,,A kúpos felület is hagy némi kivetnivalót maga után, így azért gondoltam hogy jobb volna egy csapágyas verzió.''
Csuhás úgy gondolta, hogy felköszörülteted, bronzból kúpos dörzsárral megcsinálod az ellendarabot, és utána természetesen hozzájántolod a tengelyhez.
Komolyra fordítva: szerintem kicsit túlaggódod. Amire lesz tökéletesen megfelel amit Csuhás mond. Az esetleg kiálló berágódásokat (kirágódásokat?) lecsiszolod, tökéletes lesz.
A tengely középvonalak nem párhuzamosak, hanem szöget zárnak be.
Így csak a kiórázás nem segít mert nem tudom homlokban nagy felületen felütköztetni, és a hengeres felületre sem tudok teljesen ráfogni mert az is szöget zár be a tokmánypofákhoz képest.
Vagy rosszul gondolom?
A kúpos felület is hagy némi kivetnivalót maga után, így azért gondoltam hogy jobb volna egy csapágyas verzió.
A másik végére tennék két tányérrugót összefordítva egy fészekbe , és a behúzószár menetét használva egy kontraanyás rögzítést . Teherautó első futómű csapszegnél is szoktak kúpos csapot alkalmazni , ha kap kenést akár 10 párhuzamos csapszeg élettartalmát túléli . Időnként a hézagolást csökkentik , és újból kottyanásmentes lesz .
Fogd be független pofás tokmányba és órázd ki. De magam hagynám úgy ahogy van. A befogót viszont kúposra készíteném, elöl egy hézagoló gyűrűvel beállítva a kotyogás mentes forgást. Az így kapott kúpos beállítható sikló csapágy ebben a használati módban kiszolgál vagy száz évet.
Lényegében így az én alkalmazásomhoz sem gond hogy nem egytengelyű a két rész, ám mivel a kúpos részre elől/hátul kellene csapágyhelyet munkálnom, azt elég körülményes megvalósítani mivel az egytengelyűség hiba a "fecskefarok" kúpos része felőli oldalon, nagyjából 2mm-es merőlegességű a kúphoz képest.
Így vagy ez lehet hogy homlokban kihézagoljam a felütköztetést hogy a kúp egytengelyű legyen a főorsóra, és bennemarad ez a ferdeség, vagy levágom a kúpos szárat, és készítek a fejbe egy furatot és egy új tengelyt hozzá amit szorosan illesztek és behegesztem a fejbe.
A két rózsaszínnel jelzett felület volna a két csapágyhely.
Mit gondoltok, hézagoljak és úgy munkáljam fel vagy csapjam le nyakban és kapjon egy új tengelyt?
A nehézségeket én is közelről ismerem, egy háztartásban élek egy egyetemi oktatóval és fogalmazzunk úgy, hogy engem, állampolgárként, adófizetőként felbőszített, amit láttam, tapasztaltam. Aki lelkiismeretesen akarta ezt az időszakot tanárként végigcsinálni - és állítom, hogy a jövő rajtuk múlik - annak konkrétan embertelen munkát kellett beletennie mindeféle, hangsúlyozom mindenféle támogatás nélkül, tulajdonképpen önszorgalomból, mert ha nem csinálja, az se érdekelt volna senkit.
Az élet több területéről szerzett tapasztalataim mára már azt mondatják velem, hogy itt (nem tudom máshol hogy van) itt az óriások a törpék válán állnak és torkuk szakadtából nevetnek rajtuk. és ez sok törpének még tetszik is... én már tanácstalanul állok
előre és utólag is bocsánat az esetlegesen nem ide illő tartalom miatt, nem folytatom, talán már felesleges is...
Megjott a használt kiesztergalo fej, amiből gömbesztergalot szeretnek készíteni. jol sejtem hogy a Morse kapnak és a fej résznek egytengelyűnek kell lennie?
Bevonni később be lehet, de most, eddig nem lehetett, hiszen haza kellett őket küldeni. A kollégiumokat ki kellett üríteni, aki kollégista volt, mehetett haza vidékre, hiszen nem mindenki engedhette meg magának az albérletet - és a tapasztalat az, hogy jóformán alig voltak, akik átmentek albiba.
Itt alapvetően a hirtelenség volt a baj. Az, hogy napok alatt kellett lépni valahogyan. Nem volt senki sem felkészülve erre. Ahol én dolgozom, ott már történtek az elmúlt egy évben előkészületek arra, hogy legyen ilyen _is_. De mivel nem szorított a cipő, a teljes, kiadható oktatóanyag nem volt kész.
Azért azt tudni kell, hogy egyetemeken sok oktatónak nincs jegyzete sem. Előadásokat tart, és azt kéri számon, amit ott előadott.
Régen a jegyzetekért tisztességesen fizettek a minisztériumból. Ez mára a vicc kategóriába jutott, emiatt kevés oktató áll neki jegyzetet írni - mert az is komoly meló, nagyon sok időt vesz igénybe.
A gyakorlatok pedig szó szerint a személyes, face-to-face munkán alapulnak, azokhoz meg még régen sem igazán volt semmi, maximum egy felkészülési leírás, hogy majd mi lesz a gyakorlaton, a hallgató milyen témakörökből készüljön fel rá. Ott mindenki a nulláról indult.
Itt valójában az van, hogy az egyetemeket tavasszal távoktatásra kötelezték, és mivel senki sem volt felkészülve erre, hirtelen kellett olyan anyagokat készíteni, amivel oktatni lehet a diákokat.
Én is, Jalpar is egyetemen dolgozunk, szóval mi belülről látjuk ennek minden nehézségét.
Az a baj ezekkel a videókkal, hogy ezeknek minden szempontból tökéleteseknek kellene lenniük, hiszen oktatóanyagok, az egyetemisták ezekből kéne elsajátítsák a szakma alapvető fogásait, ráadásul olyan szinten, hogy ezek alapján kell majd a gépészeti szakmájukat végezniük később.
Emiatt ezeknek hibátlanoknak kéne lenniük - legalább szakmai szempontok alapján.
Az én kollégáim is készítették a laboros videóikat tavasszal, és a nyáron, és el kell mondjam, rettenetesen nehéz feladat ám ez!
Egyetlen gyakorlatra való komplett felkészülés három ember munkája volt egy teljes napig! És ez csak egy gyakorlat!
A videó anyagára fel kellett készülni, alapvető forgatókönyvet kellett összeállítani, sokszor elszólja magát az előadó, ha nincs ot előtte a diákság, ezek miatt egyes részeket újra venni. Aztán az utómunkálatok még egy combos gépen is órákat vettek igénybe.
Műszerek összeállítása, a mérés elvégzése, közben látható legyen minden - olyan amatőröknek, mint az oktatók, akik nem médiamunkások - majdnem lehetetlen feladat volt.
Eszerint ezek a videók szerintem sem ütik meg azt a mércét, amit kéne. Azokat a hibákat, amiket benne hagytak - mert sok anyagot kellett gyorsan előállítani, és ezért a javításra nem volt idő - szépen, sorban ki kéne venni belőlük, és újravéve kijavítaniuk. Akkor lenne igazán klassz a dolog!
Az irány jó, a kezdeti bénázás megvolt, reméljük átmegy profizmusba.
Én nem mondom, hogy kákán is csomót, mert Jalpar azon kevesek közé tartozik, akik osztanak meg szakmai anyagokat, leírásokat, képregényeket. Ugyanakkor nekem, hobbistaként nagyon tetszenek a videók és abszolute hiánypótlóak. Bárcsak ilyenekre menne el az a sok pénz, ami elmegy (de végeztem is a politikával, mielött megszólnátok). Többet tanultam meg a dolgokról ezekből a videókból, mint az évek óta tartó fórumozásból és ilyen-olyan youtube videókból ( ugye az alapok nagyon fontosak, hogy építkezni lehessen). Ennél jobb már csak az lehetne, ha eljárhatnék egy szakemberhez egy műhelybe tanulgatni, de nem nagyon lehetséges, próbáltam. Az okok szintén megérnének egy misét és sajnos nagyon rossz tendenciát mutat. Szóval le a kalappal a srácok elött még akkor is, ha néha még én is felteszem a kérdést. amonitor elött, hogy biztos így kell ezt csinálni ;)
Ezekbe én is belenéztem. Nekem tetszett! Ami furcsa volt, hogy a fűrészelt anyagot rögtön központfúrózták. De egyébként a fiatalokhoz közel álló stílusban adják elő a dolgokat.
Emco Unimatra keress rá! Annak idején tömegével voltak fellelt állapotú gépek. Volt olyan is, ami relatíve jó áron kelt el, de Magyarországra nem postáztak a németek.
Nem értek én ehhez annyira. Cserében nem is tanítom.
Értem én, hogy a kákán is csomót keresek, de akkor is úgy gondolom, hogy egy műszaki egyetemi tanórán (mert ez az), például, amikor éppen azt mutatják be, hogyan kell rajz alapján legyártani valamit, akkor
- egy tűrt méretet ne tolómérővel ellenőrizzenek, főleg miután nem sokkal előtte hadovált a "százados pontosságról, merthogy tűrt méret"
- egy h9-es tűrésre ne mondják azt, hogy "mínusz-mínuszos", és főleg ne azért, mert (ahogy a kommentben írják) "h9 valóban 0 mínusz, mi úgy szoktuk mondani, hogy a szereldében jobban örülnek ha - -". Micsoda baromság ez?
- A hallgatóság írni-olvasni és számolni tudó emberekből áll (még egyszer, ez egy egyetem!), szóval nyugodtan elmondhatták volna, hogy az Ø50h9 azt jelenti, hogy 49.94 és 50 mm közé kell esnie és ezt korrektül úgy kell csinálni, hogy két lépésben ennek a közepét (49.97-et) célozzuk be.
- És ha ezt elmondják, akkor meg is csinálhatták volna így.
- Ha pedig menetet esztergál, akkor valami etalonhoz próbálja már hozzá.
A legjobb, hogy a kommentben azt írja, hogy ,,Sajnos nem lett bevágva az a rész, amikor az anya rá van tekerve, megsérült a file.''.
Sajnos ez meg szimplán egy füllentés. A videón látszik, hogy a csúccsal végig meg van támasztva a munkadarab, az utolsó fogás után mutatják, amikor a mester nyitja a szegnyerget, és egyből teszi is be a fúrószárat. Így pedig nem tudta rátekerni az anyát.
Aztán meg elvihorászhat azon, hogy elb***ta az átmérőt, mert a haver "megviccelte", elvitte a kikészített fúrót mert kellett neki, és odatett egy másikat.
Csak akkor legyen utána egy tanmese, hogy ez a való életben marhára nem vicces, többszázezres károkat lehet így csinálni.
Soha nem piszkálgatjuk a másik ember kikészített szerszámait!
Gondolom a villanyszerelőknek ki megtanítják, hogy ne kapcsolgatja a biztosítékot, ha ketten dolgoznak.
Folytassam?
Az ilyesmikre mondtam, hogy egy hobbi videón simán elmegy, de egy egyetemi oktató anyagban azért kicsit kínos.
Ez egy felületi vizsgáló, úgynevezett résmikroszkóp.
Az egyik oldalról ferdén egy résben megvilágítják a felületet, a másik oldalról pedig ránézel a mikroszkóppal. A vékony résvilágítás kirajzolja a felület érdességének, vagy akár teljes profiljának képét.
Sztem már az a stabil állványa megéri ezt az árat. Ha valaki megveszi, német használatim van hozzá.
Akkor innen fúj a szél. Az én E1N-emben nem E1N foorso van, volt hozzá patronkeszlet behuzoval csak épp nem volt jo bele. El is kellett cserelnem. Na akkor trapéz, jobban hangzik. Kösz
