Nekem csak olyan pórias állványom van, amin össz. 1 db csavar található amire feltekerem a gépet. Hosszabb távon sincs zsetonom spéci drága panorámafejekre, ezért úgy döntöttem, a legrentábilisabb ha lemezból hajlítok egy toldatot amivel akár álló akár fekvő helyzetben felrögzíthetem a gépet úgy, hogy az eredeti állványcsavar a nodális pont alá essen.
Triviális, hogy a nodális pont beleesik az optika tengelyébe csak az ezen belüli pozíció kérdéses.
Az itt olvasottak alapján mostanáig nem tudtam eldönteni, a hátsó vagy az első nodális pont játszik-e, úgy döntöttem a full empirikus póri megoldást választom:
Asztalra papírlapot rögzítek, a gépet ráteszem, a látómezőben különböző távolságban levő tárgyakat alakítok ki. Legcélszerűbb talán egy felállított kötőtű 1 m-re, mögötte milliméterpapír 4 m-re. Először úgy készítek képet, hogy a látómező közepébe essen a tű és a papír képe, majd ebben az állásban berajzolom az 5m-re papírra a tű látszó helyét. Ugyanakkor a fényképezőgép pozícióját is megörökítem a papíron. (pl. körberajzolom)
Aztán elkezdem úgy forgatni a gépet, hogy a látómező jobb vagy bal szélére essen a tű, méghozzá úgy, hogy a távoli papírhoz képest (korábbi jelölés) ne másszon el a képe.
(Itt rulzik majd az A40 10x display zoom funkciója, de végül is menet közben letöltögethetők a képek.)
Ha sikerült ilyen bal-jobb pozíciókat találni, azt is körberajzolom. Kontrollként esetleg közbülső helyzeteket is beállítok és megörökítek.
A papíron megörökített fényképezőgép-pozíciókból már némi szemmértékkel vagy szerkesztgetéssel is látszik, hol van a tengely döféspont ami körül el lett forgatva a gép.
Nekem úgy tűnik, ilyenkor még mindig van egy szabadsági foka a rendszernek: a pontos távolság.
Erre az jutott eszmbe, hogy 2 papír szélére rajzolok 2 különböző méretű távolságot. Aztán a kezdő pozícióban úgy variálom ezeket (különböző távolságba), hogy a látszó méretük egyforma legyen. Így lehet csekkolni a távolságot, mert csak adott távolságból lesz egyforma a látszó méretük. (Legcélszerűbb talán: papíron 2 cm-es négyzet a szélen, és a hátoldalra ragasztott kiálló tű. Mögötte 4 m-re 8 cm-es négyzet a papíron, belsejében bejelölve a tű látszó helye)
...ehhez a teszthez még spéci állványfej sem kell:)
>De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Pontosabban fogalmazva a film húzási sebességének meghatározásához a képfelőli főpont helyét kell figyelembe venni.
Jól gondolod.
Az ilyenfajta fényképezőgépekben egy vékony rés mögött halad a film, ezért vízszintes értelemben mindig a kép közepe exponálódik le, perspektív torzulás gyakorlatilag csak függőleges irányban van, ezért a kép geometriája egyfajta hengervetületnek felel meg.
Ezek szerint az első pont körül kell forgatni a gépet, ha nem akarom, hogy elmozduljanak a tárgyak egymáshoz képest. De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Az ilyen tudálékos cikkek esetén akkor jó szerintük panorámázásra a csavar helye, ha a géppel szemben állva egymás alatt van a csavar és az optika középvonala. Ez nem csak azért nevetséges, mert oldalról nézve ilyenkor is messze még a nodális pont, hanem mert az ember legtöbbször álló formátumra forgatott géppel panorámázik... :-)
Empirikusan nagyon egyszerű, csak hosszadalmas: felteszed a gépet egy olyan állványfejre, amin precízen állítható a gép helyzete az állvány tengelyéhez képest. Oldalirányba be tudod állítani a közepét (szimmetria), a hosszirány a nehezebb. Kinézel magadnak két tárgyat, pl. egy kinyitott ajtó élét fél méterre, és egy sor könyvet a polcon (3-4 méterre), jó szűk blendével a mélységélesség miatt. Aztán csinálsz két képet, amelyiken az ajtó éle a bal ill. a jobb szél felé esik, és összehasonlítod (a sok színes könyvgerinccel könnyű), hogy elmozdultak-e. Addig állítgatod a távolságot, amíg már nem mozdulnak el egymáshoz képest. Ezt a beállítást felírod és kincsként őrzöd (több épületben, nem éghető hordozón :-)
Természetesen eldöntheted, hogy kinek akarsz hinni, nem akarok rád kényszeríteni semmit. Csupán megkíséreltem érthetően elmagyarázni, de ezek szerint nem sikerült.
Tudom te mint a felsobbrendu tudas birtokosa kijelentheted ezt is...
Reszemrol befejeztem a temat, mert nem gyoztel meg semmivel (a kicsit zavaros irasaid szerintem sem azt bizonyitjak amit mondasz) es teged sem foglak meggyozni (barmilyen konyvbol,irasbol hozok is barmit).
>The rear nodal point is also important for photographers who want to take VR panorama images, since the lens must be rotated around the rear nodal point to avoid parallax error.
>Hol kapom a legalacsonyabb négyzetméter-árat nagyméretű levilágításra?
Hat ez engem is erdekelne... Van egy A0 poszterfoto nevu ceg, esetleg kerdezd meg.
Photokinan lattam olyan tintasugaras nyomingakat amik ~4m szeles papir szallagra nyomtak meterszam a kepeket. Raadasul marha jo minosegben rengeteg (6-10+ezust+arany) szinnel. Eleg durva lehet az aruk, de pl. jo vastag vaszonszeru tartos anyag sem volt nekik problema.
Eccer hoztam a roundshot standjarol kepet. Olyan 1 m szeles es 20cm magas. Erdekes modon valodi fenykep (nem nyomat hanem nagyitott mert filmre keszult az erdetije, es szerintem nem is szken de ezt igy nem konnyu eldonteni) lenyeg hogy sok-sok meteres egybefuggo tekercsben volt, amibol ott helyben lenyisszantott nekem egy kepet az egyik foszer (humoros volt mert a kis svajci bicskajanak az ollojaval:).
Nodal point.
A compound lens (a lens made of multiple glass elements, like basically any camera lens) has two nodal points. The front nodal point is the point in the optical system in which all the rays of light which enter the lens converge. The rear nodal point is the point in the optical system from which all the rays of light leaving the lens seem to radiate. That is, its the point on the optical axis from which the emergent ray leaves.
The focal length of the lens is measured from the rear nodal point. The rear nodal point is also important for photographers who want to take VR panorama images, since the lens must be rotated around the rear nodal point to avoid parallax error.
Igen, volt lehetőségem, de én jártam utána és éveimbe került. El kellett fogadtatnom a tényt, hogy fel fogok mászni, ráadásul többször, és ehhez meg kellett szereznem az engedélyt. Igen, szkennelték és illesztették. Tekercspapírra (fotópapírra) levilágítóval nagyították. Gáz, de a felbontásról fogalmam sincs. A film szemcséi látszanak, pixelek nem. Igen, nagyon keskeny, és csak 180 fok. Egy igen hosszú Duna-partszakaszt ábrázol úgy, hogy semmi nem takar be a képnek. A kép geometriája szerintem nem zavaró, az a tervem, hogy a három darab 120 cm széles keret egymás mellé kerül a falon.
A 360 fokos körpanoráma csúcs lehet, de ahhoz ez a méret igen-igen pici. Meg sem merem becsülni, mennyibe kerülne egy 2-3 m sugarú, kb. 1 m magas panoráma, rendesen tálalva.
Sajnálom, hogy nem diára és nem 6x6-ra csináltam. Legközelebb a kamera rögzítését is jobban meg kell oldanom, persze ez extrém helyeken nem mindig egyszerű feladat.
Hol kapom a legalacsonyabb négyzetméter-árat nagyméretű levilágításra?
(folytatás)
A (145)-ben leírt tárgyfelőli főpont hátrametsző módszer alkalmazása során előállhat olyan eset, amikor néhány irányban egybeesik a közeli és távoli irányjel (elvileg 2 irányban is csak akkor eshet egybe, ha a vetítési centrum jó helyen van), más irányokban pedig nem esik egybe (elvileg ha precízen vannak elhelyezve, akkor egyszerre az összesnek egybe kellene esni a vetítési centrum megfelelő helye esetén). Ennek az az oka, hogy valójában a tárgyfelőli főpont sem létezik, az is csak egy geometriai fikció, és szintén határértékként definiálható. A gyakorlatban azonban nem biztos, hogy célszerű ezt a határértéket tekinteni főpontnak, jobban járunk, ha a főpont helyét úgy határozzuk meg, hogy a teljes látómezőben bármilyen irányban lévő irányjelpárokra a maximális irányeltérés mértékét minimalizáljuk.
(Na ezt jól megaszontam, ha valaki nem érti, szóljon, megpróbálom leegyszerűsíteni a fogalmazást.)
(folytatás)
Ha a képen van hordó- vagy párnatorzítás, akkor a kép geometriája nem felel meg a centrális projekciónak. Ez esetben a képfelőli főpont elvileg nem definiálható. Ennek ellenére minden optikával kapcsolatban szokás főpontokat emlegetni. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy a képsíkban a tengelyre szimmetrikusan elhelyekedő körök mentén elhelyezkedő ponthalmazokhoz hozzárendelhető egy-egy vetítési centrum, és ezeknek a képsíktól való távolsága meghatározható. Képezhető továbbá ezen távolságok határértéke, ha a kör sugara tart nullához. Ez a határérték jelenti a névleges fókusztávolságot, és az optika szimmetriatengelyén ezt kimérve a képsíktól meghatározható a képfelőli főpont.
(folyt. köv.)
>>Kérdés: honnan tudom meg empirikusan, hol van ez a főpont? (fix objektív!)
>Mivel a gyartok nagyon nem szoktak ilyen adatokat megadni ezert kiserletezessel.
Így van. Pl. csinálhatsz egy olyan térbeli tesztmezőt, amelyben egy centrumból kiinduló iránysugarak mentén van egy-egy közeli és távoli jel, amelyeknek a képen egy irányba kell esniük, ha a vetítési centrum az iránysugarak kiindulási centrumában van. Néhány próbafelvétellel meghatározható az a hely, amelyről fényképezve legteljesebb a koincidencia. Ez esetben a megszerkesztett centrum helye kimérhető a fényképezőgép valamilyen jellegzetes pontjához képest.
>Én eddig azt képzeltem, hogy a nodális pont annak a virtuális lencsének a közepe, amit az objektív együttesen alkot.
Nem. Egy optikai rendszert helyettesítő fiktív lencse minden esetben úgynevezett "vastag lencse", aminek a vastagságát a két főpont távolsága adja.
Főpontok egyébként a valóságban nem léteznek, ez csak egy geometriai fikció, hogy lehessen vele számolni.
Első közelítésben abból indulunk ki, hogy a keletkezett kép geometriája megfelel a centrális projekciónak (tudjuk, hogy ez nem teljesül, megoldását később mondom).
A tér egy pontján sorozott vetítősugaraknak egy síkra (a képsíkra) vonatkozó döféspontjai alkotják a képet. Ha egy fénykép geometriája ugyanilyen, akkor meghatározható hozzá egy vetítési centrum, amelyen sorozott vetítősugarak egymáshoz viszonyított helyzete megegyezik az előbbivel, vagyis a tárgypontokat a tárgytérben elhelyezkedő vetítési centrummal összekötő vetítősugarak relatív helyzetével.
A képhez képest ilymódon meghatározott vetítési centrum a képfelőli főpont. Ennek a képsíkra való merőleges vetülete a képfőpont. Végtelenre fókuszált optika esetén a képfelőli főpont és a képfőpont távolsága jelenti a fókusztávolságot. A fixen beépített objektívű fotogrammetriai mérőkamarák esetében ezt nevezik kamaraállandónak.
Ha a felvételen ismert térbeli helyzetű tárgyak képződtek le megfelelő számban és megfelelő irányokban, akkor a vetítési centrumnak a tereptárgyakhoz viszonyított helyzete meghatározható. Ez azonban nem esik egybe a kép geometriájához meghatározott vetítési centrummal. A tereptárgyakkal geometriai kapcsolatba hozható vetítési centrumot nevezzük tárgyfelőli főpontnak.
A két főpont távolságát szokták úgy emlegetni, mint a lencse "vastagsága", aminek persze semmi köze nincs az optikai rendszer valódi méreteihez, mindössze a két nemlétező, fiktív vetítési centrum távolsága.
(folyt. köv.)
> ... És így nyilván akörül kell forgatni a gépet*.
Nyilván a tárgyfelőli főpont körül kell, mert a tárgytérben az jelenti a vetítési centrumot.
>Kérdés: honnan tudom meg empirikusan, hol van ez a főpont? (fix objektív!)
Mivel a gyartok nagyon nem szoktak ilyen adatokat megadni ezert kiserletezessel.
>U.i. akkor lehetne segíteni a dolgon egy lemez toldattal amivel odébbrakom a forgatás tengelyét.
Pontosan (gyakorlatilag mindenki igy csinalja, a profi cuccoktol (pl. kaidan) kezdve az amator fa es vaslemezes megoldasokig).
Hogy tudna a csavar az optika alá esni?
Hiszen legtöbbször az egész optika kilóg a gépből (és a csavar síkjából), nemcsak a tárgy felőli főpont.
Kérdés: honnan tudom meg empirikusan, hol van ez a főpont? (fix objektív!)
U.i. akkor lehetne segíteni a dolgon egy lemez toldattal amivel odébbrakom a forgatás tengelyét.
Engem érdekel a dolog elméleti háttere is (mivel a gyakorlatival empirikus úton már tisztában vagyok :-)
Én eddig azt képzeltem, hogy a nodális pont annak a virtuális lencsének a közepe, amit az objektív együttesen alkot. És így nyilván akörül kell forgatni a gépet*.
És, ha jól értettem, ez ezonos a tárgy felőli főponttal. Na de mire jó akkor a másik ilyen pont?
*ezért bosszantó, mikor megjegyzik különféle gépértékelésekben, hogy az állványcsavar nem esik az optika alá, így nehezebb a panorámafotózás. Ha a gép alatt van a csavar, még van vagy 10 centi a nodális pontig, ami beltéri panorámánál már végzetes, a hegytetőn pedig úgysem számít...
Jó.
A helyes válasz az, hogy a pontszerű megfigyelőnek az optika tárgyfelőli főpontjába kell becsücsülnie ahhoz, hogy a fényképnek megfelelő takarási viszonyokat lásson.
Mivel nem válaszoltál, most kénytelen vagyok két gondolati ágra szakadni. Ettől szerettem volna magamat megkímélni.
Ha helytelen választ adtál volna, akkor megkíséreltem volna körülírni, hogy az optikai főpontok nevű fiktív geometriai fogalmak mit jelképeznek, és milyen célból kerültek bevezetésre.
A következő kérdés az lett volna, hogy ha a pontszerű megfigyelő el akar fordulni úgy, hogy a látóterében maradó térbeli tárgyak takarási viszonyai ne változzanak, akkor hogyan kell elfordulnia, milyen feltételt kell betartania.
Erre az lett volna a helyes válasz, hogy helyváltoztatás nélkül kell elfordulnia.
A záró kérdés az lett volna, hogy az előbbitől eltérő helyzetű fényképezőgéphez képest hova csücsüljön a pontszerű megfigyelő, ha ismét a fényképnek megfelelő takarási viszonyokat akar látni.
Erre az lett volna a helyes válasz, hogy ismét a tárgyfelőli főpontba kell csücsülni.
Ezek után levontam volna a konzekvenciát, hogy az ismételt tárgyfelőli főpontba csücsülés nem jelenthet helyváltoztatást, mert akkor egyből megváltoznak a takarási viszonyok, tehát a tárgyfelőli főpontnak helyben kell maradni.
Igyekeztem elég világosan fogalmazni, nem tudom, hogy sikerült-e.
>A 4040-es optikám olyan torz, hogy közel teljes képeket nem lehet összehozni panorámába
Lehet azert fotosoppolni meg pt-ozni, de ketsegtelen hogy jo minosegu nyomtatashoz jo kiindulasi anyag kell.
>ipari világítótoronyból készültek a felvételek
No igen akinek van ilyenre lehetosege:)
>Pentax MZ-5N kamerával, 80 - 200 zoom objektívvel exponáltam. Az összefűzést rábíztam a kidolgozást végző cégre
Szkenneltek es digitalisan illesztettek? Mivel csinaltak a 3.6m-es kepedet? Tintasugarral? Plakatnyomingaval vagy plotterrel, esetleg tekercspapirra nyomtak? Mekkora felbontasban (szken/nyomat)?
Egy is merosom latott egyszer egy olyan kepet amit a parlament kupolatermeben csinaltak (D30-al) majd szinten ilyen tobb meteres nyomatot keszitettek belole. Ezt osszecsavarva bele lehetett fejjel 'bujni'. Erdekes hatasa van ugy, mert 'helyreall' az erdeti perspektiva, probald ki ha van ra mod.
Tanar diak meccsett en nem fogok veled jaccani ha gondolod ird le amit akarsz oszt kesz (nem szeretem amikor ki akarnak oktatni a biztos felsobbrendu tudas birtokosai...).
Gratulálok, fantasztikus dolgok vannak ebben a topicban! A lépegető exkavátor az csúcs! Nekem az is új volt - és milyen jó ötlet -, hogy panorámát csak a képmező közepéből érdemes összeollózni. A 4040-es optikám olyan torz, hogy közel teljes képeket nem lehet összehozni panorámába.
Mostanában készítettem egy panorámát, amiből egy 30 cm x 360 cm-es print lett. Nagyon szép, de sajnos nem lett olyan jó az élessége, felbontása, mint amilyenre számítottam. Három, egymás mellé helyezendő 120 cm-es keretben van a kép, egybe keretezni sem tudták volna, meg szállítani sem tudnám. Készült hozzá egy gitártok-szerű kemény műanyag szálltóeszköz is, hogy ne sérüljön meg cipeléskor. Egy ipari világítótoronyból készültek a felvételek, kb. 20 km a kép átfogása. Pentax MZ-5N kamerával, 80 - 200 zoom objektívvel exponáltam. Az összefűzést rábíztam a kidolgozást végző cégre.
Na, akkor egy kísérlet:
Van egy fényképezőgép, és a látóterében különféle tárgyak különféle távolságban, részben takarva egymást. Ha te egy pontszerű megfigyelő vagy, akkor hová kell menned ahhoz, hogy a tárgyakat ugyanolyan takarásban lássad, mint ahogy a fényképezőgép leképezi?
Sajnos már 16 éve nem vagyok a szakmában, így nem ismerem a mai jegyzetellátottságot (de a Kis Pap László féle Építészeti Fotogrammetria biztos megvan valamelyik könyvtárban), de arra megkérnélek, hogy próbáld meg végiggondolni, mik is az optikai rendszerek főpontjai valójában, és ha ez sikerül, akkor talán leesik a tantusz.
Ha lesz egy kis nyugisságom, akkor megpróbálom úgy megfogalmazni, hogy világos legyen. Sajnos a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb jól elmagyarázni.
Hat van nemi igazsagod, meg van egy jonehany guszti kis oldal (foleg magyar), legjobb ahol a kep kozepibe jo nagy vizjeleket raknak (hogy mi ertelme van... ne lehessen ellopni?:)
Persze, hogy konkrétum. Én is vállalkoznék ilyesmire, és körülnéztem a weben, hogy milyen panorámákat készítenek mások hobbiból, illetve pénzért. Ugye, az előbbit nevezhetnénk amatőrnek, az utóbbit profinak. De minőségben, igényességben viszont nincs ilyen összefüggés :-(
>bármelyik olyan műszaki egyetemen vagy főiskolán, ahol földmérőmérnök-képzés folyik
Tudsz ilyet? Esetleg cimet ajanlani, vitanktol fuggetlenul erdekelnek az ilyen dolgok, szivessen vennek ilyen temaju konyveket is (outsiderek is vehetnek? mert sok olyan konyv van ahol a korlatos peldanyszam miatt kulsosoknek nem adnak ki sot meg a tanuloktol is visszaszedik suli befejeztevel).
Tudjátok, mi a legborzasztóbb a panorámafotózásban? Hogy olyan emberek is kapnak pénzes megbízásokat, akik alapvető dolgokat nem tudnak megoldani a képeiken, a népek meg azt hiszik, hogy olyan a jó panoráma...
Ez nem sánta, így van, ahogy leírtam. Bővebbet a fotogrammetria tankönyvekben találhatsz, bármelyik olyan műszaki egyetemen vagy főiskolán, ahol földmérőmérnök-képzés folyik.
>Irmány nélkül is rögtön meg fogod érteni, nem olyan bonyolult
Nem tom, en azert szeretem a szakkonyveket, es nem hiszem hogy ez a schroder bacsi nagyon ossze-vissza irogatna...
>Gyakorlatban a fényképezendő tárgyak felől nézve a vetítési centrum az optika tárgyfelőli főpontja, a kép felől nézve viszont a képfelőli főpont
???
En mindent szeretnek megerteni, de igy egy kicsit santa, szerintem keveredik az elmeleti nodalis pont es a gyakorlatban kitapasztalt, fogalma. Meg mindig azt mondom, ha lenne ezekrol valami megyozo abrucskad vagy doksid akkor vevo lennek ra, de igy ez keves.
Az, hogy ez a gyakorlatban hogy van az egy mas dolog, azt ugyis kijacca maganak az adott optikahoz az akinek kedve van.
Ez nyilvan igy van a gyakorlati tapasztalatod alapjan, de ez nem magyarazat a dologra mert az optikad fosikjai kivul is lehetnek a fizikai befoglalo mereten. A fosik inkabb egy virtualis valami mivel a fenytores tenylegesen a lencse feluleteken tortenik (es a ketto szinte sosem esik egybe, plane egy sok tagu zoomos nagylatonal).
Bocs, hogy közbeszólok, de a panorámafotózásnál a nodális pont valóban a tárgy felőli oldalon van, a gyakorlatban kb. a frontlencse síkjában.
Ezt onnan tudom, hogy mikor a QTVR fej beállítását kalibráltam a gépemhez, teszt fotókkal (50 cm vs. 5 m távol lévő tárgyak helyzete) ellenőriztem, hogy elmozdulnak-e egymáshoz képest, ha forgatom a gépet.
Számomra a nodális pont definíciója merőben gyakorlatias: az a pont kell nekem, ami körül ha forgatom a fénykpezőgépet, a közeli és a távoli tárgyak nem másznak el egymáshoz képest. És panorámázásnál csak ez az érdekes!
>Eddig csak mondtad hogy szerinted nem igy van, ha alatamasztanad valami utananezheto irmannyal, biztos elfogadnam erveidet (es szivesen belevennem a honlapomra csak kene ra valmilyen forras)...
Irmány nélkül is rögtön meg fogod érteni, nem olyan bonyolult:
A fénykép (ha leszámítjuk a disztorziót) geometriai értelemben egy centrális projekció.
Ez azt jelenti, hogy a térben, a fényképezendő tárgyak közelében van egy pont, amin keresztül ha képzeletben a tárgypontokra illeszkedő iránysugarakat, vetítővonalakat illesztünk, akkor a pontot nem tartalmazó síkon a vetítővonalak döféspontja kijelöli a képpontokat.
Ez az elmélet. Gyakorlatban a fényképezendő tárgyak felől nézve a vetítési centrum az optika tárgyfelőli főpontja, a kép felől nézve viszont a képfelőli főpont.
Ahhoz, hogy a kép geometriája olyan legyen, amilyet akarunk, ahhoz a vetítési centrumnak a fényképezendő tárgyakhoz képest ott kell lenni, ahol a helye van. De a tárgyakhoz képest a vetítési centrum nem más, mint az optika tárgyfelőli főpontja.
Ha egy fényképsorozatot akarunk készíteni azonos felvételi helyről különböző irányokba, akkor a fényképező optika tárgyfelőli főpontjának kell helyben maradnia.
>............
Meg nagyobb latoszoget vehetunk fel az objektiv vagy az egesz gep elforditasaval ugy, hogy a filmen egymas melletti szakaszokat exponalunk. Ha ugyanis az objektivet a H' foponton athalado, optikai tengelyere meroleges tengely korul forditjuk el (1.2.2.abra), akkor a kep a filmhez kepest nem tolodik el.
............"
Ebben az esetben valóban a képfelőli főpont helye számít. Ezen az elven működik a horizont fényképezőgép, amelyben fényképezés közben továbbtekeredik a film, miközben a gép körbefordul.
2.1.5.
Kulonleges fenykepezogepek.
Panorama fenykepezogepek;
............
Meg nagyobb latoszoget vehetunk fel az objektiv vagy az egesz gep elforditasaval ugy, hogy a filmen egymas melletti szakaszokat exponalunk. Ha ugyanis az objektivet a H' foponton athalado, optikai tengelyere meroleges tengely korul forditjuk el (1.2.2.abra), akkor a kep a filmhez kepest nem tolodik el.
............"
Eddig csak mondtad hogy szerinted nem igy van, ha alatamasztanad valami utananezheto irmannyal, biztos elfogadnam erveidet (es szivesen belevennem a honlapomra csak kene ra valmilyen forras)...
Szépek a képek, de nem fejezik ki a lényeget. A lényeg a tárgyfelőli főpont.
Zoom optika esetében ennek a helye vándorolhat, tehát egy fix zoom-helyzethez kell meghatározni, és mindig azt használni. Fixfókuszos objektívek a geometriai elrajzolás szempontjából is előnyösebbek általában.
... a tárgytéri vetítési centrumnak ugyanis a fényképezendő tereptárgyakhoz képest kell jó helyen lennie ahhoz, hogy a kép geometriája jó legyen. A képfelőli főpont helyzete ebből a szempontból teljesen indifferens, annak a képsíkhoz képest kell jó helyen lennie. Tehát:
Az objektívrendszer _tárgyfelőli_ főpontjának kell az állvány tengelyébe esnie.
A fókusztávolság valóban a végtelenre fókuszált optika képfel?li f?pontjának a képsíktól mért távolsága. A panorámafotózáskor viszont a tárgyfel?li f?pontnak kell az állvány forgástengelyébe esnie, akkor lenne geometriailag OK a dolog, ha amúgy az optikai elrajzolásmentes lenne.
