A PanoTools nagyszerű eszköz, szerintem a legprofibb, de nem olyan könnyű használni. Létezik viszont több féle front-end is hozzá, mint pl. a PTGui vagy a PTassembler, érdemes lenne megnézned azokat is!
Nemrég én is kedvet kaptam a panoráma fotózáshoz, ezért nagyon örülök, hogy rátaláltam a topicra.
Egy Dimage 7i - vel fotózom és a munkáim dokumentálásához is jól jönne egy-egy QTVR panoráma.
Végigolvastam a topicot és felbuzdulva letöltöttem a PanoToolst.
Kéne egy kis segítség: A PTPickerbe betöltöttem a képeket, felvettem a referencia pontokat, ráindítottam az optimizert, viszont a stitchernél nem teccik neki semmiféle script, amit megadok - vagy nem tudja menteni - de tovább nem jutok.
Egyébként a script nyelve egészen megtanulhatónak tűnik. Azzal mennyit kell bűvészkedni?
Itt már gyakorlati jelentősége lehet annak, hogy bizonyos esetekben a főpontok elméletileg sem definiálhatók. Attól tartok, hogy halszemnél már jól mérhető különbséget adnak a főpont helyére a különböző irányú irányjel-párok, vagyis a tengellyel bezárt szög is számít.
Van az E-10-hez egy Raynox 0,24X-ező halszem előtét, teljes-képmezős, 180°-os, DCR-FE180PRO, arra lennék kiváncsi annak hol van a pontya!
itt van egy vele készült fotó!
Mérési körülmények:
Állvány ráragasztva egy farostlemez rajztábla, arra egy miliméterpapír, beszintezve tuti vizszintesre. Gép rá az objektív tengelysíkja berajzolva. Egy ablak éle kb. 1,5 méterre könyvespolc kb. 4 méterre. Fényképező a tegelysíkon előre hátra tili-toli közben jobbra-balra forgattam és néztem a fedéseket. Amikor a kép bal és jobb oldalán ugyanúgy fedett, akkor van meg a pont. Új zoom állás és előről. Tehát: az elmélet jó dolog, de ezzel a módszerrel tuti, hogy azt találtam meg amit kellett. Egyébként érdekes volt látni, hogyan változik a fedés ha mozgatod a gépet. Amig közelítessz csökken, a pontot elérve megáll utána ellenkező irányba nő.
amiket láttam példákat (nem azon az oldalon), azok tetszettek, persze nem voltak túl nagy felbontásúak, de nekem webre kell úgyis... megvan az az előnye, hogy egy kattra készíti el a képet, míg több kép elkészítésénél változhat a környezet + nincs macera az összeillesztésnél. gondolom a minőség meg függ a géptől is, egy sony f717-sel párosítva azért már sztem elég kellemes a végeredmény.
van vkinek tapasztalata olyasmi "pano-head"-del, mint pl. a Kaidan terméke (tehát a lényeg, hogy ne kelljen p*csölni egy csomó képpel, hanem egy lövéssel lehessen panorámafotót készíteni)?
Meg persze:
"Final check: Turn the tripod to the left and the right until there's only one pair of pens visible through the viewfinder. If the camera is at the nodal point, the frontmost and the backmost pen stay aligned all the time."
Nekem csak olyan pórias állványom van, amin össz. 1 db csavar található amire feltekerem a gépet. Hosszabb távon sincs zsetonom spéci drága panorámafejekre, ezért úgy döntöttem, a legrentábilisabb ha lemezból hajlítok egy toldatot amivel akár álló akár fekvő helyzetben felrögzíthetem a gépet úgy, hogy az eredeti állványcsavar a nodális pont alá essen.
Triviális, hogy a nodális pont beleesik az optika tengelyébe csak az ezen belüli pozíció kérdéses.
Az itt olvasottak alapján mostanáig nem tudtam eldönteni, a hátsó vagy az első nodális pont játszik-e, úgy döntöttem a full empirikus póri megoldást választom:
Asztalra papírlapot rögzítek, a gépet ráteszem, a látómezőben különböző távolságban levő tárgyakat alakítok ki. Legcélszerűbb talán egy felállított kötőtű 1 m-re, mögötte milliméterpapír 4 m-re. Először úgy készítek képet, hogy a látómező közepébe essen a tű és a papír képe, majd ebben az állásban berajzolom az 5m-re papírra a tű látszó helyét. Ugyanakkor a fényképezőgép pozícióját is megörökítem a papíron. (pl. körberajzolom)
Aztán elkezdem úgy forgatni a gépet, hogy a látómező jobb vagy bal szélére essen a tű, méghozzá úgy, hogy a távoli papírhoz képest (korábbi jelölés) ne másszon el a képe.
(Itt rulzik majd az A40 10x display zoom funkciója, de végül is menet közben letöltögethetők a képek.)
Ha sikerült ilyen bal-jobb pozíciókat találni, azt is körberajzolom. Kontrollként esetleg közbülső helyzeteket is beállítok és megörökítek.
A papíron megörökített fényképezőgép-pozíciókból már némi szemmértékkel vagy szerkesztgetéssel is látszik, hol van a tengely döféspont ami körül el lett forgatva a gép.
Nekem úgy tűnik, ilyenkor még mindig van egy szabadsági foka a rendszernek: a pontos távolság.
Erre az jutott eszmbe, hogy 2 papír szélére rajzolok 2 különböző méretű távolságot. Aztán a kezdő pozícióban úgy variálom ezeket (különböző távolságba), hogy a látszó méretük egyforma legyen. Így lehet csekkolni a távolságot, mert csak adott távolságból lesz egyforma a látszó méretük. (Legcélszerűbb talán: papíron 2 cm-es négyzet a szélen, és a hátoldalra ragasztott kiálló tű. Mögötte 4 m-re 8 cm-es négyzet a papíron, belsejében bejelölve a tű látszó helye)
...ehhez a teszthez még spéci állványfej sem kell:)
>De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Pontosabban fogalmazva a film húzási sebességének meghatározásához a képfelőli főpont helyét kell figyelembe venni.
Jól gondolod.
Az ilyenfajta fényképezőgépekben egy vékony rés mögött halad a film, ezért vízszintes értelemben mindig a kép közepe exponálódik le, perspektív torzulás gyakorlatilag csak függőleges irányban van, ezért a kép geometriája egyfajta hengervetületnek felel meg.
Ezek szerint az első pont körül kell forgatni a gépet, ha nem akarom, hogy elmozduljanak a tárgyak egymáshoz képest. De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Az ilyen tudálékos cikkek esetén akkor jó szerintük panorámázásra a csavar helye, ha a géppel szemben állva egymás alatt van a csavar és az optika középvonala. Ez nem csak azért nevetséges, mert oldalról nézve ilyenkor is messze még a nodális pont, hanem mert az ember legtöbbször álló formátumra forgatott géppel panorámázik... :-)
Empirikusan nagyon egyszerű, csak hosszadalmas: felteszed a gépet egy olyan állványfejre, amin precízen állítható a gép helyzete az állvány tengelyéhez képest. Oldalirányba be tudod állítani a közepét (szimmetria), a hosszirány a nehezebb. Kinézel magadnak két tárgyat, pl. egy kinyitott ajtó élét fél méterre, és egy sor könyvet a polcon (3-4 méterre), jó szűk blendével a mélységélesség miatt. Aztán csinálsz két képet, amelyiken az ajtó éle a bal ill. a jobb szél felé esik, és összehasonlítod (a sok színes könyvgerinccel könnyű), hogy elmozdultak-e. Addig állítgatod a távolságot, amíg már nem mozdulnak el egymáshoz képest. Ezt a beállítást felírod és kincsként őrzöd (több épületben, nem éghető hordozón :-)
Természetesen eldöntheted, hogy kinek akarsz hinni, nem akarok rád kényszeríteni semmit. Csupán megkíséreltem érthetően elmagyarázni, de ezek szerint nem sikerült.
Tudom te mint a felsobbrendu tudas birtokosa kijelentheted ezt is...
Reszemrol befejeztem a temat, mert nem gyoztel meg semmivel (a kicsit zavaros irasaid szerintem sem azt bizonyitjak amit mondasz) es teged sem foglak meggyozni (barmilyen konyvbol,irasbol hozok is barmit).
>The rear nodal point is also important for photographers who want to take VR panorama images, since the lens must be rotated around the rear nodal point to avoid parallax error.
>Hol kapom a legalacsonyabb négyzetméter-árat nagyméretű levilágításra?
Hat ez engem is erdekelne... Van egy A0 poszterfoto nevu ceg, esetleg kerdezd meg.
Photokinan lattam olyan tintasugaras nyomingakat amik ~4m szeles papir szallagra nyomtak meterszam a kepeket. Raadasul marha jo minosegben rengeteg (6-10+ezust+arany) szinnel. Eleg durva lehet az aruk, de pl. jo vastag vaszonszeru tartos anyag sem volt nekik problema.
Eccer hoztam a roundshot standjarol kepet. Olyan 1 m szeles es 20cm magas. Erdekes modon valodi fenykep (nem nyomat hanem nagyitott mert filmre keszult az erdetije, es szerintem nem is szken de ezt igy nem konnyu eldonteni) lenyeg hogy sok-sok meteres egybefuggo tekercsben volt, amibol ott helyben lenyisszantott nekem egy kepet az egyik foszer (humoros volt mert a kis svajci bicskajanak az ollojaval:).
Nodal point.
A compound lens (a lens made of multiple glass elements, like basically any camera lens) has two nodal points. The front nodal point is the point in the optical system in which all the rays of light which enter the lens converge. The rear nodal point is the point in the optical system from which all the rays of light leaving the lens seem to radiate. That is, it’s the point on the optical axis from which the emergent ray leaves.
The focal length of the lens is measured from the rear nodal point. The rear nodal point is also important for photographers who want to take VR panorama images, since the lens must be rotated around the rear nodal point to avoid parallax error.
