelenített garaton / gégén át lehet vinni a csöveket a reflexek túlságosan zavaró aktivizálódása nélkül.)
A laringoszkóp bevezetését éreztem egész pontosan, nem magát a tubust, és az oldalt is jól tudtam felidézni ( pedig ezen gondolkodnom kell most is)
császár esetén pedig a baba kiemeléséig a minimum altatást kapja a mama, a kiemelés után mélyítik az altatást. (a legtöbb helyen, lehet hogy nem mindenütt)
Jó combos EDA esetén is észlelik az orvosok /szülésznők hogy jön a tolófájás, és szólnak a mamának hogy MOST kell nyomni. Ez szerintem nem furcsa, sok beszámoló van EDA-s szülésről amiben ez van... gerinc harántsérülés után is lezajlik a szülés, rendes tolófájásokkal, csak fájdalomérzet nélkül.
az altatassal leallitjak az izommukodesedet. ez kell ahhoz, hogy be lehessen vezetni a legcsovedbe a csovet. ha ebren vagy, reflexbol ellenkezel. ugyanigy nem tudod magad szantszandekkal megfullasztani, mert a levegovetel egy eros reflexed. feluletesen altatni nem lehet. vagy alszol, es leall az izommukodesed, vagy nem alszol es akkor nem lehet intubalni. amire emlekezhetsz, az az lehet amikor kivettek a tubust, es ez szorosan osszekapcsolodik az utana erzett szarazsaggal. az altatas azzal kezdodik (es a beteg szamara vegzodik), hogy betoljak neked az altatot.
ha eszmeletlen volt honnan lattak hogy jon a fajas es hogyan szulte meg? nagyon ossze van ez kavarva.
azt is írja hogy teljesen eszméletlen volt, lehet hogy mindezt csak elbeszélésből tudja...
egyébként lehet ébren intubálni, csak nagyon nyugodt körülmények kellennek hozzá. Eklampsziás szülőnő minden csak nem nyugodt. ENgem altattak ugyan, de annyira felületesen (császár) hogy emlékszem az intubálás érzésére.
en azt a reszt nem ertem, hogy hogyan akartak ot ebren intubalni? azt altatas utan szokas. nem lehet valakinek a legcsovebe ledugni egy csovet serules nelkul ugy, hogy az illeto nem alszik. plusz ilyen korulmenyek kozott komikus lehetett az a jelenet, amikor a szuleszno vedi a gatat. a gatvedelemnek az a lenyege, hogy lassan, tobb fajasra toljak ki a gyereket es kozben a gatat masszirozzak, hogy jobban nyuljon. veszhelyzetben, vakuum mellett ezt hogy oldottak meg? nekem ugy tunik, hogy az illeto ossze-vissza beszel, legalabbis rettento pontatlanul.
Ó-ó, ezeket én is majdnem beírtam tegnap este Felicitász azon mondatára, mely szerint mindig szültek a nők, akkor is, amikor fájdalomcsillapítás nem volt, thök jó, hogy jöttetek a példákkal. Pl. a magzatdarabolás nem jutott volna eszembe, pedig olvastam róla. De annyira szörnyű, hogy biztos hárítok.
Én azt gondolom, hogy amikor épp a csapból is az folyik, hogy milyen veszélyes az otthonszülés, akkor nem kellene pont a fájdalomcsillapítás kérdését leválogatni az egészről, és közölni, hogy fölösleges. Van, akinek fölösleges, és van akinek nagyon kiveszi az erejét a fájdalom, ott sok bonyodalmat el lehet kerülni fájdalomcsillapítással.
Habár egyre inkább az a gyanúm Felicitász, hogy gyermekvállalásra készülődsz, és aggaszt, hogy bizonytalan a fájdalomcsillapítás a környékeden, azért kérdezel ilyeneket mostanában. Eltaláltam? :)
Az lehet hogy ő úgy érzi hogy nincs magánál (de még mennyire!) de ha elájul, akkor már nem marad guggolva, és ezt nem mondta, így nem ájult el (maximum máshol járt a lelke :) )
A másik topikban volt egy félmondat, hogy ""előbb-utóbb mindneki megszül" nos nem egészen... régen császár előtt fogóval (magas bemeneti fogóműtét annak minden veszélyével) még azelőtt magzatdarabolással segítettek az anyán ha végleg elakadt a magzat. (abszolút téraránytalanság, pl.) Amikor még ez sem volt, az anya úgy halt meg hogy a görcsök miatt méhrepedése lett és elvérzett.
(csak kiegészítésképpen, mert a félmondat úg yis hangozhat , mintha a császár mindig egyértelműen a könnyebb út , az időtakarékosság választása miatt lenne. Nem így van)
"Meg nem erositett forrasbol" hallottam olyanrol, hogy valaki elajult szules kozben. Egy ismerosom meselte, hogy neki meselte egy roma asszony (Na, mar jol kezdodik :-)), miszerint: "Leguggoltam, hadd jojjon! Nem erdeket, mennyire faj, ketszer elajultam, de nem erdekelt, csak hadd jojjon!" - hat, nem tudom, mennyire hiteles. :-) De meg ha az is, akkor is elkepzelheto, hogy oxigenhianytol vagy barmi egyebtol "ajult el".
Egyebkent, Felicitasz, a "nem mindig volt epidural, pedig mindig szultek" olyan ertelemben megteveszto, hogy na igen, de mennyien nem eltek tul... Persze nem mondom, hogy emiatt, dehat ezt nemigen tudjuk leellenorizni, akkor viszont nem igazan meggyozo az erv.
Ja, es hogy valami tenyszerut is irjak :-): Szulesfelkesziton mi azt "tanultuk", hogy elso szulesnel a tagulasi szakasz atlag 12-20 ora (szoval nem max, nem is ezek a szelso hatarok, hanem ez a leggyakoribb - ezt tobbszor is elmondtak, ugyhogy nagyon megjegyeztem!). Utana kb. 20 perc atmeneti szakasz, majd 0.5-2(?) ora kitolas (ezt mar nem mondtak el annyiszor :-)).
Es hogy valami biztato is :-): En az elso fajasoktol szamolva kozel 2 napig vajudtam, de egyaltalan nem volt gaz, eszembe sem jutott, hogy fajdalomcsillapitora lenne szuksegem. :-) Ez is ilyen "altalaban" dolog, hogy akinek durvabbak a fajasok, annak gyorsabban is tortennek a dolgok (kiveve, ha valami gond befigyel...)
Nem, nem erről volt szó. A kérdés konkrétan az volt, hogy a fájdalomtól elájulhat-e az ember szülés közben, és erre elég egyértelműnek és több oldalról megtámogatottnak tűnik a válasz, hogy nem. Annak ellenére nem, hogy úgy egyébként létezik olyan, hogy valaki a fájdalomtól elájul, ha nagyon fáj valami. A többi egy vegyes saláta, hogy még mi lehet olyan, ami jelenthet problémát, és okozhat ilyeténképpen eszméletvesztést is.
ez nem "ájulás" hanem eklampszia, terhességi rángógörcs... tök máshogy jön létre, máshogy kell kezelni és más a jelentősége. ha GÁbort az "ájulásról" kérdezed, akkor arra fog gondolni hogy a vegetatív idegrendszer működészavara miatt leesik valaki vérnyomása (vért lát, nagyon megijed, stb stb) MÁs eszméletvesztést sztem nem fog ájulásnak nevezni.
az eklampsziás állapot nagyon veszélyes , súlyos állapot, magas anyai és magzati halálozással, nem tévesztendő össze egy közönséges ájulással..... miből vízszintesbe kerülve magától és simán kikeveredik az ember fél perc alatt.
Köszönöm szépen, okosabb lettem. Jó kiegészítés ahhoz, amit már írt is valaki, hogy ha van ájulás, akkor az oxigénhiány, kimerültség stb. miatt lehet, de nem konkrétan a fájdalomtól. 19 óra vajúdás... hát, ez nem semmi, le a kalappal. Megmondom azt is, hogy miért kérdeztem: arról keveredtem vitába, hogy elméletileg a szülés (minden szülés) kibírható-e fájdalomcsillapítás nélkül. Elég nyilvánvaló a válasz, hogy igen, hiszen nem mindig volt epidurál, de mégis mindig is szültek az emberek - de ez lett volna az egyik biológiai ellenérv amellett, hogy mégse. Szóval, hogy fáj, pokolian fáj, de maga a fájdalom ami a folyamathoz hozzátartozik nem elég ahhoz, hogy "elviselhetetlen" legyen: ahhoz még más is kell, valamilyen egyéb probléma. Mindjárt megkérdezem a Doktort, hogy milyen hosszú vajúdás számít "normálisnak", egyébként...
Bár már többen - köztük Gábor is - válaszolt, hogy szülés közben nem lehet elájulni, de azért beszúrok neked egy szülés történetet, a napokban írta egy lány egy másik fórumon. Én rendszeresen olvasom azt a fórumot, nem hinném, hogy ne lenne igaz, amit leírt. És - bár az idézetből úgy tűnhet - egyáltalán nem panaszkodós szüléstörténet volt, hanem egy tárgyilagos "élménybeszámoló", ahogyan ő megélte a szülést... eszerint mégis előfordulhat ájulás szülés közben:
"... Hát nem vagyunk egy könnyű eset, mint ahogy a szülés sem volt az. Röviden annyit, hogy 19 órát vajudtam. A vajudás nálam is a szokásos módón zajlott, nagyon hosszú tágulási szakasszal, és hosszú tólófájásokkal. Nem akarok senkit elkeseríteni a szülés bizony iszonyatosan fáj, minden amire azt mondják, hogy nem is fáj annyira, rohadtul fájt és a végén nagyon elcsigázott és kimerült voltam. Az utolsó fél órában kaptam egy eclapsias jellegű rohamot, ami hasonló tünetekkel jár mint az epilepszia. Izomgörcs, 160 vérnyomás, eszméletvesztés, stb. Okoztam egy kis 20 perces rohangálást a szülészeten, mert azonnal aneszteziologus csapatot kellett felállítani, illetve neurologiai konziliumot hívtak össze. Végül betoltak a mütőbe a császárhoz, csak a baba feje már bent volt a szülőcsatornába. Akkor már kaptam egy adag Seduxent, hogy oldják az izomgörcsöt. Éppen intubáltak volna a császárhoz, amikor ujabb tolófájás jött. Az orvosom utolsó esélyként kihasználta ezt a tolófájást. Két orvos ráfeküdt a hasamra, a szülésznők védték a gátat, a dokim pedig kivette vákummal a gyereket. Igy megusztam a császárt, viszont semmire nem emlékszem, mert teljesen eszméletlen voltam. Annát is megviselte a hosszú vajudás, kicsit inkubátorba rakták illetve a vákum miatt az első fél nap jó hosszukás kis feje lett. Szerencsére a második nap már kikerült a csecsemő intenziv osztályról. Nagyon röviden ez volt a szülésem története. Végülis örülök, hogy nem került sor császárra, de szerettem volna átélni azt a pillanatot, amikor megszületik a kislányom és azonnal látni. Azt is nehéz megemészteni, hogy mindenről csak utólag szereztem tudomást, lassan kezd összeállni a kép, hogy hogyan is született meg a lányom és milyen nagy baj volt egy adott pillanatban... "
Persze biztosan nagyon ritka az ilyen eset, de ezek szerint előfordul.
Szó szerint azt, hogy tankönyvi anyag. Ő meg nem hajlandó tankönyvként működni és elméletet adni elő, meg anatómiaórát tartani abban a kevés időben, amennyiben a rendelkezésünkre tud állni, csak a konkrét problémára válaszol. Bővebben a topicnyitó hozzászólásban.
19 éves vagyok, másfél éve szedek bogyit. Lindinette 30-at.
Bogyi szedése előtt amikor megjött picit szokott fájni a hasam, de elviselhető volt, csak ritkán kellett fájdalom csillapító. Bogyi szedése alatt semmi bajom nem volt, soha nem fájt, alig éreztem, általában csak a derekamat szoktam érezni akkor. Azonban az utóbbi 3-4 hónapban nagyon-nagyon fájt a hasam, még az utolsó napon is. A fájdalom csillapíto sem sokat használt.
Szerinted mitől lehet, hogy most így fáj, előtte meg nem volt ilyen?
kézfertőtlenítő gél tényleg jó ötlet! köszi szépen :) még a neomagnolos vízben történő kézmosás jutott eszébe de az csak macera lenne. köszi még1x! flo
Szia!
Én gyakran járok vízitúrára, és azt kell, hogy mondjam, hogy ha tisztavizű forrás van a közelben, az ahhoz képest luxus (hasonlítsd össze mondjuk a Dunával). Szerintem azt nyugodtan felhasználhatja mosakodásra (már ha a helyi disznótelep nem oda vezeti a szennyvizet). A Mikulás esetére én tampont szoktam használni (mivel a vízitúrán fürdőruhában vagyunk), de ő, ha jól értem, használhat, amit szokott. Nagyon jól jön szerintem a _kézfertőtlenítő gél_, amit Rossmannban lehet kapni (mármint a kezére, ha cserélni szeretne), déltájra meg jó tényleg az intim kendő. Készüljön fel, mert nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen táborokban az izgalom és az esetleges szokatlan fizikai megterhelés miatt még a rendszeres ciklusúaknak is máskor jön meg.
barátnőm problémájával fordulok hozzátok ami nem is igazán nőgyógyászati jellegű. 25 éves, nőgyógyászati problémája nincs minimális folyást leszámítva. 10-14 napos (még nem tudja) nomádtáborba indul: nuku folyóvíz, pottyantós budi, csak hidegvíz az is egy közeli forrásból (ha nagyonnagyon muszály kis mennyiségben lehet melegíteni). rendszertelen a ciklusa és lehet hogy a táborban fog beköszönteni hozzá a mikulást. mit lehet ilyenkor tenni a személyes (déltáji) higiéniája érdekében? intim törlőkendők az eddigi egyetlen tippje. milyen lehetőségei vannak?
Köszi, hogy foglalkoztatok a problémával érdemben. Azért annak örülök, hogy nem ez lehet a gond, mert ezen nem nagyon lehet változtatni, ellenben pl. szervi gondoknál azért még van esély (ha más nem lombik). Éppen jövőhéten megyek HSG-re, sajnos eléggé féééélek.
Szia Woody!
Szóval akkor jól eltaláltam a vércsoportotokat :)
Én ahogy olvastam azt a leletet, arra a következtetésre jutottam, hogy az negatív (csak ott nem mertem mondani:) ). Szerintem a Coombs tesztet nézhették azért, hogy nincs-e valami immunprobléma, ami árthatna a babának, de ezek negatívak lettek (ez a jó eredmény). Szóval akkor máshol kell keresni valószínűleg a bajt, de efelől legalább megnyugodhatsz. Gábor meg majd úgyis megmondja a tutit.
